Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-13 / 112. szám, vasárnap

Világ proletár jai egyesül jetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 május 13, vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 112. szám Egész dolgozó népünk követeli az öthatalmi békeegyezmény megkötését A Béke Világtanács felhívása aláírási akciójának előkészítése or­szágszerte nagy lendülettel folyik. Köztársaságunk dolgozói szavazni fognak a Béke Világtanácsának f elhívásáról, amelyet az öt nagyhata­lomhoz intéztek és amelyben az e gész világ dolgozóinak nevében kö­vetelik az öthatalmi békeszerződés megkötését. A Béke Hívei csehszlo­vákiai bizottságának és a Béke Hí vei szlovákiai bizottságának ülései után május 10-én és 11-én a Béke Hívei kerületi bizottságaínak elnökségi tag­jai széleskörű munkagyűléseket tar tottak. hogy szervezésileg biztosítsák a népszavazás sikeres lefolyását Szlovákia egyes kerületeiben. Bratislavában május II-én pénteken tartotta a Béke Hívei kerületi bizott­ságának elnöksége a Szlovák Nemzeti Arcvonal elnökségi tagjainak részvé­telével munkagyűlését, amelyen részt­vettek az SzKP kerületi bizottságának, a Kerületi Nemzeti Bizottságnak, a kerületi Szakszervezeti Tanácsnak s a Nemzeti Arcvonal Akciós Bizottságá­nak képviselői is. A gyűlésen Jozef Svirec, a Szlovák Nemzeti Front ke­rületi bizottságának titkára tartott beszámolót a békemozgalom eddigi si­kereiről a bratislavai kerületben. Svirec elvtárs rámutatott dolgozóink nagy lelkesedésére és elszántságára, amely­Ivei készek megvédeni a világbékét. A beszámolót, követő Vita során, amelyben több mint 20 felszólaló vett részt, számos javaslattal kiegészítet­ték a munkatervet. A besztercebányai kerületben a Béke Hívei kerületi bizottsága szintén e hó 11-én tartott gyűlést. Ezen a gyűlésen Milan Pollák egészségügyi megbízott, a Béke Hívei szlovákiai bizottságának kénviselője ismertette a jelenlevőkkel, hogyan folytatják le az öthatalmi bé­keegyezmény megkötését követelő és a Nyug-t-Németország újrafelfegyver­zése ellen tiltakozó népszavazást. Az ülés végén határozatot fogadtak el, amelyben a főhangsúlyt az agitációs kettősök munkájára fektetik, valamint határozatba foglalták a munkatervek kidolgozását, amelyek szerint előkészí­tik és lefolytatják a népszavazást a kerületek egyes járásaiban. A Béke Hívei járási üléseit a kerület minden járásában 1951 május 16-án tartják. A zsolnai kerületben a Béke Hí­vei csehszlovákiai bizottságának ülé­se után a Nemzeti Front minden része széleskörű aktivitással meg­kezdte a Béke Világtanács felhívá­sának aláírási akcióját. Az akció előkészítését a Béke Hívei kerületi bizottságának május 11-i ülésén tár­gyalták meg, amelyen résztvettek a Nemzeti Arcvonal politikai párt­jainak funkcionáriusai és tagjai, valamint a tömegszervezetek és népi közigazgatás funkcionáriusai és tag­jai. Az eddigi békeakciókról Fr. Kordík, a Béke Hívei kerületi bi­zottságának kerületi titkára tartott beszámolót. Kordík rámutatott ar­ra, hogy a zsilinai kerület dolgozó népének békeakarata megnyilvánult a májuselötti kötelezettségvállalások mozgalmában, amelyeknek összérté­ke 43,863.969 koronát tett ki. A bé­kemenetben a zsilinai kerületben 167 ezer 788 polgár vett részt, tehát a lakosságnak több mint 32 százalé­ka. A május 1-í nagyszabású ün­nepségeken 235.149 dolgozó tüntetett a béke mellett. Az üzemekben, hi­vatalokban és falvakon tartott 286 gyűlésen a berlini európai munkás­konferencia határozatát tárgyalták meg és elítélték a nyugati imperia­listák gonosztefteit. A határozatok százai arról tanúskodnak, hogy a zsilinai kerület dolgozó népe hatá. rozottan kész megvédeni minden erejéből a világbékét. A békeakciók eddigi tapasztala­tait teljes mértékben felhasználják Köszöntjük Pártunk nagy bratislavai városi konferenciáját, a legjobb j bratislavai kommunisták aktíváját ? i Az angol-amerikai sajtó nrnartSturjai vereséget szenvedtek D. Zaszlavszkij az öthatalmi békeegyezmény meg­kötéséért végzendő népszavazásban. Május 20-ig a zsilinai kerület 504 községében helyi bizottságokat ala­kítanak 'a népszavazás lefolytatásá­ra, agitációs központokat és járási bizottságokat létesítenek, megalakít ják az agitációs kettősök testületét, amelyek május 26-tól június 17-ig az egész kerület lakosaihoz eljuttat­ják a szavazólapokat. A kassai kerület dolgozói, akik május elseje ünnepének és a fel­szabadulás hatodik évfordulójának nagyszerű megünneplésével kifeje zésre juttatták törhetetlen akaratu­kat a világbéke megőrzésére, most lelkesen készülnek a Béke Világta­nács felhívásáról tartandó nagy nép­szavazásra. A^Nemzeti Arcvonal ke­rületi csoportjainak aktíváján az Akciós Bizottságának és a Béke Hí­1 vei bizottságának pénteken, e hó 11-én tartót ülésén Karol Hrabov­sky, a Béke Hívei szlovákiai bizott­ságának elnökségi tagja tartott be­szédet, Hrabovsky rámutatott a Nemzeti Arcvonal minden részének feladataira a népszavazás előkészí­tésében a kassai kerületben. A be­szédet követö vitában a kassai ke­rület járási küldöttei az agitációs kettősök szervezésének és iskolázá­sának kérdésével foglalkoztak. A tanácskozáson megválasztották a népszavazási kerületi bizottságot. A népszavazást a kassai kerületben | május 26-tól június 4-ig tartják az üzemekben, hivatalokban és iskolák­ban, a lakosság körében pedig június 4-től június 16-ig. A nagyhratislavai kommunisták városi konferenciája Szombaton délután, röviddel 3 óra előtt megkezdődött a bratislavai kom­munisták városi konferenciája,, amelynek célja az, hogy életre hívja az új j bratislavai váiosi szervezetet és megv álassza a városi pártbizottságot. Ez a pártbizottság maga köré tömöríti, vezeti az összes bratislavai üzemi szervezeteket és felépíti a szocialista Bratislavát, a béke és építés, a szocia­lizmus erős bátyáját a Duna és a Morva folyó összefolyásánál. A városi konferencián megjelentek Szlovákia Kommunista Pártja elnök­ségének tagjai, élükön Široký elvtárssal, az SzKP elnökével, Široký elvtárs­sal együtt jelen voltak Bašfovanský elvtárs, az SzKP főtitkára, Moskó elvtárs, az SzKP központi szervezési titkára,valamint Takács és Gireth megbízot­tak. A javaslati-, választó- és mandátumbizottságok kijelölése é^'jóváhagyása után Sirokv elvtárs mondotta el iránymutató beszámolóját. Siroky elvtárs be­szédét lapunk legközelebbi számában teljes egészében közöljük. Májusi felajánlások az üzemben A liszolcí olvasztárok a régi gépek okozta nehézségeket leküzdve teljesítik kötelességüket A tiszolci vasgyár a podbrezová! üzem testvérvállalata Innen kerül a nyersvas Podbrezovára. Az első ne­gyedévi tervet az üzem 90%-ban tel­jesítette. A májusi felajánlások moz­galmában minden munkás résztvett, de nem érik be az elért eredmények­kel. hanem azokat túllépve új sikerek­re törekszenek. Öntésre váró anyag áll a kemence szájánál, hogy újabb és újabb gépal­katrészek kerülhessenek a többi üze­mekbe, ahol nagy szükség van rájuk. Vagy hat öntő áll körülöttünk, érdek­lődve figyelnek és sorban egymásután válaszolnak kérdéseinkre. Hinka Jó­zsef arra a kérdésre felel, hogyan le­het az öntődében újítójavaslatot meg­valósítani, hogy mégis jobban menjen a munka. — Nézz körül, — mondja — látha­tod, milyen öreg ez az üzem. Mi itt még harminc év előtti szerszámokkal dolgozunk. Mi munkások sok mindent szeretnénk megvalósítani, de az üzem öreg és míg áthelyeznek bennünket egy másik új üzembe, úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. — Fábry Gyulával májusi kötele­zettséget vállaltunk, — folytatja Hin­ka József, — hogy az esztergapadlá­bak öntésénél, ahol eddig hárman dol­goztunk, ketten végezzük ezt a mun­kát. Ez volt a májusi kötelezettségvál­lalásunk, azonban ezt a munkát to­vábbra is ketten végezzük. Tudjuk, ha olcsóbban és kevesebb munkaerővel termelünk, az üzemeknek, amelyekbe az esztergagépek kerülnek és az egész országnak is nagy segítséget nyújtunk munkánkkal. Az üzem bármely műhelyébe me­gyünk, mindenhol öreg munkásokat 'átunk, akik már vagy húsz—harminc éve dolgoznak az üzemben. Megkér­dezzük az egyik idősebb elvtársat, aki több mint negyven éve dolgozik az üzemben, miért nem foglalkoznak fia­tal munkáskáderekkel, akik felválta­nák az öregebb munkaerőket, ha nyug­díjba mennek. — Szívesen foglalkoznék fiatal mun­kásokkal — mondja Krasnyavai Jó­zsef —, de az üzemünkben kevés a fiatal munkaerő. Több fiatal munkást kelfe­ne felvenni az üzembe. Ezt azonban elhanyagolja az üzem vezetősége. Ne­künk, öreg munkásoknak, már csak egy-két évünk van hátra és aztán nyugdíjba megyünk. Ebben az üzem­vezetősége a hibás, mert már előre kellene gondoskodni az új káderekről. A tiszolci vasgyárban nincs semmi kezdeményezés, de alig is lehet kezde­ményezni olyan emberekkel, akik har­minc vagy negyven éve dolgoznak az üzemben, mert az ilyenek bizony nehe­zen tudják felvenni a munkaversenyt. Ez aztán meg is látszik a negyedévi terven is, amelyet csak 90 százalékra tel jesítettek. Az üzemben nincs munka­verseny, mert nincs, aki megszervezze. A munkahelyeken nincsenek a táblán feltütetve, hogy ki hánv százalékot ért el. Nincs utánpótlás, új káder, pedig az ifjúsággal az alapot rakjuk le, amely­re építhetünk. És ha felépítjük ezt az erős várat, akkor hiába ostromolják a kapitalisták, mert ez szilárdan áll. Ez (Folytatás » 2. oldaloaj A Nemzetközi Ujságiröstóvetsée végrehajtó bizottságának 1948. évi öszL ülésén nyíltan felszínre került az ^ kettéválás, amelyet az ameri­kai és angol újságírók reakciós ve­zetői éveken át előkészítettek. Em­lékszem, amikor az amerikai újság­írók csoportjának vezetője, Martin felállt és kivonult a teremből. Ak­kor senki sem követte őt. Ez csak később következett be. — Mi késztette Martin urat arra, hogy megfutamodjék, hogy megadja a jelt az egész reakciós újságírás­nak az általános visszavonuláshoz? — Néhány amerikai vezető újság­író a sajtóban viselt háborús uszító szerepének nyilt leleplezése elől fu­tott. Ezzel saját magát is leleplezte. A közmondás szerint égett a talaj a lába alatt. Martin úrnak és bará­tainak talpa alatt a háborús uszítók talaja gyulladt ki. — Elhagyva a Nemzetközi Újság­író Szövetség sorait, a reakciós egy­ségbontók meg voltak győződve, hogy nélkülük szervezetünk megszű­nik létezni. Ez saját erejük túlbe­csülése volt, amely annyira jellemző az imperialista dicsekvökre. Ez a maga nemében újságirói macarthu­rizmus volt és természetesen vere­ségükkel végződött. Amerikai újság­írók, akik az újságírói pénzügyi mo­nopóliumok szolgálatában állnak, a szabad és független sajtót úgy né- j zik, mint valami csekélységet. Té- ' vedtek, mint rendszerint tévedni szoktak a reális társadalmi erők ér­tékelésében. j — Nem, mi nem álltunk meg és nem szűntünk meg létezni a béke ellenségeinek „örömére", a demokrá­cia ellenségeinek „örömére". Ellen­kezőleg, erösebbek, tekintélyesebbek lettünk, bár én egyáltalán nem tar­tozom azok közé, akik túlértékelik lehetőségeinket és eredményeinket. Megmondom őszintén, mi sokkal töb­bet cselekedhettünk volna, mint amennyit közel három év alatt cse­lekedtünk. Mi a becsületes újság­írás egységén dolgoztunk és kiszé­lesítettük sorainkat. Ami az egység­bontó urakat illeti, íme, már közel három éve szülik a reakciós újság­írók nemzetközi szövetségét és még mindig szülik. Feltételezhetem, hogy : ilyen hosszú és kínzó terhesség ered­ményeként valami szörnyeteg fog majd napvilágra jönni, amely nem j lesz életképes. Nézeteltérések, ame­lyek az egész imperialista agresszív tábort bomlasztják, szét fogják marni a Wall Street és a City la­káj újságíróinak szövetségét ls. — Az utóbbi időben sok minden megváltozott a világon és a sajtó­ban is. — Ar. imperialisták a háborúra való felkészülésről áttértek a nyilt háborúra. Mindenki előtt világos, hogy az Észak-Koreát ért gyilkos támadást kezdetnek szánták egy, a nagy Kínai Népköztársaság elleni agressziós háborúhoz, úgy tervezték, hogy ez lesz a harmadik világhábo­rú kezdete. Korában már egy éve rombolják az ipart, a hős nép kul­túráját, patakokban folyik a vér és az amerikai tábornokok katonai biztonságukat embertelen kegyetlen­kedéssel helyettesítik. — Ebben a szörnyű, szégyenteljes háborúban az amerikai és az angol sajtó a vérebek undorító szerepét játssza. Az imperialisták főleg a saj­tón keresztül folytatják háborús pro­pagandájukat. Az Egyesült Államok háborús költségvetéséből dollárok százmilliói kerülnek a sajtómonopó­liumok feneketlen zsebeibe. A kapitalista sajtó nagyobb mér­tékben, mint valaha, a népek meg­mérgezésének, a népek rendszeres és aljas ámításának eszközévé vált. Ez a sajtó nagy veszélyt jelent. Az amerikai repülő, aki hidegvérrel ledobja bombáit a békés koreai fal­vakra és szitává lövi a futó koreai gyereket, a nagy amerikai újságok olvasója. Ö Pearson, Lawrence és az Alsop gyilkos testvérek neveltje. Mi nem állíthatunk a népek bírósága elé minden amerikai katonát, aki részt­vett és résztvesz a koreai gyilkossá­gokban. De mi, becsületes újságírók elérhetjük és el is keU érnünk, hogy az uszítókat és a hozzájuk hasonló háborús bűnösöket az emberiség el­ítélje és elkárhoztassa, ahogy örökre elátkozta barátjukat, Göbbelst. A tömeges gyilkosságok uszitói meg­szégyenítik hivatásunkat. — Ha teljes erőnkből rámutatunk a hazug háborús propaganda veszé­lyére, ugyanilyen erővel meg keU mutatnnnk az érem másik oldalát is. Igen, az imperialistáknak Tá­vol-Keleten sikerült felgyujtaniok a háborút, de súlyos veszteségek érili ott őket. Mac Arthur bukása — az egész amerikai külpolitika bukását jelenti. És mi jól tudjuk, hogy ez nem az utolsó vereségük és nem az utolsó bukásuk. Tény, hogy a de­mokrácia erői hatalmasabbaknak bi­zonyultak, mint az Imperialista ag­resszió erői. — Igen nagy a háborús propagan­da veszélye. Nagy az imperialista hazugság- és rágalomhadjárat. De mi látjuk azt is, hogy villámsebesen nőtt, terjeszkedett az egész világon, erősödött és erősödik a hatalmas békemozgalom. Látjuk, hogy rövid idő alatt az emberiség nagy több­ségét egy táborba tömő ritette. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az angol-amerikai sajtó macarthurjai ugyanolyan hatalmas vereséget szen­vedtek az újságírás terén, mint a katonai Mae Arthur Korea mezein és hegyei között. — Az embereket nem sikerült fél­revezetni és megijeszteni. A demo­krácia és a béke erői a „hideghábo­rúban" is erősebbek, mint a reakció és az agresszió erői. S mi büszke­séggel mondhatjuk, hogy az igazság­nak a hazugság fölötti győzelmében nekünk, a becsületes, független, de­mokratikus sajtó munkásainak is van szerény szerepünk. Mi eszmei fegyver vagyunk szabad népeink ke­zében és fegyverünk: az igazság, élesebb, erősebb, mint az imperialis­ták tompa és rozsdás fegyvere: a hazugság. — Teljesén objektív akarok lenni ebben a kérdésben és ezért átadom a szót a demokrácia, a béke, a né­pek barátsága ádáz ellenségének. Átadom £ szót a Reátier's Digest nevű amerikai reakciós folyóiratnak. — I.Am. mit ismer be ez az ame­rikai folyóirat „Háború, amelyet el­vesztünk" című cikkében. Íme, né­hány részlet: „Őszintén szólva, az amerikai élet­forma eszményeinek (olvasd: a re­akciónak) népszerűsítési kísérletei közben a világ minden más országá­ban teljes vereséget szenvedtünk." „ ... Igyekszünk utat törni ma­gunknak fenyegetésekkel, vagy meg­vesztegetéssel." „Megengedhetjük-e Oroszország­nak, mi, akik az amerikai életfor­mában hiszünk, hogy a jövőben is meggyőzze az emberiséget arról, hogy csak ő akar békét és mi há­borút akarunk ? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben is a széles tömegek egyetlen védelme­zőjeként és barátjaként szólaljon meg? Megengedhetjük-e Oroszor­szágnak, hogy a jövőben is úgy mu­tasson meg bennünket az embermil­liók szemében, mint az emberiség kizsákmányolóit ? " — Ezekre a patetikus kérdések­re, azt hiszem, egyszerű a válasz: nos, hát ne engedjék meg. Bizonyít­sák be, hogy az USA kapitalistái — a .békegalambok valami új szektája, h<^y a morganok és rockefellerek előtt a nép tömegei kedvesek, hogy ők csak békét akarnak ... Bizonyít­sák be, győzzenek meg!... — De itt aztán a kapitalista saj­tó ügyvédje leleplezi sajtóját is, ön­magát is, még hozzá olyan ciniku­san, hogy még azokat is meglepi, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az amerikai megvásárolható újságírás nem sokat teketóriázik. Ezt mondja: „Egyetlen üzletember sem fog hozzá olyan programm megvalósí­tásához, amely az oroszok erőfeszí­téseinek semlegesítéséhez szükséges — ötmilliárd dollárnál kevesebb ösz­szegért. Ismernek-e valakit, aki ke­vesebbért vállalkozna arra, hogy száz- és százmillió embernek beszél­jen Ázsiában, Afrikában, Eatin­Amerikában az amerikai életformá­ról, olyan gyakran és olyan siker­rel, mint ahogy a kommunisták be­szélnek magukról? Van-e ember, aki kevesebbért hajlandó lenne tudósítá­sokat adni millió és millió ember számára Európában, kommunisfák­nak, vagy a kommunisták híveinek, olyan tudósításokat, amelyek képe­sek semlegesíteni öt-tízmillió párt­munkás misszionáriusi erőfeszíté­seit és leküzdeni a sok kommunista újság- hatását?" — Önök megkérdezik, hogyan le­folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom