Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

m sm 18RL M t JCiS DCatafJn kázaPPcigiL Iparunk kenyere: a szén A Magyar Filmhéten bemutatásra került filmek közül a Kis Katalin há­zassága érdemli meg a legnagyobb figyelmet. Olyan területet érint ez a film, amelyet a magyar filmművészet eddig elhanyagolt: a dolgozók magán, életét, családi életét és munkájuk köl­csönös viszonyát. Mindennapi kérdé­seket, tehát amelyekre helyesen rá­világítani annyit jelent, mint utat mu­tatni ahhoz, hogy dolgozóink jobban igazodhassanak problémáikban. A film budapesti bemutatója alkal­mából a kritika Révai József elvtárs, aak alábbi szavait idézte: „Aki ismeri az életet, tudja, meny­nyi nehézség, sőt konfliktus szár­mazik a családban, férfi és nő vi­szonyában éppen annak következté­ben, hogy a szocialista átalakulás felforgatja a r é g i családi életet, a férfi vagy a nő termelő és közéleti munkája egyiknek vagy másiknak gyorsabb fejlődése miatt válságokat idéz elő — az irodalom kötelessége megmutatni ezeket a sokszor fájó és nehéz problémákat és segíteni ki­alakítani a családi, a szerelmi élet. nek a mi új erkölcsünkre épülő, való­ban emberi formáit." A magyar filmművészet ebben az új filmjében a szovjet példákon okulva . már nyomatékkal mutat rá arra, hogy a szocializmus építőjének is vannak családi problémái, van magánélete és ez a magánélet magasabb erkölcsű s ugyanekkor a munkával, a termeléssel szorosan összefügg. Varga József, fiatal szövőmester, a Kis Katalin házassága című film férfi­főhőse, feleségül veszi Kis Katalin munkáslányt. Az anyakönyvvezető előtt az újdonsült menyecske odafordul az egyik tanúhoz, Barna Gáborhoz, a textilgyár párttitkárához, vájjon most, hogy Varga Jóska felesége lett, nem vehetik-e fel tagjelöltnek. — A párttagságot ki kell érdemel­ned —• inti meg mosolyogva a párt­titkár. — Munkával, tanulással... Azzal, hogy megkomolyodsz. — De hiszen már asszony vagyok! ' — Emberré kell lenned. Igaz ember­ré — feleli Barna Gábor. Es a film a továbbiak során elmond­ja, Kis Kata igaz emberré válásának minden mozzanatában hitelesnek érez­hető történetét. A fiatal házaspár a Balaton partján tölti házassága első hetét. Aztán beköltözik egy fürdő­szobás és minden kényelemmel ellá­tott élmunkáslakásba. Ez az indulás arra vall, hogy Vargáék boldog csalá­di életet fognak élni, azonban nem így történik. Kis Katalinban ósdi, kis­polgári elképzelések élnek a házas­ságról. A kötője mellett csücsülő férj­ről ábrándozik és lázadozik az ellen, hogy Jóska a gyári munkája mellett pártmunkát végezzen s a falujárás is lekösse. A termelésben, a munkájában pedig ugyanilyen avult felfogások miatt csúnyán lemarad. Egyszóval minden kedvessége mellett szűk látó­körű és önző kis teremtés ez a Kata, aki megorrol a férj kritikája miatt, amit az a nyilvánosság előtt gyako­rol. Hol a hiba? Egyedül csak Kata volna a hibás abban, hogy házasságuk ká­tyúba kerül? Hibás természetesen a férj is, aki a gyárban jó pártmunkás, mindenkinek készséggel segít, de ott­hon türelmetlen az asszonyával, nem törődik azzal, hogy haladjon, lépést tartson vele, nem neveli, nem vezeti, mintha a jó „népnevelő otthon szabad­ságon volna." A házaséletnek ez a helytelen felfogása arra vezet, hogy egy összetűzés után Jóska ingerült válaszára Kati feleletként összeszedi cókmókját és hazamegy szüleihez. Kis Katának, aki máskülönben őszintén szereti férjét. Barna Gábor párttitkár mutatja meg a helyes utat. A film legszebb jelenetében Barna meglátja Katát, aki a faliújságról le akarja tépni a lemaradását kigúnyoló karikatúráját. — Mondd, Kata, szeretsz te vala­ktj a Jóskádon kívül? — kérdi Barna Katától. — Persze, hogy szeretek. Mamát, meg papát, meg magát is Barna bá­csi, meg... — Nagyon kevés. Én is szeretlek téged, de rajtad kívül sokmillió em­bert a világon. És ők is engem. Ez nagy szó. Segítenek a munkámban. Én meg nekik igyekszem segíteni. Az örömeink is közösek. Sebesné Is így van vele. Ha 140%-«t csinál, biztos, nemscak a péncnek örül, meg a dicsőségnek, hanem tudja, hogy ezzel segíti a francia munká­sokat, a kínai katonákat, az egy­szerű embereket az egész világon. És azok még több szeretettel fognak rá gondolni. De nemcsak rá, rád is. E jelenet kezdetén Barna titkárnője jön és jelenti, hogy Barnát telefonon hívja a felesége. Kata azt hiszi, hogy Barna most nyomban ott fogja hagy­rg őt, ám nagy csodálatára nem ez történik. Barna későbbre "halasztja a fcdeí 03^ í«zélgetés.t és ekkor Kate cso­dálattal tapasztalja, hogy a hajnaltól­napestig elfoglalt pártitkár előtt ő és az ő kis magánélete fontosabb, mint a feleség. De vájjon csak az 5 ma­gánéletéről van-e szó és nem többről, arról a lényegTŐl, amely új embert, igazi közösséget formál? És Kata elin­dulhat azon az úton, amelyet a párt­titkár mutat. Résztvesz a brigád mun­kájában, a továbbképző tanfolyamon s lassan megtanulja azt, hogy az egyéni boldogság és a közösségért végzett munka szorosan összefüggnek egy­mással. A film utolsó jeleneteiben le­játszódó taggyűlésen, ahol Kata tag­jelöltségét tárgyalják, Kata már új emberként áll előttünk. De megválto­zott Jóska is, akit közben a Párt bizal­ma vezető helyre állított. Barna Gá­bor mély embersége neki is útat mutat és megtanítja arra, hogy a jó népne­velő otthon is népnevelő. És az egy­másra talált fiatalok előtt most már valóban megnyílik a dolgozó, építő em­ber boldog és szép életútja. Máriássy Judit, a film forgatóköny­ve írójának és Máriássy Félix rende­zőnek nagy érdemük, hogy hiteles vonásokkal mutatják be a dolgozó ember küzdelmes mindennapjait, harc­cal és szépséggelteli életútját És kü­lönösen dicsérhetjük, hogy igen jel­lemzően sikerült a harcok, a győzel­mek központjába a Pártot állítani. Sikerült ez különösen a Pártot képvi­selő Barna Gábor nagyon rokonszen­ves, emberi alakjában, aki megértő, igaz barátként áll a munkások mellett, aki minden gondjuknak tudója, úgyszól­ván lelke az egész üzemnek, mozgató­ja a cselekménynek s minden szavát és tettét az osztálya iránti mély sze­retet hatja át. De a Pártot képviseli kívüle a Béres-brigád és Varga Jóska épúgy, mint Baranyai technikus és a munkások élenjárói. A Párt közössé­ge, igaz kommunista közösség ez, egy nagy kommunista család közössége, amely örömmel és szeretettel fogadja magába Katalint. Az egészséges derűt keltő, nevelve szórakoztató filmnek nagy erényei mellett akadnak hibái, fogyatékosságai is. így bizonyos sematizmus mutatko­zik a mellékalakok ábrázolásában. A Béres-brigád egyes alakjai nincsenek kellően jellemezve, mint egy tojás a másikhoz, úgy hasonlítanak egymás­hoz. A rendező aztán túlságosan elő­térbe helyezi a Kis házaspárt és nem egy jelenetben a munkásélet realitásá­tól teljesen távolálló kispolgárias ele­met keveri a képekbe. A film egyik munkásnézője utalt igen találóan erre a hibára: a fiatalok szerelmének be­állítása hamis, édeskésen kispolgári és nem jellemző a munkásember szerel­mére, amely tiszta, egyszerű, kevés­szavú és nemes Annál kirívóbb ez a hiba, mert hiszen a magyar filmművé­szet már bebizonyította, hogy ilyen feladattal nagy sikerrel meg tud bir­kózni. Gondoljunk csak a Talpalatnyi föld asszonyszöktető Góz Jóska meg­kapó kedvességére, fiatal emberi tisz­taságára és szíve melegére. Góz Jóska az egész faluval dacolva a lakodalom­ról „elrabolja" a szíve párját, Mari­kát. De mikor keze a lány pruszlikjá­hoz nyúl, hogy kigombolja, egy lá­gyan kérő szava van csupán: „Se­gíts! ...." Egý ilyen poétikus, gyöngéd és életet lehelő jelenet mennyivel különben állítja elénk a dolgozó ember igaz jussát: a tiszta szerelmet! Nem érezteti aztán a film kellően, hogy az üzemben van élmunkásmozga­lon és munkaverseny. És igen lénye­ges hiba szerintünk, hogy amikor a szovjetgépek munkaelindulás előtt áll­nak, Gortvai, a gyár reakciós főmér­nöke, akiben régóta sejtik az osztály­ellenséget, előzőnapi felmondás után reggel hat óia előtt besétálhat a szö­vőterembe s ott szabotázsakciót hajt­hat végre. Az éberségnek ez a hiánya elképzelhetetlen és nem motiválható azzal, hogy az üzem munkássága még nem szerezhetett tudomást a feimondó levélről. Az igazság az, hogy az osz­tályellenség eltávolításának futótűzként keJl elterjednie a gyár dolgozói között már abban a pillanatban, hogy elhatá­rozták, s a felmondólevelet lediktálják. Feltételezhető, hogy a gyárban, mint minden nagy és fontos üzemben, léte­zik üzemi őrség, amely szigorúan ügyel arra is, hogy kinek van belépése a gyár területére. Helyesebb lett volna ezt a felmondólevelet nem beleilleszteni a film történetébe csupán azért, hogy Gortvai a feleségének néhány reak­ciós mondást mondhasson, amivel tel­jesen lemezteleníti és elárulja magát. Ha elmarad a felmondólevél, nem érezzük annyira az éberségnek ezt a szembetűnő nagy hibáját. Egyébként tele van mesteri részek­kel a film, mint például Kata édes­anyjának ismerkedése az új lakás fürdőszobájának csapjaival, Gortvai játéka a szabotázsakció előtt, vagy a már részletezett jelenet Kata. öntu­datra ébredésével, végül a pártgyűlés rövid, de találó felszólalásaival. És különös dicséretet érdemelnek a szí­nészek, akiknek élén Pécsi Sándor áll, aki Barna Gábor párttitkárt meggyő­ző hittel ábrázolja, hogy érezzük: kommunista ember. És kitűnő Mészá­ros Agi is a főszerepben. Kitűnő, ami­kor a maradi, ósdi felfogású duzzogó asszonyt játssza és alakítása megren­dítő, amikor például elvégzett munkája után a második váltást vállalja ,és fá­radtan, de boldog, felszabadult mo­sollyal tekint szét a munkateremben. Ez a mosoly már a felszabadult em­ber .a felszabadult munka felett érzett örömének mélyből fakadó derűje. Szir­tes Adám, Varga Jóska szerepében már kissé színtelenebb. A melléksze­repekben Gobbi Hilda és Makláry Zol­tán öreg házaspárja tartozik a film legjobb alakításai közé. Más az ő éle­tük is, mint amilyennek indult, ezt mondják a film egyik szép jelenetében és ez a megmásult, szebbé vált élet sugárzik valóban játékukból. Az ellen­séges házaspárt Ajtay Andor és Lado­remszky Margit játsszák kitűnően. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Kis Katalin házassága olyan film, amelynek nevelő hatása elvitathatatlan. Realizmusával, művészi színvonalával és eszmei mondanivalójával a magyar filmművészet egyik legkiválóbb alko­tásának tekinthetjük. A dolgoaó ember törekvéseiről s a boldogság felé veze­tő útjáról ad nevelő formában számot és ezért a legmelegebben ajánlhatjuk dolgozóinknak az új magyar filmművé­szetnek ezt a kimagasló alkotását. Egri Viktor. c/l báttijásmwiv4%$ színháza Az anzsero-szudzsenszki színház a Kuznyeck-medence legfiatalabb színhá­za A színház a mult évben nagy ven­dégkörutat tett Bejelovoban, Kiszelev­szkben és a terület egyéb ipari városai­ban. Előadásait több mint 40 ezer em­ber nézte végig. Az előadásokat követő vitákon a nézők egyhangúlag azt a vé­leményt juttatták kifejezésre, hogy a színdarabok eszmeisége tökéletesen megfelel a követelményeknek, a színház igazgatósága a műsort hibátlanul ál­lítja össze s ezzel jelentősen hozzájá­rul a szovjet színházi kultúra fejlődésé­hez. A téli hónapokban a színház társu­lata saját épületében tartja előadásait. Esténként a város lakóinak százai in­dulnak az anzsero-szudzsenszki Kom­szomolról elnevezett színház emeletes, fényárban úszó palotája felé. Egymás­után gördülnek a legtávolabbi bá­nyatelepekből is a gépkocsik az épület elé. A bányászváros dolgozói szívük mélyéből szeretik a színházukat. Az előadások állandóan zsúfolt nézőtér előtt zajlanak le. A színház művészei mindent meg­tesznek, hegy a nézőkkel való kapcso­latukat minél jobban elmélyítsék. En­"nek érdekében művészi beszámolókat tartanak a bányákban és gyárakban, a helyi rádióállomás pedig rendszeres wifewszáiTífeéíft iktatja be » »Szinh áz a mikrofon előtt« című előadássorozatot. A színház művészeti tanácsában a mű­vészi dolgozók mellett szép számmal foglalnak helyet a helyi értelmiség kép­viselői és a bányászok. A nézők tevékeny segítséget nyújta­nak a színház kollektívájának. Taná­csokkal, saját tapasztalataik megismer­tetésével, bírálatukkal rávezetik a szín­ház igazgatóságát és művészeit arra az útra, amelyen a bányászok érdeklődé­sét legjobban kielégíthetik. Az utóbbi két évben a színház szá­mos nagyszerű szovjet színpadi művet mutatott be. így bemutatta Fagyejev »Ifjú gárdá«-ját, Szopko »Második frontért« című színdarabját, Pavlenko »Boldogság« című művének színpadi változatát. A szovjet írók művei mellett az orosz klaszikusok is bőven kapnak helyet a színház műsorában. A színház nagy gondot fordít a fiatal színészek nevelésére, irányítására is. A fiatal művészek fejlődésének biztosítá­sát szolgálja a színház könyvtára, va­lamint a rendezőnek és az idősebb mű­vészeknek állandó gondoskodása. Az anzsero-szudzsenszki színház jó munkáját bizonyítja az is, hogy a Kuz­nyeck-medence szính'zai közül ennek a színháznak az együttese nyerte el a Vörös Zászlót, melvet a művészeti bi­zottság tűzött ki az évad legjobb ered­ményt elért művésaí együttesének. 1 A komszomoiista Vaszilij Kuesert, a „Csisztjakov-iuitracit" hármas számú bányájában dolgozó szénkombájn gépészt jól ismerik a Donyec­medence bányászai. Nevét beírták az Ukrajnai Lenini Komszomol <lís/,­kimyvébe azért, mert a kombájn magas munkatermelékenységének eléré­sére új rminlíamódszereket és észszerüsitést vezetett be. A Komszojnolszkája pravda munkatársának, Vasziüj Kucsemek, mun­kájáról a következőket mondotta: — Mi a rádión keresztül hallgat­tuk a bányaipari minisztériumnak Sztálin elvtárshoz tett jelentését ar­ról, hogy a bányászok határidő előtt teljesítették az ötéves tervet. Na­gyon kellemes volt ezt hallgatni, me­leg lett tőle az ember szíve, hiszen némi részünk nekünk is van ebben a győzelemben. Az 1950-es év tervét a mi brigá­dunk már nagyon régen, még az év befejezte előtt teljesítette. 4597 ton­na szenet termeltünk terven felül. Az Ukrán Szocialista Szovjet Köz­társaság Legfelső Tanácsa választá­saink tiszteletére 400 tonna szenet termelt ki brigádunk. Ez több mint három norma. Ilyen eredményt ed­dig még sohasem mutatott fel a mi brigádunk. Nem felejtjük el mi azt, hanem mindig szem előtt tartjuk, hogy minél több a szén, annál erősebb országunk. Vájjon nem segítettek-e a mi ter­ven felüli szenünket szállító vasúti szerelvények a vasutasoknak, az olajipari dolgozóknak, az ország vil­lamosításán dolgozó munkásoknak is abban, hogy határidő előtt telje­sítsék az ötéves tervet? Amikor világosan látja az ember, hogy sriilyen sok függ saját munká­jától, olyan akarat, olyan energia gyűlik fel benne, hogy a hegyek el­mozdítására is képes. Nem elég kí­vánni a munkát, kellő akarat szük­séges hozzá és ha ez megvan, akkor jelentékenyen rövidebb a techniká­hoz, -a tudáshoz, a magas munka­termelékenységhez vezető út. Én az ipariskolából egyenesen a bányába kerültem. Azóta már két esztendő - múlott el. A bányában ki­tanultam a lakatosságot... aztán megérkezett az első szénkombájn. Meg akartam tanulni ennek a csoda­gépnek a vezetését. Bizony sok munkába került, míg megtanultam bánni a kombájnnal. Eleinte nem úgy ment a dolog, mint ahogy sze­rettem volna. Egy hónap alatt nem termeitemi 5000 tonnánál több sze­net, most háromszor annyi a terme­lés, sőt a 16.000 tonnát is eléri. Na­gyon hasznos gép ez a mi szénkom­bájnunk. Mi a Donyec-medence leghosszabb j kombájn-frontján dolgozunk. Vala­mennyien — hatan vagyunk a bri­gádban — vegyes szaktudást sajá­títottunk el. A munkanap elején se­gítőtársammal együtt ellenőrzöm a gépet, meggyőződöm arról, hogy rendben vannak-e a legfontosabb részek, mindenekelőtt a golyóscsap­ágyak és a rakodó (lapátoló) mo­torja. Egy műszak alatt kétszer kenjük a kombájn réselő körmeit és irányi­tó berendezését. Ezért nem fordul nálunk elő törés és fennakadás. Mi „Donbasz"-unkat a legmaga­sabb — a harmadik és a negyedik sebességen járatjuk. A kombájn mű­ködésének gyorsaságát a rétegektől függően szabályozzunk. A termelés szempontjából nagy jelentősége va n az üres csillék és a bányafa hozzánk szállításának is. Most a bri­gád által kidolgozptt grafikon sze­rint pontosan kapjuk már az üres csilléket. Azelőtt baj volt a transz­portőrrel is. A segédmechanizmusok sokáig nem tudták feldolgozni a bri­gád által kitermelt szenet. Nagyobb teljesítőképességű transzportőrt szerkesztettünk, hogy a kombájn munkájában ne legyen fennakadás és munka közben ne legyünk kény­telenek vele leállni. Nagyon becsüljük a mi „Don­basz"-unkat, de meg kell mondani, hogy nem minden tetszik nekünk rajta. A gyakorlat bebizonyította, hogy a motor nem elég nagytelje­sítményű és gátolja a széntermelés fokozását. A fiatal KSnyászok me­rész ötletet adtak a mi műszaki dolgozóinknak. Azt ajánlották, hogy kapcsoljanak két motort a kombájn­ra. Ez az ötlet megvalósult és most már sokkal jobban megy a munka. Nem elégített ki bennünket a kombájn lebocsátási irama sem. (Az a gyorsaság, amellyel az üres járat alatt a megfelelő alacsony fejtési szintre visszaeresztik a kombájnt.) Kétszer akkorára hosszabbítottuk meg a vontatósodronyt és így a kö­téltartó feszítő támfát, most már nem tizenötször, hanem csak hat­szor kell áthelyeznünk. Ezzel leg­alább 4 órát takarítottunk meg. Javaslatomra tökéletesítettük a­kombájn rakodóját (lapátolóját) is és széndaraboló tárcsákat szerel­tünk rá. Meg kell mondani, hogjy összes észszerűsító' és tökéletesítő javaslatainkat a „Donbasz"-kombájnt gyártó gor­lovi gyár elfogadta. Többször utaz­tunk Gorlovba, hogy megtekintsük, miképpen készül el ez a bonyolult gép, de a gorloviak is sokszor jár­tak nálunk, hogy közvetlenül a bá­nyában. munka közben tekintsék meg a szénkombájn működését. így harcoltunk a kombájn gyors­ütemű működéséért. Meg kell azon­ban mondani, hogy nemcsak a gyors elöremozgásról van szó. Az is sike­rült nekünk, hogy fokozzuk a gép működési időtartamát és 40 száza­lékkal csökkentsük a vesztegléseket. A bányában először nekünk sikerült a front cyklusos grafikonjának a betartása. A bányában dolgozó kommunisták és komszomolisták, a gazdasági dol­gozók és a szakemberek mindig és mindenben támogatják a brigád kez­deményezéseit. A Komszomol Bizott­ság kiegészítette a hármas számú tárnában dolgozó ifjúsági brigádot, amely sokáig elmaradt, de azóta tel­jesiti a tervet. Az ifjúsági műszaki szakemberek a munkarészleget az élenjárók sorába emelték. Jelentősen fokozódott a nyugati front 31. tárná­jában is a termelés. Tapasztalatainkat 19 kombájnke. zelő vette át. Versenyben állunk több kombájn­kezelő brigáddal. Az elsőséget tart­juk. Havonta 16.000 tonna szenet termelünk. * Vaszilij Kucser kombájngépész az 1951-es év első negyedére kötele­zettséget vállalt, hogy havonta 20 ezer tonna antracitot termel. Vaszilij Kucser vállalt teljesítményét telje­sítette. Nem egyszer 200 százaléko­san teljesítette napi normáját. Irodalmi pályázat a CslSz kongresszusának tiszteletére A Csehszlovák írószövetség szolvák tagozata és a CslSz Központi Bizott­sága a CslSz szlovákiai kongresszu­sának tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. 1. Elbeszélés (terjedelme 5—20 gé­pelt oldal), 2. Irodalmi riport (terjedelme 5—10 gépelt oldal). 3. Jelenet, (terjedelme 5—10 gépelt oldal). 4. Irodalmi kritika, (terjedelme 5—) 10 gépelt oldal). 5. Vers (terjedelme 3—5 gépelt ol­dal). A pályázatokat a CslSz Központi Bizottsága kult. prop. osztályának, (Bratislava, Jelenia 2.) kell beküldeni május l-ig. A pályázat nem jeligés és a pályázaton KöztársaSágjunk minden polgára résztvehet. Pályázni magyar nyelven is lehet. A legjobb pályamunkákat az alábbi díjakkal jutalmazzák: I. I. díj: 10.000 Kčs II. díj: 8000 Kčs, III. díj: 5000 Kčs, IV—X. díj: 2000 Kčs. 2. I. díj: 5000 Kčs, II. díj: 3000 Kis III. díj: 1500 Kčs, IV—X. díj: 500 Kčs, 3. I. díj: 5000 Kčs, II. díj: 3500 Kčs, III. díj: 2000 Kčs, IV—X. díj: 1000 Kčs. 4. I. díj; 8000 Kčs, II. díj: 5000 Kčs, III. díj: 3000 Kčs, IV—X. díj: 1000 Kčs. 5. I. díj: 2000 Kčs, II. díj: 1500 Kčs, III. díj: 1000 Kčs, IV—X. díj: 500 Kčs. A pályázat eredményeit 1951 június l-ig tess.ik közzé a napi sajtóban és a rádióban. A pályázatokat a Csehszlovák író­szövetség és a CslSz Központi Bizott­ságának kiküldötteiből álló bizottság fogja elbírálni. A pályázat, célja az, hogy irodalmi alkotásokban felhívja a figyelmet ifjúságunk életére, építő­munkájára és a fiatal írókáderek ér­deklődését elbeszélések, jelenetek és irodalmi kritika felé fordítsa. A legjobb pályázók nyáron az írók házában, Budmericén, szakképzésben részesülnek és műveiket gyűjtemény­ben kiadják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom