Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-31 / 126. szám, csütörtök

U J SZO 1951 május 27 árie JDujmanová A magyar állami népi együttes fellépése Bratislavában A Magyar Könyvtár kiadásában a napokban jelent meg Márie Pujmanovának, a neves cseh írónőnek és béke harcosnak „Játék a tűzzel" című regénye, Czagány Iván gördülékeny és a mű szellemét híven visszatükröztető, kitűnő fordításában. A könyvet Apor Margit kis tanulmánya vezeti be, amelyet az alábbiakban teljes egészében közlünk. 1. Marié Pujmanová első regénye, a „Falusi kertben" a húszas évek elején jelent meg. A mai kritika kezdeti próbálkozásának tekinti ezt a könyvet, Pujmanová ekkoi még nem tudott világos választ adni saját kérdéseire; érzelmes társadalmi képeket festett, bár aggodalmát és elégedetlenségét i6 megkísérelte már kifejezni. Tízéves kritikai munkásság után jelent meg „Dr. Hegel rendelője" című regénye, amelyben a dolgozó nőt veszi védelmébe a nyárspolgári erkölcsi felfogással szemben. Ebbtn a könyvében sem érkezett még el a helyes társadalomszemlélethez: de tehetsége újra megmutatkozik Prága akkori életének életteljes ábrázolásában. 1932-ben gazdasági válság söpört végig a kapitalista világon. A válság éles szociális problémákat vet föl, mii. liók tántorognak munka nélkül. A csehszlovák baloldali írók, — közöttük Marié Pujmanová is, — közelebb kerülnek a munkásosztályhoz. Felkeresik a nagy ipartelepeket. Találkozásuk az emberiség jobb jövőjéért harcoló munkásosztállyal határozta meg Marié Pujmanová további írói fejlődését is. 1933 elején a Szovjetunióba utazik. A szocializmus példaképével hasonlít, hatta össze a bomló kapitalista rendet. Erről az útjáról „Látogatás az új világban" címen számolt be. 2. A Szovjetunióban szerzett élményei, tapasztalatai saját sokat szenvedett népe felé fordítják figyelmét. Hatalmas munkába fog: új regényében az első világháború után alakult köztársaság történetét írja meg, amely 1936-ban „Emberek a válaszúton" címen jelent meg. Marié Pujmanová világosan látja a Köztársaság osztálytársadalmát, s regényében élesen kimondja, hogy a pol. gári társadalom ideje lejárt. Prága lázasan él ezekben az években, miután „elhajította a császári sast és háromszínű lobogót tűzött ki." De ez a lázas öröm csak a felszínen: a mulatókban lobog, mint a lidércfény s nem takarhatja el a valóságot: az új köztársaságot a világimperializmus szövetségesei kormánvozzák a színfalak mögül. Például Batya cipőgyáros, akiről az író Kazmar nagytőkés alakját mintázta. De a néptömegekben már félelmetes erők feszülnek. Pujmanová regénye arra a napra mutat, amelyben a nép új jövőt formál magának az embertelen kapitalista rend helyén. Regénye egy nagy trilógia eiső,'Kötete. Tizenkét év telt el az „Emberek a válaszúton" megjelenése óta. Ezekben az években Marié Pujmanová és népe átélte a német megszállás borzalmait, végigjárta az antifasiszta küzdelmek iskoláját, s megszerezte annak az embernek magabízó erejét, aki igaza tudatában védelmezi jogait, hogy új hazát építhessen. Kommunista lett s ez növelte meg művészi erejét is. „Játék a tűzzel" című regénye, a trilógia második kötete, a csehszlovák köztársaság útját ábrázolja a lipcsei per idejétől a náci hordák bevonulásáig. Pujmanová regényében a lipcsei per mintegy bevezetője az eseményeknek. Leírja népe aggodalmát a müncheni tárgyalások idején; elmondja, hogy mint vált egyre világosabbá a francia és angol „szövetségesek" árulása azok előtt, akik a haza sorsán csüggtek; ábrázolja a belső ellenség: a cseh nagytőkések szerepét, mert a franciaangol imperailisták és a cseh nagytőkések egy gyékényen árultak. Pujmanová regényének legmegraga. dóbb oldalain a megcsalatottságára ráébredő nép méltatlankodása és haragja lángol. Megrázó az a hatalmas, elemi erővel kibontakozó tüntetés, amellyel a _ megértbe a Hodzsa-kormány kapitulációját » fasiszta Németország előtt — az elnöki palota elé vonul éš követeli, hogy a kormánya adjon számot tettéről és mozgósítson minden erőt a nemzeti függetlenség védelmére. „Az üzemek és gyárak" című fejezet a szeptemberi nagy általános sztrájkot és ft prágai munkásság tüntetését írja le. Felejthetetlen a munkásosztály nyugalmának és magabiztosságának ábrázolása. „Mindnki tudta, mit akar: megbuktatni azt a kormányt, amely harc nélkül megadta magát és megvédeni a köztársaságot, ha Hitler megtámadná." — „Franciaország árulása ellenére is bizakodtak. Azt mondták: ha harcolunk, nem maradunk egyedül, Sztálin segíteni fog. A kommunistákban ez politikai meggyőződés volt, a többiek pedig mélységes bizalmat éreztek nagy testvérük: Szovjetoroszország iránt." 4. Ezért nem lehet Pujmanová regénye pesszimista, bár nagy nemzeti tragédia éveit idézi. Optimizmusát a nép kimeríthetetlen erői sugározzák és ezt az optimizmust testesíti meg a regény középponti alakja: Garnza is. A csehszlovák kommunista mozgalom harcos történelmi alakját ábrázolta benne az író. Gamza, a munkásosztály felszabadításáért küzdő élcsapat tagja, ügyvéd, aki a köztársaság bíróságai előtt a munkásosztály ügyét védelmezi, pártmunkás, aki estéit rendszeresen a munkások tanításával tölti Fiatalosan, lelkes, áldozatkész és bátor Kommunista, aki előre látja a nemzetére váró időket. S idejében figyelmezteti a c&üggedőket: „nem veszíthetjük el szabadságunkat, nem új Fehérhegy, ami bekövetkezik." 5. Az író ábrázolásmódja néhány problémát vet fel: Pulmanová regényében a legdöntőbb történelmi pillanatokat helyezi a cselekmény központjába, de az egyéni hős sorsa nem domborodik ki eléggé. Gamza és a köréje csoportosuló pozitív erók nem a regény lapjain kerülnek szemtől-szembe az ellenséggel: Kan'zar nagytőkéssel és körével. Sorsukról, a pozitív és negatív alakok magatartásáról párhuzamosan értesülünk, s az író nem egyszer aprólékosan kutatja a szereplők érzelmi hullámzásait, tűnő hangulatait 6. A „Játék a tűzze!" című regény minden oldalát az a bizonyosság hatja át, hogy az átélt megpróbáltatások nem törhetik meg a nép erejét. Mikor a nácik plakátjai azt közlik Prága népével, hogy hazájuk újra elvesztette függetlenségét, e£y fiatal munkás így fejezi ki véleményét: — Protektorát? Pro tentokrát. (Pro. tektorátus? De csak ideig-óráig.) — Mert a nép töretlenül bízik a Szovjetunióban. S a történelem beváltott^ a cseh néppel közös reményeinket. Apor Margit. FIATALOK A CslSz szlovákiai kongresszusára ANDREJ PLÁVKA Májusunkról vidáman dalolok, míg a hegyekről langy illat szalad, a házak ormán zászlódísz lobog, ott sereglik a kékinges csapat. Zengő dalom tiszta, mint a kristály, mint a völgyünkben fecsegő patak. Derűs, mint a füttyös tavaszi táj kéken kacagó égibolt alatt. Korunkról mondok győztes énekei, ifjú sereg adja ajkamra a szót, s nekik írom lelkes versemet, diadalban lánggal lobogót. Éljen a jövő harcos nemzedéke, a kommunizmus fényes záloga, erejükből fakad majd a béke s egybeforr a népek tábora. Ifjúságunk fényittas szemében ott ragyog a jövő hajnala, akárcsak a tünedező éjben a virradat vörös zsarátnoka. Üdvözlégy szép ifjú seregünk, te, hajnalán a rózsahasadásnak, gyárak, mezők, iskolák özönje, úttörői a nagy változásnak. Sztálini kor büszke nemzedéke, lelkesülten építsz új világot, müved nyomán örök lesz a béke, rab népedről levered a láncot... Szép májusról vidáman dalolok, velem dalol a boldog ifjúság. Szemükben harcos békevágy lobog, s szívükben hordják jövőnk ritmusát. Fordította: Dénes György. Mult év szeptemberében Magyarországon a kiváló népi művészegyüttesek példájára 160 tagú magyar állami népi együttest alakítottak. Ennek za együttesnek küldetése, hogy támogassa a népi hagyományokon alapuló kulturális tömegalkotás fejlődését és ugyanakkor példát kell mutasson a falusi üzemi művészegyütteseknek is. A magyar zeneszerzők az együttes számára feldolgozzák a népi motívumokat, úgy hogy ez az együttes saját zenei és énekszámokkal rendelkezik. Első fellépését ez év márciussában tartotta meg Budapesten, amelyen kivételesen nagy sikert ért éi. Az együttes s bratislavai közönség előtt a Dolgozók zenei fesztiválja keretében vasárnap, jún. 3-án 20 ó a Vár amfiteátrumában mutatkozik be. Vezetője Szőllősi Gyula, az ének és tánccsoport vezetője Csefiki Imre és a zenekar karnagya Gulyás László. A „TAVASZ" képeskönyv keresztrejtvény-pályáza díjsorsolásának eredménye Kedden, e hó 29-én, délután 16 órakor kiadóhivatalunk helyiségében, a Pénzügyi Megbízotti Hivatal megbízottjának ellenőrzése mellett megtartottuk a „TAVASZ" képeskönyv keresztrejtvény-pályázatának diíjsorsolását, amelyen a következők nyerték a kitűzött ötven értékes dijat: Az első díjat, egy rádiókészü'éket Jurkovičová Valéria, Bratislava, Rajská 19, nyerte. A második díjat, egy kerékpárt Roman Tibor, Rožňava-Bana 38, nyerte. A harmadik díjat, 10 kötet értékes magyar könyvet Balázs A. Béla, Rožňava, Páterova, nyerte. Egy-egy díszkötéses könyvet nyertek a következők: Balázs A. Béla, Rožňava, Balogh Mihály, Sládkovičovo, Baráti László, Sahy, Bende Irma, Vinica, Bodnár Ferenc, Košice, Csiba István, Sv. Michal, Drabik Jenőné, Sahy, Drenková Piroska, Rožňava, Erdős Margit , Kam. Most, Heinrich Sándor, Jasov (3 szelvénnyel, 3 darab könyv), Hrubant Fülöp, Košice, Juhász Gyula, Šafarikovo, Juhász István Vyškovce n Ipl. (4 szelvénynyel, 4 darab könyv), Jurkovičová Valéria, Bratislava (2 szelvénnyel 2 darab könyv), Kakas Gyula, Tek. Luáany (2 szelvénnyel, 2 darab könyv). Kois László, Košice, Korondi Lajos, Radzovce (3 szelvénnyel 3 darab könyv). Kovács Pavel, Bratislava, Lichtner Edit, Lučenec, Marko István, Veľ. Zlievce, Mészčros Dezső, Dlhá n. V. (2 szelvénnyel, 2 darab könyv), özv. Niszler Ignácné, Želiezovce, Péter László, Rim. Sobota, Rčcz Ferenc, Trnovec n. V. (4 szelvénnyel, 4 darab könyv), Reisner Júlia, Bratislava, Skriba Aiajos, Tejfalu, Stredl Ferenc. Holics n. 0., Schmidek Erzsébet, Hurbanovo, Szelle Katalin, Holiare, Szőke József, Makov, Tóth Béla, Kližská Nemá (2 szelvénnyel, 12 darab könyv), Tóth Ilona, Lučenec, Tóth Sándor, Senec. Legközelebbi keresztrejtvénypályázatunkat a rövidesen megjelenő „NYAR" képeskönyvünkben közöljük. A kiadóhivatal. Itt levágni! Alulírott megrendelem a PARTÉLET című folyóiratot Pontos címem: Név: lakhely: utolsó posta: .._ foglalkozás: házszám: járás: ,, , Az előfizetési dijat — egy évre 35 Kčs — a postai befizetőlap megküldése után 8 napon belül átutalom. A megrendelőlap az alábbi címre küldendő: A PÁRTÉLET kiadóhivatala. Bratislava, Michalská 27. Gyuri bácsi, azaz Szabó György, a I Dunai Vasmű gyárépítési részlegén dolgozik, a betonozó brigád vezetője. Csendre int, amikor azt mondom neki: — Hallom, hogy sztahanovista oklevélle- tüntetik ki a pártkongresszusra a brigádjukat. — Ügy bizony ... de ők még nem tudják, — s bátrafelé bök az újjával. Meglepetésnek tartogatom. Majd ott, a nagy ünnepségen szerezzenek tudomást róla. Mégis csak más az. Ebédidőt fújnak. A brigád tagjai betódulnak a barakkajtón, s a tisztára sikált asztalhoz telepszenek Előkerül a gyolcskendőkből a púposhátú, ropogós házikenyér, abált szalonna, fokhagymás kolbász. Kenyeret szelnek, bicskahegyre tűzik a szalonnát, úgy eszegetnek. Tizenhat tagból áll a brigád, mezőgazdasági munkás volt valamennyi, hercegfalviak, meg szaikszentmártoniak. — Ügy élünk itt. mintha testvérek lennénk — mondogatják többször is. — Nyolc hónapja vagyunk már együtt, egyazon tető alatt, egyazon munkán. Hát nagyon összeszoktunk. — Azelőtt nemigen mozdultunk kl a falunkból — mondja Erdős Imre. —Ki törődött vele, mi van a Duna túlsó partján? Aztán egyszer csak átkeltünk kompon,- hogy megnézzük magunknak, mi készül odaát. És ittragadtunk. — Ügy kezdtük el, hogy csak belevágunk — veszi át a szót Kovács István. — Szakmunkás nélkül dolgoztunk, csupa segédmunkásból állt a brigád. Menetközben tanultuk meg a betonozást. Megkérdezheti bátran, milyen munkát végeztünk. Nem kell azt kérdezgetni. Erről beszél az egész telep. Mert gyorsan híre jár, ha egy-egy brigád kiugrik a munkájával. Hát még ha úgy teljesíti kongresszusi felajánlását, olyan hősi erőfeszítéssel, szinte szenvedélyes akarással, mint a Szabó-brigád- Azt vállalták, hogy a kongresszusra elkészítik a mechanikai műhely betonvázát. Február 9-re készen voltak vele, Összeültek hát, meghányták-vetették, mi legyen most. Kevés ez a pártkongresszusra. 3Cét nap meg, két é jszaka Többet kellene adni, nagyobbat, méltóbbat. Olyat, amivel megmutassák: érzik ők, noha pártonkívüliek, mekkora erő a Párt, s azt is, hogy ami eddig velük tőrtént, az mind csak hasznukra vált. Mert lemondtak a földjükrőí egymásután, s ez gondtalanná tette ittlétüket. Akit meg otthon marasztalt a földje, belépett a tszcsbe, s nem látta kárát. Ezt fontolgatták, latolgatták pipaszó mellett. S a vége az lett, hogv megtoldták vállalásukat. Négy keretet készítenek el a kongresszusra! Csaknem jöttek az akadályok egyremásra. Nem volt megfelelő mennyiségű cementjük, sem zsaluzódeszkájuk. Egyre nyugtalanabbul sürgették. Ml lesz a vállalásukkal? Szégyenszemre lemaradnak?! Végre megjött a várva-várt anyag. — Egvhúzamban fogjuk megcsinálni — jelentette ki Gyuri bácsi, a többiek meg rábólintottak. Keménymarkú, szívós parasztok egytől-egvig, nem ijednek meg a munkától. Bánfai Miskát a virtus is hevítette. — En a mult héten egyhuzamban dolgoztam 36 órát. Nappal betonoztam, éjszaka meg csilléket raktam ki. — A betonozást nem jó abbahagyni — magyarázta Gyuri bácsi. — Kétféleképpen köt az anyag. Ha nem egyszerre húzzuk fel a kereteket, két hetet vesztünk, mert addig nem lehet kizsalúzni, amíg mind a négy keret kész nincsen. Gémesi munkavezető segítséget ajánlott nekik. Beállít még egv csa-. patot. Nem fogják egyedül győzni. De ők szinte haragosan tiltakoztak. Nekik segítséget? Még mit nem! Hiszen a kongresszusra ajánlják fel. Legfeljebb kicsit megizzadnak belé. Es elkezdték. Reggel fogtak hozzá, amikor még gyöngyszürke szine van az égnek, s akkor se hagyták abba, amikor már az alkony füstösbarnája összemossa a vibráló árnyakat. És éjszaka folytatták villanylámpák sárga gubóiná!, s újra rájuk virradt. A bádogszinű homályból kibújt a reggel kékje, majd meg a déli nap fürdette eieven sárgával a fürge csilléket, az iramló japánereket, a veszettül hintázó kavicsokat -és Kovács István legénykedve nézett szét. — Csak tán nem fáradtatok el? Kihúzta magát erre Smitnya József — Meg se érzem! — Nekem meg éppen nem sok! —• Bánfai Miska tenyerébe köpött, s tovább tolta a japánért. Pedig a dereka már sajgott. Megvan a súlya az ilyen japánereknek, különösen egy egész nap, egy egész éjszaka, meg egy félnap után. Aztán megint este lett. Az eget újra csillagok pettyezték, s ők még mindig birkóztak a vázzal. Akkor már a negyvenedik órát taposták. Bánfai Miska homlokára tapasztotta a kezét. — Karikák ugrálnak a szemem előtt, kicsit elszédültem ... — Legfeljebb egy óra munkánk van még hátra — mondta Pósfalvi János, aki nemrég jött haza a Szovjetunióból, ahol brigádvezető volt egy hatalmas építkezésen. — Nyomjuk meg fiúk, mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Bánfai Miska letörölte a verejtékbajuszt az ajka fölött. — Egy óra nem a világ! — Készen vagyunk emberek —' kiáltotta Gyuri bácsi a 41-ik óra végén és úgy nézte az elkészült vázat, mint egv egészséges újszülöttet: apai büszkeséggel, kimondhatatlan boldogsággal. — Nocsak — mondta Pósfalvi János —, ma éjje[ volt a születésnapom. Meg is feledkeztem róla. — Ezt kaptad a születésnapodra —• jegyezte még félig tréfásan, félig kote Pósfalvi János. — Tökéletes, szakszerű munkát végeztek — állapította meg Gémesi, a munkavezetőjük. — A Pártnak csináltuk —• dörmögte Pófalvi János, . , i I Most itt ülnek a hosszú asztal mellett, tempósan szalonnáznak, jót húznak a vizeskorsóból, s úgy beszélnek a 41 ói/ás műszakról, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mindenki azzal nyaggatott: hogyan bírtuk. Csalánba nem üt a mennykő! — mókázik Kovács István. — De nem ám! —• folytatja Erdős Imre. — Gyuri bácsi megbetegedett , vagy három hete, kiverte a láz. Az orvos erőnek erejével kórházba akarta küldeni. 0 meg nem ment, pedig 39-re futott a lázmérő. Itt feküdt le a barakkban, ide tolta az ágyát az ablakhoz, mert innen szemmel tarthatta a brigád munkáját. Aztán nert nem ment kedve szerint a munka, felkelt és kijött közénk: Már én itt jobban meggyógyulok. — Igy volt —< hagyta helyben Gyuri bácsi. — Engem innen hat ökörrel sem lehetne elhúzni. Pósfalvi tiszta k?k szeme csupa bizakodás. — Kiválasztok magamnak egy dolgos lányt — nem kell nekem valami futrikata, — aztán megházasodom. Mert itt akarok letelepedni. Bánfai Miska is fgy gondolkodik. —* Ha készen leszünk a mechanikai műhely betonozásával, én is a nősülésre adom a fejemet. Senki sem csodálkozott rajta, hogy ez a válasz; zömök, tájszólással beszélő parasztlegény a mechanikai műhely elkészítésétől teszi függővé házasságát. Igy van ez rendjén... Gyuri bácsi megvakarja a fejebubját. — Most meg már megint azort tanakszunk, hogy meg kéne toldan? mégegyszer a vállarást. Február 15-re elkészültünk ezzel a munkával, lebetonoztuk az alappillérgödröt. Hát kezdhetnénk élőiről. — Hamiskásan összehúzta a szemét, arcán a ráncok vidáman szétfutnak. — Azt terveltük kl, hogy még négy pillért csinálunk ebben a hónapban. 41 óra alatt — teszi hozzá s figyelmesen vizsgálja a pipáját, szeIel-e már.^. Palotai Boris,