Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-30 / 152. szám, szombat

v c/l- szoeialistu íluLIúvu avaiinfaďesLete a

« építőmunka IU S2& '1951 június 30 A Vigadó, Sztálin, Gottwald, Široký, Gorkij, Petőfi és Fucsik képeivel ragyogóan feldíszített nagytermét) •n, zajlott le x -üi-.A\AI)OK n ásodik évi országos közgvü'rsf, a f*'szabadun után í m i^yar do'g^zók legcagyoob és legszebb ünnepe A magyar doigo zók itt, ebben a 'erembe*!, ezen a közgyűlésen kapták mec iťjaii felszabadult hangjukat. SzloviWs, minden részéből összegyűlt küldötteik itt éljenezték első'zben Sztálin, Gotiw"M Široký elvtársakat azzal sa egyöntetű lelkesedéssel, azzal a hűséggel es odaadással, amihez hano^lot addig csakis a fejlett szlovák dolgozóknál tapasztaltunk. Ez az őszinte, felszabadult örömünnep eleven bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a burzs&a-nacionnlizmus minden kegyetlenkedése, amellyel rést akart vágni a szlovák és magyar dolgozók közé, minden mesterkedése, hogy ellentéteket szítson és éket verjen a szlovák és magyar dolgozók közé, eredménytelen maradt. Pártunk Központi Bizottságának gyűlése, amikor Gottwald elnökünk kemény ököllel rácsapott az árulókra, a bnrzsoa-nacionalistákra, majd Široký és Szlánszký elvtársak nagyjelentőségű nyilatkozatai Szlovákia iparosításáról és végül Bacílek elvtárs beszéde a nyitrai kerületi pártkonferencián, amelyben híven tolmácsolta Pártunk üzenetét 3 magyar dolgozóknak, egy csapásra meghódította a magyar dolgozók széles tömegeit. Dicső Pártunknak erre a bátorságra való serkentésre, buzdításra, amely nyomatékosan hangsúlyozta az egyenjogúságot teljes és hiánytalan érvényrejuttatását mind az építő, mind a kultúrmunkábah, a magyar dolgozók olyan türelmetlenül vártak, mint szomjas ember a vizre, a drága nedűre. Akinek még kételyei voltak az 1948 után hirdetett egyenjogúságban, az ezen a közgyűlésen határozott választ kapott minden felmerülő kérdésre és életünknek 'egyetlen pontja sent marad többé homályban. A régi megbízható elvtársak harci kedve újabb lendületet kapott. A közgyűlésen megjeleni Táncosok, Szabók, Tóthok arca Pártunk dicsőségétől övezetten ragyogott és valamennyi kiküldött szemében ott fénylett a becsületes szándék, az elszánt akarat, hogy még fokozottabban, még hatványozottabban, mint eddig, részt vesznek majd Szlovákia iparosításában. hazánk építőmunká iában és a szlovák dolgozókkal bálor összefogásban felsorakozva harcolni készek Sztálin nagy művéért, valamennyiünk közös ügyéért: a tartós békéért. Egyetlen pillanatig sem kételkedünk abban, hogy e nagv jelentőségű közgyűlés után, az elhangzott szívből jövő felszólalások után komoly tettek következnek Komoly tettek falvainkban a szövetkezeti élet, a közös munka fejlesztése terén és a szocialista kttlfúra, a népnevelés fejlesztése terén. Ez a kettő, az építő munka és a szocialista kultúra, egymástól elválaszthatatlan és a CSEMADOK-nak éppen ez a feladata, hogv a kettőt egymással kiegészítse és teljesegésszé forassza. óriási feladat vár a CSEMADOK-ra Kultúregvesületünk nem elégedhet meg többé tisztán színművek előadásával. hanem népnevelő munkájával oda kell hatnia, hagv művelt szövetkezeti tagokat, képzett kiváló' élrflunkásokat nevpljen. A szocialista kultúrának életünk minden megnyilvánulásában feltét'enül érvényesülnie kell, csakis ilvmódon valósíthatjuk meg Široká elvtárs régi vágyát és álmát, Szlovákia iparosítását, csakis ezzel a módszerrel juttathat iuk hiánytalanul érvénvre elszánt békeakaratunkat. Kultúránk aranyfedezete az építőmunka, éppen ez adja meg szocialista tartalmit és eprien ebben különbözik a pollitri kultúrától, amelynek sem arany. Sem ezüst fedezete nem volt és nem is lehetett, mert hiszen nem is volt egyéb célja, mint hogv elkábítsa és félrevezesse a doleozó tömegeket. Ml egyéb cél ia volt a Sárpa csikónak, vagy a Győz a szerelemnek, v;»pv azoknak a féremunkáknak, ameIvek egv kulákfiú és egy szegény fS'drnűvteslánv (szerelmét tárgyailták. .Tol tud iuk, ilyen szerelem sohsem volt, mert a kulákfiú alaposan megfontolja. kinek a lányát vegye ol és ha mésn's akadt íven szerelem, akkor az csak szerencsétlenül végződhetett a szecénvleány számára. A szocialista kultúra lénvegÄ, tartamát, amelv szervesen össze van nővp m építőmimkával és a hékeharccal. ľ küldöttek zöme töké'etpwn rr- 'Mte, amit le^iobhw blzonv't hotrv a közgyűlésen a vif" felszólalók pvakran a JerrapróMi részletekig felsorolták, hogy a halyi szervezetekben a tagok tmtpynyi brigádmunkát végeztek a szövetkezeteseknek. Es meg kell állapítanunk, hogy á köztudatban is egyre nagyobb tért hódít a szocialista kultúra hatása. így pl. a múltkor a 23-as autóbuszban tanúja voltam két magyar asszony beszélgetésének. Az egyik asszony így szólt a másikhoz: — Tudja, nálunk is voltak azok a békeagitátorok és magyarázták nekünk a békeharc jelentőségét. Hat tudja, én aláírtam a szavazóc.édulát, de magamban arra gondoltam, hogy szívesen aláírnék akár tíz szavazócédulát is, ha tudnám azt, hogv ezzel seg'em a béke ügyét. — Persze mondanom sem kell, hogy hangjában Az Uj Szó kritikája nyomán megindult a tisztogatás a dimaszerdahelyi kommunális üzemben A dolgozók kiseprűzték soraikból a feketéző borkereskedőt és a Horthy-rendszer csendôralewtéesčt HOL A HIBA? — Ez a kis rovat igen hamar najry népszerűség, re tett szert a munkássá? és a dolgozó parasztság körében, mert a dolgozók látták, hocrv az ül Szó ezen keresztül vette föl a harcot a közéletben mutatkozó reakciós megnyilvánulások eUen, ezen keresztül kezdte meg a küzdelmet a közellátás javításáért. közintézményeink tisztaságáért, a dolgozók érdekében. így történt ez a dunaszerdahelyl kommunális üzem esetében is. A május elsejei ünnepségek után az Uj Szóban a „Hol a hiba?".rovatban dunaszerdahelyi tudósitónk megírta a kommunális üzem sörárdrágítását és a penészes mézeskalács esetét. A hitetlenség és bizonyos fa jta közöm- i megjelenő kis cikkre a dunaszerda. i,K,...t hogy g helyi dolgozók azonnal reagáltak. Néhány napra rá megjelent Mondok Gábor írása, aki azt mondta, hogy a hiba ott van, hogy a dunaszerdaheiyi kommunális üzem vezetését feketéző borkereskedők, volt csendőr alezredesek és volt nagybirtokosok szállták meg. Hol lenne máshol a hiba? — joggal kérdezte Mondok Gábor és bö?<ség lüktetett. Nyilvánvaló, a másik asszonv ezt megérezte, és megfelelő választ adott neki. A következőket mondotta: — Valóban, asszonyom, egy ilven aláírás csak az ön becsületes békeszándékát tükrözi vissza, de ugyanakkor kifejezésre juttatja azt is, J hogy ön a békéért semmilyen áldozatra I nem hajlandó. így hát őszintén meg Ä . . , kell önnek mondanom, hogy keveset |

a tovább

l események száz százalék, ér az ilyen aláírás és teljesen mindegy ba

n gazolták állítását, az, hogy ön egv — vagv tíz békeszavazatot ír alá. Az ilven aláírás se nem fogadalom, se nem harc, az ilyen aláírás leíelvelés. De ha ön megérti, hogy a békealáírás vállalást jelent, akkor ön haladéktalanul bekapcsolódik a termelésbe és mindent elkövet, hogy munkájával elősegítse hazánkban a „Erdős Pá! önkritikája" A dunaszerdahelyi kommunális üzem vezetésében a két „Hol a hiba" óriási felháborodást okozott. A megtámadott reakciós elemek nyakra főre látogatták szerkesztőségünket, fetöbbtermelést, a jólétet és az élet- nyegetöztek és könyörögtek vegye, színvonal emelését hazánk valameny- sen, de ez mitsem használt. Idököznyi gyermeke és felnőttje számára, y ben a kommunális üzem üzemi taná En a magam részéről ezt fgv értet-§ csa is tárgyalni kezdett az Uj Sző lem és a békemozgalomnak köszönhe-1 kritikája nyomán. Május 15-én Ertem azt, hogv bekapcsolódtam a ter- Idős Pál a ,.feketéző borkereskedő" melésbe- 1 ugyan önkritikát gyakorolt, de ezzel A mag, a harcos békemag el volt I a dolgozókat. Az hintve, és valószínűnek tartjuk, hogy S^j Szo felynyitotta a szemüket, felaz a hitetlen asszonv nem fog többé

? ébresztette éberségüket és nem hagya békealáírási ól -Íven közömbösen í ^ak magukat. Jól megmondUk Er. nyilatkozni, sőt minden remény m

eg-ífos Pálnalc, hogy kicsoda Hogy iszávan arra. hogy igenis, szervesen be 3

ko

s. mOháinos és terrorizálja az üzem fog kapcsolódni az építő munkába. B munkásait: Am senki se higviéazt. hogv a kul-1 — Nem tudok mindenkire mosotúreslék rendezését, avagy a színmű- Í lyognl, ilyen az én természetem, — vek előadását lebecsüljük. Nem! Súlyos hibába esne az. aki csak egy percre is ebben a hitben ringatná magát, mert hiszen mindannyian jól tudjuk, hogv a Szovjetunióban mennyi gondot fordítanak a színművészet tö-* j mondotta Erdős Pál — majd mosoly. | gósra festem az arcomat, akkor ta. Jlán jobb lesz? A munkások nem kívánták azt, i hogy Erdős Pál mosolygósra fesse az Sarcát. De joggal kérték feleletet az kéletesítésére. Jól tudjuk, milyen 8 Uj Szó kérdésére, és megállapították hatalmas tömegeket vonz a Szovjet unióban a színház és arról is van tudomásunk, hogv minden szovjetüzemben, szovhozban vagv kolhozban, az iskolák és gyermekotthonok mellett ott van a kultúrház is, ahol kiváló kultúrgárdák nevelőhatású színműveket adnak elő, tánccal és szavalatokkal egybekötött olvasóköröket rendeznek. Am. hogy milyen fontos a nívós kultúrelőadás. arról a küldöttek maguk is meggyőződhettek a Nemzeti Színházban a lévai CSEMADOK által azt, hogy Erdős Pál osztályidegen, feketéző szélhámos elem, akinek nem a kommunális üzem vezetésében, de másutt van a helye. Ul már a feketéző borkereskedő Az óta már megtalálta a helyét, A kommunális üzem azonnali hatálylyal elbocsátotta Erdős Pált. az államvédelmi hatóság pedig azonnali hatály lyal letartóztatta, mert az ő tág lelkiismeretét nemcsak borfeketézés és a „Mélyszántás" kiváló és értékes elő- B sördrágítás terheli, de valószínűleg adásánál És éppen ezért kötelességünknek tartjuk felhívni a figyelmet Nagylégre például, ahol a községben egy példás IV. típusú szövetkezet van, ahol a búza, rozs és árpa a közös munkától megáldva érik a nap arany hevében, ahol a cukorrépa, kukorica és krumpli minden dudvától és gaztól mentesen tárja ki szárait a szabad ég felé. Tehát a nagvlégi dolgozók példásan dolgoztak és példás munkájukért meg is nyerték a kerület versenvzászlaját, de viszont kultúrtéren sajnos meg kell állapítanunk, hogy visszamaradtak. Ennek az eredmény© abban is megmutatkozik, hogv Nagylégen plnincs gyermekotthon, holott ha a CSEMADOK működött volna ott, akkor bizonyára gondja lett volna arra is, hogv a Nemzeti Bizottság figyelmét felhívta erre a hiánvra. Ha a CSEMADOK kultúrelőadá sokat tartott volna Nagylégen, akkor nem fordult volna elő az az eset, ami megtörtént, hogv a szovjet küldöttek látogatása során a vitánál egyetlen nagvlégi szövetkezeti tag nem akadt, aki kérdést tett volna fel a szovjet küldötteknek. Nem kérdeztek, holott szemükben ott a vágy, az érdeklődés, ott lobogott a kérdés tüze, de nem mertek szólni, egvszerííen azért, mert elszoktak a kérdésektől. Egyszóval nem volt, aki bátorítsa, aki megszervezze őket, mint ahogy ez Nádszegen történt, ahol az eleven kérdések zuhatafával árasztották el a szovjet küldötteket. Ez a makacs hallgatás odáig ment, hogy szinte kínos volt számunkra ennek a példás szövetkezetnek tagiait ilven némán látni. Hogv áthidaljuk a kezdeti nehhézsépfeket, ^hirtelen elhatározással odaszóltunk Plavi Józsefnek, a szövetkezet agTonomjának, még gok minden más is. De lássuk csak tovább, mi a hely. zet a Horthy-rendszer csendöralezredesével, a mihdenkn által „imádott' Sarlai úrral ? Az üzemi tanács ülésén Sarlai úr — bevallotta, hogy a múltban horthysta csendöralezredes volt, de azt állította, hogy ő „régi harcos". Nem tudjuk milyen harcokat vívhatott Sarlai úr, de az biztos, hogy az ö és csendőreinek. szuronyai mindig a munkásosztály és a dolgozó nép fáién irányultak. A dunaszerdaheiyi dol gozok még nem feledkeztek meg a Horthy-rendszer kakastollasadról, akiknek egyik „kiváló régi harcosa' volt Sarlai úr. Volt pofája azt állítani, hogy ő 1943_ban azért ment nyugdíjba, mert nem akarta a fasisztákat szolgálni. Ezen csak röhögtek a dunaszerdahelyi prolik. 1919 óta nem átkllotta a fasisztákat szolgálni, pont 1943-ban ment el ettől a kedve? Dehogy ment el az ő kedve. Csak már annyira kiszolgált trotli volt, hogy a horthy.fasiszta-rend szernek újabb és frissebb munkásgyilkoló erőkre volt szüksége. Csendőralezredes, mint vagyonmentő Sarlai úr azt is állította, hogy har. mincnyolc embernek mentette meg életét és vagyonát a nyüasok alatt. Ismerjük mi ezt a vagyonmentést, mondották a dimaszerdahelyi dolgozók. Az ilyen Sarlai-félék a deportáltaktól elvették az ékszereket, az öszszes értékeiket és amikor a megkinzottak visszatértek a halál torkából, jelentéktelen értékért, amelyet nagy. képüen, „barát" módiára visszaadtak. szerezhettek tőlük aláírást és mindenféle papírt. Hogy állunk a volt nagybirtokossal? Mandl, a kommunális üzemek gazdasági vezetöjftirfciltakozott az ellen, hogy öt földbirtokosnak, vagy nagybérlőnek nevezzék. A birtokot a felesége örökölte és ö csak rövid ideig gazdálkodott rajta, és azután átadta az államnak. Az üzemi tanács Mandl úr esetének kivizsgálása után elhatározta, hogy a legrövidebb időn be. lül megfelelő munkáskádert tesz erre a fontos pozícióra is. Miután a három nem odavaló elem múltja tisztázódott, az üzemi tanács összehívta az összmunkásság értekezletét. Az üzemi gyűlésen... Hétfőn, június 25 én összüzemi gyülést tartottak Szedlák Sándor elnöklésével. Ezen a gyűlésen megjelentek a járási szaktanács nevében Vrba meg Szabó elvtársak, és az Uj Szó szerkesztőségének képviselői. Az üzemvezetőség bejelentette, hogy azonnali hatállyal elbocsátja Erdős Pjilt és Sarlai. volt horthysta csendőralezredest és helyükbe munkáskádert állítottak. Mint felháborító tényt jegyezték meg, hogy Sarlai 1945-ben befurakodott a Kommunista Pártba, ahonnét csak tavaly zárták ki. \ Ezután vita keletkezett. A vita so rán felállt Pálfi elvtárs asztalos, aki ön tudatlanságában védeni próbálta Sarlait, a volt horthysta csendöralezredest. De a kommunális üzem munkásai közül többen is helyeselték azt a kijelentést, hogy né tekintsük az emberek, múltját, hanem nézzük meg hogyan dolgozik ma. Pálfi elvtárs azt állította, hogyha Saria.ih.oz ment beteglapért, az mindjárt adott. Viszont a helyébe ültetett munkáskáder, Alföldi elvtárs, más• hoz küldte öt (Megjegyezzük, hogy Alföldi elvtárs akkor még csak né hány napja volt ebben az állásban és így nem is tudta, hogyan és mit kell csinálnia.) Pálfi elvtárs is megértette Szabó elvtárs, a járási szaktanács küldötte megmagyarázta Pálfi elv. társnak a Sarlai állítólagos „kedves, ségét". Mibe került neki az a betegsegélyzö cédula? Semmibe. Mézesmázos modorával férkőzött be az olyan öntudatlan munkások gondolatvilágába, mint Pálfi elvtárs. Ugyanakkor aknamunkájával léptennyomon megkárosította őket. Az egyik dolgozó mindjárt fel ia hozott egy ilyen esetet. Bibis, volt kocsmáros, feleségének, aki a kony. hán dolgozott, Sarlai úr 6500 korona fizetést akart kifizetni semmiért, míg a konyhalányoknak szemét néhány fillérrel szúrta ki. Ilyen ivolt Sarlai úr, a volt véreskezű horthy csendöralezredes, jósága a dolgozókhoz. Pálfi elvtárs ezt belátta, mert belátták a többi dolgozók is. És elhatározták, hogy soha többé nem alszik el az éberségük és vigyázni fognak közüzemükre, vigyázni fognak népi demokratikus országunkra, nehogy azt markába kaparintsa az ellenség. Ez a dunaszerdahelyi közüzem dolgozóinak békeharca és ezt állandó és jobb munkával fogják erősíteni. Köszönjük az Üj Szó-nak A dunaszerdahelyi közüzem köszönetet mondott a

z Uj szónak, a Szlo. vákiai Kommunista Párt napiiapjá. nak azért a segítségért, amelyet az üzem dolgozóinak a kritikával nyújtott. És Pálfi elvtárs, Sarla'í védelmezője az összüzemi gyűlés után odalépett az Uj Szó küldötteihez és ezemondotta: — Elvtársak, szégyellem magamat. Én, akinek az apja huszonöt esztendeje harcol a Párt soraiban, beugrottam egy horthysta munkásgyilkosnak, egy volt csendöralezredesnek, csak azért, mert mézes-má. zos volt hozzám. Ez többé nem fog megtörténni, és úgy fogok dolgozni, hogy méltó legryek apámhoz és a Pérthoz, amely az összes dolgozók harcát, vezeti a szebb és boldogabb jövö felé. Ezt ígérem! HD hogy tegye fel azt a kérdést, mennyi az átlag t.eihozam a kolhozban és milyen módon érik el. De közbelépésünk eredménytelen maradt, Plavv József eltűnt pár percre és amikor visszajött, újra hallgatásba burkolózott. Nem kérdezett senki, s aki mégis kérdezett, az nem volt nagylégi. Am nak. Bacílek elvtárs a közgyűlésen ha betekintést nyerünk a nagylégi szövetkezet könyvtárába, akkor megértjük ezt a néma magatartást is- A könyvtárban vadonatúj könyvek pihentek példás sorrendben. Látni lehetett, hogv egyetlenkönyvhöz sem nyúlt senki hozzá. Nem is nyúlhatott hozzá, mert- a lakosság zöme nem érti. Ha a CSEMADOK jól működött volna Nagylégen, akkor bizony gondoskodott volna arról, hogy a szövetkezet ajándékkönyvei mellé magyar könyveket is vásároljanak. Még felsorolhatnánk egvnéhánv szövetkezetet, ahol a CSEMADOK még megközelítőleg sem teljesíti feladatát. Ilyen például a leleszi CSEMADOK helyi szervezete. A község példás EFSz-e ellenére, a CSEMADOK az elvtársak . hanyagsága és nemtörődömsége • miatt teljes tétlenségre volt eddig elítélve. E nagyjelentőségű közgyűlés után most feltétlenül bízunk abban, hogy ez az áldatlan helyzet gyökeresen megváltozik. Népi demokráciánk ugyanakkor amikor megkívánja 'minden dolgozójától, hogy erejének teljes latbavetésével vegyen részt ötéves tervünk mielőbbi megvalósításában, ugyanakkor azt is kívánja minden dolgozójától, hogy pontosan tudja azt is, hogy otthona és hazája felvirágoztatásán dolgozik. A szocializmusnak nincsnek titkai, szabályai világosak és érthetők, fegyverei hatásosak és nemesek, de viszont a szocializmusnak igényei vanelhangzott beszédében ezeket mon dotta: „Pártunk, amely leszámolt saját soraiban a burzsoá^nacionalistákkal, a nemzeti egyenlőség és egyenjogúság alapelvei által irányítva, elvárja tőletek. hogy még bátrabban és határozottabban fogjátok soraitokba toborozni a becsületes, tisztességes magyar polgárok tízezreit, hogy még bátrabban és határozottabban fogjátok terjeszteni az új haladó magyarnyelvű szocialista kultúrát, hogy lényegesen fokozzátok a haladó magyar sajtó vételét és így fokozatosan emelitek a magyar nép politikai fejlettségét." Beszédének további részében' Bacílek elvtárs ezeket mondja: „Meg akarunk és meg kell adnunk dolgozóinknak mindent, amire szükségük van. Ha azonban többet akarunk fogyasztani, ha jobban akarunk élni, többet is kell termelnünk. És ezt a célt a cseh, szlovák és magyar paraszt szövetkezeti együttmunkálkodása útján érhetjük el az EFSz-ekben. Ez az egyetlen út. amely falvainkon a gazdag, eddig nem ismert élethez vezet." Mindebből nyilvánvaló, hogy a szocializmus megkívánja építőitől, hogy művelődjenek, megkívánja a dolgozóktól az odaadást, a hűséget és a szenvedélyes szeretet hazája építőmunkája iránt És itt ezen a ponton kezdődik a CSEMADOK feladata. Meg kell tanjlani a magyar dolgozók széles tömegeit a szocializmus szabályainak helyes alkalmazására, meg kell tanítania a sztálini nemzetiségi politika helyes felfogására, hogy a magyar dolgozók ne a kulákhoz húzzanak csak azért mert az magyar, hanem fogjanak össze a szlovák dolgozókkal és velük egyetértésben, velük felsorakozva dolgozzanak szebb jövőnkért, szebb hazánkért, amely mindannyiunk számára biztosítja egyre emelkedő életszínvonalunkat... Ez az igazi nemzetiségi politika, mert mind a szlovák, mind a magyar dolgozóknak egyazon céljaik vannak. És végül a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének, az a feladata, az a hivatása, hogy ránevelje a magyar dolgozókat a szocializmus nemes fegyvereinek helyes és hatásos kezelésére. Előttünk a példa a Szovjetunió, ahol a sztahanovisták, a munka kiválóságai, hazafias hősiességgel védték meg hazájukat a barbár fasiszták ellen és ugyanezek a hősök példátlan bátorsággal szabadítottak fel bennünket is, hogy valamennyien, nemzetiségre való tekintet nélkül építhessünk, tanulhassunk és végül öntudatosan legyőzhetetlen akaraterővel harcolhassunk' n szocirľzmus megvalósításáért, a tartós békéért. Szabó Béla.