Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-31 / 126. szám, csütörtök

U J SZO 1951 május 27 árie JDujmanová A magyar állami népi együttes fellépése Bratislavában A Magyar Könyvtár kiadásában a napokban jelent meg Márie Pujmano­vának, a neves cseh írónőnek és béke harcosnak „Játék a tűzzel" című regé­nye, Czagány Iván gördülékeny és a mű szellemét híven visszatükröztető, kitűnő fordításában. A könyvet Apor Margit kis tanulmánya vezeti be, ame­lyet az alábbiakban teljes egészében közlünk. 1. Marié Pujmanová első regénye, a „Falusi kertben" a húszas évek elején jelent meg. A mai kritika kezdeti pró­bálkozásának tekinti ezt a könyvet, Pujmanová ekkoi még nem tudott vi­lágos választ adni saját kérdéseire; érzelmes társadalmi képeket festett, bár aggodalmát és elégedetlenségét i6 megkísérelte már kifejezni. Tízéves kritikai munkásság után jelent meg „Dr. Hegel rendelője" című regénye, amelyben a dolgozó nőt veszi védelmé­be a nyárspolgári erkölcsi felfogással szemben. Ebbtn a könyvében sem érkezett még el a helyes társadalom­szemlélethez: de tehetsége újra meg­mutatkozik Prága akkori életének életteljes ábrázolásában. 1932-ben gazdasági válság söpört végig a kapitalista világon. A válság éles szociális problémákat vet föl, mii. liók tántorognak munka nélkül. A cseh­szlovák baloldali írók, — közöttük Ma­rié Pujmanová is, — közelebb kerül­nek a munkásosztályhoz. Felkeresik a nagy ipartelepeket. Találkozásuk az emberiség jobb jövőjéért harcoló mun­kásosztállyal határozta meg Marié Pujmanová további írói fejlődését is. 1933 elején a Szovjetunióba utazik. A szocializmus példaképével hasonlít, hatta össze a bomló kapitalista rendet. Erről az útjáról „Látogatás az új vi­lágban" címen számolt be. 2. A Szovjetunióban szerzett élményei, tapasztalatai saját sokat szenvedett né­pe felé fordítják figyelmét. Hatalmas munkába fog: új regényében az első világháború után alakult köztársaság történetét írja meg, amely 1936-ban „Emberek a válaszúton" címen jelent meg. Marié Pujmanová világosan látja a Köztársaság osztálytársadalmát, s re­gényében élesen kimondja, hogy a pol. gári társadalom ideje lejárt. Prága lázasan él ezekben az években, miután „elhajította a császári sast és három­színű lobogót tűzött ki." De ez a lá­zas öröm csak a felszínen: a mulatók­ban lobog, mint a lidércfény s nem ta­karhatja el a valóságot: az új köztár­saságot a világimperializmus szövetsé­gesei kormánvozzák a színfalak mögül. Például Batya cipőgyáros, akiről az író Kazmar nagytőkés alakját mintáz­ta. De a néptömegekben már félelme­tes erők feszülnek. Pujmanová regé­nye arra a napra mutat, amelyben a nép új jövőt formál magának az em­bertelen kapitalista rend helyén. Regénye egy nagy trilógia eiső,'Kö­tete. Tizenkét év telt el az „Emberek a válaszúton" megjelenése óta. Ezekben az években Marié Pujmanová és népe átélte a német megszállás borzalmait, végigjárta az antifasiszta küzdelmek iskoláját, s megszerezte annak az em­bernek magabízó erejét, aki igaza tu­datában védelmezi jogait, hogy új ha­zát építhessen. Kommunista lett s ez növelte meg művészi erejét is. „Játék a tűzzel" című regénye, a trilógia má­sodik kötete, a csehszlovák köztársa­ság útját ábrázolja a lipcsei per idejé­től a náci hordák bevonulásáig. Pujmanová regényében a lipcsei per mintegy bevezetője az eseményeknek. Leírja népe aggodalmát a müncheni tárgyalások idején; elmondja, hogy mint vált egyre világosabbá a francia és angol „szövetségesek" árulása azok előtt, akik a haza sorsán csüggtek; ábrázolja a belső ellenség: a cseh nagytőkések szerepét, mert a francia­angol imperailisták és a cseh nagytő­kések egy gyékényen árultak. Pujmanová regényének legmegraga. dóbb oldalain a megcsalatottságára rá­ébredő nép méltatlankodása és haragja lángol. Megrázó az a hatalmas, elemi erővel kibontakozó tüntetés, amellyel a _ megértbe a Hodzsa-kormány kapitulációját » fasiszta Németország előtt — az elnöki palota elé vonul éš követeli, hogy a kormánya adjon szá­mot tettéről és mozgósítson minden erőt a nemzeti függetlenség védelmére. „Az üzemek és gyárak" című fejezet a szeptemberi nagy általános sztrájkot és ft prágai munkásság tüntetését írja le. Felejthetetlen a munkásosztály nyu­galmának és magabiztosságának ábrá­zolása. „Mindnki tudta, mit akar: megbuk­tatni azt a kormányt, amely harc nél­kül megadta magát és megvédeni a köztársaságot, ha Hitler megtámadná." — „Franciaország árulása ellenére is bizakodtak. Azt mondták: ha harcolunk, nem maradunk egyedül, Sztálin segíte­ni fog. A kommunistákban ez politikai meggyőződés volt, a többiek pedig mélységes bizalmat éreztek nagy test­vérük: Szovjetoroszország iránt." 4. Ezért nem lehet Pujmanová regénye pesszimista, bár nagy nemzeti tragédia éveit idézi. Optimizmusát a nép kime­ríthetetlen erői sugározzák és ezt az optimizmust testesíti meg a regény kö­zépponti alakja: Garnza is. A csehszlo­vák kommunista mozgalom harcos tör­ténelmi alakját ábrázolta benne az író. Gamza, a munkásosztály felszabadítá­sáért küzdő élcsapat tagja, ügyvéd, aki a köztársaság bíróságai előtt a mun­kásosztály ügyét védelmezi, pártmun­kás, aki estéit rendszeresen a munká­sok tanításával tölti Fiatalosan, lelkes, áldozatkész és bátor Kommunista, aki előre látja a nemzetére váró időket. S idejében figyelmezteti a c&üggedő­ket: „nem veszíthetjük el szabadsá­gunkat, nem új Fehérhegy, ami bekö­vetkezik." 5. Az író ábrázolásmódja néhány prob­lémát vet fel: Pulmanová regényében a legdöntőbb történelmi pillanatokat helyezi a cselekmény központjába, de az egyéni hős sorsa nem domborodik ki eléggé. Gamza és a köréje csopor­tosuló pozitív erók nem a regény lap­jain kerülnek szemtől-szembe az ellen­séggel: Kan'zar nagytőkéssel és köré­vel. Sorsukról, a pozitív és negatív alakok magatartásáról párhuzamosan értesülünk, s az író nem egyszer apró­lékosan kutatja a szereplők érzelmi hullámzásait, tűnő hangulatait 6. A „Játék a tűzze!" című regény minden oldalát az a bizonyosság hatja át, hogy az átélt megpróbáltatások nem törhetik meg a nép erejét. Mikor a nácik plakátjai azt közlik Prága né­pével, hogy hazájuk újra elvesztette függetlenségét, e£y fiatal munkás így fejezi ki véleményét: — Protektorát? Pro tentokrát. (Pro. tektorátus? De csak ideig-óráig.) — Mert a nép töretlenül bízik a Szovjet­unióban. S a történelem beváltott^ a cseh néppel közös reményeinket. Apor Margit. FIATALOK A CslSz szlovákiai kongresszusára ANDREJ PLÁVKA Májusunkról vidáman dalolok, míg a hegyekről langy illat szalad, a házak ormán zászlódísz lobog, ott sereglik a kékinges csapat. Zengő dalom tiszta, mint a kristály, mint a völgyünkben fecsegő patak. Derűs, mint a füttyös tavaszi táj kéken kacagó égibolt alatt. Korunkról mondok győztes énekei, ifjú sereg adja ajkamra a szót, s nekik írom lelkes versemet, diadalban lánggal lobogót. Éljen a jövő harcos nemzedéke, a kommunizmus fényes záloga, erejükből fakad majd a béke s egybeforr a népek tábora. Ifjúságunk fényittas szemében ott ragyog a jövő hajnala, akárcsak a tünedező éjben a virradat vörös zsarátnoka. Üdvözlégy szép ifjú seregünk, te, hajnalán a rózsahasadásnak, gyárak, mezők, iskolák özönje, úttörői a nagy változásnak. Sztálini kor büszke nemzedéke, lelkesülten építsz új világot, müved nyomán örök lesz a béke, rab népedről levered a láncot... Szép májusról vidáman dalolok, velem dalol a boldog ifjúság. Szemükben harcos békevágy lobog, s szívükben hordják jövőnk ritmusát. Fordította: Dénes György. Mult év szeptemberében Magyaror­szágon a kiváló népi művészegyüttesek példájára 160 tagú magyar állami népi együttest alakítottak. Ennek za együt­tesnek küldetése, hogy támogassa a népi hagyományokon alapuló kulturális tömegalkotás fejlődését és ugyanak­kor példát kell mutasson a falusi üzemi művészegyütteseknek is. A magyar zeneszerzők az együttes számára feldolgozzák a népi motívu­mokat, úgy hogy ez az együttes sa­ját zenei és énekszámokkal rendelke­zik. Első fellépését ez év márciussában tartotta meg Budapesten, amelyen ki­vételesen nagy sikert ért éi. Az együttes s bratislavai közönség előtt a Dolgozók zenei fesztiválja kere­tében vasárnap, jún. 3-án 20 ó a Vár amfiteátrumában mutatkozik be. Ve­zetője Szőllősi Gyula, az ének és tánc­csoport vezetője Csefiki Imre és a zenekar karnagya Gulyás László. A „TAVASZ" képeskönyv keresztrejtvény-pályáza díjsorsolásának eredménye Kedden, e hó 29-én, délután 16 óra­kor kiadóhivatalunk helyiségében, a Pénzügyi Megbízotti Hivatal meg­bízottjának ellenőrzése mellett meg­tartottuk a „TAVASZ" képeskönyv keresztrejtvény-pályázatának diíjsorso­lását, amelyen a következők nyerték a kitűzött ötven értékes dijat: Az első díjat, egy rádiókészü'éket Jurkovičová Valéria, Bratislava, Raj­ská 19, nyerte. A második díjat, egy kerékpárt Ro­man Tibor, Rožňava-Bana 38, nyerte. A harmadik díjat, 10 kötet értékes magyar könyvet Balázs A. Béla, Rož­ňava, Páterova, nyerte. Egy-egy díszkötéses könyvet nyer­tek a következők: Balázs A. Béla, Rož­ňava, Balogh Mihály, Sládkovičovo, Baráti László, Sahy, Bende Irma, Vinica, Bodnár Ferenc, Košice, Csiba István, Sv. Michal, Drabik Jenőné, Sahy, Drenková Piroska, Rožňava, Erdős Margit , Kam. Most, Heinrich Sándor, Jasov (3 szelvénnyel, 3 darab könyv), Hrubant Fülöp, Košice, Ju­hász Gyula, Šafarikovo, Juhász István Vyškovce n Ipl. (4 szelvény­nyel, 4 darab könyv), Jurkovičová Va­léria, Bratislava (2 szelvénnyel 2 darab könyv), Kakas Gyula, Tek. Luáany (2 szelvénnyel, 2 darab könyv). Kois Lász­ló, Košice, Korondi Lajos, Radzovce (3 szelvénnyel 3 darab könyv). Kovács Pavel, Bratislava, Lichtner Edit, Lu­čenec, Marko István, Veľ. Zlievce, Mészčros Dezső, Dlhá n. V. (2 szel­vénnyel, 2 darab könyv), özv. Niszler Ignácné, Želiezovce, Péter László, Rim. Sobota, Rčcz Ferenc, Trnovec n. V. (4 szelvénnyel, 4 darab könyv), Reisner Júlia, Bratislava, Skriba Aia­jos, Tejfalu, Stredl Ferenc. Holics n. 0., Schmidek Erzsébet, Hurbanovo, Szelle Katalin, Holiare, Szőke József, Makov, Tóth Béla, Kližská Nemá (2 szelvénnyel, 12 darab könyv), Tóth Ilo­na, Lučenec, Tóth Sándor, Senec. Legközelebbi keresztrejtvénypályá­zatunkat a rövidesen megjelenő „NYAR" képeskönyvünkben közöljük. A kiadóhivatal. Itt levágni! Alulírott megrendelem a PARTÉLET című folyóiratot Pontos címem: Név: lakhely: utolsó posta: .._ foglalkozás: házszám: járás: ,, , Az előfizetési dijat — egy évre 35 Kčs — a postai befizető­lap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PÁRTÉLET kiadóhivatala. Bratislava, Michalská 27. Gyuri bácsi, azaz Szabó György, a I Dunai Vasmű gyárépítési részlegén dolgozik, a betonozó brigád vezetője. Csendre int, amikor azt mondom neki: — Hallom, hogy sztahanovista okle­vélle- tüntetik ki a pártkongresszusra a brigádjukat. — Ügy bizony ... de ők még nem tudják, — s bátrafelé bök az újjával. Meglepetésnek tartogatom. Majd ott, a nagy ünnepségen szerezzenek tudo­mást róla. Mégis csak más az. Ebédidőt fújnak. A brigád tagjai be­tódulnak a barakkajtón, s a tisztára sikált asztalhoz telepszenek Előkerül a gyolcskendőkből a púposhátú, ropo­gós házikenyér, abált szalonna, fok­hagymás kolbász. Kenyeret szelnek, bicskahegyre tűzik a szalonnát, úgy eszegetnek. Tizenhat tagból áll a brigád, mező­gazdasági munkás volt valamennyi, hercegfalviak, meg szaikszentmárto­niak. — Ügy élünk itt. mintha testvérek lennénk — mondogatják többször is. — Nyolc hónapja vagyunk már együtt, egyazon tető alatt, egyazon munkán. Hát nagyon összeszoktunk. — Azelőtt nemigen mozdultunk kl a falunkból — mondja Erdős Imre. —­Ki törődött vele, mi van a Duna túlsó partján? Aztán egyszer csak átkeltünk kompon,- hogy megnézzük magunk­nak, mi készül odaát. És ittragadtunk. — Ügy kezdtük el, hogy csak bele­vágunk — veszi át a szót Kovács Ist­ván. — Szakmunkás nélkül dolgoz­tunk, csupa segédmunkásból állt a bri­gád. Menetközben tanultuk meg a be­tonozást. Megkérdezheti bátran, mi­lyen munkát végeztünk. Nem kell azt kérdezgetni. Erről be­szél az egész telep. Mert gyorsan híre jár, ha egy-egy brigád kiugrik a mun­kájával. Hát még ha úgy teljesíti kon­gresszusi felajánlását, olyan hősi erő­feszítéssel, szinte szenvedélyes akarás­sal, mint a Szabó-brigád- Azt vállalták, hogy a kongresszusra elkészítik a me­chanikai műhely betonvázát. Február 9-re készen voltak vele, Összeültek hát, meghányták-vetették, mi legyen most. Kevés ez a pártkongresszusra. 3Cét nap meg, két é jszaka Többet kellene adni, nagyobbat, mél­tóbbat. Olyat, amivel megmutassák: érzik ők, noha pártonkívüliek, mekko­ra erő a Párt, s azt is, hogy ami eddig velük tőrtént, az mind csak hasznukra vált. Mert lemondtak a földjükrőí egymásután, s ez gondtalanná tette ittlétüket. Akit meg otthon marasztalt a földje, belépett a tszcsbe, s nem látta kárát. Ezt fontolgatták, latolgat­ták pipaszó mellett. S a vége az lett, hogv megtoldták vállalásukat. Négy keretet készítenek el a kongresszusra! Csaknem jöttek az akadályok egyre­másra. Nem volt megfelelő mennyisé­gű cementjük, sem zsaluzódeszkájuk. Egyre nyugtalanabbul sürgették. Ml lesz a vállalásukkal? Szégyenszemre lemaradnak?! Végre megjött a várva-várt anyag. — Egvhúzamban fogjuk megcsinálni — jelentette ki Gyuri bácsi, a többiek meg rábólintottak. Keménymarkú, szí­vós parasztok egytől-egvig, nem ijed­nek meg a munkától. Bánfai Miskát a virtus is hevítette. — En a mult héten egyhuzamban dolgoztam 36 órát. Nappal betonoztam, éjszaka meg csilléket raktam ki. — A betonozást nem jó abbahagyni — magyarázta Gyuri bácsi. — Két­féleképpen köt az anyag. Ha nem egy­szerre húzzuk fel a kereteket, két hetet vesztünk, mert addig nem lehet kizsalúzni, amíg mind a négy keret kész nincsen. Gémesi munkavezető segítséget ajánlott nekik. Beállít még egv csa-. patot. Nem fogják egyedül győzni. De ők szinte haragosan tiltakoztak. Nekik segítséget? Még mit nem! Hi­szen a kongresszusra ajánlják fel. Leg­feljebb kicsit megizzadnak belé. Es elkezdték. Reggel fogtak hozzá, amikor még gyöngyszürke szine van az égnek, s akkor se hagyták abba, amikor már az alkony füstösbarnája összemossa a vibráló árnyakat. És éj­szaka folytatták villanylámpák sárga gubóiná!, s újra rájuk virradt. A bá­dogszinű homályból kibújt a reggel kékje, majd meg a déli nap fürdette eieven sárgával a fürge csilléket, az iramló japánereket, a veszettül hintá­zó kavicsokat -és Kovács István le­génykedve nézett szét. — Csak tán nem fáradtatok el? Kihúzta magát erre Smitnya József — Meg se érzem! — Nekem meg éppen nem sok! —• Bánfai Miska tenyerébe köpött, s to­vább tolta a japánért. Pedig a dereka már sajgott. Megvan a súlya az ilyen japánereknek, különösen egy egész nap, egy egész éjszaka, meg egy fél­nap után. Aztán megint este lett. Az eget újra csillagok pettyezték, s ők még mindig birkóztak a vázzal. Akkor már a negy­venedik órát taposták. Bánfai Miska homlokára tapasztotta a kezét. — Ka­rikák ugrálnak a szemem előtt, kicsit elszédültem ... — Legfeljebb egy óra munkánk van még hátra — mondta Pósfalvi János, aki nemrég jött haza a Szovjetunióból, ahol brigádvezető volt egy hatalmas építkezésen. — Nyomjuk meg fiúk, mutassuk meg, mire vagyunk képe­sek. Bánfai Miska letörölte a verejték­bajuszt az ajka fölött. — Egy óra nem a világ! — Készen vagyunk emberek —' ki­áltotta Gyuri bácsi a 41-ik óra végén és úgy nézte az elkészült vázat, mint egv egészséges újszülöttet: apai büsz­keséggel, kimondhatatlan boldogság­gal. — Nocsak — mondta Pósfalvi Já­nos —, ma éjje[ volt a születésnapom. Meg is feledkeztem róla. — Ezt kaptad a születésnapodra —• jegyezte még félig tréfásan, félig ko­te Pósfalvi János. — Tökéletes, szakszerű munkát vé­geztek — állapította meg Gémesi, a munkavezetőjük. — A Pártnak csináltuk —• dörmög­te Pófalvi János, . , i I Most itt ülnek a hosszú asztal mel­lett, tempósan szalonnáznak, jót húz­nak a vizeskorsóból, s úgy beszélnek a 41 ói/ás műszakról, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mindenki azzal nyaggatott: ho­gyan bírtuk. Csalánba nem üt a menny­kő! — mókázik Kovács István. — De nem ám! —• folytatja Erdős Imre. — Gyuri bácsi megbetegedett , vagy három hete, kiverte a láz. Az or­vos erőnek erejével kórházba akarta küldeni. 0 meg nem ment, pedig 39-re futott a lázmérő. Itt feküdt le a ba­rakkban, ide tolta az ágyát az ablak­hoz, mert innen szemmel tarthatta a brigád munkáját. Aztán nert nem ment kedve szerint a munka, felkelt és kijött közénk: Már én itt jobban meggyógyulok. — Igy volt —< hagyta helyben Gyuri bácsi. — Engem innen hat ökörrel sem lehetne elhúzni. Pósfalvi tiszta k?k szeme csupa biza­kodás. — Kiválasztok magamnak egy dolgos lányt — nem kell nekem vala­mi futrikata, — aztán megházasodom. Mert itt akarok letelepedni. Bánfai Miska is fgy gondolkodik. —* Ha készen leszünk a mechanikai mű­hely betonozásával, én is a nősülésre adom a fejemet. Senki sem csodálkozott rajta, hogy ez a válasz; zömök, tájszólással be­szélő parasztlegény a mechanikai mű­hely elkészítésétől teszi függővé há­zasságát. Igy van ez rendjén... Gyuri bácsi megvakarja a fejebub­ját. — Most meg már megint azort tanakszunk, hogy meg kéne toldan? mégegyszer a vállarást. Február 15-re elkészültünk ezzel a munkával, lebeto­noztuk az alappillérgödröt. Hát kezd­hetnénk élőiről. — Hamiskásan össze­húzta a szemét, arcán a ráncok vidá­man szétfutnak. — Azt terveltük kl, hogy még négy pillért csinálunk ebben a hónapban. 41 óra alatt — teszi hozzá s figyelmesen vizsgálja a pipáját, sze­Iel-e már.^. Palotai Boris,

Next

/
Oldalképek
Tartalom