Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

5 Jól haladnak a tavaszí munkák Csehországban is 1951 április 14 UJSIÖ A nagymegyeri „Gigant" dolgozói között Ahol másfél évvel ezelőtt még puszta föld volt, ma Köztársaságunk egyik legnagyobb sertéshizlaldája van A kulák még mindig nagy kényelemben, a munkás pedig istállóban... — Ez itt az én rendezőpályaudvarom — mondotta Varga Gyula és öntudatos kézmozdulattal támasztja alá szavainak súlyát. Itt állunk a nagymegyeri sertéshizlalda, a »Gigant«»hatalmas udvarán és velünk szemben, az udvar közepén egy sínpár húzódik végig. A sínpárból több elágazás vezet a hosszúkás hernyóhoz hasonló épületekbe. Az elágazásokon egy-egy üres kocsi áll. — Igen, igen, ez a rendezőpályaudvar. Látod, elvtársnő, ezek a kocsik már hétfőre készen állnak itt a trágyahordásra. Nehéz ám egy ilyen kocsi, ha jól megrakják, de, tudod, nem kell a munkásoknak kitolni, mert az én kis masinámmal be tudok menni értük a barakkokba. Mert jó kis masina ám ez, csak a lódoktorunkat nem szíveli. Az emberek nevetve magyarázták, hogy mi is történt a mozdonyvezető, meg az állatorvos között. Egyszer, amikor itt az udvaron a legnagyobb volt a sár, (mert amint Szalai elvtárs megjegyzi, még nincsenek itt betonutak, pedig már itt volna az ideje, hogy kiépítsék őket), hát Varga elvtárs az egyik kanyarban kifordította az állatorvost a sár kellős közepébe. Nem rosszmájúságból csinálta, amint ő állítja, »véletlenül« történt, mert ez a kisvasút csak takarmány, meg trágyaszállításra van berendezve, nem pedig személyszállításra. Á vasútvonal mentén bementünk az egyik fehérfalú sertésólba. Furcsa ezt a kifejezést használni, hogy sertéséi, mert hát az ember ilyenkor egy fából összetákolt, mocskos, alacsony kis kalibát képzel maga elé, ez pedig téglából épült, házformájú építmény volt, ahová mi beléptünk. Közepén fut végig a sinpár és jobbra is és balra is elhatárolt ólszakaszok vannak. Ezek a szakaszok most éppen üresek. Ugyanis ezekből a szakaszokból van egy kivezető ajtó az elkerített udvar részre, ahol a sertések a szabad levegőn sütkéreznek az áprilisi napon. Egy-egy ilyen ólszakaszban 40—50 sertést hizlalnak. Minden egves szakasznak érdekesen berendezett itatója van. Az itató az egvik sarokban úgy néz ki, mint valami odaállított vödör, pedig hát alaposan be van építve. Felnyitható fedele van és úgy van berendezve, hogy a sertések orrukkal felnyithatják és ha megnyomják a szerkezetet, akkor tör elő a friss ivóvíz. A sínek mentén elértünk az ól közepére, ahol nagyobb térség szélesedik ki és a mennyezet is sokkalta magasabb. Ez meglítszik az ól külső építésén is, meit itt "U lapos háztető bástyaszerűen kiugrik. Itt készítik elő az etetésre ugyancsak egy vagonban a takarmányt vés innen viszik széjjel az egyes ólszakaszokba. — Csak nem segíteni jöttek? — kérdi tőlünk mosolyogva Zerényi László, az egyik etető — Miért, talán elkelne a segítség? — Hát bizony, a segítség sohasem megvetni való dolog. Dehát megcsinálom én a munkámat, anélkül is. Megy itt a munka minden akadály nélkül. Elmondja, hogy 6 bizony nem itt lakik Nagvmegyeren, hanem a harmadik faluból, Szilasról, 5 kilométerről jár be. Már reggel ötkor kezdi meg a munkáját, ami azt jelenti, hogy három órakor kell felkelnie és azután este hatig dolgozik. 400 malacot gondoz. — Kétszáz a norma, dehát én is aláírtam a szocialista szerződést, amelyben mindegyikünk 400 sertés gondozását vállalta el. Napjában háromszor etet. — Pontosan kell ám adni a malacnak, ha azt akarjuk, hogy meghízzon. Percnyi pontossággal. Reggel ötkor, délelőtt tizenegykor, aztán megint este ötkor. Lévai elvtárs is itt, a »Gigant«-ban dolgozik már 1950 szeptemberétől, mint etető. Lakszakállason lakik és éppen ezzel a lakással kapcsolatban van egy kis mondanivalója. — N«'m panaszkodni akarok én, elvtársnő. Csak szeretném, ha megírnák az esetemet, hogv még ilyesmi is létezik máma. 1950 tavaszán jöttem haza két nap szabadságra Csehországból és azt ígérték, hogy ha most nincs is üres lakás, de mire végleg hazajövök, hát lesz. De bizonv nem volt. Két hónapig csak úev a sógorkámnál a szó szoros értelmében kint az udvaron laktam, aztán meg végre, mikor lakást kaptam, hát úgv is nézett az ki. Beraktak engem egy gazdag paraszthoz az istállóba, ahol a mai napig élek családommal. Az istállón még csak kémény sincsen. A »házigazdámnak«, Bartalos Lászlónak 60 hold földje van, de még soha harminc után sem igen adott be termést. Sok van ennek a füle mögött. Minden hájjal megkent gazember, hiszen nem csoda, mikor a múltban a mult rendszer alatt bíró volt A kutyáit meg gúnvosan legkiválóbb kommunista vezetőkről nevezte el. Nem tudom, hogyan járhat az ilyen bűnös szabadon és még hozzá micsoda kényelme van. A két szobakonvhás tágas lakáson kívül két kisasszony lánya lesi minden köhintését, akik úgy járnak, sétifikálnak, mint a pávák. Lévav Ferenc aztán elmondja, hogy odahaza beteges felesége van, aki az elmúlt nehéz idők folyamán tönkretette magát a munkában. Majd így folytatja: — Van énnekem egy 17 éves fiam —• és a büszkeség ezeknél a szavaknál csak úgy sugárzik az arcáról. — Az is itt* dolgozik az állami birtokon, az új majorban. Na meg a 16 éves lányom is idejár dolgozni. Mind a hárman itt vagyunk az állami birtokon, igazán szépen keresünk. Hát mint mondtam, elvtársnő, nem panaszkodásképpen említettem a lakásom, dehát ha az rendben volna, hát mi volnánk a legboldogabb emberek . A szó azután az EFSz körül forog. Zerényi László megint közbeszól: — Hát bizony nálunk nincs minden rendben e körül a kérdés körül odahaza a faluban. — Aztán hát mi a hiba? — Tudom én nagyon jól, hogy mi a hiba. Megpróbáltam én már orvosolni is, csak hát nem tudom mégse, hogy hol találjam meg az orvosságot. — Miért? Hol kerested? És hol a hiba? — Hát a hiba ott volna, hogy a ml híres Szilas községünknek még a csúfneve is a „feketézők faluja" Mert nálunk ezen a mesterségen kívül nerp sokat csinálnak az emberek. Nemcsak a feketézés, hanem a reakció is csúnyán befészkelte nálunk magát. Ha valahová elmegyek a község képviseletében, mert hát a helyi Nemzeti Bizottságban én vagyok a gazdasági referens, — hát azzal fogadnak, »na megjöttél, Truman község?« Hát igen, ebben van itt a hiba. — De, ha látod elvtárs, hogy hol a hiba, akkor azt is mondd meg, mit csináltál a kiküszöbölésére? — Mit lehet itt csinálni? Meg van ugyan a lehetőség arra, hogy jelentéseket tegyek a Járási Nemzeti Bizottságnak, ki is használtam én ezt a lehetőséget. Nem is egyszer. Beküldtem én szépen a nagymegyeri Járási Nemzeti Bizottságra a feketézők névsorát. Dehát olyan ügyesek azok kérem, hogy mindenkit lekenyereznek, pedig már ideje volna, hogy legalább egyet-kettőt hűvösre tegyenek közülük, mert hát nyakig benne voltak azok a brnoi csávában is, amiről az Uj Szó is írt. Dehát abból is kibújtak. — Ez az oka annak, hogy hiába van az EFSz-nek vezetősége, az EFSz' így van is, meg nincs is, mert az embereket még mindig csak a feketézés mestersége érdekli. A Gigantban az etetők igen szépen keresnek Itt van például ölös Rudolf, aki januárban prémiummal együtt 9.902 koronát keresett. A prémium 3640 korona volt, amit azért kapott, hogy 29 mázsával hizlalt norma felett. Tehát a norma szerint megállapított 50 dkg helyett egy-egy darabnál 69 dekát ért el. Miután végigjártuk ezt a hatalmas telepet, amelynek helyén másfél éWel ezelőtt még csak a puszta föld volt, beszóltunk még az irodába, a Gigant vezetőjéhez, akiről azt mondották a munkások: „Viaskodunk néha a főnökkel, de jó ember, a végén mindig megértjük egymást." Erre a megjegyzésre Dvorcsák elvtárs azzal válaszol, hogy ezek a súrlódások rendszerint a körül folynak, hogy ő azt akarja, hogy a telepen, a Gigantban minden a legnagyobb rendben legyen és néha a hibák és a hiányok feltárása idézi őket elo. — Mert mi itt napról napra fokozni akarjuk a termelést; hiszen hetente 250—300 hízott sertést szállítunk csak fővárosunknak. Legfőbb célunk, hogy biztosítsuk a közellátás terén ránk háruló feladatok teljesítését és ennek legelső előfeltétele a munka rendes megszervezése és a rendes munkafolyamat. Az embernek valóban a szeme-szája eláll a bámulattól, ha végigjárja a Gigant összes melléképületeit és betekint egy ilyen hatalmas üzem életébe. A hizlaldához a sertésólakon kívül különféle melléképületek is tartoznak. Köztük egy szép kis malom is, ahol éjjel nappal őrlik'az árpa- és kukoricadarát. Az egyik melléképületben pedig ugyanolyan berendezéssel, mint amilyennel a malomban az árpát őrlik, lóherét darálnak egészen finomra. Ugyanis a lóheredara, vagy lóhereliszt a legtáplálóbb takarmányok egyike és a legjobban híznak tőle a malacok. Egy másik melléképületben két hatalmas katlanban párát fejlesztenek. A párát innen két óriási fazékba vezetik át, amelyekben a burgonyát főzik a sertéseknek. A Gigantban semmi sem megy kárba A sertésólak ' közepén kiugró tető alatt tyúkólakat rendeztek be. A baromfitenyésztés abból a szempontból is igen kifizetődik, hogy a seftésetetésnél megmaradt hulladékból látják el a baromfiakat. A baromfiakat egyáltalán nem zavarja az, hogy szinte emeletnyi magasságban laknak és jó hosszú létrán kell felsétálniok a sertésól tetejére, sőt úgy látszik, hogy használ nekik ez a. „magaslati levegő", mert Bende néni egy nagy teli kosár tojással tér be esténként az irodába. Bende néni gondozza a pulykákat is, mert azoknak is kijut a bőséges hulladékból. — Nagy feladataink vannak. Teljesíteni Í6 fogjuk őket. De egy kis hiba is történt, mi nem tehetünk róla. Tudniillik szépen tojnak a pulykáink, de egyik sem akart kotlani. Pedig már itt volna az ideje, hogy megültessek egy párat. Ez Bende néni legnagyobb bánata, minden nap ezt a nótát fújja. A krumplifőzésnél dolgozó elvtárs meg is sajnálta és jó tanácsokkal is ellátta: hogy hát ha nem akarnak kotlani, hát itassa meg rummal a tyúkokat, akkor majd csak elülnek a tojáson. Bende néni nem vette rossz néven a tanácsot, csak éppen megjegyezte, hogy egy kicsit drága mulatság volna mindennap egy párszáz tyúkot rummal leitatni. A nagymegyeri Gigantban, Szalai elvtárs egy kulisszatitkot is elmesélt nekem. Előre figyelmeztetett, hogy ez nem igen bírja el a nyomdafestéket, dehát szilárdan elhatároztam, hogy kipróbálom, vájjon igaz-e. Egy nap, amikor az etetők reggel bementek az egyik ólszakaszba, még a fal is véres volt a mennyezetig. — Tudjuk mink azt jól. hogy a malac, ha megkóstolja a vért hát ízlik neki. Mert van az úgy, hogy ha egyegy malacot kizárnak maguk közül, hát azt halálra marják, ott a helyszínen széttépik. Most is azt hittük, hogy ilyesvalami örtént. De majd leestem a lábamról, amikor észrevettem a nagy zűrzavarban, vérözönben, hogy a malacok farok nélkül rohangásznak ideoda. Tyhű az áldóját, mi történt itt? A szemem káprázott é6 már szinte az akasztófát láttam magam előtt, mert azt hittem, hogy isten tudja milyen nagy veszedelem szakadt ránk. Odarohantak a társaim is és hát megállapítottuk, hogy bizony a malacok lerágták egymás farkát. Most aztán azt szerettük volna tudni, hogy melyik volt a bűnös. Hát úgy állapítottuk meg a dolgot, hogy valószínűleg az. amelyiknek megvan a farka. Találtunk is az ötven között két ilyen malacot. Hát ezeket a külön zárkába tettük, (mert van ám nékünk különzárkánk, ahová a rendetlenkedő, vagv a kiközösített malacokat zárjuk.) A két gazember jól ismerhette egymást, meg saját gaz metódusukat is, mert amikor összezártuk őket háttal egymásnak, mind a kettő azonnal leült a farkára, úgyhogy a má^ik még a hegvét se kaparinthassa a foga közé. Még enni is így ettek ezek a vérszopó gazemberek. — Hát ilyesmi is megtčrténik nákmkl (cs.) Földművelésügyi kormányzatunk már több ízben felhívással fordult az ország dolgozó parasztságához, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákat idejében és jól végezze el. Ezek a felhívások a tavaszi munkák mielőbbi befejezésére serkentik a földműves szövetkezetek és az állami birtokok dolgozóit, valamint az egyénileg gazdálkodókat is. A földművesek tudják, hogy a tavaszi munkák mielőbbi sikeres elvégzése nemcsak egyéni érdek, hanem egész dolgozó népünk érdeke, hogy most tavasszal is minden mag idejében el legyen vetve és hogy jól megmunkált földbe kerüljön. Mi, akik Csehországban dolgozunk, tudjuk, hogy Szlovákiában a tavaszi munkák pár héttel előbb kezdődtek meg, mint nálunk. Itt még csak alig pár napja, hogy megkezdtük a tavasziak vetését, mégis már széo eredményről számolhatok be. Az állami birtokon, ahol én is dolgozom, rövid néhány "nap alatt a tavaszi gabonafélék 90 százalékát elvetettük. Most már aztán előkészítjük a földet a krumpli, a kukorica, meg a későbbi vetésű növények alá. Ha az ember most körülnéz a határban, szinte csodálkozva, de örömmel állapítja meg, hogy a múlttól eltérően mennyire szervezetten, gyorsan, szinte egyik napról a másikra végezzük el az éppen soron lévő mezei munkákat. Traktorok dolgoznak a földeken, szántanak, tárcsáznak, kultivátoroznak, s egy traktor három vetőgépet húz, amikre mindjárt rá vannak akasztva a boronák is. Meg aztán mindenki azon a véleményen van és úgy iparkodik, hogy azt az időt. amit az előző hetekben az esős idő miatt elmulasztottak, most sürgősen hozzuk be. Most a tavaszi munkákban különösen nagy változásokat lehet látni az egyénileg gazdálkodóknál. Az egyénileg gazdálkodó, dolgozó paraszt, aki nem is olyan régen még, alig néhány éve, mint minden munkájával, úgy a tavaszi munkával is sokszor hetekig kínlódott, most a traktorállomás segítségével ezt a munkát szinte órák alatt elvcgzi. Ez pedig nagyon sokat jelent. Nemcsak azért, mert a munkákat jóval kevesebb idő alatt végzi el és az így nyert időt máshol hasznosíthatja, hanem azért is, mert igy minden munkát a maga idejében, a legmegfelelőbb időben tudja elvégezni és ezáltal biztosítja a jó termést. Ahogy a tavaszi gabonafélék vetésével végzünk, utána rögtön soron van a kapásnövények, a cukorrépa és a burgonya ültetése. Ezeknél a munkáknál is éppúgy, mint a tavaszi gabonafélék vetésénél fel kell használni a gépi munkát. Ezenfelül pedig mind á két félénél nemesített vetőmagot használjunk. A burgonyánál már a válogatásnál ügyelni kell arra, hogy Az EFSz-ek a tavaszi munkákban mindenütt az élen járnak. Sok esetben még az állami birtokoknál is jobb teljesítményeket érnek el. A tavaszi munkák versenye is nagy méreteket ölt a szövetkezetekben. Eddig 3360 EFSz kapcsolódott be a versenybe. A szövetkezetek versenyében a legjobban a znojmói járás tűnt ki 61 EFSz-el. A szövetkezetek kölcsönösen ellenőrzik egvmást és így még jobban meggyorsítják a tavaszi munkákat. Az állami traktorállomásoknak fokozottabb mértékben kell bekapcsolódniok a tavaszi munkákba, még pedig olyan módon, hogy minden traktort használjanak fel és hogy mennéltöbb agregátot kapcsoljanak be a munkákba. Hogy minden traktor ki legyen használva, erről mindenekelőtt a kerületi felügyelőknek és az egyes traktorállomások igazgatóinak kell gondoskodniok. A legjobb traktorállomások közé tartozik mindenekelőtt az olesnai traktorállomás. amely április 10-én a tavaszi munkák teraz ültetni valóhoz ne keverjük hozzá az apraját, mert az gyenge és vékony csirát ad és így aztán gyenge lesz a termésünk is. Legjobb ültetni való krumpli a tyúktojás nagyságú, az ennél nagyobbakat pedig vágjuk ketté. Ha módunkban áll, akkor az ilyen nagyobb krumplik szétdarabolásánál tartsunk kéznél spirituszt és a kést, amivel a krumplit vágjuk, abba többször mártsuk bele. A krumpli ültetésnél nagyon fontos a gépi munka. Hacsak egy lehetőségünk van rá, akkor géppel ültessük és ügyeljünk a jó talajelőkészítésre is. Tartsuk be a megfelelő sor és bokortávolságot és az ültetés után a burgonyaföldet azonnal hengerezzük meg, majd utána könnyű boronával járassuk meg a földet, hogy így azt a kiszáradástól megóvjuk. Ha így fogunk eljárni, akkor elérjük, hogy já krumplitermésünk lesz, nem úgy mint eddig általában az egyénileg gazdálkodóknál volt, hogy holdanként 25 —30 máz«a termett, hanem akkor majd 80—100 mázsa vagy még ennél is több fog teremni. Sok egyénileg gazdálkodó még ma is úgy tesz, hogy a szalmás istállótrágyát most tavasszal kihordja a földre és aztán még ott hetekig száradni hagyja. Akkor aztán elszórja és ahogy leszántja a trágyát, úgy az eke után ülteti el a burgonyát. Ez pedig nagyon helytelen és így nem is lehet jó termést várni. A Durgonyát abba a főidbe ültessük, amelyik még az ősszel meg lett trágyázva és a föld jó mély őszi szántást kapott. Ha pedig ilyen földünk nincs, akkor használjunk műtrágyát^ szuperfoszfátot, kálisót és mésznitro< gént és meg fogjuk látni, hogy es majd biztosítja a jó krumplitermést. így kora tavasszal igen nagy gond előtt állnak főképpen az egyénüeg gazdálkodók. Ez pedig a takarmányhiány. Ebben az időben már elfogy a régi takarmány, nincs más csak pelyva meg törek. Az ilyen takarmány mellett aztán az állatok legyöngülnek, a teheneknél elapad a tej és a legtöbb gazda ilyenkor azzal vw gasztalja magát, hogy majd csak olyan idő lesz már, hogy legeltetni lehet. Ez így valahogy rendben is volna, hogy legeltetni akar, azonban azzal már nem igen törődnek, hogy a lege* löket rendbe is hozzák. Ez pedig minden földművesnek a saját jól felfogott érdeke, hogy az állatok — különösen a sovány téli takarmányozás után — jó legelőre menjenek ki. Éppen ezért az egyénileg gazdálkodóknak is a rétek és a legelők rendbehozására a legnagyobe gondot kell fordttaniok. Műtrágyázni kell a réteket, eltávolítani a gyomokat, elsimítani a vakondtúrásokat és aztán az is fontos, hogy na az egész legelőn legeltessünk egyszerre, hanem osszuk fel szakaszokra és így szakaszonként legeltessünk. Az ilyen rendbehozott legelőn és az ilyen legeltetési módszer mellett aztán biztosra várhatja a gazda, hogy azon az állatai feljavulnak. JAVORKA ISTVÁN Treboň. vét 107.9 százalékra teljesítette. Drgota Ferenc traktoros 443 hektár, Amler Miroszlav 403 hektár és Krobl Ferenc 325 hektár megművelésévet az olesnai traktoráílomáson elérték a legjobb traktorosok címét. A brigádok közül Neuner elvtárs brigádiát kell megemlíteni, amely 1040 hektár heli/ett 1680 hektárt müveit meg. Egyes brigádok kettő sőt három agregátot is használnak. A CsISz megszervezte a »terv teljesítésének példás hetét* április 2—8-ig es április 7-én meg 8-án élmunkásváltást rendeztek. Az állami birtokok a tavaszi búzavetést a prágai, a české budejovicei, usti nad labemi, hradec královei és a brnoi kerületekben befelezték. Szlovákiában pedig a tavaszi b':za vetésénefc tervét 126 százalékra teljesítették. Jelenleg a cukorrépa, a len, az olajosmagvak, a takarmánykeverékek és a burgonvavetés van folyamaiban. A szőlőtőke metszést a cseh vidékeken már szintén befejezték. Az olesnai traktorállomás már túlteljesítette a tavaszi munkák tervét