Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-24 / 120. szám, csütörtök

4 ÜJSZÖ 1951 május 24 Mezőgazdaság A tavaszi mezőgazdasági munkák ebb>_n az évben április elsejéig az 1950-es évvel szemben jelentősen késtek. A tavaszi mezőgazdasági munkák végzésében a csehsz.cvák birtokok és a magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetek sokkal előbbre vannak a magán szektornál. A falu szocializálása sikeresen haladt előre ez év első negyedévében is. Az EFSz-ek alapításának száma az előkészítő bizottságokkal együtt 7.131-et tett ki, ebből második és magasabb típusú EFSz-ek száma 3.851 volt. Ez azt jelenti, hogy nagyjában véve minden második faluban létesült EFSz, vagy legalább is előkészítő bizottság, minden negyedik faluban van magasabb típusú EFSz. Ezek a magasabb típusú szövetkezetek a szántóföldek összterjedelmének 15 százalékán gazdálkodnak. Több, mint 'egymillió hektárnyi területen végeztek műszaki gazdasági javításokat és felszántották a mezsgyéket. Közös istállóban január végéig 82.000 szarvasmarhát és 47.000 sertést helyeztek el. Ez a csehszlovákiai teljes állomány 2 százalékát teszi ki. A csehszlovák állami birtokoknak az 1951-es év első negyedévének végéig majdnem 6 százalékkal több üzemük van, mint a mult év ugyanezen időszakában volt. A mezőgazdasági területek 9.7 százalékkal növekedtek, a szántóföldek 11.6 százalékkal. A vágó állatok beszolgál tatási tervét a sertéseknél 7.8 százalékkal, a szarvasmarháknál 8.5%-kai haladták túl. Az 1951-es év első negyedévével összehasonlítva ebben az évben 40 százalékkal több sertés* és 239 százalékkal több szarvasmarhát szolgáltattak be. A csehszlovák állami birtokoknál eddig nincs annyi állandó alkalmazott, mint amennyi tervbe volt véve (97.7%), azonban így is 19 százalékkal nagyobb az állandó alkalmaztattak -száma a tavalyinál. Emellett Szlovákiában a tervet 10 százlékkai haladták túl, úgyhogy a munkaerők kérdését meg lehetne oldani vállalaton belüli átcsoportosítással Szlovákiából a cseh országrészekbe. A csehszlovák állami birtokok nem teljesítették a női munkaerők tervét sem (85.2%). Ez. azt jelenti, hogy még kb. 5.600 férfi munkaerőt lehetne női munkaerővel helyettesíteni. A traktorok száma ez év első negyedévében az 1950-es év első negyedévével szemben 59 százalékkal emelkedett, a kombájnok száma 5 százalékkal, az önkötözőgépek száma 72 százalékkal, a cséplőgépek száma 68 százalékkal, a vontatóekék száma 60%-kal, a traktorpark ereje 63 százalékkal emelkedett. A csehszlovák állami birtokok gépi felszerelése tehát sokkal nagyobb a mult évinél. Az állami traktorállomásoknak ez év első negyedévében lényegesen több alkalmazottjuk és gépük volt, mint tavaly/ebben az időben. Az alkalmazottak száma 159 százalékkal emelkedett, a traktoristák száma 170 százalékkal, a traktorpark ereje 248 százalékkal, a kombájnok száma 6 százalékkal és az önkötözőgépek száma 618 százalékkal emelkedett. Tekintetbe véve a gépek' és alkalmazottak számának növekedését, a tavaszi munkák tervének teljesítése nem volt eléggé kielégítő, még ha tekintetbe vesszük a kedvezőtlen időjárást is. Itt rámutattam gazdasági helyzetünk rövid áttekintésére és a termelésünkbe.! elért eredményekre. A Nemzeti Front összes összetevői e konferenciájának és egész népünknek figyelmét egy fontos körülményre szeretném felhívni. Bár az elért eredmények jelentős síkéi eket muntatnak, bár amint az öszszes számadatokból kitűnik, termelési terveinket előirányzatunk és feltételezesünk szerint egészben véve teljesítjük, az eddigi eredményekkel nem elégedhetünk meg. Nem elégedhetünk meg egyszerűen azért, mert követelményeink és szükségleteink fokkal gyorsabb ütemben növekednek, mint termelésünk. Ebből következik annak belátása, hogy a termelés állandóan fokozódó ütemének ellenére a követelmények egész sora még kielégítetlen marad. Ebből azután egy fontos következtetés folyik. Ha a fokozódó követelményeket ki akarjuk elégíteni, ha a kielégítetlen követelményekből folyó elégedetlenséget ki akarjuk küszöbölni, gyorsabban és többet kell termelnünk. Hogy gyorsabban és többet termeljünk ipari és mezőgazdasági termelésünket jobban meg kell szerveznünk műszakilag és gépekkel jobban fel kjľll szerelnünk, a gépek kapacitását jobban ki kell használnunk, a munkaidőt gazdaságosabban kell felhasználnunk és állandóan újabb és nagyobbszámú munkaerőket kell a termelésbe besorolnunk. Ebben az irányban összes feladatainkat még távolról sem teljesítettük és a 'ehetőségeket nem merítettük kl. Még " 'ľvon sok rejtett, kihasználatlan t 3lékunk van, amelyeket fel kell fednünk. Ezek mindenekelőtt a szocialista munkaversenyünk, élmunkásmozgalmunk, újító és sztahanovista mozgalmunk, amelyeknek a termelés fokozását és a munkatermelékenység fokozását is kell szolgálniok. Ezekről a kérdésekről nálunk már sokat vitatkoztak. Feltették a kérdést: a munkatermelékenység fokozására irányuló törekvés a bérek csökkentesét és lerontását jelenti? Erre egyenesep felelek: Köztársaságunkban, ahol államosítottuk a termelést, eltávolítottuk a tőkés kizsákmányolást és az idegen munka kihsználását, nincs érdekünkben a bérek csökkentése. A bérek csökkentéséből szocialista gazdaságunkra semmi haszon sem származhatik. Ertjekünkben áll azonban a teljesítmények fokozása, a termelés gyorsítása és javítása, a munkatermelékenység fokozása, mert ettől függ a nép életszínvonalának állandó emelése. A kapitalista társadalomban miért kellett a dolgozó embernek mindenekelőtt a bércsökkentés ellen, a bérek és munka jutalmazások emeléséért harcolnia? A kapitalista társadalomban a dolgozók vásárló ereje állandóan sokkal kisebb volt, mint a termelési teljesítmény. Ennek következménye volt a piacok túlzsúfoltsága, a gyárak leállítása, a munkanélküliség. A munkás, amikor a béremelésért harcolt, egyben a vásárlóerő fokozásáért is küzdött, hogy a túlzsúfolt piacról vásárolhasson cikkeket és termékeket és hogy elérjék, hogy a gyárak ismét dolgozzanak, hogy a munkanélküliség, nyomor és éhség megszűnjenek. A második világháborúelőtti időszakban ezért az első. Köztársaság idején nálunk is csökkentés elleni, a béremeléséért folytatott harc egész életünk kísérő jelensége volt. Csak emlékezzetek vissza azokra a hosszú évekre a kapitalista válság idején, a munkanélküliség és éhség idejére, amikor főleg itt Szlovákiában a dolgozók követelményét ez a jelszó fejezte ki: „Egy embert sem az üzemből, egy fillért sem a bérből!" Kell ma ehhez hasonló jelszót kitűznünk és harcolnunk érte? Nem kell, mert nincs munkanéküliség. Állandóan új és új munkaerőkre van szükségünk a termelésben. Nálunk nem fenyeget a piacok túlterhelése. Ha sokkal több bútort, lakást, közlekedési eszközt, kerékpárt, motorkerékpárt és autót is termelnénk, biztosan nem hevernének raktáron, rögtön felvásárolják és elkapkodják, mert a széles néptömegek vásárlóereje eléggé erős, hogy amit termelünk, azt felvásárolják és elhasználják. Nálunk ma nincs pénzhiány. Nálunk elég árú van. Ezért lehetetlen volna harcolni és követeléseket támasztani a bérek emelésére. A bérek olyan emelése, amely nem járna együtt a teljesítmény fokozásával, a gyorsabb termeléssel, a munkaidő jobb kihasználásával, a munka jobb megszervezésével és a munkatermelékenység emelésével, a létszínvonalat nem emelné, sőt ellenkzőleg a létszínvonalunkat és boldog jövőnket veszélyeztethetné. Ha bármennyire emelkednének a bérek és fizetések, de egyszersmind nem emelkednének a teljesítmények, nem gyorsulna meg a termelés, nem gyarapodnának az értékek, nem fokozódna a munkatermelékenység, akkor nem haladnánk előre, hanem visszafelé mennénk. Már számadatokkal rámutattam, hogyan emelkedett nálunk ez év első negyedéve alatt az élelmiszerek, a textil és a más árúk egész sorának fogyasztása az 1950. év első negyedével szemben. Kezeskedem önöknek arról, hogy ez a fogyasztás még jobban megnövekedett volna, ha a piacra még több árut hozhattunk volna. A fogyasztás növekedne, a piacra kerülő árukat felvásárolnák akkor is, ha a fokozódó béreket és fizetéseket nem emelnénk. Ebből világosan láthatjuk, hol vannak a nép életszínvonala emelésének fő súlypontjai. A termelés megsokszorosításában, a teljesítmény fokozásában és a munkatermelékenység emelésében. Hogy jobb életünk biztosítása és fokozása mennyire függ a munkatermelékenység emelésétől, az ipari és mezőgazdasági termelés kibővítésétől, arról élelmiszerellátásunk mai állapota tanúskodik. A háború előtt nagyobb lakosságszám mellett növényi és hústermelésünk teljeserv elegendő volt a szükséglet fedezésére és nem kellett sokat behoznunk, ma pedig ez a mezőgazdasági termelés, bár kevesebb a lakosság száma és emellett a mezőgazdasági termelés egészben véve nem csökkent, tá volról sem elegendő a szükséglet fedezésére. Ma jó termés idején is ga bonaszükségletünkr.ek majdnem felét külföldről kell behoznunk, mindenekelőtt a Szovjetunióból. Ha /\em volna a Szovjetunió és szállítását, az élelmiszeradagokat, amelyeket ma kapunk, felére kellene csökkentenünk, ha sz ségletünket csak saját mezőgazdasági termelésünkből kellene fedeznünk. Mezőgazdasági termelésünk elég v«lt az első köztársaság alatt, amikor a lakosság fele éhezett és amikor a munkanélküli családok százezrei és milliói heteken át és hónapokon át nem tudták, hogy mi a hús. Ez a termelés azonban ma nem elég. amikor a hús minden dolgozó ember mindennapi eledele, a városokban épúgy, mint a falvakban. Ezért mezőgazdasági termelésünket ki kell bővítenünk és meg kell javítanunk. Ezért kell szakítanunk a régi primitív, kevéshozamu, magánföldmüveléssel. Ezért kellenek rendes, a legújabb módszerek szerint gazdálkodó állami birtokok. Ezért van szükségünk Egységes Földműves Szövetkezetekre, amelyek a földeket traktorokkal, gépekkel és végül kombájnokkal művelik meg és nem kapával meg tehénfogatokkal. Olyan szövetkezetekre van szükségünk, amelyek racionális fejőstehén, sertés, stb. tenyésztést folytatnak, hogy elég tejet, húst, zsírt, stb. termeljünk, mindazt amire azelőtt a dolgozó ember nem gondolhatott és amire ma igénye van és ami mindnyájunknak, államunk polgárainak közös kötelessége, hogy gondoskodjunk róla. Ezért kell újjászervezni a termelést, ezért kell javítani a ^munkamódszereket, fokozni a teljesítményeket. Ezért van szükségünk élmunkásokra, sztahanovistákra-és újítókra. Ezért kell új és új munkaerőket állítanunk a termelésbe. Ilyen tartalékerők főleg Szlovákiában vannak, ahol mindig sokkal több kihasználatlan munkaerő van, mint a cseh országrészekben. Meg kell találni, mozgósítani kell őket. Azokra a helyekre kell küldeni őket, ahol hiány mutatkozik. A nagy építésnek főleg ebben az idejében a szlovákiai munkaerőkkel ki kell segíteni a cseh országrészeket. Nem egyszerű megérteni azt a nagy átalakulást, amely az utóbbi években Szlovákiában folyik. Úgyszólván szemünk előtt nőnek mindenütt az új ipari üzemek. Szlovákia arculata alapjaiban változik. Az emberek régi elmaradottsága, amelyről sok, úgynevezett cseh becsmérlőleg nyilatkozott, megszűnt. Szlovákia felébredt és gazdasága és kultúrája is újjáéled. Gyönyörű emberek, új ifjúság, a jövő ifjúsága nő fel. . Mi ennek az oka barátaim? Ennek oka a régi nemzeti soviniszta nemzeti politikának likvidálásában, a cseh és szlovák kapitalisták nacionalista uszításainak megszűntetésében rejlik. Ennek oka a cseh és szlovák nép testvériségében, a csehek és szlovákok egységes nemzeti frontjának megalakításában, a kapitalizmus eltávolításában és a szocialista építésben van. A cseh termelés és termékek segítsége nélkül nem lehetne új óriási ipar vállalatokat építeni Szlovákiában. Szlovák munkaerők segítsége nélkül a cseh országrészek termelése nem adhatná meg Szlovákiának mindazt, amire iparosítására és új üzemek építésére szüksége van. Csakis kölcsönös segítségünk és együttműködésünk biztosítja nemzeteink örömteli szocialista jövőjének előfeltételeit A cseh és szlovák Nemzeti Arcvonal összes szerveinek feladata az, hogy ezt a mukát segítse, mozgósítsa mindazt, amit mozgósítania kell és lehetőség szerint mindenki ingadozás nélkül járuljon hozzá azzal, hogy lehetősége szerint segítse közös nemzeti célunk teljesítését, hogy a szociálista termelés az iparban és a mezőgazdaságban kiépüljön, hogy ezek azután megadják és biztosítsák mindazt, amire nemzeteinknek kulturális és gazdasági létfenntartásukhoz szükségük van. Befejezésül szeretnék még néhány szót mondani a Nemzeti Arcvonal és szervei dolgozóinak a közigazgatás szerveihez való viszonyáról. Köztársasági elnökünk, Klement Gottwald, amikor 1948 áprilisába® a februári eseményekről és a szocializmus felé vezető útról beszélt, a Nemzeti Arcvonal aJkcióbizottságairól a következőket mondta: „A Nemzeti Arcvonal akcióbizottsága továbbra ia a Nemzeti Arcvonal fő szerve marad. A városokban, falvakon, járásokban és kerületekben országos viszonylatban is, egységbe tömörülnek a Nemzeti Arcvonal valóban demokratikus megújhodott pártjainak vezetői és más szervezeteknek vezetői. Ezek alkotják az egész Nemzeti Arcvonal fő szervezetét és politikailag irányítják és vezetik a falvakat, járásokat és kerületeket. Az akcióbizottságok nem pótolják a Nemzeti Bizottságokat. A Nemzeti Bizottságok a népi közigazgatás szervei. Az államapparátusnak, a közigazgatás sérveinek és. az adminisztrációs apparátusnak részét alkotják. Az akciótoizottságok politikai szervek. Ez annyit jelent, hogy a Nemzeti Bizottságok a népi közigazgatás szervei és a Nemzeti Arcvonal akcióbizottságai a népi ellenőrzés politikai szervei. Az akcióbizottságoiknak, melyekben egyesítve vannak a Nemzeti Arcvonal összes szervei, pártjainak \ % valóban népi demokratikus vezetői, törődniük keU azzal, hogy a Nemzeti Bizottságok megalakításukban és tevékenységükben megfeleljenek küldetésüknek, hogy valóban nemzeti végrehajtói legyenek a közigazgatásnak, mind a falvakon, mind a járásokban és á kerületekben. Ilyen alapon történt 1950-ben a Nemzeti Bizottságok újjászervezése. A Nemzeti Bizottságok összetétele és tevékenysége ,az újjászervezés után erősen javult. Ellenben még így is sok a fogyatékosság. Állandóan felelőtlen és gyakran diktátori viselkedés és egyéni döntés fordul elő, ami jogos nyugtalanságot kelt, és sajnos nincsen jóvátéve helyes és nyílt kritikával, megegyezéssel, és a Nemzeti Arcvonalnak és benne képviselt szervek képviselőinek javító munkájával. Még mindig sokan fordulnak kéréssel a kormányhoz és a minisztériumokhoz, hogy javítson a helyezeten felülről, a helyett, hogy az orvoslás mindjárt a helyszínen történne meg, az arra illetékes Nemzeti Arcvonal és szervei által. Magam is naponta kapok hasonló panaszokat, gyakran névtelenül, melyekben kérnek, hogy hassak oda, álljon be javulás. Ez belső demokráciánk és közéletünk fogyatékosságának bizonyítéka. A Nemzeti Bizottságoknak összetétele, rendes tevékenysége és minden ilyesmi a város lakosságától függ, az ő politikai öntudatuktól, a2 egyes népi szervek aktivitásától és a vezető funkcionáriusok képességétől. Nem szabad előfordulnia és nem egészséges jelenség az, hogy a miniszterelnökhöz panasszal fordul a nép, hogy lépjen közbe a helyi Nemzeti Bizottságok túlkapásai ellen, melyeket bizonyos egyének követnek el a lakás-, közellátási vagy más bizottságokban azért, mert bíznak abban, hogy megvédik őket. A helyi, járást- és kerületi Nemzet* Bizottságoknak, amint látjuk, közelebb kell jutniok a néphez, orvosölni kell panaszaikat és sérelmeiket, jobban, pártatlanul és felelősségteljesebben kell végezniök hivatásukat, hogy a nép valóban bízzék igazságosságukban és tárgyilagosságukban és hogy valóban a saját szervüknek tekintsék a népi közigazgatás szervét. A Nemzeti Front összes szerveinek és aZ akcióbizottságoknak ezen segíteni kell. Nagy szerepet játszhatnak itt a polgárokkal folytatott beszélgetések, melyeknek jelentőségét és fontosságát sajnos, nem eléggé értették meg. Ott is, ahol rendeztek ilyeneket, nem érvényesült teljes mértékben igazi, nyilt, fogyatékosságokat leleplező és rendbehozó kritika és önkritika. Szükséges újból és nagyon erősen hangsúlyozni,, hogy a népi demokratikus rendszer és sikere attól függ, hogy mennyire öntudatosítjuk és kapcsoljuk be lakosságunk százezre® tömegeit a szervek vezetésébe. Ez a Nemzeti Frontnak és összes szerveinek legelső feladata. Sajnos, ezen a vonalon a Nemzeti Front szreveinek is állandóan nagyon sok érezhető fogyatékossága van. A tömegszervezetekbe és a Nemzett Front szervezeteibe befurakodik a bürokratizmus, a helytelen hivatalnokoskodás, diktáló és parancsoló módszer és megfeledkeznek arról, hogy a tömegszervezetek ereje azon alapszik, miként érik el szocialista társadalmunk kiépítésének különleges céljait a közéletben és miként tudják mozgósítani és bekapcsolni tagjaik közé a legszélesebb tömegeket. Egészségtelenül befészkelődött sok szervezetünkbe és ezek vezetésébe az az igyekezet, hogy bürokratikus apparátust akarnak alakítani és nem akarnak támaszkodni tagságuk .tevékenységére és érdekére. Erről tesz bizonyságot sok szervünk pénzgazdálkodása. Az államtól igényelt szubvenciók és segélyek évről évre aránytalanul növekednek. Vannak olyan tömegszervezetek, amelyek hivatásukat csak abban látják, hogv rendeleteket bocsássanak ki és bürokratikus hivatalnoki apparátust szervezzenek, de egyáltalán nem törődnek a tagok széles rétegének aktivizálásával. Az ilyen szervezetek természetesen mindig felesleges gátlói voltak és lesznek a Nemzeti Arcvonal munkájának. A mi megújhodott Nemzeti Arcvonalunk azért teljesíthette februárban hivatását, mert a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével mozgósított milliós tömegeket, nemzeteink tagjait, a gyárak dolgozóit, földművese\ ket a burzsoáreakció gyalázatos | puccskísérlete ellen a szocialista társa; dalom további építésére és a haladáj útjára. I A mi Nemzeti Arcvonalunk akkor teljesítheti további hivatását: a szoI cializmus kiépítését, a kapitalista tervek meghiúsítását, a béke megvédését, a mindmáig létező sok hiány megszüntetését és az egész nép boldog, örömteli jövőjének biztosítását, ha továbbra is mozgósítani tudja nemí zetünk milliós tömegeit és az összes dolgozókat intenzívebb munkára, á teljesítmény emelésére, a tervteljesi« tésre, a munkateljesítmény fokozására, a nemzeti jövedelem növelésére és ha minden, ami nálunk becsületes és tisztességes, a békevédők táborában csoportosul, a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok mellé s bátran és megalkuvás nélkül fog haI ladní a szocializmust építő úton köztársasági elnökünk, Klement Gottwald vezetésével. Zápotocký miniszterelnök beszéde után Hodinová Spurná asszony emetkedett szólásra, aki felszólította a jelenlevőket, hogy elsőkként írják alá a népszavazási lapokat, ami hatalmas ta ps és éljenzés közepette meg is történt A szavazólapokat a pionírok gyűjtötték össze. A délután folyamán felszólaltak az összes politikai pártok és tömegszervezetek képviselői. Lapzárta miatt a délutáni ülésről lapunk holnapi számában számolunk be. A. Zápotocký elvtárs, miniszterelnök fogadtatása.