Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-29 / 101. szám, vasárnap

A kassai mozgalom múltjából üi SZ0 1951 április 29 (V. I.) Két lelkesedéstől kipirult arcú elvtárs mesél a kassai pártszervezet harcairól, győzelmeiről, gyöngeségeiről és nehézségeiről. Amit ez a két idős őszhajú elvtárs elmond, abban benne van az egész München-előtti köz társaság fondorlatos politikája, finom elnyomó eszközei és aljas árulása az öntudatos munkástömegek ellen. Ezek az elvtársak nem hagyták abba a munkát. nem törték meg az elmúlt évek nehézségei ellenére sem, mert mindig hittek abban, hogy jönni kell egy olyan időszaknak, amikor a Párt törekvései hiánytalanul megvalósulnak. Es ez az időszak elkövetkezett. Most, a küzdelmekkel telt évek után jól esik hát a visszaemlékezés. Wuksza elvtárs kezdi meg a beszédet. Ö jelenleg a kassai malomüzem pártszervezetének elnöke. — 1921-ben alakult meg nálunk a Kommunista Párt. Akkor kezdődölt meg a szociáldemokrata párt balfelé tolódása. Ezt a mozgalmat Zajder elvtárs, volt péksegéd irányította. Akkoriban Vécsei, a volt fehér pap, aki kiugrott a reverendából rendezte a szemináriumokat, amelyeken nagy lelkesedéssel vettek részt az akkori elvtársak Tóth János, Tóth István, Jamniczky, Vuksza stb. Akkor 1921-ben alakultak meg nálunk az első sejtek és éles harc kezdődött a baloldal és a jobboldal között. A sejtek különféle harcos elnevezést viseltek. Volt Kronstadt, volt Lenin nevezetű, A sejtek újságot is adtak ki, irányították egyegy kerület párttagjainak munkáját. Wuksza elvtárs egy kicsit elkalandozik a tárgytól és még jobban visszafelé megy a mozgalom múltjában. — Eszembe jut most, hogy 1912-ben csupán tizenketten, tizenhármán ünnepeltük meg a május elsejét, de izzó lelkesedésben és harci lendületben felért ez az ünneplés sok más, azóta általam látott tömeges népünnepéllyel is. Akkor mi tizenketten, tizenhármán mindent kockáztattunk azzal, hogy az utcára mentünk és magasra emeltük a munkásság vörös lobogóját. Önként, hasznot nem remélve, csupán a lelkesedéstől vezérelve mentünk, mert hittünk abban, hogy a munkásság felszabadulásának el kell következnie. Jamniczky elvtárs, szintén egy régi május elsejére emlékszik, egy régi május elsejei gyűlésre Királyhelmecen. — Ez, amit most elmondok, még az első köztársaság elején történt. Engem küldöttek ki, hogy Királyhelmecen szónokoljak a népgyűlés előtt. Elmentem a megadott címre, ahol a Párt vezetője lakott. A Párt vezetője egy cipész volt. Szorgalmasan dolgozott a kaptafán és semmi sem mutatott arra, hogy hamarosan népgyűlés készül. Csakhamar valamelyik szomszédtól elhozták a féltve őrzött zászlót, amelyet úgy őriztek, rejtegettek, mint a szemük fényét. De még akkor is csak körülbelül négy-öt ember lézengett a cipészműhelyben. Hol lesz itt a népgyűlés? Hát a dolog valóban elképesztően alakult. Cigányok jöttek be a i-obába és ezeknek a cigányoknak zenekíséret mellett vonultunk a templom elé, ahol éppen 11 órakor jöttek kí a hívek a templomból. Amikor az emberek kiáradtak a templom előtti térre, a cigányok rázendítettek, majd egyikük kibontotta a vörös zászlót, a másik felugrott egy magas kőre és elkezdett beszélni a tömeghez. Ahhoz a tömeghez, amely pillanatokkal előbb még a templomban volt. Mondanom sem kell, hogy a gyűlésnek viharos siker? volt. Ilyen eszközökkel dolgoztunk akkoriban, mert tudtuk azt, hogy harcunk nem hiábavaló, harcoltunk a tömegek megnyeréséért, a tömegek és a Párt akarata egy volt. Megint Wuksza elvtárs veszi át a szót: — Ha a mozgalom múltjáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy elkövetkezett az az idő, amikor a Párt harcot hirdetett a tömegszervezetek meghódításáért. Akkor a sárga és a vörös szakszervezetek között indult meg a harc. 1926ban már a vörös szakszervezetek úgy megerősödtek, hogy Prágában Zápotocký beszélt. Mondhatjuk, hogy a sárga szakszervezetekből a munkásság többsége átlépett a vörös szakszervezetbe. A sárga szakszervezeteket Sligovszky, Szarvasi irányították és áruló politikájukkal igyekeztek be folyásolni és eltántorítani a munkástömegeket a valódi céltól, a szocializmus kivívásától. De a vörös szakszervezetek a Párt vezetésével fejlődtek, erősödtek, hiszen olyan elvtársak ve zették őket, mint Löwi Sándor. Lőwi elvtársról egy apróságot kell elmon danom, ami reá nagyon jellemző. 1928 ban Sepsin jártunk és agitációs anyagot akartunk vinni az ottani elvtársaknak. Az agitációra kirendelt elvtársakat lefogták és amikor én magam kocsin odaérkeztem, engem is meg sebesítetettek, alighogy a kocsiból kiléptem. Azonban Lőwi elvtárs hősies és meg nem alkuvó magatartásának eredményeképpen kénytelenek voltak minket elengedni, mert a szembesítés semmiféle eredménnyel nem járt Lő' wi nem ismerte el, hogy minket ismer. Akkoriban a Párttal szemben és a Párt hű munkásaival szemben egy igen aljas támadási hadjárat indult meg. Nem beszélve arról, hogy sorainkba rendőrspiclik furakodtak be, akik igyekeztek tönkretenni szervezeteinket áruló tevékenységükkel. De felütötte fejét a trockizmus is, amelynek eredményeképpen a Pártba befurakodott elemek becsületes, jó elvtársakat zártak ki és ők magukat tüntették fel úgy, mintha a mozgalom valóban hű harcosai lennének. Akkor történt, hogy 1929-ben Široký elvtárs lejött hozzánk és leleplezte a trockis ták tevékenységét. A Párt ezzel megerősödött egy időre. Azonban a bomlási folyamatot nem lehetett megállítani. A jövő eseményei előre vetették árnyékukat. Jamniczky egy igen jelentős dátumát idézi a mozgalom múltjának. 1928, Prága, július megrendezik a vörös napot. Mi is Tóth Jancsival, Tóth Pistával és még egy páran felmentünk Prágába. Annak ellenére, hogy Kassáról egész Bohuminig rendőrkísérettel mentünk, ott pedig átadtak minket a cseh rendőröknek, sikerült eljutnunk Prágába. Szlovákiából 600 kiküldött ment. A nemzetközi tűzoltó napot ünnepelték akkor. A Venceltér feketéllett az emberektől és hol itt, hol ott tűntek fel vörös szalagok jelszavakkal, hogy azután pillanatok alatt eltűnjenek a tömegben. A rendőrök ide-oda cikáztak, próbálták megszerezni ezeket a szalagokat, de nem sikerült. Akkor azt vártuk, hogy valami kitör, hogy ez a forrongó tömeg forradalmi megmozdulásban elsöpör mindent. Nem így történt. Tudjuk, a rendőri karthatalom akkor még erősebb volt a munkásság harcos lendületénél. A fasizmus Németországban megerősödik, elérkezik 1933 — a Párt kultúregyesületeket szervez és ezekben a kultúregyesületekben harcol a háború és a fasizmus ellen. Akkoriban történt, hogy Fábry Zoltán lejött hozzánk Kassára és látnoki erővel jósolta meg a fasizmus és a háború veszélyét, ami ránk is zúdult. Figyelmeztetett bennünket, hogy minden erőnkkel akadályozzuk meg a munkásosztály erőinek szétforgácsolását, hogy minden erőnkkel legyünk a munkásegység törhehetlen harcosai. Ugyanis akkor kezd tért hódítani Gottwald elvtárs jelszava: Egységfront! Akkor már az erősödő nyomás és terror hatása alatt tulajdonképpeni tevékenységet csak a munkásdalkörökben és a kultúrkörökben fejthettük ki. Ezekben a munkáskörökben zenekarok, dalkörök színjátszó csoportok működtek. Ezek a csoportok egész 1938-ig fennállottak, mint meg nem alkuvó szigetei a harcos szocialista holnapba vetett hitnek. Azért még mindig nem voltunk gyöngék és sok esetben előfordult, hogy a jobboldali pártok gyűlését szétvertük. A bomlás és az elkövetkezett okkupáció sok elvtárs életébe, sok elvtárs megkínoztatásába és halálába került. 1948 februárjának kellett bekövetkeznie, hogy azok az eszmék, amelyekért a munkásosztály meg nem alkuvó, rettenhetetlen elődjei küzdöttek, megvalósulhassanak. Mi, régi elvársak a múltra emlékezve örömmel nézünk végig a fiatal, erős és öntudatos nemzedéken, amelynek már nincsenek azok a harcai és megpróbáltatásai, melyek nekünk voltak. Az ifjú nemzedék apái vérén és harcain keresztül eljutott a gondnélküli boldog és szabadabb élethez. KASSAIAK FIGYELEM! Folyó hó 29-én, délután 3 és este 7 órai, 30-án pedig este 7 órai kezdettel a CSM bratislavai főiskolás bizottságának magyar kultúrcsoportja Kassán, a VERITAS kultúrtermében bemutatja VILLA A MELLÉKUTCÁBAN cfmfi háromfelvonásos színművet. Jegyek biztosíthatók a CEDOK Lenin-utcai fiókjában és a CSEMADOK Národné povstanie utcai (volt Mikes Kelemen-utca) székházában, valamint az előadások előtt a színház pénztárúnál. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Gömörhorkán történik valami Jakusovszký elvtárs harcol a maradiság ellen Az öreg gép egyhangúan zakatol, mint aki fáradt, néha, néha megpihen. Hol egy kerék törik el, hogy a csavar lazul meg. Hisz nem is csoda. Ötven év óta dolgozik ez a kis cellulózeüzem a gömöri hegyek alján. Üj nem# zedékek nőnek, az öregek kiesnek a sorból, felváltják őket a fiatalok, hogy újat alkossanak, szabadon kifejlesszék tudásukat, mert minden lehetőség meg van adva erre, csak az embertől függ ma minden. A cellulózé üzemben, ahol az emberek úgy dolgoznak még, mint az apjuk, úgy is gondolkodnak: ha apámnak jó voít, nékem is jó. így mondják ezt a fiatalok Május elsejére készüi az üzem. Egyes műhelyekben már felajánlásokat is tettek, hogy méltóan megünnepelhessék az idei május elsejét. De a papírgépnél dolgozók még nem tettek semmi felajánlást. Jakusovský József, akit az egész üzemben már ismernek, májusi kötelezettségvállalásába azt is belefoglalta, hogy az üzemben, ahol a munkaerőhiány a legjobban érezhető, a saját műszakján felül a hiányzó munkaerőt is pótolja. Az üzemben a munkaverseny nagyon gyöngén megy A munkaversenyt Jakusovszký József politikai meggyőző munkával szervezi. A papírgépmühelyben sehogy sem ment a munka. Mindfg lemaradtak, mert senki sem törődött semmivel, mindenki úgy dolgozott, hogy mindig a másikra várt a munkával. Három műszakban dolgoznak. A három műszak teljesítményét összeadták és úgy osztották el a fizetést is. Így nem fejlődhetett ki semmi verseny, mert minden munkás a másikra várt. Nézzétek elvtársak, — mondotta felvilágosító munkája közben Jakusovszký József, így nem lehet semmi eredményt elérni. Bele kell kapcsolódni a munkaversenybe, hogy többet termelhessünk, mert ezáltal órabérünk is emelkedik és az államnak többet adhatunk munkánkkal. Gyermekeinknek nagyobb keresetünkből jobb ruhát vehetünk, magyarázta az elvtársaknak. Egyesek helyeselték, hogy bizony jóLs lene az, de hogyan. Voltak olyanok is, akik ellenségesen azt mondták, „Gyere próbáld meg te, ne csak a szád járjon." Ugy is lett. Jakusovszkýnak nemcsak a szája járt, de be is bizonyította, hogy lehet a papírgépen többet termelni. Lehet, csak merni kell egy kicsit változtatni a régi maradiságon. Az egyik napon a papírgéphez nem jött be egy munkás és vállalkozott, hogy a saját műszakja befejezése után a papírgéphez áll. A munkások ennek örültek, a műszak elkezdődött. A munkások olyan jókedvűen, dolgoztak, mint talán még soha sem. Vajda István 19 éves figyelőmunkást, mintha kicserélték volna, még jókedvében énekelt is. örült ezen a napon, mintha megérezte volna, hogy valaminek ma történnie kel: A gépet figyelte erősen, mintha attól remélt volna valamit. De a gép lassú mozgással, egyöntetűen vitte az anyagot és csavarta fel a már kész, száraz papírt egy nagy tekercsre éppen úgy, mint évtizedeken keresztül azelőtt. Szeme Jakusovszkýra tévedt. Amaz mintha intett volna a kezével, hogy gyorsítsa meg a gépet, ami még nem történt meg soha, mert a gép be volt állítva és ezen még nem változtattak soha. De most megtörtént. A fiú csavart egyet a papirgépen s máris gyorsabban szaladt. A gépkezelő ezt hátul, ahol a nyers folyékony anyag ment szalagra észrevette. Először megijedt, de rögtön több anyagot engedett a szalagra, mert ha ne engedett volna többet, vékonyabb lett volna a papír. így ment a gép egész műszakon keresztül. Nem vette észre a változást senki. De a váltáskor megveregette Jakusovszký Vajda vállát és örültek, míit ennyit még nem csináltak -io.ia. Egy műszak -alatt 30 mázsát. Megelégedetten adták át a munkát a másik műszaknak. Jakusovszký büszkén fogott kezet a másik műszak vezetőjével és szerényen csak ennyit mondott: „120%-ot értünk el ma." Tudta, hogy a másik műszak sem hagyja magát, nem fog lemaradni. A gépet járatva, arogy volt, meggyorsítva adták át, mert érezték, hogy most verseny alakul ki köztük. Amiben nem is tévedett, mert másnap reggel a másik műszak, amely őket felváltotta, 125%-ot ért el. Erezte, hogy ma elkezdődött egy olyan verseny, amelyre gondolni sem mert. Ezelőtt alig tudtak elérni 100 százalékot és ma 120—125%-ra teljesítik állandóan a tervet Felemelkedett a teljesítmény, de a fizetés is emelkedett. Tudtára adták a mestereknek, hogy a három műszak fizetését nem fogják összeszámolni, hanem minden műszak a teljesítmény után külön kapja a fizetését. Tóth elvtárs a következő héten fizetés után látta, hogy kevesebbet kap valamivel. Nem vizsgálta meg a dolgot, mert úgy gondolta, hogy még úgy van, mint régen. Habár ő tudhatta volna, hogy már a teljesítmény után fizetnek, mert ő a bérbizottság elnöke. De mégis panaszra ment az üzemi pártszervezet elnökéhez, hogy néki kevesebb a fizetése. Nincs itt semmi csalás, kezdte beszédét az üzempártszervezet elnöke, — tudhatod, mert hisz te vagy a bérbizottság elnöke, hogy minden műszak a teljesítmény után kap fizetést. Gyere vizsgáljuk ki a dolgot, hogy a fizetések csökkentek-e. Mindketten átnézték a teljesítményi könyvet és itt kitűnt, hogy Tóth elvtárs műszakja a termelésben nem mutatott olyan eredményt, hogy azután magasabb összeget kaphasson. Anyagban nem emelkedett a termelékenysége, de összegben sem. így láthatta meg Tóth elvtárs, hogy amint dolgozik, s amint emelkedik a termelt áru mennyi, sége, úgy emelkedik a fizetés is, — fejezte be beszédét Mikszai József, az üzemi pártszervezet elnöke, jóságos szavakkal. Csak így lehet dolgoz- « ni, a munkaversenyt kiszélesíteni az üzemünkben. Ma nem szabad, hogy a termelés csökkenjen, együtt kell mindkettőnek emelkedni, a béreknek és a teljesítmén'mek is. A munkaversenyt fejleszteni tudták a papírgépműhelyben és ma ebben a műhelyben meg vannak a keresetükkel elégedve. Lehet keresni ebben a kis celiulózeüzemben is, csak kezdeményezőnek kell lenni. Nem kell a múlt örökségének útját taposni. Ma újat építünk mindenhol. A májusi kötelezettségvállalásokat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha bevezetjük az új módszereket és alkalmazzuk azokat mindenütt, mert így tudunk előbbre haladni a szebb élet felé. Kelemen Béla. A CSEMADOK HÍREI Tőrén a helybeli CSEMADOK az iskolásgyermekek közreműködésével szép Lenin-emlékünnepélyt rendezett. Tartalmas énekszámokkal és népi táncbemutatókkal tarkították az ünnepély műsorát, amely nagy tetszésre talált a falu dolgozói között. Az ünnepély után békemanifesztációt rendeztek, ahol a falu aprajanagyja lelkesedéssel tüntetett a béke szent ügye mellett. TÓTH JOLÁN titkárnő, Tőre. A CSEMADOK Veľké Trakany-I helyicsoportja április 15-én békeestet rendezett. A gondosan összeválogatott műsorszámokat a dolgozók kitörő lelkesedéssel fogadták. Az ünnepi beszéde! Forgách János kultúrtárs tartotta, amivel hatásosan lelkesítette a megjelent dolgozókat, akik magukévá tették a béke ügyének mindenáron való megvédését. FORGACH. titkár. A CSEMADOK rudnai helyicsoportjának vezetősége, továbbá a SzKP és a CsISz vezetősége elhatározta, hogy békekötelezettség fejében a három tömegszervezet tagsága megépíti a leendő kultúrház fundamentumát. A munkálatokat már el is végezték. Ez az igyekezet mutatja, hogy Rudna dolgozó népe szilárd akarattal áll a béke ügye mellett és munkájával Is hozzájárul a szocialista kultúra terjesztésének előmozdításához. Már május elsejei kötelezettségének is eleget tett a rudnai helyicsoport és 100 új tagot szervezett be a CSEMADOK-ba. SOMODI ISTVÁN kultúrreferens, Rudna. A CSEMADOK ipolysági járási aktíváján helyicsoport jaink a következő kötelezettségvállalásokat tették: A vinicai helyicsoport .vállalta, hogy segít az EFSz-nek a tavaszi munkák elvégzésében és a harmadik típusból a negyedikbe való átszervezésben. Május 4-ig tíz előfizetőt szerez a szocialista sajtónak. A hokovcei helyicsoport vállalta, hogy a CSEMADOK-tagság 90 százalékát beszervezi az EFSz-be. Továbbá 250 brigádórát dolgoznak le a tűzoltószertár felépítésénél. A šahy-i helyicsoport vállalta 150 brigádórának ledolgozását s az if júság megszervezését a május elsejei ünnepségekre. A CSEMADOK-ba 40 új tagot szerveznek be és az EFSz-ben 40 brigádórát dolgoznak le. A CSEMADOK dolnétúrovcel helyicsoportja az EFSz istállójának adoptálásánál vállalt különféle munkálatokat. HATALMAS BÉKEMENET GÖMÖRHORKÁN. A gömörhorkai dolgozók, hatalmas, lampionos békemenetet rendeztek, amelyen kb. 1000 lélek vett részt. Forradalmi dalokat énekelve vonult a tömeg 5 km-en át, hogy kifejezze békeakaratát. A gömörhorkai dolgozók forradalmi hagyományaikhoz híven ma is megmutatják, hogy mdnt acélgát állanak a béke ügye mellett. Az ünnepi beszédet Csanda Lajos ref. lelkész mondotta, aki gyönyörű beszédben vázolta a világ népeinek törhetetlen békeakaratát. Rámutatott a háborús uszítók gaz cselszövényeire is, és felhívta a dolgozó népet a fokozottabb békeharcra. Mindezekhez hozzá kell fűznünk, hogy Csanda ref. lelkipásztor valóban a nép pásztora, a nép vezetője, aki minit a hajdani apostolok, bátran a nép élére áll, hogy együtt harcoljon a dolgozó tömegekkel a béke szent ügyéért, a szocializmus mielőbbi megvalósításáért. Csanda lelkipásztor megértette az idők szavát, világosan látja a felfelé i.yelő utat, a szocializmus útját. Paptársai példát vehetnek róla, aki nem szakadt el a tömegtől, hanem egybeforrott velük és a nép akaratát fejezi ki, valóban a nép lelkiatyja. Beszédet mondott még Reményi József a CSEMADOK járási instruktora, majd szép ünnepi műsorral végetért az ünnepi manifesztáció. REMÉNYI JÓZSEF járási oktató, Gömörhorka. Naygcsalomja községben a CSEMADOK hely

;-soportja más tömegszervezetekkel • együttműködve nagyszabású békegyűlést rendezett. A község lakossága teljes számban résztvett ezen az ünnepélyen. A gyűlést Fábián Gábor elvtárs, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg. Többek között ezeket mondotta: „Mi, falusi dolgozók, akik életünket is feláldozzuk a békés munkáért, munkánkat pedig a békéért, örömmel és bízva gondolunk a világ békéjének őreire, a hatalmas Szovjetunióra és lángeszű vezérére J. V. Sztálin elvtársra. Ellenben ökölbe szorul a kezünk, ha rágondolunk az imperialista fenevadakra és azok láncos kutyáira, akik szét akarják rombolni otthonunkat és jövőnk minden szép ígéretét." Ezután Sztálin elvtárs nyilatkozatát olvasták fel. A beszéd és nyilatkozat hatására a dolgozók hatalmas tapsorkánnal és éljenzéssel adtak kifejezést békeakaratuknak. A CSEMADOK nagycsalomjai helyicsoportja a békegyülésen a következő határozatot hozta: 1. A békegyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozik a Békevilágtanács határozatához és követeli, hogy az öt nagyhatalom, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, NagyBritanna és az Egyesült Államok kössenek szerződést a béke megvésére, 2. A helyicsoport kötelezi magát, hogy május l-ig 10 új tagot szervez be a helyicsoportbhogy minél szélesebbkörű kultúrmunkát fejthessen ki. 3. A béke megvédésére a' helyicsoport vállalja május 1 ig, hogy minden tag 10 órát dolgoz'l le a kultúrház rendbehozásánál. MASZAROVICS PIROSKA, Nagycsalomja.