Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-13 / 61. szám, kedd

1951 március 13 U J SRI Korompa most a virágzó élet völgye Két óra feJé járt az idő. Az üzemi hangszórókban egyszerre csak felcsendült az Internacionálé. A munkáeok nemzetközi himnuszának hangjára fejeződött be az eiső váltás és a diadalmas dal még nagyobb szárnyalást adott a dolgozók építő akarásának. Igy volt ez az egész bélen. Korompa ünnepeit. A mult éhező völgye az élet virágzó völgyévé vált. A munkásvér árán kiharcolt szabadság örömteli fejlődésnek indította a korompaiak életét is. A csaknem három év alatt felépült új üzem átadási ünnepségén jelen volt Široký elvtárs is. A korompai dolgozók harminc év előtti forradalmi megmozdulásáról is megemlékeztek. — A gyárak megnyitása megszokott dologgá váll nálunk Szlovákiában, ahol nem is olyan rég a gyárak leállítása volt a megszokott doiog, — mondta Široký elvtárs. A több mint tízezerre menő ünneplő tömeg áhítattal hallgatta Široký elvtárs tanító szavait. Az ércbányák dolgozói, akiket- a múltban a kapitalisták csak a föld férgeinek tekintettek s most az építő munka élharcosai lettek, ütemesen kiáltották: Érccel teli vagonjaink, a mi atomjaink! Korompa ünnefiei s a dolgozók még most is élénken emlékeznek Široký elvtárs szavaira: — Korompa kialudt kohóival és véres áldozataival a kapitalista rendszer jelképe volt Szlovákiában... A korompai dolgozókra, de az egész kerületre nagy és felelős feladatok várnak. Ez a vidék a vas és rézérc, a nehézipar vidéke. A ti munkátoktól függ sok további ágazat sikere . . . Rajtatok múlik elvtársnők és elvtársak, hogy kitartó munkátokkal, szocialista munkaversenyetekkel az élmunkásmozgalom és a munka új formáinak kifejlesztésével Korompa a szocialista építés virágzó központjává váljék Köztársaságunkban. Kitárult a gyár kapuja. Viruló arcú munkások és munkásnők, lányok és fiúk százai hagyják el az üzemet. A hangszórók most indulókat közvetítenek. Több ifjú gitárral a kezében siet kifelé. Még próbát akarnak tartani. Este ők is fellépnek a kultúrházban. Útközben az egyik munkásnő Praznák Jozefináról beszél társnőinek, aki a színes érceket sajtoló műhelyben dolgozik. —• Tudjátok, hogy mit ért el Korabelnyiková munkamódszerének bevezetésével? Hetente egy napol' dolgozik a megtakarított anyagból! — mondja büszke hangon. A derűt terjesztő tavasz előtti enyhe napfény csillogtatja az út sarát. Tegnap eső esett. A hegyoldalak még komorak. Hiányzik rajtuk a tavasz zöldje. S ott, ahová nem ér el napsugár, hófoltok tarkítják még őket. A munkások óvatosan kerülik ki a pocsolyákat. 7tf)ol a hiba ? A „Vkus" nemzeti vállalatról még soha senki nem írt. mintha itt minden a legnagyobb rendben menne, mintha üzemünknek nem lenne semmi megoldatlan kérdése Napról napra olvassuk a napi sajtóban, hogyan fokozzák a szocialista munkaversennvel. újításokkal és munkafelaiánlásokkal az élmunkások a munka lendületét, hogyan viszik előbbre a szocializmus ügyét, hogy erősítik népi demokratikus államunkat és a béketábort. Mrnden gondolkodó ember rájön, hogy e nélkül a munkalendület nélkül a szocialista feilődés el sem kéDzelhető. Mi a Vkus nemzeti vállalat dolgozói is ennek az orszáeépítő, békét védő nagv tábornak akarunk tevékeny részesei lenni. Nem akarunk egy helyben '.opogni, vagy leghátul kullogni százszázalékos vagy százszázalékon aluli normatel iesítménvünkkel. Nálunk is vannak újítók és akadnának versenyzők is, csak éppen fel kellene őket rázni. Jó politikai felvilágosító munkával meg kell nevelni, öntudatra kell ébreszteni a munkásokat. Ezek a mi megoldatlan kérdéseink. Világos, hogv a munka megszervezésében van a hiba és csak az szolgálhat mentségül, hogy minden kezdet nehéz, md oedig kezdők vagvunk. A kezdet nehézségeit legyőzve, remélhetőleg mi is elériük többi dolgozó társaink sikeres eredményeit Bátran szembe kell néznünk az előttünk álló nehézségekkel, mert ezek azért vannak hogy leküzd jük őket. Le is fogiuk küzdeni, mert ezt akarjuk, hogv Vkus nemzeti vállalat virágozzék és népünk javát szolgálja. Sabla István, Léva. —• Azelőtt Korompáról el kellett mennünk, hogy megkeressük a kenyérre valói — mondja a 28 eves Kecskeméti Lás z4ó élmunkás, — 1948ban is Csehországban dolgoztam. Nem gondterhes arccal mondja e szavakat, mert ami utána következett, már a boldog elet derűjét üitette lelkükbe. — A februári győzelem nagy változást hozott nálunk is. Korompán új gyárat kezdtek építeni. Akkor sokan hazajöttünk s itthon kaptunk munkát ... Ha a Szovjetunió nem szabadított volna fel bennünket s a munkásosztály nem győzött voioa 1948 februárjában, a korompaialj, még mindig szanaszét élnének a Köztársaságban. — Két kicsiny gyermekem van, az egyik három éves, a másik három hónapos. örülök, hogy otthon lehetek a családom melleit és nem kell idegenbe mennem. A Párt jó úton vezet bennünket, célja az, hogy a dolgozók jól éljenek Az üzemben a munkánkért becsületesen meg is fizetnek. Többet termelünk, hogy ezzel is erősítsük a békét, hogy a levert kapitalisták soha többé fel ne támadhassanak hazánkban. Kecskeméti László pártonkívüli, amiket mondott szívből mondotta, ö is társadalmunk élharcosaival együtt harcol Pártunk irányítása mellett megszépült életünk védelméért. A munkaverseny elmélyítése jár az eszében. Az üzemben folyik a műhelyek közötti verseny, de az eredményeket nem hirdetik ki. — Ezen a téren még sokat kell javítanunk, — mondja Široký elvtárs szavaira gondolva — az üzemi tanács legközelebbi ülésén szóvá is teszem ezt, hogy a hibákat gyökerestül kiküszöböljük. Az apja hadirokkant volt, haja ősz, ujjai remegtek. Sokszor házról házra járt és kenyérdarabkákat koldult, ö, Anna, meg Eperjesen egy úri családnál szolgált.. Korompát akkor az éhezők völgyének nevezték. Az emberek élni, boldogulni akartak s a sors a tarka virágos kert helyett csak a tüskés bozótokkal teli beláthatatlan sivár mezőt adta nékik. S jött a népi demokrácia, a nagy Február, amikor a munkáskezek gyökerestől kitépték a munkás életét elcsúfító és elkeserítő bozótokat s helyükbe az új gyárak, a viruló élet alapjait rakták le. így volt Korompán is 1948 április 18-án. Akkor kezdték meg az új elektrotechnikaiüzem építését, A korompai ipartemető a mozgalmas építő munka központja lett. S ebben a gyárban kapott munkát Blostlcová Anna is, a hadirokkant lánya, aki azelőtt az u

rak szennyesét mosta, míg azok habzsolták az élet javait. Anna élmunkásnő lett. A szerelési osztályon dolgozik. S most, amikor az új üzem átadási ünnepsége volt s megünnepelték a korompai dolgozók forradalmi megmozdulásának harmincadik évfordulóját, ő mondott köszönetet a kormánynak, a Pártnak, Široký elvtársnak azért, hogy nem feledkeztek meg Szlovákia vörös Kladnójáról. — 1948 áprilisában még hihetetlen volt előttünk, hogy nálunk új üzem fog épülni — mondja az elvtá.rsnő, — de rövidesen meggyőződtünk arról, hogy ez így lesz, amikor jöttek a mérnökök, az építőmunkások s elkezdték az alapokat ásni. Široký elvtárs szavai beteljesültek s ma már az új üzemben dolgozunk. Egész munkástársadalmunkat egy cél fííti. hogy a Szovjetunió,, a Párt vezetésével harcoljunk a békéért. — A múltban az ifjúság az idősebb dolgozókkal együtt keservesen küzdött a napi falat kenyérért s most, amikor már van munkánk s jó keresetünk. újból vállvetve küzdünk együtt a szocializmusért és a békéért. Nem mondom vannak az üzemünkben még hibák, de mind leküzdhetők. Široký elvtárs tanítását követjük és hogv valamennyien, párttagok és pártonkívüliek, tevékenyebben dolgozzunk, bevezetjük a munka jobb megszervezését, hogv a régi Korompa helyéhe minél előbb kiépüljön az új, boldog Koromna Blaskó Jusztina 1947-ben került Korompára Még akkor is éhezett. Kevés volt a munka, kevés volt a kereset. — Csak 1949 februárja után javult mee a helvzetünk. amikor a dolgozók vették kezükbe a hatalmat és Szlovákia iparosításának megkezdésével mindenkinek munkalehetőséget biztosítottak. Nem kellett innen már máshová vándorolnunk. A februári győzelem nélkül nem lett volna szabadság és nem lett volna kenyér. Blaskó elvtársnő az első három munkásnő között volt, akit felvettek a MEZ-be, a mostani Februári győzelemüzembe. Három évig a szerelési osztályon dolgozott. Nemrég áthelyezték a gépek mellé. Hamar elsajátította azok kezelését. Ahogy a munka megkívánja, esztergapadon, fúró-, marógépen dolgozik. — Ha az emberben akarat van, megtanulhat mindent — mondja határozottan. — marógépen azelőtt egyszerre csak egv műveletet végeztünk. Most a gépbeállitók és a mesterek segítségével egyszerre két műveletet végzünk és kétszeresére emeltük a marógépeken a termelést. Blaskó Jusztina szemében még ott tüzel a mult keserves életének lángja, mely arra ösztönzi őt, hogy most minden erejével segítse a szocializmus építőmunkáját. Ebben talál kiutat, ebben találja meg társadalmunk boldogulását. — A férfiak munkahelyein dolgozunk. Kisebb és pontos méretű alkatrészeket gyártunk. Mi, asszonyok nagyobb figyelemmel végezzük a fúrást, a menetvágást Tapasztalom, hogy ehhez a nőknek több türelmük van, mint a fériaknak, akik munka közben rágvujtogatnak és néha el is mennek a gépektől. .. Blaskó elvtársnő kritizál Bátran mutat rá a hibákra Igv volt akkor is, amikor az új üzem átadási ünnepsége után Široký elvtárs a korompai élmunkásokkal értekezletet tartott Üzemükben mint mondotta, sokat javíthatnak még a munka szervezésén. Az anyagadás folyamatos biztosításában még hiányosságok fordulnak elő. Nem mélyítették el a munkaversenyt. Nem hirdetik ki rendszeresen a versenyeredményeket. Fokozni kell a dolgozók szakképzettségének növelését és nagyobb arányban elősegíteni az új, szocialista munkamódszerek átvételét, hogy ezzel könnyítsünk a dolgozók munkáján és lehetővé tegyük számukra nagyobb kereset elérését. — Ha a mesterek, a műszakiak, a mérnökök elsajátítják a meggyőzés helyes metódusát — mondotta az élmunkások értekezletén Široký elvtárs előtt az elsősorban nekik lesz nagy segítség, mert megkönnyíti munkájukat, a munkásoknak a szocialista munkaversenybe, az élmunkásmozgalomba való beszervezését. S most, beszélgetésünk folyamán, ahogv Blaskó elvtársnő visszaemlékezik ezekre a szavakra, elmondja, hogy mi késztette őt ennek elmondására. — Megkapott Široký elvtárs határozott és közvetlen beszéde. Široký elvtárs szavai jutottak akkor eszembe, amikor azt mondotta, hogv mindnyájunknak a magunk munkahelyével kell törődnünk. Blaskó Jusztina agitál is a munkások között. A közösség érdekét az egyéni érdek fölé helyezi. Sokszor hallják tőle a dolgozók: — A gyár, az ország a miénk, ögy kell gazdálkodnunk, mint a saját háztartásunkban". Nem szabad semminek sem kárba menni és nagyobb eredményeket kell elérnünk, mint valaha. Pártunk nem az egyesek, hanem a közösség jólétéért küzd. Ilyenkor is Široký elvtárs szavai jutnak eszébe, aki a korompai élmunkásoknak a következőket mondotta: —... a munkához való viszonynak jobbnak kell lenni, emeljük a teljesítményeket társadalmunk javára. Éppen ezt adja nekünk a népi demokratikus rendszer, hogy az egyéni boldogulást az egész társadalom boldogulásával, az életszínvonal állandó emelésével tudjuk összekötni... • Az éhezők völgye már kenyeret, jobb életet biztosít a dolgozóknak. Időközben úi elekliomosművef is épí'ettck és felújították a kohászati üzemet és az alsószalánkai bányában is a munkát Korompán. a régi ipartemető helyén virágzó ipari élet felődik ki s a harminc évvel ezelőtt hősi halált halt proletárok sírjára ültetett vörös virágok munkáshazánk. a szocializmus, a Sztálin, vezette béketábor gvőzelmét is hirdetik. Petrőci Bálint A faléiért stfeh*z maovar mOvéraiwflttesének mtm Március 13. Marcelháza. „Ha asz- I Március 16. Szentpéter. „Kecskeszonyé a gyeplő". tej". Március 17- Párkány. „Ha asszonyé Március 14. Marceüváaa. „Híibele Baiáas. mint király". Március 14. Marcelbássa. „Kecsketej". Márcŕue 15. Szentpéter. „HE aaweonyé a gyeplő". Március 16. Szentpéter. „Hübe-te Balázs, man-t király".a gyeplő". i A CSEMADOK központi titkár- f síga ú) helyiségekbe költözött címe: Bratlslavi, til Červenej Ar mády 38 %z. Telefonszám a régi , j (335- 96.) j { ' í és j V: I A Iak Sž#GÍaí?záláM egyben a kräkság ellesi kan e i jelenti Amikor hazánkban a szocializálás folyamatának meggyorsításáról beszélünk, mindig vissza kell tekintenünk és példát kell vennünk a Szovjetunióról, a vUág első szocialista államáról. A Nagy Októberi Forradalom volt a Szovjetunióban az új rendszer kezdetének fordulópontja 33 évvel ezelőtt győzött a munkások és parasztok szocialista forradalma, amely lehetővé tette az igazságos és jobb jövő kialakításét. Az orosz munkás és paraszt forradalma volt az az erő, amely megszüntette a cár és a kapitalisták kizsákmányoló hatalmát. Azóta a felszabadult munkásság és a parasztság a dolgozó értelmiséggel együt biztosan halad a Szovjetunióban a békés, szocialista fejlődés útján és ma Sztálin elvtárs vezetésével már a kommunizmust .építi. Ez az építő munka, a szovjetnépnek ez a hősies, önfeláldozó hazaszeretete álljon példaként minden, a szocialista fejlődés útjára lépett ország népe előtt. Minden lehetőségük meg van ahhoz, hogy országunkat a hatalmas Szovjetunió mintájára mi is felépítsük és felvirágoztassuk. Minden eszközünk meg van ahhoz, hogy falvainkat is olyan színvonalra emeljük, hogy dolgozóink soha többé ne érezzék a visszamaradottság vagy a kultúrátlanság nehézségeit. Ezt a munkát, ezt az építő lendületet igyekszik gátolni a falusi kulákság és a burzsoázia reakciós maradványai, a dolgozók osztályellenségei. A tőkésosztály és a falusi kulákság, mint a mult kapitalista rendszer urai, sehogysem tudnak belenyugodni a munkásosztály igazságos győzelmébe és uralmába. Igyekeznek kerékkötői lenni fejlődésünknek és ha már a dolgozók munkáját nem tudják visszatartani, legalább ők maguk igyekeznek kivonni magukat az általános, szocializmust építő munka alól, mert hiszen ők azelőtt munkához szokva nem voltak. Az ö világukban részükre mások dolgoztak és ezek munkájáért éhbért fizettek. Az osztályellenségek azt hitték, hogy az a világ végéig így marad, azaz, hogy más dolgozik és ők aratják majd le a munka gyümölcsét. Hála azonban a történelem törvényszerű fejlődésének, ez a világ már letűnt, hogy soha többé vissza ne térjen. Lehet, hogy akad még a falu dolgozói között olyan kevéssé öntudatos földmunkás, vagy kis- és középparaszt, aki elhiszi a kulák meséit. Bízunk azonban abban, hogy felvilágosító munkánk nyomán az ilyenek szemei is felnyílnak és rájönnek, hogy csak a dolgozók egysége, összetartó ereje hozhatja meg a kulákság és a burzsujmaradványok végső felszámolását és a szocializmus mielőbbi diadalát. Melyik munkás vagy felvilágosult paraszt kívánja vissza a burzsujok uralmát? Melyik munkás és paraszt az, aki szívesen hagyná magát ismét kiszolgáltatni a gyáros vagy földesúr kizsákmányolásának és kénye-kedvének ? Azt hiszem, egy sem. Világos tehát: vagy mi, vagy ők! Bátran kell előre haladnunk az új életben. A munkásosztály harcosai letiporják a régi rendszer utolsó bűnös maradványait és helyébe felépítik az új szocialista világot. Csakis így valósulhat meg a munkásság és parasztság gyönyörű holnapja, a békés szocialista jövő. Farkas Kálmán, munkáslevelező. Nagylég. A tankházi politikai szakiskoláról Mi, a kerületi szakszervezeti iskola hallgatói Tankházán négyhetes politikai szakiskolán vettünk részt. Mindnájan tudatában vágunk annak, hogy ezt az iskolázást népi demokratikus kormányunknak és Pártunk gondoskodásának köszönhetjük. Hálás köszönetünket és megelégedésünket fejezzük ki Gottwald elvtársnak, köztársaságunk elnökének, hogy a februári győzelem megvalósításá»f val megadta a teljes egyenjogúságot a dolgozó nép fiainak. Munkásbecsületünkre fogadjuk, hogy az iskolán tanultakat hazatérve munkahelyünkön és környezetünkben a legnagyobb igyekezetünkkel terjeszteni fogjuk, mert tudjuk, hogy ezzel hozzájárulunk hazánkban a szocializmus gyors felépítéséhez. Az "'iskola hallgatói nevében: Hegyi Valéria, Tankháza. Bányászifjak látogatták meg iskolánkat A régi időkben is vártak vendégeket az iskolákban., ügynevezett • »inagas« vendégeket, akik többnyire hájas főigazgatók, kenetteljes magas egyházi személyiségek vagy »jótékonvkodó« kapitalisták voltak Ilyenkor a tantestület tagjai szertartásosan felsorakoztak és a diákságot is feszes vigvázzba parancsolták. Hamis, üres hűhó volt ez, amely messze esett a mindennapi élet valóságától. Ezek a látogatók valójában nem is törődtek a diákok fejlődésével vagv gondjaival, inkább behunyták a szemüket, mint hogv meglássák a proletár gyerekek szegénységét. Ezeket a szomorú emlékeket nem árt néha felidézni, mert ez fokozottabb éberségre serkent és nem engedi, hogy mai felszabadult társadalmunkba ennek a sötét múltnak csak az árnyéka is belopódzhassék. Nekünk nincs szükségünk az ilven leereszkedő látogatásokra tele hókusz-pókuszokkal. Mi olyan látogatásokat fogadunk szívesen, mint aminők mostanában tisztelik meg iskolánkat. A napokban rozsnvóbányai bánvászifjak látogatták meg középiskolánkat. Minden szertartásosság nélkül, egyszerűen és öntudatosan közeledtek tanulóinkhoz és arról beszéltek nekik, hogy miiven büszkék, hogv hazánkban a legfontosabb munkák egyikében, a bányászszakmában dolgozhatnak. Megmagyarázták az iskolásoknak, hogn milyen döntő fontosságú egész gazdasági életünk, főleg pedig nehéziparunk fellendítésére a szén kitermelése. Egész fellépésükből ki lehetett érezni Zápotocký kormáni/elnök elvtárs igazságot kifejező szavait: »báni/ász vagt/ok, ki több nálam?!* Tanulóink őszinte, szívből fakadó örömmel fogadták a bányászifjakat és' szép kultúrműsorral szórakoztatták őket. A tantermekben együtt volt az ajnácskői, hodejovi, kostolnábaštai, feledi, füleki stb középiskolák egész tanulótársadalma. Megjelentet; a növendékek szülei, a gyári és mezőgazdaság gi munkások, a kis- és középparasztok és a haladó értelmiség képviselői, a helyi Nemzeti Bizottság, a nemzetbiztonsági szerv, stb. közintézmények tagjai is. A bányászifjak munkaedzett arcán visszatükröződött az öröm, mikor látták az egv emberként lelkesedő dolgozók összefogását és kiállását a szocializmus felépítéséért. A lelkes közönséget a bányászifjak is műsorral örvendeztették meg Előadásuk tömören szemléltette elszánt akarattól lüktető életüket a bányásziskolákban, a tárnákban és £ pihenés, a szórakozás ideje alatt. Senkit sem csábítottak szemfényvesztéssel, ellenkezőleg, öntudatos, kemény fellépésükkel megragadták és meggyőzték az ifjúságot és a felnőtteket egyaránt. Sok középiskolás ajkán hangzott el: »én is bányász leszek!« Kedves vendégeink távozásakor a megjelentek az Internacionálé hangjai mellett kemény kézszorítással váltak el tőlünk. Ez a látogatás a való életet hozta el az iskolába és ez a valóság ma szép és megnyugtató. Dr. Lóska Lajos, Csorna. Rövidesen megjelenik magyar nyelven Klement Gottwald válogatott cikkeinek és beszédeinek gyűjteménye A budapesti Szikra kiadásában soro-' dei. Most a Szikra kiadja Klement Gottzatosan jelennek meg a Kommunista Pártok vezetőinek, a baráti népi demokráciák államférfiainak cikkei és beszéwald elvtársnak, a Csehszlovák Kom^ munista Párt elnökének válogatott cikkeit és beszédeit.