Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-12 / 87. szám, csütörtök

4 öl szu 1951 április 12 MIHAIL JURIN: Aszját még gyermekkorából ismertem. Messze északon a kis halászteleperi, váratlanul megjelent egy napon. Nyár volt, A szia mezítláb jött, rövid vászcmruhácskában, nyomában fontoskodó büszkeséggel rénszarvas lépkedett. A karcsú nemes állat, okos, szürke pofájával, ágas-bogas szarvával, ezután is mindig odafutott hozzá és hűségesen kísérte. Mikor a lányka elment a kis sziget halászbrigádjáva!, a szarvas ott állott a brigádház ajtaja előtt és kitartóan leste az utat. mikor tűnik fel a kislány. Elnézegettem a rénszarvas!. A brigádház két ablaka az Eniszeja, folyóra nézett, a háttérben ott állott a rénszarvas. Festői kép volt. Egyszer, mikor Aszja hazamenet a brigádból a telep felé tartott, beszélni akartam vele, de ő hirtelen sarkonfordult és elfutott az erdő felé, utána kecsesen szökdécselt a rénszarvas. Nem sikerült megismerkednem vele. A brigádvezetőnő kérdezősködésemre elmesélte nekem, hogy Aszja Szibériából jött, árva, apja-anyja régen meghalt, nagyapjával él az erdő mélyén. — Olyan ő, mint a rénszarvas, egyedül nőtt fel, hozzászokott a szarvasokhoz és megszerette őket — mesélte Anna Petrovna. — A rénszarvas okos. nem szereti a magányosságot, keresi az embereket. Láttad, hogy kíséri a lánykát egyikük? Tajmirnak hívják. Mindenüvé követi őt. Mikor Aszja néha messzire megy, nyugtalanul járkál a telepen, unatkozik egyedül. Ezután párszor láttam a rénszarvast, amint a sziget különböző részein álldogált, várakozott. Ilyenkor tudtam, hogy Aszja valahol a közelben van és rá vár. Ha messze ment a lányka, a szarvas megállott a ház abhka alatt, mintha tűnődve mondaná: „Vájjon hol van az én kis barátnőm?" Megkértem a brigádvezetőnőt, keresse meg Aszját és hozza elém, hogy végre megismerhessem. Napnyugtával jöttek meg Tajmirral. a fénszarvassal együtt. Amig mi beszélgettünk, Tajmir az ablak alatt állott, fejét büszkén feltartva figyelt minden neszre. Elővettem az Aszjának hozott ajándékaimat, két tábla csokoládét és édes süteményt. — Isten hozott, Aszja — szóltam hozzá. — Nézd csak, mii hoztam ne. ked? Látod? Őrölsz neki? Aszja hallgatott Óvatosan átvette az ajándékot, lesütötte szemét és még mindig hallgatva, hátralépett. — Nem unalmas mindig a rénszarvasokkal lenni? Tanulnod kellene, Aszja. Könyveket veszek neked. A beszélgetés nem akart megindulni. Anna Petrovna a kislányhoz hajolt és bátorítóan suttogott a rülébe Aszja végre felemelte napbarnított arcocská ját. — Nos, Aszja, akarsz tanulni? — Akarok — felelte váratlanul a lányka. — Jól van. Mérnök leszel. Elviszlek Moszkvába, nagyapával együtt. Aszja lesütötte szemét és napbarnított arcocskáján mosoly játszadozott. Közelebb léptem hozzá és folytattam a barátkozást. — Ismertessél meg a barátoddal, Aszja. Kimentünk a tornácra. A rénszarvas a zajra megfordult és nyugodtan elindult az erdő felé. Aszja futni kezdett utána. — Viszontlátásra, Aszja! — kiáltottam utána, ám az elválaszthatatlan barátok már eltűntek előlem az erdőbe. Ez volt az első találkozásunk és utána még sok következett. Meséltem Aszjának Moszkváról, a Volgáról, Kaukázusról. A lányica mindig figyelmesen hallgatott, de még félt. Meg akartam őt nyerni, írni kezdtem tanítani Ekkor már hétéves volt. Iskolaköteles. A kolhoz közigazgatása kiemelte Aszját a nagyapja kunyhójából, eltartotta, nevelte, ruházta. Aszja vidáman, ünnepélyesen járt a takaros ruhákban. Vera Ivánovna, a fiatal tanítónő, az iskola megkezdéséig is foglalkozott vele. Elment vele az erdőbe, mesélt neki az iskoláról, könyveket mutatott és a nagy földrajzi térképről is sokat beszélt a kislánynak. Az első iskolai évben Aszja kissé félénk maradt. Megsértődött a többi lánykától, néha nem felelt a tanítónő kérdéseire, csak nézett maga elé hallgatagon. Időnként elfutott az erdőbe. Ilyenkor felkutatták és visszahozták a kis szökevényt Am idővel Aszja megszerette az iskolát, a könyveket. Megszerette úgy, ahogy csak egy tisztaszívfi kislány tud megszeretni valamit. A második évben északabbra kellett utaznom és így elmentem a vidékről. Csak őt év múlva kerültem vissza. Forró nyári napon érkeztem meg és mikor az Eniszeja folyó partján kikötött a hajó, első gondolatom az volt: vájjon viszontlátom-e kis barátnőmet és Tajmirt? Vájjon mi van velük? A halásztelep egészen újjászületett. A régi halászkunyhók mellett új kolhozházak emelkedtek a parton és az erdő mélyén új iskola épült a gyere* A CSEMADOK HÍREI kéknek, nagy, simára irtott játszótérrel. takaros fasövénnyel bekerítve. Aszja úgy fogadott, mint egy közeli, rokoni barátot. Már elvégezte a hat osziályt, most mint oktatónő dolgozott egý iskolában és nagyon megelégedett volt munkakörével. Minden nap érdekes könyvekből olvasott fel a gyerekeknek, nyáron az erdőbe vitte őket gombát szedni és mesélt nekik Moszkváról, Lenin városáról, a távoli meleg Grúziáról. Megismertetett engem is k

;s növendékeivel, elmondta nekik, hogy Moszkvából jöttem, ahol Sztálin él, ahol a Volga folyik. Ősszel Moszkvába kellett utaznom. Aszja szeretett volna Moszkvába jönni. Megígértem neki, egy év múlva érte jövök és elviszem, megmutatom neki Moszkvát. Am a Nagy Honvédő Háború elrontotta tervünket. Csak négy év múlva találkoztunk újra. Aszja már tizennyolc éves volt. Magasra nőtt, szépen kifejlett nagy lány, arca bájos, feszes sötét kendő takarja vállát, szeme bánatos tekintetű. Nézem őt és úgy tűnik, mintha mellette ott látnám a kislányt, akit olyan figyelmesen óvott Tajmir, a rénszarvas. Aszjával a tanítószobában ülünk. — Hogy élsz, Aszja? — Boldogtalanul.. . — Aliért, mi történt a boldogságoddal? — Meghalt a boldogságom. — Miért halt meg a boldogságod? — Nem tudom, miért — felelte Aszja. — Szerencsétlenül született. Ez minden, ami megmaradt belőle. Kis csomagot mutat nekem. Szalaggal gondosan átkötött levelek. Az egyiket félig kinyitom, átolvasom és még mindig nem értem, miért halt meg Aszja boldogsága. A levelek rövidek. íme az egyik: „Kedves északi ismerősöm! Este kaptuk meg az 'Ön nagyszerű küldeményét, nagyon köszönjük a csomagot és főleg odaadó gondoskodását és szeretetét a harcolók iránt. Levélkéjét hangosan felolvastuk és úgy éreztük, mintha a messzi északon lennénk. Most maguknál kemény hóviharok dúlnak, itt pédig forróság van, szabadidőnkben a tengerben fürdőnk. Szétosztottuk a csomagot, még a trombitásnak, Váne Dibikovnak is jutott belőle, ö a mi nagyszerű felderítőnk. Viszontlátásra, kedves Aszja! Nálunk forr a harc! Ha végeztünk a németekkel, okvetlenül meg fogom látogatni: Sura Szedín kapitány." — Hogyan, Aszja, meghalt a te kapitányod? — Nem, él. — Mi van vele? Megnősült? — Niticl senkije. — Akkor nem értem, Aszja, miért halt meg a te boldogságod? Látom, hogy Aszjának mosoly bujkál a szemében. — A kapitány, Misa bácsi, azt hiszi, kislány vagyok. — Miféle kislány? — Hát csak kislány. Jólelkű, magánosan élő kislány. Ö úgy írt nekem, hogy én azt hittem, hogy ő irántam ... ö most tanító Moszkva mellett egy középiskolában. Elhallgattunk. Aztán Aszja hirtelen felnevetett. — Aliiyen csacsiság ez, Misa bácsi! Ez a látogatásod úgy megzavart engem, hogy akaratlanul is kitört belőlem minden fájdalmam. Surojjal barátok voltunk, leveleztünk és készültem meglátogatni őt Moszkvában. Ez hiba volt részemről... nevetséges hiba .. . — Dehogyis. Aszja! Ez azt jelent!, hogy együtt utazunk Moszkvába a te kapitányodhoz. — Ö majd előkészíti számodra az érettségi bizonyítványt és majd valóra válik egy régi ábránd. Aszja szégyenlősen elmosolyodott, azután szembe nézett velem, nyílt, örömtől sugárzó arccal. Egy hét múlva Moszkvába utaztunk. Az egész telep kikísért minket a hajóhoz. Aszja izgatott volt. szemében könnyek csillogtak. Am nagyapja, Nikoláj, sovány kis öreg, nyugodtan vezette őt. — Boldog, szerencsés vagy, Aszja — mondotta búcsúzva tőle. — Végre Moszkvában leszel. Láthatod Sztálint. Ne felejtsd el átadni neki üdvözletünket. Sokáig álltunk Aszjával a hajó fedélzetén és néztük az elmaradó falukat. Messze az erdő felett felragyogtak a kelő nap első sugarai. Aszja szemében könnyek csillogtak és nekem úgy tetszett, hogy a fiatal lány boldogsága hasonló a felkelő ncipnoz. — Alilyen rossz vagyok, itthagytam nagyapót — szólt Aszja és kezébe temette arcát. — Nem baj, Aszja, nemsokára őt is elvisszük Moszkvába. A te boldogságod most kezd felragyogni, mint a nap az Eniszeja folyó felett ... Újabb öt év telt el. A gépgyár irodájában hárman ültünk. Az iroda vezetője, a szellemileg felserdült, megizmosodott Aszja, Alexandra Nikolájevna Szedin, jó barátom és én. Az iroda ragyogott a tisztaságtól, a falon Sztálin és Molotov fényképe, pontos rajz a gyár területéről. . Az iroda első ablaka a gyár udvarára nézett, a levegő zsongott a gépek zajától és az emberek hangjától. A második abiak előtt hatalmas medencében víz ragyogott és nekem úgy tűnt hirtelen, . mintha nem Moszkvában ülnénk, hanem valahol távol északon, úgy mint hét év előtt. Aszja örvendezve látogatásunknak, vidáman mesélt nekem munkájáról, családjáról, kisfiáról. A férje is mérnök itt a gyárban. Vaszilij Szergejcvics Sztarkov mérnök, Aszja férjé, bejött később az irodába és beszélt nekem a gyár dolgozóiról és a gyárról, melynek a közelében született. Aszja az ablak előtt ragyogó víztükörre mutatott. — Amikor néha szomorú vagyok, kinézek az ablakon a víztükörre és Eniszeja folyóra emlékezem, gyermekkoromra, a múltra és megkönynyebbül a lelkem. Kedvesem! Hiszen mérnök vagyok! A kis északi vadóc árvagyerekből mérnök lett! Csak a mi hazánk nyújt ehhez lehetőséget, csak a nagyszerű Sztálin vezetése alatt valósulhat meg ilyen álom . .. Aszja elhallgatott. Mi is hallgattunk a vízmedencére nézve és előttem újra felvillant a kis legelő képe és Aszja barátja, Tajmir a rénszarvas. — Hol a nagyapád, Aszja? — kérdeztem, megszakítva a hallgatást. — Itt van velem Moszkvában. Felhoztam ide. Kikísérve engem, megkért Aszja, hogy még maradjak náluk. Ismerkedjek össze jobban a férjével. Megmutatta nekem kisfiát Megígértem ezt neki és hozzáfűztem: — Nagyon örülök. Aszja, hogy ezúttal nem tévedtél... Vidáman egymásra nevettünk. Hogy dolgozik a ió népnevelő Jevgen Zsuk, a Komszomol egyik legjobb népnevelője Sztárij-Miljatyinban. Ez a helység nem messze Lhovtól terül el. Hosszú évszázadokon at a tespedés csendje telepedett a falura. Nem is olyan régen még csak a kolhoz megteremtéséről beszéltek, most azonban már hatalmas terméseredményeket ér el a dolgozó parasztok kollektív gazdasága. Számos olyan kolhoztag is akad, aki kitüntetést kapott odaadó munkájáért. Jevgen Zsuk, mint agitátor a Legfelső Tanács legutóbbi választásakor került a legjobb népnevelők sorába. Tavaly az ifjú népnevelő még a Komszomol szervezeti szabályának tanulmányozására alakult köri vezette. Már itt kitűnt, hogy milyen magával ragadó erővel tud beszélni az emberekkel. Most is, amikor a választások előtt összehívta a dolgozókat a kultúrházba, úgy beszélt velük, hogy mindenki megértette, miért kell résztvennie a választáson. — Valamennyien ismeritek Katyerina Lavrenyovát — mondta Jevgen Zsuk. — A kapitalista rendszer idején férjével, Michaillal együtt egy darabka földjük sem volt. Most pedig Katyerina kolhozunk tagja és Michail brigádvezető. Kultúrált és jómódú életet élnek. Katyerina és Michail példája közel állt valamennyiök életéhez. Mindenki megértette Zsuk szavainak értelmét. Emlékezetükbe idézték, hogyan éltek a földművesek azokban az években, amikor a kulákok és a földesurak voltak ott az urak. Köröskörül a földesúré volt az erdő és a mező. A dolgozó emberek még csak meg sem fiirödhettek a patakban, mert hiszen a patak vize is a földesúré volt. Abban a szép, nagy házban, ahol a szovjethatalom iskolát nyitott, a földesúr élt. Jevgen Zsuk azonban nemcsak a gyűléseken, hanem az egyéni népnevelő munkában is hasonló módszereket használ. Rámutat arra, hogy a szovjetországban valóban népi demokrácia van, mivel ott minden hatalmat a városok és falvak lakói gyakorolnak a tanácsok által. A szovjetdemokrácia lehetővé teszi a népi tömegek széleskörű és tényleges részvételét az államhatalmi szervek /agyis a dolgozókat képviselő tanácsok megválasztásában és gyakorlati munkájában, a községtanácstól kezdve a Legfelső Tanácsig. c/t hdl&i s&temn Velem együtt ötven hallgatója van a CSEMADOK külpolitikai tanfolyamának. Szlovákia különféle részeiből jöttünk ide össze, hogy a marxilenini, sztálini tanok elsajátítása után aktívabban terjeszthessük a haladószellemű szocialista kultúrát, amely megmutatja az utat a boldogabb élet felé. Ma az egykori grófi kastélyban jó kedv van és szorgalmas tanulás foiyik. Azelőtt itt grófok pöffeszkedtek és dőzsöltek. Ahol azelőtt a kizsákmányolók siserehada fészkelt, ott most a munkásosztály fiai tanulnak és soha el nem múló gyűlöletük száll az olyan kapitalistákra, a falutól távol építettek maguknak kastélyokat, hogy a dolgozó nép ne lehessen tanúja tobzódásuknak, amikor ők a munkanélküliség átkát nyögték s a válság a mindennpai kenyeret kiütötte a kezükből. Mi tudjuk, miért tanulunk, tudjuk ériékelni az élet örömeit és ezt a tudatot át fogjuk vinni minden becsületes dolgozó lelkébe. A kapitalizmus még emberszámba sem vett bennünket, munkásokat, akik minden erőnket felhasználtuk arra, hogy életünket és családunk létét munkánkkal valahogy biztosítsuk. A kastélyok egykori gazdái kimenekültek küllőidre a dolgozó nép haragja és gyűlölete elől s most háborús uszító barátaikkal szövetkeznek, és tőlük várják a segítséget, hogy újból vissza tudják állítani uralmukat és újra kizsákmányolhass sanak bennünket. De a dolgozók tudják, hogy soha többé. nem lesznek a kapitalisták martalékává, mart a munkások élcsapata, szeretett Pártunk, melyet harcokban kipróbált bölcs elnökünk, Gottwald elvtárs vezet, győzelemre viszi munkásosztályunk harcát. Mi, akik itt tanulunk, hirdetni, akarjuk dicső felszabadítónk, a Szovjetunió iránt érzett hálánkát. És hirdetni akarjuk hálánkat a népek felszabadításáért a világbéke legnagyobb harcosának, bölcs tanítónknak és vezetőnknek, Sztálin elvtársnak. ESZTERHAY ZSIGMOND, a tanfolyam hallgatója. A CSEMADOK előfízetőtoborzó akciója a „Tartós békéért, népi demokráciáért" c. hetilapra Az elmúlt hét folyamán a nánai helyi csoportból küldtek be jelentősmennyiségű megrendelőívet, de a többi helyicsoportjaink is megmozduljak s az akciónk eddigi eredménye elérte már az ezerhatszázadik előfizetőt. A járási versenytáblázatban az elmúlt heti kimutatással szemben nincsenek lényeges változások, úgyhogy a verseny élén továbbra is a komáromi és a párkányi járás halad. Az akció XII. kimutatása: Az előző kimutatások eredménye: 1.491 Nána 26 Diósförgepatony 15 Izsóp 13 Szódó 1I Sáró 8 Galánta 8 Nádszeg 6 Bél 6 Panyidaróc 5 Királyhelmec 4 Nyitra 3 Bratislava 2 Apácaszakállas 2 Zselíz 2 Sajószárny 1 * Nagylég 1 Perbete 1 Nagymegyer . 1 Fülek 1 Kassa 1 Április 10-ig összesen: 1.608" XI. járási versenytáblázat: Komárom Párkány Zselíz Losonc Kassa Feled Dunaszerdahely Érsekújvár Bratislava Vágsellye Galánta Királyhelmec Nyitra Somorja Léva Nagykapos Ogyalla Ipolyság Surány Nagymegyer Rozsnyó Szepsi Szene Fülek Tornaija Verebély Homonna Aranyosmarót Rimaszombat Kékkő Selmecbánya Szobránc 372 323 189 122 100 74 48 44 41 39 36 26 25 25 24 20 20 15 12 II 8 5 5 4 4 3 3 3 3 2 1 1 Összesen: 1.608 Látogatás a Komszomol moszkvai pártiskolájáhan Aloszkva közelében, festői környezetben van a Komszomol Pártiskola, ez a maga nemében egyedülálló tanintézet. Az épületbe belépőt feltűnő helyen ez a felirat fogadja: »Kitartóan és állhatatosan tanulni — ez az út, amelyen a Komszomol aktívájának haladnia kell, ha valóban a proletárforradalom szellemében akarja nevelni az ifjúság milliós tömegeit. Ez a sztálini gondolat vezérli az iskola valamennyi tanárát és növendékét.« Három évvel ezelőtt a Komszomol Központi Bizottság felhívására mindtnnünen sereglettek az iskolába a tanulnivágyó és érdemes fiatalok: az uráli gyárakból, a Donyec-medence bányáiból, Leningrád vállalataiból, a Kaukázus és Közép-Ázsia hegvei közül, a Balti-tenger mellékéről. A tanulók között 27 nemzetiség képviselői foglalnak helvet Andrej Siron a távoli Tuvából jött ide, Szergej A\edvegv Bresztből Itt tanul Jekatyerina Szavvinova, jakut leánv és az észt Szejma Tamik, az üzbég Kádam Rahmanov, a lett Kokansz, a burját Vaszilij Gumpilov és sokan mások. Életrajzuk sokszínű. A hallgatók mintegy 40 százaléka résztvett a Nagy Honvédő Háborúban. A hallgatóknak majdnem fele már elnyerte a Szovjetunió rendjelei és érmei valamelyikét. Marija Kulumbekova, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, Murzik Kalit ibeíov kazah fiú és a csuvas Georgij Pjetrhndin szintén képviselői ielvénvt viselnek. A hallgatók mintegy harmada nő. Az iskola 336 növendéke közül 310 közép- vagy főiskolát végzett. A tanítást tapasztalt pedagógusok vezetik, a moszkvai Lomonoszov-egvetem kiváló tanárai, a Bolsevik Párt Kozoonti Bizottsága oártfőiskolájának tfinárai és más moszkvai tanintézetek előadói. Általánosan kötelező tárgyak: a marxizmus-leninlznius, a gazdaságtudományok története, az orosz irodalomtörténet és idegen yelvek. Jelentós helyet foglal el a tantervben a testnevelés is. Az iskolának torna, könnyű atlétikai, labdarúgó, box, motorsport és sok más szakosztálya van. A tanulók jelentős része tevékenyen résztvesz a különféle önképzőkörök munkájaban: az énekkarban, a színjátszó együttesben, a tánccsoportban. Most szervezik a vonószenekart is. Szabad idejükben előadásokat hallgatnak és tartanak a nemzetközi helyzetről, irodalmi és zenei témákról, koncerteket és színielőadásokat rendeznek, találkozókat tartanak a tudomány és művészet kiemelkedő képviselőivel, írókkal és katonákkal. Rendszeresen megjelenik a »Komszomol« faliújság és az iskola irodalmi és művészeti lapja. Az iskolának több mint 80 ezer kötetes könyvtára van. Az iskola hallgatói a legtevékenyébben résztvesznek a társadalmi életben. Sokat és jól dolgoztak a helyi tanácsok választása idején. Három választókerület agitációs pontjain, a munkásházakban, kolhozparasztoknál, mindenütt otl lehetett találni a Komszomol Pártiskola növendékeit. Az iskola elvégzése után, tudással és tapasztalatokkal gazdagodva térnek vissza a növendékek szülőföldjükre, ahol nagy és érdemes munka vár rájuk. Az iskola sok végzett növendéke ma a Komszomol kiváló funkcionáriusa Például R. Abrajam — a Komszomol arméniai központi bizottságának titkára, M. Peaver, az Eszt Szovjet Köztársaság ifjúsági lapjának szerkesztője, Ivanovszkij, a Komszomol krimi területi biztonsági testületének titkára, stb. A végzett növendékek nagy hálával és meleg szívvel emlékeznek meg az iskoláról és tanárokról, akiknek oly sokat köszönhetnek.