Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-03 / 103. szám, csütörtök

UJSZÖ A népi demokráciák mezőgazdaságának szövetkezeti átalakításáról 1951 május 3 A Novoje Vremja jelentős írást közöl a termelőszövetke­zeti mozgalom időszerű kérdé­séről. A cikk a többi között eveket írja: Több levél érkezett olvasóinktól az­zal a cikkel kapcsolatban — ir ja a Novoje Vremja —, amely március 28-án jelent meg lapunkban A. Petru­sov tollából „Európa népi demokrati­kus országai mezőgazdasági fejlődé­sük újabb szakaszában" címmel. Ezek­ben a levelekben különösen arra utal­nak, hogy a kérdéses cikk bizonyos fokig egvoldalú volt, miivel nem elég­gé domborodott ki benne a legfőbb feladat, amelv felé napjginkban a népi demokratikus országok figyelme for­dul: annak szükségessége, hogv meg­szilárdítsák és továbbfejlesszék a már meglévő mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket. Valóban, a cikk nem kellő súllyal foglalkozott a falu szövetkezeti átala­kításánál elért eredmények gazdasá­gi és szervezeti megszilárdításával, holott a népi demokratikus országok mezőgazdasága szocialista felépítésé­nek jelenlegi szakaszában éppen ez a döntő tényező. Az elmúlt egy-két évben Közép- és Délkelet-Európa országainak paraszt­sága körében sok követőre talált a kollektív gazdálkodás gondolata Megismerve a szovjet kolhozok több mint húszéves ragyogó tapasztalatalt és attól a hő vágytól áthatva, hogy lehetőleg hamar megszabaduljanak a magukkal cipelt gazdasági elmaradott­ságtól — a paraszti tömegek a népi demokratikus országokban önként áramlanak a termelőszövetkezetek fe­lé Ezt a^áramlást a munka kollektív formái fap — előkészítette az állami szervek és a kommunista és munkás­pártok nagy felvilágosító és szervező tevékenysége. A Novoje Vremja a továbbiakban ismerteti A. Petrusov megállapításait a népi demokráciák termelőszövetke­zeti mozgalmainak nagyarányú állami támogatásáról, a vetőmag, műtrágya és gépi munka juttatásáról, amely elősegítette a szövetkezetek fellendü­lését. A Román Népköztársaságban például — folytatia a cikk — a Víata Nouva (Oj Élet) elnevezésű aradkör­nyéki kollektív gazdaság tagjai 1950 őszén hektáronként csaknem három tonna búzát takarítottak be. A terme­lőszövetkezeti tagok minden egyes munkaegységért csupán búzából 14 kilogrammot kaptak. A Gheorghiu­Dej-szövetkezet (Turia falu, Sztálin­körzet) terméshozama háromszor olyan magas volt, mint az egyéni gazdasá­gok terméseredménye ugyanebben a faluban. A Lengyel Köztársaságban a mező­gazdasági termelőszövetkezetek a kollektív munka eredményeképen már az első évben olyan termésátlagot értek el. amely hTisz-ötven százalékkal haladta meg az egyéni gazdaságok ter­méshozamát. Csehszlovákiában a Pobezovice me­zőgazdasági termelőszövetkezet a me­zőgazdasági év végén a következő eredményeket mutatta fel: a mezőgaz­dasági termelőszövetkezet tagjai által ledolgozott minden egyes munkaegy­ségre 75 korona készpénzen kívül 2.5 kilogramm búza. több mint egy kilo­gramm rozs, 13 kilogramm burgonya, 0.5 kilogramm árpa és egy kilogramm zab esik. Mateika földműves több mint ötszáz munkaegységet szerzett és ezért 40.050 korona készpénzt, 19 métermázsa gabonát. 8.14 métermázsa takarmányt és 70 métermázsa burgo­nyát kapott. De nem minden termelőszövetkezet­ben van ez ígv. A kollektív gazdasá­ságok vezetésében még megmutatko­zik a parasztok csekély tapasztalata. Jelentkeznek szervezési hibák, s je­lentkezik annak a képességnek a hiá­nya. hog< . helyesen oldják meg az élet által lépten-nyomon felvetett kér­déseket. Nem szabad elfelejteni, hogy Bulgáriában. Csehszlovákiában. Romá­niában, Lengyelországban és Magyar­országon a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek napyrésze — ha ugyan nem valamennyi — mindössze egy­másfél évvel ezelőtt keletkezett Ezek a termelőszövetkezetek eddig csupán ecv mezőgazdasági munkaciklust fe­jeztek be. Igy nem csoda, hogy sok termelőszövetkezet még a növekedés­sel járó betegségben szenved. A pa­rasztok lelkesedése és szorgalms nem elegendő biztosíték a hibák és ballépé­' sek ellen. Sok termelőszövetkezetben még megoldásra várnak olyan fontos gyakorlati kérdések, mint a szövetkezetileg foíytatott állat tenyésztés fejlesztése, a munkateljesít mények helyes megállapítása és bére­zésük mennyiség és minőség szerint, a termelési és vetés-forgó-tervek ki­dolgozása. az állandó brigádok meg­szilárdítsa, meghatározott földterület kiosztása az állandó brigádok számára, stb. Nem szabad továbbá figyelmen kí­vül hagyni •— folytatja a Novoje Vremja cikke —, hogy a fiatal mező­gazdasági termelőszövetkezeteknek egyrészt számolniok kell a ialu kapitalista elemeinek közvetlen ellenállásával, másrészt pe­dig azoknak a nagyparasztoknak a kí­sérleteivel, akik ,,koilektivistáknak'' ál­cázzák magukat és belülről igyekez­nek bomlasztani a kollektív gazdasá­got. Éppen úgy, mint a Szovjetunió­ban a kollektivizálás kezdetén, a népi demokratikus országokban is a politi­kai szenvedélyek harcának gyújtó­pontjában állnak a termelőszövetkeze­tek. Az évszázadok folyamán kiala­kult agrárviszonyokat nem lehet könnyen és fájdalommentesen átalakí­tani. Bizonyos meghatározott időre van szükség ahhoz is, hogy az egyes termelőszövetkezeti tagok, akik szűk, individualista, magántulajdonosi néze­tekkel és szokásokkal jöttek be a kol­lektív gazdaságba, meg tudjanak ezek­től szabadulni A munkához és a társa­dalmi tulajdonhoz való új szocialista viszony csupán a közösségi gazdálko­dás során alakul ki. Az a tény, hogy a népi demokra­tikus országokban a kis- és középpa­rasztság mindnagyobb tömeges hatá­rozottan a termelőszövetkezetek felé fordultak, amelyekben biztos utat lát­nak a jóléthez, a kultúrához és a falu szocialista átalakulásához — még inkább kiemeli, hogy mennyire fontos szervezetileg és gazdaságilag megszi­lárdítani a termelőszövetkezeteket. Ha előre akarnak haladni, akkor minde­nekelőtt az elért eredményeket kell megszilárdítani A népi demokratikus országokban most éppen ezért különös figyelmet fordítanak arra, hogy szabályozott me­derbe tereljék a falusi szövetkezetek mindennapi ténykedését, kiküszöböl­jék a meglévő hiányosságokat, leküzd­jék a termelőszövetkezetbe való belé­pés önkéntessége alapelvének megsér­tését és gyakorlati segítséget nyújtsa­nak azoknak a parasztoknak, akik már áttértek a kollektív munkaformákra. Ezt a segítséget a szövetkezetek szervezeti tökéletesedése és gazdasági kiépülése terén a legkülönbözőbb for­mákban nyújtják. Csehszlovákiában rendszabályokat hoztak a szövetkezeti állattenyésztés fejlesztésére, jelentős hiteleket nvujtottak a mezőgazdasági szövetkezeteknek a folyó kiadások és az új építkezések fedezésére. Romá­niában a falusi szövetkezetek a szo­cializált földek mellé az állami tarta­lékalapból további földeket kaptak és Újabb hitelekben részesültek. Ezenkí­vül a termelőszövetkezeteket két évre mentesítették a mezőgazdasági adótól. Lengyelországban csupán 1950-ben harmincról 155-re emelték a gép- és traktorállomások számát, az állomá­sok traktorállománya pedig csaknem megtízszereződött és ma a korábbi 455-tel szemben 4324 traktorból áll. Hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági termelőszövetkeze­teknek, tapasztalt politikai funkcioná­riusokat, valamint szakmunkásokat — mint például javítóműhelyek ve­zető mechanikusait — küldenek falura. Nagy jelentőségük van azoknak a határozatoknak, amelyeket a,. szövet­kezeti mezőgazdasági üzemékkel kap­csolatban a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa és a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsága, va­lamint a Román Munkapárt Központi Bizottsága és a Román Népköztársa­ság minisztertanácsa nemrégiben ho­zott. Ezek az okmányok behatóan i. elemzik a termelőszövetkezetek hiá­nyosságait és intézkednek a hiányos­ságok leggyorsabb kiküszöbölésére. A meglevő szövetkezetek gazdasá­gi-szervezeti megszilárdításának kér­déséhez szorosan kapcsolódik egy má­sik kérdés: milyen ütemben történjék a népi demokratikus országokban a mezőgazdaság további szövetkezeti átalakítása? Ismeretes, hogy a parasztok a teljes önkéntesség alapján lépnek be a szövetkezetekbe A népi demokratikus országok állami szervei és a kommunista- és munkás­pártok kezdettől fogva óva intettek minden olyan kísérlettől, hogy ezen a téren adminisztratív módszereket al­kalmazzanak, óva intettek minden tü­relmetlenségtől és sietségtől. Teljesen világos ugyanis, hogy a falu szocialis­ta felépítése — azé a falué, amely számtalan magángazdaságra van ta­golva —, nehezebb, sokkal bonyolul­tabb és hosszadalmasabb munkát köve­tel meg, mint az ipar szocializálása. Csak ha a parasztság arra a szilárd belső meggyőződésre jut, hogy vitat­hatatlan előnye származik a nagyüze­mi kollektív gazdaságból, csakis ak­kor van meg az alapja a mezőgazda­sági termelőszövetkezetek valóban tartós megalakításának. A parasztság többsége csupán saját tapasztalatai alapján és a jó példák nyomán csatla­kozik a szövetkezetekhez. A sietség vagy a kényszer csak árthat, csak az ellenkező hatást érheti el. Jelentős szerepe van a meggyőző szövetkezeti agitációnak, annak, hogy a fények beszéljenek A parasztok elhatározását semmi sem befolyásolja olyan nagy mértékben, mint azok az eredmények, melyeket falubelijei, vagy a szomszédos falvak parasztajai a kollektív munkában el­érnek. Ez csak megerősíti, hogy mennyire fontos minden módon meg­szilárdítani a meglevő szövetkezeti gazdaságokat. A népi demokratikus országok saj­tója és vezető funkcionáriusai a leg­utóbbi időben mégis azt a megállapí­tást tették, hogy egyes helyeken ahe­lyett, hogy megerősítették volna a már megalakított termelőszövetkezete­ket, a mennyiségre törekedtek és le­hetőleg minél több termelőszövetkeze­tet akarnak alapítani és minél több parasztot akartak azokba bevonni. Ezt a gyakorlatot joggal mondják ártalmasnak. A tények bizonyítják, hogy a siefség esuoán a kollektív gazdasági formák bitelét rontja és ezzel kedvez a zsírosparasztoknak, a szövetkezetek és a népi demokrati­kus államhatalom minden más ellensé­gének. A népi demokratikus országok­ban a kommunista és munkáspártok erélyes rendszabályokat hoztak az ilyen túlkapások és a termelőszövet­kezeti politika ilyen elferdítése ellen. így, március 18-án, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsága kü­lön határozatot hozott olyan esetek­ről, amelyekben falun elferdítették a Kommunista Párt és a népi demokra­tikus kormány politikáját. Rabrovóban és Kula-körzet más falvaiban megsér­tették a dolgozó parasztok szövetke­zeti egyesülése önkéntességének el­vét. Ezzel kapcsolatban a Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága még a körzeti pártbizottságot is feloszlatta és elrendelte egy pártkonferencia ha­ladéktalan összehívását, amelynek fel­adata rendszabályokat hozni a töme­gek között végzett politikai munka megjavítására és megválasztani az új kerületi pártbizottságot. Felelősségre vonták Slavcso Ivanovot, a körzeti pártbizottság vezetőjét. Pero Sikovot, Kula város népi tanácsának elnökét és Ivan Flor'ovot, Rabrovo népi közsé­gi tanácsának elnökét. Szigorú rend­szabályokat hoztak továbbá azok ellen, akik a Teteven körzetében fekvő Jablanica faluban megsértették a népi demokrácia törvényeit. Nagyon jellemző az az erély, amely­Iyel a Bolgár Kommunista Párt azokra a kísérletekre válaszolt, amelyek a megengedhetetlen, erőszakos módsze­rekkel akarták „előbre vinni" a mező­gazdasági szövetkezést. Nem a meny­nyiségről van szó és nem arróí, hogy nagy sietséggel terveket dolgozzanak ki a parasztság termelőszövetkezetek­íven való összefogására, hanem arról, hogy ügyeljenek az újabb mezőgazda­sági termelőszövetkezetek alapításá­nak, valamint a meglévő termelőszö­vetkezetek alacsonyabb típusból ma­gasabb típusba való átmenetének még gondosabb politikai előkészítésére, a parasztok között végzett átfogó fel­világosító munka alapján. Arról van szó, hogy ne siessék el a termelőszö­velkezetek megalakítását, a sietség­ben ne akármilyen egyesülést hozza­nak létre, hanem a meglévő termelő­szövetkezetek megszilárdítására töre­kedjenek, szilárdan állítsák lábra azo­kat, hogv példájuk magával ragadja a parasztság többi részét. A népi de­mokratikus országok kommunista és munkáspártjai így tekintik ezt a fel­adatot. Mindezt szem előtt kell tartani, ha a népi demokratikus országok mező­gazdasági fejlődése jelenlegi szaka­szainak különlegességeit helyesen akarjuk meglátni és ezen a téren to­vábbi állandó eredményeket akarunk biztosítani. Képek a Szovjetunióból A Szovjetunióban új öntözési és elárasztási rendszert vezetnek be. Hatal­mas gépek egyenlítik a talajt és készítik az elárasztó berendezést. A Voro­silov-koihozban is építik már az új és modern elárasztó berendezéseket. íiezsi viüek egyik legnagyobb koiliuza a Vaszillev-koihoz. kolhozban a traktorosok a tavaszi munkák ideje alatt 4 nap alatt 4.500 hek­tár földet műveltek meg. A tavaszi munkák versenye a kassai kerületben A tavaszi munkák versenyében a kassai kerületben az első helyre a jászói, második helyre a mikolcsai, a harmadik helyre pedig a szennyi EFSz került. A jászói II. típusú EFSz-ben a tavaszi munkákat 7 nap alatt, vagyis két nappal előbb végezték el, mint ahogy eredetileg tervezték. Ezt az eredményt főleg a jól megszer­vezett két munkacsoporttal érték el, amelyek szocialista munkaversenyt folytattak egymá~ között. Ebből a versenyből Závatkai József cso­portja került ki győztesen. A jászói szövetkezeti tagok 7 nap alatt bevetettek ?0 hektár árpát, 60 hektár zabot, 23 hektár lent, 6 hektár borsót és 10 hektár lucernát. Ezenkí­vül a herekeverékek alá megműveltek 29 hektár földet és 50 hektár rétet, 30 hektár legelőt pedig megjavítottak. A miskolcsanyi III. típusú EFSz tag­jai a földmunkák elvégzésére egy 14 tagból álló munkacsoportot alakítottak, öt traktor és öt lófogat segítségével elvetettek 17 hektár zabot és 6 hektár árpát. A szennyi szövetkezeti tagok 1150 hektár földön gazdálkodnak. A tavaszi munkákat elsőnek kezd­ték meg a kassai járásban. A barci állami traktorállomás segít­ségével 10 nap alatt elvetettek 110 hektá árpát, 84.5 hektár zabot, 4 hek­tár bOiSót, 10 hektár tavaszi búzát, 5 hektár napraforgót, 1.15 hektár hagymát és 40 hektár takarmánykeve­réket. A püspöki szövetkezet tagjai is meggyőződtek a szövetkezeti állattenyésztés előnyeiről A pozsonypüspöki szövetkezet tag­jai a munka jó megszervezésével el­érték, hogy a tavasziak vetését 14 nap alatt befejezték. A pozsonypüs­pöki szövetkezeti tagok meggyőződ­tek a nagy táblákon való közös gaz­dálkodás előnyeiről. Már télen ké­szülődtek a magasabb típusú munka­módszerre való áttérésre, mert meg­győződtek arról is, hogy a magasabb típusú munkamódszer bevezetése teljes mértékben bizto­sítja igazságos jutalmazásukat is. A szövetkezeti istálló biztosításáról szóló kormányhatározat megjelenése Milyen előnyökben részesülnek azok a földművesek, akik példásan teljesítik beszolgáltatási kötelezettségüket Ismeretes, hogy azok a földművesek, akik teljesítették kontingensüket, terményfeleslegüket eladhatják a sza­badpiacon. Ezért minden földműves célja, hogy beszolgáltatási kötelezett­ségének teljesítésével' ménnél előbb éi .ékesíteni tudja feleslegét a szabad piacon. Hogy a kis- és középföldmű­vesek törekvése a kontingesek telje­sítésére még jobban fokozódjék, a ke­reskedelemügyi megbízotti hivatal 1951 április 23-tól kezdődőleg fel­emelte a sertések szabadpiaci árát, mégpedig a 71—100 kilogrammos élősúlyú sertések ára kilogrammon­ként 70 korona, a 101 kilogrammon felüli sertéseké pedig 80 korona lesz. A sertések szabadpiacon való áru­sítására való engedély kiadására ér­vényben vannak az eddigi rendeletek, vagyis a földművesek akkor adhatják el sertéseiket a szabadpiacon, ha eleget tettek a kenyér- és a ta­karmánygabona-, a burgonya-, a kukorica-, a sertés- és marhahús be­szolgáltatási kötelezettségüknek a mult évben és az idén is a fentem­lített termények beszolgáltatását rend­szeresen teljesítik. után megtárgyalták a közös állatte­nyésztés bevezetésének a kérdését is. Rájöttek, hogy a közösen elhelyezett állatok ellátá­sáról pár ember is tud gondoskodni, tehát fölösleges, hogy ki-ki maga etet­gesse egy-két darab állatát. A közö­sen elhelyezett állatok rendszeres ta­karmányozásban részesülnek, amire az egyénileg gazdálkodó földműves sok esetben képtelen. így t hát a pozsony­püspöki szövetkezeti tagok annak elle­nére, hogy mégcsak a II. típusú mun­ka lódszer szerint dolgoztak, hozzá­láttak a közös szövetkezeti istálló biz­tosításához. A szükséges építkezési anyagot saját forrásaikból merítették. Ezenkívül a szövetkezeti tagok politikailag is felkészültek a maga­sabb típus bevezetésére. Állandó meggyőző munkát folytat­tak a még ingadozó tagok között. így aztán március 11-én áttértek a III. típusú munkamódszerre. Most már még azok is, akik nemré­gen bizalmatlanul tekintettek a ma­gasabb típusra való áttérésre, belátták, hogy a magasabb típus elsősorban az ő javukat szolgálja, mert hiszen egyre jobban növekszik a jövedelmük. így például a dohánytermelő csoportban Pinke Miklós 14 nap alatt több mint 4000 koronát keresett. Ez bizony nagyon szép összeg, ha figyelembe vesszük azt, hogy Pinke Miklós annak idején a nagybirtokosnál 4 hónap alatt sem tudott ennyit megkeresni. Most pedig, ha túlhaladja a tervezett hektáronkénti termést, akkor még külön 50 százalékos juttatásban ré­szesül. A pozsonypüspöki szövetkezeti ta­gok magukévá teszik az új munka­módszereket és szorosan együttmű­ködnek a községben dolgozó trakto­rosbrigáddal. Segítnek összeállítani az agregátokat és biztosítani a mellékfel­szerelést, hogy a tavaszi munkákat tényleg sikeresen eltudják végezni a lehető legrövidebb időn belül. -4

Next

/
Oldalképek
Tartalom