Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-25 / 121. szám, péntek

1951 május 25 ILET Homf»R fe-ezzöfc be a? 1950-51-es pártoktatási évet A pártoktatás évének egyes tanulóköreiben májusban. a pártok-! tatás évének utolsó, hatodik témáját veszi át — a párt építésének j kérdéseit, a párt vezető szerepét a j szocializmus építésében és a népi' demokratikus állam jellegének kérdéseit. Eme elméleti és politikai kérdtósek alapos megvilágítása nagyjelentőségű a Párt és további útunk számára. Ezért szükséges, hogy a pártbizottságok a pártoktatatási év utolsó témájának fokozott figyelmet szenteljenek, figyelemmel kísérjék és biztosítsák a magas eszmei-politikai színvonalat és szervezetileg és politikailag is úgy irányítsák az utolsó hónap oktatásának lefolyását, hogy a pártoktatás évét sikeresen fejezzék be. Egyidejűleg nagy gonddal és felelősségteljesen . kell felkészülni 6 pártoktatás évének befejezésére, meg keü magyarázni a pártoktatási év politikai kiértékelésének, a pártbizottságok funkcionáriusai, a pártoktatási év tanítói és résztvevői munkájának jelentőségét. Az utolsó előadási órán az értékelésben azokat az alapvető irányelveket tartsuk szem előtt, j amelyeket a CsKP Központi Bizottságának elnöksége 1950— 1951-es pártoktatási évről szóló határozatában kitűzött. „A záróértékelésnél állapítja meg • határozat — megbíráljuk minden egyes tag és jelölt eszmei fejlődését. Az oktatók segítségével a szervezetek bizottságai áttujmilmányozzák, kl hogyan művelte magát politikai téren, eszmeileg hogyan növekedett, hogyan tudta ismereteit a gyakorlati munkában érvényesíteni, milyen feladatokat lehet a jövőben rábízni és a pártoktatás évének harmadik esztendejében milyen tanulókörben vesz részt. Egyidejűleg megvizsgálják azt, hogy minden egyes tag .és jelölt hogyan teljesíti azokat a tanulmányi kötelezettségeit, amelyeket az 1950-es évbe„ tartott felülvizsgálásnál vállalt." A pártok tatás éve záróértékelésének politikai jelentősége A pártoktatás mult évének tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy a pártoktatás jól végrehajtott záróértékelése nélkül liem lehet sikeresen megkezdeni egy újabb iskolaévet. A záróértékelésnek meg kell mutatnia a pártnak az oktatás eredményeit, azt, hogy a pártoktatás éve folyamán hogyan dolgoztunk, hogy az oktatás mennyiben emelte egyesek és a pártszervezetek politikai és szervezeti munkáját. Egyes tagok fejlődésének konkrét példáin és pártszervezetek fokozottabb aktivitásán, ellenőrzi az egész párt az eszmei-politikai nevelés eredményeit és azt, hogy a pártoktatás évét helyesen vezették-e. A záróértékelés alkalom arra is, hogy a pártoktatás évében felmerült hiányokat és hibákat feltárjuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol tavaly jól végezték a pártoktatás évét, az idei tanulás még sokkal jobban folyt le, mert az oktatás résztvevői és a pártbizottságok is céltudatosan küszöbölték ki azokat a hibákat, amelyeket a záróértékelés leleplezett. Ezzel szemben ott, ahol a pártoktatás évének befejeztét formálisan vagy pedig- hanyagul hajtották végre, ahol a záróértékelésnél nem tárták fel a pártoktatás éve folyamán felmerült hibákat és azoknak okait, a tanulás menete nem lett jobb, a résztvevők és a pártbizottságok is megmaradtak a régi hibákban, amelyek gyakran még súlyosbodtak is. A zárőértékelés a pártbizottságoknak pontos képet nyújt a pártoktatás vezetésével kapcsolatos kérdések terén. Felszámolja az oktatás lefolyásának biztosításával kapcsolatos elhajlásokat. A pártbizottságoknak nagy gonddal kell vizsgálniok azt, hogy vájjon a pártoktatás évét nemcsak kizárólag adminisztratív módon vezették-e, hogy vájjon nemcsak statisztikailag kísérték figyelemmel a részvételt kimutató számadatokat, míg arra, hogy milyen volt az egyes elöadások tartalma, milyen nézetek harcoltak egymással a viták során, hogy az egyes nézeteket helyesen va£y helytelenül-e magyarázták, IIJ SZO A vita irányításának művészete Az SzK(b)P tapasztalatai a pártoktatás tanfolyamain végzett munka terén nem fordítottak kellő figyelmet. A pártoktatás évének helyes kiértékelése, a hibák és hiányok okainak feltárása azt jelenti, hogy a pártoktatás jövő évében gyorsabban fogunk előre haladni a tagok és jelöltek nevelése terén. Hogyan végezzük a záróértékelést az egyes tankörökben Az egyes tankörökben a pártok, tatás évének záróértékelését külön ülésen végezzük el június felében. Az alaptanfolyam és a marxi-lenini körök ülését az oktatóval és annak helyettesével való megbeszélés után az alapszervezet bizottsága hívja egybe és ezekre az ülésekre egyegy bizottsági tagot küld ki. Az esti iskolákban a záróértékelésre különös gondot kell fordítani, mert ezekben a járási szervezet legfejlettebb tagjai ós funkcionáriusai vettek részt. Az esti iskolák gyűlését az oktatóval és helyettesével való megbeszélés után a járási bizottság hívja egybe és a gyűlésre kiküldi a járási bizottság egyik tagját. A bizottság tagjai vezetik a záróértékelést, e mellett gondjuk van arra, hogy az értékelés ne csak formális legyen, hogy helyesen értékeljék a pozitívumokat és mélyrehatóan feltárják a hiányok okait és hogy a résztvevők az értékelésből helyes következtetéseket vonjanak le. Az oktatás minden egyes résztvevője mindenekelőtt saját munkájáról számol be és mond bírálatot. Az oktatás többi résztvevői és főként az oktató felhívja a figyelmet az egyes résztvevőknél mutatkozott hiányokra és rámutat arra, hogy azokat a hiányokat hogyan pótolják. Hogyan értékeljük a tanulókör résztvevőinek munkáját? Mindenekelőtt eszmei-politikai növekedését kell értékelnünk, főleg azt, hogy az oktatás hogyan járult hozzá ahhoz, hogy politikailag és elméletileg elsajátítsa a szocializmus építésének problémáit és a békeharc problémáit, hogy hogyan tudja a szerzett ismereteket munkájában felhasználni és a dolgozóknak hogyan tudja a Párt politikáját magyarázni. Meg kell vizsgálni azt, hogy vájjon a tanulókör résztvevői áttanulmányozták-e a nekik kijelölt politikai irodalmat (brosúrákat stb.), hogy vájjon az építő feladatok teljesítésében nagyobb mértékben tükröződik-e a szocializmus építésének, a Párt politikájának és a békeharcnak megértése, hogy a munkához való viszonya öntudatosabbá válik-e. Az egyes résztvevők munkája záróértékelésénél fel kell tüntetni azt, hogy a pártoktatás következő évében milyen tankörbe sorolják be, esetleg, hogy politikai fejlődése alkalmassá teszi-e valamilyen funkcióra. Az oktató* és tanulókör munkájának értékelése Az oktató munkájának értékelésénél főleg azt kell tekintetbe venni, hogyan segített a résztvevőknek a tananyag elsajátításában, hogyan tanította őket önállóan tanulmányozni az egyes témaköröket és a nyert ismereteket najpi munkájukban alkalmazni —, tehát egybekapcsolni az elméletet a gyakorlattal. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az oktató a pártoktatás éve folyamán, hogyan készült fel a bevezető előadásokra, vitákra és szemináriumokra, vájjon áttanulmányozta-e megfelelően az irodalmat, résztvett-e az oktatók tnstruktázsán és vájjon a marxi-lenini tanácsadó és tanulmányi körökben keresett-e magyarázatot a számára nem világos kérdésekben. A bizottság kiküldött tagja minden egyes résztvevő, tehát az oktató értékelését is összefoglalja és ez az összefoglaló értékelés szolgál alapul a pártoktatás éve kiértékeléséhez az alapszervezet bizottságában. A résztvevők munkájának kiértékelése után az egész tanulókör kiértékelése következik, továbbá annak megállaipítása, hogy az alapszervezet bizottsága milyen figyelmet és gondoskodást szentelt a tanulókörnek, az oktatónak, meg volt-e a szükséges brosuraanyag, Tehát ki kell értékelni az oktatóhelyettes munkáját is és a tanulókörrel kapcsolatos egész szervezeti munkát is, A politikai oktatás egyik eredményes módja az élénk és széleskörű vita. Minél aktívabb részesei a hallgatók a vitának, annál jobban sajátítják el az anyagot. Ha a propagandista nagyobbrészt maga beszél, bármely tartalmas is, nem érhet el olyan eredményt, mint amilyet a kérdés kollektív tárgyalása és a jó elvtársi vita biztosít. M. Nikolájev a Vladimír Iljics nevét viselő üzem öntődéje üzemi tanfolyamának oktatója a következőkben számol be tapasztalatairól: Az előadásokra jól készülök, sok könyvet olvasok, kiválasztom a különféle segédeszközöket, összeállítom a vázlatot és így megyek az oktatásra. De kedvetlenül térek vissza, ha hallgatóim nem sajátították el az anyagot. Ez rendesen akkor történik meg, ha csak magam beszéltem és nem tudtam hallgatóimat fesztelen eszmecserébe bevonni. M. I. Kalinin írásaiban kerestem tanácsot. Elolvastam a propagandistáknak és népnevelőknek írt utasításait. Michaü Ivanovics azt tanácsolja, hogy keressük az utat az emberek szívéhez, hogy értsük meg az emberi szív érzékeny rezgéseit és ne féljünk a kényes kérdésektől. Arra kell törekednünk, hogy aa embereket eszmecseréra indítsuk. Igyekeztem munkamódszereimet e tanácsok alapján tökéletesíteni. Amikor beszámolómban kifejtettem az anyag tartalmát, fő pontpainál, a fontos elméleti tételeknél megálltam és igyekeztem azokat a lehető legjobban megmagyarázni. É» ilyenkor néha egyenesen valamely hallgatómhoz fordultam. így bontakozott ki a vita. Igaz, nem ment könnyen. Eleinte nem jelentkezett túlságos aktivitás az oktatás folyamán. Többnyire ugyanazok az elvtársak beszéltek. Sokat fáradoztam, hogy valamennyi hallgatómat aktivizáljam. De a jól sikerült vita után a hallgatók mindig felvillanyozva távoznak és, még sokáig vitatkoznak nézeteikről. Különösen élénk és érdekes a vita akkor, ha olyan környezetből merítik az anyagát, melyet a hallgatók ismernek. így például, amikor a „Szovjet szocialista állam" cimü tárgykört tanulmányoztuk, megemlítettük, hogy üzemünket meglátogatta Vladimír Iljics Lenin. Az oktatás előtt egy kis kiállítást rendeztünk, képeket és fényképeket gyüjtöttünk össze: Iljics a munkások között, Iljics beszél a gyűlésen, egy fényképet, amely a világ proletáriátusának vezére ellen elkövetett gaz merénylet pillanatát örökíti meg: a munkások felháborodott arcát, az Iljics felé nagy szeretettel kinyújtott kezeket. Ez a kis kiállítás felidézte azon viharos évek emlékét, amelyekben az Ifjú Szovjet Köztársaság a cárizmus megdöntése után sikeresen haladt előre és az egész haladó emberiség veszett ellenségei gyilkosságra készülte kelő Vladimír Iljics Lenin, a világ első szocialista államának megalkotója ellen. Sok hallgató mindezt már régen tudta. Nekem, mint propagandistának azonban fontos volt, hogy megismertessem hallgatóimmal Vladimir Iljics történelmi jelentőségű beszédét, amelyet 1918 augusztus 30-án üzemünk munkásgyülésén mondott. Lenin beszéde ma is időszerű. Tüzeli az egész világ dolgozóit és a kommunizmus eszméi végső győzelmébe vetett biztos hittel tölti el. A hallgatók mohón figyelték Lenin minden szavát. Es máris kézről kézre járt Lenin e beszédét tartalmazó kötet és a könyvtárban szétkapkodták. A legközelebbi oktatáson folytattuk e tárgykör tanulmányozását. A hallgatók élénken vettek részt a ,vi. tában és sok érdekes példát hoztak fel. Mindez a propagandista örömével tölt el és arra kötelez, hogy még többet tanuljak és velem a tanfolyam hallgatói is fejlődjenek. M m&eúúq, tavam ZÖLDÜLNEK A FAK. Egész Moszkvában ablaknyitogatás zaja hallatszik. A háziasszonyok már leveszik a belső ablakokat, lemossák a télvíz idején bepiszkolódott üvegeket. Beköszöntött a tavasz. Az utcák egyre melegebbé válnak. Ablakaink szélesre tárulnak, hogy az új tavaszt fogadjuk. Dalokkal fogfldjuk, a munka és a béke dalaival. Életünk üteme ez, a hatalmas építkezések egyenletes es magabiztos üteme. Ragyogó és derűs a jövőnk. Las Vegas amerikai városba szintén megérkezett a tavasz. De ennek a városnak a lakói nem veszik le a belső ablakokat, egyszerűen nincs mit levenniök. Helyettük a kormány fáradozott, amely Las Vegastól nem messsze lőteret létesített. Előttünk van a „Life" című folyóirat fényképfelvétele, melyen férj és feleség boltocskájuk kirakatüvegeit méregetik. Köröskörül üvegsiilánkok, melyeket a robbanás ereje ütött ki. Lasz Vegaszba aggasztó tavasz köszöntött be. A szél betört ablakokon keresztül süvít. A háború kesernyés füstjétől éjszakánként nem lehet aludni. A kesernyés füst terjeng egész Amerikában. Amerika számára nincsen tavasz, hideg lett, a háborús pszihózis rohamai rázzák. Az USAban nemrég új kampány kezdődött: „az atomtámadás elleni személyi felkészülés" kampánya. Ezt a „Hirdetésügyi Tanács" vezeti. A Tanácsban ülő üzletemberek már megúnták, hogy ananászkonzervekkel és lábizzadás elleni csodaszerekkel vesződjenek. Az ilyesmi szatócskodás. Atompszihózis — ez az igazi üzlet. Emiatt verik félre a harangokat New York és Philadelphia, Chicago és Washington reggeli és esti újságjai. A hangszóróból a rádión át dörgés hangzik: darabot közvetítenek, melynek tárgya — atomtámadás New York ellen. Az amerikai szülőket ezzel a kérdéssel ejtik kétségbe: „Tud az ön fiacskája egy pillanat alatt arcrabukni, kinyújtott könyökére fejet hajtani és szemet húnyni? Gondoskodjék róla, hogy ezt a gyakorlatot még ma este alvás előtt elvégezze." És néhány megijedt szülő rohan haza és kipróbálja, rendelkezik-e csemetéje azzal a képességgel, hogy egy pillanat alatt arcra bukjék ... Ennyit a gyermekek részére. De a f lnőttek részére valami rémesebb vár. A „Time" című folyóirat minap cikket közölt „Bombázott város" címmel. A cikk epikusán kezdődik: „Képz ljék el, hógy egy borús, őszi reggel, egy bombavető, melynek atombomba a rakománya, beiiatol a New York fölötti sztratoszférába és ledobja bombáit." Ezután a „Time" atomlovagjai szárnyakat adnak fantáziájuknak. Leírják, hogyan fog rombadőlni az „Empire State Building", a „Metropolitain-Oper", a williamsburgi híd, sőt Clyne áruháza is. Igen, igen — Clyne áruháza pozdorjává zúzódik és a környék lakosságának ijedelmére, még a robbanás után is sokáig a levegőben fog lebegni egy 36"-os női félcipő ... AMERIKA FÖLÖTT a háború keIrta: V. LEVSIN sernyés füstjí terjeng. És ezt nem semmisítik meg sem szabadalmazott rózsavízzel, sem mézesmázos szólamokkal. Amerika elnöke nemrégiben tartotta soronlevő „béke"-beszédét. E beszéd céljára nem talált alkalmasabb helyet, mint Eberdinben (Maryland állam) a tüzérségi kísérleti lőteret. Valóban tanulságos kép: az elnök édesen dalol békevágyáról, arról, hogy az USA-nak „nincs szándékában valamelyik állam elpusztítása" és így tovább s azonmód, a helyszínről vágtában siet az új tankok, puskák és ágyúk megtekintésére ... Trumanlól nem marad el Sir John Slessor, az angiol katonai légierők amerikanizált vezérkari főnöke sem. A Sir szereti a paradoxonokat. A közelmúltban kijelentette, hogy „a béke jegjobb biztosítéka — a bombavető". Ugyanilyen sikerrel Tokióban, a császári palota bejárata fölé hirdetést lehetne függeszteni: „Az egészség záloga — a pestises bolha." Az USA vezetői kudarcaikat és saját agresszív politikájuk összeomlását az atomszenvedéllyel igyekeznek leplezni és arról panaszkodnak, hogy a washingtoni »békeangyalok« fölött nem tudni honnan kerekedő »veszély« lebeg. Ezek a kudarcok egyre nagyobbá és nagyobbá válnak. És tetejébe ezek a misterek még nagyzolnak is. Azt hangoztatják, hogy »Washingtonban minden csendes*. »Mi távolról sem vagyunk az erkölcsi és gazdasági rothadás állapotában® — bizonygatta a minap Truman Vegyük fontolóra ezt a kijelentést. A gazdasági rothadásról hadd beszéljenek az elnöknek a munkanélküliek milliói, hadd szóljanak azoknak a gyáraknak a halott kéménvei, melyeknek béketerkeire a háborúról képzelődő vezetőköröknek többé nincsen szüksége. No és ami az erkölcsieket illeti? Tételezzük fel, hogy a bűncselekménveknek, a banditizmusnak és az »amerikai életforma® •"hhc hasonló gyönyörűségeinek közismert növekedése nem esik latba. Té'elezzük fel azt is, hogy a washingtoni vezetők, akik a háborús pszihózis fokozása terén nem kevés sikert értek el, önmaguk az olympusi nyugalom állapotában vannak. Még azt is feltételezzük, hogy Forrestall azért ugrott ki az ablakból, mert Pharaon és O'Connel cég gumitalpainak rugalmasságát akarťa kipróbálni. Azonban itt van a New Repulíc cimü folyóirat egyik cikke. A címe fölöttébb eredeti: »Truman lelkiállapota.* A szerző néhány oldalon át majd kibújik a bőréből, miközben azt bizonygatja, hogy az amerikai el nök »mindennek ellenére* — normális ember. De MacCormick újságtrösztjénck lapjai mindennek ellenére azt jelentik, hogy az »elnök tanácsadói egyre nagyobb figyelmet fordítanak az elnök egészségi állapotára ...« Trtiman április elején kijelentette: »Nem kétséges, hogy mi a magunk hitének útját ugyanazzal az odaadással és elszántsággal követjük, amilyennel a kommunisták követik a maguk istentelen meggyőződését.* Azonban a washingtoni álszenteknek távolról sem az isten jár az eszében. Ugyanaz a fentemlített folyóirat például érdekes dolgot közöl. »Anyagi szempontból Truman megválhat állásától — jegyzi meg a lap elégedetten —, mivel a nagy fizetésnek nincsen számára döntő jelentősége. Mire elnöki tisztségének vé gére ér, már nem fog rászorulni az elnöki fizetésre. 1949 márciusától kezdödőleg, négy év alatt, Truman, egészen biztosan, legalább 250.000 dollárt gyűjt össze. A DOLLÁROK — íme, ez az, aminek a kapitalista Amerikában döntő jelentősége van! Dollárok és csakis a dollárok. Tőkét gyűjteni és nem szorulni rá a »nagy fizetés«-re, íme, erről álmodoznak a washingtoni államférfiak. A véres dollárok pedig a koreai agresszió első napjaitól kezdve, bőven hullottak az amerikai profitlesők zsebeibe. Az USA monopolistái, a Koreába való amerikai betörés első három hónapja alatt, az 1949. év harmadik negyedéhez viszonyítva, 54 százalékkal gyarapították nyereségüket. A kapitalisták híznak meg azokon a hadiszállításokon, amelyeket az egyszerű amerikaiak garasos munkabérükből fizetnek meg. A háború kesernyés füstje gomolyog Amerika fölött, átcsap az óceánon, szétárad a marshallizáit Európán. A romlott konzervekkel, a gengszterfilmekkel, a félrenevelt serdülőknek szánt irodalommal együtt a nyugateurópai országokba exportálják a z ,.amerikai életforma" ideológiáját is. Mit ki nem találtak az amerikai „ideológusok" abbeli igyekezetükben, hogy Európa népeinek bebizonyítsák, nem élhetnek az óceánontúli nagybácsi gyámolító kezei nélkül! Franciaország csatornáin hajókat járatnak, amelyeket vándormozikkal láttak el az „amerikai paradicsom" gyönyörűségeinek mutogatására. Szicíliában, ahol — mint az amerikai „Coronet" című folyóirat közli — a híreket mint a hírterjesztés fő forrásai, ma is vándorénekesek továbbítják, az amerikaiak „saját helyi trubadúrokat" szerveztek be, akik romontikus verseket szavalnak a szerelmesekről és arról, hogy a kisleányt halálos betegségéből penicillin segítségével mentették meg, amit a gazdasági együttműködés amerikai vezetősége repülőgépen küldött az USA-ból..." EURÓPA NÉFEINEK azonban nincs szükségük az amerikai penicillin csodáiról szóló dalocskákra. A népek már magával a „Marshallterv"-vel Is torkig vannak. A népek hátat fordítanak az „amerikai kultúrának, a „Kicsoda kicsodát ölt meg?"-fajta filmeknek és Bach newyorki áthangszerclé sének, amit szaxofonra és dobra írtak át („bugi-vugi!"). A népek haraggal tiltakoznak óceántúli ,,jótevőik" atornvarázslata ellen. A franciák — akármilyen udvarias emberek — nem hallgatnak a „This Week" folyóiratnak arra a tanácsára, „milyen módon kel a vendégekkel közölni, hogy itt ideje a hazamenésnek". Á franciák egyszerűen fogják a krétát, széltében hosszában minden falra felírják: „Jen kik, takarodjatok haza!" A népek hatalmas erői döntő harcba indultak a békéérl, a jobb jövőért. A jövő a népektől függ;