Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-10 / 85. szám, kedd

1951 április 10 UJSZÖ ­<r/l IteUeoirtöU szLanákiai tanácsának ütése A Békevédők járási tanácskozásai a dolgozók fokozódó aktivitása jegyében A csehszlovák békevédők első sike­res kongresszusa és Gottwald elvtárs­nak a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén elhangzott beszéde a világ béketanácsának határozata új feladatokat tűzött ki a szlovákiai bé­kevédők mozgalmának. A legfonto­sabb feladat népi szavazásokat tarta­ni a világ béketanácsának felhívása alapján, hogy az öt nagyhatalom még 1951. év folyamán békeegyezményt kössön. Ez a akció Nyugat-Német­ország felfegyverzése elleni tiltako­zással lesz egyesítve. A békevédők szlovákiai tanácsának elnöksége második összejövetelét az elnök, Dr. hc. Alexander Horák pósta^ ügyi megbízott vezette. Az ülésen megtárgyalták a mozgalom legköze­lebbi feladatait. Az elnök beszéde után a szlovákiai békevédők tanácsának elnöksége határozatot hozott, hogy a csehszlovák békevédők tanácsának határozata alapján a világbéketanács felhívása szerint részletes népi szava­zásokat tartanak. A népi szavazáso­kat megelőzőleg széles öntudatosító és felvilágosító kampány folyik; mely megmagyarázza polgárainknak az egész akció nagy jelentőségét. Az egész fevilágosító kampány dolgozóin­kat arra fogja buzdítani, hogy fokoz­zák építő igyekezetüket a békéért folytatott harcban. E kampány során Szokol-szervek a községekben béke­meneteket fognak rendezni. Ott, ahol nincsenek Szokol-szervezetek, a béke­menetet a CsISz-csoportok, Csehszlo­vák Vörös Kereszt, önkéntes tűzoltó­szervezetek, hagy a helyi akciós taná­csok fogják rendezni. A békemenet résztvevői a menet megkezdése előtt, vagy befejeztével békegyűléseken vesznek részt és békebeszédet hall­gatnak végig. A menet ifjú résztvevői 10 km-t, az idősebbek 5 km-t gyalo­golnak. Ez az akció a mult vasárna­pon kezdődött és egész áprilisban fog tartani. A békemozgalom akciójának idő­szakában lesz megtartva az antifasisz­ta szovjet nemzetközi szolidaritás nap­ja is. Ez a tüntetés és visszaemlékezés a náci koncentrációs táborok áldoza­taira, mindenkit megmozgat, akik kö­zömbösen nézik a náci hadsereg új.a­felfegyverzését és a széleskörű öntu­datosító és felvilágosító békemozgal­mi kampánynak nagy hasznára fog válni. A falvakon tartandó tavaszi filmfesztivál során községeinkben olyan filmeket fognak pergetni, melyek a polgárok békeharcát mutatják be. Békeharcunkat nagyban erősíti má­jus eseje, az a nap, mikor a munkás­osztály felvonul és megmutatja ere­jét, mikor tüntetni fog a szolidaritás­ért és a nemzetközi munkásosztály egységéért, a béke biztosításáért. A világbéketanács felhívásáról, hogy az öt nagyhatalom kössön béke­egyezményt és tiltakozzunk Nyugat­Németország felfegyverzése ellen, a szavazásokat május második felében fogjuk tartani. E szavazások menetét a csehszlovák békevédők tanácsa ha­tározza meg. Értékes vita során a szlovákiai bé­kevédők tanácsának elnöksége meg­tárgyalta az összes feladatokat, me­lyek a szlovákiai békevédők tanácsá­ra várnak. A vita során beszéltek Lu­kacsovics és Polák megbízottak, Ziak, a Nemzetgyűlés alelnöke, Gazsik, a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbi­zottságának titkára, Zajac, a szlovák A nemzetközi antifasiszta nap műsora A nemzetközi politikai foglyok szervezete (FIAPP) a legnagyobb kon­centrációs táborok felszabadításának évfordulója alkalmából, április 11-én rendezi az antifasiszta politikai foglyok nemzetközi szolidaritásának napját. Ezen a napon a bratislavai antifasiszta népi harcosok szövetsége tömeg­tüntetéssel fogja békeakaratát nyilvánítani és tiltakozik Nyugat-Német­ország felfegyverzése ellen. Az ünnepi műsor a következő: 16 órakor a Mauthausenban halálra gyötörtek sfrjait megkoszorúzzák a Szlávicsie Údolie temetőben. 18 órakor a bratislavai Redutban manifesztáció lesz, melyen dr. Štefan Rais miniszter ünnepi beszédet mond. Kultúrműsor keretén belül fellép a szlovák kvartet és munkásdalárda. 20 órakor a Nemzeti Színházban bemutatásra kerül Kruczkovszká: „Né­metek" és Lavrenová: „Amerika Hangja" című színjátéka. békehívek tanácsának alelnöke, Büch­lerová, a Csebszovák Vörös Kereszt központi titkárnője, Zatĺkaj és Hra­bovszký élmunkások, a Megbízottak Tanácsának küldöttei és az ülésre meghívottak. Az ülés befejező részében a szlovák békevédők tanácsának elnöke, Gr. Horák megbízott összefoglalta a vitá­ban elhangzottakat. Az elnökség továbbá határozatot ho­zott, melynek alapján a bratislavai kerület békevédő tanácsának aktívájá­ra Horák megbízottat, Nyitrára Zajac alelnököt, Banská Bystricába Polák megbízottat, a kassai kerületbe Büch­nerovát, a Csehszlovák Vörös Kereszt központi titkárnőjét, a prešovi kerü­letbe Zatĺkaj élmunkást és a zsolnai kerületbe Zsiak elvtársat, a nemzet­gyűlés alelnökét küldik ki. Április 8-tól 15-ig a járási békevé­dők tanácsának gyűléseit fogjuk meg­tartani. A szlovákiai békevédő tanács elnöksége még határozatot hozott, melyben felszólítja az összes tömeg­szervezeteket, és buzdítani ff>gja őket, hog^y eszméltessék rá tagjaikat a sza­vazás nagy jelentőségére az öt nagy­hatalom egyezményéről. E szavazás a békeharc fontos láncszeme. Jőal a hiba ? Két éve dolgozom a Novy Závod építkezésén. 62 éves ember létemre bírom a munkát és örömmel építem a szocializmust. Én 1919-ben a Vö­rös Hadseregben szolgáltam és ezért is hatalmas és örömteljes ese­ményt jelentett számomra hazánk felszabadítása a Szovjet Hadsereg által. Azóta nyugodtan és jól élek. Csak egy dolog bánt. Falunkba — Per­betére — még a tőkésrendszer idején 1928-ban vezették be a villanyt, de bizony csak a gazdagok, a zsíros parasztok házába. A hiba az, hogy sajnos még ma sem vezették be mindenüvé. A ko­máromi utcában például 50 család lakik villany nélkül. Pedig Perbetér; harmadik típusú szövetkezetünk van és kérvényünk mégis elintézetlenül hever a nyitrai délszlovákiai villany­műveknél. Miért? 1 TÓTH JÁNOS, Perbete. Megnyitották a szovjet hadseregről elnevezett Kassa melletti üzem második csarnokát A kassai Priemstav építői áthidalva az összes nehézségeket, hideget, esőt, munkaerők, segéderők és szakemberek hiányát, ismételten teljesítették köte­lezettségvállalásukat és március végén átadták a Kassa melletti a Szovjet Hadseregről elnevezett üzemnek máso­dik csarnokát. Lelkes munkájukat, — amint Andrej Bires kőműves-élmun­kás mondotta — szombaton, e hó 7-én szüneteltették egy pillanatra, hogy megünnepeljék Szlovákia iparosítá­sának újabb győzelmét. Az ünnep­ségre az új csarnokban összegyűltek a Párt és a szakszervezet képviselői, a Priemstav, a Ko^projekt és a Szovjet Hadseregről elnevezett üzem dolgozói, a Keletszlovákiai Gépművek üzemigaz­gatója, Jaroslav Kubik mérnök, továb­bá az üzemszervek képviselői. J. Gidol, az üzemi Kommunista Párt elnöke meg­nyitotta az ünnepséget. Az úttörők kul­túrműsora után J. Kubik mérnök be­szélt, aki jókívánságait tolmácsolta az építkezés dolgozóinak azért, hogy négy héttel ezelőtt tett kötelezettségvállalá­sukat teljesítették és az elkészült épít­kezést átadták a gépek felszerelése cél­jából. ^Megmutattátok — mondotta — mire képes a mi öntudatos dolgozó né­pünk. E gyönyörű tettel nemcsak azt lettétek lehetővé, hogy kovács elvtár­saitok a tervezett időpontnál hamarabb hozzáfoghatnak a termeléshez e gyö­nyörű csarnokban, de hozzájárultatok ahhoz is, hogy a mi gépüzemeink idő előtt fogják tudni teljesíteni feladatai­kat, amelyek alapjai Köztársaságunk kiépítésének és a szocializmus felé va­ló haladásnak. Ezzel a tettel ugyancsak teljesítettétek köztársasági elnökünk­nek, Klement Gottwald felhívását, aki a CsKP. Központi Bizottságának feb­ruári ülésén mondotta, hogy igyekez­zünk becsületes munkával hozzájárulni a viágbéke fenntartásához és biztosítá­sához.* O. Bíres élmunkás értékelve az épít­kezésen dolgozó kollektív munkáját, a következőket mondotta: „Ezen az épít­kezésen már második éve dolgozunk és kezünk munkája nyomán e gyárépület nőtt ki a földből. Mikor tudomásunkra jutott, hogy a Keletszlovákiai Gépmű­vek üzeme vár munkánkra, gépeit be akarja szerelni és az új csarnokban meg akarja kezdeni a munkát, bekap­csolódtunk — háromhetes élmunkás­műszakba és befejeztük az építkezést örömünk van az elvégzett munkából, mert tudjuk, hogy ezzel megszilárdí­tottuk a békét és nagy lépést tettünk a szocializmus felé." A Munka-dalával befejeződött az ün­nepség és az építkezés dolgozói hozzá­láttak további munkájukhoz és építik tovább a gépüzemet, amely- egyike lesz a keletszlovákiai nehézipar alappillérei­nek. Jelentés a lévai és rimaszombati járási konferenciákról (Folytatás az 1. oldalról.) tctta azt, hogy a Nemzeti Bizottságban még a bürokrácia erős. Még nem sajá­tították el a munka szocialista mód­szereit. Sokszor ez a bürokrácia egé­szen nevetséges eseteket eredményez. Az elvtársak bátran kritizáltak, de kritikájukban nem voltak egész kon­krétek. Sok problémát vetettek fel, de nem mutattak rá megoldásukra. Pilát Dezső pálfalvai földműves elmondotta, hogy a járási hivatal milyen hibákat követett el a beszolgáltatás terén. Bár a vetőmagot is bevitték egyes gazdák, a tavaszi munkák kezdetekor a község az igényelt vetőmagnak csak egyhar­madát kapta meg. Emiatt a tavaszi ve­tési munkák kissé késtek. Pálfalva köz­ségben a tejet a simonyi tejfeldolgozó üzem vásárolja fel, ami ellen nagy panaszok vannak. A tej fokolásánál nem járnak él a törvénynek megfele­lően. A VDP sem áll a feladat magas­latán és nem tudja biztosítani az áru­szállítás folyamatosságát. Pilát Dezső * ía, u azt a kérését, hogy teremtsenek ren­det az autóbuszforgalomban. Sokszor megtörténik, hogy az autóbusz Pál­falván már nem vesz fel utasokat. Amint látjuk, a rimaszombati járá­si konferencia felszólalói között elég bíráló akadt, de az'igazi bolsevik ön­i bírálat hangját nem voltunk" képesek fölfedezni. Pedig ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a hibákat kiküszöbölhes­sük.' A rimaszombati elvtársak a jövő­ben javítani fogják, a pártmunkát, hozzájárulnak ahhoz, hogy a járás a szocializmus építésének erős bástyája legyen. VIDOR ISTVÁN. * A szombaton és vasárnap lezajlott többi járási pártkonferenciáról lapunk legközelebbi számaiban számolunk be. A járási konferenciák a pártonbelüli demokrácia, a kritika és önkritika, a pártmunka bolsevik módszerének nagy iskolái. Kétségtelen, hogy a lezajlott páit­konferenciák nagy lépést jelentenek előre, bizonyítják azt, hogy Pártunk erősödik, egységesebb, mint valaha és szilárdan tömörül a Központi Bizott­& Gottwald elvtárs köré. Harcolunk a tervteljesítésért Az 1950-es évben üzemünk a tervet 160 százalékra teljesítette. Október 27-én már be is fejeztük a tervet. 1951­ben rosszul indultunk. Január hónap első hetében mélyen a 100 százalék alatt álltunk. Ennek főleg az volt az oka, hogy textilüzemünkben olyan anyag szövésére tértünk át, amilyennel eddig nem dolgoztunk. A gépek.anyag­utánpótlása sem volt zökkenőmentes, nem volt elég fonal, meg aztán a rossz tervteljesítéshez hozzájárult az is, hogy az alkalmazottak között nagy volt az elmaradás. Mi, munkások, elhatároztuk azonban, hogy kiküszöböljük az összes hibákat. A tervteljesítést szívügyünknek tekint­jük és ezért elhatároztuk, hogy feltét­lenül el kell érnünk a 100 százalékot. Fokozott erőkifejtéssel dolgoztunk, sőt brigádmunkával is be akartuk hozni a lemaradást, Ezután hétről hétre emelkedett a tervteljesítés százalékszáma és bár még március hónapban nem értük el a százszázalékot, az elért eredmények szerint mégis biztosak vagyunk ab­ban, hogy tervünket teljesíteni lóg­juk. Mi azonban ezt nem tartjuk elég­ségesnek. Elüzemmé akarunk válni. Termelési eredményeinkkel csapást mérünk az imperialistákra, a háborús uszítókra, akik békés munkánkai, bol­dog életünket akarják lehetetlenné tenni. Mi, rimaszombati textilmunkások, szövők és szövőnők, ezért lemaradá­sunkat behozzuk. Megvan ehhez min­den előfeltételünk. Üzemünkben 17 élmunkás dolgozik és a munkafegyelem jó. Mi tettekkel bizonyítjuk be, ho^y a munkásosztály öntudatos tagjai va­gyunk és tervünket teljesítjük Kardos Gyula munkásleveltző, Rimaszombat A komáromi kikötőmunkásokhoz Nagy örömmel olvastuk, hogy a ko­máromi kikötőmunkások is végra meg­szólaltak az Uj Szó hasábjain Sokan közülünk nem is tudtuk, ho^y kikötő­munkások léteznek, mert olyan csend­be voitak. igaz, ji; kicsit löszeinek, do annál töboet dolgo/nar annál job­ban teljesítik a tervet. Rövidesen egy éve lesz, hogy a kikötőmunkások között kihirdették az élmunkásikat. Azóta normáikat állandóan túltejesítik, mert tudják, hogy ezzel a békéért harcolnak. Szépen hangzik Fehér elvtárs szava: »Mi. komáromi kikötőmunkávok. tud­juk, hogy miért harcolunk Mi dolgoz­tunk a fasiszta rendszer alatt is, nyo­morúságos körülmények közölt reggel­től másnap reggelig, alacsony fizetés­ért és ha valamit szólni mertünk, akkor bötrönbe jutottunk. Ez volt a régi rend­szer. Ma ledolgozzuk 8 óránkat és ezert rendes bért kapunk. Nyáron ingyenes nyaralásban részesülünk, iskoláztatnak, képeznek minket és mi örömmel dol­gozunk, mert országunkat építjük. Kedves komáromi dolgozó elvtár­saink, mi a csehszlovák néphadsereg katonái, jó szerencsét kívánunk mun­kátokhoz. Megfogadjuk, hogy vele­tek vállvetve harcolunk, fokozzuk harci készségünket, hogy a békét megtartsuk. Ezzel a munkánkkal és igyekezetünkkel megakadályozzuk szép hazánkat lángbaborítani akaró ellenség gonosz céljait. Fazekas István közkatona A csernőí váltókezelő példája A bodrogszerdahelyi vasútállomáson vonatomra várva beszédbe elegyedtem egy húszéves lánnyal, a csernői állo­más váltókezelőjével. Beszélgetés köz­berr megkérdeztem, miért választotta ezt a szakmát. — Szeretek dolgozni — mondotta — meg aztán nem akarok elmaradni a férfiaktól, hiszen egyenjogúak vagyunk és én is tudok annyit keresni, mint a férfiak A munkát könnyen elvégzem, hiszen fiatal és egészséges vagyok. Egy fillérrel sem kapok kevesebbet, mint a férfiak ebben a szakmában és így fizetésemmel igazán meg vagyok elégedve. Ennek a fiatal váltókezelő lánynak a nevét, sajnos, nem tudtam meg, mert a vonat befutott és a sok utas között elvesztettük egymást. De azért hoztam fel ezt a rövid beszélgetést, hogy a csernői vasútállomás váltókezelőjéről vagyen példát minden lány nemcsak ebben a járásban, hanem egész köztár­saságunkban. Majoros Ferenc levelező, Királyhelmee Járási konferenciánk után Ipolyságon 1951. március 31-én és április 1-én lezajlott az SzKP járási konferenciája. Ipolyság lakossága ölömmel díszítette fel a házakat, mert a járás legjobb kommunistáinak érte­kezlete mindannviunk számára ünnep­napot jelentett. Mi, ipolysági munká­sok, tudjuk, hogy Pártunknak köszön­hetjük azt a jólétet, amelvben élünk és hogy csak Pártunk segítségével és ve­zetésével érjük el a még szebb jövőt. A konferencia tiszteletére még 30-án este városunkban lampiónos felvonulást rendeztünk, amelyen többezer polgár­társunk vett részt. Mi tudjuk, hogy Pártunk az összes dolgozók számára a békét biztosítia, a békéért harcol és ezért mi dolgo­zók a járási konferenciák időszaká­ban büszkén tekintünk Pártunkra, amely mint a munkásosztály élcsapa­ta szeretett Gottwald elvtársunkkal az élen a hatalmat Szovjetunió és a nagu Sztálin oldalán vezet minket a békéért folyó harcban. Lukács lánosné munkáslevelező, Ipolyság. Mit mondott Hangonyi elvtárs A füleki Drevoindustria dolgozójával, Hangonyi elvtárssal beszéltem. Többek között ezeket mondotta nekem: — 1937-ben kerültem a füleki fafel­dolgozó üzembe. Ekkor még messziről sem kaptam azt a fizetést, amelyet munkám szerint megérdemeltem volna. Először is mint fiatal munkás nem kap­hattam annyit, mint az öregebbek. A kapitalisták nem nézték azt, hogy Han­gonyi elvtlrs mennyit termel. De a ka­pitalisták természetesen kizsákmányol­ták az öregebb munkásokat is. 1943-ig voltam kénvtelen a tőkések zsebének dolgozni. Ebben az évben a fasiszták kivittek a frontra, hogy harcoljak a gyárosok érdekeiért. Én azonban elha­tároztam, hogy átmegyek a Vörös Had­sereg oldalára, mert tudtam, hogy ez; a tábor a békéért harcol. Elhatározáso­mat valóra is váltottam. öt évig voltam a Szovjetunióban, igen sokat tapasztaltam és tanultam a szovjetmeberektől. Segítettem a felépí­tésben is. l£48-ban jöttem haza, azóta új­ból üzemünkben dolgozom. Üzemünk­ben, amelyben nincsenek már kizsák­mányolók, nincsenek kapitalisták. Né­pi demokratikus köztársaságunkban dolgozom. Gyalugépemen normámat 175 száza­lékra teljesítem. Es én bizony nem fé­lek attól, amit néhány öntudatlan em­ber beszél, hogy csak ne termeljek többet, mert akkor leveszik az akkor­domat. En meggyőződtem arról, hogy munkaidőmet helyesen kihasználva, Qqk lokozhatom. A gyalúgépen pontosan kell minderi munkálatot végrehajtani, nehogy a to­vábbi munkafolyamatoknál hibák tör­ténjenek. Munkánk feltételenül megkö* veteli azt, hogy politikailag is öntuda-i tosodjunk, mert csak így tudjuk a felme­rülő nehézségeket leküzdeni. Ezeket mondotta nekem Hangonyi elvtárs, aki mindig gondolkozik, mindig töri valamin a fejét. Ezt kellene csi­nálnia minden munkásnak. Fejével is dolgoznia, gondolkoznia, új munkamód­szereken, hogv "ígv munkáját megköny­nyítse, időt takarítson meg, többet ke­ressen és munkájával még hathatósab­ban hozzájáruljon a béketábor, megszi­lárdításához. Marcsek Sándor munkáslevelező, füleki Drevoindustria. MMIHMMMHH Mt MIII WMWWmtmmM UJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-16. kiadóhivatal 262-71 Kő­és felelősszerkesztö: Lőrlnc2 Gyula, feladó és Irányító postahivatal: Bra« tlslava íl Nvomla és kiadta a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava Kéz­ratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540.—, % <vre 270 , </ 4 évre 135 1 hónapra 45.— KCs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150 , % évre 75.—, V* évre 40.— Kčs A KÉPES­KÖNYV előfizetése egy évre NEP­NAPTAR-ral együtt 10Q» Kčs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom