Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-20 / 117. szám, vasárnap

u J sz® ­A nyersanyaghulladék gyűjtésében még nagyobb igyekezettel kell résstvennünk 1951 május 20 A prágai 51. számú bőrgyűjtő­üzem hazánk egyik legjobb üzeme. Ezt abból is láthatjuk, hogy az ott dolgozó elvtársak teljes odaadással azon vannak, hogy üzemüket valóban az elsők közé sorolhassuk. Az első negyedév tervét 142 száza­lékban teljesítették, a mult évi telje­sítményükkel szemben ez évben 40 százalékkal többet termeltek. Ezt a munka jobb megszervezésével érték el A munka jobb megszervezése ter­mészetesen több keresetet biztosított számukra, többet tudtak vásárolni, az életszínvonaluk emelkedett. Jozef Novák már őszülő fejű elv­társ, 26 éve dolgozik az üzemben és normáját 145 százalékra teljesíti. Ügyesen kezeli a munkadarabokat, ő osztályozza a bőröket négy osztályba. Azt hiszem, hogy ez az osztályozás különösképpen érdekelni fogja a nyúlte­nyésztőket és az EFSz-eket, amelyek nyúltenyésztéssel foglalkoznak. EÍső­osztályú bőrnek számít a jól kifeszí­tett, hűvös, szellős helyen szárított bői. Ennek darabonkénti vételára 16.— korona. Másodosztályú bőrök közé tartoznak a kevésbbé kezelt bőrök. Ezekért — koronát fizetnek darabon­ként. A harmadosztályúért 4.—, a ne­gyedikosztályú bőrökért pedig 2.50 koronát fizetnek. Ebben az üzemben dolgozik Risová Františka elvtársnő is, aki hatvan­éves kora ellenére 165 százalékra tel­jesíti normáját. JVťár 14 éve dolgozik az "üzemnél és naponta 12—14 mázsa bőrt ad az osztályozó asztalára s ezt a mennyiséget helyre is rakja meg­felelő sztályozás szerint. Risová elv­társnő szívesen dolgozik. Munkájá­val útat mutat sok más asszonytár­sának, azoknak is, akik még nem so­rakoztak fel az országot, a szocializ­must építők mellé. Az ugyanezen üzemben dolgozó Brabcova Marcella követi Risova pél­dáját. Naponta 2700—2800 darab bőr megy ál a kezén. A bőrök kezeléséért darabonkét 9 fillért kap, ami naponta igen szép keresetet jelent számára. Ebben az üzemben húsz élmunkás dolgozik, akik igen szép eredménye­ket értek el. Ezek közül a leg jobbak Václav Blaha 143%, Jozef Novák 145%, Karol Zajský 144%, Oldrich Vanjek 130%, Jaroszlav Stepánek 145%, Karol Záhajský 144%, Oldrich Uchytil 151%, Jan Rousek 142%, Frant. Hoffmann 151%, Františka Risová 165%, Tesár 155%, Zaháj­ský 140%, Orecha 153%-ban telje­síti normáját. Az üzem kötelezettséget vállalt, hogy május l-re harmincegyre emeli az élmunkások számát, továbbá szin­tén május l-ig 500 munkaórát dolgoz­nak le brigádmunkában és az ötéves terv harmadik évét október 28-ig tel­jesítik. Ezeket az üzemeket azelőtt a kapita­lista nagykereskedők tartották a mar­kukban és nehéz pénzeket vágtak zsebre, a munkásoknak pedig csak fil­léreket dobtak oda. Ügy volt ez a Ll­bus libatollgyűtőben is. A libatol] nem­zetgazdaságunk igen fontos kiviteli cikke. Ezt a tényt az 1947-ben még nagykereskedői kézben lévő tollkivitell vállalat úgy használta ki, hogy toll he­lyett igen értékes szőnyegeket és más cikkeket csempészett külföldre. Ez persze csak egyideig ment így. Ne­künk külföldön is vannak barátaink és ezek értesítették az itteni hatóságokat, hogy a toH helyett sokkal értékesebb dolgokat küldenek ki a nagykereske­dők. így a kapitalista nagykereskedő­ket kitették a vállalatból és az üzemet átvették a munkások. Most igazságo­san vezetik az üzemet és szépen meg­fizetnek a felvásárolt tollért is, 200—• 300 koronát kilónként. Az összegyűj­tött toll felvásárlása 75 százalékban kiskereskedelmi úton történik. Amint a Libus-vállalat igazgatója mondotta, legnagyobb árat a kijárő libák fóliá­ért fizetnek. Ezért helyes lenne, ha a libatenyésztők külön gyűjtenék a ki­járó és a hízott libák tollát. Fontos lenne, hogy a szlovákiai EFSz-ek is vegyék kezükbe a libatenyésztést és így Szlovákia is bekapcsolódjék a liba­tollgyűjtésbe. Ezzel óriási, ki nem apa­dó kiviteli raktárt létesíthetnének nem­zetgazdaságunk számára. Általában véve a gyűjtési akcióba ezldeig a legnagyobb lelkesedéssel az iskolák kapcsolódtak be. Ezen az alapon nyílt meg az iskolákban a ta­nulók versenyzése is. Dicsérettel kell kiemelni az iskolák tevékenységét ezen a területen, mert valóban ahol segíteni kell, mindenütt ott vannak a mi vörösnyakkendős pionír jaink és a kékinges Cslsz-ifjak, akik a szo­cialista jövő élharcosai. Utat mutat­nak ők sokaknak s lelkesedésükkel magukkal ragadják az egészségesen gondolkodó tömegeket Nemzetgazdaságunk szívesen ven­né, ha a falu ifjúsága megszervezné a libatollgyűjtést és ezzel hozzájárulna a készlet emeléséhez. A falu és a vá­rosok helyi rádióleadói hasznos mun­kát tudnának végezni a szervezés te­rületén, azért, ha a helyi rádióleadók ténylegesen teljesíteni akarják politi­kai küldetésüket, ne csak a dobolást helyettesítsék, hanem agitáljanak, pro­pagáljanak és szervezzenek, tájékoz­tassák és irányítsák a tömegeket. Minden lehetőséget meg kell ragad­nunk, hogy feltárjuk a rejtett tartalé­kokat. Ez nem csupán a libatollra vo­natkozik, de vonatkozik a színesfémre és a vastartalékokra is. Lássuk csak, nem könnyebb-e a már meglevő vasat, amely sok helyen rozs­dásodik, összegyűjteni és fölolvaszta­ni, mint a föld gyomrában bányászni? Volna is sok százezer tonna fém, de nincs, aki összegyűjtse. Nekünk szük­ségünk van minden kiló nyersanyagra s így a hulladékvasra is. Minden kiló vas hozzájárul ahhoz, hogy több új traktort vagy új ekét tudjunk beállí­tani szövetkezeteink földjére, a ml földjeinkre. Tanuljunk a szovjet mód­szerekből és vegyük irányadóul Kora­belnyiková gazdaságos takarékossági tevékenységét. Azon kell lennünk, hogy hazánk minden zúgába eljusson a jelszó, hogy minden egyén gazda a saját munkahelyén. Ha ezt mindenki meg fogja érteni és ténylegesen ipar­kodni fog munkahelyén úgy teljesíteni feladatát, mintha a sajátján dolgozna, — aminthogy ott is dolgozik —, akkor a szocializmuson keresztül a győzel­mes kommunizmus felé robogva min­denkinek meg lesz adva a lehetőség, hogy a termelt javakból szüségleteí szerint fogyaszthat. HOKSZA ISTVÁN. Kötelezettségvállalások a CsISz szlovákiai kongresszusára Páldi község (Štúrovo járás) ifjúsági csoportja a kon­gresszusra készülve munkafelajánlást tett. Vállalta, hogy a tavaszi nagy esőzések következtében megrongáló­dott községi utakat önkéntes brigádmunkával helyrehoz­za. Ezt a kötelezettségvállalásukat május 11-én és 12-én teljesítették Az utakjavításában a csoport minden tagja részt vett és jó muunkájuk lehetővé tette, hogy a kora tavasz óta megközelíthetetlen határrészeket újra bekapcsolták a for­galomba. * A gömörpanyiti (Šafárikovo járás) pionírok üveggyűjtési versenyt rendeztek. Ezenkívül átvettek egy konyha- és gyümölcsöskertet. A termelt zöldségeket az óvoda konyhájának ajánlották fel. 170 órát dol­goztak a Földműves Raktárszbvetség számára legelők és rétek tisz­togatásánál. Ezenkívül újabb kötelezettségvállalást tettek: A tanév vé­gén, amikor az óvodát a kastélyba helyezik át, gyermekuszodát építe­nek majd az óvodások számára. A szocialista biztosítás — a szocialista felépítés egyik A kapitalizmus alatt a biztosítás ná­lunk egyik legerősebb bástyája volt a nagytőkének és az egész kapitalista kizsákmányolási módszernek egyik ágazata. A biztosítás nálunk abban lát­ta legfőbb célját, hogy minél nagyobb vállalkozói nyereségeket érjen el. A kapitalista országokban továbbra is ez a helyz°t. Nálunk, a Szovjetunió állami biz­tosító intézményének (a „Gosstrach"­nak) tapasztalatai alapján és példái szerint a biztosítónak új típusa ke­letkezett, amelynek működése gazda­sági berendezkedésünk szempontjából nagyfontosságú. Most a biztosítás többé már nem üzlet, hanem szocia­lista intézmény, amelynek az a cél­ja, hogy a szocialista vagyont, vala­mint a dolgozók személyi és anyagi érdekeit elemi csapások, balesetek és egyéb károk ellen megvédje. A biztosítás hivatása gazdasági rend­szerünkben teljesen világos. Benne lel­te megvalósítását a biztosítási alap gondolat , amely egybegyűjti a kollek­tív termelésből félretett azon eszközö­ket, amelyekre a tervgazdálkodásban a váratlan és előre nem látott esemé­nyek által tönkretett és megrongált értékek újjáépítésére szükség van. Ilyen készenléte^ levő összegyűjtött es:közök megteremtésének szükséges­ségére már Marx is rámutatott, kije­lentvén, hogy azok a már említett ká­rok pótlására, valamint ilyen károk ke­le'kezése elleni sikeres védekezésre szükségesek Ezért az így létrejött és a Csehszlovák Biztosító nemzeti vál­lalat által kezelt biztosítási alap nem más. mint a Marx által meghirde­tett azon követelés megvalósítása, amelynek célja, hogy a szocialista tár­sadalom kollektív termelésének az egyes termelési ágak közötti szétosz­tása előtt egy tarta'ék — illetve biztosí­tási alap is alkottasék, hogy az elemi csapások, vagy egyéb balesetek által tönkretett vagy megsérült termelési alapokat újjá lehessen teremteni. 1. A szocialista biztosítás gazda­sági életünk egyes ágazatai részére lehetővé teszi a zavartalan tervezést és pontos kalkulációt, mivel az egyes vállalatok nem volnának képesek a tönkretett és megsérült értékek pót­lására szolgáló eszközöket is ter­veikbe felvenni. Ezzel szemben a biztosító a kockázatok kiegyensúlyo­zottsága alapján pontos terveket ké­szíthet, miáltal a gazdasági egységek válláról leveszi azt a gondot, amit a biztosítási alapba fektetendő illeté­kek, illetve a biztosítási díj tervezé­se okozna. 2. A szocialista biztosítás biztosít­ja a dolgozók elért életszínvonalának megtartását azzal, hogy a vagyonúk­ban elemi csapások vagy más káros behatás által elszenvedett kárt nem munkabérükből kell pótolniok, ami által életszínvonaluk jelentősen csök­kenne. Szerencsétlenség, vagyis ha­lál és baleset esetén is szavatol az életszínvonal megtartásáért. 3. A szocialista biztosítás eredmé­nyesen küzd a károk ellen azzal is, hogy felhasználja a károk keletkezé­sének felderítésében szerzett tapasz­talatait arra, hogy javítsa és kiter­jessze a biztonsági intézkedéseket és berendezéseket és gondoskodik a már beállított károk kiterjedésének megakadályozásáról. 4. A szocialista biztosítás ellenőrző tevékenységet is fejf ki. A károk okainak és terjedelmének felderíté­sét, valamint a felelősség megálla­pítását a biztosító szakembereinek apparátusával és sokoldalú tapasz­tapasztaival pártatlanul végzi el, levon­ja a szükséges követf-eztetéket Nem szabad, hogy az elszenvedett kár csak egy vállalat ügye maradjon, ha­nem kell, hogy az egész nemzetgaz­daság ügyévé váljék. 5. A szocialista biztosítás egyúttal eszköze a termelőerők további gya­rapodásának gazdasági életünkben, mert a biztosító által mozgósított tőkék esetről esetre szocialista fel­építésünk pénzelését szolgálják és ezáltal gazdasági tervünk beruházási programmját támogatják. 6. A szocialista biztosítás hatékony tényezője külkereskedelmünknek is és egyike devizaszerű forrásainknak. 1946-végén Csehszlovákia területén 43 belföldi, 22 külföldi biztosító társa­ság és 418 egyéb biztosító egyesület működött, amelyek 1947 január 1 óta 5 biztosító nemzeti vállalatba voltak tömörítve. Ez azonban csak kompro­misszumos megoldás volt és csak az 1948. évi győzedelmes február tette lehetővé az összes biztosítóknak egyet­len nemzeti vállalatba való tömöríté­sét. amivel elértük azt a célt, amelyet a Kommunista Párt maga elé tűzött. Végül meg lehet állapítani, hogy a tervgazdálkodásban a biztosító olyan eszköz, amely a tőke összegyűjtésé­ről és olyan megfelelő intézkedésekrő' gondoskodik, hogy ez a tőke az elemi csapások és más káros behatások ál­tal tönkretett és megrongált termelő­erők újbóli felépítéséhez, mint beru­házás rendelkezésre álljon és ezzel a tervezett termelés folyamatossága biz­tosítva legyen. Olyan eszköz a biztosí­tó, amely a dolgozók vagyonában ele­mi csapás vagy más baleset folytán előállott kárt megtérítve, hozzájárul az egyén jólétéhez és az elért életszín­vonal megőrzéséhez és fenntartásá­hoz. S. P. Ezt kell nekünk megvédenünk! Mindannyian tudatában vagyunk annak a nagy veszélynek, amely minket az imperialisták részéről fe­nyeget. Ujabb háborút szeretnének kirobbantani. Ezért kell békehar­cunkkal törekvéseikkel szembeszáll­ni. Van mit védeni. Hazánkban ro­hamlépésben haladunk a szocializ­mus felé. Hatalmas ütemben épül az ország. Akármerre megy az em­ber, mindenütt csak építkezéseket lát. Számtalan új gyár, munkásla­kás, üzem épül. Népi demokratikus rendszerünk tökéletesen gondosko­dik szociális szükségleteinkről is. Ezt kell nekünk megvédenünk. Or­szágunk óriási összeget fordít a munkáskáderek nevelésére, hogy ezekkel a káderekkel helyettesítse azokat, akik nem tudják megtalálni rendszerünkhöz a helyes viszonyt. Rendszerünk harcol az imperialis­ták harci eszköze, a burzsoa-nacio­nalizmus ellen, biztosítja mindany­nyiunk számára nemcsak a munkát, hanem a kulturális fejlődés lehetősé­gét is. Ennek tudatában harcolunk a békéért Sztálin elvtárs szavai ér­telmében, hogy a háborút meg lehet akadályozni, ha a nép kezébe veszi a béke ügyét és a mellett ki is tart. Molnár Géza levezelező, Gúta. Napról napra többet termeljünk Spanyolországban, Franciaország­ban, Olaszországban, Angliában és Amerikában is épúgy, mint a többi kapitalista államokban a munkások a kenyérért, a béremelésért harcol­nak. És amikor az ezres tömegek kivonulnak az utcára, hogy munká­jukért legalább a létlehetőséget biz­tosító bért követeljék, akkor a rend­örök gumibotja, fegyvergolyója vá­laszol nekik. Az imperialisták azt hiszik, hogy a válságokból egy vi­lágháború útján kikecmereghetnek. Ezért akarják kierőszakolni a har­madik világháborút, ezért Indították meg vadállati támadásukat Korea békés lakossága ellen. Ezért fegyver­zik fel Nyugat-Németországot. Ml is emlékszünk még azohra az Időkre, amikor sztrájkokkal, tünte­tésekkel harcoltunk a kapitalista rendszer ellen. Emlékszünk az első világháborúra is, amelyben ember­milliók halála árán gazdagodtak a kapitalisták. Tudjuk jól, hogy ezek a fenevadak meg szeretnék támadni a Szovjet­uniót, a népi demokratikus államo­kat és éppen ezért van szükség ar­ra, hogy mi teljes erőnkkel részt vegyünk a világ békeharcában. Es mit jelent ez számunkra? Ez azt jelenti, hogy napról napra többet termeljünk. Váljunk élmunkássá, újítóvá, normánkat túlteljesítsük és vállaljunk békekötelezettségeket. Ez legyen a mi válaszunk a háborús gyújtogatok terveire. Major Ágoston, levelező, Horní-Černošíce. F Éberségünket nem altatják el! Vannak olyanok, akik a mult után vágynak, akik úgy képzelik, hogy a multat egy új, véres háború segít­ségével visszaállíthatják. Ezek a le­csúszott kapitalisták mindenre el vannak szánva. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy a Szovjet Hadseregtől letört bilincseinket va­lamiképpen újra ránkrakhassák. So­kan közülük álarcot öltöttek, híze­legnek, mindent elkövetnek, hogy éberségünket elaltassák, a figyelmet magukról eltereljék. De mi ezeket nagyon is jól megismertük, hiába ál­cázzák magukat. Ezek azok, akik­nek azelőtt sokszor a lábuk elé ve­tettük magukat, munkáért könyö­rögtünk, hogy puszta életünket fenn­tarthassuk. De ezek brutálisan el­utasítottak minket akkor. Ezek azok, akik apáinkat a frontra küld­ték, hogy érdekeikért haljanak meg. Jól ki kell nyitnunk a szemünket, ébereknek kell lennünk, hogy lelep­lezzük osztályellenségeinket. Csak így építhetjük zavartalanul a szebb és boldogabb jövőt. HOLCZER LÁSZLÓ munkáslevelező, Komárom. ai „Szaluul &zÁL" Jlmáti » A Nemzeti Arcvonal lévai csoportjá­nak védnöksége alatt Jilemnickyről, a nagy szlovák íróról elnevezett kultúr­otthont avattak fel és ebből az alka­lomból a CSEMADOK lévai helyicso­portja előadta Dunajevszkij J>Szabad széU című operettjét. Nagy érdeklődéssel vártuk az elő­adást, most volt alkalmunk először megismerkedni az operett haladó for­májával. Ha operett-műfajról hallunk, önkén­telenül is a polgári színjátszás giccses, szentimentális, limonádé operettjei jut­nak az eszünkbe, amelyekben minden benne volt a burzsoá recept szerint, csak a valódi élet nem. Hősei a főúri körökből, a pénzarisztokraták világá­ból kerültek ki és a fő drámai ellentét abból állott, hogy a nagyherceg vagy a bankár beleszeretett vagy egy sze­gény leányba vagy egy színésznőbe, azaz a legalacsonyabb társadalmi osz­tályhoz tartozó valakibe, amiért az előkelő család kiközösíti öt. Végül cso­da történik, — amit a polgári iroda­lomban »deut ex machina« (csodás elemnek) neveztek — és a szerelme­sek egymásé lesznek. Közben percen­ként öltöztek és vetkőztek valószínűtle­nül pompás és drága ruhákba a szerep­lők. A szerelmeseken kívül az operett többi figurája a félhülye táncoskomikus volt és a szubrett, a vidám táncos jele­neteket játszó színésznő. Soha nem volt az operett főszereplője dolgozó, so­ha nem oldották meg a kérdéseket úgy. hogy az leleplezte volna az uralkodó osztályt és azok kiszolgálóit. A darab nem tudatosította a szegényekben, hogy nem szerencse rájuk nézve, ha egy fő­herceg vagy gróf szemet vet ráiuk. Nem mutatott rá arra, hogy a kiváltsá­gos osztály milyen parazita, milyen elkorcsosodott és nem adott perspektí­vát az elnyomott osztálynak. A »Szabad szél« című operett szintén a burzsoá világban játszódik le, a mai Olaszország egyik tengeri kikötőjében. A tengerészek sóvárogva nézik a ten­gert. Már régen nem hajóztak szabaa vizeken, nincs munka. Az angol hajó­zási társaság vezetői ezt a hangulatot használják ki és másnapra kihajózást ígérnek a matrózoknak egy déligyü­mölcs-szállítmánnyal. Ä" matrózok kö­zött bujkál egy állítólagos színész, akit a rendőrség üldöz, valójában azon­ban ő Dusán, a hős partizán, aki da­laival forradalmi cselekvő lendületbe hozza a matrózokat és aki leleplezi előttük az angol hajózási társaság al­jas politikai munkáját. Felfedi előttük, hogy a hajó, amelyre oly sóvárogva ké­szülnek, nem déligyümölcsöt, hanem fegyvereket szállít az imperialistáknak, a szabadságukért küzdő dolgozók gyit­kolására. A matrózok nem szállnak fel a hajóra, hanem nehéz szívvel búcsút mondanak kedves hajójuknak. Ebben a darabban is megvan a sze­relmi mag. A szép munkásleány, Stella és Dusán, a megfélemlithetetlen parti­zán szeretik egymást. Ezt a szerelmet a matrózok pártfogolják és furfangos cselvetésekkel segítik őket a házas­sághoz. A darab kidomborítja a kapi­talista országokban élő matrózok és munkások szabadságvágyát, szolidari­tását az üldözött forradalmárral, aki­nek fejére tízezer dollárt tűznek ki és mégsem hajlandó egyik sem közülük Dusánt följelenteni. A darab leleplezi az aljas kapitalista hajóstársaságot és perspektívát ad a szabadságot szomja­zó dolgozóknak a szabadság kiharcolá­sához. Alakjai mind élő emberek, nem a mult operettfigurái. A zenéje szép, dallamos, mozgósító, egyes részei rövidesen a dolgozók leg­népszerűbb dalai lesznek. A CSEMADOK lévai helyi csoportja becsületes és jó munkát végzett. A da­rab tetszetősen, hűen az író elképzelé­séhez volt színre hozva, különösen a csoportjelenetek voltak hatásosak, a karének jó és dinamikus. Miki súgót, az operett egyik legemberiebben meg­rajzolt alakját, Zórád Aladár, Léva kedvenc műkedvelője, a darab legjobb szereplője játszotta. Groteszkségében is vonzó figura ez a Miki, aki u könnyen komikus mezben komoly, be­csületes illegális munkát végez és se­gíti a bujkáló hős partizánt. Hangja kellemes, tánca könnyed, alakításával kitűnően mulattatta a köznséget. Part­nernője, Pepita, akit Misik Magda személyesített meg, a darab mozgató ereje. Ahogy az első felvonásban meg­jelenik a színpadon, lendületbe jön az operett és a hangulat percről percre fo­kozódik. Kitűnően táncol, kellemes hangja van, nagyszerűen mozog, szin­te hihetetlen, hogy nincs színpadi múlt­ja. Dusán szerepében Búri Józsefet, a széphangú tenoristát üdvözöltük, Stel­la szerepét Berkes Éva játszotta fi­noman. felesleges pózok nélkül, illú­ziót keltöen. A többi szereplő, Nagy László, Mészáros /., Szolgai László, kitűnő típusok voltak. Az egész együttes, kivétel nélkül jól szerepelt s kidomborította • azt, ami a haladó operett lénurge. A díszletet De gr é festő, a CSEMADOK tagia festette. Ez is nagyban hozzájárult a darab sike­réhez. A CSEMADOK a darabbal kul­túrbrigádra indul. Turl Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom