Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-04 / 104. szám, péntek

Elfőttünk, hogy építsünk! Ahogy Borsa felé utaztam, Kassátol a vonat gyakran lelassított, mert végig a vasútvonal mentén fiatal építők csapatai építik a vasutat. Üj vasútvonalat építenek. Az utasok izgatottak, nem bírnak ülve maradni, mindenki az ablakhoz siet, hogy üdvözölliesse az ifjú építőket, hogy mosolyával bíztassa és elismerje lendületes munkájukat. A hideg tavaszi szél fütyülve behatol a vagonokba, de senki sem törődik vele, senki sem kiabál, hogy „huzat" van — mindenkit melegít belülről lelkesebben verő szíve, amely gyorsabban dobog, mint máskor. Építünk az egész országban, mindenhol új házak, gyárak épülnek, nőnek ki a földből. Ennek is örül az ember, mert tudjuk, hogy a miénk. De itt a Szö. vetségi Vasútat, a Szovjetunióval való barátság szilárd kapesát építjük és ennek a kapocsnak az építői fiatal, lelkes ifjú munkacsapatok. Ezért forrósodik meg itt a saívünk tájéka, ezért lüktet hevesebben a vérünk — ezért nem tud senki ülve maradni, amikor erre utazik. Még azok is, akik mindennap erre utaznak, érdeklődéssel figyelik az építkezést, nem tudnak betelni vele és meglepetten kiáltanak fel: — Nini! Itt már a síneket is lerakták! Tegnap még csak a talpfák fekete testei feküdtek a kavicson. — Elkészült a híd! Már nem is lassítunk. Tegnap még döcögve haladtunk itt keresztül. Ilyen az út Kassától Borsáig. Tele örömmel és meglepetéssel. Még a volt horthysta katonatisztek, a kulákok sem tudnak ülve maradni. Rettegnek az épülő vasúttól, — mert a dolgozó nép erejét mutatja. Csak gúnyosan vigyorognak — és ez az 5 gyengeségük, tehetetlenségüket mutatja. A nép, az ifjúság alkotóereje felsaabaduit — ettől rettegnek ax ellenségeink! Borsán Rákóczi 5si kastélyában lelkes fiatal épitöbereg lakik. örül az életnek, az építésnek, a szabadságnak. Sok fiatalban felmerült már ez a kérdés — mit szólna Rákóczi, ha látná, hogy az ő lelkes jobbágyharcosainak utódai ma szabadon építenek itt, ahol 6 csak álmodózott a szabadságról, a jobbágynép szabad életéről, ahol ő is összegyűjtötte az elkeseredett jobbágyakat, hogy liarcukat megszervezze a „Haláért" és „ Szabadságért". Mi tudjuk, hogy Rákóczi együtt örülne velünk, mi tudjuk, hogy ő is kivenné részét ebből az építőmunkából. A borsai várkastélyban ma nem az elkeseredett, szomorú kurucdalok szállnak az érzelmek szárnyán a környezb hegyek felé, hanem a felszabadult nép pattogó, vidám dalai kergetik játszadozva egymást a zordon várkastély szobáiban és remegtetik meg a régi világ maradvá. nyait. Ebben a szobában született Rákóczi! Itt születtem én is újra, új emberré! — mondja Lengyel elvtársnő, vidáman mosolyogva. így kelnek új életre népeink dicső hagyományai, a dolgozó nép évszázados törekvései. így segítik őseink dicső harci hagyományai a mi harcunkat is. Mert harc folyik itt! Nemcsak az új vasútért, hanem az új emberek kineveléseért is! Szentpéteri és Ilkó elvtársak beszámolnak arról, hogy milyen nehézségekkel kell megkiizdeniök, milyen akadályok állnak előttük a brigádosok nevelése közben. — Nekünk nem is ez lenne a feladatunk, de munkánk mellett foglalkozunk a magyarnyelvű fiatalok nevelésével, kultúrmunká jávai is. Bizony a tábor vezetősége nem sokat törődik a magyar fiatalok nevelésével. Nincs kultúrvezető, nincsenek elvtársak, akik a politikai nevelést végeznék magyar nyelven, pedig nagy szükség lenne rá. Ami tőlünk telik igyekszünk és megtesszük, de a táborok vezetőinek is törődniök kellene a magyarnyelvű fiatalok nevelésével. Nemsokára az egyik szobában felcsendül az ének. A magyarnyelvű fiatalok kultúrműsorra készülnek. Nem akarnak lemaradni a szlovák elvtársak mögött, mert hisz „mink hívtuk ki őket versenyre és szégyen lenne, ha lemaradnánk" — mondja vidáman magabiztosan egy fiatal szőkeliajú építő. — Nemcsak azért jöttünk a brigádra, hogy építsünk, ha-nem azért is, hogy megváltozzunk, liogy fejlődjünk — és bizony ehliez nem sok segítséget nyújt a tábor vezetősége. Pedig ebben a táborban van magyar könyvtár is, de a tábor vezetősége nem fejt ki propagandát, hogy olvassanak is a magyarnyelvű fiatalok. — Nem hagyjuk magunkat! Dolgozunk, építünk, de nevelődünk is Fejlődünk, — de többet és gyorsabban Is. fejlődnénk, ha segítenének a tábor vezetői, — mondják a fiatalok, aztán Ismét felcsendül az ének. „Ifjúság. miénk az élet. Miénk csak munkásifjúság. A jövő nem csábígéret, mert valóra váltjuk azt!" • Ismét vonaton ülök. Vidáman integetek a Vasút építőinek. Egy barna ifjú visszainteget és valamit kiabál. Nem értem ... Visszakiáltok. — ĽJgyis találkozunk! Majd akkor eszélíink. — ö sem érti, mert liangomat elkapta a szél és a távoiba ragadta magával. Integetünk egymásnak ... • Esik az eső ... A szél cibálja a hajamat... És mégis elindulok Nincs nyugtom a váróteremben maradni... l/l. H # R E, I A berlini világtalálkozóra' készülő csehszlovák kultúregyüttesek április 12-én a prágai Hadsereg Házban tartották utolsó nyilvános fellépésüket. Ezen a műsoros esten a prágaiak ezrei előtt a külföldre készülő kultúregyiittesek versenye zajlott le. A versenyeken a népi együtteseken kívül szavalókórusok, tánc« együttesek ós pionírcsoportok is résztvettek. * A csehszlovák kultúregyiittesek prágai fellépésük óta teljes erővel készülnek a berlini Világifjúsági Találkozóra. Minden nyilvános fellépéstől visszavonulva az együttesek művészeti vezetőjük irányításával megkezdték a végleges műsor összeállítását. A szlovákiai „Lúčnica" népi együttes, a szakszervezetekegyik üdülőjében készül szorgalmas, mindennapos munkával. * A berlini világtalálkozón a csehszlovák ifjúság hatalmas pavillont nyit majd, melyben kiállítást rendezve, az Ifjúsági Szö. vétség eddigi munkáját, hazánk építésének hősi kezdeteit mutatja majd be. A kongresszusi felajánlások teljesítésével egyidejűleg Ifjú* •águnk mindenhol megkezdte a „VIT-gyarmati alap" megteremtéséért folyó gyűjtést. Hatalmas anyagi alapot akarunk teremteni, hogy Boriinben találkozhassunk azokkal az elnyomott gyarmati ifjakkal is, akik nehéz anyagi körülmények között harcolnak elnyomóik ellen, harcolnak a békéért. A michaľany-i tábor felé tartok. Egy brigád éppen most jön be a pályáról. Barnák és kipirultak Vállukon lapát és énekelnek. Egyszercsak valaki a nevemet kiáltja, eldobja a lapátját és felém rohan ... Összeölelkezünk. Örülünk — még az iskolában ismerkedtünk meg. — Kosztolányi elvtárs most az egyik munkacsoport vezetője. Jól dolgozik a brigádja. Emlékszem, utazásom előtt levelet kaptam tőle. Pár szó volt csupán, de minden benne volt: ,,A normám naponta 20%-kai emelkedik." A meleg szobában beszélgetni kezdünk a munkáról. A brigád szépen halad — napról napra győznek. — Nem csoda. Jó a vezetőjük. F.lőljár példám u la fásával. Segíti — lelkesen dolgoznak a brigád többi tagjai is. A CsöHe Jolánok, a Víg Máriák és a Repka Imrék mind, mind lelkes tagjai a brigádnak. Segítik egymást, nem hagyják, hogy bárki is lemaradjon. Mindenki vidám, — mindenki szeretne még itt maradni. — Sajnos, nemsokára haza kell menni — mondia CsöHe Jolán. — De, majd otthon folytatom a munkám az ifjúsági szervezetben és sok-sok fiatalt meggyőzök, hogv jöjjenek ők is briiíádra. — Aztán bizonytalanul hozzáteszi, — Természetesen én is szeretnék mégegy6zer eljönni... Víg Mária a jövő terveiről beszél. — Nehezen jöttem el, szüleim marasztaltak. Eddig odahaza csak a háztartásban dolgoztam. De ha hazamegyek az Egységes Földműves Szövetkezetben fogok dolgozni. Aztán majd ha kiérdemeltem, tanulni szeretnék. Még fiatal va. gyok. — A brigád legfiatalabb tagja. — De a munkában én is megállom a helyem. Szép itt az élet. Csakhogy ebben a táborban sem törődnek kellően a magyarnyelvű fiatalokkal. Itt még könyvtár sŕincs. Kultúrmunkát csak öntevékenyen fejtenek ki. Persze, új tábor ez. Még sok a kezdeti nehézség, de ez nem mentség a tábor vezetőségére. Minden táborban meg kell szervezni a magyarnyelvű fiatalok politikai nevelését és kultúrmunkáját. Ez nemcsak feladata, hanem szívügye is legyen a táborok vezetőinek. A szlovák elvtársak politikai nevelését is meg kell javítani. Ne legyen sablonos, hanem színes, életszerű, a fiatalok igényeinek és gondolkodásmódjának megfelelő. A politikai oktatást feltétlenül kapcsolatba kel! hozni a Szövetségünk előtt álló feladatokkal és ezek szolgálatába kell állítani. Búcsúzunk. Vidáman, keményen megszorítjuk egymás ke. zét. Találkozunk! Kosztolányi elvtárstól fényképet kérek, hogy leközölhessük az újságban. — Nem elvtárs, most nnn adok. Tegnap csökkent a teljesítményünk. Igaz, rossz idő volt. De ha ismét szépen teljesítünk, akkor küldök fényképet, az egész brigád fényképét. Meglesz! Tudunk mi dolgozni! Nem kell félteni bennünket! Szőke József. KÉSZÜLJÜNK MÁJUS 14-RE, SZÜLŐPÁRTUNK