Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-11 / 110. szám, péntek

U J SZU 1951 május 11 A szovjet ialu élete Az Ukrán Szocialista Köztársaság mezőgazdasági bankjának Sztalino kerületi irodája az elmúlt évben mintegy 24 millió rúbel hosszúlejá­ratú kölcsönt juttatott a terület kolhozainak. Ezt a pénzt a kolhoz­állattenyésztés további fejlesztésére, a mezőgazdaság villamosítására, mesterséges víztárolók és tavak lé­tesítésére használták fel. A területen 1950-ben az állami hitel segítségével összesen 49 kolhozt villamosítottak. Ebben az évben még több hosszúle­járatú kölcsönt nyújtanak a kolho­zoknak. Törpe almaiák Ukrajna Kaukázus, Krím és HATALMAS ÁRADAT A munka és a béke a szovjet irodalomban Í A Szovjetunióban évről évre Sztá­lin-díjjal tüntették ki a legkiválóbb tudományos, művészeti és irodalmi alkotásokat. Ebben az esztendőben a fiatal Jurij Trifnov „Diákok" c. regénye, Fjedor Gladkov „Szabadok" c. müve, Galina Nyikolajeva írónő „Aratás" c. kolhozregénye és , a Nagy Októberi Forradalmat követő években feltűnt Nyikolaj Nyikityin „Északi, fény" c., az 1918-as észak­oroszországi Intervenciós háborúról szóló könyve kapta meg a Sztálin­dijat. Moszkva környékének kertészei ÍZ! * Nyikolajeva neve nemrég utóbbi évek folyamán nagy sikere- tűnt fél az irodalomban. A fiata ket értek el a törpe almafák kite-1 irón ö' aki mmt orvo s teljesített nyésztésében. Mint ismeretes, a leg­több almafajta, amelyet rendes ma­gastörzsü fákba oltanak be, első gyümölcsét az oltás után nyolc-tíz évvel adja és teljes hozama csak mintegy 20 év múlva lesz. Egészen más eredményt adnak ugyanezek az almafajták, ha törpe fába oltják be őket. A fák alacsonytörzsüek lesz­nek, de igen sok gyümölcsöt hoz­nak és már három-négy éves koruk­ban kezdenek termést hozni. Hét­nyolc éves korában minden fa átlag 40—50 kg-os almatermést ad. Milliós bevételek Az elmúlt év folyamán Turkmé­nia több mint 400 kolhozának volt milliós bevétele. A köztársaságban a legnagyobb bevétele a kizil-ur­gencsi körzet ,,Bolsevik"-kolhozának volt, mintegy 20 millió rúbel. A sza­gar-csagini körzet „Kujbisev'/.kolho­zának bevétele elérte a 13 millió rubelt. A kolhozok tagjainak munkája bőséges jutalomban részesült. Pél­dául Dzsommot Evzen gyapotterme­lö négy munkaképes tagból álló csa­ládja 60 ezer rúbelt és 400 pud ga­bonát kapott. Grúzia meharadzevi körzetének minden kolhoza milliomos kolhoz. A 40 kolhoz összbevétele 140 millió rúbel, ami 33 millió rúbellal több, mint 1949-ben volt. A kolhozok vagyonának föforrá­sát a tea-ültetvények képezik. A kolhozok tea-ültetvény területe tíz­szeresével túlszárnyalja az egész forradalomelőtti Grúzia teatermö te­riiletét. Több mint 60 kolhozparasz­tot tüntettek ki a Szocialista Mun­ka Hőse címmel az elért teatermé­sért, több mint 400 embert pedig érdemrendekkel jutalmaztak. A munka jutalmazása A Kirgiz Szocialista Szovjet Köz­társaság- „Frunze" termelőszövetke­zetében a munkaegység elszámolá­sakor Oszanali Karagulov kolhoz­pásztor házához több mint 70 juh­ból álló nyájat hajtottak. Az állat­tenyésztő ezt csupán többletfizetés­ként kapta a mult éVben végzett eredményes munkájáért. Alija Ana­rov, a Szocialista Munka Hőse. aki hektáronként 100 mázsás gyapotter­rnást ért el, több mint 50 ezer rú­belt, sok gabonát és gyümölcsöt ka­pott munkájáért. A Csui-völgy cukorrépatermelői, akik hektáronként 500 métermázsás termést értek el, mint például Lja­hovenko és Szemenisztova. a „Gi­gant" és „Május 1." kolhozok kol­hozparasztjai, a pénzen és egyéb élelmiszeren kívül fejenként még 450—500 kg cukrot kaptak. Tanulnak a kolhozelnökök A Kazah Szocialista Szovjet Köz­társaságban jelenleg mintegy 700 kolhozelnöknek van középiskolai vagy főiskolai végzettsége. Ebben az évben több mint ezer kolhozve­zető magántanulóként beiratkozott a mezőgazdasági technikumokra. A homoktenger meghódítása Az Aral-tó környékének végtelen homoktengerén terülnek el az Abaj­kolhoz földjei és legelői. A közel­múltig a kolhozparasztok a sivatag­tól 130 hektárnyi területet hódítot­tak el, ahol most igen jó búza-, ár­pa- és kölestermés volt. Ezenkívül gyümölcsöst is ültettek, ami magá­banálló jelenség- ezen a területen. Példájukat több kolhoz követte. Töbfc gyapjút... A Szovjetunió állattenyésztésében széles körben alkalmazzák a juhok elektromos nyirógéppel való nyírá­sát. A sztavropoli vidék „Csapajev"­kolhozában 7 ezer finomgyapjas ju­hot villanygéppel nyírtak meg és így minden állatról 700 gramm gyapjúval többet nyírtak le, mintha ezt a munkát kézzel végezték vol­na. Igy a kolhoz 1400 kg értékes gyapjúval többet kapott. Ebben az évben a vidék kolhozai­nak juhait már mind villanynyíró géppel fogják nyírni, szolgálatót a Szovjet Hadseregben, a háború folyamán súlyosan megse­besült. Háború után újságíró lett és nagy figyelemmel kísérte a kolhoz­falvak életét. Szenvedélyes írásának az az alapgondolata, hogy a szovjet­emberek saját maguk teremtik meg a boldogságot a fejlődésért vívott küzdelmükkel és munkaszeretetük­kel. A kritikusok megállapítása sze­rint Galina Nyikolajeva regényének legsikerültebb alakja, Avdotya Bort. nyikova kolhozparasztasszony, jog­gal foglal helyet a szovjetirodalom legkiemelkedőbb nőalakjai között. A nagy Gorkij azt tanácsolta az íróknak, hogy az építőmunkát te­gyék meg müveik főszereplőjévé. Galina Nyikolajeva megfogadta Gor­kij tanácsát. „Aratás" c. regénye ebben az értelemben azok közé a kiváló szovjetmüvek közé tartozik, melyeknek tárgya, mint Gorkij mondotta: „A tömegek teremtő ener­giája", ami a békés építőmunkával foglalkozó szovjetnép legértékesebb Kozsevnyikov „Elő víz", Szemjon Babajavszkij „Fény a föld felett", Anatolij Ribakov „Gépkocsizók", Szergej Anatonov „Az utakon gé­pek mennek", Vitalij Zakrutkin „Az úszó falu" c. regénye és számos más szovjet író, költő és színpadi szerző alkotása. Hatalmas témák lelkesítik írásra a szovjetírókat: az embermilliók éle­tét megváltoztató nagyszerű kom­munista építkezések, a természet átalakítása s az emberek közösségi munkájának és egyéni életének problémái. A szovjetolvasók, akik előtt az egész mát feltárja az irodalom, nem elégszenek meg a kor hőseinek áb­rázolásával, a multat is meg akar­ják ismerni. De a szovietirók törté­nelmi könyvei is a mához visznek közelebb. Az az intervenció, amelyet 33 évvel ezelőtt provokált ki Chur­chill, összefügg a háborús gyujto­gatók mostani kannibáli terveivel. Nyikolaj Nyikityin „Északi fény" c. regénye nem csupán történelmi, de éberségre s az imperialista hábo­rús gyujtogatók elleni küzdelemre serkentő írásmű is. A szovjetirodalom megmutatja, hogy a Szovjetunió a kommunizmus grandiózus építkezéseivel a tartós béke szilárd alapjait építi. A köny­vek hősei, a szovjetemberek, nem­csak szavakkal hirdetik a békét, de erejük megfeszítésével dolgozva, harcolnak is érte. A szovjetirodalomnak, bármiről írnak is az írók, központi problémá ja a béke ügye. Ez jellemzi a Sztá­lin-díjjal kitüntetett könyveket is A szovjetirodalom egyre negyobb mértékben fejlődik. A legnagyobb kiadóvállalatok minden évben szá­sajátossága. Ezek közé a müvek kö- mos fiatal író első könyvét adják zé tartozik a Sztálin-díjas Alexej 1 ki. A Szovjetunió minden népének nrej^y annak a maga kiváló írói. 1950-W szovjet Tatária írója, Kavi Nadzsmia a „Tavaszi szelek" és Gumer Baskirova a „Becsület" c. regényéért az azerbajdzsáni Mirza Ibrahimov „Fölkel a nap" c. regé­nyéért, a grúz Alekszandr Csejsvili „Lelo" c. regényéért, a litván Alek­szandr Gudaitis-Guziavitius „Igno­tas kovács igazsága" c. müvéért, a tuvai Szolcsák Toka „Arat szava" c. kisregényéért és a turkmén Berdi Kerbabajev „Ajszoltán" c. regényé­ért kapott Sztálin-díjat. A Sztálin-díj az egész nép elisme­rését fejezi ki, további fejlődésre buzdítja az írót, mert arra emlékez­teti, hogy a szovjet társadalom újabb és tökéletesebb müveket vár tőle. Moszkvában nemrég ért véget mintegy 300 fiatal író. színpadi szer­ző, költő és kritikus II. Össz-szövet­ségi Tanácskozása. Nincs olyan szovjetváros, melyben a hatalmas irodalmi áradat ne hozna felszínre minden évben új neveket. A mai szovjet próza új tehetségek kiala­kulásáról s az idősebb nemzedék egyre fejlődő művészetéről tanúsko­dik. A régebbi írók szívesen adják át tapasztalataikat és írásművésze­tük 'gyakorlati módszereit a fiata­loknak. Nagy utat tettek meg a fiatal írók. És ugyanilyen nagy utat tett meg a szovjetirodalom is, amely nemcsak ábrázolja a szocialista tár­sadalom alkotó munkáját, de újabb alkotásokra is ösztönöz. A Sztálin-díjak, melyek lemérték a mult év művészi sikereit, meg­nyitva a holnap távlatait, megszab­ják a szovjetirodalom új irányát. Vlagyimir Ligyin. Az éiet faidja Háy Gyula drámája a budapesti Nemzeti Színhában A darab, amelyet a budapesti Nem­zeti Színház most mutatott be »Az élet hídja« címmel, sokkalta többet jelent, mint egy színházi eseményt. Mert ez a szó: »hid«, mélyebb jelentőségű Buda­pesten, mint Európa és a világ bármely más pontján. A híd mindenütt a civili­záció, az emberi munka, építés jelképe. A magyar fővárosban azonban — és tegyük hozzá: az egész országban — ez a szó magával az élettel, a dolgozó nép életakaratával és életerejével azo­nosult. A darab harmadik felvonásában sze­replő külföldi újságírók, akik 1945 őszén az alélt, tehetetlen európai or­szágokból vagy a háborúban nem szen­vedett tengerentúlról a magyar fővá­rosba érkeztek, megdöbbenve küldték haza tudósításaikat arról a fasiszta pusztításról, amit itt láttak. »EgvetIen híd nem maradt Budapesten — írták — a milliós város kettévágva, megbénítva néz a tragikusnak ígérkező 1945—46-os tél elé.. . Minthogy a Duna egész vo­nalán. Magyarországon végig felrob­bantották a hidakat, a közlekedés az ország nyugati és keleti része között megszakad, mihelyt megindul a jég­zajlás és fel kell szedni a pontonhida­kat ... A legszörnyűbb éhinség közele­dik ...« Es ez fgy fs volt. Nem túloztak. »Nincs srép, uraim, .nincs vas, nincs fa, nincs pénz és a munkaerőnek nincs éle!em« — mondja a darab első jelene­tében Fejtő mérnök, a tipikus régi szakember, aki még hozzáteszi: — A nácik által kifosztott országban a művelt nvugat segítsége nélkül sem­mit s^m építhetünk. 1945 augusztusában, a magyar köz­lekedésügyi minisztérium helyiségében mérnökök tárgyalják az első Duna-híd tervét. A mérnökök, mint az ország ak­kori értelmisége, két pártra szakadnak, a drámai jelenet az egész társadalom feszültségét exponálja: az egyik olda Ion a Fejtö-típusok, az »okos, régi szakemberek*, — a másik oldalon az akarattal és lelkedesedéssel teli, új fiatal szakemberek. — Az ország életéről van szó. Nem riadhatunk vissza a nehézségektől! — vágja oda a minisztérium fiatal mér nöke Fejtőéknek, amikor azok tiltakoz­nak a miniszter terve ellen, hogy a híd nak öt és fél hónapon belül, 1946 ja nuár 30-ra készen kell állnia, mielőtt megindul a jégzajlás. A két párt között vajúdik, tétovázik Jánosik főmérnök, ez a nagytudású, jószándékú férfi. Az ak­kori magyar értelmiségnek az a képvi­selője, akit vonz a kommunista minisz ter. Gerő Ernő — és a munkatársaiból kisugárzó energia, a merészség és terv­szerűség, de az alapot nem látja még akivel, akikkel a munkát el lehet vé­gezni ... — Mindez a hiány nem döntő — inti le Fejtő mérnököt. — A döntő: az em­ber. Ha ez volna, bátran szembenéz­nék minden nehézséggel. Az ember — nincs elég szakmunkásunk ... A főmérnök valóban a probléma lé­nyegét fejezte ki ezzel, nemcsak a hídépítést, hanem az egész újjáépülő ország legnagyobb kérdését. „Döntő: az ember ..." Es ez az ember jelenik meg a szí­nen Bódog Mihály vasmunkás szemé­lyében. * Ha egy külföldi érdeklődővel meg kellene értetni, hogy miként lehetett csodát művelni Magyarországon, ho­gyan lehetett a romokból, semmiből hidat, hidakat, új életet teremteni — Bódog Mihály vasmunkás alakját kell csak bemutatni. Bódog Mihálynak, ennek a hőssé nőtt mindennapok közkatonájának egyszerre tízíe-lé kell küzdeni 1945— 46. telén. Otthon: éhezés. Néhány ka­nál bableves az étele neki és felesé­gének, a fiatal anyának, akinek elapad a teje és kisgyermeküket nincs mivel táplálnia. A szomszédasszony, aki gondtalanul megél abból, hogy faluról élelmiszert csempész a főváros fekete­piacára, a növekvő infláció kis „kivá­lasztott" rétegének, ajánlatot tesz az Uyen munkára Bódognénak, nagy lehető­séget kínál... És Bódog Mihály itt szembe kerül feleségével, aki anya, gyermekét félti és^ reménytelennek látja férje küzdelmét a hídért... S Bódog Mihálynak társaival is küz­denie kell, az olyanokkal, mint az öreg Varga, az ország legjobb hídépítő ácsa, aki nem hajlandó a hídra menni és dolgozni, amikor az inflációt élve­ző magántőke jól fizet... S Bódog Mihálynak segítségére kell sietnie Já nosík főmernöknek is, a gyárakban, amelyek még magánkézben vannak és a választások után vérszemet kapva húzzák-halasztják a szállítási határ­időt ... A gyárimunkások azonban Bódog Mihály mögé állnak és időre leszállítják a híd alkatrészeit. Eredmények és akadályok, öröm és bánat... Ä Varga ács kisebbik fia a hídépítő ácsok élére áll és csupa fia­tal társával nagyszerűen halad a mun­ka. De: Bódog Mihályné elhagyja az otthont, vidékre megy, a feketéző szomszédasszonnyal... A Duna mind két oldalán állnak már az állványok De: jelentés érkezik, hogy fentről, í Fekete-erdő felől megindult a jégzaj lás. Nincs idő január 30-ig. Két hét­tel előbb kell készen lenni. Ekkor követ­kezik az „Elet hídjá"-nak egyik leg­mélyebb, megindít' 1 jelenete: amikor az öreg ácsmester megtudja, hogy íia a híd hősi halottja lett, egy szélvihar lesodorta a Duna felett a pallóról. Ez tragikus esemény visszatéríti a sok harcot látott munkásembert az övéi, társai közé: neki kell befejezni azt, amiért a fia az életét adta... Es je­lentkezik a nép is: Bódog Mihály rá­diófelhívására az ország minden ré­széből elindulnak a teherautók, a falu élelmiszert küld a híd hőseinek. Az egyik teherautón Bódog Mihályné is visszatér — de nem a szomszédasz­szony amerikai követségi papírral el­látott fekete -áruját hozza már, hanem szülőfaluja ajándékát... A Duna-ka­nyarban a szovjet jégtörők mennek a jégár felé és a híd — 1946 január 16-án átíveli a város két partját, ösz­szekapcsolja az országot. ,Az élet hídja" — valóságos híd hőskölteménye. A budapesti Kossuth­hídé. Az első hídé, amely a háború után a Dunán épült, a Fekete-erdő­től a Fekete-tengerig. A darab szereplői — mondotta a be­mutató után „Az éiet hídjá"-nak szer­zője, Hay Gyula, a kiváló szocialista író, — az életben mintázott hősök, Bódog Mihály ugyanúgy, mint a fia­tal hősi halott: Varga fiú... Mi, a színmű munkásai, az író és a színé­ízek: Rajczy Lajos, mint Bódog Mi­hály alakjának kemény és tökéletesen emberi, hiteles alakítója, vagy Bihari József az öreg Varga ács drámai sze­repében, vagy Mészáros Agi, aki az öntudatossá váló munkásasszonyt személyesíti meg — mi, valamennyien azt akartuk, hogy a hídépítők hősi küz­delmével példát mutassunk a mának. Hogy mindenki előtt világosan álljon: az a munkásság, amely így tudott küzdeni a Ilidért, az ország újjáépí­téséért, ugyanígy tud küzdeni a bé­kéért is és lefogja a kezét a hídrom­bolóknak. „Az élet hídja", mint minden cselekedetünk, a magyar békemozga­lom, a nagy békeharc szolgálatában áll. A szemléltető agitáció a Bolsevik Párt harci íegyvere A szemléltető agitáció lényegénél fogva meggyőző erővel mutatja be és világítja meg azokat a fő és döntő feladatokat, amelyek az adott konkrét történelmi helyzet­ben a szovjetnép előtt állnak. Se­gít tömöríteni a dolgozókat a Bol­sevik Párt köré, mozgósítja őket a ] kitűzött feladatok teljesítésére, megmutatja a nehézségek leküzdé­sének legjobb útjait és eszközeit és lerögzíti a sikereket. A Bolsevik Párt a szocialista verseny fejlesztése és minden le­hető módon való fellendítése ér­dekében bőségesen használja fel a politikai tömegmunka minden for­máját. Itt is fontos szerepet ját­szik a szemléltető agitáció, amely nemcsak visszatükrözi a verseny menetét, de egyben a tömegszerve­zés hatékony eszköze is. Minden gyárban, üzemben és kolhozban látunk felhívásokat, amelyek arra buzdítják a dolgozó­kat, hogy zárkózzanak fel a terme­lés legjobb élenjáróihoz, harcolja­; nak az állami feladatok és saját szocialista felajánlásaik teljesíté­séért és túlteljesítéséért. Az uráli Ordzsnikidze nehézgép­ipari gyár bejáratánál ez a plakát olvasható: »A munkaversenyben az a legje­lentősebb, hogy az embereknek a munkáról való nézeteiben gyöke­res fordulatot idéz elő. mert a munkát szégyetnivaló és súlyos te­herből, aminek azelőtt tekintették, a becsület és dicsőség dolgává, ér­dem és hősiesség dolgává változ­tatja,.« És milyen fényes illusztráció ezekhez a mélyhatású sztálini sza­vakhoz a gyár előtti téren felállí­tott dicsőségtábla a legjobb szta­hanovisták arcképeivel. Egyszerű szovjetemberek valamennyien, a Munka Hősei — Szidovszkij acél­öntő, Ponomarjev fogaskerék-meg­munkáló, Csugonov sablönkészítő és még sokan mások. ' A gvár műhelyeiben feltűnő he­lyen fényképszekrények, diagram­mok, táblák vannak, amelyek vilá­gosan és meggyőzően számolnak be a sztahanovisták munkamódsze­reiről, sikereiről, az újonnan vál­lalt kötelezettségekről, hogy még jobban fognak dolgozni és csak ki­tűnő minőséget termelnek majd. Hogy a szemléltető agitáció ide­iében visszatükrözze a vállalat, az intézmény, a kolhoz életének idő­szerű kérdéseit, hogy új feladato­kat tűzzön ki, hogv propagálja és támogassa a termelés élenjáróinak értékes kezdeményezését: a párt­szervezet a szemléltető agitációs eszközök összeállítási munkájába széleskörű aktívát von be. Lenin­grádban például a Leiiin-gyárban külön aktivista csoportok van­nak, pmelvek a szemléltető agitá­ció anyagának előkészítésével és összeállításával foglalkoznak. Ott, ahol a pártszervezet konkré­ten foglalkozik az agitáció ideoló­giai és politikai tartalmával, ahol gondoskodik hatékonyságáról és eredményességéről is, ott a szem­léltető agitáció a dolgozók meg­szervezésének és tömörítésének ha­tásos eszköze. A szemléltető agitáció a párt­szervezetek harci fegyvere. Min­den egyes pártszervezet szempont­jából roppant fontos, hogy tökéle­tesen elsajátítsa ennek a fegyver­nek a kezelését és megtanulja tel­jes kihasználását. í i Itt levágni! Alulírott megrendelem a PAPvTÉLET című folyóiratot Pontos címem: Név: __ lakhely: utolsó posta: foglalkozás: házszám: járás: Az előfizetési díjat — egy évre 35 Kčs -- a postai befizető­lap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: J . ^ A PARTÉLET kiadóhivatala. Bratislava, Michalská 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom