Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-13 / 112. szám, vasárnap
Világ proletár jai egyesül jetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 május 13, vasárnap 2 Kčs IV. évfolyam, 112. szám Egész dolgozó népünk követeli az öthatalmi békeegyezmény megkötését A Béke Világtanács felhívása aláírási akciójának előkészítése országszerte nagy lendülettel folyik. Köztársaságunk dolgozói szavazni fognak a Béke Világtanácsának f elhívásáról, amelyet az öt nagyhatalomhoz intéztek és amelyben az e gész világ dolgozóinak nevében követelik az öthatalmi békeszerződés megkötését. A Béke Hívei csehszlovákiai bizottságának és a Béke Hí vei szlovákiai bizottságának ülései után május 10-én és 11-én a Béke Hívei kerületi bizottságaínak elnökségi tagjai széleskörű munkagyűléseket tar tottak. hogy szervezésileg biztosítsák a népszavazás sikeres lefolyását Szlovákia egyes kerületeiben. Bratislavában május II-én pénteken tartotta a Béke Hívei kerületi bizottságának elnöksége a Szlovák Nemzeti Arcvonal elnökségi tagjainak részvételével munkagyűlését, amelyen résztvettek az SzKP kerületi bizottságának, a Kerületi Nemzeti Bizottságnak, a kerületi Szakszervezeti Tanácsnak s a Nemzeti Arcvonal Akciós Bizottságának képviselői is. A gyűlésen Jozef Svirec, a Szlovák Nemzeti Front kerületi bizottságának titkára tartott beszámolót a békemozgalom eddigi sikereiről a bratislavai kerületben. Svirec elvtárs rámutatott dolgozóink nagy lelkesedésére és elszántságára, amelyIvei készek megvédeni a világbékét. A beszámolót, követő Vita során, amelyben több mint 20 felszólaló vett részt, számos javaslattal kiegészítették a munkatervet. A besztercebányai kerületben a Béke Hívei kerületi bizottsága szintén e hó 11-én tartott gyűlést. Ezen a gyűlésen Milan Pollák egészségügyi megbízott, a Béke Hívei szlovákiai bizottságának kénviselője ismertette a jelenlevőkkel, hogyan folytatják le az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő és a Nyug-t-Németország újrafelfegyverzése ellen tiltakozó népszavazást. Az ülés végén határozatot fogadtak el, amelyben a főhangsúlyt az agitációs kettősök munkájára fektetik, valamint határozatba foglalták a munkatervek kidolgozását, amelyek szerint előkészítik és lefolytatják a népszavazást a kerületek egyes járásaiban. A Béke Hívei járási üléseit a kerület minden járásában 1951 május 16-án tartják. A zsolnai kerületben a Béke Hívei csehszlovákiai bizottságának ülése után a Nemzeti Front minden része széleskörű aktivitással megkezdte a Béke Világtanács felhívásának aláírási akcióját. Az akció előkészítését a Béke Hívei kerületi bizottságának május 11-i ülésén tárgyalták meg, amelyen résztvettek a Nemzeti Arcvonal politikai pártjainak funkcionáriusai és tagjai, valamint a tömegszervezetek és népi közigazgatás funkcionáriusai és tagjai. Az eddigi békeakciókról Fr. Kordík, a Béke Hívei kerületi bizottságának kerületi titkára tartott beszámolót. Kordík rámutatott arra, hogy a zsilinai kerület dolgozó népének békeakarata megnyilvánult a májuselötti kötelezettségvállalások mozgalmában, amelyeknek összértéke 43,863.969 koronát tett ki. A békemenetben a zsilinai kerületben 167 ezer 788 polgár vett részt, tehát a lakosságnak több mint 32 százaléka. A május 1-í nagyszabású ünnepségeken 235.149 dolgozó tüntetett a béke mellett. Az üzemekben, hivatalokban és falvakon tartott 286 gyűlésen a berlini európai munkáskonferencia határozatát tárgyalták meg és elítélték a nyugati imperialisták gonosztefteit. A határozatok százai arról tanúskodnak, hogy a zsilinai kerület dolgozó népe hatá. rozottan kész megvédeni minden erejéből a világbékét. A békeakciók eddigi tapasztalatait teljes mértékben felhasználják Köszöntjük Pártunk nagy bratislavai városi konferenciáját, a legjobb j bratislavai kommunisták aktíváját ? i Az angol-amerikai sajtó nrnartSturjai vereséget szenvedtek D. Zaszlavszkij az öthatalmi békeegyezmény megkötéséért végzendő népszavazásban. Május 20-ig a zsilinai kerület 504 községében helyi bizottságokat alakítanak 'a népszavazás lefolytatására, agitációs központokat és járási bizottságokat létesítenek, megalakít ják az agitációs kettősök testületét, amelyek május 26-tól június 17-ig az egész kerület lakosaihoz eljuttatják a szavazólapokat. A kassai kerület dolgozói, akik május elseje ünnepének és a felszabadulás hatodik évfordulójának nagyszerű megünneplésével kifeje zésre juttatták törhetetlen akaratukat a világbéke megőrzésére, most lelkesen készülnek a Béke Világtanács felhívásáról tartandó nagy népszavazásra. A^Nemzeti Arcvonal kerületi csoportjainak aktíváján az Akciós Bizottságának és a Béke Hí1 vei bizottságának pénteken, e hó 11-én tartót ülésén Karol Hrabovsky, a Béke Hívei szlovákiai bizottságának elnökségi tagja tartott beszédet, Hrabovsky rámutatott a Nemzeti Arcvonal minden részének feladataira a népszavazás előkészítésében a kassai kerületben. A beszédet követö vitában a kassai kerület járási küldöttei az agitációs kettősök szervezésének és iskolázásának kérdésével foglalkoztak. A tanácskozáson megválasztották a népszavazási kerületi bizottságot. A népszavazást a kassai kerületben | május 26-tól június 4-ig tartják az üzemekben, hivatalokban és iskolákban, a lakosság körében pedig június 4-től június 16-ig. A nagyhratislavai kommunisták városi konferenciája Szombaton délután, röviddel 3 óra előtt megkezdődött a bratislavai kommunisták városi konferenciája,, amelynek célja az, hogy életre hívja az új j bratislavai váiosi szervezetet és megv álassza a városi pártbizottságot. Ez a pártbizottság maga köré tömöríti, vezeti az összes bratislavai üzemi szervezeteket és felépíti a szocialista Bratislavát, a béke és építés, a szocializmus erős bátyáját a Duna és a Morva folyó összefolyásánál. A városi konferencián megjelentek Szlovákia Kommunista Pártja elnökségének tagjai, élükön Široký elvtárssal, az SzKP elnökével, Široký elvtárssal együtt jelen voltak Bašfovanský elvtárs, az SzKP főtitkára, Moskó elvtárs, az SzKP központi szervezési titkára,valamint Takács és Gireth megbízottak. A javaslati-, választó- és mandátumbizottságok kijelölése é^'jóváhagyása után Sirokv elvtárs mondotta el iránymutató beszámolóját. Siroky elvtárs beszédét lapunk legközelebbi számában teljes egészében közöljük. Májusi felajánlások az üzemben A liszolcí olvasztárok a régi gépek okozta nehézségeket leküzdve teljesítik kötelességüket A tiszolci vasgyár a podbrezová! üzem testvérvállalata Innen kerül a nyersvas Podbrezovára. Az első negyedévi tervet az üzem 90%-ban teljesítette. A májusi felajánlások mozgalmában minden munkás résztvett, de nem érik be az elért eredményekkel. hanem azokat túllépve új sikerekre törekszenek. Öntésre váró anyag áll a kemence szájánál, hogy újabb és újabb gépalkatrészek kerülhessenek a többi üzemekbe, ahol nagy szükség van rájuk. Vagy hat öntő áll körülöttünk, érdeklődve figyelnek és sorban egymásután válaszolnak kérdéseinkre. Hinka József arra a kérdésre felel, hogyan lehet az öntődében újítójavaslatot megvalósítani, hogy mégis jobban menjen a munka. — Nézz körül, — mondja — láthatod, milyen öreg ez az üzem. Mi itt még harminc év előtti szerszámokkal dolgozunk. Mi munkások sok mindent szeretnénk megvalósítani, de az üzem öreg és míg áthelyeznek bennünket egy másik új üzembe, úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. — Fábry Gyulával májusi kötelezettséget vállaltunk, — folytatja Hinka József, — hogy az esztergapadlábak öntésénél, ahol eddig hárman dolgoztunk, ketten végezzük ezt a munkát. Ez volt a májusi kötelezettségvállalásunk, azonban ezt a munkát továbbra is ketten végezzük. Tudjuk, ha olcsóbban és kevesebb munkaerővel termelünk, az üzemeknek, amelyekbe az esztergagépek kerülnek és az egész országnak is nagy segítséget nyújtunk munkánkkal. Az üzem bármely műhelyébe megyünk, mindenhol öreg munkásokat 'átunk, akik már vagy húsz—harminc éve dolgoznak az üzemben. Megkérdezzük az egyik idősebb elvtársat, aki több mint negyven éve dolgozik az üzemben, miért nem foglalkoznak fiatal munkáskáderekkel, akik felváltanák az öregebb munkaerőket, ha nyugdíjba mennek. — Szívesen foglalkoznék fiatal munkásokkal — mondja Krasnyavai József —, de az üzemünkben kevés a fiatal munkaerő. Több fiatal munkást kelfene felvenni az üzembe. Ezt azonban elhanyagolja az üzem vezetősége. Nekünk, öreg munkásoknak, már csak egy-két évünk van hátra és aztán nyugdíjba megyünk. Ebben az üzemvezetősége a hibás, mert már előre kellene gondoskodni az új káderekről. A tiszolci vasgyárban nincs semmi kezdeményezés, de alig is lehet kezdeményezni olyan emberekkel, akik harminc vagy negyven éve dolgoznak az üzemben, mert az ilyenek bizony nehezen tudják felvenni a munkaversenyt. Ez aztán meg is látszik a negyedévi terven is, amelyet csak 90 százalékra tel jesítettek. Az üzemben nincs munkaverseny, mert nincs, aki megszervezze. A munkahelyeken nincsenek a táblán feltütetve, hogy ki hánv százalékot ért el. Nincs utánpótlás, új káder, pedig az ifjúsággal az alapot rakjuk le, amelyre építhetünk. És ha felépítjük ezt az erős várat, akkor hiába ostromolják a kapitalisták, mert ez szilárdan áll. Ez (Folytatás » 2. oldaloaj A Nemzetközi Ujságiröstóvetsée végrehajtó bizottságának 1948. évi öszL ülésén nyíltan felszínre került az ^ kettéválás, amelyet az amerikai és angol újságírók reakciós vezetői éveken át előkészítettek. Emlékszem, amikor az amerikai újságírók csoportjának vezetője, Martin felállt és kivonult a teremből. Akkor senki sem követte őt. Ez csak később következett be. — Mi késztette Martin urat arra, hogy megfutamodjék, hogy megadja a jelt az egész reakciós újságírásnak az általános visszavonuláshoz? — Néhány amerikai vezető újságíró a sajtóban viselt háborús uszító szerepének nyilt leleplezése elől futott. Ezzel saját magát is leleplezte. A közmondás szerint égett a talaj a lába alatt. Martin úrnak és barátainak talpa alatt a háborús uszítók talaja gyulladt ki. — Elhagyva a Nemzetközi Újságíró Szövetség sorait, a reakciós egységbontók meg voltak győződve, hogy nélkülük szervezetünk megszűnik létezni. Ez saját erejük túlbecsülése volt, amely annyira jellemző az imperialista dicsekvökre. Ez a maga nemében újságirói macarthurizmus volt és természetesen vereségükkel végződött. Amerikai újságírók, akik az újságírói pénzügyi monopóliumok szolgálatában állnak, a szabad és független sajtót úgy né- j zik, mint valami csekélységet. Té- ' vedtek, mint rendszerint tévedni szoktak a reális társadalmi erők értékelésében. j — Nem, mi nem álltunk meg és nem szűntünk meg létezni a béke ellenségeinek „örömére", a demokrácia ellenségeinek „örömére". Ellenkezőleg, erösebbek, tekintélyesebbek lettünk, bár én egyáltalán nem tartozom azok közé, akik túlértékelik lehetőségeinket és eredményeinket. Megmondom őszintén, mi sokkal többet cselekedhettünk volna, mint amennyit közel három év alatt cselekedtünk. Mi a becsületes újságírás egységén dolgoztunk és kiszélesítettük sorainkat. Ami az egységbontó urakat illeti, íme, már közel három éve szülik a reakciós újságírók nemzetközi szövetségét és még mindig szülik. Feltételezhetem, hogy : ilyen hosszú és kínzó terhesség eredményeként valami szörnyeteg fog majd napvilágra jönni, amely nem j lesz életképes. Nézeteltérések, amelyek az egész imperialista agresszív tábort bomlasztják, szét fogják marni a Wall Street és a City lakáj újságíróinak szövetségét ls. — Az utóbbi időben sok minden megváltozott a világon és a sajtóban is. — Ar. imperialisták a háborúra való felkészülésről áttértek a nyilt háborúra. Mindenki előtt világos, hogy az Észak-Koreát ért gyilkos támadást kezdetnek szánták egy, a nagy Kínai Népköztársaság elleni agressziós háborúhoz, úgy tervezték, hogy ez lesz a harmadik világháború kezdete. Korában már egy éve rombolják az ipart, a hős nép kultúráját, patakokban folyik a vér és az amerikai tábornokok katonai biztonságukat embertelen kegyetlenkedéssel helyettesítik. — Ebben a szörnyű, szégyenteljes háborúban az amerikai és az angol sajtó a vérebek undorító szerepét játssza. Az imperialisták főleg a sajtón keresztül folytatják háborús propagandájukat. Az Egyesült Államok háborús költségvetéséből dollárok százmilliói kerülnek a sajtómonopóliumok feneketlen zsebeibe. A kapitalista sajtó nagyobb mértékben, mint valaha, a népek megmérgezésének, a népek rendszeres és aljas ámításának eszközévé vált. Ez a sajtó nagy veszélyt jelent. Az amerikai repülő, aki hidegvérrel ledobja bombáit a békés koreai falvakra és szitává lövi a futó koreai gyereket, a nagy amerikai újságok olvasója. Ö Pearson, Lawrence és az Alsop gyilkos testvérek neveltje. Mi nem állíthatunk a népek bírósága elé minden amerikai katonát, aki résztvett és résztvesz a koreai gyilkosságokban. De mi, becsületes újságírók elérhetjük és el is keU érnünk, hogy az uszítókat és a hozzájuk hasonló háborús bűnösöket az emberiség elítélje és elkárhoztassa, ahogy örökre elátkozta barátjukat, Göbbelst. A tömeges gyilkosságok uszitói megszégyenítik hivatásunkat. — Ha teljes erőnkből rámutatunk a hazug háborús propaganda veszélyére, ugyanilyen erővel meg keU mutatnnnk az érem másik oldalát is. Igen, az imperialistáknak Távol-Keleten sikerült felgyujtaniok a háborút, de súlyos veszteségek érili ott őket. Mac Arthur bukása — az egész amerikai külpolitika bukását jelenti. És mi jól tudjuk, hogy ez nem az utolsó vereségük és nem az utolsó bukásuk. Tény, hogy a demokrácia erői hatalmasabbaknak bizonyultak, mint az Imperialista agresszió erői. — Igen nagy a háborús propaganda veszélye. Nagy az imperialista hazugság- és rágalomhadjárat. De mi látjuk azt is, hogy villámsebesen nőtt, terjeszkedett az egész világon, erősödött és erősödik a hatalmas békemozgalom. Látjuk, hogy rövid idő alatt az emberiség nagy többségét egy táborba tömő ritette. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az angol-amerikai sajtó macarthurjai ugyanolyan hatalmas vereséget szenvedtek az újságírás terén, mint a katonai Mae Arthur Korea mezein és hegyei között. — Az embereket nem sikerült félrevezetni és megijeszteni. A demokrácia és a béke erői a „hidegháborúban" is erősebbek, mint a reakció és az agresszió erői. S mi büszkeséggel mondhatjuk, hogy az igazságnak a hazugság fölötti győzelmében nekünk, a becsületes, független, demokratikus sajtó munkásainak is van szerény szerepünk. Mi eszmei fegyver vagyunk szabad népeink kezében és fegyverünk: az igazság, élesebb, erősebb, mint az imperialisták tompa és rozsdás fegyvere: a hazugság. — Teljesén objektív akarok lenni ebben a kérdésben és ezért átadom a szót a demokrácia, a béke, a népek barátsága ádáz ellenségének. Átadom £ szót a Reátier's Digest nevű amerikai reakciós folyóiratnak. — I.Am. mit ismer be ez az amerikai folyóirat „Háború, amelyet elvesztünk" című cikkében. Íme, néhány részlet: „Őszintén szólva, az amerikai életforma eszményeinek (olvasd: a reakciónak) népszerűsítési kísérletei közben a világ minden más országában teljes vereséget szenvedtünk." „ ... Igyekszünk utat törni magunknak fenyegetésekkel, vagy megvesztegetéssel." „Megengedhetjük-e Oroszországnak, mi, akik az amerikai életformában hiszünk, hogy a jövőben is meggyőzze az emberiséget arról, hogy csak ő akar békét és mi háborút akarunk ? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben is a széles tömegek egyetlen védelmezőjeként és barátjaként szólaljon meg? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben is úgy mutasson meg bennünket az embermilliók szemében, mint az emberiség kizsákmányolóit ? " — Ezekre a patetikus kérdésekre, azt hiszem, egyszerű a válasz: nos, hát ne engedjék meg. Bizonyítsák be, hogy az USA kapitalistái — a .békegalambok valami új szektája, h<^y a morganok és rockefellerek előtt a nép tömegei kedvesek, hogy ők csak békét akarnak ... Bizonyítsák be, győzzenek meg!... — De itt aztán a kapitalista sajtó ügyvédje leleplezi sajtóját is, önmagát is, még hozzá olyan cinikusan, hogy még azokat is meglepi, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az amerikai megvásárolható újságírás nem sokat teketóriázik. Ezt mondja: „Egyetlen üzletember sem fog hozzá olyan programm megvalósításához, amely az oroszok erőfeszítéseinek semlegesítéséhez szükséges — ötmilliárd dollárnál kevesebb öszszegért. Ismernek-e valakit, aki kevesebbért vállalkozna arra, hogy száz- és százmillió embernek beszéljen Ázsiában, Afrikában, EatinAmerikában az amerikai életformáról, olyan gyakran és olyan sikerrel, mint ahogy a kommunisták beszélnek magukról? Van-e ember, aki kevesebbért hajlandó lenne tudósításokat adni millió és millió ember számára Európában, kommunisfáknak, vagy a kommunisták híveinek, olyan tudósításokat, amelyek képesek semlegesíteni öt-tízmillió pártmunkás misszionáriusi erőfeszítéseit és leküzdeni a sok kommunista újság- hatását?" — Önök megkérdezik, hogyan lefolytatás a 2. oldalon.)
