Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-08 / 83. szám, vasárnap

6 UJSZO 1951 április 3. Élelmezési iparunkat gazdaságosabbá, termékeit jobb minőségűvé kell tennünk (Folytatás az l. oldalról) ges munkaerőket nem a rezsi-munkákra állítják be ugyanabban az üzemben, hanem gondoskodnak áthelyezésükről más ipari ágazatokba, elsősorban a nehézipar üzemeibe. Ezeknek az erőknek felszabadítása az első szakaszt jelenti az élelmezési ipar munkatermelékenységének emelésében. Ugyanakkor a kerületi igazgatóság és az üzemigazgatóságok az üzemekben előkészítik a műszaki, szerveaeti és politikai előfeltételeket, hogy keresztülvihessék a munkahely, ellenőrzést, a normák szilárdítását, a munkák akkordosítása százalékszámának emelését. Nagyjelentőségű feladat áll itt az igazgató, a műszakiak és mesterek előtt. Ezeknek az előfeltételeknek helyes kihasználásához vezető üt a munka új formáinak kiszélesítése és elmélyítése. Elsősorban meg kell állapítani, hogy a szocialista munkaverseny az élelmezési iparban nem olyan tömegméretű, mint a többi ipari ágazatokban. Ezért ebből kifolyólag a következő feladatok állnak előttünk: I. A szocialista munkaverseny kérdéseiben látnunk kell azt, hogy ez az útja a munkatermelékenység fokozásának, a termékek minősége emelésének és az anyagmegtakarításnak. 2. A szocialista munkaversenyt nem elég általánosságban propagálni, hanem az irányító szervek vonalán meg kell alkotni számára az üzemekben a konkrét előfeltételeket, a helyesen felállított normák és a munka megszervezés javításának formájában. 3. Ki kell terjesztenünk a legjobb dolgozó címéért folyó versenyt. 4. A szocialista munkaversenyt rá kell irányítanunk elsősorban a minőség fokozására, a nyersanyag megtakarítására és brigádokat kell szervezni, amelyeknek főcélja a kiváló minőség elérése. Mindaz, amit a szocialista munkaversenyről mondottunk, nagymértékben érvényes az újítómozgalomra is. Itt is be kell ismernünk, iiogy nem tudtuk elégségesen biztosítani azt, hogy az újítójavaslatok gyorsított ütemben nyerjenek elintézést. Ezt bizonyítja az elintézetlen újítójavaslatoknak viszonylagosan magas száma. Továbbá az egy üzemben felhasznált újítójavaslatot nem tudtuk gyorsított ütemben felhasználni a többi üzemekbén. Egész élelmezési iparunk további lényeges kérdése a termékek minőségének kérdése. Az életszínvonal emelése nemcsak anynyit jelent, hogy dolgozóink több kenyeret, tejet, húst, konzervet és más terméket kapnak, hanem azt is, hogy ezek az éllemiszerek jobb minőségűek és izletesebbek lesznek. Ami a termékek minőségének javítását illeti, már a mult évben intézkedéseket foganatosítottunk, hogy ezt elérjük. Ez évben gyorsított ütemben kell kiépíteni a technikai ellenőrzést és a minőséget vizsgáló üzemi laboratóriumokat. Ez az intézkedés azonban nem volna elégséges, ha dolgozóink az üzemekben nem tudatosítanák azt, hogy a termékek minőségének kérdése, iparunk egyik legjejentősebb kérdése. Ami a tervezést illeti az élelmezési iparban, meg kell állapítani, hogy gyakorlatilag csak 1948. februárja után kezdődött meg. így tehát kevesebb tapasztalatunk van e téren, mint a többi ipari ágazatoknak. Ez nem igazolja azonban a hiányokat, amelyek az üzemi tervezésben felmerülnek. Üzemeinkben a tervnek a termelés irányító erejévé kell válnia. Az élelmezési ipar egyik fontos feladata a szocializmus építésenek időszakában éppúgy, mint a felépítés időszakában a Szovjetunióban az, hogy hozzájáruljon a nehézipar építéséhez, a lehető legnagyobb akkumulációval, vagyis a lehető legnagyobb haszon elérésével. De nem azzal, hogy termékeink árai emelkednek, — ami teljes ellentétben állana fő irányvonalunkkal, amelynek célja fokozni népünk életszínvonalát, — hanem azzal, hogy olcsóbban fogunk termelni és csökkentjük az önköltséget. Az akkumuláció tervének teljesítése a tervteljesítés alkotó részévé kell, hogy váljék. Az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítését a cseh országrészek élelmezési ipari dolgozóinak együttmunkálkodásával érhetjük el. Éppúgy, mint az egész ipar keretében az élelmezési iparban is érvényes az, hogy a legszorosabb együttmunkálkodás nélkül, a cseh munkásosztály segítsége nélkül nem tudnánk feladatainkat olyan gyorsan és sikeresen teljesíteni, mint ahogy akarjuk és mint ahogy a szocializmus megköveteli. Minden lépésnél látjuk, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat nyújtanak nekünk a szovjet elvtársak. Ezért dolgozóinknak sokkal nagyobb tömegével megismertetjük a szovjet szakirodalmat és a szovjet sztahanovisták tapasztalatait. Az élelmezési ipar üzemeinek pártszervezeteire nagy rész hárul e feladatok teljesítéséből. El kell mélyíteni munkájukat úgy, mint ahogyan a CsKP Központi Bizottságának ülésén Frank elvtárs mondotta beszámolójában, ahogy arról a Központi Bizottság ülése utáni pártkampány során beszéltünk. Az élelmezési ipar üzemeinek pártszervezetei követni és ellenőrizni fogják a tervteljesítést, vizsgálni fogják a terv nem teljesítésének okait és követelni fogják, hogy az illetékes szervek a felmerülő hibákat kiküszöböljék. Üzemi pártszervezeteink segíteni fogják főleg az üzemek tömegszervezeteit, elsősorban a ROH-ot, mozgósítani fogják az üzemek dolgozóit a tervteljesítésre, a minőség emelésére és beavatják őket minden kérdésbe, amelyeket meg akarunk oldani. A szakszervezeti munka elmélyítése az üzemekben igen fontos előfeltétele annak, hogy minden dolgozót, az egész élelmezési ipari szektort sikeresen mozgósíthassuk a feladatok teljesítésére. A döntő láncszem, amelyre épjtő igyekezetünkben a főhangsúlyt helyezzük, a nehézipar felépítése. A nehézipar felépítése csak akkor valósul meg gydrsan és sikeresen, ha gazdaságunk minden más szakasza, amelyek ennek az építésnek feltételeit alkotják, feladatalt teljes egészében teljesítik. Kitűzött feladataink megoldásához dicső Pártunk vezetésével látunk neki, amely a Központi Bizottság ülése után még erősebb lett, mint bármikor azelőtt, amely még szorosabban tömörült bolsevik vezetése és szeretett Gottwald elvtársunk köré. Ezeknek a feladatoknak teljesítését azzal a tudattal kezdjük meg, hogy minél jobban teljesítjük a kitűzött feladatokat, annál biztosabb, hogy a békét megőrizzük. A kitűzött feladatok teljesítését azzal a tudattal kezdjük meg, hogy miénk a győzelem, mivel a hatalmas és legyőzhetetlen Szovjetunióra támaszkodunk, mivel legjobb és leghűbb barátunk és tanítónk a nagy Sztálin, és ahol Sztálin van, ott a győzelem. A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának határozata a Schuman-terv ügyében A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa határozatot fogadott el sNemzeti ellenállás a Schuman-terv összeesküvése ellen« címmel. A határozat a többi között ezeket mondja: 1951 március 19-én az Adenauerkcrmány megbízottja Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország kormányának képviselőivel Párizsban parafálta az úgynevezett Schuman-tervre vonatkozó szerződéstervezetet. A szerződés által Montan üniót teremtenek, amelv uralja ezeknek az országoknak egész szénbányászatát, valamint vas- és acéliparát. A nyugateurópai szén- és acélipar egyesítése meggyorsítja Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és megteremti Európában az agresszív északatlanti tömb hadigazdaságának alapját. A Schuman-terv megvalósítására vonatkozó szerződés a potsdami egyezmény durva megszegését jelenti. Ez a terv az USA imperialisták összeesküvését jelenti a Schuman-tervben résztvevő államok imperialistáival, mindenekelőtt a nyugatnémet monopoltőkésekkel. Ez az összeesküvés a béke és a nemzetek biztonsága ellen irányul. A Schuman-terv szerződés-tervezete előirányozza az úgynvevezett felső hatóság felállítását, amely a legnagyobb : monopoltársaságok képviselőiből alakul. E felső hatóságnak joga van meghatározni a szénbányászat, valamint a vas- és acéltermelés terjedelmét, elosztani a nyersanyagokat, szabályozni a nehézipar kölcsön-, hitel- és befektetési ügyeit, valamint a külkereskedelmet és a piaci elhelyezés irányítását, de joga van diktálni a szén, a vas és az acél árát is. E jogoknak a felső hatóságra való átruházása azt jelenti, hogy a Schuman-terv életbeléptetésével Április 11-fte az antifasiszta politikai foglyok nemzetközi szolidaritásának napsa 1945 április 11-én a dachaui náci koncentrációs táborban gyötört népek ezreihez beköszöntött a szabadság. E nagyjelentőségű esemény hatodik évfordulóján tartjuk meg az antifasiszta politikai foglyok nemzetközi szolidaritásának a napját. A dachaui koncentrációs tábor nem volt a legnagyobb és voltak borzalmasabb táborok is. Nevezetessége csak abban rejlik, hogy a fasiszta diktatúra fellépésekor keletkezett. A diktatúra fokozásával emelkedett a koncentrációs táborok száma is. Dachau mintájára épült ki Oszviecsim, Maidanka, Buchenwald, Mauthausen és több hasonló tábor, melyekben már nemcsak a nácizmus német nemzetiségű ellenségeit gyilkolták, hanem más nemzetbeliek százezreit és millióit. Oszviecsimben négy millió ember esett áldozatul a fasiszta kegyetlenségeknek. A krematóriumokban éjjel-nappal égették a fasizmus áldozatait, gyermekeket, anyákat, apákat s naponta tizenötezren távoztak el tőlünk s közöttük a legjobbjaink. Ez az idő elmúlt. De emlékünkben ott élnek a borzalmak. Szívünkbe markol a fájc^lom, ha rágondolunk meggyilkolt hozzátartozóinkra és barátainkra. Nem engedjük, hogy a náci kegyetlenségek ismétlődjenek. Nem hagyjuk felfegyverezni Nyugat-Németországot. Nem tűrjük, hogy az imperialisták a német fasisztákat felhasználják a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni háborús terveikben. A Slub központi bizottsága az antifasiszta politikai foglyok április 11-én tartandó nemzetközi szolidaritási napjára nyilatkozatot adott ki, melyben felszólított minden békeszerető férfit, asszonyt és ifjút, hogy egyesüljenek az építő munkában és a békeharcban, melynek élén a nagy Szovjetunió és a nagy Sztálin halad. D. V. Egy soha el nem készülő filmnek felvételei A háborús gyújtogatok egyre dühödtebben fokozzák a háborús hisztériát, egyre vadabb kirohanásokat intéznek a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a román, a magyar és a többi népek bébékemozgalmai ellen, mialatt Koreában elakadt a háborús gépezetük és Kína elleni provokáló manővereik nem járnak sikerrel. Truman gyakori „üzeneteiben" és szónoklataiban rikácsolva követeli a támadó politikai vonalvezetés további megerősítését. Minél komolyabb kudarcok érik az imperialista támadókat, annál kétségbeesettebb eszközöket igyekeznek alkalmazni, hogy megvalósíthassák céljukat: a Wall Street világuralmát. A Szovjetszkoje Iszkusztvo egyik legutóbbi számában bemutatta rajzban és írásban azokat, akik a „Világuralom" című soha bemutatásra nem kerülő film felvételeiben résztvesznek. Nem, határozottan nincs szerencséje a „Világuralom" című filmnek. Ezt a filmet, annakidején a gyászosan hírhedt „Hitler és Tsa" cég akarta bemutatni, de nem sikerült! Sem a film, sem a cég nem létezik. A film nem jött a világra, a cég pedig jobblétre szenderült... — Igaz, a film szcenáriumírója itt ragadt ezen a világon és elhatározta, hogy megpróbálja megvalósítani régesrégi nagyszerű elképzelését. Winston Churchill elindult hát szcenáriumával együtt az óceántúlra, a trurrrani Amerikába. Itt kitörő örömmel, régi ismerősként üdvözölték és és elfogadták szcenáriumát. „Az ön szcenáriuma a mi szcenáriumunk is, az ön témája egyszersmind a mi témánk: — mondták. Ezzel kezdődött a dolog. A képen kedves olvasóink, a film felvételének lázas pillanatát figyelhetik meg. Lent, jobboldalon látható a karosszékben terAtkozottan nehéz Winston szcenáriuma. Sok hatalmas elgondolást zsúfolt össze benne, azonban valamennyi, kisebb és nagyobb egyaránt, reménytelenül összeomlik. A kombinált felvételek szintén nem sikerültek, a kombinációk nem jók, — pedig speciális tanácsadónak meghívták Guderiánt, az utolérhetetlen hitlerista tábornokot is. A rendezői létrára Dulles rendezőhelyettes kapaszkodott fel. Szócsővel a kezében ül ott, mivel ő az amerikai imperializmus szócsöve. Alatta pedig, lőporoshordón, a „kezdjük" vezényszót várva teljes harci készültséggel Gangszterwood egyik legfőbb pirotechnikusa: Bradley gyújtogató látható. A stúdióban most a íilm főjelenetépeszkedő Mr. Wall Street, a film ren- nek felvételei folynak. A felvevőgép dezője és pénzembere. | mögé Acheson operatőr bújt el. Á negyvennyolccsilagos amerikai lobogóval a háttérben látjuk a kiöregedett mozicsillagot, Harry Trumant, Attlee és Bevin segédstatjjjták tartják őt: az első jobbról, a másik pedig balról, de azért mégis mind a kettő szélsőjobboldali. A film technikai vágását Adenauerre bízták, akinek már alapos gyakorlata van a nyugatnémetországi újjáteiemtett hadianyaggyárak montázsában. Adenauernek buzgón segít asszisztense, Schuman. A stúdió melletti jelmeztárban Austin igyekszik az ENSz zászlajával eltüntetni Mac Arthur véres bűntetteinek nyomát, aki egyébként a filmben is a hivatásos gyilkos szerepét játssza. Ugyanitt van előkészítve (hiszen olyan sok minden megeshetik egy ilyen film felvételénél) az univerzális Forrestaling — a kényszerzubbony. Nagyon sok dolga van Trygve Lienek, a kellékesnek. A kombinált felvételekhez bábokra is szükség van: ilyenek: Li Szin-Man, Csankajsek, BaoDai. Ezek sürgős javításra szorulnak és Eisenhower igazgató most keres színészeket az európai lebujokban. XII. Pius pápa, aki a film világosítója, — de nemcsak a földi, hanem örök fényességet hint a felvételekre, — rózsaszínű fényt áraszt erre a sötét jelenetre. Es ki az ott, aki a kellékes mellett szundikál? Született közönséges amerikai gengszter. Munka nélkül maradt azonban, mert az előadás résztvevői már régen túltettek rajta ... A „Világuralom" című film felvételei lázasan folynak. A film sorsa azonban már edőlt: a vetítés elmarad. Világuralomra, uraim: nem kerül sor. megfosztják jogaitól a német népet. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az egész német nép nevében hangsúlyozza, hogy Adenuaer és kormánya a Ruhr-vidéki szén-, vas- és acélmágnások megbízásából ismét szégyenteljes módon elárulta a német nép létérdekeit. Most világos, miért sietteti Adenauer Németország háborúelőtti és Nyugat-Németország újabb külföldi adósságainak elismerését. Ez azért történt, hogy létrejöhessen a Schuman-terv. amely újabb amerikai kölcsönök segélyével a nyugatnémet hadiipar felélesztését célozza. A Schuman-terv a nyugatnémet monopoltőkések diktatúrája, akik összeesküdtek az amerikai imperializmussal. E terv következménye az lesz, hogy Nyugat-Németország gazdasága haladéktalanul rátér a hadigazdálkodás vagányára. A nyugatnémet munkások, parasztok és tisztviselők számára a Schuman-terv újabb szörnyű nélkülözéseket jelent. A Schuman-terv a Saar-vidék nehéziparáról is rendelkezik és a Ruhr-vidék elszakításával megerősítik a Saar-vidék annexióját is. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya megállapítja, hogy a négy nagyhatalom által közösen aláírt potsdami egyezmény a Saar-vidéket minden kétséget kizáróan német területnek ismeri el és Németország elválaszthatatlan részének tekinti. Éppen ezért a kormány megismétli 1950 március 13-i nyilatkozatát, amelynek értelmében »a német nép sohasem ismeri el a Saar-vidéknek a francia imperializmus által történt annektálását«. A Schuman-terv parafálása ismételten bizonyítja, hogy az Adenauer-korniány nemcsak megakadályozni akarja Németország egységének a béke és a demokrácia alapján történő helyreállítását, hanem minden eszközzel megkísérli, hogy elmélyítse német hazánk kettéosztottságát. Éppen ezért a kormány a legélesebben elítéli az Adenauer-kormány politikáját és határozottan visszautasítja a Schuman-tervet. a ki ha? Március 22-én Léván gyermeke született az egyik munkásnőnek. Pár nap múlva a munkásnő édesanyja az újszülött gyermek születési bizonyítványával együtt elment a közellátási hivatalba, hogy megkapja a csecsemőre járó textil pontokat. A város közellátási hivatalában a tisztviselő azt mondotta, hogy a születési bizonyítvány nem elég, arra nem adhatja ki a textiljegyeket, hanem hozzanak terhességi bizonyítványt. Az asszony nem értette a dolgot (mi sem értjük), de azért elment az orvoshoz, hogy állítson ki terhességi bizonyítványt. Az orvos egy receptre ki is állította, hogy mivel az asszonynak gyermeke született, ennél fogva terhességben is kellett lennie. A közellátási hivatal tisztviselőjének azonban ez sem volt elég. Nem fogadta el a bizonyítványt, tekintve, hogy azt szerinte nem receptre, hanem negyedív papirosra kell kiállítani, — és nem adta ki a textil jegyeket. Az asszony újra az orvoshoz ment tanácsért, aki azt tanácsolta, hogy forduljon segítségért a Párt titkárságához. A párttitkárságról a szakszervezethez küldték az aszszonyt, hogy ott majd elintézik az ügyét. Pedig dehogy. A szakszervezeti • titkár rátelefonált az orvosra, hogy őt ne „molesztálják" ilyen ügyekkel. Az asszony pedig még mindig nem kapta meg a csecsemő szá mára jogos textiljegyeket. Ugyancsak a lévai közellátási hivatalban március 31-én Szedmák László gyári munkásnak a felesége elment, hogy kihozza a negyedévre szóló kenyér- és lisztjegyeit. A pontos idő fél 12 óra volt, de a közellátási hivatal tisztviselői nem intézték el az ügyet, mondva, hogy már későn van és háromnegyed 12 órakor eltávoztak a hivatalból. Mi ez? Rendet a lévai közellátási hivatalban! zAftwlh 6-12. CL wuiqjpcuf (UmfjeSztmál üjumpi ke.te.