Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-28 / 100. szám, szombat

(az 1936. évi „Munkás- é« parasztnaptárból.) A lőcsei gimnázium évi jelentésében: ... Túlsók az intelligencia. A viúgháború után mindenki tanulni siet. úgyhogy az intellektuáli pályák túlnépesedtek. Örömmel állapítható meg (!), hogy ez a természetellenes folyamai szünőben van, amennyiben a tanulók létszáma lassan visszatér a normális háborúelötti létszámra.., A napilapokból: *A Skoda-művek az általános leépítéssel kapcsolatban 500 mérnöknek és technikai hivatalnoknak fognak felmondani ... (Az „Üt" 1931. januári számából.) Majdnem az összes gyárak fcapuinf MUNKAKERESÉS CÉLTALAN! MUNKANÉLKÜLIEKNEK TILOS A BEMENET! (Az »ütc 1931. januári számából.) Pozsonyi városi tanács határozatai ... csak azok kapják meg a heti városi 24 Kčs segélyt, akik egy napot a város részére dolgoznak. Ez alól egy munkanélküli, vagy nö sem vonhatja kl magát, aki a segélyre igényt tart. (Az »Ut« 1931. januári számából.) 1951 április 28 UJSZ0 Az Oj Szó április 8-i számában megállapított tények alapján megbíráltuk i lévai közellátási hivatalt. A cikkre szinte túlságosan élénken és a lehető leggyorsabban válaszolt Emil Švehla, a lévai Helyi Nemzeti Bizottság közellátási osztályának vezetője. Hogy ki ez az Emil Švehla, azt nem tudjuk, de a hang, amit a levelében használt, pimasz és szemtelenül kihívó hang. Már maga az a tény nagyon helytelen, hogy Emil Švehla a levelét, amelyben a mi cikkünkre válaszol, nem az ÜJ Szónak küldötte, hanem a Pravda szerkesztőségének, ahonnan azt természetesen hozzánk továbbították. Ügylátszik, Švehla ezt attól a gondolattól indítva tette, hogy mert mi „meg merük bírálni'' a lévai közellátási hivatalt, ezért minket most már mind egy szálig lecsuknak. Szóval burzsoa-nacionalizmus, méghozzá a lehető legdurvább formában. Švehla úgylátszik azt hitte, hogy a Pravda szerkesztőségében is Husákék ülnek. Hát nemi Aztán: švehla azt írja, hogy a cikket felelőtlen személy aláírás nélkül, felelőtlenül közölte le. Hát ez sem áll! A lapban megjelent cikkeknek minden soráért felelős valaki, akár aláírta a cikket, akár nem. Hogy aláírással közöljük a cikket, vagy pedig anélkül, ez a mi dolgunk, a szerkesztőség ügye, amihez a lévai közellátási hivatal vez©tőjének semmi köze nincs. Egyébként is az Oj Szónak felelős szerkesztője van. akinek a neve fel van tüntetve a lapon és aki az egész lapért felel s így az érdekelt szerkesztőn kívül felel a lévai közellátási hivatalt ért kritikáért is. Hogy azelőtt a burzsoa-lapokban mi volt szokás — Švehla „azelőttre" hivatkozik, — ez bennünket nem érdekel. Švehla arról tá jékoztat, hogy egy rendelet alapján nem adhatta ki a cikkünkben említett asszonynak a ruhajegyeket. Miért nem mondotta ezt meg az asszonynak akkor mindjárt és miért járatta vele a bolondot a negyedfv papírosokkal és ehhez hasonlókkal? Erre kellett volna a levelében feleleted adnia és arra, hogv a tisztviselők miért távoznak el háromnegyed tizenkettőkor a hivatalból, amikor ott felek vannak? Emil švehla levele végén megkérdezte, hogy „hol a hiba?" Itt van a hiba! És mégegyszer, de most már a lévai Járási Nemzeti Bizottság figyelmét hívjuk fel rá: Rendet a lévai közellátási hivatalban! IDÉZZÜK A MULTAT Meddig garázdálkodik még Cserlei Kamii földbirtokos-intéző a gényei állami birtokon? A lévai járásban lévő gényei állami birtokon sok minden nincs rendben. A munka ugyan folyik, de csak úgy, mintha a munkát csak kényszerűségből végeznék. A birtok dolgozói között igen nagy lehangoltágot lehet észrevenni. Semmi kedv, semmi vidámság. Ha" az embei sokáig van közöttük, úgy érzi, mintha betegek között járna. Ha az üzemi pártszervezet elnökétől megkérdi az ember, hogy miért ilyen kedvetlenek a munkások, akkor ez először vonakodik a felelettől, majd azt mondja: „Rendben van itt miniden." Azt viszont látni lehet, hogy nem mond igazat. Majd aztán hozzáteszi: „Ha valami történik a birtokon, én soha nem tudok semmiről sem. Én el vagyok foglalva a traktorok javításával, engem csak akkor vesznek elő, ha valamit alá akarnak velem íratni. Hej, elvtárs — sóhajt nagyot, — itt van Cserle! Kamii, az intéző. Elintéz 5 mindent egy pár megbízható csatlósával." Cserlei Kamii, levitézlett földbirtokos, aki sohasem dolgozott. Most a gényei birtok intézője. Nem tűni, hogyan kerülhetett a birtokra, azért tették-e oda, hogy ért a gazdasághoz, vagy miért, erre nem tud senki sem választ adni. Cserlei Kamii még mindig ragaszkodik a könnyű, léha élethez és még mindig meg van benne a gőg, a büszkeség, a régi földesúri tempó. Ha valaki a lakására akarna menni — beszélik a birtok dolgozói, — akkor nagyon vigyázni kell, mert az ajtaja előtt két farkaskutya van megkötve. De hát nem is megy oda senki sem. Nagyon sok olyan munkás van még, aki egyszer sem volt ott. Ha esetleg még a kutyáktol be is tudna menni, viszont az már nem biztos, hogy az intéző úr beengedné-e a lakásába. Cserlei Kamii ha úrija magát beül a birtok autójába, amit teljesen magáénak tekint. Bepakolja a családját és megy kocsikázni. A birtokon soha senkinek nem Jelenti be, hogy hova megy, csak azt tudják, hogy roppant mennyiségű benzint fogyaszt havonként a birtok számlájára. Egyik alkalommal történt, hogy az egyik munkásnak a lánya, aki valahol máshol van férjnél, a kisfiával együtt meglátogatta szüleit. Közben az aszszony tüdővérzést kapott és azonnal kórházba kellet szállítani. Telefonáltak a mentőkért és az anyát azonnal d is szállították. A kisgyereket is el akarták vinni megvizsgáltatni, hogy nincs-e annak is valami baja, de természetesen a beteg anyával nem lehetett, a vasúti állomás pedig messze van. Erre a birtok egy munkása elment az intézőhöz, hogy adja oda az autót, hogy legalább az állomásra kivihessék a gyereket. Az intéző soká gondolkodott és végül aztán nagy flegmán azt válaszolta: „Ha megfizet érte..." Nézzük csak meg Cserlei Kamiit, mint volt földbirtokost, hogyan néz ki keze alatt a birtok. A gényei állami birtok el van hanyagolva Például a zabvetés gyalázat, ahogyan kinéz. A földet a lehető legrosszabbul munkálták meg, még most is nagy hantok vannak a vetésen és a zab is nagyon rosszul, csak itt-ott kelt ki. Mikor a földet a vetés alá készítették elő, a munkások figyelmeztették az intézőt, hogy jöjjön ki, nézze meg a földet és intézkedjék, hogy az más munkát kapjon, mert fgy abba vetni nem lehet. Az intéző csak biccentett a fejével, hogy kimegy a földekre. Be is ült az autóba, járt is arra, d« csak elrobogott a földek mellett éa még csak meg sem állt. Egyszóval az egész birtokon a nemtörődömség látszik. A tavaszi munkákat másutt már be is fejezték, vagy a befejezés előtt állnak, de Gényén 60 hektár föld még mindig szántatlan és vetetlen. Az intéző a nagy fizetését felszedi — mondják a birtok dolgozói. — Most is 17.000 koronán felül kapott, mint elmaradott fizetést és még sem törődik semmivel sem. Ezek a dolgok kedvetlenítik el a gényei dolgozókat. Nem hihető, hogy mindezekről a lévai járási pártbizottság ne tudna. Ha pedig tud róla, akkor már régen az lett volna a feladata, hogy a gényei állami birtok hibáin segítsen. Feltétlenül fontos, hogy a lévai járási pártbizottság végrehajtsa Gottwald elvtársnak a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén az állami birtokokról mondott szavalt: „Tény az, — mondotta Gottwald elvtárs, — hogy az állami birtokok, m:nt azt néhány felszólaló Itt már elmondotta és ahogy ml is tudjuk s mint főleg Sling esetében látni lehetett, amennyiben vezető káderekről Jfan szó, gazdasági életünk egyik legfertőzöttebb területe. Éppen itt találunk sok volt maradékbirtokost, nagybirtokost, kulákot és különféle más népellenes, demokráciaellenes, a Köztársaságtól idegen és iránta ellenséges elemet. Természetes, hogy ezekkel az emberekkel az állami birtokokon nem teremthetünk rendet és gondoskodni kell arról, hogy az udvarokon és a birtokokon vezető helyekre becsületes embereket emeL jünk ki a régi béresek és szegény parasztok soraiból is." SZARKA ISTVÁN. Válság, Válság, Válság! Szlovenszkón és mindenütt (Az »Üt« 1931. januári számából.) Kvapil Károly ifjúmimkás az emmybázai levesosztóban tüdőlövést kapóit a felfegyverzett felügyelőtől, mert panaszt emelt a rossz étel miatt. (Az »Utc 1932 januári számából) ... reggel, hogy a napi háromszori étkezést lehetőleg kettőre szorítsuk le, továbbá, hogy a hideg lakásban ne kelljen dideregni, csak én kelek fel hét órakor, hogy a köpködőben lehessek nyolc órára, hogy az esetleges munkaközvetítést el ne szalasszam. Munkaközvetítés helyett azonban mindig csak a saját és a többi munkanélküli kollégám korgó gyomra hallgatásában van részem, mivel a napi kétszeri étkezés gyönyöreit csak a családomnak hagyom meg, míg én kénytelen vagyok az egyszeri evéssel is beérni s így csak üres gyomorral szaladok el reggel hazulról. Odahaza a család csak tizenegy óra felé bújik ki az ágyból, hogy a sovány eledelt, mit a városi és állami urak heti 40 Kčs segélyéből egy napra étkezésre készíteni lehet egy négytagú családnak, elfogyassza, azután pedig rongyaikba burkolózva dideregnek egész napon át. Ez így megy már napról napra, már hónapokon keresztül. (Az »CJt« K931 januári számából.) Kényszermunka Pozsonyban A napilapok jelentései: „Mint biztos forrásból értesülünk, a kormány munkanélküli alapot akar létesíteni, melyre a pénzt a munkában lévők és a kapitalisták egyenlő részben a bér 1.45 százalékában fizetnék be. Egyidejűleg szigorú revízió alá veszik mindazokat, kiknek eddig a segély járt és tényleg csak olyanoknak adnak, akik valódi munkanélküliek és (Az „Üt" 1932 januári számából.) ezt igazolni Is tudják." Tehát: a munkanélküliek ellátásának a terhét is a kapitalisták helyett a munkásság nyakába akasztják. A gyakorlatban már régen alkalmazzák is ezt az elvet