Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-18 / 91. szám, szerda

1951 április 18 UJSZG c/l J/tuvtiei-kemeeicét&L — a& élanunkásiigLemig. Tavaly május elsején Kovarik Jaroszlav, a vitkovicei olvasztár szeme csak úgy káprázott a sok széptől, amit Moszkváben látott. A pompásan feldíszített VörŐ6-tér valóban vörösben tündöklött. A moszkvaiak ellepték az utcákat, ezerszámra emelték a magasba a szabadság diadalmas lobogóit és a szocializmus élharcosainaik képeit. Sztálin elvtárs iránti lelkesedésük hatalmas tüze átragadt Kovarikra is és elmélyült benne az a hit, hogy a kommunizmusért, a békéért harcoló emberek millióinak tábora legyőzhetetlen. S az élmunkás Jaroszlav csak akkor nézett nagyot, amikor a május elsejei felvonulást egy kis pionír kezdte meg... A kis pionír a szovjethatalom erejét jelképezte, ö már a kommunizmus gyermeke — Elsősorban is a szovjetemberek jelleme érdekelt engem — mondja Kovarik elvtárs, — akiktől sokat tanulhatunk ... A szovjetember dolgos, szereti a közösséget, a munkában segítik egymást, s amikor egyikük sikert ér el, az valamennyiök sikere és öröme... — Sztálingrád romokban hevert, ezrek a földalatti viskókban laktak s a szovjetemberek a harcok után először mégis a boldogabb életet biztosító üzemek építésébe kezdtek ... Voltunk az új traktorgyárban is, melynek egyik felében öntenek s az üzem másik végén pedig a kész traktor kerül ki. — Olvasztárokkal beszéltem a moszkvai „Sarló és kalapács"-üzemben. Itt az olvasztár félórával a műszak kezdete előtt jön be az üzembe és munkatársaival részletesen megbeszéli az aznapi feladatokat. Majd a kemencét ellenőrzi. A kollektív olyan, mint egy kéz. Közöttük becsületesség uralkodik. Nem irigyek egymásra. Náluk eleven, élő a munkaverseny... S a munka után a kultúra és a pihenés otthonaiba mennek, ahol vitákat folytatnak és kicserélik egymás között tapasztalataikat. És senki sem tartja meg magának a saját „művészetét", hnem terjeszti a széles tömegek között Csak így érhettek el nagy sikereket a gyorsolvasztás terén s a sztahanovista Martin-kemencétől kiindi lt mozgalom az üzemet sztahanovista üzemmé fejlesztette ... Kovarik elvtárs rövid idő alatt Is sokat tanult a Szovjetunióban. Amikor visszajött, szovjetmódra kezdett adagolni. Azelőtt először ócskavasat, utána meszet, ócskavasat raktak be s utoljára a nyersvasat. A kemence így lehűlt. Hosszú ideig tartott a felhevítése. Most pedig kevés ócskavasat raknak be először, majd meszet, nyersvasat s a végén adagolják a maradék ócskavasat. Ezzel a módszerrel háromnegyed órával megrövidítette az olvasztás idejét. Hamarosan Hrivnyák és Priecsko elvtársa* is így kpzdtek dolgozni - vitkovio régi acé',gyárban. Az egyes számú kemencénél három váltásban Kovarik, Hrivnyák és Priecs. ko elvtársak csoportjai váltják egymást. Az egyes Martin-kemence élmunkáskemence s a régi acélgyár élmunkásüzem lett. Hogyan sikerült ez? Mivel érdemelte ki Kovarik elvtárs, hogy a Szovjetunióba mehetett? Csupa kérdés! S az elvtársaktól érdekes feleleteket kapunk rájuk. — Az elmúlt év februárjában, — kezdi Kovarik elvtárs, a harmincnyolc éves olvasztár — Borisz Polevojnak a „Egy sztálingrádi munkás élete" című könyvét olvastuk, amely Kuzimov olvasztárról szól. Kuzimov elvtárs hazatérve a frontról, otthon romokban talált mindent. Kuzimov viszszamegy a rég< munkahelyére, az acélgyárba, ahol csupa ifjúmunkást talál, akik már túlhaladták az ő régi eredményeit. Ez gondolkodóba ejtette és munkaidő után alaposain tanulmányozni kezdte az acél gyártásának folyamatát. — Ez a tett is példaképül szolgál nekünk, hogy Kuzimov szerint gondolkodjunk mi is a munkánk felett, olvassunk, tanuljunk, hogy ezáltal is tökéletesítsük a termelési folyamatot. — Egy napon Kuzimov elvtárs — mondja lelkesen Kovarik olvasztár, — jóval előbb jött be a munkába, előkészítette az ócskavasat, a kemencét és túlteljesítette az ifjú olvasztárok rekordját ... — Szakra! Ez az ember is csontból húsból van és szintén átélte a háborút! Bizonyosan okai voltak rá, hogy miért cselekedett így! — tört ki Kovarik lelkeden — s mindez a Szovjetunió nagyszámú építkezéseiből fakad ... mondottam akkor 6 én is az ő példája alapján kezdtem dolgozni ... — S éppen ez időben Veszelý olvas'ztár, a kladnói acélművek dolgozója rekordteljesítményt ért el. Az olkemencére, váltásról váltásra terjedt ... A műszakiak, a mesterek es az olvasztárok rendszeres értekezleteket kezdtek tartani. — Győzött az erős akarat! — teszi hozzá Hrivnyák Gábor, az 56 esztendős olvasztár — s így lett a mi régi acélgyárunk élmunkásüzem ... — S ma már vígan, kedvvel megy a munka! — mondja mosolyogva Kovarik elvtárs. Priecsko Péter olvasztár. vasztást öt és fél óra alatt végezte el. Ez már gyorolvasztás volt! Majd versenyre hívott bennünket. Elfogadtuk. És március 17-én új rekordot állítottam fel. öt óra huszonöt perces idővel. Nagy harc volt ez a percekkel! Munkatársaim becsületesen segítettek. S ennél az olvasztásnál használtam először a köztársaságban oxigént. Ez a gyorsolvasztás egyik titka. — Azután és adtam ki versenykihívást. Nálunk Hrivnyák elvtárs öt óra alatt olvasztott, majd az opavai Volný olvasztár négy óra és ötperces idővel kivételes eredményt ért el.. Kifejlődött a verseny. Kovarik elvtárs ekkor mint az acélolvasztásnál az oxigén használatának első kezdeményezője — érdemelte ki azt a nagy megtiszteltetést, hogy a Az 1951. év újabb fordulatot hozott. A vitkovicei olvasztárokba is még jobban beléjük rögződött az ötéves terv jelentősége s időelőtti teljesítésének szükségessége. A májusi nagy ünnepnapok tiszteletére felajánlották, hogy május elsejéig 3000 tonnával több acélt adnak. Ezt már túl is teljej sítették és újabb két százalékkal emelték tervüket... A prágai békekongresszus tovább fokozta harci kedvüket s újabb távlatokat nyitott meg előttük. — A mi termelésünk állandóan emelkedik! — mondja Hrivnyák elvtárs. A kongresszus után ellátogatott az üzembe a szovjetküldöttség egy tagja, Szurkov elvtárs Kovarik elvtárssal is beszélgetett. Hogyan hatott rá a szovjetíróval folytatott beszélgetés? —Meglepett — mondja Kovarik, — hogy Szurkov elvtárs tökéletesen ismeri ar üzemek jellegét. Csak ilyen író, aki ismeri a munkások étetét, a termeléssel összefüggő szakkérdéseket, alkothat értékes műveket, ö is iagzolta, hogy a szovjetírók együtt élnek a néppel és csak ilyen írók gazdagíthatják a szocialista irodalmat. Priecsko Péter, az egyes számú kemence harmadik munkacsoportjának vezetője. Szlovák ember. 1945-ben jött Oszträvába. Nem is látszanak meg rajta a mult keserves gondjai. Csupa életerő sugárzik belőle. Azelőtt a hegyek közé rejtett kis falucskában, Čierna pri Čadci-ban élt, apjával együtt „hegyi módra" 10 öl földecskét műveltek. — Az én gyermekeim már jól élnek — mondja nagy örömmel. — Azelőtt mi nem is tudtuk, hogy miért dolgozunk, állandóan nyomorogtunk. Hogy örültünk, amikor ötven fillérért kenyérkét vehettünk, úgy ízlett az. mintha méz lett volna... Krumpli volt ebédre, vacsorára,, húst csak ünnepnapokon láttunk ... — Ma. pedig — veti közbe Kovánk Kovarik Jaroszlav, a Szovjetunióban járt osztravai olvasztár. tavalyi Május elsejét Moszkvában ünnepelhette m^g. De nem ment ám minden nehézség nélkül. Az oxigén használata újszerű munka volt. A legtöbben idegenkedtek tőle. S ehhez még az is hozzájárult, hogy Kovarik ebben a szakmában a legfiatalabb volt az üzemben. Akkor csak két éve dolgozott mint olvasztár. Amikor visszajött a Szovjetunióból, sokat beszélt munkatársainak a szovjet emberekről, olvasztárokról, akik oly merész kezdeményezéssel érnek el gyorsólvasztást... — Eleinte mindnyájan ellenünk voltak. sokszor még nevettek is rajtunk. Bizalmatlanok voltak az újszerű munka iránt. Nem szavakkal, hanem munkával kellett őket meggyőznünk. S amikor Hrivnyák elvtárs kétszer egymásután ért el gyoreolvasztást, a többiek irigykedtek ránk, hogy ezt csináljuk s hogy kemencénk élmunkás kemence lett. S ekkor a többiek is belekapcsolódtak, a verseny kemencéről elvtárs — a szabadpiacon vásárolunk, libákat eszünk, amelyeket azelőtt csak mások udvarán láttunk röpködni és gágogni... Priecsko elvtárs boldog, hogy olvasztár lett s hogy a legjobbak közé küzdötte fel magát. S már előre örül annak, hogy rövidesen olyan lakást szerez, ahol nagyobb kertje is lesz és elültethet benne 100—150 fácshát, amelyeket a nehéz munka után gondosan ápolhat, olthat... Priecsko Péter együtt él, lélekzik a kemencével. Figyel minden apróságra. Szorgalma átragadt munkatársaira Í6. Olvasztott már négy és fél óra alatt is. Ez évben a legjobb eredménye 5 óra 5 perc. Amikor látta, hogy jó ócskavasuk ván, azonnal figyelmeztette segédeit, hogy gyorsolvasztásra van reményük és jobb munkára ösztönözte a darusokat, hogy gyorsabban végezzék a berakást. Megfigyelte azt is, hol fog jobban a kemence s hol gyengébben, mert oda kevesebb ócskavasat kell Pedig mi szívesen járunk moziba... Az öregebb elvtársak emlékeznek még arra, hogy a tőkésrendszer idején városunkban két mozihelyiség volt. Itt játszották a burzsoá „fiiművészet" selejtes, félrevezető darabjait. Elszomorodva kell megállapítanunk azt, hogy ma, amikor értékes, haladószellemü, oktató és ismeretterjesztő filmjeink . vannak, csak egy mozink van és ez \ bizony az érdeklődők nagy száma mellett igen kevés. És még egy hiba mutatkozik. | Nem állíthatjuk azt, hogy jelenlegi mozink neiji szép és nem tiszta. Csak igen kicsi és rengeteg szék van benne összezsúfolva, a helyrejutás rendkívül nehéz és körülményes. Amikor végre a közönség a moziban elfoglalja a helyét és megkezdődik a filmelőadás, félóra múlva óriási a meleg, az emberek izzadnak, a ruha egyhamar csuiomvizes és rátapad a testre, mivel szellőzés nem létezik. A nagyszerű szórakozásban és az ismeretterjesztő előadásban így a dolgozónak rendszerint nincs zavartalan öröme, sőt ellenkezőleg, kénytelen káromkodni. Ez még csak hagyján a hidegebb időszakban. De nyároň olyan őrült meleg van itt, hogy az már kibírhatatlan. Ez bizony sok embert közülünk elriaszt a mozilátogatástól. Pedig mi szívesen járunk moziba, szeretjük a szép filmeket és igazán nagyon örülünk, ha jegyet is sikerül szerezni. Tény az, hogy amikor az embernek végre sikerül egyszer jegyet kapnia és tolakodás, furakodás után bejutnia a moziba, akkor 2 óra múlva mosogatórongyként kerül haza és egy jó darabig még a mozifelé vezető utat is elkerüli. Pedig ezen állapot megszüntetésére tenni kellene valamit, mert a filmelőadások nagyban elősegítik tanulásunkat, előrehaladásunkat. Szeretnőnk, ha az illetékes hatóságok valami intézkedést foganatosítanának annak érdekében, hogy ez az állapot városunkban megszűnjön, hogy ez a hiba is orvoslást nyerjen. HOLCZER LASZLÔ munkáslevelező, Komárom. Közeledik május elseje A munka harcos ünnepe áll előttünk. Az idei május elseje nagyjelentőségű a békéért, a társadalom haladásáért, a szocializmusért folytatott harcban. Ez a nap a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napja, kifejezi egységét a háborús uszítók ellen- folytatott küzdelemben. Ez a nap figyelmeztetés az imperialistáknak, figyelmeztetés arra, hogy mi dolgozók egységesen szembeszállunk gaz terveikkel. Mi megvédjük s győzelemre viszszük a munkásosztály ügyét, ml munkánkkal ott állunk a még kizsákmányolt népek oldalán. Ezt az elszántságot semmiféle atombombafenyegetés, semmiféle Eisenhower nem tudja letörni. Trumanék és Churchillék szövetkezhetnek Titóval, Francoval, a volt náci tábornokok tucatjaival, de a ml harcos egységünket, hitünket széttörni nem tudják. Május elsején büszkén emlékezünk meg útmutatóinkról, a hatalmas Szovjetunió dolgozóiról, akik az egész világ dolgozóinak a legragyogóbb példát szolgáltatják. A szovjet dolgozóknak milliói állnak az igazságosabb, jobb világért, a béke megteremtéséért folytatott harc első soraiban. A szovjet dolgozók milliói szívükben hordják a marx-lenini eszméket, Lenin elvtárs hatalmas tanítványával, Sztálin elvtárssal élükön építik a kommunizmust. A szovjet dolgozók mintaképül szolgálnak a világ valamennyi dolgozóiának, mert ők voltak azok, akik a történelem folyamán elsőízben megdöntötték a kapitalista kizsákmányoló rendszert és akik megalkották a munkások és parasztok szocialista társadalmi rendszerét, akik egy elmaradt agrárországból hatalmas ipari országot építettek, akik megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását. A Szovjetunió megmutatta hatalmas erejét a Nagy Honvédő Háború idején is, amikor legyőzte a fasiszta betolakodót, felszabadította az elnyomott országok egész sorát és megnyitotta számukra a békés fejlődés, a szocializmus útját. A szovjet nép ma a világbéke fenntartásának legerősebb védőbástyája Szocializmust építő népi demokratikus orsiágunkban ma már mi is szabadon ünnepelhetjük május 1 -ét. Ez a nap szemle lesz nálunk. Szemle az elért eredmények fölött. Annak tudatában fogunk felvonulni, hogy a mi életünk azóta, amióta a szovjet hadsereg felszabadított minket, óriási fejlődésnek indult, hogy eddig soha nem látott eredményeket értünk el életünk minden területén. Cj gyárak, új üzemek, új ipari központok, új iskolák, kultúrházak százai nőttek ki s a munkanélküliség ismeretlen fogatommá vált. Életszínvonalunk rohamosan emelkedett és még rohamosabban fog emelkedni. Ezen a dicső napon a többi népi demokratikus országok beszámolnak nagy eredményeikről, amelyeket a szocializmus építésében elértek. A kapitalista országok dolgozói is megünneplik május írét. De nem szabadon, hanem csendőrszuronyok alatt. De ez a nap ott is a dolgozók egységét. erejét, békeakaratát fogja kifejezni. Ma már a kizsákmányolt munkásosztály a kapitalista országokban és a gyarmati népek milliói is jól tudják, hogy az ő számukra is eljön a szabad május elseje. Ezen a napon mi mindannyian megemlékezünk azokról, akik harcolnak szabadságukért, a hős koreai népről amely a kínai önkéntesekkel vállvetve védi országát az amerikai betolakodók támadása ellen, megemlékezünk Vietnam népéről, amely hosszú évek óta nehéz, de dicsőséges harcot folytat országa felszabadításért a francia kizsákmányolók ellen, megemlékezünk a többi szabadságharcos milliókról is. És megemlékezünk a hatalmas Kína népéről, amely boldogan és szabadon ép:ti országát. Az a kínai nép, amely évszázadokon át nyögte az idegen kapitalista hatalmak kizsákmányolását, kivívta függetlenségét és szabadságát s ma szoros szövetségben a hatalmas Szovjetunióval, egységben a szocializmust építő népi demokráciák dolgozóival és a világ valamennyi haladószellemű dolgozójával, megingathatatlanul halad előre. Május 1-én mi mindannyian arra fogunk gondolni, hogy nincs messze az az idő, amikor az egész világon megnyílik az út a szocializmus felé, amikor a munkásosztály szétzúzza az egész világon a kapitalizmus rabbilincseit. Farkas Kálmán munkáslevelező, a CSEMADOK kult. pol. iskolájának hallgatója. Meghívó a CSEMADOK bratislavai helyi csoportja saját kultúrotthonában, Vazov u. 2. szám alatt 1951 április 21-én, 18 órakor megtartandó kultúrműsorai egybekötött Lenin-békeelődására. Az ünnepi beszédet Fábry István, a KSS Központi Bizottsága magyar osztályának vezetője fogja mondani. Kérjük tagjainkat, hozzák magukkal ismerőseiket. A vezetőség. raknia. S az acél olvasztásának kezdetén oxigént fúvattak a kemencébe. Ekkor a láng még élesebben vágott át a kemencén, s az ajtóhoz közelebb húzták az ócskavasat, hogy gyorsabban olvadjon az oxigénes tűzben. Majd próbát vettek. Jó volt. Még több nyersvasat raktak be, a kemence így jobban dolgozik, jobban főz ... Bizonyos mérték után beszüntették az oxigén befúvását, hogy az olvasztott acél megnyugodjon, hogy vadsága megszűnjön. Bakala* mester ellenőrizte munkájukat. Még két próbát vettek, majd a mester elrendelte a csapolást. A szomszéd kemencék segédmunkásai is átjöttek hozzájuk segíteni. Motika János eléri segédmunkás megkezdte a csapolónyílás kiszórását... Az acél szikrázva tört ki belőle . . öt óra öt percig tartott az olvasztás! — Jó munkát végeztetek! — jelentette ki a mester. — A szovjet sztahanovistákat követjük. — mondja elégedett mosollyal Priecsko elvtárs, azzal a tudattal, hogy minden egyes gyorsolvasztás újabb, hatalmas lépést jelent a szocializmus felé. Petrőcl Bálint.