Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-16 / 140. szám, szombat

UJSZO 1951 június 539 (oefóf és tm mm kodatm A

z irodalmi továbbfejlődés alap- J jait Gorkij, a szovjet irodalom ősatyja vetette meg. Nemzetiség, forradalmi harc és annak kihatása az ember lelki fejlődésére, lelkesedés a munka iránt, hit a dolgozó emberben és ropp

ant erőiben — es Gorkij munkásásga legkomolyabb kérdéseinek köre, amit aztán továbbfejlesztettek a szovjetirodalomban. Gorjjíj azt a nézgtet vallotta, hogy a nép munkája, az ország forradalmi változásaj megteremtették „a szocialista tapasztalatok tényeinek" alapját, amelyek nélkül a szocialista realizmus irodalmának kiépítése elképzelhetetlen. A szovjetírókat a való élet sokoldalú tanulmányozására szólította fel és azt tanácsolta nekilq, hogy v

e8y

enek részt a dolgozó nép új, szocialista életéért vívott küzdelmében. — íróink munkája — mondotta — nehéz és bonyolult.,. Meg kell tanulniok látni, hogy a régi rothadás hamvadó zsarátnokából miként lob annak fel és csapnak magasra a jövö lángjai. A fiatal íróknak lehetőségük nyílik arra, hogy az élet új örömeiről, az ország alkotó erőinek átfogó felvirágzásáról beszéljenek. Gorkij a szovjetlrodalomnak az élettel való szoros és szerves kapcsolatáról beszélve hagsúlyozta, hogy az irodalom ,a Szovjetunió alkotó erőinek összességével egyetemben az új világ felépítésében él, szakadatlan harciban állva * régi világgal." Gorkij rámutatott arra, hogy a szovjetirodalomban az ember arcélét úgy kell megrajzolni, hogy egész emberi, fejlődése kifejezésre jusson, hogy „ne csak olyannak mutatkozzék, mint amilye nma, hanem olyannak is, amilyennek lennie kell — és lesz is — holnap!" Gorkij szocialista realizmusának Irányelvei a szovjetirodalom vezéreszméivé váltak és mély befolyást gyakoroltak számos szovjetíró alkotó munkásságára. Majakovszkij már a forradalom. előtti években írt olyan müveket, amelyek sokban hasonlítanak Gorkij alkotásaihoz. Szer af i movicsnál és aok más szovjet írónál is seerves kapcsolatot találunk Gorkij munkáival. Gorkij befolyása főként az Októberi Forradalom utáni időszakban mórhetetlenül megnövekedett. Gorkij rendkívüli jelentőséget tulajdonított az emberi öntudat felébresztésének. Mint Marx és Engels, Gorkij is azon a néaeteo volt, hogy a kapitalista nyomás a proletariátus „lebecsüléséhez" vezet čs a dol. gozók emberi méltósága növekszik, ha résztvesznek a forradalmi harcban. Engéüs azt Irta: a dolgozónak emberi érzései kinyilvánítására egyetlen tere maradt: a helyzete elleni tiltakozás. Ezért egészen természetes, hogy a dolgozóknak éppen ebben a tiltakozásban kell megtalálniok a legrokonszenvesebb, legnemesebb és legemberibb vonásaikat." Gorkij „Az anya" című regényében és „Ellenségek" című színjátékában nagy történelmi jelentőséggel bíró folyamatot ábrázolt: a dolgozók vágyát a szocializmus után és a munkásmozgalom szerves összeforrását a szocialista ideológiával. Gorkij megkapóan ecsetelte, hogyan fejlödnek a munkások lelkileg, hogyan értékelik minden tettüket osztályszempontból és hogyan születik bennük hősiesség. A világirodalomban senki sem ábrázolta ilyen mélységgel a munkás lelkivilágát és átalakulását rabszolgából a világ urává. Az ember „újjászületésének", a dolgozó „úrrá" változásának témáját gyakran használják fel a szovJetiroďalomban. Furmanov „Csápájev" é3 „Lázadás" című müvei különösen találóan ábrázolják az ébredő öntudatosságot és a szocialista világnézet fejlődésének folyamatát az emberi lélekben. A harmincas években, a „nagy áttörés" esztendeje után, a szovjetírók hatalmai müveket alkottak a parasztok életéről, akik a szovjetországban a történelem folyamán első ízben rázták le magukról „a falusi élet lelki elsatnyulását". (Marx.) Solohov, Panfjorov regényei, Tvar. dovszkij költeményei és más művek a falu szocialista átalakulását ábrázolják és a paraszt, az egyéni gazda újjászületését — kolhozparaszttá. Hogyan tudatosították a szovjetemberek, mint az élet „urai", új helyzetüket, amit Gorkij csaknem 50 esztendővel ezelőtt megjövendölt „Kispolgárok" című játékában — A. M. JEGOLIN Nil gépvezetö szavaival „ ... úr az, aki dolgózik", — ez legjellegzetesebben a szovjetirjúságról szóló művekben jut kifejezésre. A müvéhez odaadóan ragaszkodó forradalmi harcos képe, mely gazdagon teljesedik ki Gorkil alkotásaiban (Nil, Vlaszov, Stefan, Kutuzov és mások), egyike a szovjetírók legkedveltebb tárgyainak. A forradalmár — bolsevik hősi tlpupa domborodik ki Fagyéjev „Tizenkilencen", Osztrovszkij „Az acélt megedzik", Solohov „Uj barázdát szánt az eke" című regényeiben is. A forradalmi nevelés problémáit, az emberi öntudat átalakítását a felszabadulásért vívott harc és a munka hatalmas tényezőinek befolyása alatt, a szovjetírók mint gorkiji tradíciót fogadták el. A régi világ forradalmi megbuktatásáért lelkesen harooló emberek tiszta alakjait találjuk V. Grossman („Stefan Kolesugin", „A forradalom harcosai"), K. Fégyin („Első örömök", „A diadalmas esztendő") és mások müveiben. A. Szerafimovlcs „Vasáradat" és Fagyéjev „Tizenkilencen" című regényeikben az Októberi Forradalom vívmányait saját testükkel védelmező tömegeket ábrázolják.. Az alkotó munka gorkiji eszméje a korabeli orosz irodalomban is adva volt, mint például Gladkov „Cement", A. S. Makarenko „Uj ember kovácsa" cfeiü műveiben, J. Krymovov „Derbenť' - j ében, a nagy polgárháború éveiben pedig A Pervencev „Próba", F. Panfjorov „Harc a bé. kéért" című regényeiben stb. Az említett müvekre természetesen nem úgy kell tekintenünk, mint a gorkiji tradíciókat megvalósító elbeszélések és regények rendszeres jegyzékére, hanem mint egyes példákra, amelyek igazolják, hogy Gorkij már akkor helyesen rajzolta meg az új ember tulajdonságait. Corkij teljes bizonyossága a felől, hogy az egyén igazi kibontakozása kizárólag a néppel való szoros együttműködésben lehetséges, számos szovjetíró nagy munkájában nyer kifejezést. Első helyen a „Csendes Don"-ról kell megemlékeznünk. Solohov o könyvében a regésny hősének, Grigorij Melechovnak sorsát ecseteli, aki nem taiálja meg a néphez vazetfl utat és harcolni próbál azzal az erővel, amely tulajdonképpen • szabadulást jelenti számára. A szovjetirodalom alkotásaiban az trók koruk igazo hőseit, a nép legkimagaslóbb egyéniségeit, a szocialista építőmunka üj győzelmeiért küzdő aktív harcosait ábrázolják, A szovjetíróknak sikerült rámutatni a szovjet hazafiasság szocialista lényegére és azoknak az embereknek hősiességére, akik szervesen egybeforrtak a bolsevik eszmékkel, Lenin, Sztálin pártjának eszméivel, melyekért az emberek harcolnak és lelkesednek. Rudnyev, Vorobjev, Rjabibin, Mereszjev, Koaev és Tulenin vágású férfiak az ember mintaképévé váltak. Egyéni vonzóerejük varázsa eszmeiségükben, elvhüségükben, magaséin fejlett öntudatosságukban és jellemük mélyeégében rejlik. Gorkij sokat és termékenyen dolgozott tehetséges, fiatal szovjetírók nevelésén. Szelíd kritikus volt és az ifjú írónemzedéket szeretettel nevelő szervező. Gorkij még 1912-ben írta: „Mély megindulással kísérem figyelemmel egy új irodalom kivirágzását Oroszországban és számos mütöl el vagyok ragadtatva. Sokat ígérő kezdet. Igy van ez rendjén. Pártunknak az írók ezreire van szüksége és ime — felbukkannak". Gorkij szava számos most már ismert szovjetírót ösztönzött útjuk kezdetén. Nagy tanító és mester volt és maradt is, aki rendkívüli tehetségének minden erejét a szocialista kultúra megteremtésének szentelte. Gorkij óva intette az Írókat a valóság jelenségeinek felületes magyarázatától. Rámutatott a szovjetélet idegen írók általi sekélyes jellemzésének példáira, melyek gyakorta megtévesztő képét adják a szovjet társadalom fejlődésének. Gorkij a szovjetírókat szüntelenül arra sarkalta, hogy ne maradjanak el a nagy történelmi feladatok színvonala mögött, hanem képezzék az emberi' ség kommunizmusért harcoló, haladó táborának élcsapatát. 1936-ban a Szovjet írók Baövetsé ge Bizottságának Hl. plénumán A. A Szurkov a szovjet költészetről tartott előadásában idézte Gorkij egy érdekes levelét, melyben a politika és irodalom egyesítésén* múlhatatlan szükségességéről beszél. A nagy írónak ez az üzenete a mai időkben rendkívüli értelmet és jelentőséget nyer. íme, így irt Gorkij Szurkov elvtársnak válaszul a plénumon tartott referátumára: „Azt írja: .Elérkezett az tdeje ügy beszélni a szovjet költészetről, mint a Szövetség költészetéről'. De még mennyire elérkezett. Sőt több: beszélni keH költészetünk nemzetközi jelentőségéről, de nemcsak beszélni, alkotni is, alkotni!" Az esztétikai irányelvek és a poli. tikai célzatosság mozzanatai összehangolásának nehézségeiről beszél. Drága Szurkov, ezek a nehézségek még szóba sem jöhetnek, ha átérezzük az élet rendkívüli szépségét, Szövetségünk megkapó lelkét — életadó erőinek lángoló kirobbanását és a másik oldalon a burzsoázia helyzetének iszonyatos tragikumát az egész világon. „Az esztétika alapelvet" nagyon jól egybeolvadnának a „politikai célzatossággal", ha lelkünkben igazi forradalmi gyűlölet lobogna. Az őszinte beszéd csaknem mindig gyönyörűen „esztétikus". Gorkij mélyen átérezte a „burzsoá zia helyzetének borzalmas tragikumát és a „megragadó szépséget" is — a mi országunkban. Gondoskodás a munkásosztály ifjú nemzedékéről Irta: I. Gural, a „Sztálin-mezőgazdasági gépgyár üzemi bizottságának elnöke. A szovjet népgazdaság egyre növekvő lendülete mindig több éa több munkáskezet igényel. Az új, fiatal dolgozók végeláthatatlan sorai kapcsolódnak be a termelésbe. Csupán az 1950-es év egyetlen évnegyedében 2,400.000 emberrel többet foglalkoztattak a népgazdaság különböző területein, mint a mult év hasonló időszakában. A „Sztálin"-mezőgazdasági gépgyár üzemeibe is többezer új dolgozó került. Sokan közülök a munkaerőtartalékok iskoláját végezték el, de a többségük faluról jött és első ízben ismerkedtek meg a nagyüzemi gyártással. A szakszervezet kötelessége, hogy szervezeti munkájával az új munkásokat mindjárt az első naptól fogva egy nagy család tagjaivá tegye, szeretetteljes figyelemmel és gondoskodással vegye őket körül. Mindenekelőtt alaposan meg kell ismertetni velük a munka feltételeit, különösen a munkabiztonsági szabályokat. Az új dolgozókat nálunk e célra berendezett munkabiztonsági előadóteremben .oktatják. Ezután közvetlenül a munkahelyükön mutatják meg nekik, hogyan védekezzenek a balesetek ellen. Több mint 500 társadalmi munkabiztonsági felügyelő ellenőrzi, hogyan oktatja a vezetőség és a műszaki személyzet az új munkásokat, a munkabiztonsági berendezések használatára. A mesterek és brigádvezetők türelmes szakmai nevelőmunkája mellett a szakszervezet 300 kiváló munkást aktivizált arra, hogy védnökséget vállaljon az ifjű dolgozók felett. Ennek köszönhető, hogy az idén a rosztovi mezőgazdasági gépgyárban több mint ezer új munkás tette le a műszaki alapvizsgát. A műhelyekben 155 sztahanovista iskola működik. Szidorenko és Mihajlovszkaja az önmeghajtású kaszálógépeket gyártó műhely fiatal munkásnői csak nemrégen jöttek gyárunkba. Ma már kiváló esztergályosok és havonta átlag ezer rubelt keresnek. Komoly segítséget nyújtott nekik Ciganas mester és Golszvajenko szakszervezeti csoport szervező, aki védnökséget vállalt felettük. Anna Gribova munkásnő ugyancsak az idén került a famegmunkáló műhelybe. Nem volt szakképzettsége, -ma pedig marósként dolgozik és 200 százalékra teljesíti a normáját. A szakszervezet megszervezi az idősebb szakmunkások és a fiatalok összejöveteleit. Az egyik ilyen összejövetelen a gyár főmérnöke, Lavrentyev részletesen ismertette az új munkások előtt a rosztovi mezőgazdasági gépgyárnak, a sztálini ötéves tervek első szülöttének dicsőséges történetét és felvázolta előttük a gyár előtt álló távlatokat. A szakszervezet igyekszik az új munkások mindennapos életét minél szebbé és jobbá tenni. Az új munkásszállásokon idén mintegy 400 fiatal munkásnak biztosítottak férőhelyet. Nagy súlyt helyez a szakszervezet a dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére is. Kultúrcsoportunk résztvevőinek száma az utóbbi három hónap M ajori gyérei Minden nap korán keltem, s hogy az iskolát egyszer valahogy le ne késsem. Hipp-hopp! — csak átgázoltam hamar a vetésen ... A tavasz jó volt hozzám, de a tél sokat bántott. Mult évben Jézuska nem hozott kabátot, — most meg a járót is befútta, s leszorultam a rendes, hosszú útra. Csizmára nem tellett, cipőm talpa rossz volt: megfáztam, s átfeküldtem a karácsonyt negyvenfokos szörnyű lázban... Az orvos tudta mi bajom, tudta, hogy a télben — hóban gyaloglások ... Az orvos maga is szegény volt, nem adhatott igazi orvosságot. Szegény kis majori gyerek, belebetegedett, úgy fázott, koplalt, pofozták) meggyógyult azóta, mert meggyógyult az ország. Lyukas cipőben, téiuen, hóban gyalogoltam, nincs többé havas út, Iskola épült a majorban. Nem győztem csodálni, annyi újat látott a szemem, nemrég, hogy otthon jártam; Szabad emberek sürögtek a határban, s a déli verő alatt egy éneklő boldog sereg jött szembe az iskolából! csupa boldog, boldog gyerekf Bábi Tibor „Díszpalotás" — vagy népi tánc Lapunk május 10-iki számának Ifjúsági Szemle mellékletében Hrubják Emil tollából „Eredmények, — hibák" címmel eikket közöltünk, amelyben Hrubják megjegyzéseket fűz az Ifjúsági Alkotó verseny rimaszombati fordulójához. Helyteleníti e „dlszpalotás" műsorra tűzését ós bár elismeri a lányok odaadó igyekezetét éa » zenészek tudását, selejtnek minősiti ezt a táncszámot. Erre a cikkre Szabadi István munkáslevelező elvtársunk helyreigazítást kért, hivatkozva arra, hogy a táncnek igen nagy sikere volt és a szereplőktől mi sem állott távolabb, mint az, hogy öltözékükkel és szereplésükkel a multat, a Horthy-világ rossz emlékeit ébresszék. Szabadi elvtára levelét és írását az az aggodalom tölti el, hogy ilyen éles és szerinte teljesen igazságtalan kritika egyrészt elkedvteleníti a legjobb szándékokkal eltelt fiatalokat, az önzetlenül dolgozó régi kultúrmunkást, a tánc betanítóját, másrészt sérti a rimaszombati dolgozókat is, akik ezt a díszpalotást népinek, mindenképpen mai színpadjainkra valónak tartják. Hrubják elvtárs közben Rimaszombaton járt és két fényképet hozott a tánc szereplőiről. De mielőtt a képek alapján véleményt mondanánk, szükségesnek tartjuk a rimaszombati dolgozók és szereplők megnyugtatására a következőket kijelenteni: A megjelent kritikának semmiképpen sem volt romboló szándéka, ellenkezőleg, azzal a célzattal íródott, hogy egy valóban meglévő hibára jóindulattal rámutasson és javítson a helyzeten. Nem tudjuK feltételezni, hogy akad új szocialista kultúránk egészséges fejlődését szívén viselő rimaszombati dolgozó, akit a megütött kritikai hang sértene Inkább azt kell hinnünk, hogy nem ismeri eléggé a páratlanul gazdag szovjetnépi művészet hatására éppen napjainkban a demokráciák országaiban oly rohamos fejlődésnek induló népi ének- és tánckultúrát. Ezt természetesen korántse mhiba, de hiba "volna az igazinak sem hiba, de hiba volna az igazinak hogy népi és szocialista kultúra az, ami valójában sem nem népi, sem nem szocialista. — A tánc, — mondja Igor Mojszejev, a Sztálin-díjas nagy szovjetművész, — akárcsak az irodalom, a zene, a festészet vagy a művészet bármely más ága, a nép életét tükrözi. Ha behatóan vizsgáljuk, elemezzük a táncokat, felismerhetjük, hogy milyen korszakban születtek. Amikor egy nép elnyomásban élt, vagy hosszú időn át nehézségekkel kellett megküzdenie, sok nélkülözésben volt része, — a népművészet szomorú zenét, szomorú táncot alkotott; a fellendülés, erősödés korában viszont életvídámság, optimizmus tükröződik vissza zenében és táncban egyaránt. A táncok tartalma tehát, — aszerint, hogy milyen korszakban, milyen körülmények között jöttek létre, — különböző és ez a különböző tartalom különböző formákban nyilvánul meg. Szükségednek tartottuk a népi tánckultúra leghivatottabb ismerőjét idézni, hogy ezek után feltehessük a kérdést: vájjon a Rimaszombatban bemutatott díszpalotásról mondhatjuk-* hogy népi, s egyáltalában formában vagy tartalmában kifejez-e valamit, a miközel áll a néphez. Az az állítás, hogy ez a táno az 1890-es években született a népből, — ahogy ezt Szabadi elvtárs írja, — nem felel meg a valóságnak, mert a palotás a legrégibb magyar tánc, melynek koreográfiája a verbunkos tánchoz és a toborzohoz hasonló s hangulata derűs, lovagias. (Erkel Ferenc, a nagy magyar zeneiszerző operáiban balettbetétként használta fel ezt a táncformát.) De végtére nem is akarjuk itt formaelemzésekkel a tánc tartaknának vizsgálatáéval bebizonyítani, hogy a Rimaszombaton bemutatott díszpalotás aligha volt palotás, külsejében pedig egyáltalában nem volt népi. Hisszük, hogy minderre maguk a fiatalok meg fogják találni a nelyes feleletet és be fogják látni, hogy helytelen úton járnak, ahogy hisszük azt is, hogy tehetségük rá fogja őket vezetni a helyes útra. Legközelebb, ha egy népi táncot akarnak bemutatni, akkor feltétlenül kerüljék el, hogy szandálban, fehéi bokaharisnyákban és lyukasorrú modern nyári cipőkbea lépjenek fel. Ahol nincsenek fiúk, legények, ott a lányok ne öltözzenek maskarába, van elég szép magyar tánc, amelyet a lányok egyedül legények nélkül tetszetősen táncolhatnak.Ez aztán nem kelti majd a nézőben az operettszerű ízt. Nem egyszer írtunk már a pörgekalapok, gyöngyöspárták teljesen felesleges és hamis használatáról. Gyöngyöspárta csak a megfelelő népi viselethez ülik, s nem valami hevenyészve összetákolt pruszllkos öltözékhez, amelyről senki sem állapíthatja meg, hogy mely tájon született, s mely vidék dolgozó népének szépérzékét tükrözi elevenen vissza. Ugyanígy hibáztatjuk a szinte földetsöprő ingujjakat. amelyek sehogysem jellemzik dolgczó népünk" viseletét. Kár nagyanyáink ládáiból előkotorni ezeket a ruhákat, mert akkor is, a múltban is hamisak voltak s akkor sem fejezték ki híven a nép forma- és színérzékét. Rimaszombati műkedvelőinktől nem vitatható el a legjobb szándék s a tehetség, amit Hrubják elvtárs cikkében is elismer, és éppen ez a jószándék és tehetség kötelez. Kötelez arra, hogy jól megismeijék a táncok tartalmát, azt, hogy milyen körülmények között született a tánc és milyen hangulatokat és érzéseket fejez ki. Arra kell törekedniöik, — mint minden más műkedvelő táncegyüttesünknek, — hogy kifejezzék azt az érzést, amely a népben élt, amikor a táncot létrehozta és igyekezniök kell a népi táncot magasével, fejlett művészi technikával igyekezniük kell a népi táncot magasabb fokra emelni, — idézzük újra Mojszejevnek táncpedagógiai elvét. Csak így végezhetnek eredményes kultúrmunkát, ismerve a népet, eggyéválva vele és követve táncban és énekben a szovjet példákat. E. V. folyamán 100 fölé emelkedett, de a munkásszállásokon is külön kultúrcsoportok alakultak. A gyár ifjúsági munkásiskoláján több mint 400 ember tanul. Fáradhatatlanul gondoskodunk az új káderek neveléséről és műszaki fejlődéséről. Szakszervezetünk a Bolsevik Párt vezetésével halad az eléje tűzött fel* adatok teljesítése felé és különös gondot tanúsít azok iránt, akik az üzem dolgozó együttesét nap, mint nap kiegészítik. Neveli a szovjet társadalom számára az új élmunkásokat és sztahanovistákat, a szocializmuő építőit és a béke védelmezőit