Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-05 / 80. szám, csütörtök

1951 április 5 1 A kormány értékelte a Szovjetunió segítségét A helyes bérpolitika előrehaladásunk fontos törvénye Dr. A. Gregor külkereskedelemügyi miniszter a kormány ülésén részlete­sen beszámolt a moszkvai kereskedel­mi tárgyalásokról és az utólagos kon­tingensek megállapításáról a Szovjet­unióval való 1951. évi árucsereforga­lomban. Ezek a tárgyalások februárban és márciusban folytak le és eredményük az utólagos, 1951. évi kölcsönös áru­szállítmányok jegyzőkönyve és az 1951 — 1955. évi áruszállítmányok jegyző­könyve arról az egyezményről, melyet a Csehszlovák Köztársaság és a Szov­jetunió kormánya 1950 november 3-án kötött. Mindkét jegyzőkönyvet 1951 március 13-án aláírták Moszkvában. A szovjetkormány ezeken a tárgya­lásokon ismételten nagyjelentőségű se­gítséget nyújtott nekünk és felemelte az 1951. évre szóló egyes kontingenseket, különösen a búza és az árpa szállítását 500 ezer tonnáról 755 ezer tonnára. Ugyancsak felemelte a nafta, az értékes ércek, olajok és zsiradékok, műtrágya, cellulóze és más anyagok szállítását. Ezeket a behozatalokat kiegyenlítjük folyamatosan különféle termékekkel, gyártmányokkal. A megegyezés szerinti árak számunkra megfelelők, mivel a r egyezmény nem veszi tekintetbe az árak emelkedését, amelyet a kapita­lista államok háborús hisztériája idé­zett elő. Ilymódon a közös árucsereforgalom á Szovjetunióval a mult éthez viszo­nyítva egv negyedével emelkedik, ami nagy segítségére van államgazdasá­gunknak. Közös intézkedések alapján ez év ele­je óta és különösen az egyezmény meg­kötése óta mindenféle áru nagy meny­nyiségben érkezik a Szovjetunióból. Kormányunk értékelte a Szovjetunió nagy segítségét, mellyel biztosítja né­pünk élelmezését és üzemeink nyers­anyaggal való ellátását. Kormányunk külkereskedelemügyi miniszterünknek minkét jegyzőkönyvi megegyezését jó­váhagyta. Kormányrendelet a helyes bérpolitikáról A kormány továbbá tárgyalt a rendes bérpolitikáról és az állami béi megálla­pító bizottság javaslatáról. A javasla­tot részletes magyarázattal dr. J. Do­lánsky miniszter, az Állami Tervhiva­tal elnöke adta elő. Beszámolót tartott a bértáblázatokról és az üzemi dolgo­zók béralapjáról. A kormányrendelet és a kormány egyéb intézkedései, amelyekről Dolán­sky miniszter az Állami Tervhivatal el­nöke beszélt, a bértervezés jelentős elő­rehaladását jelentik. Ezek az intézkedések azokból a fel­adatokból erednek, melyeket Klement Gottwald köztársasági elnökünk a CsKP Központi Bizottságának februári ülésén tűzött ki. Köztársasági elnökünk egyik íőféladatunkat az ötéves terv harmadik évének sikeres teljesítésében látja és emellett ismételten hangsúlyoz­ta, hogy szükség van még gyorsabban, mint eddig, építeni nehéziparunkat. Be­széde során a munkásosztály és egész dolgozó népünk figyelmét különösen arra irányította, hogy sokkal gyorsab­ban haladhatnánk a szocializmus felé, ha gazdaságosabbá tennénk saját ter­melésünket, mert a termelés gazdasá­gossá tétele nélkül és saját ipari ter­mékeink költségeinek csökkentése nél­kül nem teljesítheti az. ipar vezető sze­lepét, melyet az új társadalmi rend megkövetel. Ezt a fejlődési folyamatot olyan intézkedésekkel teli biztosítani, amelyek a bérpolitika irányítását és gyakorlati megvalósítását közvetlenül összekötik a termelés irányításával, a termelési és pénzügyi tervek végrehaj­tásával és a dolgozók üzemi béralap­jának bevezetésével emelik a munka­sok érdekét a saját termelési költségek csökkentésében. Az állami bérpolitika legfelsőbb irá­nyítását az állami bérmcgállapító bi­zottság veszi át, melynek jelentősége abban rejlik, hogy a tagokat a kormány nevezi ki és hogy az élén maga a kor­mányelnök áll. Az állami bérmegállapí­tó bizottság szükség szerint irányítja az állami bérpolitika teljesítését és hatá­roz az alapvető óvóintézkedésekről, amelyek a bérpolitika rendes gyakorlati keresztülvitelét a termelési feladatok tervezésével pontosan biztosítják. A bérpolitika vezetéséért a teljes felelős­ség a minisztereket, a vezérigazgató­kat, az üzemi igazgatókat, az üzemve­zetőket és mestereket terheli. Mert csakis azok, akik irányítják a termelést, képesek rendesen megítélni és felelőssé­get vállalni azért, hogv a bér érdem és teljesítmény szerint legyen kifizetve. Abból kiindulva, hogy a bér szemé­lyi érdeke a dolgozoknak és a mellett nagyon jelentős költsége a termelés­nek, kormányrendeletet adtak ki, mely szerint a szakszervezeti szervek a bér­politika gyakorlati keresztülvitelének egész vonalán egvenjogú társai az em­lített termelési szerveknek. Ez szükséges azért, mert szervezési segítség nélkül és az összes öntudatos dolgozók részvétele nélkül nem lehetne megvalósítani az érdem és teljesítmény szerinti béreket és a termelési költsé­gek csökkentését. Tehát vigyázni kell, hogy ne ismét­lődjék meg a mult évi eset, mikor a termelés emelése elmaradt a bérek és a fizetések emelkedése mögött. Hogy terv­szerinti bérfejlődést érjünk el, ez év április 1-től kezdve összes ipari üze­meinkben, kivéve az építkezési üzeme­ket. kötelező bértáblázatokat ad ki az Állami Tervhivatal. A kötelező bértáb­lázatok a béralap bevezetésének előké­szítői és előzetes óvóintézkedései 1952 január 1-én lépnek életbe. A kötelező béltáblázatok segítenek biztosítani a bérek egészséges felődését és a terme­lésnek tervszerinti teljesítését. Meg­állapítják azt az összeget, melyet az üzem a tervezett feladatok szerint a bérekre és fizetésekre juttathat. Ez azt jelenti, hogy a berek és a fizetések ösz­szege csak akkor lépheti át a kötelező bérösszeget, ha a termelési terven felül dolgoznak és csak annyival, amennyi­vel a termelési tervet túlteljesítik. Más­felől pedig a tervezett bérösszeg any­tiyival csökken, amennyivel a tervet nem teljesítették. ~ Ezekkel az intézkedésekkel egyálta­lán nem érintik az egyes dolgozók ke­resetét, melyet a normák túlteljesíté­séért kapnak, sőt ellenkezőleg, a köte­lező bérösszegek biztosítják minden dolgozónak keresete emelését a normák túlteljesítése szerint és a munka rendes jutalmazását. Ilymódon a kötelező bér­Összegek segítenek a termelési költsé­geket csökkenteni és a munkateljesít­ményt emelni és ezáltal segítséget fog­nak nyújtani a bérek és a fizetések reá­lis emelkedésében. Egyidejűleg a kötelező bérösszegek­kel a nemzeti vállalatok szabályzata alapján az üzemekben dolgozók bér­alapjait is bevezetik. Ezek a jelentős intézkedések még jobban fogják emel­ni a dolgozók érdeklődését az üzem rendes gazdálkodása iránt, mert az üzemi dolgozók béralapjából részesed­ni fognak minden egyes üzem dolgozói az üzemi haszonból. Az üzemi dolgo­zók béralapjai ez év április elsején lép­nek életbe a nehézipari, a könnyűipari, az élelmezési, közigazgatási és egész­ségügyi minisztériumok alá tartózó nemzeti vállalatoknál, továbbá az épít­kezési anyagok üzemeiben, melyek alá vannak rendelve az építkezési ipari mi­nisztériumnak. Ezekben az üzemekben ezeket az in­tézkedéseket a dolgozók egységes bér­alapja helyettesíti. Ilvmódon részesül­nek a dolgozók az üzem hasznából. így egyesül a saját érdekük a gazdasági eredmények érdekevei és ezáltal elér­jük a munkateljesítménv emelését és a saját termelési költségek csökkenését. Minden ipari üzemben a tervezett ha­szonból és a terv túlteljesítésének hasz­nából üzemi dolgozók béralapjait léte­sítik. Minél jobban csökkenti az üzem a tervezett költségeket, s minél na­gyobb mértékben haladja túl a terve­zett hasznot, annál jobban tudjuk segí­teni a szocializmus gyorsított építésé­nek teljesítését és annál több érték ke­rül az üzemi dolgozók béralapjába. A tervezésen felül elért eredmények hasz­na kb. 12—40 százalék lesz és pedig ezt aszerint érik el az egyes üzemek terme­lési ágai, hogy milyen nehéz és társa­dalmi szempontból milyen fontos mun­kát végeznek. A dolgozók üzemi ber­alapjának az összege minden üzemben az összmunkásság javára fog szolgál­ni. Az üzemi dolgozók béralapját a szociális és egészségügyi intézkedések javítására, a dolgozók kulturális és testnevelési intézményeire, a kitünte­tett dolgozók jutalmazására és a dol­gozók építő kezdeményezésének meg­segítésére fogják fordítani. 1952. év kezdetén a béralap össze­ge az üzemi dolgozók lakásviszonyai­nak javítására is fog szolgálni. E szempontból az építési tervben külön tételt állítunk fel. Az üzem béralap felhasználásáról a terv és a költségve­tés megtárgyalása után az üzem igaz­gató ja és a dolgozók képviseletében a ROH-szervek határoznak. E tárgya­lások után az üzem vezetősége a dolgozókkal közös szerződést köt, melyben mindkét fél kötelezettségvál­lalásai lefektetik. Az üzemi dolgozók béralapjának a haszonban való része­sedése akkor jogos, ha -meg vannak az előfeltételei a termelési terv telje­sítésének. Ezek az óvóintézkedések, melyek elmélyítik gazdaságunk ter­vezését, egyszersmind a szocializmus gyorsított építését is elő fogják se­gíteni. Ezért lelkiismeretesen követni kell a terv szocialista elvét, ellentét­ben a kapitalista módszerekkel, be kell tartani mindenütt a takarékosság el­vét és emelni a munkateljesítményt, ami alapja a bérek reális emelkedésé­nek. Ez az, amit bérintézkedésünkkel el akarunk érni. A munkásosztály legönttidatosabb részének kötelessége, — mondotta körztársasági elnökünk —, hogy megértse ezeket a összefüg­géseket, hogy vezesse a kevésbbé öntudatos tömegeket és letépje az álarcot a különféle reakciós elemek­nek arcáról, akik külföldi parancsokra uszítják a munkásokat és akadályoz­zák őket munkateljesítményük emelé­sében. A bérpolitika rendes végrehajtásá­val és a termelési terv feladatainak teljesítésével, melyek a munkatelje­sítmény gyors fejlődésével vannak összefüggésben, biztosítják a reális bérek és fizetések emelkedését, ami dolgozó népünk nagy feladata abban a harcban, melyet az emelt ötéves terv teljesítéséért, az osztályellenség tervének megsemmisítéséért, hazánk­ban a szocializmus kiépítéséért és a világbéke biztosításáért folytat. A kormánv vita után jóváhagyta az előterjesztet javaslatot, és az el­nök javaslata szerint megválasztotta az állami bérmegállapító bizottság tagjait. A tagok a következők: G Kiiment, iparügyi miniszter, Dr. Ing. E. Slechta, építőipari miniszter, E. Erbnn, munkaügyi miniszter, Fran­tišek Zubka, az ORO elnöke, Zd. Va­louch, az ORO titkára, J. Kolár, a nemzetgyűlés képviselője és az ORO bérpolitikai osztályának vezetője. Az állami bérmegállspitó bizottság elnöke a jóváhagyott kormányhatározat alap­ján a kormányelnök lett. Ezenkívül foglalkoztak még a kormányülésen A. Petra közlekedés­ügyi miniszter javaslatával is. A munkások és a mester együttes eiőieszüéséve! példás eredményeket értünk ei 1949 áprilisában a Párt megbízásából átvettem a deszka és fűtési anyagraktár vezetését, őszintén megvallva féltem új helyemtől, mert a rak­táron több mint egymillió fcorona értékű áru volt. De a párttagnak nem szabad semmitől sem megriadni. Elfoglaltam ú helyemet és 17 munkatárs­sal megkezdtem működésem. Eleinte sok volt a panasz, mert a munkások napszámban dolgoztak és nem kerestek többet 1800 koronánál havonta. Amikor munkateljesítmény szerint kezdték nálunk fizetni, megváltozott a munkások helyzete és hangulata, mert jelenleg havonta 3600, 4400 koronát is keresnek. Minden munkás tudja feladatát, a munkavezető együtt dolgozik a mun­kásokkal. Eleinte nehéz volt leszoktat­ni egyes munkatársaimat arról, hogy „mester úrnak" nevezzenek. Ma már jóleső érzés nekem, hogy elvtársnak szólítanak. 1949. szeptemberében ké­szülődtünk a kétéves terv befejezésé­re. Hiányaink voltak, a szállítás nem volt elégséges, mert nem voltak lá­dáink, amibe a tűzhelyeket csomagol­hattuk volna. A raktárak megteltek. Supka munkásigazgató elvtárs össze­hívta a vezetőséget, Andrejkovics és Bakó elvtársakat, hogy javítsanak a helyzeten, meri az említett okok miatt üzemünk még 50 százalékos teljesít­ményt sem ért el. Andrejkovics elv­társ kérdéssel fordult hozzám, hogy csinálhatunk-e ládákat, van-e embe­rünk és anyagunk. En azt feleltem, hogy nies, de lesz. Másnap hozzáfog­tunk a munkához. Megtakarított anya­gunk ugyan volt, de nem volt műhe­lyünk, nem voltak begyakorolt embere­ink. Gál elv.-sal együttműködve 12 em­bert szerveztünk be, szabad ég alatt f el ­állítotunk egy rozoga fűrészgépet és megindult a munky, egyben a csoma­golás is. A be nem gyakorolt munká­sok eleinte nehezen tudtak megkeres­ni naponta 120.— koronát. Eleinte na­ponta 29—30 ládánál többet nem tud­tak elkészíteni, de ma már 45 ládát is képesek előállítani. A bérük emelke­dett, mert ma is, mint azelőtt, négy koronát kapnak minden ládáért. Egy láda elkészítéséhez a múltban 0.038 köbméter deszkái használtunk, és ma csak 0.034 köbméter kell hozzá. Ily módon 0.004 köbméter anyag megta­karítást értünk el egy ládánál. Továb­bi anyagmegtakarítást . ériünk el az­zal is, hogy két-három féle méretű deszkát használunk és a kereteket vé­konyabb deszkából készítjük. A por­szogoló gépünk is rossz volt, és csak két deszkát voltunk képesek egyszer­re porszogolni. A gépet megjavítot­ták és most erösebb motorral, nagyobb fűrésszel egyszerre hat deszkát ké­pes porszogolni. A munkások megelé­gedéssel dolgoznak és fegyelmezet­ten járnak a munkába. Büszkék va­gyunk mindnyájan 300.000.— korona értékű ládaműhelyünkre, melyet ter­ven felül saját erőnkből építettünk fel. Erre az építkezésre nem volt fede­zet, de a jó munkabeosztás, a dolgo­zók odaadó munkája meghozta gyü­mölcsét. Mindnyájan örömmel dolgo­zunk, mert tudjuk, hogy magunknak és nem a kapitalistáknak építünk es hogy munkánkkal a békét védjük. A háborús uszítók a békés dolgozó né­pet nem fogják tudni egymás ellen uszítani, mert bármilyen nyelven • is beszél a dolgozó, célja egy, a béke. Zárt sorokban követjük Pártunk irányvonalát, követeljük a békét, mert megértettük Sztálin elvtárs szavait, hogy tőlünk függ az, hogy háború lesz-e vagy béke. Mi, füleki dolgozók előljártunk a kapitalizmus megdönté­sében és előljárunk a szocializmus megvalósításában is. Albert József munkáslevelező, Kovosmalt, Fülek. Francia munkásküldötfség a Szlovnaft dolgozói között Egy francia munkásküldöttség a na­pokban latogatást tett a Szlovák olaj­ipar nemzeti vállalatnál. Az üzem dol­gozói nevében a vendégeket Spusta Ferenc üzembizottsági elnök fogadta. Dugovics József, az üzemi Kommunis­ta Párt elnöke az üdvözlő beszédet francia nyelven tolmácsolta. Dugovics elvtárs Franciaországban dolgozott ti­zennégy évig, jelenleg otthon építi ha­zánk boldogabb jövőjét, a szocializ­must. A francia küldöttség nevében Grillot André francia szakszervezeti titkár kö­szönetet mondott a szívélyes fogadta­tásért. Beszéde során beszámolt az ed­digi látogatások élményeiről. A kül­döttség tagjai hálájukat és köszönetü­ket fejezték ki a Szovjetuniónak a bé­kéért, a népek szabadságáért és a dol­gozó nép megbecsüléséért folytatott ne­mes küzdelméért Bratislavai útjuk so­rán meglátogattták az elesett hős vö­rös katonák szlavini emlékművét. »l Ttunkon láttuk, hogv mily lelkese­déssel építi Csehszovákia népe a szo­cializmust — mondotta Grillot elvtárs. — Láttuk és csodáltuk az itteni nép szabadságát Nálunk mindennek éppen Orvosok és munkások értekezlete Komáromban Az idén már másodszor hívták meg a járási szakszervezeti tanács ülésére az orvosokat. Az ülésen az orvosok és a munkások élénken vitáztak. E hasznos beszélgetésnek az a célja, hogy megszüntesse a dolgozók és az orvosok közt lévő régi keletű feszültséget. E vita a kölcsönös hibák kikü­szöbölését is nagyszerűen oldotta meg. Ennek alapján már több vitás kérdés nyert helyes elintézést. Az orvosok és a munkások kölcsönösen segítik egymást. Céljuk egy: az ötéves terv mielőbbi befejezése A gyűlések sikerei arra buzdították fel a komáromi járási szakszervezeti tanácsot, hogy ezen a téren versenyre hívja fel Szlovákia minden járási szakszervezeti tanácsát Az orvosok és a munkások második vitaestjét Petrovics titkár elvtárs nyi­totta meg. Dr. Kubina főorvos az ab­szencia megszüntetéséről beszélt. Ki kell használni minden munkaerőt. — mondói ta — és ezért az orvosok küz­denek az újfajta reakciós, spekulálás, az álbetegségek ellen Az orvosi kar megfigyelte, hogy a szimulálás, az ál­betegeskedés legjobban azok közt a dolgozók közt van elterjedve, akik nemrégiben más munkájából éltek, ka­pitalisták voltak és jelenleg nem ízlik nekik a munka és nem hajlandók szív­ből dolgozni. Az orvos feladata, hogy valódi beteget gondos kezeléssel mielőbb meggyógyítsa és egészsége­sen visszaadja a termelésnek. Utána Hrdina elvtárs értékes előadás követ­kezett a nemzeti biztosítási törvény­ről. Hrdina elvtárs a biztosító intézet igazgatója.^ Rámutatott a régi és a mai rendszer biztosító intézeteire és a mai nemzeti biztosítás új formájára. Min­den dolgozóról, akár ipari, f bikái, akár szellemi munkás, gondoskodva van. A vita során felszólalt Berecz elv­társ, kikötőmunkás, aki a zsúfolt or­vosi rendelőkről beszélt Sok az álbe­teg, jelentette ki és az igazi betegek nehezen tudnak az orvoshoz bejutni. Kocsis elvtárs az építkezési üzemek dolgozója, Német és Bölcsey elv­társnők, dohánygyári dolgozók meg­kritizálták egyes orvosok felületes ke­zelési módszerét. Sampel elvtárs cso­dálkozását fejezte ki azon, hogy a mai népi demokráciában még akadnak ilyen orvosok is. Az ilyen orvosoknak az ideje lejárt. Mészáros elvtárs is egyes orvosok helytelen kezeléséről beszélt. Tegye­nek orvosaink különbséget — mondotta — a szimuláns és az igazi beteg kö­zött. Nem kell nekem 88 koronás táp­pénz, — hangoztatta, — mikor naponta 250 koronát kereshetek Dr. Joachim elvtárs, a környék hí­res szemorvosa, egyszerű népies han­gú beszédében rámutatott minden hiány kútfúrására, az orvoshiányra és hasonlókra. Joachim el/társ beszé­de során rámutatott a hitleri fasizmus kegyetlen pusztításaira és a jelenlegi építőmunkára. Beszéde során foglal­kozott Gottwald elvtársnak a CsKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén mondott beszédével és rámutatott ar­ra ,hogy az iparosítás nemcsak a mun­kások, hanem az orvosok érdeke és szívügye is. Tehát a kezelésnél előny­ben kell részesíteni a nehéziparban foglalkoztatottakat Rámutatott a táppénzek kifizetésénél előforduló bür­okratikus bánásmódra, amit a mun­kásoknak a Párton és a szakszerveze­ten keresztül le kell küzdeniök. A vita során felszólaltam én is és a központi műhely dolgozóinak pana­szait tóim ácsol tam. Kérdéseimre dr. Kubina elvtárs válaszolt, aki a hiányok* okát abban látja, hogy kevés az orvos. Az álbetegekről Kubina elvtárs azt mondotta, hogy ő kidobó legény a rendelőben. E kellemetlen ügyet a jö­vőben öttagú tanács fogja intézni, amely három orvosból, egy szaktanács­tagból és egy munkahivatali alkalma­zottból fog állani. Ugyancsak foglal­kozott a belföldi gyártmányú orvos­ságok jóminőségével és megemlítetie, hogy az az idő már elmúlt, hogy a betegsegélyző nem adja ki a kért or­voságot azért, mert az drága. A vita befejező részében dr. Svoren elvtárs anatómiai ismereteinket gazdagította beszédé"''!, különféle betegségek ke­letkezését és azok lefolyását vázolta előttünk. Ismertette a fokhagyma és a beilole "készülő gyógyszerek Irtását az emberi szervezetre. A vitaest Petrovics elvtárs, járási : zakszervezeti titkár záróbeszédével ért véget. Petrovics értékelte az ösz­szejövetelt és kiemelte nagy jelentő­ségét a szocializmus építése és ötéves tervünk teljesítése terén. Holczer László, munkáslevelező, Komárom. az ellenkezője van. Franciaország, fő­leg az ipari városok utcái tömve van­nak redőrökkel és besúgókkal Fran­ciaország fegyverkezik. Az amerikaiak megvásárolták országunkat. A francia proletárok tiltakoznak ez ellen és sza­badságukért, a békéért kemény küzdel­met vívnak. A hadiüzemek gyártják ugyan a fegyvereket, de a francia vas­úti munkások akadályozzák a hadi­anyagok szállítását. A kikötőmunkások az Amerikából érkező hadirakományo­kat a tengerbe süllyesztik. A munkások egységbe tömörülve küzdenek a francia kormány reakciós, népellenes politikája ellen. Jelentősek a dolgozók béremelést követelő sztrájk­jai. Mi, francia dolgozók —- mondotta Grillot elvtárs — tovább fogunk har­colni jogainkért és a világbékéért.« Muti Joseph kikötőmunkás, a kül­döttség egyik tagja, a munkásokkal folytatott beszélgetése során beszámolt a marseillei kikötőmunkások békeharcá­ról Elbeszélte, hogy miként fosztották meg munkájától öt és társait a nyugati kapitalisták azért, mert a tengerbe do­bálták az Amerikából érkezett hadi­anyagot. Ilyen szabotázsesetekben az USA franciaországi pribékjei katona­sággal és rendőrséggel akarják letörni a munkások békeharcát Nemrégiben egy ilyen összetűzésnek egy halott és tizenöt sebesült áldozata volt A fran­cia munkások vérüket ontják azért, hogy mi békében építhessünk. Muti elvtárs is elvesztette munkáját és kere­setét. A kapitalisták eltiltották a mun­kától. Kérdésünkre, hogy miből él, azt felelte, hogy napi 180 frank (25 koro­na) államsegélyben részesül, amely összegért egy ebédet sem vásárolhat, mert egy napi élelmezés legkevesebb 1000 frankba (150 Kčs) kerül. A ktidöttség egy másik tagja, Hav­quin Justin, Landes-vidéki kisparaszt, ismertette a franciaországi mezőgazda­sági dolgozók elnvomását Példának felhozta a búza és a műtrágya 1 ára közötti helytelen arányt. Egy kiló búza 28 frankba kerül, ugyanakkor a műtrá­gya kilója 25 frank. Ilyen módon kí­vánják tönkretenni a kapitalisták a kis­és középgazdákat. Grillot elvtárs két csehszlovák ka­tonával szívélyesen elbeszélgetett. El­mondotta, hogy a francia hadseregben tiltva van a kommunista pártszervez­kedés és hogy a francia katonáknak nem szabad haladószellemíí könyveket olvasniok. A katonák napi hét frank (1 korona zsoldot kapnak, de cigaretlát a saját pénzükből kell vásárolniok. A csehszlovák katonáknak Grillot elvtárs üdvözletét küldi, amelv ígv hangzik: — Sok sikert kívánok a hadseregnek építő munkájához. Éljen a Szovjetunió, éljen a dolgozó nép nagy vezére, Sztá­lin elvtárs! Éljen Csehszovákia népe és köztársasági elnöké, Klement Gott­wald! Éljen a 1 Dmmunizmus, éljen a béke! D. V*

Next

/
Oldalképek
Tartalom