Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-17 / 114. szám, csütörtök

még az ügynökök és árulók egyikének fái sem nőtlek és nem is nőnek az égig Csehszlovákia nem lesz második jugoszláviai fyyttumlÁ Opportunista passzivitásból - bolsevik aktivitásba Kedves Elvtársak! Azt a súlyos válságot, amely Pártunkat a jelenlegi kiélezett osztályharcok és imperialista háborús előkészületek által még jobban megnehezített helyzetben találja, csakis Pártunk valamennyi tagjánalt együttes, bolsevista munkája tudja eredményesen leküzdeni. A CsKP további bolsevizálása nem egyes egyének, hanem csakis az egész párttagság műveként valósulhat meg, éspedig a Kommunista Internacionále tetterős segítségével. A rendkívül kiélezett csehszlovákiai és nemzetközi helyzet, főként pedig a legtöbb termelési ágban a kitörő bérharcok, a dühös reakció, az új imperialista háború veszedelme és a forradalmi mukásmozgalom üldöztetése, rendkívül nagy és az összproletariátussal szemben való felelősségteljes feladatok elé állítanak bennünket, amelyek nemcsak a csehszlovák proletariátusra, hanem a nemzetközi munkásosztályra nézve is döntő jelentőséggel bírnak. Alihoz, hogy Pártunk az e forradalmi szerepét, a világproletariátus frontjából ráeső frontszakaszon eredményesen végre tudja hajtani, kell, hogy élére tudjon állni a dolgozó nép összes harcainak és kell, hogy a Pártot az opportunista passzivitás eddigi tarthatatlan állapotúból, bolsevista aktivitásra vezessük. A Csehszlovákiai Kommunista Párt forradalmi harcra egy részét képezi a fi CsKP tagjaihoz! vflágproletariátus által a világ kommunizmusért folytatott harcnak. A CsKP valamennyi tagja tudatában kell, hogy legyen annak a felelősségnek, amelyet a dolgozóknak a nemzetközi imperializmus igája alól való felszabadító harcaiban magán visel. A Csehszlovákiai Komunista Párt bolsevizálása, harci készségének fokozása fontos részét képezi a Kommunista Internacionálé bolsevizúlásának; az. ő fejlődése a harcrakész elszántság útján, egyszersmind a megerősítését jelenti a világprolet-áriátus frontjának, amely világproletáriátus csakis az elszánt osztályharc által képes a győzelmet kivívni. Ezért fordult hozzátok a világforradalom vezérkara, a Kommunista Internacionálé egy nyílt levéllel és hív fel inindannyitokat fokozott harcra, ezért szólít fel benneteket Lenin világhadseregének valamennyi harcoló szekciója nevében arra, hogy az eddigi opportunista passzivitást, a nehézkességet és a határozatlanságot leküzdjétek és hogy aktív, tetterős és lelkes harc által a proletáriátus ellenségeinek megmutassátok, hogy csakis egy igazán bolsevista párt képes arra, hogy kérlelhetetlen, becsületes és nyílt önkritikájával acélozza meg azokat a fegyvereket, amalyek a burzsoáziának a halálos döfést fogják nyújtani. Ezért fordult a CsKP Központi Bizottsága hozzátok és szólít fel benneteket, hogy teljesítsétek a mai komoly helyzetben kötelességtelíet, amelyeknek elsősorban abban kell állnia, ho^y a mélyreható pártvita során a Párt eddigi politikáját és saját tevékenységieket felülvizsgáljátok, saját soraitokat vizsgának alávetitek, a pártban mutatkozó opportunizmus minden formája és képviselője ellen a leghatározottabban és kíméletlenül fellŕptek, a létező hibák, hiányok és gyöngék kiküszöbölésében tetterősen segédkeztek, bolsevista iskolázottsággal rendelkező és kipróbált elvtársakat vontok be a pártszervek új vezetőségeibe és mind ezen rendszabályok által a Párt igazi gyógyulását elősegítitek. A CsKP akkor fogja felmutatni a szükséges bolsevista aktivitást és csak akkor lesz a csehszlovákiai proletariátus igazán harcos előcsapata, ha minden kommunista párttag teljes eró'megfeszítéssel nekilát ezeknek a feladatoknak elvégzéséhez. Ezért, harcra fel, a Párt kigyógyításáért és bolsevizálásáért! A bolsevista vita tüzében acélozzátok meg a CsKP harci készségét! Vívjatok engesztelhetetlen harcot a saját soraitokban lévő opp9rtunizmus ellen! Félre minden opportunista passzivitással ! Fel a forradalmi aktivitásra! A CsKP Központja. (Az „Opportunista passzivitásból, bolsevik aktivitásba" című 1928-ban megjelent brosúrából.) A likvidátorizmus — elleni harc A reformista szakszervezeti boncok a szervezett és szervezetlen munkásokat két ellenséges táborba igyekszenek osztani, felső és alsó rétegre, hogy a szervezeteket nemcsak a szakszervezeti legalizmus rendszerébe, hanem egyúttal a polgári »alkotmányosság«-ba vonják és igy lehetetlenné tegyenek minden kísérletet, amely a munkásosztály gazdasági harcainak forradalmi eszközökkel vezetett politikai harccá való átváltoztatására irányul. A reformista árulók ígv egyúttal minden harc elfojtására törekszenek, a szervezett és szervezetlen munkások egységes fellépésének megakadályozására. A demokratikusan, az üzemekben választott harci vezetőségek mély értelme éppen abban van, hogy a kommunisták, a vörös szakszervezet tagjai az üzemekben a munkásosztály egységfrontját valósítják meg, a reformista szakszervezeti bürokrácia és a burzsoázia ellen. Aki ez egység ellen lép fel, aki nem érti meg, hogy csak így, az egységfronttaktikának csak e formáival vezethetünk gvőzelmes harcot, az gyakorlatilag minden harccal szembehelyezkedik, az gátlójává válik a jelenlegi gazdasági harcok megindításának. Pártunk széles tagtömegeinek meggyőződése a kommunistáknak a gazdasági harcukban alkalmazott forradalmi taktikájának helyességéről előfeltétele, a likvidátori veszély elleni harcnak. Csak ez a meggyőződés ad lehetőséget a Pártnak arra, hogy minden támadást visszaverjen, amelyet a likvidátori elemek a Párt és a vörös szakszervezetek ellen intéznek, ezeket az elemeket elszigeteljék és lehetetlenné tegyék, hogy a Párt által végrehajtandó akciókat veszélyeztessék. A likvidátorizmus elleni eredményes harc legfontosabb előfeltétele azonban a sharmadik időszak« és a jelenlegi osztályharcok jellegéről való hamis opportunista nézetek leküzdése. Azon opportunista illúzió leküzdéséről van szó, hogy a kapitalizmus megszilárdult, hogy a munkástömeg aktivitása ennek a megszilárdulásnak a következménye, nem pedig a kapitalizmus kimélyült válságának, előrehaladó rothadtságának és labilitásának. A Párt központi feladata most a likvidátorizmus elleni harc. A fasiszta offenzívával kapcsolatban ennek a feladatnak óriási a jelentősége. Teljesíteni is fogjuk, ha a Párt opportunista irányvonala tényleg véglegesen minden téren likvidálva lesz. (A »Munkás« 1929 február 5. és 6-i számaiból.) A likvidátorok

1 és csatlósaik elvtelen blokkjának a legélesebb barcot üzenjük A Párt Központi Bizottságának egyhangú határozata A Pártközpont a likvidátorok ellen haladéktalanul a legerélyesebb harcot kezdte meg. A Központi Bizottság teljes mértékben helyesli ennek a harcnak a politikai vonalát és a polbüro minden nyilatkozatát, különösen annak kiáltványát a likvidátorok ellen és a forradalmi vonal egységéért a vörös szakszervezetekben, valamint a polbürónak a sajtóban közölt határozatát, a likvidátor renegátok kizárását a Pártból. Ennek a vonalnak a helyességét, amelyik á politikai kérdéseket állítja az előtérbe és világosan rámutat a Haisféle platform reformista jellegére, egyúttal arra a tényre is támaszkodik, hogy a NŐSZ tagságának és szervezetek egységéért folyó harcban ragaszkodik ahhoz, hogy a szakszervezet demokkrácia alapelveinél fogva a rendes, egybehívott kongresszuson, delegációk útján döntsön a tagság. Ennek a vonalnak a helyességét igazét demokrácia alapelveinél fogva a Párt és a vörös szakszervezetek egész tagsága a Párt mögé állott és hogy a likvidátorok a tagok sorában teljesen el vannak szigetelve. (A „Proletár" 1929. április 3-i számából.) A likvidátorok elleni harc utolsó szakaszának eredményei 1. A likvidátori politikai platform rendkívül gyorsan a kominternnel szemben nyiltan ellenséges, „baloldali" szociáldemokrata platformmá fejlődött. 2. Az aktív tagságért folytatott harc alapjában véve eldőlt a Párt, a Központi Bizottság javára. 3. A likvidátori front döntő vereséget szenvedett és megindult a bomlása. 4. Nem fenyeget az a veszély, hogy a tagság jelentősebb része átmegy az új pártba, amelyet a likvidátorok készülnek megalakítani, inkább az a veszély fenyeget, hogy a Párt és főleg a vörös szakszervezet elmaradottabb része indifferentizmúsba süllyed. Ez a veszély azonban meg lesz akadályozva az ideológiai harc kimélyítésével és a pártakcióval való egybekapcsolásával. A likvidátorok bomlasztó tevékenysége oly fokot ért el, hogyha a támadás vezetői nem vetik magukat alá a komintern végrehajtó bizottsága által hozott határozatoknak, úgy erélyes szervezeti intézkedéseket kell alkalmazni. (Klement Gottwald a CsKP Központi Bizottsága 1929. április 2I-i ülésén.) A baloldali ellenzék mellett — mindenfajta opportunista irány ellen Csehországban a kerületek egész sorában tartottak konferenciát. Ezeknek jelentőségét növelte, hogy majdnem mindegyiken az opportunista Jíiek-csoport referense, illetőleg korreferense is fellépett. Ennek a csoportnak az álláspontja mégis mindenütt vereséget szenvedett és a konferenciákon a delegátusok döntő többsége a baloldali ellenzék álláspontjára helyezkedett, ebben az irányzatban látva a Párt megjavításához vezető politikai irányvonal képviselőjét. A „Munkás" 1929. február 6-i számából.) Harc a csehszlovákiai nyílt fasiszta diktatúra veszélye ellen KIVB 13-ik plénuma kifejezetten hangsúlyozza, hogy a fasiszta diktatúra nem minden országban kikerülhetetlen szükségszerűség. A nyílt fasiszta diktatúra elhárításának lehetősége a harcos proletariátus eréjétől függ, amely erőket a szociáldemokrácia tevékenységével és befolyásával leginkább ás alá. Ez teljes mértékben áll Csehszlovákiára nézve is. Harc az opportunizmus ellen A nagy feladatokkal való megbirkózásra minden egyes kommunista legmagasabbfokú ideológiai és politikai s ílárdságára, átütő erejére és kezdedeményező képességére van szükség Ezt csakis az opportunizmus n válifaja melletti nap-nap melletti harcban lehet elérni. A mai helyzet fel nem ismerése ellen, a forradalmi kilátások elvesztése ellen. Az opportunista meghajlás ellen, az ellenség nyomása alatt. A Párt arculatának és forradalmi vonalának elrejtése ellen. A soviniszta és nacionalista hangulatok előli meghátrálás ellen. A Párt illegalitás esetére való előkészületének alábecsülése, az előkészületek jelentőségének fel nem ismerése ellen, — második oldalon viszont mindama szektáriánus tendenciák ellen, amelyek a „konspiráció"-ra való hivatkozással megkerülni igyekeznek a tömegmunkát, a hányavetiség és felelőtlenség, a könnyelműség és a fegyelmezetlenség ellen. Röviden: mindaz ellen, ami a Pártot gátolja a munkásosztály többségének megnyerése érdekében folytatott harcában, a döntő forradalmi harcra. („Mit kell tennünk" című 1934-ben megjelent brosúrából.) Visszaverni a hátbatámadást! A mai kassai polgári lapok hozzák Borovszky Géza, a szocdem szaktanács elnökének nyilatkozatát, amelyben óva inti a reformista szervezetek munkásait, hogy a keddi általános sztrájkban ne vegyenek részt, miután a reformista szaktanácsnak semmiféle ilyen határozata nincs! Ugyanilyen értelemben nyilatkoztak a keresztény szakszervezeti boncok is. Ezzel csak betetőzték azon magatartásukat, amelyet már az összvezetőségen való meg nem jelenéssel kezdtek meg. Azok a reformista szaktanácshoz tartozó szervezetek, amelyek a legutóbbi összvezetőségi ülésen a sztrájk mellett foglaltak állást, a vörös szakszervezetekkel együtt, minden előkészületet megtesznek a holnapi és a hétfői napon a sztrajkra. Ezektől az előkészületektől függ a sztrájk sikere. Nemcsak az építőmunkások, hanem az összmunkásságnak is tudatában kell lennie annak, hogy eddig is csak vasegységükkel tudtak ellentállni a munkaadó támadásainak és ezért csakis akkor van kilátásuk eredményes harcra, ha egységes frontjukat nem engedik a reformista vezérek által felrúgni. A legkérlelhetlenebbül kell felépniök a reformista vezérek elen, akik a döntő^ pillanatban akarják megbontani a mun-" kások egységes harci frontját és ezzel elősegíteni a munkaadók győzelmét. (A „Munkás" 1928 augusztus 5-1 számából.) A csehszlovákiai szociálíasiszta párfok a nyílt és véres fasiszta diktatúra útját egyengetik A német és osztrák szociáldemokrácia politikájának szégyenletes összeomlása után, ami végülis Hitler és Dollfuss uralomra jutásához vezetett, a csehszlovák szoogilíasiszta pártok politikája szemmellátriatólag fasizálódik. Rettenetes tény az, hogy szociáliasíszta pártok Csehszlovákiában épúgy, (• sőt sok e tekintetben még intenzívebben és alaposabban) a nyílt és véres fasiszta diktatúra útját egyengetik, mint ahogy ezt a német és az osztrák szociáldemokrata pártok tették. A dolgokra nem e pártoknak és vezetőiknek ..tévedésében" vagy „helytelen taktikájában" rejlik, hanem osztályhelyzetükben. Csehszlovákia szociálfasjszta pártjai (itt épúgy mint máshol) életre-halálra össze vannak nőve „saját" burzsoáziájukkal — s emellett a német, szlovák, magyar, lengyel és ukrán szociálfasiszták egyszersmind a cseh burzsoázia szolgálatában állanak. Egyedül és kizárólagosan ez határozza meg politikai irányvonalukat, melynek egyedüli célja a tőkés uralom minden áron való fenntartása —, ami mellett a tömegekre gyakorolt befolyásuk megőrzése érdekében az „osztályharc" és „szocializmus" frázisával házalnak. Csehszlovákia szociálfasiszta pártjainak jelenlegi politikáját egyedül ebben a beállításban lehet helyesen megítélni Trockizmus a fasizmusnak egy ügynöksége Bebizonyosodott, hogy a trockizmus a fasizmusnak egy ügynöksége, amely háborúra és a Szovjetunió vereségére, a kapitalizmusnak a Szovjetunióban való visszaállítására törekszik és erre a célra a legutálatosabb harci eszközöket alkalmazza. Bebizonyosodott, hogy a trockizmus szövetkezése Hitlerrel mennyire Csehszlovákia függetlensége ellen irányul és mennyire a saját húsukba vágnak azok a szociálisták és demokraták, akik a trockizmust védelmükbe veszik, vagy a szocialista sajtóba és a szocialista pártokba trockista elemeket felvesznek és hagyják ezeket vadul a Szovjetunió és a kommunizmus ellen izgatni. A mi feladatunk elérni, hogy minden ami tisztességes és becsületes van a dolgozó nép között, kerülje a trockistákat és a trockizmust, mint a pestist. A mi feladatunk az, hogy teljesen elszigeteljük a trockisták azon különböző csoportocskáit, amelyek még a munkásmozgalom perifériáin mozognak és mindenütt arra törekszenek, hogy becsempésszék'a bomlasztás mérgét. Végül a mi feladatunk az, hogy ideológiailag és szervezetileg megszilárdítsuk a Párt sorait és mindenkit meggyőzzünk, aki eddig talán nem látná világosan a trockizmus igazi lényét, hogy a Pártban a kétségnek és a bizonytalanságnak egy szikrája sem maradjon sehol. (Klement Gottwald a prágai pártfunkcionáriusok aktíváján 1937 február 10-én.) Le tudunk számolni a pártba befurakodott ellenséggel „Most engedjétek meg elvtársnők és elvtársak, hogy néhány szót mondjak az árulók és összeesküvők — Šling, Švermova, Clementis és •társainak esetéről. Már mondottuk, hogy ebben az esetben kiterjedt összeesküvésről volt szó a Párt belsejében, azzal a céllal, hogy uralmuk alá hajtsák a Pártot, megváltoztassák politikáját, hatalmukba kerítsék az állam vezetését, megváltoztassák az állampolitika vonalát és meginduljanak az úton viszszafelé, a kapitalizmus felé, az imperializmus táborával való szövetkezés útján. Lényegében az élesedő osztályharc klasszikus esetéről van szó. Kik voltak ezek, kik akarták hatalmukba keríteni a Pártot és az államot és politikáját visszairányítani a kapitalizmus felé? Az osztályellenség, a burzsoázia, az imperialisták ügynökei voltak ezek. A burzsoázia bizonyos pillanatokban behívja, aktivizálja, mozgósítja minden tartalékát és főleg arra törekszik, hogy behatoljon az uralkodó pártba és megváltoztassa annak politikáját." „A Párt mostani vezetőségének magva vezeti a Pártot 1928 óta. Ez alatt az idő alatt a Párt sok nehéz pillanatot élt át. Abban az időben — még a kapitalisták uralma alatt, — nem egyszer kidobtuk a Pártból az ellenség ügynökeit. Emlékezzetek csak Jilekre, Guttmannra, minden hozzájuk hasonló elemre. Tiszta párt maradtunk abban az időben, amikor a burzsoázia egész erejét mozgósította elleneink. Most, amikor uralkodó párt vagyunk, annál hamarabb tudunk leszámolni a Pártba befurakodott ellenséggel." (Klement Gottwald, a CsKP Központi Bizottsága 1951 február 22-i ülésén.) >A veszedelmes összeesküvő banda ártalmatlanná van téve. A Párt megtisztult az áruló elemektől és soraival még szilárdabban zárkózik fel a gottwaldi Központi Bizottság, Gottwald elvtárs köré. Ezzel nemcsak a Pártunktól, a munkásosztálytól és Köztársaságunktól hárítottunk el nagy veszélyt, ha nem hatalmas csapást mértünk az angol-amerikai és francia imperialistákra is. A Zenklék, Lettrichék kisöprése után, a főpapság államellenes ténykedésének meghiúsítása után, a nyugati imperialisták főreményüket a Pártunkon belüli ügynökségükbe vetették.« »A CsKP Központi Bizottságának februári ülésén, amelyen a Párt etharozta, hogy gyorsabban és bátrabban halad a szocializmus felé és amelyen ilyképpen Szlovákia nemzeti élete új és hatalmas fejlődésének merész távlatai tárultak fel, lelepleződött a burzsoa-nacionalista Clementis, Husák, Novomesky igazi arculata, mint az osztályellenség ügynökeinek, a Köztársaság ellen* ségeinek, a Párt és a szlovák nemzet ellenségeinek arca. Ebben a tényben is látnunk kell a kiéleződő osztályharc mélységes törvényszerűségét.« (V. Široký az SzKP Központi Bizottsága 1951 április 18-i ülésén.)