Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)
1951-05-17 / 114. szám, csütörtök
Világ proletárfa i egyesüljetek! A-C-S t H SZ 10 V A KIAI MAGYAR DOLGOZÓ K LAPi A Bratislava, 1951 május 17, csütörtök 3 Kčs IV. évfolyam, 114. szám Jlôľiiiez í^qula: A győzedelmes iskola Az 1917-es nagy Októberi Porradalom a világ munkásosztályának kinyitotta a szemét, megmozdult a munkásosztály Európaszerte és a volt opportunista, elkényelmesedett szociáldemokrata pártok helyébe kezdték szervezni a Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártjának mintájára a kommunista pártokat. Csehszlovákia dolgozó népe, munkásosztálya 30 évvel ezelőtt ugyancsak megmozdult, hogy vezető forradalmi pártját, a Csehszlovákiai Kommunista Pártot megszervezze. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának példája világító fáklyaként állt a világ és így Csehszlovákia munkásosztálya előtt is. A győzedelmes Októberi Forradalom. Lenin és Sztálin pártja történelmi példaként áll hazánk munkásosztálya előtt és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története „ ... mindenekelőtt arra tanít, hogy a proletárforradalom győzelme, a ;--oletárdiktatúra győzelme lehetetlen a proletariátus olyan forradalmi pártja nélkül, mely mentes az opportunizmustól, engesztelhetetlen a megalkuvókkal és kapitulálókkal szemben, forradalmi a burzsoáziával és annak államhatalmával szemben. A Párt története arra tanít, hogy a proletariátust ilyen párt nélkül hagyni annyit jelent, mint forradalmi vezetés nélkül hagyni a proletariátust, viszont a proletariátust forradalmi vezetés nélkül hagyni annyit jelent, mint a forradalom ügyét elbuktatni. A Párt története arra tanít, hogy Ilyen párt nem lehet a közönséges nyugaterópai típusú szociáldemokrata párt, amely a polgári béke viszonyai között nevelkedett, az opportunisták uszályában vonszolódik, „szociális reformokról" ábrándozik és fél a szociális forradalomtól. A Párt története arra tanít, hogy ilyen párt csakis az újtípusú párt, a marxista-leninista párt, a szociális forradalom pártja lehet, mely képes arra, hogý a proletariátust előkészítse a döntő összeütközésre a burzsoáziával és a proletárforradalom győzelmét megszervezze". Ilyen párt a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és ennek a pártnak a példája lebegett történelmi útmutatásként a csehszlovák munkásosztály előtt, mikor 30 évvel ezelőtt megszervezte, megalakította vezető forradalmi pártját, a Csehszlovákiai Kommunista Pártot. A Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakulása utáni időszakban a csehszlovákiai burzsoázia legélesebb terrorja veszi kezdetét és ezekre az időkre esik a munkásosztály véres áldozathozatala, a koromp-ai, duxi sortüzek, a fiatal párt átesik a tűzkeresztségen, a csendőrsortüzek egymásután dördülnek el, hogy elrettentsék a még fiatal pártot forradalmi célkitűzéseitől. A burzsoázia terrorakcióinak, brutális fellépésének meg lesz az eredménye, a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetősége egy részének gyáva, opportunista meghunyászkodása válságba sodorja a Pártót, akcióképtelenné teszi, lefegyverzi azzal az opportunista jelszóval, hogy a kapitalizmus megerősödik, stabilizálódik és a munkásosztály számára nem marad más kivezető út, mint megelégedni kisebb-nagyobb szociális eredményék, szociális vívmányok békés kikönyörgésével. Nemcsak nálunk, de Európa-szerte tért hódít ebben az időben a szociáldemokrata „teoretikusok" álláspontja a kapitalizmus újjászületéséről, stabilizációjáról. Már-már veszedelmes méreteket ölt ennek a marxistaellenes elméletnek térhódítása, mikor Sztálin elvtárs megszólal, hogy megdöntse ezeket a hamis nézeteket, mondván: „A kapitalista stabilizáció nem tartós és tartós nem is lehet. Az események folyamán, különös tekintettel a kapitalizmus világválságára széjjelhullik". Sztálin elvtárs szavainak hatására az opportunisták által dajkálgatott, elaltatott munkásosztály felébredt veszedelmes passzivitásából nálunk is. Észreveszi, hogy vezetői, nevezetesen Jilek és Bohlen a burzsoázia uszályában vonszolják a Pártot. A Komintern figyelmeztetésére 1929-ben a Csehszlovákiai Kommunista Párt V. kongresszusán, február 18-án Gottwald elvtárs vezetése alatt a kongresszus félreteszi az opportunista áruló vezetőségi tagokat és az opportunista passzivitásból fölébredve üj központi bizottsággal, új vezetőséggel, új főtitkárral, Gottwald elvtárssal, hűen a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának nagy tradícióihoz, hűen a lenini-sztálini pírt forradalmi aktivitásához, újra a helyes útra, a harcos, forradalmi aktivitás útjára tereli a Csehszlovákiai Kommunista Pártot. Nagy és dicsőséges harc volt ez, Gottwald elvtárs első fedruárja. A Párt ezt megelőzően súlyos belső válságon ment keresztül, nem volt szilárd, szét volt forgácsolva és a gögös burzsoázia előtt hajlongott, mint valami udvari lakáj. Reformista tervek, az államapparátus előtti kapitulálás jellemezte ebben az időben a Pártot, mely gátolta, akadályozta a munkásosztály öntudatos fejlődését. A régi vezetőség kompromisszumos, megalkuvó álláspontja volt az, hogy a tömegek passzívak, nem lehet harcba vinni őket az egyre erösődö és stabilizálódó kapitalizmus ellen. A valóság az volt, hogy a tűzkeresztségen átesett munkásosztály várva-várta a forradalmi bolseviki vezetést, ami abból is nyilvánvalóvá vált, hogy az üj, Gottwald elvtárs vezetése köré csoportosult pártbizottságot az V. kongresszuson a munkásosztály forró forradalmi lelkesedéssel fogadta. Az V. pártkongresszus óta a Csehszlovákiai Kommunista Párt történelme gazdag és dicsőséges a forradalmi megmozdulásokban. Ismerjük harcait a burzsoázia bérpolitikája, kizsákmányolása ellen, ismerjük a délszlovákiai hatalmas aratósztrájkokat, mindenkor büszkén emlSEfézünk a kosuti sortűzre, ahol az aratómunkások véráldozattal bizonyították be, pecsételték meg hűségüket, odaadásukat Pártunk forradalmi célkitűzései iránt. Gottwald elvtárs 1949-ben a Bányászok Napján visszaemlékezik az egyik legjelentősebb megmozdulásra, a mostl bányavidék 25.000 bányászának sztrájkjára, amely megmutatta 1 a Csehszlovákiai Kommunista Párt erejét, megmutatta, hogy az új vezetőség szoros kapcsolatban él. szervez, dolgozik a legszélesebb munkástömegekkel, hogy nincs elszigetelve a tömegektől, mint az opportunista Jilek és Bohlen által befolyásolt vezetőség volt Pártunk- V. kongresszusa előtt. Gottwald elvtárs ezen a Bányász Napon a következőket mondotta: „Különös' szeretettel emlékszem vissza az 1932-i sztrájkra, amikor a bérek csökkentése és elbocsátások ellen fölkeltetek ti és apáitok a nagy harcra. Nagy sztrájk volt ez, egy a legnagyobbak közül, egy a legjelentősebbek közül munkásosztályunk történetében. Akkor adtuk ki először a dicső jelszót: „Egység, harc, győzelem". És tényleg, ekkor sikerült nékünk összefogni a szénbárók és társaik ellen minden bányászt, asszonyt, sőt gyermekeket is az egységfrontba. Csak emlékezzetek viszsza, hogy akkor még a bányászgyerekek is (hiszen biztos sokan vagytok közülük) megmutatták az iskolasztrájkokban és segítöakcáókban, hogy a mi munkásosztályunk, a mi bányászvérühkből származnak. Szolidaritást vállaltak ebben a harcban a bányászokkal a kisiparosod, földművesek és az értelmiség képviselői is. Ez az északcsehországi sztrájk 1932-ben ugyanúgy, mint a többi sztrájkok és harcok, nevelte és megedzette a mi bányászainkat és a mi munkásosztályunkat." Igen. Ezeik a harcok, ezek a sztrájkok, a csendőri sortüzek edzették, nevelték és fölfegyverezték Pártunkat a legélesebb harcokra, ezek nevelték ki Pártunkat arra, hogy a Csehszlovákiai Kommunista Párt munkásosztályunk élcsapata, irányitója és vezetője lett dolgozó népünknek egészen a győzelemig. Ez a párt volt az egyedüli, amely következetes harcot folytatott az imperialisták háborús törekvései ellen, a fasizmus ellen, ez a párt volt az, amely következetesen harcolt a hazaárulók és szövetségeseik müncheni árulása ellen, ez a párt volt az, amely 1938-ban mozgósította az ország népét hazánk függetlenségének, sértetlenségének megvédésére, ez a párt volt az, amely utolsó pillanatig hajlandó volt fegyverrel a kezében szembeszállni a Münchenből ránkszabadított hitlerista, fasiszta hordákkal. Ez volt az egyetlen párt, amelytől távol állt a kapituláció, a hazaárulás gondolata, ez a párt volt az egyetlen, amely ismerte a helyes utat és rámutatott arra, mikor az ország veszélyben volt, hogy egyetlen támaszunk az imperialista, fasiszta hordákkal szemben csakis a Szovjetunió és a dicső Vörös Hadsereg lehet. Az árulást elkövették azok, akik „nemzeti" jelszavakat hirdettek, de nem a Kommunista Párt, amely egyedül állt helyt a proletár nemzetköziség eszméje mellett, mikor a nemzet függetlenségéről, jövőjéről, életéről volt szó. Bekövetkezett Csehszlovákia megszállása .szétdarabolása. És bekövetkezett a Csehszlovákiai Kommunista Párt feloszlatása, betiltása • Is. A Párt föld alá vonult, illegalitásba ment át, de harcát, a forradalom zászlaját nem árulta el, nem adta fel. Ez a párt volt az egyedüli, amely folytatta a harcot a megszálló német fasiszta hordák és a hazai ellenség, az árulók ellen. Csak egy ilyen párt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Párt eszméin és példáján felépült párt tudhatott így harcolni és olyan harcosokat, nemzeti hősöket teremteni, mint aminő a világ munkásosztályának, a világ békeszerető népeinek legnagyobb tiszteletét, megbecsülését örök időkre kiérdemlő fényes példaképünk, Július Fucsík volt. A Csehszlovákiai Kommunista Párt tovább folytatta és vezette a harcot mindaddig, míg a dicső Szovjet Hadsereg föl nem szabadította hazánkat a megszálló fasiszta hordáktól. A Csehszlovákiai Kofrnmunista Pártra a felszabadult országban új feladatok, a harc új formája várt. Egyik oldalon a háború által rombadöntött, a fasiszta hordák által kirabolt, újjáépítésre, új életre váró ország, másik oldalon a külső és belső reakció, a népi demokrácia ellenségeinek acsarkodása, leselkedése, az ország talpraállításának kerékkötői állították új harcok, új feladatok elé a Csehszlovákiai Kommunista Pártot. A reakció, a kapitalizmus képviselői, megbízottjai a kormányban, az ipari és mezőgazdasági kulcspozíciókban azt lesték, hogy a Szovjet Hadsereg által felszabadított, a népi demokrácia útjára lépett országot, dolgozó népet hogyan állíthatnák meg, hogyan fordíthatnák vissza a kapitalizmus, a tőke, a kizsákmányolás útjára. A kül- és belföldi reakció megbízottai a kormányon belül és azon kívül is elszánt harcot indítottak népünk és Pártunk ellen, hogy országunkat újra kiszolgáltassák a nyugati imperialista hatalmak, a Marshall-terv ős egyéb háborús akciók céljára. Elérkezett 1948 februárja, elérkeztek Gottwald elvtárs és Pártunk második dicső februári napjai, mikor a Csehszlovákiai Kommunista Párt riadójára megmozdult dolgozó népünk, hogy Pártunk vezetésével megerősítse hatalmát ^s meggyorsítsa haladását a szocializmus útján. 1948 februárjával megerősödik a munkásosztály, a dolgozó parasztság hatalma és ereje, megdönthetetlenül úrrá lesz hazájában, gazdája országának a Kommunista Párt és Gottwald elvtárs vezetésével. A munkásosztály megerősödött hatalmi pozícióját nem nézik tétlenül országunk ellenségei, a kapitalistaimpenliata államok és tartalékban lévő ügynökeiket, kémeiket bevetik a Csehszlovákiai Kommunista Párt erejének, vezető szerepének megdöntésére. De hála Pártunk edzett harcképességének, Központi Bizottságunk és Gottwald elvtársunk éberségének, idejében leleplezték őket A cseh országrészekben az imperialista-kozmopolita kémek és ügynökök igyekeznek szétzülleszteni Pártuhkat, akadályozni a szocializmus gyors építését, a szlovákiai országrészben a burzsoa-nacionalista elemek végzik romboló munkájukat, hogy éket verjenek a cseh és szlovák munkáossztály közé, hogy megakadályozzák. Szlovákia soha nem látott gyorsütemű iparosítását, amit Pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt. Gottwald és Siroky elvtárssal még az első Csehszlovák Köztársaságban mint hazánk föllendülésének elsőrendű programmját szögezték le. Ezeknek a romboló elemeknek a leleplezése és eltávolítása Pártunkból és közéletünkből kifejező bizonyítéka Pártunk éberségének, meggyőző bizonyítéka annak, hogy Pártunk tanul a Szovjetunió; Komiwtnista (bolsevik) Pártjának történetéből, hogy elsajátította azokat a bolsevik módszereket, amelyek élőfeltételei annak, hogy a Kommunista Párt a munkásosztály élcsapata, vezető pártja legyen, vezető pártja lenini-sztálini értelemben. A 30 éves évforduló napján lángoló szeretettel kiáltjuk Pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt felé: Éljen a Csehszlovák munkásosztály és a dolgozó parasztság vezetőpártja, a dicső és tapasztalatokban gazdag 30 éves Csehszlovákiai Kommunista Párt! Éljen a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága, élén szeretett vezérünkkel, Gottwald elvtárssal! Éljen Szlovákia iparosításának nagy ügye és annak első harcosa, Široký elvtárs! Éljen Pártunk nagy iskolája, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és annak tanítómestere, a nagy Sztálin!
