Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-19 / 116. szám, szombat

30 éve harcol JDárluvik a zoojetumó oldalán a világ dolgozóinak jo bhé le a fegyvert Éppen az első tűzkeresztségből nőtt ki az új forradalmi párt, a lenini-sztálini elvek pártja megalakításának szükségessége. A kiöntött munkásvér mutatta a dolgozó népnek, hogy a kapitalista kizsákmányolás alóli felszabadulást se Masaryktól, se Hampltól ne várja, hanem ezt a burzsoáziával és az ügynökeivel folytatott harcban kell elérnie, azon az úton kell haladnia, amelyet az orosz bolsevikok mutattak. Az új párt alapító kongresszusán elfogadta a kommunista párt elnevezést, hogy ezzel kifejezésre juttassa — mint ahogyan a határozat mondja — a szociáldemokrata párttól való különválását és a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozás mellett döntött. Az új párt hatalmas tömegpártként született, a dolgozó nép bizalmára 'támaszkodva. A legnagyobb érdemet szerezték ebben Smeral és Zápotocký elvtársak (taps, a jelenlévők ezt Máltják: Éljen Zápotocký elvtárs!) akik tudták, hogy a Párt számára milyen felbecsülhetetlen tőkét jelent a széles tömegekkel való kapcsolat. Aa újonnan alakult Csehszlovákiai Kommunista Pártnak még nem voltak forradalmi tapasztalatai, tagjai a szociáldemokrácia soraiból származtak és sok szociáldemokrata hagyományt, szokást és nézetet hoztak magukkal. A Pártnak bolsevik módon kellett megedződnie a burzsoázia elleni sokéves súlyos harcokban, annak hatalmi gépezete ellen folytatott harcban, valamint a burzsoázia világnézeti befolyásaival a Párt tagjai sorában és a Párton kívül. A burzsoázia az új forradalmi párt létezésének kezdete óta nemcsak arra törekedett, hogy sorait egyenes terrorral törje szét, hanem arra is, hogy a Párt soraiba küldött ügynökei segítségével térítse le a helyes útról. Pártunk története a dolgozó népre való burzsoá befolyás elleni harc története. Fejlődésének első korszakában, a megalapítástól az 1929-ben tartott V. kongresszusig a Párt vezetése nem egyöntetű, érvényesülnek és néha túlsúlyban vannak benne a nem bolseviki, likvidátor és egyenesen ellenséges elemek, mint például Jílek, Bohlen, Hais. A Párt súlyos belső válságon megy keresztül. Súlyos válságot él át a Párt az 1925-ös évben, amikor befejeződik a háború utáni forradalmi fejlődés korszaka és fellép a forradalmi hullám átmeneti apályának ideje. A csehszlovák burzsoázia ekkor frontális támadásba ment át a dolgozó nép háború utáni vívmányai ellen, bérleszállításba, az életszükségleti cikkek megdrágításába fogott. Ebben az időben Bubník, a burzsoázia ügynöke megkísérli a szakadás előidézését a Pártban, aki a Pártot éppen abban a pillanatban támadja meg orvul, amikor a rendőrség az életsziikségcikkek megdrágítása ellen tüntető prágai népre lő. Maga Sztálin elvtárs lép ekkor közbe, akinek hálásak vagyunk azért, hogy segítette a Pártot e nehéz válság áthidalásában és elhárította a pártszakadás veszélyét. Sztálin elvtárs 1925 március 27-i beszédében a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának csehszlovák bizottságában rámutat arra, hogy Pártunkban, amelynek legalább 70 százaléka volt szociáldemokrata, a szociáldemokrata visszaesés nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen és ezért döntő és könyörtelen harcot kell folytatni a Párt soraiban lévő jobboldali opportunizmus ellen és erre a harcra kell összpontosítani a Pártban lévő minden tényleges forradalmi elemet. És valóban, a Pártban csoportosulni kezdenek Gottwald elvtárs köré a forradalmi bolsevik elemek (taps, lelkesen éltetik Gottwald élvtársat) és harcot folytatnak ^ Párt bolsevizálásáért, a kártevő likvidátor elemek ellen, mint amilyen Jílek és Bohlen voltak, akik a Párt vezetésére döntő befolyást gyakoroltak. A csehszlovák burzsoáziának sikerült az 1926—• 1929-es években az életszínvonal súlyos leszállításával átmeneti gazdasági konjunktúrát elérnie. A Jílek-féle vezetés ezt az ideiglenes megszilárdulást a „kapitalizmus tartós gyógyulásának" nevezi. 1926ban ekkor a csehszlovák burzsoázia beveszi a kormányba a német és magyar burzsoázia képviselőit, valamint a reakciós szlovák Hlinka-párt képviselőit is, amely tényt a Jílek-féle vezetés mint a burzsoá rendszer megszilárdulásának bizonyítékát értékeli. Gottwald elvtárs már az 1927 októberében megírt „A nemzetközi burzsoá koalíció egyéves uralmának .politikai mérlegéről" című cikkében rámutat arra, hogy csupán átmeneti és ideiglenes konjunktúráról van szó, hogy az új kormányösszeállítás Csehszlovákiában nem az osztályharcok elcsendesedésének, hanem kiéleződésének bizonyítéka. Jílek likvidátori vezetését a Párt ötödik kongreszszusa elsöpri. Ezen egyöntetű győzelmet aratott a bolsevik irányzat, élén az erős és bölcs kormányossal, Gottwald elvtárssal. (Taps, a jelenlévők felállnak és ezt kiáltják: Éljen Gottwald elvtárs!) Az V. kongresszus a Párt fejlődésében az előződtől különböző, új korszak kezdetét jelenti. 1929-ig a Párt élén olyan vezetés volt, amelyben az opportunista és a nyiltan likvidátor elemek befolyásolták a Párt politikáját és gátolták a Párt bolsevizálódásának folyamatát. Csupán a Gottwald elvtárs vezette új bolsevik vezetés vehetett határozott irányt a reformizmus maradványainak kiirtására, a jobb- és baloldali opportunizmus elnyomására, a forradalmi taktika és az osztályharc sztratégiájának a marxizmus-leninizmus alapján való érvényesítésére. Gottwald elvtárs egyetlen lenini-sztálini platformon tudta összpontosítani a Párt új vezetése körül a

z összes egészséges forradalmi elemeket. A Párt új vezetésének később újból meg kellett nyernie a nép széles rétegeinek bizalmát, meg kellett szüntetni a tömegektől való elszigeteltséget, amelybe a Párt a Jílek-féle kártevők bűne folytán jutott. A Párt befolyása jelentékenyen csökkent az 1928 júliusában, a Vörös napon szenvedett vereség után. Ellenségeink kárörvendően tekintettek a Párt válságára és korai végét jósolták. De előre ittak a medve bőrére. A gottwaldi vezetés a válságot azzal hidalta át, hogy nem riadt vissza a Párt vonaláért folyó harcot nyiltan az egész munkásosztály és az egész dolgozó nép előtt lefolytatni. Amellett a dolgozó népnek megmutatta, mi a burzsoázia Jílek-féle segítőtársaival való viszály lényege, hogy a kapitalista gazdálkodás nem szilárd és egészséges, hanem ellenkezőleg új megrázkódtatások és válságok előtt áll é

s a dolgozó népnek készülnie kell a bekövetkező éles harcokra. Ez tette lehetővé a Pártnak, hogy az 1930—1934-es évek kapitalista válságának beálló korszakában nagy harcokat folytathatott a munkanélküliek millióinak kenyeréért és munkájáért, a munkások bérének leszállítása és a

z eladósodott parasztok elszegényedése ellen. A csehszlovák burzsoázia a nép lövetésével felelt a munkanélkülieknek, akik munkát követeltek, a sztrájkolóknak, akik a bérleszállítás ellen védekeztek. Durva terrorral, bezárással és a kommunisták verésével, a sajtó betiltásával, a Párt titkárságainak megtámadásával, gyűlések szétverésével hiába akarták elhallgattatni a Pártot, amely egyedül védte a nép érdekeit a tőkés kizsákmányolók ellen. Ez volt a Masaryk és Benes-féle polgári köztársaság úgynevezett „szabadsága" és „demokráciája". A Rudé Právo nemcsak a hitleri megszállás ideje alatt jelent meg illegálisan, hanem az első köztársaság éveiben is a föld alatt kellett nyomni. A München előtti rendszer örök szégyene marad, hogy 1934-ben több kommunista Pártmunkással magát Gottwald elvtársat is hazaárulás miatt üldözték. A burzsoá hatalmasok gyűlölték Gottwald elvtársat és a kommunistákat, mert leleplezték a burzoázia igazi nemzet- és népellenes arcát Amikor Németországban fellép a Hitler-rendszer és a Köztársaság fenyegetve van, a Párt a haza védelmi harcámk élén áll. A kommunisták idejében felemelték intő szavukat a Köztársaságot fenyegető veszély ellen, figyelmeztettek, hogy a nyugati imperialisták bármikor készek feláldozni Köztársaságunkat, hogy az ország függetlenségét csupán a nemzetek egyetlen igazi barátja és védelmezője, a szocialista Szovjetunió biztosíthatja. Egyedül a kommunisták mutattak rá a kivezető útra: megteremteni az összes demokratikus, fasizmus ellenes erők hatalmas népfrontját, leszámolni a hazaáruló reakcióval és a Szovjetunióra támaszkodva minden eszközzel védeni a Köztársaságot. Rámutattunk arra, hogy a Köztársaság védelme a bankárok, gyárosok és nagybirtokosok megbízhatatlan kezében van, akiknek egyetlen érdekük van, a pénzeszsákok érdeke, akik Hitlerben és barbarizmusában kizsákmányoló rendszerük védelmét látták, amint ezt München napjai később bebizonyították. Az az állítás, hogy München napjaiban nem lehetett megvédeni a Köztársaságot, hazug állítás volt és csupán a csehszlovák burzsoázia gyávaságát és árulását volt hivatva leplezni. Ellenkezőleg, az igazság az, hogy vissza lehetett volna utasítani a szégyenteljes kapitulációt és meg lehetett volna védeni országunkat. A nép hajlandó volt feláldozni mindenét, hogy megmentse a hazát. A szeptember 23-i mozgósítás azt mutatta, hogy a katonák lelkesen és elszántan indultak határaink fegyveres védelmére. Hatalmas szövetségesünk volt: a Szovjetunió, amely München napjaiban ismét biztosított bennünket arról, hogy kész a segítségünkre jönni. De a burzsoázia képviselői dr. Benessel az élükön ennek ellenére szégyenletesen kapituláltak. Többre tartották kizsákmányoló osztályérdekeiket a nemzet és a nép érdekeinél. Egy agrár vezető tényező, aki a nagybirtokosok előtt mondott beszédet München napjaiban és meg akarta magyarázni nekik, hogy miért kellett elutasítani a Szovjetunió segítségét, kijelentette: egyedül Hitler mentheti meg pénzeszsákjaikat. Csupán a kommunisták utasították vissza a Müncheni kapitulációt. Gottwald elvtárs 1938. október 11-én a nemzetgyűlés állandó bizottságában mondott történelmi beszédében kijelentette, hogy népünk sohsem egyezik bele a kapitulációba és harcot indít a nemzet szabadságáért. A nemzeti megalázottság legsúlyosabb korszakában a nép a Kommunista Pártot, mint igazi védelmezőjét ismerte meg, amely a hitleri megszállók elleni harc élére állt. A Kommunista Pártnak a nemzet szabadságáért folytatott hősi harca megmutatta, hogy a gottwaldi párt milyen rettenthetetlen acélos harcosokat nevel fel. 25.000 kommunista áldozta életét a szülőföldért folytatott harcban. Történelmünk e legnehezebb megpróbáltatásában népünk felismerte azokat is, akik ezidéig a nemzet szószólóinak adták ki magukat és akik húsz esztendőn keresztül kezükben tartották a hatalmat a köztársaságban. A Csehszlovák burzsoázia egy része Hitler szolgálatába szegődött és segített neki nemzeteink elnyomásában és kiéheztetésében, segítette rablóhadjáratának vezetését. A burzsoá politikusok másik része az angol-amerikai imperialistáknál keresett menedéket, akik nemrég Münchenben elárulták országunkat és arra készülődtek, hogy hazánkat gyarmatukká teszik. Hanem országunk felszabadítása, mint ahogyan a kommunisták, ismerve a Szovjetunió nagy erejét, már régen megjósolták, keletről jött. A dicsőséges Szovjet Hadsereg elűzte országunkból a hitleri megszállókat, lehetővé tette azt, hogy népünk a maga akarata szerint rendezze be életét országában. És népünk vérözönnel fizetett tapasztalatai után nem engedte meg azt, hogy a burzsoázia ismét hatalomra jusson. Az új államban a kormányrúd mellé a munkásosztály állt. Bekövetkezett országiunk történelmének legörömtelibb korszaka, a szocializmus építésének kora. Népünk most úgy ismerte meg a Kommunista Pártot, mint nagy forradalmi változások szervezőjét, mint bölcs államalkotó pártot. A Kommunista Párt most mutatta meg azt, hogy nemcsak a kizsákmányoló kapitalista uralom ellen tud forradalmi lendülettel harcolni, hanem ugyanilyen lendülettel tudja építeni az új népi demokratikus államot. Ezerszer erösebb állahi ez, mint az áthidalhatatlan osztályellentétektől és nemzetiségi belviszályoktól tépett München-előtti köztársaság. Olyan állam ez, amelynek szuverenitása oly biztos, mint soha ezelőtt, mert a világ leghaladóbb és egyúttal leghatalmasabb nagyhatalmára, a Szovjetunióra (taps, a jelenlévők felállnak és ezt kiáltják: Éljen a Szovjetunió! Hurrá!), valamint a béke, a demokrácia és a szocializmus egész 800 milliós táborára támaszkodik. A Kommunista Párt egyre erősíti ezt az új népi demokratikus államot, amely osztályjellege szerint a proletárdiktatúra formája. A dolgozó nép élén a munkásosztállyal az államhatalmat arra használta és használja fel, hogy elnyomja a megdöntött burzsoázia ellenállását és felépítse a szocializmust. 1945 május 9-e után Pártunk az első pillanattól kezdve nem tévesztette szem elől azt, hogy a tőkések és a nagybirtokosok sohasem békülnek meg a népi demokratikus rendszerrel és megkísérlik ismét visszaszerezni elvesztett pozícióikat. A Kommunista Párt népünk előtt rendszeresen leleplezte a Nemzeti Front belsejében meghúzódó reakciós elemeket és rámutatott arra, hogy ezek a Köztársaság szabotálói és rombolói, az imperialisták ügynökei, úgyhogy 1948 februárjában, mikor a reakció megkísérelte az ellenforradalmi puccsot, elszigetelődött és csúfos vereséget szenvedett. 1948 február 25-e a dolgozó nép és a Kommunista Párt nagy győzelmének napja lett, annak a győzelemnek napja, amelynek szervezője és alkotója Klement Gottwald elvtárs volt. (Taps, viharos ovációval éltetik Gottwald elvtársat). 191/8 februárjával megnyílt a szocializmus gyorsabb felépítésének, falvaink szocialista átépítésének és a tőkés elemek további elnyomásának, félretételének útja. Országépítő sikereink, előre vezető útunk fő feltétele volt és marad a Szovjetunió segítsége, amelyet nekünk az országépítés minden területén nyújt. Az egyenjogúság elvein nyugvó és önzetlen gazdaági együttműködésünk a Szovjetunióval iparunk fejlődésének hallatlan kibontakozását és uj irányát tette lehetővé. Csehszlovákia főleg a nehézipar fs különösen a nehéz gépipar országává vált. Megszűnt, mint München előtt volt olyan ország lenni, amely túlnyomó részben textilt és cipőt szállított ki, amit a textilmunkások éhbérei és Batyamunkások kizsákmányolásának körmönfont rendszere tett lehetővé. Ma iparunknak más, éppen ellenkező gondjai vannak, mint a München-előtti időkben. Ma nem az a gondunk, hol találunk termékeink számára piacot, hanem az, hogy eleget tudjunk termelni a belföldi és külföldi piacnak. Ugyanígy dolgozó parasztságunknak nem kell már rettegnie a holnaptól, mint ahogy rettegett a tőkések és nagybirtokosok uralma alatt, amikor adósság és adó, nyomasztotta, amikor a mezőgazdasági termékek árai alacsonyak voltak és attól kellett félnie, hogy egyáltalán nem tudja eladni őket A Klement Gottwald által vezetett Kommunista Párt népünket felszabadította a tőkés rabszolgaság alól és biztosította új, örömteli és szabad életét. Pártunk büszkén tekinthet súlyos és dicső harccal teli harminc esztendős útjára, amelyen a munkásosztályt és a dolgozó népet vezette. Nem voltak hiábavalóak a harcban hozott áldozatai. Sok régi elvtárs, aki a szenvedés és üldöztetés pillanataiban azt kérdezte, megéri-e vágyainak és céljainak teljesülését, ma Gottwald elvtárs szavaival elmondhatja: „A keserű iskola harminc esztendeje, amelyet a 20-as évek óta átéltünk, az az általános fejlődés, amelyen átmentünk az 1920. évi decemberi vereség után a marxizmus-leninizmus elsajátításával és a Kommunista Párt megteremtésével, meghozta gyümölcsét