Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-07 / 132. szám, csütörtök

6 1951 június 7 Hogyan működnek EFSz-eínk a nyitrai kerületben A CsKP Központi Bizottságának februárban tartott történelmi lelentő­ségü ülése után a nyitrai kerület szö­vetkezeti tagjai megertették Slánsky elvtárs szavait, aki világosan rámuta­tott arra, hogy kulákokkal nem lehet szövetkezetet építeni, hanem éppen az ellenük folytatott harc jegyében lehet szövetkezeteinket megszilárdítani. A nyitrai kerület szövetkezeti tagjai mindezt szem előtt tartva és saját ta­pasztalatukból kiindulva, május 21-ig az EFSz-ekböl 138 kulákot és üzérke­dőt kizártak. A kulákok kizárása után a nyitrai kerületben a szövetkezeti tagok lét­száma 2.089 taggal emelkedett. Ezen a téren példát mutatnak az ógyallai já­rás szövetkezeti tagjai, akik a kulákok kizárásának kérdését először pontosan megbeszélték egy közös értekezleten al EFSz és a Párt helyi szervezetének funkcionáriusaival. ezután taggyűlé­seket rendeztek és ezeken megvalósí­tották a kulákok kizárását. Rögtön, amint eltűntek az EFSz-ekből a nem oda való elemek, a kis- és középföldmíi­vesek bizalommal fprdultak a szövet­kezetek vezetőségéhez felvételüket kérve az EFSz-be. így pl. a marcelhá­,zai EFSz-be 15, a szentpéteribe 19, a perbeteibe 46, a hetényi EFSz-be pei­dig 46 új tag lépett be. A nyitrai kerületben különösen a február hónapot használták fel arra, hogy a szövetkezeti tagok létszámát növeljék. Ebbe a kampányba bekap­csolták a járási Nemzeti Bizottság szer­veit, a tömegszervezeteket és a szö­vetkezetek funkcionáriusait és tagjait. A februári kampány eredménye az, hogy a nyitrai kerület községeinek 73.09 százalékában már működik a szö­vetkezet. - m%w ——— Hogyan tehet az - kérdik a madari egyént gazdálkodók, ­hogy a szövetkezeti rozs szebb a míeokoét ? Az út mellett 50—60 hektár terüle­ten hullámzik a lenge szélben a madarl EFSz rozsvetése. Megálltam az úton és úgy néztem a rozstáblákat. Nem azért álltam meg, mintha életemben még nem láttam volna rozsvetést. Nem. Más volt az oka. Azért álltam meg, mert már sok helyen jártam, de még ehhez hasonló rozsot nem láttam. Odamentem a tábla széléhez, hogy ha már méterem nincs, hát magamhoz mérjem a rozst. 169 centiméter magas vagyok, kalap is volt a fejemen és a rozs kalászai még a kalapom tetejére hajoltak. Megfogtam egy kalászt es hcsszan elnézegettem. Körülbelül 18— 20 centiméter nagyságú lehetett. Közvetlenül a szövetkezet rozsveté­se mellett egy keskeny parcellán szin­tén rozsvetés látható. Egyénileg gaz­dálkodó madari földműves a tulajdono­sa. A rozs derékig érő, virágzik benne a repce, a pipacs. A kalászok négy­hat centiméteresek lehetnek. A kes­A szovjet falvak éfetéből A Volgamenti kolhozokban most fe­jezték be az 1950. évi közös jövede­lem szétosztását. Az idén a kolhoz­tagok munkájukért sokkal több gabo­nát, húst, zsírt, pénzt, stb. kaptak, mint az elmúlt években. A kujbisevi vidéken pl. háromszorannyí értéket Äaptak a kolhoztagok, mint a múltban. A „Kemény út" nevű mezőgazdasági szövetkezetben minden trudodenre 5.5 kg. gabona esett. V. Funyina koi­hoztag családjának jövedelme pl. 540 pud gabonát tett ki. Természetes eb­ben még nincs benne a pénzjutalék. N. Sibalkov hydrotechnikus egy térképet készített, amelyen feltüntette a novonikolajevi járás büszkeségét, a 18 új kolhozi halastavat. Hasonlókép­pen a novoarr.eni járás térképén is húsz vízgyűjtő díszeleg. A Kalinin kolhoz­ban pl. olyan halastavat építettek, amelybe 7 millió köbméter víz fér, vagyis ami 40 hektár föld öntözésére elegendő. A tavaszon ezek az újonnan kiépí­tett halastavak és vízgyűjtők megtel­tek Vízzel. Ez a kedvező időjárásnak köszönhető. A kolhoztagok nem is em­lékeznek, hogy melyik évben volt a íetálingrádi sztyeppéken ilyen bőséges csapadék. A sztálingrádi vidék kolhozai a sztá­lini természet átalakító terv keretében több mint ezer halastavat és 1.389 ar­tézi kútat létesítettek. Az idén további 300 halastó kiépítését, illetve megújí­ását tervezik. Ukrajna Izmajl vidékén elárasztó berendezéseket, vízgyűjtőket és artézi kutakat építenek. A szavjani újonnan kiépített elárasztó berendezés lehetővé tette a 6zuvorovi járás kolhoztagjai­riak 388 hektár öntözését. Rövid időn belül megnyitják a vasziljevi elárasztó berendezést is, amely több ezer hektár terület vízszükségletét elégíti ki a ki­liji járásban. Hasonlóképpen a szara­tovi járásban a Chadzsa folyón is megkezdték a nagy vízgyűjtő építését. Acélműit három év alatt az izmaili vidéken összesen 16 kolhozi elárasztó berendezést létesítettek. Az idén to­vábbi 24 elárasztás) berendezést fognak kiépíteni. Sztejman, a „Karavajevo"-szovhoz zootecnikusa és a szocialista munka hőse, előadást tartott a kosztrovi me­zőgazdasági ir.tézet tanári kara és diáksága előtt. Sztejman, a közismert állattenyésztő beszámolt a sZOvhoz dolgozóinak újonnan elért sikereiről, amelyeket a fajállatok tenyésztésében és az állatok hasznosságában értek el. Az elmúlt évben a tehenek átlagos tejhozama 6.273 kg tej volt. Az idén a tehenészek 7000 literes tejhozamot akarnak elérni tehenenként. A szovhoz kollektívje már eddig is nagyon szép sikereket ért el az állatok hasznossá­gának fokozásában. A kolhoznak nyolc tehene eddigi életében 100—116.000 liter tejet aejott. További 18 telién életfogytiglani tejhozama a százezer­literhez közeledik. A „Győzelem"-kolhoz közepén (mar­tuki járás — Kazahsztán), nagy fehér épület emelkedik Ez a Mezőgazdasági kultúra háza. Ebben a szép épületben vannak kiállítási helységek, zootechni­kai és agrotechnikai múzeum, külön­féle laboratóriumok, mezőgazdasági könyvtár, stb. A Mezőgazdasági kul­túra háza mellett kísérletezési földek vannak, amelyeken a kolhoztagok kü­lönféle növényekkel kísérleteznek. Az idén a Kazahsztáni szövetségi köztársaságban összesen 500 ilyen me­zőgadasági kultúrházat fognak fel­építeni. keny parcella úgy néz ki, mint valami lyen sírhalom. A közepe dombos, 'tt oti egy kicsit jobb a termés rajta, de a két széle jóformán csak gazt terem. M : ennek az oka? Az, hogy ez a gazda a földjét mindig összeszántja. Ha bi zonyos időközben egy kis trágyát visz is a földjére, azt csak a közepén szórja széjjel, mert fél, hogy esetleg szomszédja földjére is kerül belőle. A szövetkezet tavaszi vetései is szé pek. Ezeken még lehet látni az egyéni gazdálkodás nyomait. A sárga foltok a vetésben még világosan bizonyítják a különbséget gazda és gazda között A szövetkezeti tagok, hogy a sárga foltokat eltüntessék, azaz, hogy a silá­nyabb részek fejlődését elősegítsék, tavaszi árpákat sózzák. A szövetkezeti tagok ma a kapás­növények ápolásával vannak elfoglal­va. A szövetkezet dolgozóit a kuko­ricaföldeken találtam. A kukoricaföl­dön két csoportban dolgoztak. A sorok között először lovas ekével szántották meg a földet. Ez a gyom javét elpusz tította, a megmaradottat pedig kézi erővel távolítják el. A két csoport ver­senyben állt egymással, éber szemek­kel figyelik egymás munkáját. Egyik csoport sem akart lemaradni a ve­senyben. A csoportokban nők, férfiak, időseb bek és fiatalok dolgoznak közös erő­vel. Itt dolgozik özvegy Kún Atidrás­né, egy 55 év körüli asszony is. A csoportban az élen halad. A fiatalok alig bírnak utána haladni. M,g a fiata lok fájlalják a derakukat, özvegy Kún­né föl se tekint. Megkérdezem tőle, elfáradt-e már? Kúnné fel se tekint a földről, a keze egy pillanatra sem áll meg és így felel: — Ez nem munka, ez gyerekjáték. A nehezebb munkát elvégzi a lovaseke. Az volt a munka, mikor reggel 4 óra­kor kiálltunk valamelyik kulák föld­jébe és azt is kézi kapával kellett el­végezni, amit most a lovas kapálógép elvégez. Kemecky Dezső is felnéz a beszél­getésre és megjegyzi: beszélgetés az őrszobában Az őrszoba nyugodt csöndjében el- I szolgáltatva a falusi gazdagok kénye beszélgetek bajtársaimmal. Itt, távol [ kedvének. így történt édesapámmal is. a város lüktető zajától, könnyen ki­tárul a csöndes falusi élethez szokott katonák szíve. Az ablakon betűző napsugár fénye ráesik köztársaságunk falon függő térképére és bearanyozza sugaraival. Arra gondolok, hogy mint a térképre a napsugár, úgy süt Cseh­szlovákia földjére a szocializmus fénye, hogy megédesítse, könnyebbé tegye minden lakójának életét. De ahogy a térképen is találunk árnyfoltokat, az életben is akadnak még emberek, akik megbújnak az árnyékos részekben és a szocializmus életadó melege helyett újból a kapitalizmus sötét és fagyasztó egét kívánják vissza derült életűnkre. Hárman vagyunk együtt, mindany­nyian falusi fiúk. Elgondolkozva ülünk az alacsony székeken és figyeljük a napsugarak játékát a térképen. A csendet csak negyedik társunk ütemes lépteinek kopogása zavarta meg, amint őrhelyén jár fel s alá. Gábor János bajtársam középterme­tű, csöndes és halkszavú fiú. Az em­bereknek ahhoz a fajtájához tartozik, akiket a tömeg közt szinte észre sem lehet venni. . Nem törekszenek arra, hogy kitűnjenek társaik közül, de arra nagyon vigyáznak, hogy utolsók se legyenek. Irtóznak a feltűnéstől. Több mint három hónapja szolgálok vele egy században, de nevét csak most tudtam megjegyezni. Pedig századunk­ban csaknem mindenkit név sze­rint ismerek. Annál jobban megle­pett a szerény fití éleslátása és követ­kezetes gondolkodásmódja. Gábor János elmondja küzdelmes fiatalságát. Édesapja jóformán egész életét egy faiubeli kulák szolgálatában töltötte el. Egyszerre voltak legény­sorban. Akkor még elég jó barátok­voltak — mondja Gábor megfontolt komolysággal, — talán azért is került később annyira a hálójába. Eleinte még csak megfizette munkáját, de később, a nagy munkanélküliség idején, alaposan kihasználta szorult helyzetet. Apámnak volt egy kis földecskéje, arra sok volt, hogy kézierővel megművelje arra viszont Itevés, hogy igásállatot tarthasson. Pedig az olyan paraszt, aki enélkül kínlódik, menthetetlenül ki van De sokszor panaszkodott szegény, — sóhajtott fel Gábor János, — amikor a rövid időre kölcsön kapott lovakért hetekig dolgozott ingyen Szulának. így hívták a kulákot, akinél lelketle­nebb embert eddig nem láttam. Aratni apám úgy aratott a kuláknak, hogy tizenöt mázsa után kapott egy mázsa termést. Ezért kellett egész családjá­val látástól vakulásig robotolnia a forró nyárban. Pedig a kisebb parasz­tok mindig kilenced vagy tizedrészt adtak. De apárn mindig le volt köte­lezve Szulának a kölcsönkapott lovak fejében és ez aztán alaposan ki is használta. Szénát egy ötödrészért ka­szált, kukoricát meg negyedében ka­pált. Nem csoda, hogy Szula évről­évre gazdagodott, mink meg egyre szegényedtünk. Csak éppen valahogy eltengődtünk. — Sokszor, nagyon sokszor volt úgy, hogy kenyérnél egyéb nem ke­rült az asztalra Emlékszem, kisgye­rek koromban nagyon örültem az ősz­nek, mert a természet legalább ízes vadkörtével megajándékozott. A sze­gényember a vadkörtét akkoriban ép­pen olyan ételsorba vette, mint a gaz­dag a kalácsot. — Iskolába se nagyon jártam. — folytatja Gábor élete krónikáját, — mert tavasztól őszig a Szula teheneit legeltettem. Ellátást kaptam érte. De milyen ellátást! Háromnapos ételeket, amiket mái a kutyája sem evett meg. De örültem ennek is, mert ezzel is könnyítenem a család sorsán. Maga­sabb iskoláról 6zegényember fia akkor nem is álmodhatott. Az csak a gazda­gok kiváltsága volt. — Hej, de sokszor gondolt sóvárog­va a falusi szegénység arra a boldog országra, amelynek lakói lerázták a gazdagok jármát éš kizsákmányolók nélkül, szabadon éltek. Igaz. az akkori rendszer kigyót-békát kiáltott a Szov­jetunióra, de hozzánk is elkerült néha egy-egy ott járt elvtárs, aki saját sze­mével meggyőződött a kapitalisták ha­zugságairól és lelkes beszédével szét­oszlatta az aljas rágalmakat. Mi ugyan­olyan bizalomma' és reménykedéssel gondoltunk a szovjetnépre, mint a vá­rosi munkásság. De nem is csalódtunk benük, mert hős katonái nagy áldoza­tok árán nekünk is kiharcolták a sza­badságot. — Felszabadulásunk után megválto­zott a mi életünk is. Egyszerre kide­rült az ég fölöttünk Apámmal együtt jó állást kaptunk Családunk élete könnyebb lett. De még ezután is sokat dolgoztunk Szulának, mert ott volt a föld. Azt meg kellett művelni. A foga­tért akkor még alaposan meg kellett dolgozni. Szulának ebben az időben még mindig jól folyt a sora. Bevá­lasztották a helyi Nemzeti Tanácsba, a Pártba is be akart furakodni, de ez a kísérlete kudarcot vallott. Cséplő­gépe és traktora volt, amivel aztán annyi termést összeharácsolt, hogy alig tudta, hova tenni. Feketézett is vele úgy, hogy a híre még a hetedik­határba is eljutott. Gábor János bajtársam elmosolyo­dik és így folytatja: — Őkelme és a többi hozzá hasonló kulák akkor hökkent meg, amikor a környéken egymásután kezdtek meg­alakulni a Földműves Szövetkezetek. Erezték ezek a nagygazdák, hogy ie­tünőben van a szerencsecsillaguk. Min­den tőlük telhetőt elkövettek ezért, liogy faiunkban megakadályozzák a szövetkezet megalakulását. Hogy ez nem sikerült nekik, az annak a derék instruktornak az érdeme, aki a mi fa­lucskánkban meggyőzte a földműve­seket a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyös voltáról .. Szula éveket örege­dett ezekben a napokban. Büszke alak­ja görnyedtté vált, az arca ráncos lett. Házról házra jatt lázas sietséggel és mindenféle szemenszedett hazugságok­kal igyekezett lebeszélni mindenkit a szövetkezetbe való belépésről. Egy es­te hozzánk is eljött és óva intette apá­mat, hogy belépjen kis földecskéjével szövetkezetbe, mert ezzel tönkreten­né.magát. Másoknak dolgozna, minden haszon nélkül. Azzal is érvelt, hogy ez a rendszer már úgysem larthat sokáig. Változás jön, akkor pedig régen rossz szövetkezeteseknek. — Mialatt a kulák beszélt, figyel­tem az arcát, nagy, mohos bajusza állandóan reszketett s ideges rángás futott át arcán. De reszketett a keze is, mintha rettenetesen félne valamitől. Szánalmas volt, rá sem lehetett ismer­ni arra a büszke emberre, aki úgy­szólván ura volt a falunak. De apám arcán is különös változást vettem ész­re. Munkában cserzett, napbarnította arcán sohasem látott derű volt s a ­szeme fényesen ragyogott. Mintha valami nagyon kellemes gondolattá! foglalkozott volna. Ahogy az öreg Szulan elment, apám elmondta, mire jött rá. Ha Szula ennyire ellensége a szövetkezetnek, ez azt jelenti, hogy a kisparasztoknak igenis érdekük, hogy minél előbb megalakuljon. Még aznap este megbeszéltük, hogy bátyám be­lép a szövetkezetbe a íöldünkkel, én pedig apámmal továbbra is munkába járok. — Azóta gond nélkül él családunk. Olyan jövedelmünk van, amilyenről 'ez­előtt nem is álmodtunk. Egy kis pénzt is megtkarítottunk, a nyáron ki akar­juk bővíteni kis házunkat. Most meg­van erre is a lehetőségünk, meg aztán szükséges is, mert hamarosan asszony kerül a házhoz. Gábor bajtárs kiveszi tárcáját és fényképet húz ki belőle. Egy bájos, fiatal lány mosolyog ránk róla. A menyasszonya. Ősszel lesz az esküvő­jük. — Nyugodt, biztos otthont fogok nyújtani a feleségemnek. Nem fogunk nélkülözni, mint szegény apám nélkü­lözött fiatal házaskorában. Harmadik bajtársunk, aki eddig szótlanul hallgatott, most megjegyezte, hogy bizony sok helyen nehéz a szö­vetkezet megalakítása. Vannak olyan falvak, ahol a parasztok nem a saját fejük után mennek, hanem mások bo­lond eszére hallgatnak. Rendszerint a zsírosparasztokra, akik a közös mun­ka legádázabb ellenségei. — Nálunk a hat leggazdagabb pa­raszt akarta megalakítani a szövetke­zetet, de úgy, hogy abban mások ne léphessenek be, csak ők hatan. így akarták a szövetkezetnek nyújtott elő­nyöket a maguk javára kihasználni. Persze, ez nem sikerült nekik és ki­csöppentek a vezetőségből. Emiatt az­tán mindennel elégedetlenek s gátolni igyekeznek a szövetkezet fejlődését. Ez azonban nem sikerül nekik és a -mi III. típusú szövetkezetünk most a já­rás tizennyolc szövetkezete közül a legvirágzóbb. A munkacsoportok kitű­nően vannak megszervezve és nagyon jó termésre van kilátásunk. Ha nem lennék tagja a szövetkezetnek, akkor most nagy gondjaim volnának, mert a feleségem egyedül nem tudná megmű­velni a földeket. De így nyugodtan leszolgálhatom a katonaidőt, a felesé­gem nincs magára hagyva. Be kellett fejeznünk beszélgetésün­ket. Eljárt az idő. Fel kellett készül­nünk kint levő bajtársaink leváltására. Gál Petik László. — Gyorsabban is el tudnánk végez­ni a munkát, de rosszabb lenne és egy hét múlva újból kezdhetnénk, ha azt akarnánk, hogy a termés jó legyen. A szövetkezeti tagok közül többen is emlegetik, ' ogy a falu egyénileg gaz­dálkodói sok esetben kérdik, hogyan lehet az, hogy a szövetkezetnek sok­kal szebb a kukoricája, mint az övék. * A krumpliföldeken is keményen fo­lyik a munka, dolgoznak a lovasekék, tépik, szaggatják a kártékony gyomot. Olyan volt a gyom itt, hogy a krumplisorokat nem is lehetett látni. Ennek az volt az oka, hogy a talaj nern volt eddig kellő mélyen meg­szántva. Aztán jött az eső és a gyom könnyen kikelt. De a szövetkezeti ta­gok most minden erejüket latba vetik, hogy minél gyorsabban elpusztítsák a kártékony gyomot. Szekér Vince, a szövetkezeti gazda így gondolkozik. Ezzel a gyomos föld­del bizony most nem a legjobban jön­nek ki. Naponta alig tudnak 1.5 mun­kaegységet csinálni. Szekér Vince és mások jól tudják, hogyha a krumpli ápolását most elhanyagolnák, egy hét múlva, különösen ha eső lenne, újból ellepné a gyom. A föld jó megmun­kálása a jövő évre is kihatással lesz, * A szénakaszálás is megkezdődött a réten. A rendek olyan sűrűk, hogy alig bír ja a kasza levágni. Ezen a területen még ezelőtt egy évvel is csak gaz, szúrós tövis termett. Ezt a területet nem is lehetett másnak, csak legelőnek használni. A szövetkezeti tagok elta­karították a zsombékokat, megműtrá­gyázták a földet és ma az eddig ter­méketlen, hasznavehetetlen területen a szövetkezetnek több mint 100 kocsi szénája lesz csak az első kaszálásból. A madari szövetkezet készülődik az aratásra. Naponta megbeszélik az ara­tási előkészületeket. Az aratást szin­tén két csoportban fogják végezni, mint a kapálást. A traktorállomással megkötötték a szerződést, melynek ér­te'mében a szövetkezet aratógépeket kap. Margit András a következőket mondja az idei aratásról: — Ilyen termésünk régen ígérkezett és iparkodnunk kell, hogy a jó termés minél hamarabb a magtárba kerüljön. A madari lakosság nem emlékszik ilyen aratásra, mint amilyen most vár­ható. A szövetkezet tagjai a békeív aláírásakor elhatározták, hogy az ara­tást a béke jegyében fogják végezni.­És erre felszólítják a község egyéni­leg gazdálkodó parasztságát is. A falu kulák jait és reakciós egyéneit pedig az aratási munkálatok alatt álladóan fi­gyelni fogják, nehogy valamilyen sza« botálást eszeljenek ki az aratási mun­kák megakadályozására, nehogy a ga­bonáját túlérni hagyja csak azért, hogy kihulljon a mag a kelászból és ezzel kevesebb jusson a dolgozó nép­nek. SZARKA ISTVÁN. Az utak menti széna lekaszálásával is növeljük takarmánykészletünket A földművelésügyi megbízotti hiva­tal ismételten felhívja a járási és a helyi nemzeti bizottságokat, hogy in­tézkedjenek az utakmenti árokpartokon a széna lekaszálásáról. Szlovákia déli járásaiban a helyi nemzeti bizottságok­nak legkésőbb június 10-ig kell gon­doskodniok arról, hogy az utak menti szénát lekaszálják és hogy így egy szem takarmány se menjen kárba. " Az utak menti széna lekaszálásának még más jelentősége is van. Sok eset­ben az árokpartokon nagyon megve­tette lábát a gyom és fennáll az a ve­szély, hogy a gyom a földekre is kiter­jed. Ez nagyon hátráltatná a jó ter­mést. Abban az esetben, ha az állami utász a megállapított időpontig nem végzi el a kaszálást és árokpartokon, a helyi nemzeti bizottságoknak saját költégü­kön kell lekaszáltatniok és az így nyert szénát átadni az illetékes EFSz­eknek vagy pedig a földműves raktár­szövetkezetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom