Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-06 / 81. szám, péntek

% 1951 április 6 UJSZ0 A tőkés országok dolgozóinak küzdelme a háborús előkészületek, a gazdasági élet militarizálása és a tömegek elnyomorodása ellen Az imperialista tábor főkolomposai az Egyesült Államok és a marshallizált országok gazdasági életének hadi útra terelésével arra törekszenek, hogy hallatlan nyereségeket biztosítsanak a kapitalista monopóliumok számára, elkerüljék a gazdasági válságot, amely a végsőkig kiélezi az imperialista rendszer valamennyi ellentmondását. Tudvalévő azonban, hogy a gazdasági élet militarizálása nem küszöböli ki a gazdasági válság okait, hanem ellenkezőleg, megteremti a feltételeket a válság még nagyobb arányú kibontakozásához. Sztálin elvtárs a második világháború előestéjén kimerítő jellemzést adott a gazdasági élet militarizálásáról és ennek következményeiről. A következőket irta: „... mit is jelent az ország gazdaságának hadi útra terelése? Azt jelenti, hogy az iparnak egyoldalú háborús irányt adnak, hogy min» denképpen kiszélesítik a háborús célokat szolgáló cikkek termelését, amelyek nem függnek össze a népesség fogyasztásával mindenképpen szűkítik a népesség fogyasztására szükséges cikkek termelését és kiváltkép piacra bocsátását — vagyis csökkentik a népesség fogyasztását és gazda, sági válság felé viszik az országot." Ezt a jellemzést teljes mértékben alkalmazhatjuk a kapitalista . országok jelenlegi helyzetére. Az Egyesült Államok kormánykörei a nyugateurópai országokra kényszeritett fegyverkezési versenyt arra használják fel, hogy végleg rátegyék kezüket ezeknek az országoknak gazdasági életére, megszilárdítsák fölöttük a Wall Street uralmát, kiküszöböljék és megfojtsák nyugateurópai versenytársaikat. Erre valí a „Termelési Iroda" megszervezése Európa számára, amely nem más, mint a Washingtonban székelő gazdasági mozgósítási szervek fiókja. A „Termelési Iroda" feladata, hogy az amerikai bankárok és nagyiparosok közvetlen ellenőrzése alá helyezze a marshallizált országok valamennyi nyersanyagforrását, ipari termelését és munkaerőinek elosztását. Ez a diktátum-politika nemrégiben a „Schuman-terv"-nek — a háború tervének ellenjegyzésében jutott kifejezésre, s ezzel a nyugateurópai szénbányászatot és kohászati ipart teljesen kiszolgáltatják az amerikai imperialisták kényére-kedvére. A kapitalista országokban a fegyverkezési verseny a katonai kiadások emelkedésével jár együtt, növekednek az adók, az elsőrendű közszükségleti cikkek ára elviselhetetlen módon drágul, rögzítik, egyre lejjebb szorítják a munkások és alkalmazottak bérét, fokozódik az infláció. A fegyverkezési hajszával egyidőben minden kapitalista országban erősen csökken a lakosságnak közszükségleti cikkekkel való ellátása. Egymás után szüntetik meg a békés célokat szolgáló munkálatokat: a kórházak, iskolák, lakások építését. Az amerikai sajtó közli, hogy 1951-ben az USA-ban még a gépkocsigyártást is 25 százalékkal csökkentik. NyugatEurópában a nemzetáruló kormányok egyre inkább korlátozzák a lakosság élelmiszer- és szénellátását. A háborús hisztéria egyáltalán nem zárja ki, sőt ellenkezőleg, sok esetben egyenesen fokozza a munkanélküliséget. A nyersanyaghiány és a hadiipar fokozott fejlesztése' következtében Európában egész iparágak szüntetik be a termelést, munkásaikat pedig az utcára dobják. Ugyanakkor a hadi. és egyéb üzemekben a munkaadók meghosszabbítják a munkanapot és a végsőkig fokozzák a munkások kizsákmányolását. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniábin a dolgozók reálbére' 25 százalékkal, Franciaországban 50 százalékkal csökkent a háború előtti időszakhoz viszonyítva. A .háborús uszítók leszállítják a szociális ellátás keretében kiutalt segélyeket. Háborús célokra használják föl azokat az összegeket, amelyeket azelőtt a betegek, a munkában megrokkant és az elöregedett dolgozók segélyezésére fordítottak. A háborús uszítás propagandája és a szovjetellenes téboly vad kitörései közepette a munkásokat „a munka termelékenysegének" emelésére kényszerítik, anélkül, hogy emelnék a munkabéreket. Ennek, a dolgozókra nehezedő elnyomó rendszernek a gyümölcsei természetesen 3 Wall Street páncélszekrényeibe vándorolnak. , "Még sohasem volt olyan szembeötlő az ellentét az imperializmusnak, az elnyomásnak és a háborúnak az Egyesül' Államok által vezetett tábora között és a demokráciának, a szocializmusnak és békének a nagy Szovjetunió vezette tábora között, mint manapság. „ .. A Szovjetunió — jelentatte kl Sztálin elvtárs — nem szűkíti, hanem ellenkezőleg, kiszélesíti a oolgári szükségletekre dolgozó iparát, nem korlátozza, hanem ellenkezőleg, fejleszti az új, hatalmas vízierőtelepek és öntözőrendszerek építését, nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg, folytatja az árleszállítás politikáját ..." Miről tanúskodik a Szovjetunióban végrehajtott, sorrendben immár negyedik árleszállítás, az 1951. évi állami költségvetésnek, a nép jólétét szolgáló költségvetésnek, a munka és a béke költségvetésének elfogadása? Miről tanúskodik a népi demokratikus országok fejlődése a szocializmus felé vezető úton? Mindez eu ró] tanúskodik, hogy míg a gazdaság és a kultúra hatalmas föllendülése, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának szakadatlan emelkedése,, a munkabér és a fogyasztás növekedése, a demokrácia, a szocializmus és a béke táborához tartozó országok fejlődésének törvényét tükrözi vissza, addig az imperializmus, az elnyomatásés a háború táborához tartozó országokban a fejlődés törvénye a békés célokat szolgáló termelés erős csökkentésében, a legszélesebb néptömegek helyzetének szakadatlan rosszabbodásában és a kapitalista monopóliumok által történő fokozott kifosztásában jut kifejezésre. Az imperialista háborús készülődéseknek szükségszerű velejárója az embermilliók tönkrejutása, Ínsége és nyomora. A kapitalista kizsákmányolás és az elviselhetetlen adók fojtogatják ezeket a milliókat és megfosztják őket az emberi megélhetés legelemibb eszközeitől is. Agyút vaj helyett, lőteret és repülőteret lakás helyett, atombombákat csatornák és öntözés helyett: ez ma a kapitalista országok kormányköreinek hitvallása. Az új háborúra bujtogatok csak pusztulást és halált zúdítanak a népre Ennek a militarizálási politikának és az új háború ' előkészítésének fő prókátorai és ideológusai az árulásban legjártasabb imperialista lakájok, a jobboldali szocialista vezetők és a sárga szakszervezeti boncok, akik egy húron pendülnek Tito fasiszta bandájával. De hiába prédikálják a jobboldali szocialisták a sovinizmust és a kommunistaellenes gyűlöletet, hiába forgatják véres bárdjukat a fasiszta hóhérok, nem tudják arra kényszeríteni a dolgozókat, hogy munkkanás nélkül elviseljék a fegyverkezési hajszát A munkásosztálynak és a széles néptömegeknek nincs szükségük háborúra. A dolgozóknak eszük ágában sincs feláldozni érdekeiket az amerikai bankárok és trösztvezérek kedvéért, a kapitalista monopóliumok profitjának növeléséért A kapitalista országokban élesedik az osztályharc. A munkásosztály mind határozottabban szegül ellen azoknak az embertelen életkörülményeknek, amelyeket a kapita lizmus teremt és mind nagyobb kitartással és állhatatossággal védelmezi az élethez, a békés munkához és a kenyérhez való jogát, védi a demokratikus szabadságjogokat a népellenes, fasizálódó kormányok merényleteivel szemben. A munkások tömegsztrájkjainak hatalmas hulláma söpör végig a kapitalista országokon, a dolgozók hatalmas harci megmozdulásai és tüntetései játszódnak le szemünk előtt. Az Egyesült Államokban nemrégiben lezajlott vasutas-sztrájk, az angliai dokkmunkás-sztrájk, az olaszországi fémmunkás-sztrájk, az ausztráliai, újzélandi és japán munká' sok tízezreinek sztrájkja megmutatta hogy a sárga szakszervezetek reakciós vezetői mind nehezebben tudják visszatartani a béremelést és a drágaság megszüntetését követelő dolgozó tömegek mozgalmát. A sikeres katalóniai sztrájk, a francia dolgozók által megindított nagyszabású sztrájkok megmutatták, hogy ez országok munkásosztályát szilárd elhatározás tölti el az imperialista reakció erélyes visz szaverésére. Ezek a nagyszerű megnyilvánulások tanúsítják, mennyire hatásos az egység politikája, amelvet a kommunista pártok folytatnak. Ez az értékes tanulság bizonyíjta, hogy a kommunista pártok, a tömegek akció, egységének szervezői, szoros kapcsolatot tudnak teremteni a tömegekkel és elő tudják készíteni őket a döntő csatákra. A munkásosztály képviselőinek parlamenti és sajtónyilatkozataitól, a sokezres gyűléseken elhangzó beszédektől egy vonal vezet a munkabérek védelmében folytatott tömeg-sztrájkokig, és a Nyugat-Németország újrafölfegyverzése ellen tiltakozó népszavazásokig. Ez a vonal: a néptömegek harca a békéért harc a háború ellen, az életszínvonal csökkentése ellen. A népek harci akarata jut kifejezésre annak az aláírásgyűjtő mozgalomnak gyors kibontakozásában, amely a békeegyezmény megkötésére irányuló felhívás támogatását céüozza, valamint a Németország újrafölfegyverzése elleni tiltakozás jegyében megtartott európai munkásértekezlet széleskörű visszhangjában. Ezekben a nagy, történelmi jelentőségű harcokban a munkásosztály és élcsapata — a kommunista és munkáspártok —, a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanításaival felvértezve, a néptömegek élén haladnak és mutatják nekik a háború, az éhség és a pusztulás fölötti győzelemhez vezető utat. Ez az út Marx-EngelsLenin-Sztálin útja. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számából.) A CSEMADOK HÍREI Odaadással dolgozunk hazánk felvirágoztatásán Amikor átléptük a budmericei kastély küszöbét, ahol a CSEMADOK kultúrpolitikai iskoláját tartja, csak itt jöttünk rá arra, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy mi, tanulni vágyó dolgozók részt vehetünk ezen az iskolán, amelyik azokban a szobákban van elhelyezve, ahol a kizsákmányoló Pálffi grófok tartották orgiáikat és ahol az élet gyönyöreit habzsolták a kérges munkáskezek által épített gyönyörű kastélyban. Csak ilyen helyen lehet igazán átérezni, hogy a kizsákmányoló kapitalista osztály milyen rútul nyomta el a falu szegényeit. Most már a dolgozóké lett az egv urat szolgáló kastély és a dolgozók kulturális és politikai fejlődésének ügyét szolgálja. Visszakerült jogos tulajdonosainak kezébe, a dolgozó osztály kezébe. Mi, akik ezt az iskolát elvégezzük majd, odahaza bekapcsolódunk a népnevelő munkába és azon leszünk, hogv legjobb tudásunkat adjuk át a népnek. Megvilágítjuk azt is, miért nem engedett az úri osztály gazi népnevelő munkát a múltban, ; zért, mert féltette vagyonát, hatalmát. Tudták a Pálffiak is, hogyha osztályöntudatra ébred a nép, elvesztik óriási birtokaikat amit véren, könynyön harácsoltak. A dicső Szovjet Hadsereg azonban elűzte őket, végetvetett többszázados elnyomó uralmuknak. A kastélyban most már mi, dolgozó fiatalok tanulunk, és megismerjük a tudományok tudományát, a marxi-lenini tan alapjait. Fogadjuk, hogy ezzel a tudománnyal fölfegyverkezve fölvilágosítjuk a dplgozókat és odaadással dolgozunk hazánk felvirágozta tásán, a szocializmus mielőbbi felépítésén a nagy Szovjetunió példája nyomán. MÉSZÁROS KAROLY, kultúrpolitikai isk. hallgató, Budmerice. Drienovcén március hó folyamán a CSEMADOK helyi csoportja nagysikerű színielőadást rendezett. Színre került Szigligeti Ede Liliomfi című színműve, amelyet kétszer ismételtek meg az óriási érdeklődés miatt. Lelkes előadásukkal sok embert nyertek meg a helyi csoport tagjai a CSEMADOK számára. BARKAI ISTVÁN titkár, Drienovec. Pelsőcön a CSEMADOK helyicsoportjának új vezetősége nagy lelkesedéssel fogott hozzá az újjászeive?és és tagtoborzás munkájához. Az eredmény szembetűnő, mert eddig közel ötven új tagot szerveztek be a CSEMADOK-ba. A csoport tagjai odaadóan veszik ki részüket a kötelezettségvállalásokból is. A város középpontját, a Sztálin-teret gyönyörűen rendbehozták De a szocialista kultúra terjesztéséből is derekasan kiveszik részüket. A CsISz-el és más tömegszervezettekkel karöltve számos kultúrelőadást rendeztek. Dicséretreméltó a fiatalok önzetlen lelkesedése és bátor előretörése. Köszönetet érdemelnek Beke László, a csoport elnöke, Si'ling Miklósné és Nagy Lajos fáradhatatlan szép munkájukért. Ledniczky Sándor titkár, * Pelsőc, Michal Faltan megbízott beszéde a magyar filmfesztivál megnyitásán . _ ŕ.M. r_ L • .'I t- .. i Á 1 . . „ ^ fnln ó f o 1 n L'I í l í C Ó « Q L" QIOníílÍT A magyar filmfesztivál hetének megnyitása oly napokra esik, mikor a Magyar Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói a Szovjetunió által történt felszabadulásukat ünneplik. A dicsőséges Vörös Hadsereg, a nagy Szovjetunió hős fiai hat évvel ezelőtt hozták meg a magyar nép szabadságát. A felszabadulás óta hat év telt el. Magyarország történelmében ez az idő a nagy győzelmek korszakát jelenti, mert a magyar munkásosztály egyesülve a dolgozó parasztsággal és a Kommunista Párttal, valamint szeretett és tisztelt vezérével, Rákosi Mátyással ölök időkre átvette tulajdonába a gyárakat és a nagybirtokokat s kezébe vette az ország vezetését. A magyar dolgozó nép nehéz feltételek mellett vette át a hatalmat. A nagybirtokos-burzsoa Horty-kormány és a német fasiszták rombadöntötték Magyarországot Az ipar és a mezőgazdaság elpusztult. Magyarország a gazdasági romlás szélére került. Az infláció lehetetlenné tett bármilyen gazdasági fejlődést. De a magyar dolgozó nép a Kommunista Párt vezetésével leküzdötte ezeket a nehézségeket és sikeresen építi a szocializmust hazájában. Magyarországnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása meghozta az előfeltételt ahhoz, hogv a magyar dolgozó nép egyszer s mindenkorra átvegve a hatalmit A Szovjetunió által a magvar népnek nvujtott segítség nem ért véget a felszabadítással. Tény az, hogv a Szovjetunió segítsége nélkül nem volna lehető a magvar gazdaság gyors újjáépítése A Szovjetunió Magyarországot gazdasági kiépítésében nemcsak anyagilag, hanem politikailag is támogatja. A magvar nép sikeresen használja fel otthon a Szovjetunió szocializmust építő tapasztalatit. Fel nem becsülhető a Szovjetunió segítsége, amellyel elősegíti Magvarország szocialista iparosítását, új munkamódszerek bevezetését az iparban, a munkaversenyek fejlesztését és a mezőgazdaság szocializálását. A magvar nép tudatában van a szovjet segítség nagvságának és nagv hűségét és szeretetét fejezi ki Sztálin elvtárs iránt A magyar dolgozó nép a felszabadulás óta nagy sikereket ért el. Elmaradott mezőgazdasági államból korszerű iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező állammá alakult. A hároméves tervet két év alatt teljesítették. A magyar ötéves terv első évének eredményei bizonyítják, hogy a tervet jelentősen túlteljesítették Az ötéves terv első évében az ipari termelés 35%-kal emelkedett. A nemzeti jövedelem a mult évben 20% -kai emelkedett. Ez jóval több, mint a Horthv-rezsim húsz éve alatt elért emelkedés. A háborúelőtti Magyarország falvaiban két millió falusi proletár és három millió kis- és középparaszt élt, akiket a nagybirtokosok és falusi kulákok kíméletlenül kizsákmányoltak. Az 1945. évi földreform lerakta a magyar falu átalakulásának alapjait. Magyarországon sikerrel építik a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. A szövetkezeti tagok száma az utolsó évben kétszeresére emelkedett. Sikeresen fejlesztik a mezőgazdaság géoesŕtését. A mezőgazdasági termelés felülmúlja a háborúelőtti színvonalat. Magyarország kultúrtéren is nagy eredményeket ért el. Néhányszorosára emelkedtek az irodalmi kiadványokra fordított költségek, terjed az iskolák, színházak és mozik hálózata. A kiépítés gyors ütemét bizonyítja a dolgozó nép életszínvonalának gyors emelkedésé is. Örülünk a magyar dolgozó nép a sikereinek. Tudjuk, hogy ezek a sikerek erősítik a béketábort és hogy ezekkel a sikerekkel megszilárdul a Csehszlovákia és Magyarország közötti barátság. Magyarországnak és Csehszlovákiának a Szovjetunió által történt felszab badítása, a hatalomnak nálunk és Magyarországon is a. munkásosztály által történt átvétele és a közös cél, a szocializmus elérésének kitűzése megteremtette nemzeteink barfti együttműködésének előfeltételét. Az imperialista ügynökök leleplezésével, a nacionalista uszítók legyőzésével Magyarországon és nálunk megsemmisült a burzsoázia utolsó reménysége,' nemzeteink egymásra uszítására. A baráti együttműködés nemzeteink között a szocializmus nagy győzelme és a sztálini nemzetiségi politika újabb sikere, amely sikeresen és rövid időn beiül megoldja a viszályokat^ amelyeket a burzsoázia örökké tartóknak minősített. Široký elvtárs a Magyar Dolgozók Pártin kongresszusán a következőket mondotta: — A szocialista békés építés közös akarata megerősítette és elmélyítette a csehszlovák és magyar nemzet között a barátságot Az eddigi fejlődés meggyőzően bebizonyította, hogy a nemzeteink közötti barátságnak tartós és erős alapjai vannak. Alapja legfőképpen az, hogv mind Magyarország, mind Csehszlovákia élén a győzelmes munkásosztály áll, amely a proletár nemzetköziség elve szerint halad. Tartós és erős alapja továbbá az, hogy mind'' két nemzetünk munkásosztálya, Pár-i tunk, kormányunk és győztes hatal

J munk képviselői egyaránt hálásak és hűek az összes dolgozók nagy tanító* jához, Sztálin elvtárshoz. Nem kétsé-< ges, hogy ezen az alapon még jobban' klmélyül nemzeteink szoros barátsága^ Igen, ezt a barátságot továbbra is mélyíteni és szilárdítani fogjuk, mert közös céljaink vannak és legfőképpen azért, mert k6zös hü szövetségesünk van, a Szovjetunió. Ezért Magyarország felszabadításának hatodik évfordulója megünnepléséhez őszintén csatlakozik a csehszlovák dolgozó nép is, amely örvend a magyar népi demokrácia sikerein, mert ezek a sikerek egyben a béketábor és a szocializmus sikerei is, amelyet á nagv Szovjetunió vezet és a béke legnagyobb harcosa, Sztálin elvtárs. M. F. Vlagyimirszkij az SzX(b)P kiváló munkatársa elhúnyl A TASS iretä a jelenti, hogy az SzK(b)P Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője. M. F. Vlagyimirszkij 1951 április 2-án elhúnyt. Az SzK(b)P Központi Bizottsága é« a Szovjetunió minisztertanácsa M. F. Vlagyimirszkij halálának alkalmából a következő jelentést adta ki: „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa inély fájdalommal jelenti, hogy Michail Fjodorovics Vlagyimirszkij, a Szovjetállam bolsevik pártjának egyik legrégibb munkatársa, a dolgozók ügyének odaadó harcosa, az SzK(b)P Közp. Ellenőrző Bizottságának elnöke és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője április 2-án 9 órakor hosszú szenvedés után elhúnyt. M. F. Vlagyimirszkij egész életét a kommunizmus nagy ügyének szentelte és minden erejét a nép javára fordította. Halála nagy veszteség a Kommunista Párt és a szovjetnép számára." A Szovjetunió minisztertanácsa elhatározta, hogy kormánybizottságot létesít M. F. Vlagyimirszkij, az SzK (b)P Központi Ellenőrző Bizottság elnöke temetésének megszervezésére. M. F. Vlagyimirszkij 1874-ben Arzamasz városában született. A kilencvenes évek elején került először kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal s lépett a forradalmi harc útjára és a marxizmussal és a forradalmi munkásmozgalommal Nyizsnyij 'Novgorod szoc.-dem. köreiben ismerkedett nieg. Már mint a moszkvai egyetem orvosi fakultásának diákja aktíve bekapcsolódott a forradalmi munkába, szervezte a munkásokat és tagja volt az egyik szociáldemokrata körnek. 1903 és 1905 között Vlagyimirszkij Nizsnyij Novgorod bolsevik szervezetében doU gozott. 1905 őszén Moszkvába költözött^ ahol, mint a Párt moszkvai bizottságá1 nak (bolsevik szervezet) tagja aktíve résztvett az 1905-ös forradalomban. 1906-ban letartóztatták, azonban még a bírósági tárgyalás előtt 1907-ben sikerült emigrálnia Franciaországba, ahol tevékeny részt vett a külföldi bolsevik körök munkájában. Vlagyimirszkij 1917-ben tért vissza Oroszországba. A moszkvai pártszervezetben dolgozott és az októberi napokban résztvett a mosz

J kvai fegyveres felkelés vezetésében. A Párt VII. kongresszusán Vlagyimirszkijt a Párt Központi Bizottságának tagjává választották. Mint tántoríthatatlan bolsevik, a szovjet szerveze-i tekhen és a Pártban nagy és sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Mindenütt, ahová a Párt állította, Lenin és Sztálin pártja nagy ügyének szolgálatában állt és könyörtelenül harcolt a Párt és a forradalom ellenségei ellen. A Pártnak 1927 decemberében megtartott XV. kongresszusán Vlagyimirszkijt az SzK(b)P Központi Bizottságának elnökévé választották. Ettől kezdve több, mint huszonhárom éven át töltötte be ezt a tisztségét. Ezenkívül tagja volt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának. A Párt és a kormány nagyrabecsüll Vlagyimirszkij kiváló érdemeit. Szolgálataiért a Nagy Honvédő Háborúban a Lenin-renddel tüntették ki és születésének hetvenedik évfordulóján a Szovjetunió minisztertanácsának elnöksége hosszú évi sikeres közéleti és pártbeli tevékenységéért másodszor ig kitüntette őt a Lenin-renddeL