Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-05 / 130. szám, kedd

1951 Június 5 Anglia és Amerika küzdelme a nyersanyagokért A támadó Eszakatlantí Tömb hatalmai között szokatlanul kiélesedett a nyersanyag-probléma A kérdés a tőkés világ tőzsdéiről és a vezető kapitalista moTiopoiiumok tanácstermeiből átkerült « parlamentekbe, a miniszterek dolgozószobáiba a vezérkarokhoz. Az eszeveszett fegyverkezési hajsza, amelyet az amerikai-angol agresszorok a koreai háborúval egykiőben kezdtek meg, soha nem tapasztalt feszültséget okozott a nyersanyag-piacokon. Az Amerikai Egyesült Államok tömegesen vásárolja fel a hadifontosaágú nyersanyagokat • háborús termelés felduzzasztása és háborús készletek felhalmozása céljából. Az amerikai háborús gyújtogatok határozatokat hoztak, amelynek értelmében 9 milliárd dollár értéki stratégiai nyersanyag tartalékot halmoznak fel, nyolcszor annyit, mint 1948 végén. Az amerikai imperialisták számára azonban nem elegendő a saját nyersanyaguk, s a gigászi mérető fegyverkezési verseny • behozatal szükségességét mégirrkább megnövelte. A háborúután? évek folyamán Ang Iia és Amerika között kiéleződött í nyersanyagfonások birtokáért folyó küzdelem. Ennek oka az, hogy a tőkés világban több nyersanyag tekin tetében a Brit Birodalom a legnagyobb termelő, az Egyesült Államok pedig a legnagyobb fogyasztó. Ilyen például a nyersgumi, az ón, a mangán. A Marshall-terv keretében Anglia hatalmas nyersgumi, cin, mangán, réz, ipari gyémánt és gyapjútételeket szállít Amerikának. Az amerikai háborús gyújtogatok számára azonban mindez kevés, Mind újabb és újabb sarcot követelnek Angliától és a többi marshallizált országtól. Természetesen az amerikaiangol tömb áttérését a nyilt a^Teszszióra, nyomon követte a spekuláció hallatlan megnövekedése a nyersanyagpiacokon. A londoni tőzsdén 1950. vegére az évelejei árakhoz viszonyítva az ólom 42%-kal, az ón 100%-kal, wolfram 300%-ka! emelkedett. De miután Anglia maga is behozatalból fedezi nyersanyagszükségletének túlnyomórészét, az áremelkedés pénzügyi összeomlással fenyegeti Angliát, Az amerikai monopoliumok összehasonlíthatatlanul nagyobb pénzügy' lehetőségekkel rendelkeznek, mint az •ngolok. Ennélfogva minden nyersanyagot összevásárolnak a piacokon, mit sem törődnek partnereik szükségeleteivel. Ennek eredményeképpen az angol ipar súlyos nyersanyag-hiányban szenved. Anglia, amely a múltban például a világ egyik legszámottevőbb szénexportőrje volt, jelenleg szénből is behozatalra szorul. Egyre súlyosabb nehézségek mutatkozmak a kőolajellátás terén Isl Ugyanakkor az USA szakadatlanul fokozza az Ang!iára.és a többi marshallizált országokra gyakorolt nyomását. s egyre növekvő mennyiségben követel hadifontosságú nyersanyagszálftmányokat. Az USA arra törekedett, hogy Angliát és Franciaországot rávegye a nyersanyagok „együttes ellenőrzésében" való részvételre. E feladat ellátására létesítették Washingtonban a „nyersanyagtanácsot". Az „együttes ellenőrzés" azt jelenti, hogy az USA imperialistái kényük-kedvük szerint ellenőrzik szövetséges csatlósaik nyersanyagait. Az ellenőrzés gépezetének kulcspozíciói kivétel nélkül amerikai kézben vannak. Ilymódon az amerikai imperialisták Angliát és a többi marshallizált országot a nyersanvag-ellenőrzés harapófogójában tartják. Arra törekszenek, hogy ezeknek az országoknak népgazdaságát a háborús készülődés szolgálatába állítsák és átváltoztassák az amerikai hadigépezet alkatrészeivé. Angliában máris élénk tevékenységet fejt ki egy intézmény, amelynek neve angol-amerikai tanács a termelés fokozására. Ennek leple alatt 500 amerikai tanácsadó, szakértő és megfigyelő működik 35 különféle iparágban. Az angol népgazdaság valamennyi területén még szabadabban tevékenykedik az amerikai Herode, az F.szakatlanti Paktum hírhedt termelésellenőrző koordinátora, az angol termelés voltaképpeni diktátora. Az amerikai monopolisták arra tőrekszenek, hogy teljesen kezükbe kaparintsák a brit birodalom nyersanyag és egyéb tartalékait. Az imperialisták küzdelme a nyersanyagokért a gyarmati nípek kegyetlen elnyomásával párosul. A gyarmatosító hatalmak, élükön az imperialistákkal, egyre vadabb dühvel igyekeznek leszámolni a gyarmati feJszabadító mozgalmakkal. Szeretnék biztosítani és megszilárdítani gazdasági támaszpontjaikat egy új háború számára. Még több kőolajat, nyersgumit, színesfémet akarnak megkaparintani, új módszerek után szaglásznak, melyek segítségével még jobban kizsákmányolhatnák a gyarmati népeket. Ez a kiszákmányolási törekvés és az új háborúra való készülődés az a közös plattform, amelyen minden egymásközti ellentétet félretesznek és egységesen állnak szemben a dolgozók hatalmas táborával. A világ dolgozói azonban egyre hatalmasabban szélesítik és erősítik békéért folytatott harcukat, s a gyarmati országok népei harcolnak függetlenségükért. Ez a harc is fokozatosan szűkíti az imperialista rablók támaszpontjait és nyersanyag bázisait. Ez a hatalmas összefogás kudarcra ítéli az imperialista agresszorok háborús törekvéseit. ujsz0 Vietnam népe aláír,a a békefelbivást A Béke Hívei vietnami bizottsága legutóbbi jelentése szerint a Békevilágtanács felhívásának aláírási kampánya sikeresen folyik az egész országban. Az eddigi adatok szerint Vietnam felszabadított részében több nvnt 1,400.000 aláírást gyűjtöttek a Béke-Világtanács felhívására az ötha talmi békeegyezmény megkötéséért. Kerfóario lm, vsit mmkm iíilRfsxtsr kapta s nemzeikizi SzSálin-békediiat A megszakadt párizsi tárgyalások és a jobboldali francia sajtó A külügyminiszterheiyettesek tanácskozása az USA, az angol és francia delegációk kérésére június 4-éve) meg. szakadt. A burzsoá sajtó ma az eseményekről nagyobb dobveréssel számol be, mint a múltban, amikor a tárgyalálások megkezdődtek. A jobboldali lapok az imperialista országokban ordító címbetűkkel és nem kevésbbé hangos kommentárokkal kísérték a bekö vetkezett eseményeket. A trumani sajtó hírverésének célja ugyanis az, hogy megtévessze a tömegeket, hogy úgy állítsák be az eseményeket, mintha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország valami új lépést teltek voina, amely könnyebbé tenné a külügyminiszterek tanácskozásának összehívását és mintha a külügyminiszterek összejövetele most már kizárólag csak a Szovjetunió jóakaratától függne. Az Auroráé, a Francé Libre, a Franc Tireur, a Le Monde és a többi jobboldali francia újságok és a többi kapitalista lapok ma mind azon igyekeznek, hogy b bizonyítsák, hogy a külügyminiszterek tanácsának összehívása roppant fontos a béke megőrzésének szempontjából, ugyanakkor természetesen nem szűnik meg a kürtöt fújni az Atlanti Paktum megerősítése és érvényesítése mellett. Mindannyian tudjuk, hogy mit jelent az Atlanti Paktum. Tudjuk, hogy ar Atlanti Paktum a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen szervezett támadó blokk, amelynek puszta léte a nemzetközi helyzet kiélesedését vonta maga után. A külügyminiszterek tanácsának egybehfvását az USA körei úgy képzelik el s velük együtt NagyBritannia és Franciaország is, hogy az Atlanti Paktum kérdését, valamint az amerikai hadi bázisok kiépítésének kérdését nem akarják a külügyminiszterek tanácsa elé engedni. Természetesen a jobboldali sajtó igyekszik ezt elhallgatni kendőzni s Franciaország, valamint a többi nyugateurópai nép előtt a dolgot hamis színben beállítani. Maga a Le Monde is kénytelen beismerni, hogy az a tény, hogy Gromiko az Atlanti zisok kérdésének programmra tűzésé tői teszi függővé válaszát, egyáltalában nem igazolja azt, mintha a Szovjetunió nem kívánná a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozását. Ellenkezőleg — ismeri be a Le Monde, amelyről igazán nem lehet azt állítani, hogy nagy szimpátia érzésekkel lenne a Szovjetunió és a népi demokratikus országok iránt — a nyugati hatalmak azzal, hogy ji tárgyalási programmba nem hajlandók besorolni ezt a kérdést, azt bizonyítja, hogy nem akarják, hogy a külügyminiszterek tanácsa a béke megőrzésének szempontjából oly döi tő jelentőséggel bíró és égető probh r.iákról tárgyaljon. Min háborodott fel a „New-York Times"? A „New-York Times" című amerikai újság dühösen kirohant egyes svéd lapok ellen, amelyek kiküldték sportmegfigyelőiket Moszkvába a sakk-világbajnokságra, valamint a szovjet és svéd tornászok baráti találkozójára. Általánosan elfogadott dolog ilyen nagyjelentőségű eseményekhez tudósítókat küldeni. Mégis az amerikai újság elégedetlen. A „New-York Times" nem is leplezi haragjának okát Mint cikkében olvashatjuk e haragot az váltotta ki, hogy a svéd újságírók moszkvai tartózkodása után a legkülönbözőbb svéd lapokban kedvezőbb hírek jelentek meg a Szovjetunióról, mint bármikor is a második világháború befejezése óta. Különösen az háborítja fel a „NewYork Times"-t, hogy a svéd újságírók Szovjetunióban semmiféle hazájuk ellen irányuló ármány nyomaira nem bukkantak és meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunió nem szándékszik meggátolni Svédországot abban, hogy megőrizze hagyományos semlegességét. „A svédek pedig — jegyzi meg az amerikai újság — nagyon szívesen Paktum, valamint az amerikai hadi bá- | hallgatják ezt a nótát." A Kreml Szverdlov-termében átnyújtották Heriberto Jara, volt mexikói miniszternek „A népek közötti béke megszilárdításáért" nevü nemzetközi Sztálin-dijat. Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Sztálin-dijat odaítélő bizottság elnöke felköszöntötte a magas kitüntetés alkalmából Heriberto Jarát Beszédében többek között ezeket mondotta: Amikor a nemzetközi Sztálin-díjakat odaítélő bizottság önnek ítélte oda a dijat, tudta, hogy ezzel a békemozgalom soraiban harcold valamennyi becsületes és békeszerető ember közös véleményét fejezi ki. A szovjetnép nagyrabecsiili és lelkesen támogatja minden embernek — tekintet nélkül politikai nézeteire és nemzeti hovatartozására — az egyetemes béke fenntartását és a népek közti őszinte barátság megteremtését szolgáló erőfeszítéseit. Szurkov, a Szovjet írószövetség f3titkárhelyettesa és Z. N. Bagárina, a Szovjet Nök Antifasiszta Bizottságának elnöke az ünnepélyes díjátadás alkalmából üdvözlő beszédet tartottak, majd pedig Heriberto Jara szólalt fel. Heriberto Jara beszédében hangsúlyozta, hogy a mexikói békevédelmi bizottság a béke mellett állA mexikói nép és Latin-Amerika népei nagyrabecsülik a nekik juttatott kikitüntetést. Éppen ezért •— mondotta -— a díjjal járó pénzjutalmat kötelességéhez liiven, a béke nemes céljára adja. „A népek közötti béke megsztlár. dítáüáért" nevü Sztálin-dij újabb bizonysága annak, hogy a Szovjetunió fáradhatatlanul küzd a békéért. A legőszintébben mondok köszönetet az engem ért nagy megtiszteltetésért, egész szivemből köszöntőm N. Sz. Tyihonov, a szovjet béke- i a szovjet népat és Sztálint — naonvédelmi bizottság elnöke, A A. I dotta befejezésül Heriberto Jara. filmet Mnmk, rás! ágyűtilfelék nélkül lehetetlen megindítani az űj Iiáborűf Walter U

ibríclit beszéde a beritai doSgazókbáStegyűSésén Berlin dolgozói 30.000 berlini munkás és értelmiségi részvételével nagygyűlést tartottak. A békenépszavazás jelentőségéről Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes tartott beszédet. Beszédében rámutatott arra, hogy most, amikor az amerikai háborús gyújtogatok egyre újabb és újabb csapatokat küldenek Nyugat-Németországba, a német népre fontos történelmi szerep vár. „A háborús uszítók tisztában vannak azzal, hogy német katonák, német ágyútöltelék nélkül lehetetlen megindítani az új európai háborút. A német nép Nyugat-Németország újrajatíegyv érzésévé] szemben tanúsított ellenállásával keresztülhúzhatja az imperialista háborús uszítók gonosz terveit. Minden békeszavazat, amely ellenzi az újrafelfegyverzést, csökkenti a háborús veszélyt." — hangsúlyozta Ulbricht elvtárs. Beszéde további részében a nyugatnémetorszá gi szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek áruló politikáját bélyegezte meg. Walter Ulbricht befejezésül felhívást intézett Németország lakosaihoz, hogy a békenépszavazáson való részvételével bizonyítsa be, hogy tudatában van történelmi felelősségének. Tiltakozó távirat Edward Honeycutt amerikai néger munkás halálraitélése ellen A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratban tiltakozott Louisiana (USA) állam kormányzójánál Edward Honeycutt 24 éves néger munkás hamis vád alapján történt halálra ítélése ellen. „Minden becsületes ember tudja, hogy Honneycuttot ártatlanul ítélték halálra, csak azért, mert néger. Ez az eset újabb kísérlet arra, hogy megtörje a néger nép harcát a faji megkülönböztetés ellen, a demokratikus jogokért. Követeljük Edward Honeycutt azonnali szabadon boc: átását és a louisianai négerek elleni terror megszüntetését." — fejeződik be a tiltakozó távirat. A német nép a békére szavaz Hans Singer, a Nenes Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja szerkesztője Ezekben a napokban minden német előtt az a kérdés áll: ellenzi-e az újrafelfegyverzést és követeli-e, hogy még 1951-ben ikössék meg a német békeszerződést? Ez a kérdés meghatározza minden becsületes német dolgozó helyét és sróbakőve annak, ki hogyan viszooyik a béke ügyéhez. Ez a kérdés választóvonalat húzott Németországban is a béke hívei és a béke ellenségei közé. Az egyik oldalon állnak az öszszes hazafiak és békeharcosok, mindazok, akik az utolsó háború tapasztalataiból tanultak és a német népnek ebben a létkérdésében félretesznek minden nézeteltérést. A béke oldalán állanak pártállásra, vallási hovatartozásra, világnézetre való tekintet nélkül a becsületes német hazafiak. A másik oldalon a ruhr- és rajnavidéki hadiiparosok és háborús bűnösök kicsiny, de gazdaságilag hatalmas csoportja áll, amely a Wall Streettói függ és annak céljait követi. Miért központi kérdés minden német számára a háború és a béke kérdése? Miért jelent ennek a kérdésnek német vonatkozása minden békeszerető ember számára égető problémát? Azért, mert Nyugat-Németországot újra felfegyverzík. Még a New York Times, az'amerikai nagytőke szócsöve s egészen nyiltan beszélt 1951 május 15-i számában arról, hogy „a német emberanyag az amerikai hadiminisztérium sztratégiai terveinek elengedhetetlen alkatrésze." Ez azt jelenti, hogy az amerikai imperialisták német ifjak felhasználásával akarják megkezdeni a Szovjetunió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen tervezett háborújukat. Ismeretes, hogy Eisenhower V>nni látogatása alkalmával Adenauer kétszázezer főnyi nyugatnémet zsoldoshadsereg felállítására tett ígéretet az amerikai tábornoknak. Ez a számadat azonban csak azt célozta, hogy elterelje a figyelmet a való tényekről. A tény ugyanis az, hogy a NyugatNémetországban már létező különböző katonai és félkatonai szervezetek létszáma jóval túlhaladja a négyszázezret is. A vietnami „szennyes háború" céljaira egész Nyugat-Németországban nyiltan toboroznak idegenlégionistákat. E mellett a toborzási kampány mellett gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet fegyveres erő kiépítése, amelyet „rendőri alakulatok kiképzése" fedőnévvel álcáznak. Lehr, • a bonni kormány belügyminisztere (a Stahlhelm nevű hírhedt volt jobboldali katonai alakulat egykori oszlopos tagja) személyeeen irányítja a nyugatnémet fegyveres erő magjának, az úgynevezett „.készültségi rendőrségnek" a kiképzését. A „készültségi rendőrség" szabályos katonai alakulat, amelyet laktanyákban összpontosítottak és nehézfegyverekkel szereltek fel. -Heusingei és Speidel náci tábornokok már béfejezték a nyugatnémet újrafelíegyvei zés ütemtervének kidolgozását, imelyet — mint a nyugatnémet hírügynökségek jelentik — rövidesen az amerikai, angol és a francia külügyminiszter elé terjesztenek. Kruppot, a háborús főbűnös ágyúkirályt az smerikaiak szabadlábra helyezték és milliós hitelkerettel látták el, hogy — mint régi „szakember" — ismét hozzálásson a fegyvergyártáshoz. Csak néhány nappal ezelőtt jelentette a német nyélven megjelenő „Die Welt" c. angol újság, hogy a nyugatnémetországi Güterslohban robbanás következtében teljesen elpusztult egy állítólagos kerékpárgyár. Nem nehéz kitalálni, hogy ebben a „kerékpárgyárban" valami egészen mást gyártottak, mint ártalmatlan kerékpárokat. A fent felsorolt néhány adat is mutatja, miért lett a nyugatnémet újrafelfegyverzés kérdése életkérdés minden | német, minden békaszerető, becsületes ember számára. A német dolgozók egyre világosabban látják, hogy az újrafelfegýverzés háborút jelent. A német dolgozó tömegek azonban szüárdan harcolnak a kenyérért és békéért. A Béke Világtanács berlini határozatai értelmében, a Berlinben meg tartott Európai Munkásértekezlet és a nyugatnémetországi Essenben az újrafelfegyverzés ellen megtartott konferencia határozatait követve, a közelmúltban megalakult az újrafelfegyverzés elleni népszavazás főbizottsága. Ebben a bizottságban kommunisták és szocialisták, pártonkívüliek és egyházi személyek, a német dolgozó nép minden rétegének képviselői vesznek részt, akik őszintén harcolnak a békéért. E különböző pártállású és világnézetű embereket ez a cél egyesíti, hogy hazájukat megmentsék az új, borzalmas katasztrófától. Adenauer betiltotta a nyugatnémetországi népszavazást. Ezzel cinikusan megszegte az általa és az imperialisták hűséges jobboldali szociáldemokrata kiszolgálója, Schumacher által három évvel ezelőtt beterjesztett alkotmánytörvényt. Nyugat-Berlinben Reuter, az amerikai imperialisták zsoldjában álló jobboldali szociáldemokrata ,,polgármester", rendőrökkel távolítottá el azokat a plakátokat, amelyeken nem volt egyéb, mint a nyugatnémet alkotmánytörvény szövege. Reuter tehát levakartatta a falról a saját pártja által is megszavazott alkotmánytörvényt, mert világosan bizonyította a nyugatnémet hazaárulók szószegését. Egész Nyugat-Németországban és NyugatBerlinben féktelen terror dühöng. Mindenkit, aki síkraszáll a népszavazás érdekében, gazdasági romlás, zsarolás, rágalmazás, sőt sokhelyütt nyílt gyilkossági kísérlet fenyeget. Az imperialisták és lakájaik azonban gazda nélkül csinálták a számadást. A német demokratikus sajtóban nap műit nap jelennek meg népszavazási eredmények Nyugat-Németországból, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nyugatnémet dolgozók nem törődnek az Adenauer-klikk fenyegetésével és nemet mondanak a háborús előkészületeknek. Házról háira, üzemről üzemre jár mindenütt a béke harcosainak az a fáradhatatlan serege, amely lelkiismeretére hallgatva, tevékenyen síkraszáll a német nép ügyéért, a béke ügyéért. Már ma is köteteket töltenek meg az ilyenfajta nyugatnémetországi jelentések: ,,Békeszavazás Dortmjmd-Alténöggen három utcájában: a 330 megkérdezett közül 309 szavazott igennel, egy nemmel, buszán tartózkodtak a véleménynyilvánítástól." „Kassel egyik körzete: 65 megkérdezett közül 65 igen-szavazat." A Nyugat-Németországból és Nyugat-Berlinből eddig beérkezett jelentések azt mutatják, hogy a túlnyormó többség, mintegy 85—95 százalék a béke mellett szavaz. A Német Békevédelmi Bizottság — amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontjának műiden pártja és tömegszervezete támogat — hatalmas munkát végzett, hogy tudatosítsa dolgozóinkban: az amerikai háborús uszítók terveit kei észtül lehet és keresztül kell húzni. A hazafias lelkesedés hulláma öntötte el az egész Német Demokratikus Köztársaságot. Munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek milliói lelkes kötelezettségvállalásokat tettek a békenépszavazás tiszteletére. Milliók vállalták, hogy új, kiemelkedő teljesítményekkel segítik elő a Német Demokratikus Köztársaság béketervének, ötéves tervünknek a teljesítését A normák túlszárnyalásával, az önköltség csökkentésével, a munka Megjavításával, új munkamódszerek bevezetésével és munkamódszerátadással tesznek tanúságot róla a Német Demokratikus Köztársaság doJgoz4 milliói, hogy öntudatos harcosai a béke ügyének. A Német Demokratikus Köztáisaság békenépszavazása hozzájárul J az európai béke ügyének megszilárdításához. Ebben a békenépszavazásban világosan megmutatkozik a német nép akcióegységének jelentősége a békeharcban. Ez a békeszavazás nagy lépéssel viszi előre az egységes, békeszerető és demokratikus Németország megteremtésének ügyét