Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-22 / 145. szám, péntek

Harcban a szocialista testnevelésért Néhány szó a Szokol kongresszusáról E hónap 21-én zajlott le Prá­gában a Szokol IX. kongresz­szosának ünnepélyes' megnyitá­sa. A kongresszus élőtti néhány hónapos kampány bebizonyítot­ta, hogy a Szokol teljesítette azt a jelszót, hogy „testneve­lést a legszélesebb néprétegek­nek" — melyet Gottwald elv­társ tűzött ki A IX. kongresz­ezus bebizonyítja a hatalmas, újjászületett Szokolnak az ere­jét, hogy a Szokol hazánk erős támasza és a Nemzeti Front aktív és fontos tényezője lesz. Ha az Ifjúsági Szövetség számotvet a IX. kongresszus kampányával, büszkén jelentheti, ki, hogy Hejzlár elvtársnak, a Szokol harmadik országos kon­ferenciáján kitűzött feladatait teljesítette és Szövetségünk va­lóban a Szokol legelső és leg­tevékenyebb segítője lett. A Szokol IX kongresszusának kampánya egybe volt kapcsolva e CsISz szlovákiai kongresszu­sának testnevelési kampányá­val. Igy sikerült mozgósítani az ifjak széles tömegeit és gyö­nyörű eredmények születtek. Részletek a beérkezett jelen­tésekből: A prešovi Szokol ke­rületi bizottsága jelenti, hogy hála a CsISz-ifjúság együttmű­ködésének, a legszebb helyezést érték el a kerületek országos versenyén. A lőcsei és terebesi járás CsISz-bizottsága jelenti, hogy minden csoport mellett megalakították a Szokol-körö­ket. A galántai alapszervezet 412 tagja megszerezte a TOZ­jelvényt. A dolany CsISz Szo­kol-köre labdarúgó- és röplabda­pályát épített A belusai cso­port Szokol-köre résztvesz a járási röplabda- és kosárlabda­versenyen, stb... Száz és 6záz hasonló jelen­tés van. Az ifjak tömegesen je­lentkeznek a Szokolba, ezrek és ezrek szerzik meg a TOZ-jel­vényt, új labdarúgó- és röplab­da-pályák sokaságát építik, tö­megesen résztvesznek a béke­menetelésben, a SMENA béke­stafétájában. Mindez sikereink jele. Az utolsó hét hónapban Szlo­vákiában 186.247 új tag lépett a Szokolba, 797 Szokol-egyletet és 1553 Szokolt-kört szervez­tünk és 35.943 TOZ-jelvényt osztottunk ki Az egész Köztársaság terüle­tén ugyanezen idő alatt 373.214 tag jelentkezett a Szokolba és 1750 egyesületet ós 5294 Szo­kol-kört alakítottak. A TOZ­jelvényt 118.071-en szerezték meg. Voltak-e valaha ilyen ered­ményeink? El tudtunk-e képzelni ilyen eredményeket a testneve­lés- és sport terén ezelőtt? — Nemi Soha! Ilyen eredmények el sem képzelhetők a kapitalista társadalomban. Ilyen eredmé­nyek csak olyan közösségben érhetők el, ahol egyszer s min­denkorra megszűnt az ember­nek ember által való kizsákmá­nyolása, ahol a termelő erők szabadon fejlődhetnek, ahol szocialista iparosítás folyik, ahol állandóan emelkedik a dolgozók életszínvonala, azon a földön, ahol boldog, békés jövőt építe­nek. Ilyen körülmények között nyílt meg a Szokol IX. kon­gresszusa. Ezek a tények bebi­nyítják sportolóink és testneve­lőink előtt, hogy milyen lehető­ségeket ad a fejlődésre, ha le­hetővé tesszük a tömegek test­nevelését, a dolgozók sportolá­sát. De sportolóink tudják azt is, hogy minden eredményt a munkásosztály élcsapata, a Csehszlovák Kommunista Párt tett lehetővé. Minden sportoló nagyon jól tudja, hogy miiyen különbség van a játekvezelők füttyjele ea a sziréna liangja között s a startpisztoly és a géppisztoly hangja között. Egyik oldalon a béke, másikon a háború. Nem nehéz választani. De tovább kell mennünk és a testnevelest, a sportot úgy kell alakítanunk, hogy az aktívan segítse hazánkban a szocializ­mus építését. „A mj testnevelésünknek szo­rosan együtt kell fejlődnie a szocializmus építésével" — mon­dotta Sýkora elvtárs a CslSz­kongtes&zusán A Szokol IX< kongresszusának az lesz a fel­adata, hogy testnevelésünkbe, sportunkba bevigye a marxista­leninista elméletet és összezúzza azt a polgári felfogást, hogy a sport politikamentes. Ütünk világos és egyenes. Itt is a békehar': szilárd bástyáját, a Szovjetuniót kell követnünk. A berlini VIT harcos előké­születeinél a Szokol IX. kon­gresszusának szellemében vál­laljuk, hogy a CsISz-ben és a Szokolban is harcolni fogunk a szocialista testnevelés sikeréérti N. F. Hrubják Emil: Jtli lesz titn jíl bel'cliiU * A vonat sebesen kapaszko­dott fel a dombra. Élesen oldal­ra fordult és egyszerre óriási, frisseséget árasztó völgy tárult elénk. A jobboldali 'ankákon fia­tal fácskák sorai, az újonnan telepített erdő egyenes sorai látszottak A völgy alján gon­dosan kezelt, hatalmas gyümöl­csös tűnt fel. Messziről pedig épülő gyárak és házak falai látszottak. Vonatunk gyors kattogással futott le a völgybe. A sínpár mellett barnára sült férfiak dolgoztak. Kékzubbonyos mér­nökök távmérő eszközeik mel­lett vitatkoztak és jegyezgettek. A másik sínpár útját készítet­ték. Végre vonatunk lelassított és megállt Megérkeztünk. Dél­előtt meglátogattuk az egyik iskolát. Végighallgattunk né­hány tanítási órát és a szüne­tekben beszélgettünk a növen­dékeKkel Igen sok ügyes, értel­mes fiú és leány volt közöttük. Majdnem mindannyian pionírok és az idén, vagy jövőre befeje­zik tanulmányaikat a középisko­lában. Amikoi a tanítási órákon nagyban folyt a feleltetés és előttünk állott az egyik fiú, ön­kéntelenül is arra gondoltunk, hogy ő, aki ma még mértani ábrákon ta\ul, később majd el­mondhatja, hogy résztvett a vi­lág, — az erdők, a kertek, a gyárak és házak — teremtésé­bea. Mindabból, amit láttunk, itt az iskolában, a völgyben, a vá­roskában, az épülő házak kö­zött, egyre erőteljesebben érez­tük, hogy hazánk földjén most tavasz van. Az ifjúság évszaka, az alkotás időszaka. * Nem könnyű dolog erdőt ül­tetni, gyárakat építeni, új kerte­ket létesíteni, amikor köröskö­rül annyi a tennivaló. Sok mun­kára, bizalomra és a népbe, a dolgozókba vetett hitre van szükség, hogy hazánk földjén az új emberekhez, a szocialista emberekhez méltó világot te­remtsünk. Fáradhatatlan terve­zéssel, munkával építhetjük fel álmaink országát, a boldog Szlovákiát. * Ebéd után ismét visszatértünk az iskolába. Sztálin elvtárs egyik müvében „a legértéke­sebbének nevezi az embert és mi is úgy véltük, hogy legfon­tosabb munkánknak látogatá­sunk csakis az iskolában kell lennie. Figyelmesen hallgattuk végig a gyermekek feleleteit és beszá­molóit. Szinte jelszóként ütötte meg fülünket, amikor egyszerre, szinte karban ilyenféle felelete­ket adtak: Az ötéves terv meg­kívánja, pontosan járj iskolába! — Vagy: Dolgozz, termelj töb­bet — segíted az ötéves tervet. Ez gondolkodóba ejtett bennün­ket. Végre megszólaltam. Meg­kérdeztem a gyerekektől, hogy miért kell dolgozni, mit ád ne­künk az ötéves terv, mi lesz majd belőlük, ha felnőnek, ki, mi akar lenni. Meglepte őket a kérdés és lassan, szinte ügyetlenül botla­dozva válaszoltak. Néhány ér­telmesebb, idősebb növendék próbálkozott a kérdésekkel megbirkózni, de elmefuttatásai­kon meglátszott, hogy először és teljesen önállóan, a saját ta­pasztalataikra támaszkodva igyekszenek megfelelni a kérdé­sekre. Végre aztán, amikor már csak gyéren felelgettek a kérdések­re, csendet kértem és elkezd­tem beszélni. No, nem valami kigondolt mesét, vagy történe­tecskét, hanem azt mondtam el, amit aznap láttam, majd hir­telen rátértem arra, hogy meg­feleljek a sajátmagam kérdé­seire és elmondtam nekik, hogy milyen lesz a mi országunk, ha felépül majd a Stövetségi Va­sútvonal, a Duzzasztómű és a gyárak. Utána pedig elmond­tam, hogy milyen szakemberek­re lesz majd szűkségünk öt év múlva. Mérnökökre, agronóma­jókra, művezetőkre A gyermekek pillantásaiból, tekintetéből látszott, hogy vala­mi új dolog, valami új világ tár rult szemük elé. Lassan-lassan ráismertek a mai élet nyomai alapján a jövőre. Aztán már minden könnyen ment. Mindenki megértette, hogy miről van szó és minden gyermek tudta már, hogy ml lesz majd, ha megnő ... * Hazafelé jöttünk. Mozdo­nyunk szuszogva húzta az utá­na kapcsolt vonatsor kocsijait felfelé. Elhagytuk a völgyet. Visszatekintettünk. Alkonyodott. Vonatunk erdő mellett siklott el. A bokrok közül oszlopként ágaskodva meredtek elénk a fa­törzsek. Közöttük egyre sűrű­södött a homály. A fák ormán pedig szürkés köd gomolygott. Vonatunk elkanyarodott. Éles levegő süvített be az ablakon. Felhúztuk. Beszélgetni kezd­tünk. Természetesen a gyerme­kekről. Arról, hogy nevelni kell őket, de úgy, hogy érezzék, tudják, hogy „ők a holnap épí­tői, hogy tudják meg már most gyermekkorukban, hogy mi* építünk és miért. • Nagyon sok nevelő elfelejt­kezik erről. Ezért írtam le váa» latosan ezt a látogatásunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom