Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

t 4 útján, míg Pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt ez év februári központi bizottsági ülésén, majd Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának áprilisi ülésén leleplezte őket, mint osztályellenségeket, mint az imperializmus ügynökeit, a Köztársaság, a szlovák nemzet és első sorban a Kommunista Párt ellenségeit. Ha végigmegyünk a délvidéken, Huszák, Novomeszky káros tevékenységének hatásán kívül megcsap bennünket az a romlott légkör is, amit Okáli hagyott maga után. Ez a hazatelepített szlovákok és az itteni magyarok közötti Okálitól és az általa helyükön meghagyott magyar reakciótól, magyar zsírosparasztoktól táplált elszigeteltségben nyilvánul meg. Nagyon gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a falu dolgozói az úgynevezett áttelepültek és a magyarok két teljesen külön tábort alkotnak, ha ma már nem is ellenséges formában, — ami ugyan nem Okálinak köszönhető — de egymástól még mindig mereven elzárkózva. A kútmérgezök Ugy látszik, Okálinak különös érdeke vagy megbízatása tette indokolttá, hogy előre, még mielőtt megismerkedtek volna egymással a szlovák és magyar dolgozók, különösen a szlovák és magyar parasztok, megmérgezze köztük a viszonyt és megakadályozza köztük a barátságos jóviszony létrejöttét a magyar reakció, a magyar kulákság, zsírosparasztok legnagyobb örömére. Okáli sem kereste soha és nem is találta meg a kapcsolatot a magyar dolgozókkal, ám megtalálta Szálasi volt fasiszta zenei tanácsadójával, a Szálasi-induló szerzőjével, a Szálasi-éra rádiója zenei ügyosztályának igazgatójával, akit a népi demokratikus Magyarország mint háborús bűnöst tart nyilván, s akire Okáli nem talált „konkrét vádakat", nem talált „konkrét bizonyítékokat". Ugyanúgy nem talált módot arra, hogy a szlovák-magyar dolgozók kölcsönös megértése, barátságos jóviszonya érdekében segítő kezet nyújtson ott, ahol túlkapások, reakciósok befolyása következtében kísérletek történtek arra, hogy a szlovák, magyar dolgozók jóviszonyát aláássák. Mindez ma már érthető és világos előttünk, mert megismertük a burzsoa-nacionalisták szándékát, ami alapjában véve nem volt más, mint kiszolgálni az osztályellenség leghőbb vágyát, kívánságait, kiszolgálni az imperialista háborús uszítók vágyálmát, a munkásosztály, dolgozó népünk hatalmának, kormányának megdöntését, visszaállítani a kizsákmányolók kapitalista rendszerét, kiszakítani hazánkat a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborból. Ma érthető és világos előttünk az is, hogy miért talált olyan nagy megértésre a búrzsoa-nacionalisták politikája a magyar reakció, a lecsúszott magyar úriosztály, a kulákság, a magyar zsírosparasztok között. Hiszen az ő rendszerüket, az ő cigányzenés dorbézoló dzsentri-világukat, az „Akácos útat" ígérgette, kecsegtette előttük, a burzsoa-nacionalisták rendbontó üzérkedése. A burzsoa-nacionalisták eme garázdálkodásai, hála Pártunk Központi Bizottsága, Gottwald és Siroky elvtársak éberségének, ma már csak rossz álom, kellemetlen utóízével a megfelelő helyre, a mult szennye^ szemetes-ládájába került. A burzsoa-nacionalisták magyarellenes, a magyar dolgozók ellen irányuló tevékenysége csak egyik mellékfoglalkozásuk volt, mert úgy vélték, hogy a csehszlovákiai magyar munkásosztály ellenáílóképessége oly kicsi, hogy ezzel burzsoa-nacionalista garázdálkodásaik túlóráiban a Tiso-rezsim általuk mentett köztisztviselőinek segítségével könnyedén végeznek. Nem egyszer állt fenn az a veszély, hogy burzsoa-nacionalista, soviniszta akcióik következtében az itt élő magyar reakció segítségével, az itt élő magyarok között sikerül nekik egy „nemzeti szolidaritás", egy „magyar egységfront" iefjtelenak szellemének talajt teremteni az egyedüli helyes osztályharc és a proletár nemzetköziség eszméje helyett. Magyar nemzeti érdekegységbe terelni a volt gyárost és a munkást, a magyar földesurat a földtúró magyar „cseléddel", nemzeti érdekegységbe terelni a magyar zsírosparasztot a dolgozó magyar paraszttal. Az osztályharc kiélezése egyik fő feladatunk A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik legfőbb feladata volt és marad a jövőben is, megtörni ennek a hamis nemzeti egység gondolatának érvényrejutását. A magyar reakció megpróbálta nagyon ügyesen kihasználni a burzsoanacionalisták magyarellenes politikáját saját céljaira, sok helyen nem egészen sikertelenül. Például Komáromban megtörtént, hogy egy volt magyar háborús bűnös tárgyalására azok a magyar dolgozók, akik ez ellen a reakciós politikus ellen, ez ellen a háborús uszító ellen hosszú éveken keresztül elszánt harcot folytattak, nem mentek el azon a címen, hogy az is magyar és mi, magyarok, kell, hogy összetartsunk. Hasonló jelenséget láttunk az ipolysági járásban is. Ezeken a helyeken a magyar reakciónak sikerült a dolgozók bizonyos részét megbénítani, figyelmüket az osztályharcról elterelni a nemzeti szolidaritás hamis jelszavával. A magyar reakció megelégedéssel, az Eszterházy és Pálffy grófok visszatértének reményében örömmel dörzsölgette tenyerét a burzsoa-nacionalizmus sikerébe vetett UJSZ0 hitében, amelynek, mint ahogy Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán Siroky elvtárs oly világosan megfogalmazta: „A lényege abban rejlik, hogy a nemzetiségi kérdést elszigetelten nézik, elszigetelten az osztályharc kérdésétől, az imperializmus elleni harctól, a politikai hatalom kérdésétől az államban. A burzsoa-nacionalizmus abban gyökerezik, hogy az eddig elnyomott nemzet nemzetiségi kérdését a saját burzsoáziájával összefogva, mint az egész nemzet kérdését akarja megoldani, nem pedig a volt uralkodó nemzet proletariátusával szövetségben, továbbá abban, hogy elfogadja saját nacionalista burzsoáziájának ideológiai vezetését. „Vagyis hová vezethetne ez, mint ahogy már mondottam, visszaA küldöttek éltetik a Pártot, Sztálin—Gottwald—Siroky hangzik ütemesen állítani a kapitalizmust, a grófok, földbirtokosok, gyárosok uralmát, lerombolni a szocialista fejlődés eddigi vívmányait, újra felidézni a gazdasági válságot, a munkanélküliséget és a kapitalista társadalmi rend részére ezekből való egyetlen kivezető utat, a kisemberek mészárszékét, a háborút. Ezzel szemben tegnapelőtt, június 21-én a prágai Várban, Gottwald köztársasági elnökünk fogadta a Békevédők csehszlovákiai bizottságát, meghallgatva a bizottság jeletését, hogy országunk népe, számszerint 9 millió 20.522 polgára szavazott a békére, ami annyit jelent, ami világosan bizonyítja, hogy országunk népe, alig egy félszázalék kivételével, békekötelezettségvállalásokkal alátámasztva, munkafelajánlásokat téve, egyhangúlag hitet tett a béke nagy ügye mellett, egységesen tiltakozik Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen és követeli a nagyhatalmak békeegyezményét. Országunk népe a béke ügyét, mint első és legfontosabb ügyet tűzte zászlajára, ami abban is megnyilvánul, hogy dolgozó népünk első munkása, első békeharcosa és bölcs kormányosa, Gottwald elvtárs legközelebbi feladataink hat pontja közül első helyen említi harcunkat a békéért. „Harc a békéért abban a, tudatban, hogy a szocializmus építéséhez olyan szükség van a békére, mint a sóra, ugyanúgy, mint a Szovjetuniónak vagy mint a népi demokráciáknak", — mondja Gottwald elvtárs, — ez az érdekünk megegyezik az emberek százmillióinak érdekeivel a kapitalista világban". Igen. A béke ügye a mi ügyünk, ugyan úgy, mint sok százmillió ügye a kapitalista világban. A mi ideálunk a béke, nem az, ami az imperialista urak „ideálja", a háború, mint ahogy az amerikai „tudományos világ közgazdásza" megfogalmazza a háború „ideáljának" fogalmát. Mit mondott ez a dr. Krebs nevű közgazdász? „A háború valóban az az ideál, amelyre a mi mechanizált ipari rendszerünk törekszik. A háború teljesen szabványosított cikkek hatalmas tömegét igényli. Egyéni Ízlések, vélemények és személyi szükségletek egyáltalán nem hatnak a katonai egyenruhára és felszerelésre, sőt mi több — a háborút viselő nép ideális fogyasztó. Tömeges mennyiségben igényel acélt, vasat, legkülönfélébb hadigépeket, hogy azokat a harcmezőkön darabokra zúzza. Semmi felesleges termelési kapacitás, semmi eladási probléma!" Krebs úr ilyen cinikus hangom fogalmazza meg a háború ideáljának ügyét. Az amerikai részvénytársaságok szájaíze szerint, amelyek minden halotton a bölcs közgazdászok kiszámítása szerint 1000 dollárt kerestek, a halottak közé természetesen elsősorban a kisemberek, a dolgozó nép, köztük mi is be lennénk kalkulálva á 100 dollár, ha sikerülne nekik egy újabb háborút kiprovokálni. Ez az imperialisták, a kapitalisták úgynevezett tervgazdálkodása. Ezzel szemben nálunk a béke ötéves tervén, a gottwaldi ötéves terven dolgozunk, hogy ezzel is erősítsük a békét és ne növeljük a halottak számát fejenként 1000 dollárért. Nézzük meg, mit mond Dolánszky elvtárs ötéves tervünk módosításának fokozásáról, például Szlovákiával kapcsolatban. „Tervünk fokozását az is lehetővé teszi, hogy Szlovákia iparosításának meggyorsítását fogjuk szem előtt tartani, gyorsabb ütemben fogjuk megvalósítani, mint eddig történt. A nehézipari termelés az 1953. évben az eredeti tervvel szemben megkétszereződik, míg a könnyűipari 15 százalékkal nő és az élelmezési ipar termelése 19 százalékkal az 1953. évre megállapított tervvel szemben, 1981 június 24 Szl&vák&a „aranykora" Szlovákiában új kohászati kombinátot építünk, amelynek kapacitása 1,000.000 tonna nyersvas lesz. Ez egy egész új iparvidék keletkezését teszi lehetővé, éspedig oly vidéken, amely eddig nélkülözte az ipart és nagy munkaerőtartalékokkal rendelkezik. A kombinát már 1953-ban megkezdi működését. Az építkezés 1951—1953. évben nyer befejezést. Ezen az új iparvidéken lényegesen megerősödik a munkásosztály és a kapitalizmus idejében elhanyagolt vidéken emelkedik az életszínvonal. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben épül ki Szlovákiában a nehéz gépipar, általában a gépipar fejlesztése. Uj építkezésekkel és a termelési berendezés jobb kihasználásával a nehéz gépipar termelését 1951—1953-ban háromszorosára, sőt négyszeresére emeli. Eddig soha nem látott mértékben fog növekedni a vasérc, a színesfémek, főleg a rézérc kitermelése. Ezzel és egy új barnaszén-medence feltárásával és a kohászati kombinát létesítésével tulajdonképpen Köztársaságunk keleti részének egy új nyersanyagbázisát fektetjük le. Lényegesen jobban fogjuk kihasználni a vízierőt, amelyben Szlovákia annyira gazdag. Hogy a Szlovákiában megoldásra váró gigantikus feladatokat teljesíthessük, az új munkaerők tíz- és tízezreit kell beállítani az iparba, meg kell oldanunk gyors kiképzésüket, mint a cseh üzemekben, mint saját kádereink segítségével és a cseh országrészek üzemeiből szlovákiai üzemek részére nagyfokú technikai és kádersegítségeket kell biztosítani." Ez egy kis része, de nem jelentéktelen része a mi békeharcunknak, a béke építésének. így építi a népi demokratikus Köztársaság a békét és így rendezi Pártunk és kormányunk hazánkban a nemzetiségi kérdést népi demokratikus rendszerünkben lehetetlenek és elképzelhetetlenek olyan jelenségek, mint a nemzetiségi elnyomás, vagy a nemzeti élet korlátozása, a gyárak leállítása és a fokozott gazdasági kizsákmányolás. Népi demokratikus rendszerünkben nemcsak arról van szó, hogy nincsen uralkodó nemzet, amely rákényszerítené akaratát másokra, Köztársaságunk nemzetei egyenjogúak. Nálunk ez a nemzetiségi kérdés megoldásának lényege. Pártunk és kormányunk mindent megtesz, hogy Szlovákia leggyorsabban és legsikeresebben leküzdje gazdasági elmaradottságát, hogy Szlovákia népe a leggyorsabban behozhassa azt, ami történelmi fejlődése folyamán a nemzetiségi elnyomás és a kétszeres kapitalista kizsákmányolás bűnéből elmulasztott. Pártunk és kormányunk ezt az erőfeszítést szakadatlanul fokozza, ez irányban Szlovákiának egyre szélesebb, kiterjedtebb és rendszeres jellegű támogatást nyújt. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Szlovákia meggyorsított iparosításáról hozott határozata ebből nyeri nagy politikai jelentőségét. Ezek a szavak Szlovákia iparosítása nagy ügye első harcosának, Siroky elvtársnak ajkáról hangzottak el. Konkrét tettekkel, gombamódra szaporodó üzemekkel, gyárakkal, bányákkal, Szlovákia fellendülésének soha nem látott méreteivel, Szlovákia dolgozói életszínvonalának állandó emelkedésével vannak alátámasztva Siroky eivtárs szavai. Magukba foglalják Csehszlovákia magyar dolgozói, a magyar munkásosztály és dolgozó parasztságunk életszínvonalának, szebb és jobb jövőjének perspektíváját is. Ezeknek a szavaknak valóra váltása adja .a sztálini nemzetiségi politika lényegét, eltérően a volt burzsoá Csehszlovákia nemzetiségi politikájától, ahol látszólagos kulturális, iskolai és nyelvi jogok korlátozott külsőségeivel leplezték a nemzetiségi elnyomást, üldöztetést és kizsákmányolást. Az öntudatos szlovák munkásosztály példája Amikor behatóan foglalkoztam a szlovák burzsoa-nacionalizmus kérdésével, felszámolásával, tettem ezt azért, hogy mint iskolapéldát hozzam fel a magyar dolgozók előtt az öntudatos szlovák munkásosztály, a szlovák nemzet, Szlovákia Kommunista Pártjának következetes és kíméletlen harcát saját burzsoa-nacionalistái, saját nemzetének belső ellenségei ellen. Iskolapéldának hoztam fel azért, mert ebből ismerhetjük meg elsősorban a szlovák nemzet, a szlovák munkásosztály igazi arcát, magas politikai fejlettségét, amely kell, hogy példaként álljon a magyar dolgozók előtt a saját magyar burzsoa-nacionalisták, soviniszták, háborús uszítók megsemmisítésének, sorainkból való kizárásának útján. A szlovák munkásosztálynak és elsősorban Szlovákia Kommunista Pártjának a burzsoa-nacionalizmus ellen folytatott ideológiai harca kell, hogy a magyar dolgozókat is felvértezze, a mi sorainkban felbukkanó burzsoa-nacionalista, soviniszta jelenségek kiirtására, kell, hogy leszámoljunk következetesen és most már véglegesen mindazokkal az előítéletekkel, amiket a feudalista és kapitalista magyar urak oltottak belénk, fel kell, hogy ismerjük ennek a nagy iskolának a tanulságai nyomán, hogy a mi ellenségünk soha nem volt és nem is lesz a szlovák munkásosztály, a dolgozó szlovák parasztság, hanem igenis, ellenségünk lesz az osztályellenség, a magyar reakció, a magyar kapitalista, a magyar úriosztály. A burzsoa-naeionalizmust meg kell semmisítenünk. De nemcsak a szlovák burzsoa-nacionalizmust, hanem elsősorban a mi kötelességünk megsem1