Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-15 / 139. szám, péntek

1951 június 528 A fugoszfáv dolgozó parasztság harca Tito és Rankovics fasiszta klikkje ellen R. GOLUBOVICS Egyre nagyobb méreteket ölt, mind nagyobb tömegeket mozgat meg és egyre szervezettebbé válik az a felszabadító harc, melyet Jugoszlávia, népei a Tito—Rankovicskiikk fasiszta kormány azata ellen indítottak. Jugoszlávia széles doigozó tömegei ma már saját szemükkel látják, hogy a Tito-rendszer nem más, mint az angol-amerikai imperialisták haramia-fegyvere, amelynek segítségével le akarják igázni Jugoszlávia népeit és abba a véres háborúba akarják taszítani őket, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen készítenek elő. Jugoszlávia népei "aprói napra jobban felismerik, hogy az ország csak Tito\ fasiszta rendszerének megsemmisítése útján menekülhet meg a szerencsétlenségtől, hogy csak így lehet kivívni a népek szabadságát és függetlenségét az imperialista rablókkal szemben, csak így lehet megmenteni a dolgozók miUióit és családjukat az éhhaláltól. Ezért a széles dolgozó tömegeknek a fasiszta terror ellen és a békéért vívott harca elválaszthatatlanul egybeforr azzal a harccal, amely" azért folyik, hogy megsemmisítsék Tito fasiszta uralmát, felszabadítsák az országot a gyarmati imperialista rabság alól, megteremtsék a népi demokratikus rendszert, hogy Jugoszlávia visszatérhessen a szocializmus és a demokrácia Szovjetunió vezette táborába. A Tito-rendszer eUen kibontakozó szabadságharcban a munkásosztállyal együtt és annak vezetésével a szegény- és középparasztság széles tömegei is résztvesznek, akik a passzív ellenállástól egészen a Rankovics katonai és rendőri eró'ivel való fegyveres összecsapásokig a harc legkülönbözőbb formáit alkalmazzák. Az a körülmény, hogy a dolgozó parasztság tömegesen részt vesz népünk felszabadító mozgalmában, általános népi jelleget ad ennek a harcnak. SztáUn elvtárs azt tanítja, hogy az imperializmus szakaszában „az uralkodó nemzetiség imperialista csoportja kizsákmányolja és leigázza a gyarmati és függő nemzetiségek zömét és mindenekelőtt a paraszti tömegeket. Azáltal, hogy ezeket a tömegeket leigázza és kizsákmányolja — bevonja az imperializmus elleni harcba és a proletárforradalom szövetségeseivé teszi őket". Jugoszlávia mostani helyzete teljes egészében igazolja Sztálin elvtársnak ezt a megállapítását. Az amerikai imperializmus rövid idő alatt megmutatta ragadozó mivoltát a jugoszláviai népeknek. Tito fasiszta rendszere segítségével a dolgozók milliós tömegeit — és köztük a dolgozó parasztokat — szabad emberekből jogfosztott, elgyötört rabszolgákká változtatta, akik között tömegesen szedi áldozatait az éhség és a nyomor. Jugoszlávia népeinek legjobb fiai pedig tízezerszámra sínylődnek Rankovics börtöneiben. A szegény- és középparasztság kíméletlen kifosztása szörnyű nyomorba juttatta a jugoszláv falunak ezeket a rétegeit. A Tito-klikk évenként százezertonna-számra viszi ki a gabonát és az egyéb mezőgazdasági termékeket a kapitalista országokba, ugyanakkor pedig a dolgozó tömegek, köztük a dolgozó parasztság is — akiktől ezeket a termékeket elvették — az éhhalálla! küzdenek. A Tito-klikk arra kötelezte magát, hogy 1950-ben csupán NyugatNémetországba százezer tonna búzát, háromszázezer tonna tengerit, stb.-t exportál és ezt a mennyiséget ki is szállította. Ezenfelül ugyancsak 1950-ben 28 millió dollár értékű mezőgazdasági terméket kellett kiszállítania Ausztriába. A Tito-klikk több más európai kapitalista ország felé Is vállalt hasonló kötelezettségeket. S ezt akkor tette, amikor az országban éhínség dühöng. Az év végén a Tito-klikk az amerikaiaktól „segély" formájában megkapta egy részét annak a gabonának, amelyet maga szállított ki Jugoszláviából. A titóisták beismerése szerint tavaly Jugoszláviában mintegy 600 ezerrel kevesebb szarvasmarha volt, mint 1919-ben, amikoris 5,485.550 dar?.b volt a szarvasmarhaállomán". Ha figyelembe vesszük a mul* <> szarvasmarha-szaporulatot, ami i -i lehet kevesebb, mint 10 százn'S!-: akkor azt látiuk, hogy a marTníVMomány csupán egy esztendő alatt több mint egymillió darabbal megcsappant. 1949-ben hozzávetőlegesen 4,470.000 volt a sertések száma. 1950-ben ez a szám 500.000-rel csökkent. Ha 1950-ben figyelembe vesszük az évi szaporulatot, — ami rendszerint meghaladja a 100 százalékot, — akkor kitűnik, hogy csupán egy esztendő' alatt 5 milliónál több sertést vágtak le. Ezt a rengeteg állatot a Titobanda a dolgozó parasztságtól vette el és külföldre szállította.. 1951-ben a titóisták július elsejéig kényszerbeszolgáltatás utján a dolgozó parasztságtól mintegy 50.000 tonna húst akarnak elvenni. A Tito-klikk a falvak dolgozó parasztjait százezerszámra hajtja valóságos fegyencmunkára és arra kényszeríti őket, hogy ingyen robotoljanak aff érc, fa és az imperialistáknak szükséges egyéb termékek kiszállításánál. Az Ingyen munkák a falu dolgozóitól évi munkaidejüknek majdnem felét elrabolják. Emiatt, továbbá annak következtében, hogy a dolgozó parasztokat besorozzák a hadseregbe, a mezőgazdaságban dolgozó férfiak száma jelentésen csökkent: több mint másfélszer annyi nó' dolgozik ma a mezőgazdaságban, mint amennyi a mezőgazdaságban foglalkoztatott férfiak száma. M

;n(len köztársaságban tízezer hektár-számra maradnak parlagon a megművelhető földek, mert a dolgozó parasztokat letartóztat?Sk, besorozzák, vagy erőszakkal kényszermunkára hajtják. A dolgozó parasztság helyzete abból is megítélhető, hogy a mezőgazdasági termelés 1949-ben maguknak a tltóistáknak beismerése szerint is 35 százalékkal csökkent. A valóságban ez a csökkenés közel 50 százalékos. Dalmáciában például a szőlők területe 1939-hez viszonyítva 23 százalékkal csökkent és az egy hektárról leszüretelt szőlőmennyiség- a háború előtti évekhez képest majdnem felére zsugorodott. Az olajbogyó termésének csökkenése 1939-el szemben 50 százalékos és így tovább. A jugoszláviai dolgozók kétségbeejtő' helyzete mindennél jobban kitfin'lc abból a tényből, hogy a titóista hivatalos statisztika szerint Jugoszláviában évenként csupán tuberkulózisban 100.000 ember pusztul el — vagyis minden öt percben egy ember. Ilyen következményekkel jár az a gyarmati leigázás, amelyre az angol-amerikai imperializmus és az amerikai imperialisták belgrádi lakájainak véres uralma kárhoztatta Jugoszláviát. Jugoszlávia mai helyzete ismételten igazolja Lenin szavait, hogy az amerikai imperializmus a legvadállatibb imperializmus és hogy minden egyes dallárhoz a leigázott népek vére tapad. De a népünk ellen elkövetett eddigi gaztettek mégsem elégítik ki az amerikai-angol imperialista rablókat. A Tito-banda közreműködésével most arra készülnek, hogy népünket háborúba rántsák a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Az amerikai háborús gyújtogatok és Alien, a Tito-banda közvetlen irányítója, úgy gazdálkodnak Jugoszláviában, mintha otthon volnának és nyiltan háborúra uszítják népeinket Jugoszlávia felszabadítója és megmentője a Szovjetunió ellen. Tito—Rankovics fasiszta kémbandája, amerikai gazdái parancsait végrehajtva, lázasan folytatja a háborús előkészületeket és szüntelenül provokációkat hajt végre a népi demokratikus országok határain, mert az a szándéka, hogy lángralobbantsa a háborút Európának ebben a részében. II. Teljesen érthető, hogy amikor Jugoszlávia népei ilyen rabszolgasorban élnek, a dolgozó parasztság egyre elszántabban lép harcba a munkásosztállyal együtt _ és annak vezetésével Tito fasiszta rendszere ellen, ennek a rendszernek megsemmisítéséért és azért, hogy Jugoszláviát megszabadítsa az imperialista járomtól. Kezdetben a dolgozó parasztság ellenállása csak abban nyilvánult meg, hogy nem vetette be földjét. Igy 1949 őszén és 1950 tavaszán á vetési tervelőirányzattal szembehelyezkedve körülbelül 2.5 millió hektárt nem vetett be. 1950-ben a dolgozó parasztság elszánt harcot folytatott a titóisták terményrekvirálása ellen. A gabonabeszolgáltatás! tervet még 50 százalékra sem teljesítették. A titóisták kénytelenek voltak az eredeti tengerí-beszolgáltatási tervet 41 százalékkal mérsékelni. A titóisták azonban még ennek a jelentősen lefolytatás a.1 5. oldalon) - UJSZO — A baloldali pártok ragyogó győzelme az olasz válaszfásokon Olaszország belügyminisztériuma közzétette a június 10-i tartományi tatanácsválasztások eredményeit. E választásokon 6,562.981 érvényes szavazatot adtak le. Ebből a népi tömb 2,530.153 szavazatot, tehát az összszavazatok 38.5 százlékát kapta és a tartományi tanácsok 849 mandátumából 345 mandátumot nyertek el. Ebből a kommunisták 1,529.423 szavazatot és 207 mandátumot kaptak. A baloldali szocilisták 849.699 szavazatot és 113 mandátumot, a független baloldal 151 ezer 331 szavazatot és 25 mandátumot, a kereszténydemokraták 2,351.018 szavazatot, tehát 35.9 százalékot és 339 mandátumot kaptak. A jobboldali szocialisták összesen 537.415 szavazatot és 44 mandátumot nyertek. A 27 olasz tartományban május 27én, a 9 szicíliai tartományban június 3án és a további 30 tartományban Június 10-én tartott választásokon, amelyeken a választóknak mintegy kétharmada vett részt, a kereszténydemokraták az 1948-as évvel szemben 2,947.768 szavazatot vesztettek. A demokrata sajtó megjegyzi, hogy gyanúsan magas volt a megsemmisített és érvénytelen szavazólapok száma. A A belügyminisztérium adatai szerint a június 10-i tartományi választásokon e szavazólapok száma meghaladta az 500.000-et a leadott 6,500.000 szavazatSchumacber tárgyalásokat folytatott Hitler volt tábornokaival az újra felfegyverzésről Dr. Schumacher, a nyugatnémetországi szociáldemokrata párt elnöke, Hamburgban titkos konferenciát tartott Hitler volt hét tábornokával. A konferencia tárgyát az általános hadkötelezettség bevezetésének előkészületei képezték Nyugat-Németországban. A nyugatnémetországi szociáldemokratapárt vezetőségének állásfoglalását e kérdéssel kapcsolatban a volt hitleri tábornokok meghívója mutatja, amelyet Danner, hamburgi szociáldemokrata rendőrszenátor küldött széjjel. „A német szociáldemokratapárt azon az állásponton van", — mondja a meghívó, — ,.hogy feltétlenül szükséges igazi nemzeti hadsereget kiépíteni hosszú idejű katonai szolgálattal és katonai alapkiképzéssel." bői. „Kire adták le ezeket a szavazatokat?" — kérdi az Unita című római lap. Olaszország 29 városában és tartományi székhelyén a június 10-i községi választásoknál összesen 1,810.314 érvényes szavazatot adtak le. A népi tömb az össz-szavazatok 43 százalékát, a keresztény demokraták pedig 32.9 százalékát kapták. Ugyanezekben a városokban az 1948. évi választásoknál a keresztény demokrata párt az összszavazatok 43.3 százalékát és a baloldali pártok 40.1 százalékát kapták. A francia dolgozók tiltakoznak a CGT párizsi épületének fasiszta megtámadása ellen Június 6-án de Gaulle fasiszta csoportjai és a párizsi lendőrség megtámadta a CGT össz-szakszervezeti szövetség párizsi központi épületét. Ez a támadás, valamint a szakszervezeti kikelnek a francia rendőrség fasiszta módszerei és a gaulleista-fasiszta csoportok fokozódó terrorja ellen. Képünkön a legnagyobb francia autóművek, a párizsi Renault-gyár munkádolgozók törvénytelen letartóztatása egész Franciaország dolgozói körében a felháborodás hatalmas hullámát váltotta ki. A francia dolgozók tiltakozó gyűléseket tartanak, amelyeken élesen sainak hatalmas tiltakozó gyűlése látható, amelyen az amerikai imperialisták szolgálatában álló francia reakció terrorisztikus módszered ellen tüntettek. Az iráni helyzet A „Kejhan" című lap jelentése szerint nyolctagú vegyes bizottság tárgyalt az iráni kőolajipar államosításáról szóló törvény végrehajtásáról. A bizottság június 9-i ülésén megtárgyalta az iráni kormány állásfoglalásának kérdését az angol-iráni kőolajtáisaság teheráni küldöttségének öszszeállításával kapcsolatban. Az eddig érkezett jelentések szerint ebben a küldöttségben részt vesz a brit kormány hiv talos képviselője is. Az iráni kőolajipar államosításáról szóló törvény végrehajtására alakult vegyes bizottság tagjai kitartanak ameHett, hogy az ilyen képviselő kibrit dolgozok viselik Attlee kormánya háborús előkészületeinek terhét A „Trud" cikket közöl a brit dolgozók nehéz életéről, kiknek vállára teljes súllyal nehezedik a Labour-kormány háborús politikájának terhe. Anglia fegyverkezési programmjával kapcsolatos magas költségek — írja a Trud — nehéz súlyként nyomják a dolgozók vállát. A Labour-kormány, amely lázas fegyverkezési politikát folytat, a kapitalistáknak magas jövedelmet biztosít és rendszeresen csökkenti a széles tömegek életszínvonalát. Súlyos terhet jelent a dolgozókra az árak állandó emelkedése, amit a hivatalos statisztika sem tudott elleplezni. Statisztikai jelentések szerint ez év első negyedévében a kiskereskedelmi árak annyival emelkedtek, mint az egész mült év folyamán. Az árak emelkedése a dolgozók számára még nehezebben elérhetővé teszi az életszükségleti cikkeket. Pl. április óta a? angol polgároknak 20, sőt 40 százalékkal magasabb árat kell fizetniök a gyapjúöltönyökért, a kötött és gyapotáruért. A Times azt írta, hogy ebben az évben már kétszer emelték a szén, valamint az újságok árait és némely újság ára 25, sőt 30 százalékkal emelkedett. A legközelebbi időben emelik az összes londoni közlekedési eszközökön a menetjegyek árát 20, sőt 30 százalékkal. Ezt az emelést kiterjesztik az egész országra. A drágaság emelkedése csökkenti a font sterling vásárló erejét. „Nagyon reális veszély áll előttünk —írta az Economist c. lap, — mert a legközelebbi 12 hónapban az angolokra pénzük olyan értékcsökkenése vár, ami nőt talán még soha nem értek meg." A News Chronicle az 1951-es év gazdasági áttekintéséről azt irta, hogy a „legsötétebb dokumentum" és így foglalta össze lényegét: „Kevesebbet fogunk vásárolni és kevesebb pénz is lesz a zsebünkben." A fegyverkezési programm pénzelését a különféle adók emelésével valósítják meg. Az Economist című lap szerint az adók elérték a legfelsőbb határt. „További adóemelések — jegyzi meg a reakciós Times is — csak kárt tennének az egész nemzet szellemében és hangulatában." A Labour-kormány azonban új költségvetési javaslatában további adóemeléseket irányoz elő. Ez az új költségvetés is mutatja, hogy a brit kormány, amely mindent a háborús előkészületek kártyájára tett fel, nem törődik a dolgozó lakosság szociális és anyagi életkörülményeinek javításával. A labourista fejesek, akik a reakciós szakszervezeti vezetőkre támaszkodnak, igyekeznek elnyomni a dolgozóknak jogaik védelmére folytatott növekvő mozgalmát és folytatják a „befagyott bérek" csődbe jutott politikáját. A 1.305 számú sztrájkellenes reakciós kormányrendelet alapján a brit kormánykörök megkísérlik a munkások harcának letörését. A sztrájk résztvevőinek üldözése ellenére a munkásoknak az egyes ipari ágazatokban sikerült az 1950-es év végéig, bizonyos béremelést elérniök. Az idei év elején a kormány kénytelen volt meghátrálni. Azonban az árak állandó növekedésének mostani feltételei közt a reálbérek újból csökkennek. Ezért állandóan szélesedik a munkások béremelésért folytatott harca. küldése „törvénytelen", mert a tárgyalásokon kizárólag csak az angoliráni kőola jtársaság vehet részt, nem pedig a brit kormány. A vegyesbizottság ezért 9-én olyértelmű határozatot hozott, hogyha az angol-iráni kőolajtársaság küldöttségének ilyen képviselő lesz a tagja, akkor az nem vehet részt a tárgyalásokon. A „Kejhan" című lap közlése szerint az angol-iráni kőola jtársaság küldöttsége, amely az iráni kormánnyal fog tárgyalásokat folytatni, 12 tagból áll, akikből nyolc szakértő és tanácsadó. E küldöttség két tagját június 11-ére várták Teheránba, a többi tíz tagot június 12-ére. A tárgyalásokat június 13-án kezdték meg. Az iráni küldöttség élén Vareste pénzügyminiszter áll. A küldöttség tagjai a pénzügyminiszter helyettese és az iráni l.ormány képviselője, ing, Chasibi, az iráni kőolajipar államosításáról szóló törvény végrehajtó vegyesbizottságának kormányképviselője. A „Kejhan" azt írja, hogy a teheráni külföldi körök azt akarják, hogy a tárgyalások „tudományos és műszaki jellegűek" legyenek, mert az angol-iráni kőola jtársaság képviselői, — amint azt Morrison, Nagy-Britannia külügyminisztere alsóházban bejelentette — igyekezni fognak az iráni kormány figyelmét felhívni a pproblémák összetettségére, amelyek előtt adminisztratív. műszaki és tudományos téren Irán a kőolajipar államosítása után állani fog. Az „Ettelaa" című lap jelenti, hogy az iráni kormánynak és az iráni kőolajipar államosításáról 6zóló törvény végrehajtó vegyes bizottságának határozatából az iráni kőolajtársasáff ideiglenes igazgatósági tanácsának elnökéül Chasibi szenátor helyett, aki ezt a funkciót elut_sitotta, Bazargan mérnököt nevezték ki, aki a teheráni egyetem műszaki fakultásának dékánja és a közoktatásügyi miniszter helyettese. Bazargan mérnök a vegvesbizottság hátom tagjának kíséretében június 9-én Chuzistanba repült, (ahol az angol-iráni kőola jtársaság koncessziói vannak). Jellemző, — írja a „Kolu'' című iráni lap —, hogy az ideiglenes igazgatósági tanács egyik tagja, Baist mérnök, aki már június 7-én az igazgatósági tanács egv további tagjával, Ali Adabimmal Chuzistanba érkezett, arra a kérdésre, hogy m

:ért mennek Chuzistanba, azt felelte: „Magunk sem tudjuk, hogv miért. Azok is, akik bennünket ideküldtek, aligha tudják, hogy miért küldtek ide bennünket."