Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-30 / 75. szám, péntek

\ 1951 március 30. III. évfolyam, 14. szám. A BEKE SEREGSZEMLEJE KOMAROMBAN Az esőtől terhes márciusi szél lobogva csattogtatta fejünk (elett a nemzeti színű és vörös zászlónkat, amint a Kis­Duna hídján mentünk a magyar határ felé. Mellettünk a >Sta­vobyt« munkásai meneteltek hangos énekszóval, majd a gim­názium ifjúsága és kis piros­nyakkendős úttörőink következ­tek. Elkezdett özönleni Komá­rom város lakossága is Bár las­san szemergélt az eső, minden­ki kitartóan várt magyar vendé­geinkre, akik a Nagy-Duna-híd túlsó partján már gyülekeztek. A fogadóbizottság tagjai a cseh­szlovák hídfőnél fogadták a meg­jelent magyar ijúságot. Kis út­törők és katonák sorfala között haladt aztán a menet Komárom szíve, a Május l-e tér felé. A menet élén Sztálin elvtárs ha­talmas képét vitte négy magyar elvtárs. A tömegben mellettem állt két szovjet' matróz. Mikor a menet hozzánk ért, a hatalmas kép láttán önkéntelenül levet­ték sapkájukat és egyszerre mondták »Kraszivyj«. Sztálin elvtárs képe után Gottwald és Rákosi képe következett. Utána a tatabányai bányászok egy ha­talmas vörös zászlót ho/.tik, majd megkezdődött a 450 DISz­küldött felvonulása. Utána vo­nult Komárom város ifjúsága tömege. A város utcáin hatalmas tömege. A váso utcáin hatalmas transzparensek voltak kifeszít­ve szlovák, magyar feliratokkal. Az eső szakadt, de egyre fel­harsant a »megvédjük a békét* kiáltás és a város lakóinak üd­vözlése. A rossz idő sem tudta elmozdítani az embereket az utcáról, hiszen minden a min­dennél fontosabb békéért törté­nik. A menet a Május I. térre vo­nult, ahol röviden üdvözölték magyar vendégeinket, majd át­vonultunk a járási Nemzeti Bi­zottság épületébe, ahol megkez­dődött a szlovák és magyar if­júság béketüntetése. A béke­nagygyűlést a CsISz vezetősége a Május 1. térre tervezte, ahol hatalmas dísztribünt állított fel, de a rossz idő fedél alá kény­szeritette a békenagygyűlést. Itt először a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség helyet­tes titkára, Massci Aimé francia nyelven köszöntötte a szlovák és magyar ifjúságot. Ezután Várhegyi György, a DfSz főtitkárának beszéde kö­vetkezett. Várhegyi elvtárs beszámolója után a tatabányai bányászfiata­lok egy gyönyörűen díszített vörös zászlót adtak át a CsISz­tárotut a továbbiakban megál­lapította. hogy mind a csehszlo­vák ifjúság, mind a magyar if­júság a történelem folyamán ed­dig mennyit szenvedett n német imperializmustól. Éppen ezért a Világbéke Tanács fe'. hívására követeljük Nyugat-Németország ns Japán lefegyverzését és a békeegyezmény megkötését a Találkozás a komáromi hídon. nek, melyet egy kék CsISz-zász­lóval viszonoztak. A vörös zász­lón ki volt hímezve a csehszlo­vák és magyar címer és ez a fel­írás: »Eljen a csehszlovák-ma­gyar ifjúság örök barátságai* A zászlócserét a fiatalság ki­törő lelkesedése kísérte. Ezután következett Sýkora elvtárs be­széde. Mikor a mikrofon elé lé­pett, a szlovák és a magyar if­júság lelkes ünnepléssel köszön­tötte. Sýkora elvtárs beszéde után az almásfüzitöi Timföld­gyár egv dr lgc/óia üdvözölte a békegyűlést. Nagy lelkesedéssel jöttek — n.otir.la -- bár «•;!<? 1 szenvedtek a rossz idő miatt A BEKETA LALKOZÖ HATAROZATA A békegyűlés következő pont­ja egy határozat felolvasása volt, melyet a gyűlés lelkese­déssel fogadott el. A határozat többek között a következőket tartalmazta: A csehszlovák és magyar fia­talok azért jöttek össze, hogy közösen harcoljanak a békéért A főcél most, hogy meg tudjuk akadályozni Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzését. A ha­négy nagyhatalom közölt. /•Jem feledkezünk meg arról, hogy sza­badságunkat és békénket a Vö­rös Hadseregnek, a Szr.viet­miónak köszönhetjük. A Szov­leiunió harcol most is a tegel­s'úntabban a békéért. M e.rpen 'zért kivesszük részünké'. rbbV j küzdelemből, mert ez most az emberiség, a történelem 'Cg­nagyobb ügye. A tová.joidn..an egv handlo­vat bánvásziljj köszöntött.: a kongresszust magyar nye'ven. *Biztositom a kongresszust ar­ról, hogy a béke mellett a bá­nyászok is kitartanak, a legv g sókig harcolnak.* Ezekután egy javaslatot ol­fastak fel, hogy küldjön a békegyűlés táviratot Rákosi és Gottwald elvtársaknak, ezenkívül a DIVSz-nek és a Komszomol­nak. A táviratokban hangsúlyoz­ták, hogy a békéért harcolni fo­gunk és országunkban segítünk munkásosztályunknak, hogy a szocializmust minél előbb fel­építhesse. A békegyűlés első része azzal ért véget, hogy a tatabányai 9. akna dolgozói egy szépen dí­szített albumot adtak át a hand­lovai bányászfiataloknak. Bőséges ebéd után a helybeli CsISz székházában megkezdő­dött a kultúrműsor, melyet a DIVSz központi énekkara nyi­ott meg. Majd a Merina CsISz­csoportja mutatott be egy vi­dám szlovák táncszámot. A mű­sor következő számaként a pit­va rosí DISz mutatott be szlo­vák és magyar népdalokat éa láncokat. Ezután a nyitrai gim­názium ének- és zenekara adott elő orosz és szlovák dalokat. A cultúrmüsor befejező száma a ústernyei (Csongrád megye) DISz kultúregyüttesének fonó­jelenete volt. Bemutatták, hogy i fnoóban mint énekelnek, tán* colnak, mesélnek a magyar fia­talok. Az egyik szünetben megkér­deztük Laki Lajos elvtársat, a DISz központi énekkarának tag­ját, miben látja politikai jelen­tőségét a mai találkozónak: — A világpolitikai helyzet — mondotta többek között Laki elvtárs — a béke és a háború erői harcának jegyében áll Ez a találkozó csattanó válasz az amerikai oropagandának, amely úgv akar éket verni a népi de­mokráciák közé, hogy például azt állítja, hogy a szlovák és magyar fiatalok között ellenté­tek vannak. Most meggyőződ­hetik mindenki arról, hogy ez nem igaz, sőt a legmelegebb barátság alakul ki köztünk. A következőkben azt kérdez­tük Vitéz Magda elvtársnőtől, melyek voltak a legkellemesebb élményei. -- Kellemes volt — válaszolta —, hogy a hídon kis úttörők fo­gadtak, hogy a katonák udva­riasan tisztelegtek, továbbá ai a hatalmas kitörő lelkesedés, amely a béke megvédésért töF­ténik. Ugyanott álltunk, mikor elbú­csúztunk magyar elvtársainktól, mint mikor fogadtuk őket. Ugyanúgy esett az eső is, fújt a szél. De mégis kabátjainkat kigomboltuk, melegünk lett, va­lami fűtött, egy különös érzés, a barátság. A szíveket áthatot­ta az elkövetkezendő harc tüze, amely mindnyájunk boldogsá­gáért, jövőjéért és a békéért fo­lyik. RESSL JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom