Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)
1951-04-04 / 79. szám, szerda
6 UJSZ O 1951 április 3. Michail Alexandrovics Szilín elvtárs, a Szovjetunió nagykövete a város felszabadításának ünnepségeire Bratislavába érkezett Dolgozó népünk szeretettel köszönti Szlovákia fővárosában Michail Alexandrovics Szilin elvtársat, felszabadítónk, a Szovjetunió prágai nagykövetét, aki a bratislavai ünnepségeikre ma városunkba érkezett. Szilin nagykövetet a Megbízottak Testületének elnöke, Bacílek elvtárs, hívta meg Szlovákia fővárosába. A nagykövetet útjára elkísérte a külügyminisztérium protokolfőnöke, Chalupa mérnök és a Szovjetunió nagykövetségének első titkára, P. P. Raxigratov. Szilin elvtárs személyében a hatalmas Szovjetunió testvéri szövetséges dolgozó népét üdvözli Bratislava népe, annak a népnek képviselőjét, amely véráldozatok árán hozta meg szabadságunkat, és hat éve, 1945 ápri. A Szakszervezetek Központi Tanácsa üdvözli Magyarország dolgozóit A Szakszervezetek Központi Tanácsa Prágából üdvözlő táviratot küldött a szakszervezetek budapesti Központi Szaktanácsának, amely így hangzik: A Csehszlovákiai szervezett dolgozók nevében április 4. dicsőséges napjának, Magyarország felszabadításának évfordulója alkalmából forró, testvéri üdvözletünket küldjük Nektek. Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság dolgozói, akiket a n a gr y Szovjetunió példája vezet, szilárdan állnak egymás oldalán abban a tudatban, hogy kölcsönösen segítve egymást, gyorsabban és jobban építhetik fel a szocializmust és megerősíthetik a világbéke táborát. További sikereket kívánunk Nektek és további győzelmeket a szocializmus felépítésében hazátokban. A Nőszövetség üdvözli Magyarország asszonyait A Szlovákiai Nőszövetség a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének Magyarország felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött. A táviratban többek között a következőket írja: A dicsőséges Vörös Hadsereg 1945ben kiűzte Magyarország területéről a német fasiszta gyilkosokat és azok magyar bérenceit és • nép vette kezébe sorsának intézését. Mi, Szlovákia asszonyai, büszkeséggel követjük országépítési erőfeszítéseiteket, amelyek bennünket is feladataink gyorsabb teljesítésére buzdítanak és segítik mindannyiunk munkáját az örömtelibb élet elérésére. Továbbra is mozgósítani fogjuk Szlovákia minden asszonyát, hogy megakadályozhassuk Nyugat-Németország új felfegyverzését. Megfeszítjük minden erőnket, hogy megvalósítsuk az asszonyok demokratikus világszövetségének és a világ béketanácsának határozatait, hogy megerősítsük küzdelmünket a békéért Hisszük, hogy minden haladó asszony együttműködésével kiharcoljuk a világon az összes gyermekek békéjét. Éljen a Szovjetunió, felszabadítónk! Továbbra is erősödjék nemzeteink barátsága! lis 4-én felszabadította Bratislavát. Hálával, szeretettel, hűséggel és ragaszkodással köszöntjük személyében a nagy szovjet nép küldöttjét, annak a népnek küldöttjét, amely állandó segítő kezét nyújtja felénk és segíti a szocializmus felépítését országunkban, elősegíti Szlovákia iparosítását, népünk életszínvonalának állandó emelkedését. A bratislavai kerület határán értékes vendégünket Martanovics képviselő, a kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Tokár képviselő, a kerületi pártbizottság elnöke, valamint a Szovjetunió bratislavai vicekonzuljai, Viszotyin és Bajdanov elvtársak üdvözölték. Magában Szlovákia fővárosában Szilin elvtárs üdvözlésére megjelent Kubacs elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Megbízottak Testülete élén Bacflek elvtárssal, Pártunk Központi Bizottságának küldöttei és Bratislava dolgozó népének lelkes tömegei. Szilin nagykövet megköszönte az üdvözlést és a bratislavai lakosságnak tolmácsolta a Szovjetunió népének üdvözletét A nagykövet fogadására megjelent dolgozók lelkesen éljenezték a Szovjetuniót, a felszabadító szovjethadsereget és mindannyiunk bölcs vezérét, a béke legelső harcosát, Sztálin elvtársat. Szilin elvtárs a délután órákban látogatást tett a Szlovák Nemzeti Tanács elnökénél, valamint a Megbízottak Testületének elnökénél, akikkel hoszszabb szívélyes, baráti beszélgetést folytatott. Itt az ideje A z imperialisták háborút szeretnének kirobbantani, rá akarnak törni a békeszerető népekre, a népi demokráciákra és a Szovjetunióra. Nagyon ébereknek és elszánt harcosoknak kell lennünk, hogy ellenségeink minden támadását visszaverjük. Ml jól tudjuk, hogy nincs messze az a nap, amikor a pusztulásra ítélt kapitalista rendszer az egész világon letűnik. De addig is az ellenség fokozott dühvel folytatja harcát a haladás ellen. Minden ártalmas eszközt felhasznál, hogy megsemmisítse szabadságiulTiltakozó mozgalom Mac Gee kivégzése ellen Amíg az amerikai kormány a náci gyilkosokat szabadlábrahelyezi, addig ugyanez a kormány hasonlóképpen, mint a martinsvillei hét néger esetében, hogy megvédje a „fehér faj" felsőbbrendűségét, az ártatlan Mac Gee néger kivégzéaére ad utasítást. Mac Gee 1945-től Tan letartóztatva, és kivégzését májusban kellene végrehajtani. Letartóztatásának oka a már megszokott vád: fehér asszonfc megerőszakolása, ami miatt az US* legfelső bírósága halálra ítélte. A polgárjogok megvédésére megalakult amerikai egyesülés követeli, hogy ennek a z ártatlan négernek megvédésére tiltakozó táviratokat és leveleket küldjenek Truman elnöknek, akinek egyedül van lehetősége ezt aa. új gyilkosságot megakadályozná. Washingtonba az USA minden részéből ós más országokból érkeznek levelek, amelyekben egyes szervezetek nyomatékosan követelik, hogy védjék meg ennek az ártatlan négernek az életét, aki „Lynch" bírónak az áldozata. A tiltakozó táviratok és levelek között nagyon sok amerikai szakszervezet határozata van, mint pl. a villanyművek 300 ezer tagga! bíró szakszervezeti szövetségének munkásaié. „Többről van szó, mint egy ember életének megvédéséről, — írja az „Ohio Informer", a négerek legnagyobb jelentőségű lapja. Mac Gee esete az egész világ előtt mutatja a rendszer könyörtelenségét, amellyel megfosztja a négereket a legfontosabb emberi jogoktól és a négerek, sőt a fehérek miBióit la a legnagyobb nymorbaa tartja.* Franciaországból szintén Kántoa táviratot küldtek Trumannak. A francia népnevelési szövetség aa összes iskoláknak szétküldött aláírás végett egy tiltakozó határozatot, amely Trumannak volt címezve. Manchesterből, Newcastleból és Nagy-Britannia más városaiból szintén tiltakozó leveleket és határozatokai küldtek Trumannak. A tiltakozásokhoz csatlakozott az angol diákszövetség is. Az írországi Munkásliga Dublinből felszólította Truman elnököt, hogy mentse meg Mac Gee életét. A TASzSz iroda jelentése szerint az emberi jogok ligájának harlemi fiókja levelet intézett az ENSz szervezetének szovjet delegátusához Cserepkinhez, amelyben jelenti, hogy megkérték az ENSz-t népjogokat védő bizottságát, hogy mentse meg Mac Gee életét. „Véleményünk szerint, — írják a levélben — a népjogokat védő bizottság természetes kötelessége fellépni az USA néger állampolgárai jogainak megvédésére." Titóék a békeipar szolgálatában álló üzemek százait állítják Se kat, gátolja haladásunkat boldog szocialista jövönk felé. Gondoljunk csak arra, hogy az imperialisták la- i käjai, a belföldi reakció zavarokat" akartak kelteni hazánkban a kenyér- és lisztellátás terén. De ezen. kívül felhasználnak más eszközöket is. A rémhírterjesztést, a szabotálást, a háborús propagandát. Itt az Ideje, hogy mindannyian a legtevékenyebben kivegyük részünket az ellenség elleni harcból. Papp Béla levelező, Konrádovce. A titóisták katonai háborús előkészületei teljesen lehetetlenné tették Jugoszlávia gazdasági helyzetét. A titóista Jugoszláviában nincsen elegendő árúcikk, az iparból elbocsátják az alkalmazottakat és teljesen leállítják a szükséges árúcikkek gyártását. Csak 1950 első felében 570 ilyen vállalatot zártak be. A titóisták abbeli törekvésükben, hogy megmentsék gazdaságukat a teljes csődtől és növeljék háborús előkészületüket, megkérték az amerikai és brit kormányt, hogy 500 millió dollár értékben szállítsanak nekik nyersanyagot. A belgrádi amerikai nagykövetség képviselője kijelentette, hogy ,,Jugoszláviának sürgősen szüksége van nyersanyagra, ha nem akarja, hogy ipari termelése teljesen leálljon és ne növekedjék tovább a munkanélküliség." Allén, amerikai nagykövet beismerte a nyersanyagszállítás kérésének igazi okait. „A jugoszláv kormány azon a nézeten van — mondotta, — hogy az amerikai nyersanyagszállítás fontos tényező Jugoszlávia katonai helyzetének fenntartásához." Allén továbbá hangoztatta, hogy a titóisták a nyersanyagot nem mint kölcsönt kérik, hanem mit „ajándékot". Az amerikai imperialisták egy ízben már juttattak „ajándékot" a titóistáknak, még pedig 1950 telén, amikor élelmiszert szállítottak. A titóisták szárított babért, lóhúsért és tojásporért ágyútöltelékül odaígérték akkor a» amerikai háborús uszítóknak a jugoszláv hadsereget. Ez az új amerikai „ajándék" is csak további nyomort és rabszolgaságot hoz a jugoszláv népnek. A felszabadult ország amelyet a fasiszta megszállók járma alól felszabadított, szétvert és elpusztított országban folytattak, az infláció megakadályozása, a tervgazdálkodásra való áttérés, a hároméves terv sikeres befejezése, a dolgozó nép élet- es munkafeltételeinek javítása, mind azt igazolja, hogy mi mindent tud a szabad és boldog ember megvalósítani. /I munkások és parasztok szilárd szövetsége, amely még fokozottabb mertekben megerősödött a kiélezett osztályharcban, további nagy sikereket és győzelmeket hozott es hoz ma is. Csak így volt lehetséges a háromeves tervet két év és öt hónap alatt és még hozza 120 6 százalékra teljesíteni. A háromeves terv a háború, a fasiszta pusztítás súlyos sebeit kigyógyította, messze túlhaladta az iranyszamokat. akár az ipart, akár a mezőgazdáságot nézzük Hisz elégséges csak arra rámutatnunk, hogu a szocialista ipar egyetlen esztendőben, 1949-ben oly fejlődésen ment át. amilyenre a magyar Ipar a kapitalizmus húsz éve alatt nem volt képes. Hatalmas sikert jelent ez egy elmaradt mezőgazdasági országnak, amely tula,donképpen a haldokló feudalizmusból, a népi demokráciába ugrott át. A z első ötéves terv célja a szocializmus alapköveinek lerakása volt hogy az országot ipart állammá építse át. fejlett mezőgazdasággal. Az első esztendő fokozott feladatai, amelyeket 109. b százalékban teljesítettek azt bizonyították, hogy a szocilaista ipar lehetőségeit és tartalékait kevésre becsülték, az ötéves terv végéig négyszoresére emelkedik a nehézipar, a termelésben 70 százalékos lesz a részesedése, míg a könnyűiparé 30 százalék A mezőgazdaság ugyanebben az időben 28.000 új traktort fog kapni és az öntözött föld területe 321000 holddal nő. Ezzel a mezőgazdasági termelést 50 százalékkal fokozzák. A megnövekedett feladatok 650 000 új munkás bekapcsolását követelik meg. ezek közül 11000 új mérnök. 17000 műszaki alkalmazott. Mindezeket a nagy feladatokat, amelyek előtt a magyar dolgozó nép áll a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió minden tekintetbeni baráti segítségével tudia megoldani. A magyar dolgozók a szovjetemberek aazdag tannxxtaintniból és tudásából merítenek, tanulnak, elsajátítják, mikép lehet helyesebben dolgozni, jobban élni, mint tehet hazájukból szebb országot teremteni és új szocialista gondolkodású embereket formálni. A Magyar Dolgozók Pártja, amely egységesítette az egész munkásosztályt, megszilárdította a proletárdiktatúrát, győzelmes harcot folytat az az osztályellenség ellen a proletárok ügyének győzelméért. Rákosi elvtárs a magyar dolgozó nép nevében joggal, büszkén állapíthatta meg. hogy a Magyar Népköztársaság nem rés a béke frontján, hanem a békéért és szocializmusért folytatott közös harcunk szilárd bástyája. Csi 'sehszlovákia dolgozó népe örömmel, büszkeséggel figyeli a Magyar Népköztársaság győzelmes küzdelmét, amelyet a szocialista Magyarország gyorsított felépítéséért folytat, mert az ő győzelmeit és sikereit saját sikereinek, saját győzelmének is tekinti. Csehszlovákia népe szerencsekivánatait fejezi ki a magyar munkásosztálynak. a szövetkezeteseknek. legnagyobb •nemzeti ünnepük alkalmából s további építő sikereket kíván neki. Előre tehát a proletár internacionalizmus zászlaja alatt, szilárd harci szövetségben egymással, a Szovjetunió vezetésével a szocializmus napsugaras világa felé, a tartós békéért és a nemzetek közötti barátságért! A magyar nép ma egy arcvonalon áll a szocializmust építő harcosok millióinak frontjával Fendszantól és Pekingtől Berlinig és a moszli Sztálin-üzemekig, a Szovjetunió kommunizmust építő elvtársainak oldalán, a hősi Kína, a népi demokráciák győzelmes munkásosztályának oldalán és velük együtt támaszul szolgál a kapitalista országok munkásosztályának forradalmi küzdelmében. Egy arcvonalon áll a 800 milliós békeharcosok családjával, amely a bölcs Sztálin elvtárs vezetésével a békét védi, gyermekeink békés szemét, akik az első tavaszi napsugár melegében játszanak, a szerető anyák kezét, a dolgozók kemény kezeit. Megvalósult Vörösmarty Mihály álma: i... a legalsóbb pór is kunyhójában mondhassa bizton: Nem vagyok magam. Testvéreim vannak, számos milliók. £n védem őket, 6k védnek engem.. .* A felszabadult város lava, a szlovák főváros felszabadulásának hatodik évfordulóján emlékeznem kell... Senki sem adott nekünk erre felhatalmazást, de mi ott, a tambovi katonai kórházban, népeink nevében mégis örök barátsági szerződést kötöttünk. Megfogadtuk, hogy a cseh, szlovák és magyar népek mindig, minden körülmények között barátok lesznek, vállt vállnak vetve harcolnak a szabadságért dolgoznak a szabadságért. Az ellenség közös, legyen hát közös a győzelem is és legyen közös a boldog jövendő. Ugyanaz a hatalmas (mi akkor úgy mondottuk: szent) erő szabadít fel minket: a szovjet nép. — Sztálin népe! Az egyik szlovák katona, egy nagyon fiatal, sovány szőke fiú. a nevére nem emlékszem, de tudom, hogy prešovi szabólegény volt, gránátszilánk tépte fel batvállát. gépfegyvergolyó csapott a jobbcombjába, seblázzal, magas seblázzal hangosan álmodott. Harsányan vezényelt: — Előre! Szuronyt szegezz! Tűz! Tűzi Arról fantáziált, hogy odahaza harcol, — Szlovákiában. — Jelentést követeleki Es én — (orosz nyelven) jelentést tettem neki. Szabályosan jelentettem, hogy csapataink hősies rohammal felszabadították Bratislavát. A kis szlovák katona kíntól eltorzult, láztól piros arcát boldog mosoly világította meg. Ez ni. 'zerkilencszáznegyvenöt április 1-én hajnali négy órakor Malinovszky marsall Scserbakoz ezredesnek, Gurkin gárdaörnagynak és nekem narancsot adott, hogy Vácon át azonnal utazzunk a szlovákiai front főhadiszállására. Összekötő tisztek voltunk a Duna bal- és a Duna jobbpartián felvonuló szabadító szovjetcsapatok között. Április 3-án késő este a közvetlen közelből láttuk Bratislavát. A város nyugati szélén néhány ház égett. A távoli tűz fénye inkább sejteni engedte, mint látni a város körvonalait. Géppuskák kattogtak A Duna túlsó partján dörögtek az ágyúk és fényszórók világították meg a felhőket. Malinovszky és Tolbuchin marsallok csanntai ott a túloldalon Magyarországnak még ufn'sn megszállás alatt levő sarkát szabadították fel. — A helyzet komplikált. A komplikáció ugyanaz. mint már olyan sokszor... Ha előzőleg ágyútűz alá vesszük a várost, szinte harc nélkül vonulhatunk be a rommá lőtt — az égő városba. Tüzérségi előkészület nélkül alkalmasint házról házra kell harcolnunk. Szétlőni a szlovák fővárost? Felgyújtani? Nem, nem szabadi Házról házra harcolva feláldozni a vörös katonák ezreinek életét? Bjelkin vezérőrnagy mindezt inkább önmagának, mint nekünk mondotta. Utolsó kérdésére nyögésnek is beillő, mély sóhajjal válaszolt — önmagának. — Engedje meg, vezérőrnagy elvtárs, hogy kifejtsem véleményemet! — szólalt meg Gurkin gárdaőrnagy, aki békében a filozófia tanára a rosztovi egyetemen. Biztosra veszem, tudom, — így Gurkin —, hogy a városban nemcsak több a barátunk, mint az ellenségünk, de a barátunk, a szlovák nép, bátrabb is, harcosabb is, ffünl Hitler megtépázott zsoldosserege. — Azt akarja mondani, gárdaőrnagy elvtárs, hogy tüzérségi előkészület nélkül... — Igen, azt! Bielkin vezérőrnagy, hadosztályparancsnok sokáig nézte a sűrű sötétségbe burkolódzó néma várost. Má. IV. ásnap, mikor már besötétededett, Gurkin őrnaggyal a bratislavai utcákat róttuk. A várost a szovjet csapatok tüzérségi előkészítés nélkül szabadították fel. Viszonylag könnyen. — Micsoda szobor ez — kérdezte Gurkin és egy hatalmas, csúnya bronzöntvényre mutatott. — Nem tudom. Itt a közelben, valamikor, Petőfi szobra állott. Az ott fenn. a vár. A város sötét volt. De ez más sötétség volt, mint a tegnapi. A sötét utca élt. A tilalom ellenére százak voltak az utcán, ezrek, tízezrek ... Ki beszélt, ki hallgatott. Ki nevetett, ki sírt. A hallgatás is győzelmi kiáltás volt, a sírás is ujjongás. A szél a Duna túlsó oldaláról énekfoszlányokat hozott. Magyarul énekeltek. A nácik magyar foglyai énekeltek, akiket a diadalmas Vörös hadsereg az utolsó pillanatban mentett meg a hóhérkéztől. A Dunán, a Duna vizén apró fények vibráltak. — Olyan a város — mondotta Gurkin —, mint egy nagybeteg súlyos, de szerencsés, életmentő operáció után. En a nagy, sötét, csúnya bronzemléket néztem, amely olyan volt, mint a bronzba öntött sötét mult. Arra gondoltam, hogy a csúnya emlék helyén rövidesen a felszabadulás szobra fog állni, a szlovák szabadság, a szlovák jövő szobra. Es az majd felénk — Magyarország felé is meleg, baráti, testvéri, elvtársi mosollyal fog tekinteni. — Milyen szép, milyen gyönyörű lesz az élet.
