Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-24 / 120. szám, csütörtök

6 1951 május 26 Az erdők vízgazdaság! jelentősége Közismert tény, hogy az erdő az emberi iszükséglet egyik legfontosabb nyersanyagát, a fát szolgáltatja. Fa nélkül az emberi élet elképzelhetetlen, a fával mindennap találkozunk lépésről lépésre, kezdve a bölcsőtől, egészen a koporsóig. Fa nélkül az élet megbénulna, mert egyetlen egy szektor sincs, amelynek létezése egyenesen, vagy közvetve ne függne a fától vagy pedig a fa termékeitől. A fa, mint nyersanyag, egyre fontosabb lesz. Az egyre szaporodó találmányok következtében a fa szűkes ebből a tartalomból a legnagyobb haszna éppen az illető helybeli mezőgazdaságnak van. Az erdőtlen vidékek patakjai áradás idején erősen romboló hatásúak. A viz ilyenkor a környező földeket tönkreteszi. Az erdők azonban nemcsak a vizet szabályozzák, hanem nagy hatásuk van a csapadékképződésre is és ezzel megváltoztatják az egész környék éghajlatát. A nyári időszakban az erdőben mindig hűvösebb a levegő, mint az erdőtlen vidékeken. Az erdők hűvösebbé teszik a tájat és ezAz egyéves facsemetéket tavasszal ültetik ki, amikor a talajban még elegendő nedvesség van. séglet is egyre nagyobb, egyre több termelési eszközt és szükségleti cikket készítenek belőle. Mindez ismeretes a nagy nyilvánosság előtt is. Ezzel szemben már kevésbbé ismert, vagy pedig sok esetben egyáltalán nem ismert tény az, hogy az erdőnek sokkal nagyobb feladata is van, mint a fának nyersanyagként való felhasználása, hogy az erdők, mint védő övezet, sokkal nagyobbértékű szolgálatot tesznek az emberiségnek, mint amennyi a faanyag értéke. Az erdő legnagyobb jelentősége abban van, hogy kedvező éghajlati viszonyokat teremt a mezőgazdaság számára. A régi munkamódszerrel egy ember egy nap alatt csak 120—150 facsemetét tudott elültetni. Víz nélkül semmiféle mezőgazdaság

; termény nem lehet el. A víz menynyisége pedig nagyon nagy mértékben az erdőktől függ. A tapasztalatok, de főleg az 1947. évi katasztrofális szárazság arra tanítanak bennünket, hogy a terméketlenség sokkal nagyobb mértékben pusztít a fa nélküli vidékeken, mint a fásított területeken. Ennek a - magyarázata pedig nagyon egyszerű. A csapadék, mind az eső, mind a hó, az erdőtlen vidékeken gyorsan el jut a patakokba anélkül, hogy beszívódhatna a talaj rétegeibe. Ezzel szemben az erdők nagyon hatékonyan gátolják a csapadék elfolyását. A csapadék nagy része a fásított területeken megmarad a talaj humuszos rétegében, a másik része pedig mélyen beszívódik a többi talajrétegbe és fgy elősegíti a növények fejlődését. Amíg az erdős vidékeken a patakok és a folyók az egész év folyamán nyugodtak, változatlan a víz felszínük, addig az erdőtlen vidékeken nagyobb esőzések idején túl sebesek, sokszor veszélyesek a környező földekre, a szárazság idején pedig sokszor alig van bennük víz. Az erdős vidékek folyóiból sohsem hiányzik a mezőgazdaságot tápláló víz, amíg az erdőtlen .vidékek folyói a szárazabb időszakokban üres medrükkel nem segítenek semmit sem a száraz szelek által úgyis veszélyeztetett földeken. Az erdő tehát mint egv hatalmas vízgyűjtő szerepel. amelv azonban tartalmát csak lassan, de megfelelő arányban adja kl zel lehetővé teszik a vízpárák lecsapódását. Ezért az erdős vidékeken mindig több a csapadék, mint az erdőtlen területeken. . Az erdők azáltal is megtart ják a levegő nedvesség tartalmát, hogy a csapadék egy része egyenesen a fák leveleiről párolog el és ezáltal felhők keletkeznek. Ez a körülmény szintén nagyon kedvezően hat az erdők körüli növények fejlődésére. A talajt sűiű faövezet védi, úgyhogy a levegő nedvességének fenntartása sokkal arányosabb, mnit az erdőtlen vidékeken. Ezenkívül az erdő bizonvos mértékben kiegyenlíti a hideg és a meleg közötti különbségeket is, főleg a levegő hűvösebbé tételével a nyár folyamán, amely körülmény szintén nagyon jó hatással van a mezőgazdaságra. Hogy a dolog másik oldalát is nézzük, a mocsaras földeken is jó hatással vannak a fák, mert ha alkalmas fákból áll az erdő az ilyen vidéken, akkor a talajt jelentős mértékben megjavítja. Az erdő további védő' jelentősége abban áll, hogy a szeíek mechanikus és kiszárító káros hatásai ellen megvédik a környező földeket. A száraz szelek az erdőtlen síkságokon sók esetben pár perc alatt képesek tönkretenni a földrrfííves egész évi fáradságos munkájának eredményeit. Ezt bizonyítják például azok a nagy károk, amelyeket a szél Galánta környékén 1947-ben okozott. Ilyen esetekben a legjobb védő berendezés az erdő, mégpedig az, amely a szelek irányára merőlegesen van ültetve. Ilyen módon megtöri a szél kártevő erejét és megvédi a talajt a kiszáradás ellen. Ezeket az erdőövezeteket szélfogónak nevezzük. Hatalmas jelentőségük miatt már nálunk is megkezdtük ültetésüket. Ebben a munkában nagy segítségünkre szolgálnak a szovjet tapasztalatok. Véd jük meg ezért erdőinket minden lehető módon, ne engedjük meg, hogy avatatlan kezek károkat tegyenek bennük, mert az erdők a biztosítékai anUJSZÖ Hogyan teljesítik a traktorállomások legjobb dolgozói első országos értekezletének határozatait A traktorállomások legjobb dolgozóinat; első országos értekezletén hozott határozatok nagy lépést jelentenek előre a szocializmushoz vezető úton. A nemesócsai állami traktorállomás dolgozói is megtárgyalták a határozat egyes pontjait és megkezdték munkahelyükön teljesítésüket. Az állomás összes alkalmazottai bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe, amelynek segítségével nemcsak, hogy teljesítik, hanem rendesen túl is teljesítik a termelési terveket. Versenyeznek az egyes traktoros brigádok és az egyének is. A legjobb eredményeket a 2-es számú brigád éri el. A tavaszi munkákban is ez a brigád járt az élen. Vezetője Nagy Imre, aki a brigád többi tagjaival együtt helyesen értelmezi a szocialista munkaverseny jelentőségét, minden erejét latba veti, hogy a brigád munkáját még jobbá tegye. Ebben a brigádban testvériség uralko. Az egyesek sikere, az egész brigád sikere. Minden munka után öszszejönnek és megbeszélik az eredményeket és kicserélik tapasztalataikat. A nemesócsai traktorállomás legjobb traktorosa Petőfi Vince. A tavaszi munkákat agregátok segítségével végezte. Az üzemanyagmegíakarílásban is nagyon szép eredményeket ért el. Skoda 30-as által vontatott agregátjával tíz óra alatt 11 hektár földet megművelt, vagyis mégboronázott, bevetett és újra boronazott. E mellett a munka mellett csak 44 liter üzemanyagot használt fel. Munkáját mindig kiválóan végezte, úgyhogy a szövetkezeti tagok büszkén tekintenek i á. A nemesócsai traktorállomáson több i'yen jó dolgozó is van. Megemlitjük például Majer János esztergályost, Csóka Károly autómechanikust, Varga Rudolf javítót és Filkó József cséplőgép j<n ítót. Ezek az elvtársak szintén szocialista munkaversenyt folytatnak egymás között és példát adnak a többieknek, mint kiválc szervezők és mint az új munkamódszerek úttörői, akik sohasem elégednek meg az elért eredményekkel Munkájuk közben állandóan érdeklődnek a másutt elért eredmények iránt és vigyáznak, hogy semmiféle olyan újdonság el ne kerülje figyelmüket, amellyel fokozhatnák munkájuk teljesítményét. Becsületes és szorgalmas munkájukért ezek a szorgalmas dolgozók igazságos jutalmazásban is részesülnek. Normák szerint dolgoznak és havonta legkevesebb 6000.— koronát megkeresnek. A szocialista munkaverseny a nemesócsai traktorállomáson minden dolgozó szívügyévé és a terv teljesítésének hajtómotorává vált. A verseny segítségével a tavaszi munkákban lényegesen csökkentették a termelési költségeket. 19 agregáttal fogtak hozzá a nemesócsai traktorosok a tavaszi munkákhoz. Ez tette lehetővé, hogy két héttel előbb befejezték a tavaszi munkákat, mint ahogy eredetileg tervezték. Nagyon jól bevált náluk a kultivátorokból, boronákból és hengerekből öszszeállított agregát, amelyet a KD-35ös hernyótalpas traktorral vontattak. Ezzel az agregáttal tíz óra alatt tíz hektár földet műveltek meg. Ehhez a munkához csak 58 liter üzemanyagot használtak el. A tavaszi munkákban elért szép sikerek n^m kis mértékben köszönhetők az egyes EFSz-ek mellett létesített traktoros központoknak. Ezeken a közpotokon a traktorosok tovább képezhették magukat úgy politikai, mint szaktéren. Ezenkívül nagy időmegtakarítást és üzemanyagmegtakarítást is jelentenek a traktoros központok. A traktörállomások legjobb dolgozói országos értekezletének határozatait a nemesócsai traktorosok az új káderek iskolázása terén is teljesítik. Az önkötőzők és a kombájnok kezelői számára tíznapos iskolázást tartottak, melyen az állomás II legjobb traktorosa vesz részt. Két traktoroslányt Lőcsére küldtek politikai szakiskolára. Az értekezlet határozatait a két vá'.tás beveztésével is teljesítik. Igy lényeg.esen megrövidítették a tavaszi munkák elvégzésének idejét. Azt hitték, ha engem eltesznek láb alól

? vége a szövetkezetnek Az új munkamódszerrel egy ember egy nap alatt 500—1200 facsemetét is elültet. nak, hogv a földműves ne dolgozzon hiába és hogy dolgozó népünknek, meg legyen a mindennapi kenyere és hogy eddig terméketlen földjeink, amelyek ki voltak téve annak, ho^y lassan sivatagokká válianak, újra az ember érdekeit szolgálják. Ing. L. ŠUHAJIK. „A letűnő osztályok nem azért fejtenek ki ellenállást, mert erösebbek lettek mint mi, hanem azért, mert a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők és ők gyengébbé válnak, mint mi. És éppen azért, mert gyengébbé válnak, érzik, hogy utolsó napjaik közelednek és kénytelenek minden erővel, minden eszközzel ellenállni. Sztálin. Április 6-ra Kamocsán, ahol szövetkezeti instruktor vagyok, a tavaszi vetőmag és a műtrágya beszerzéséről, meg a tavaszi munkák elvégzéséről megbeszélést hívtunk össze, amelyen résztveitek nem csak a szövetkezeti tagok, hanem az egyénileg gazdálkodók is. A gyűlés a legnagyobb megértésben folyt le. Megígértem, hogy a következő héten, kedden, ismét eljövök és a még nem rendezett kérdéseket bővebben megbeszéljük és akkor már választ tudok adni a vetőmag beszerzésben előfordult nehézségekre is. /. gyűlés befejezése után még egynéhány kérdésre válaszoltam a gazdáknak, majd kimentem a teremből, felvettem a kabátomat és indultam hazafelé. A kerékpáromra nem ültem fel, mert ifjú Kósa Lajossal, aki szintén abban az irányban lakott, amelybe nekem Szimőre kellett mennem, együtt indultunk útnak. Együtt mentünk Kósáék házáig. Ott elbúcsúztunk egymástól, én felültem a kerékpárra és indultam Szimő irányába, Kósa pedig hazament. Az idő kellemes volt, gyönyörködtem a traktorokban, amint szántottak és ahogy lámpájuk fénye a sötétben egymást keresztezte. Teljesen elmerülve ebben a látványban haladtam az úton. Amikor Kamocsától már 3—400 méter távolságra voltam, észrevettem, hogy előttem, úgy 20 méter távolságban az átmenti fák mellett, egy alak van meglapulva. Semmi rosszra nem gondoltam, bátran hajtottam tovább. Nem az első eset volt már, hogy itt emberrel találkoztam. Vagy csősszel, vagy csendőrrel, vagy volt úgy-, hogy részeg emberrel találkoztam. Amikor olyan 8—10 méterre értem a fához, amely mellett az alak volt, az megmozdult és indult ki áz útra, egyenesen felém. Akkor leszálltam a kerékpárról, keresztbe tettem magam előtt és vártam. Az illető nyugodt lépésekkel jött felém. Mikor egy méter távolságra ért hozzám, a kezét előrenyújtotta. Én azt hittem, hogy kezet akar celem fogni és én is nyújtottam a kezem. Amikor a kezünk találkozott, észrevettem, hogy valami fémtárgy van a kezében. Ebben a pillanatban az előttem átló alak keze a magasba emelkedett és egy pisztoly csövének a nyomását éreztem a mellemen. Azt már nem tudom megmondani, hogy tudatosán-e, vagy pedig csak ösztönszerűen. de a kerékpárt ellöktem magamtól és ezzel egy kicsit jobbra hajoltam. Ebben a pillanatban a lövés eldördült. A dörrenés, a füst és a fény egy pillanatra elvakított. A támadó látta, hogy nem esem össze, ezért a pisztolyaggyal hatalmas csapást mért a jobb szemem fölé. A szememet azonnal elfutotta a vér. A támadó pedig még vagy hat ütést mért a fejemre, mire aztán én a földre estem. Még mindig nem tudtam, ki a támadó. Amikor a földre estem, a támadó a mellemre térdelt és újból a fejemet kezdte verni a pisztollyal. Én közben kétszer segítségért kiáltottam. Támadóm ekkor balkezével befogta a számat, jobbkezével pedig a pisztolyt újból a homlokomhoz szorította és a pisztoly ravaszát húzogatta. Ez volt a legborzalmasabb pillanat, amikor tudtam, hogy pillanatok múlva meghalok és azt sem tudom, hogy miért, vagy hogy ki gyilkol meg. Szerencsére a pisztoly nem sült el. Lehet, hogy a töltény volt régi vagy vizes,' mert a nyomozás során kiderült, hogy az ütőszeg teljesen összeverte a töltény gyutacsát. Hogy a pisztoly nem sült el, a gyilkos keresni kezdett valamit a zsebében. Ekkor egy pillanatra levegőhöz jutottam és támadómat sikerült lefordítani magamról. Én kerültem felül. Kihasználtam ezt a kis előnyömet és menekülni kezdtem Kamocsa felé. Támadómmal nem szállliattam szembe, mert a balkarom bénultan lógott. Menekülés közben körülbelül 50—60 méter után a gyilkos újból utóiért. Földhöz vágott és újból a pisztolyaggyal kezdett ütlegelni. Most kezdtem csak a ruhájáról felismerni. A fekete pantallóról és a rövidszárú bakancsról. Ekkor sikerült o legérzékenyebb részébe rúgnom, úgyhogy leesett rólam, a pisztoly pedig kirepült a kezéből. Míg a posztolyt kereste az úton, addig én kitörültem a szememből a vért és támadómat, ahogy a pisztolyt kereste, fellöktem és újból menekülni kezdtem. Alig futottam 20 métert, szédülés fogott el, megálltam, újból kitöröltem a szememből a vért és a számból kiköptem az aludt vért. A gyilkos újból utóiért, de a támadás most szemközt történt. Újból ütlegelni kezdett, de nekem sikerült elkapni a nyakán lévő sált és ezzel a fejét közelhúztam magamhoz. Ekkor ismertem fel támadómat, Csicsel Pált, akit a napokban megszólítottam, hogy miért vet búzát a földjébe, amikor árpa van neki előírva. Csicsel Pál a kamocsai szövetkezet legádázabb ellensége, kocsmatöltelék, aki. mindig kerülte a munkát — ez akar hát meggyilkolni. Nem volt nálam semmi védekezésre alkalmas szerszám, csak a tíz körmöm, tehát ezzel estem az arcának, hogy így legalább ismertetőjelet is hagyok rajta. Újból a földre zuhantam. a gyilkos újból nekem állt. rugdosott, u pisztollyal úiból a fejemre akart csapni, de az ütés célt tévesztett és a pisztoly elrepült a fejem mellett. Csicsel újból a pisztoly kereséséhez fogott, én pedig összeszedtem maradék erőmet és Csicselt újból belöktem az árokba és ahogy csak tudtam

j menekültem a falu felé. Futás közben valami zörrenést hallottam a hátam mögött. A jobb lábamat erős ütés érte és úgy vettem észre, mintha lábam fokozatosan zsibbadna. Visszanéztem, Csicsel még akkor is a pisztolyt kereste és úgy láttam, hogy már nincs szándékában utánam jönni. Bevánszorogtam Kamocsára, felzörgettem Kósáékat, kértem őket engedjenek be. A villanyt nem engedtem meggyújtani, nehogy a család megijedjen tőlem, amilyen állapotban voltam. Megkértem Kósát, hogy kísérjen el az orvoshoz. Az orvosnál tudtam csak meg, hogy meg vagyok lőve, hogy a golyó a balvállamba fúródott. Ezután megkértem egy pár elvtársat, hogy menjenek el a kerékpáromért, az úton majd megtalálják. A kerékpárt nem találták meg, hanem elhozták a sapkámat és egy kicsi, borotvaélesre kiköszörült baltát. Ekkor tudtam csak meg, hogy mi colt, amit utánam dobott Csicsel. Ez a oalta volt. ami futás közben a lábamat érte és mintegy tíz centiméteres sebet ütött rajta. Engemet aztán beszállítottak a kórházba, de a kamocsai szövetkezet tagjai mindennap nálam voltak és láttam arcukról, hogy mennyire aggódnak értem. Azon az estén, amikor ez a gaztett történt, a falu lakói közül sokan látták Csicsel Pált az én kerékpáromon, amint a dülőutakon hazatért és a falu másik végéről jött a lakása felé. Látta a kamocsai tűzoltóparancsnok, amint lakásával ellenkező irányba ment kerékpáron. Látták a postahivatal ablakán is leskelődni, amikor a mentőkért és a csendörségre telefonáltak. Amikor a csendőrség Csicsel Pált felkereste a lakásán, az már ágyban aludt, részegnek tetetve magéit, az asztalon pedig egy félliter pálinka volt. Ezzel akarta Csicsel Pál félrevezetni a hatósági közegeket és bizonyítani ártatlanságát. Előkerült a kerékpár is, csak a táskám nem akart sehogyse előkerülni. Ugylátszik, arra valakinek szüksége volt. Ha lassan is, de mégis csak felgyógyulok. Nem tudom, hogy kiknek a megbízásából és hogy miért akart Csicsel Pál meggyilkolni, de bizonyára azt hitték, hogyhi engem eltesznek láb alól, akkor Kamocsán megbukik a szövetkezet. Mennyire ostobák! Anynyira ostobák, hogy nem tudják, hogy a szövetkezetet nemcsak én akarom, hanem a dolgozó parasztok maguk akarják, mert tudják, hogy mit jelent az kizsákmányoló kulák nélkül élni és boldogulni a szövetkezetben. Ezzel az aljas merényletükkel nemhogy ártottak volna a szövetkezetnek, hanem éppen ellenkezőleg: a kulákok és a reakció most leleplezte ma"át azok előtt a dolgozó parasztok e'őtt is, akik eddig esetleg még hittek mézes-mázos szavaiknak és szemenszedett hazugságaiknak. Elmondta: KUTRUC LÁSZLÓ, a kamocsai EFSz instruktora