Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-19 / 116. szám, szombat

6 UJSZÖ 1951 május 19 Handlovai brigádosok kritikája Nagyobb gondoskodást a brigádosok szellemi szükségleteiről! Hazánk területén bármerre mcgyü békés alkotó munkát láthatjuk. Dolgoz sabbra ível, mert tudatában van, hogy retet, a szocializmus iránti hűség, eg rak, iskolák, kultúrházak épülnek dol ez Handlován is. A munkáslakások go utcasorokat láthatunk, ami dolgozó né cséri. A Nőszövetség muzslai helyi csoportja elhatározta, hogy hozzájárul brigádmunkával a handiovii munkáslakások mielőbbi felépítéséhez. A muzslai asszonyok megértették, hogy az ipari és mezőgazdasági dolgozok csakis szoros szövetségben építhetik ki a szebb és boldogabb jövőt, a szocializmust. A 38 brigádmunkát vállaló aszszony szilárd akaratát a falusi teakció ugyancsak igyekezett megfékezni, eltántorítani és félrevezetni. Pató Mártonné, 11 hektáros középgazdálkodó asszony így vélekedik erről: — Egy cél, egy akarat lebegett a szemünk előtt, a szocializmus "építése. Hiába igyekezett a reakció megbontani egységünket, hiába terjesztették a rémhíreket, mi eljöttünk ide Handlovára dolgozni, hogy ezzel is kifejezésre juttassuk együttérzésünket az iparban s a bányában dolgozókkal. Nem tehettük volna meg, hogy brígádrnunkára jöjjünk — mondják az asszonyok —, ha a Nőszövetség segítőkezet nem nyújt a szervező munkában. Megkérdezem, hogy a háztáji munkákat, az állatok gondozási! kik látják el otthon. A válasz így hangzik: — A Nőszövetség és a jóismerősök, akik valamilyen oknál foyva nem jöhettek. De nemcsak Muzsláról, hanem Érsekújvárról is sokan jöttek 'de brigádmunkára. Amint az érsekújvári brigádmunkásokkal beszélgetek, — megkérdezem, szoktak-e szabad idejükben újságot, vagy haladós^ellemű könyveket olvasni. Demeter András brigádmunkás így válaszol: nk, bármerre tekintünk, mindenütt a ó népünk öntudata napról napra inagama ura saját hazájának. A hazaszeyre mélyebb gyökereket ver. Uj gyágozó népünk szorgalmából. Igy van mbamódra nőnek. Handlován egész új pünk békés, szorgalmas munkáját di— Újságot? Azt, amit hazulról hoztunk. Hát ki törődik itt ilyesmivel, hogy újságot is olvasson a brigácimunká . Eljöttünk ide egy hónapra brigádmunkára az építkezési üzemhez, de még azzal sem törődnek, hogy t szerszámot pontos időben kezünkbe kapjuk. Most reggel 7 óra közeledik — mondják a munkások, — de ha nem jelenünk meg a munkahelyen, akkor sem szél hozzánk a kutya sem. Már pedig ml azért jöttünk ide, hogy ezt ai egy hónapos brigádmunkát a legleikii méretesebben ledolgozzuk. Ugy érezzük magunkat, mint akikre nincs is szükség. Nem tudat ia.< velünk semmit, azt sem tudatják, hogy órabíresek vagyunk-e vagy ped'g akkordmunkások. Semmit sem közó'nek velünk, előadást sem tartanak, de meg azt sem kérdezték meg, nogy van-e közületek olyan, aki párttag. Se gyűlés, se esti tanfolyamok nincsenek. Os felvilágosító munka sem fol/íh Brlnszka Dominik elvtárs aicáról az öntudat sugárzik és nagyon bántj) öt az, hogy az olvasást nem folytathatja úgy, mint otthon. E'őveszi a "zsebéből a brosúrákat, a régi gyurödóit újságol és ezeket mondja: — Itt is éppen úgy kellene olvasn

1, mint otthon. De itt még a ROH-csoporl működését 6em vettük észre. Eret a vezetők úgy gondolják, hogy a brigádmunkások megnyugszanak abban hogy egy hónapon keresztül el legyenek zárva a fejlődéstől. Nem kívánjuk és nem is akarjuk, hogy ben íünkit dédelgessenek, de végezzenek felvilágosító munkát. Kertész Imre Rendetlenség és anyagpazarlás a tisztviselőktől zsúfolt pótori bányatelepen Autóbuszunk a potori szénbányá nyatelepen végigmente az embernek zött a lábát vagy az orrát össze ne tör vernek itt szanaszéjjel, magyarázzák gyón sok gépet ezekből az anyagokból Princ Dezső. — Anyaghiány miatt, m telepen megy. Sokszor fél napokat kell tatni, míg valamit meg tudunk találni, Megkérdezzük a lakatosműhelyben dolgozó munkásokat, hogv ebben a félredobott vasakból, fogaskerekekből és mindenféle gép- ..és villanymotor i alkatrészből álló szemétben van-e valami használható dolog. — Igen, elvtárs, — mondja Sós Lajos. — Itt nagyon sok értékes holmi van. De ha valami kéne, az sehol nincs. Mi lakatosok vagyunk és Princ Dezsővel fúrógépen dolgozunk, de sokszor félbe kell szakítani munkánkat, mert nincs hozzávaló anyagunk. Ha az udvaron nem találunk, akkor megáll a tudományunk, mert fából mi sem tudunk vaskarikát csinálni. Anyag hiányában* sokszor a legsürgősebb munkái sem tudiuk elvégezni, holott ez késlelteti a termelést. Az anyagbeszerzők nem gondoskodnak arról, hogy idejében kapjunk alkatrészeket. Mi — mondják többen a munkások — megértjük a szocializmus építésének fontosságát és azon vagyunk, hegy minden nehézségen keresztül teljesítsük az előirt tervet. De ha nem kapunk anyagot, nem tudunk semmit elérni. Érthetetlen előttünk mindez azért is, mert rengeteg anyag megy itt tönkre, de azért-is, mert sokan még a lakatosok és az esztergályosok közül is azt mondják, hogy kevés a munkaerő. Ha az üzem vezetőségében egy kis megértés lenne, nem hagyná ezt a sokezer korona értékű anyagot tönkremenni. Ha számbavesszük, hogy a munkásokra hány tisztviselő esik, akkír megtudjuk, hogy minden harmadik munkásra, aki termel, egy tisztviselő esik. Ebből láthatjuk, hogy milyen aránytalanság van a potori bánvában a munkások és a tisztviselők között. Ha a tisztviselők legalább kéjszer egv hónapban két órát dolgoznának az udvar rendbehozásán, már akkoi is elég szép rend lenne a potori bányatelepen. Es ha minden alkatrészt leltárba vennének és nem lomtárba, akkor nem kellene fél napig keresni egv alkatrészt. Még nem késő, ^ még meglehet menteni, ami menthető. De ha továbbra is az udvaron veri az eső az egész anyagot, megrozsdásodik, benövi a gaz és a fű, teljesen tönkremegy. Nagyon meg kell gondolni jó előre a potori bányaiizem vezetőségének, hogy hol lehetne takarékoskodni. tói vagy száz méterre áll meg. A bávigyáznia kell, hogy a sok lim-lom kője. Pedig nagyon értekes holmik hea lakatosüzemben a munkások. — Natettünk használhatóvá, — mondja ert érthetetlen az, ami ezen a bányaezekben a félredobált vasakban kuhogy ne álljon a bányában a munka. Mert, amit mostanig tettek, az nem mutat s^mmi takarékosságra. Ha bányát akarnak nyitni valahol, arra is gondolni kell, hogy oda utat is kell csinálni, ami a legfontosabb. Erről pedig megfeledkezett a bánya vezetősége. Nézzük csak meg, mi történik Szlatinkán és Bukovecen. ahol bányát nyitottak út nélkül. A munkások termelnek mind a két helyen, de a szén, vagy 150 vagón, ott kint a napon, az esőn. És félni lehet tőle, hogy egyszer begyullad, mert út hiánya miatt nem lehet elszállítani. Kit károsítanak meg ezzel? Csak az államot és az üzemeket, mert kevesebb szén kerül az üzemekbe azzal, ami tönkremegy. Minden üzemben takarékoskodni kell, ez Potorra is 6zól. Az üzem most van fejlődőben. Ezt meg tudjuk érteni. Azt is, hogy munkaerőhiány van. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy miért olyan alacsony a potori üzem tervteljesítése az első negyedévben, mert hisz csak 44 százalékra teljesítették a negyedévi tervet. Az is nagy hiba, hogy az üzem igazgatósága az üzemtanács megkerülésével, tudta nélkül vesz fel nap nap után tisztviselőket. Sőt az üzemi tanács elnöke sem tud a felvett t

;sztviselőkről. Az üzem egyik vezetője felvett egy molnárt, és be is mutatta a lakatosműhely munkásainak, hogv ő lesz a lakatosműhely vezetője. Az első nap zsebretett kézzel végigment egy párszor a műhelyen, és azóta, mintha eltűnt volna, nem látta senki. Nem tudják a munkások, miért nem néz feléjük a műhelyvezető. De azt tudják már, hogy őt is a tisztviselők közé osztották be. A tisztviselők minden nap jönnek-mennek, mondják a munkások, és mégsem segítenek rajtunk. Kupcsok Lajos bányász, íizemi bizottsági elnök, az üzem mindenese. Igazi, őszinte bányászarc tekint felénk. Égő cigarettájából a nehéz füstött a levegőbe fújja és csak aztán kezd beszélni. Hosszan, nehezen lélekzik, mert most jött fel a bánya mélyéről. Amint kérdezősködünk tőle, egy-két percig, feszülten figyel és csak azután szólal meg, átérezve a szavak súlyát. A hibákat, amelyeket elébe tárunk, mind JDrioctloo m esier martinászaink la* tilója A podbrezovai martinászok már vártak reája. Boldogok voltak, hogy Michail Mojszejovics Prívalov elvtárs ellátogat hozzájuk is. Előre örültek a találkozásnak. A Martin-kemencékben erősen felcsaptak a lángok s a kiszűrődő vörös fények rátapadtak a munkások keményvonású arcaira. A várakozók meleg érdeklődéssel, rokonszenvvel fogadták Prívalov elvtársat, a Sztálin-díjas olvasztárt, aki a kuzneckei Sztálin-üzemben a Martin-kemencék mestere. Azonnal hatan-nyolcan is körülállták és szorongatták kezét. Nagy volt a barátság. Többen közülük orosz nyelven szóltak hozzá, Kérdésekkel ostromolták s Prívalov elvtárs a szavak zuhatagában — hirtelenében nem is tudott a számos kérdésre választ adni... Hogyne kérdeztek v olna tőle annyit, hogyne eredt volna meg vízfolyásként a nyelvük, amikor szovjetember, szovjet szaktársuk jött hozzájuk, hogy átadja nekik tapasztalatait... Prívalov elvtárs fürgén lépegetett a kemencék körül és szeme elé emelve a kék üveglapot, figyelte a tüzet, az anyag olvadását. — Mozgásán látni, hogy nagy „macher" — szólalt meg az egyik podbrezovai olvasztár —, . . . hallod, milyen értékes megjegyzéseket tesz? hogy ezt kikerüljük, próbát veszünk, szürkeöntvény lapra öntünk az acélból s a szerint, hogy az mennyire marja ki a lemezt, megállapíthatjuk a forrósági fokot. — Megtesszük ezt ls, Prívalov elvtárs! •— szólt közbe lelkesen Bulla István olvasztár. Prívalov elvtárs a podbrezovai olvasztárok között Prívalov elvtárs előbb még a kemence-fenék tartósságáról, a teljesítményekről, az anyag folyamatos adásáról, a dolgozók élete felöl érdeklődött ... Arca felragyogott, szeméből a barátság fénye áradt. Örült, hogy dolgozóink oly nagy szeretettel veszik öt körül s hogy tanácsokat adhat nekik. — Mennyi ideig tart nálatok a kemencék javítása? — kérdezte Prívalov elvtárs. — Huszonegy napig — felelte Chromek Rudolf olvasztár, a mesterhelyettes. — Nálunk az utolsó csapoléstól a rákövetkező osapolásig a javítás hét napig tart — mondotta ezután a szovjet sztahanovista és megígérte, hogy a javítás munkatervét megküldi nekik. Tovább kérdezősködött és magyarázott Túlhosszúnak tartotta a csapolás utáni szünetet. — Minden percért harcolni keH — mondotta —, nálunk, a Szovjetunióban a szünet ennek az időnek a negyedrészét teszi ki. Az egyik olvasztár ép a kemencébe nézett, hogy az olvadást figyelje. A kisugárzó nagy hőség égette az arcát. — Miért nem hütitek vízzel az ajtókat? — kérdezte Prívalov elvtárs. — Nagy különbség, ha az ember csak benéz a kemencébe, vagy figyeli. Nyáron ez még rosszabb lesz, nagyobb lesz a forróság s ha a tüz perzseli a munkás arcát, nem tudja százszázalékosan teljesíteni feladatát. — Ha kicsinység is ez — bólint a fejével Chromek elvtárs —, de jót fog tenni... , Privalov elvtárs tovább figyelt. — Mi, olvasztárok — mondta ezután —, ismerjük az acélt az olvasztás, a tüz színéről, — de hogy százszázalékban biztosak lehessünk, ellenőriznünk kell saját magunkat, mert éjtszakánként, vagy ha süt a nap, tévedhetünk a szintien s éppen, — A martinásznak — folytatja Privalov elvtárs — saját magát is állandóan ellenőriznie kell, szigorúnak és kritikusnak kell lennie saját magával és a többiekkel szemben is. A mester, aki a munka szervezője s több kemence van a gondjára bízva, nem figyelheti állandóan egy kemence munkáját s ezért szükséges, hogy az olvasztár mindig ellenőrizhesse saját magát is. * Az egyik kemencénél csapoltak. Az odatartozó martinász hosszúnyelü „gereblyét" vett kezébe s azzal akarta a kemence fenekét tisztítani. — Tovariscs! — szólt hozzá éa a többiekhez is Privalov elvtárs —, nehéz munka ez így, — mutatott a „gereblyére" —, nálunk ezt sűrített levegővel csinálják éa két-három perc alatt „kifújjuk" a kemence alját. Egy másik martinász a kemence túlsó falára kezdte lapáttal dobálni a keveréket, hogy javítsa ott, ahol a vas kimarta a téglát. Arcáról csurog a verejték. Privalov elvtára a fejét csóválja. — Elvtárs, kár annyit erőlködnöd és időt veszítened — ad neki is tanácsot a szovjetvendég —, nálunk ezt ia sűrített levegő segítségével csináljuk, „fecskendezzük" a falat javító keveréket. , Aztán még hozzáteszi: — Hütenetek kellene a csatornát is, ahová a folyékony salakot elvezetitek. • — Kiváló dolgozóitok, jő kádereitek vannak — mondotta későbben Privalov elvtárs, a szovjet sztahanovista —, de törekedjetek a munkának nagyobb fokú gépesítésére. Tudjátok, hogy ez mit jelent, kevesebb idő alatt s az emberi erőinek kisebb mértékben való igénybevételével több acélt termelhettek ... Privalov elvtárs tanított. Tanácsaival feltüzelte a podbrezovai martinászokat. A munkának jobb szervezésével, a martinászok állandó szak- és politikai iskoláztatásával még nagyobb sikereket érhettek el. S nem szabad elfeledkeznetek a fiatal káderek gondos neveléséről sem. Kezdetben nálunk is sok volt az idősebb olvasztár, de később, amikor betanítottuk a fiatalokat, akik most a martinászoknak a hetvenöt százalékát teszik ki, jobban és vígabban ment a muka... — Pontos, hogy ne feledkezzetek meg az ellenőrzésről... Amikor jól megszervezitek a munkát, a tervet nemcsak teljesítitek, de magas túlteljesítményeket is elérhettek. A háborúutáni öt év alatt a vezetésem alatt álló martinászok terven felül 23.500 tonna acéllal adtak többet hazánknak. • Cipser olvasztár, amikor meghallotta, hogy Privalov elvtársék most már két éve teljesen selejt nélkül dolgoznak, azonnal közbevetette kér. dését, hogy ez hogyan történhetett. — Ez elsősorban is az ellenőrzés kérdése, de a többiek munkáját is szigorúan ellenőriznünk kell. Privalov elvtárs megígérte, hogy az említett tervrajzon kívül megküldi a podbrezovai martinászoknak a maga brosúráját is, amely a selejtnélküli acéltermelésről szól, hogy mi is úgy dolgozhassunk, mint a kiváló szovjet olvasztárok, hogy jobb és több acélt termelhessünk. * Privalov elvtárs a kemencéktől nehezen tudott megválni. Az ä etet jelentik neki a Martin-kemencék, melyek között már hosszú éveket töltött. Első pillantásra kiismeri magát mindenben. Rámosolygott a podbrezovai martinászokra: ; —• Derék fiúk vagytok! — mondotta. Majd körülnézett .Barátságos tekintetével kutatott, keresett. Látszott rajta, hogy a mindig nyugodt és meggondolt Privalov elvtárs valamivel elégedetlen. — Mire gondolsz, Privalov elvtárs? — kérdezték tőle egyszerre többen is. — Hol vannak a legjobb dolgozók fényképei? Hol vannak a faliújságok, a szocialista versenykötelezettségeket tartalmazó feliratok?... s amikor a hallgatásból látta, hogy mindez itt nincs meg, így folytatta: — Nálunk mindez meg van. A legjobbakat a propaganda minden módszerét felhasználva népszerűsítjük, hogy ezen az úton is jobb munkára ösztönözzük a többieket. * — Milyen érdekesek a szovjetemberek, a szovjet sztahanovisták — mondotta Bulla elvtárs —, eljönnek hozzánk, őszintén elmondják munkamódszereiket, nem titkolnak el semmit, ellenkezőleg, minden tapasztalatukat elmondják, csakhogy rajtunk segíthessenek... — Hogy mi is jobban dolgozhassunk, jobban élhessünk — vette át a szót Chromek Rudolf. — Hiszen egy táborba, a béke táborába tartozunk. A kapitalista, aki tíz kö. römmel védi a termelési titkot s inkább a lelkét odaadná, semhogy valamit is eláruljon belőle, tudna-e valamilyen segítséget nyújtani? Nem! Ép az ellenkezőjét tapasztaljuk. Látjuk, hogy a kapitalisták csak ártani, felforgatni akarnak a ellenszenvvel ugatnak ellenünk ... Chromek elvtárs elmosolyodik Az arcára kiülő mosoly derűssé teszi egész lényét. — Büszke vagyok arra, hogy hosszabb ideig beszélhettem Privalov elvtárssal! Örülök, hogy vele lehettem és megismerhettem benne a szovjetemberek nagyszerű tulajdonságait. Ugy érzem most is, mintha az édes testvérem lenne ... Sok hibára figyelmeztetett, sok mindent magyarázott. S mi tanultunk tőle! S a podbrezovai martinászok kö- . telezettséget vállaltak, hogy Privalov elvtárs tanácsait megfogadják és szerintük dolgoznak. Privalov elvtárs segített. Nehezen tudtak tőle elbúcsúzni. Keményen kezet szorítottak vele. Petrőci Bálint. elismeri, de az üzemi bizottság nem tehet semmit, — mondja, — mert nem kérdeznek meg semmiről, csak egykét ember összeül és így döntenek mindenről. — Van egy ú r tó javaslatom — folytatja Kupcsok Lajos — és ha meg tudnám valósítani, nagyon sokat javulna termelésünk. De nekem nincs időm. És én sem érek rá anyagot keresgélni, mert sok a munkám. Nem támogat a vezetőség. Én így nem tehetek semmit. Pedig az újító ja vaslat megvalósítása után, azt a munkát, amin most öt ember dolgozik, két ember el tudná végezni. És már itt is felszabadulna munkaerő. Weiss Pál főaknász elmondja, hogy az üzembe bevezetik a Miszka-féle munkamódszert, amivel már kezdetben is nagy eredményeket értek el. Veszelka József csoportja a Miszkamódszer alkalmazásával 185 százalékot ér el. Nincs feltüntetve, hogy a munkások mennyi eredményt érnek el f minden nap. így nem láthatják százalékban a napi termelésben elért eredményeket. A munkások között nagyobb politikai munkát kell kifejteni az üzemi pártszervezetnek, mert csak politikailag fejlett munkásokkal érhetünk el jó eredményeket. A Pártnak és a szakszervetnek nem volna szabad elhanyagolniok a munkások politikai nevelését. Mert ha a Pártszervezet nem törődik velük, akkor könnyen a reakció befolyása alá kerülhetnek. Ezért nagyobb gondot kell fordítani a fiatal munkások iskoláztatására, és arra is, hogy a hivatalokban a bányaüzemeknél ne a földbirtokos lányai üljenek az íróasztalnál, hanem a bányász, akinek iskolai képzettsége kisebb ugyan, de a munkásosztály szilárd harcosa, akit nem lehet félrevezetni. Az üzemben a fiatalok nevelésére nagyobb gondot kell fordítani, mert belőlük nevelődik ki az új bányásznemzedék. KELEMEN BÉLA.