Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-28 / 73. szám, szerda

U J SZO 1951 március 614 A CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK besztercebányai kerületének kötelezettségvállalásai A CSEMADOK besztercebányai ke­rületi elnöksége ünne­pélyes keretek között megalakult Rimaszom hatban. A gyűlést Varga János kerületi titkár nyitotta meg, üd­vözölte a megjelenteket, majd átadta a szót Pathó kultúrtársnak, a CSEMADOK központi kiküldöttjének. Pathó kultúrtárs körvonalazta a CsKP Központi Bizottsága határozatai alapján a CSEMADOK helyi csoportjai­nak feladatát. Ezután megválasztották a kerületi elnökséget. Kerületi elnök Veres János, a rima­szombati helyicsoport tagja, alelnök Sinka Gyula, a losonci helyicsoport tit­kára, II. alelnök K*vács Béla, a rima­szombati helyicsoport tagja, titkár Var­ga János, a rimaszombati helyi csoport tagja, ellenőr Solymosi István, a füle­ki, Lukács Jánosné, az ipolysági és Ka­zár Zoltán, a tornaijai helyi csoport tag­jai. Választmányi tagok: Kuna István Stárnya, Orosz József Hodejov, Kovács Imre Vilke, Bakk Já­nos Nagycsalomja, Pölhös Sándor Nagycsalomja, Habán Lajos Rima­szombat. A megválasztott vezetőség a követ­kező határozatot hozta: A kerületi el­nökség határozottan állást foglal Sztálin elvtárs békenyilatkozata melielt. Leg­fontosabb feladatának tartja a békéért folyó harc állandó fokozását. A ke­rületben működő helyi csoportok mun­ját úgy irányítja, hogy működésük a békemozgalom köré csoportosuljon Mivel a kerületi titkár és a járási oktatók hathetes kultúrpolitkiai tanfo­lyamon vannak, a kerületi elnökség el­határozza, hogy minden vezetőségi tag lehetőség szerint meglátogatja a já­rásába tartozó helyi csoportokat és já­rásonként két községben előadást tart a CsKP Központi Bizottsága határoza­táról a békehar-c fokozásának érdeké­ben. Elhatározzuk továbbá járásonként egy-egy kultúrbrigád megszervezését, hogy segítségükkel megindítsuk azok­ban a községekben is a haladást, ahol ez ma még nem észlelhető. Hogy az ingadozókat is meggyőz­zük a társas termelés előnyeiről, meg­bízzuk a kerületi titkárságot, hogy jú­nius l-ig szervezzen meg minden já­rásban egy látogatást valamelyik minta Egységes Földműves Szövetkezetbe, le­hetőleg úgy, hogy a helyi csoport kul­túrbrigád kíséretében menjen. A kerületi elnökség határozatával kapcsolatban a kerületben működő já­rási oktatók kötelezik magukat, hogy járásaikban kultúrbrigádokat fognak szervezni a legjobb helyicsoportok be­vonásával. Legkésőbb június l-ig minden járás­ban megszerveznek egy kirándulást a járás legjobb EFSz-ébe és gondjuk lesz arra, hogy a kiránduló helyi cso­port kultúrműsorral ajándékozza meg az EFSz dolgozóit. A kassai, valamint a nyitrai kerületi elnökség is megalakult és a beszterce­bányai kerületéhez hasonló határozati javaslatot fogadtak el. Közöljük a kassai és a nyitrai ke­rületi elnökségbe beváiasztott kultúr­társak névsorát: Kassai kerületi elnökség: Elnök Tóth István Kassa, alelnök Stein Jenő Kassa, titkár Kovács István Kassa, II. titkár Wínkler Soma Kassa, ellenőrök: Hermei Géza Kassa, Hajdú István Királyhelmec. Választmányi tagok: Szalai László Zemplén, Strompf Jenőné Torna, Mol­nár Béla Rozsnyó, Sziranka József Sepsi, Papp Sándor Nagykapos, Szmut­kó Viktória Nagykapos, Horváth Fe­renc Krasznahorka. Nyitrai kerületi elnökség: Elnök Bábindeli Márton Nána, alel­1 nők Borsos András Izsa, titkár Nagy " János Muz^la, kultúrreferens Kender János Garamlök, ellenörök: Styevula Ilona Pográny, Tánczos István Gúta. Választmányi tagok: Pék István Zsi­gárd, Nagy Béla Garammikola, Pász­tor Gyula Žalaba, Nagy Károly Léva, Körmendi Ferenc Komárom. Ünnepi hangulat Vilkén A CSEMADOK vilkei helyicsoportját meglátogatta a CSEMADOK központi külödttje, Pathó Károly kultúrtárs. A falu dolgozói nagy érdeklődéssel siet­tek a kultúrház nagytermébe, hogy meghalgassák a kultúrtárs előadását. Az ünnepélyes gyűlés este 8 órakor az Ifjúsági Induló hangjaival kezdő­dött, amelyet a CSEMADOK helyi szer­vezetének dalárdája adott elő. Az ének­szám után Kaleta János elnök, kul­túrtárs üdvözölte a szépszámban meg­jelent dolgozókat, valamint a delegált Pathó Káorly kultúrtársat. Az üdvözlőbeszéd után a helyicso­port kultúrgárdája lépett fel haladó­szellemű versekkel és mozgalmi dalok­kal, amit a közönség lelkes tapssal fo­gadott Ezután Pathó kultúrtárs a kö­zönség nagy figyelme mellett a béke megvédésének fontosságáról beszélt, majd felhívta a magyar dolgozókat, hogy a szocialista építésbe fokozott erővel kapcsolódjanak be karöltve a szlovák dolgozókkal. Utána Koncz kultúrtárs a következő határozati javaslatot terjesztette elő: 1. A CSEMADOK vilkei helyicsoport­ja vállalja, hogy május l-ig 30 új ta­got szerez, hogy a község magyar dol­gozói kőzött a népnveleési munkát szé­lesebb keretek között végezhesse. 2. Fokozni fogjuk a békeharcot oly­formán, hogy községünk dolgozó töme­geit felsorakoztatjuk a Béke Hívei ha­talmas táborába. 3. Minden igyekezetünkkel az osz­tályharc kiélezésén fogunk dolgozni. Kultűelőadásainkkal s egyéni agitáció­val is arra törekszünk, hogy a dolgozók egységét megszilárdítsuk és felfedjük a dolgozók előtt igazi ellenségüket. Az ünnepi gyűlés a határozati javas­latot egyhangúlag elfogadta. Ezután hosszantartó, egészséges vita követke­zett, ami az éjféli órákig tartott. Szocalista kultúrává leiőre a békéért és a szocializmusért! Koncz Béla járási oktató, Losonc. Békenagygyűlés Kassán A kassai helyicsoport a Veritas nagy­termében nagysikerű békegyűlést tartott. Az RKSz zenekara a himnuszokkal nyitotta meg a nagygyűlést. Utána Dénes elvtárs, a kassai Nemzeti Bi­zottság elnöke tartotta meg beszámoló­ját. Kelet-Szlovákia hatalmas arányú építkezési tervét ismertette és rámuta­tott arra, hogy amíg az imperialisták őrülten fegyverkeznek, addig mi olyan építkezésbe kezdünk, amely túlhalad minden eddigit. Különös figyelmet ér­demel — hangsúlyozta Dénes elvtárs hogy ez a gigantikus építkezés, el­lentétben a régi rendszerrel, a Magyar Népköztársaság határán, Kelet-Szlová­kia déli részén folyik. Nekünk nincs fél­ni valónk a Magyar Népköztársaság­tól, mert nálunk a gottwaldi demokrá­cia uralkodik, Magyarországon pedig a Rákosi Mátyás vezette demokrácia biztosíték nekünk. A béke erői hatal­masak országunkban. Harcunkban a békéért egyre jobban támogat bennün­ket az ittélő magyarság is. Dicséretre­méltó a falu szocializálásának nehéz munkájában előljáró magyarajkú kis­és középparasztok harca országunk megerősítéséért a kassai kerületben. A CSEMADOK kultúregyesület tagjai kö­zött sok már az EFSz-tag is, de ezen a területen még sok a tennivaló. Dénes elvtárs a továbbiakban han­goztatta, hogy a szövetkezetek építői a béke harcosai, az amerikai demokrácia óhajtói a háború és a pusztulás hívei. Sling Ottó, Svermová, Husák, Novo­meskv és hazaáruló társaik ilyen de­mokráciát akartak a csehszlovák nép­nek is. Végül hangsúlyozta Dénes elv­társ, hogy minden ember demokráciá­hoz való viszonyának fokmérője az, hogy milyen a viszonya a Szovjetunió­vá 1. Beszédét Gottwald elvtárs szavaival fejezte be, aki a nagy Sztálinhoz és a Szovjetunióhoz való töretlen hűségre hívta fel a békenagygyűlést. A nagy­gyűlés egvhangú lelkesedéssel fogadta el a CSEMADOK előterjesztett javas­latát. A mi demokráciánk a nép igazi de­mokráciája és ezt a demokráciát meg­védjük külső és belső ellenség ellen. A Béke Világtanács Berlinben hozott ha­tározatához csatlakozunk szívvel és lélekkel mi is, a kassai kerület becsüle­tes dolgozói. Újra aláírásainkkal fog­juk bizonyítani, hogy törhetetlen az akaratunk és mindenáron megvédjük a békét. A kassai CSEMADOK helyicsoportja nyilvános békenagygyűlésén a követke­ző határozatot hozta: 1. A nagygyűlés egyhangú lelkesedés­sel fogadta Sztálin felvtársnak, a Szov­jetúnió és az egész világ dolgozói sze­retett nagy vezérének, a moszkvai Pravda munkatársának tett nyilatkoza­tát, hogy »a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek veszik kezükbe a bé­ke védelmét és mindvégig kitartanak mellette®. Nagy lelkesedéssel csatlako­zunk a Béke Világtanács Berlinben ho­zott határozatához és követeljük, hogy az öt nagyhatalom, a Szovjetúnió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok kössenek szerződést a béke meg­védésére. 2. Mélységes felháborodással ítéli el e kassai CSEMADOK helyicsoportjának rtagygyűlése Sling Ottó és Svermová ] baftdájának aljas árulását független, szabad népköztársaságunk ellen. Aljas árulásukkal dolgozó népünk vezető ere­jét, a dicső CsKP-t akarták szétverni, hogv utána eladhassák népköztársasá­gunkat az amerikai banditáknak. Az egész ország mélységes megvetéséhez csatlakozva a kassai CSEMADOK bé­kenagygyűlése is példát statuál, a ha­zaárulóknak kijáró legsúlyosabb bün­tetés kiszabását kéri az árulókra. 3 A kassai CSEMADOK a béke meg­védésére és népköztársaságunk erősítő­re és az aljas árulóknak válaszul a kö­vetkező kötelezettségeket vállalja má­jus f-re: 2000 órát dolgozik le a kul­túrház r,endbehozásánál. A kultúrház rendbehozásához szükséges anyagot sa­ját erejéből teremti elő. 4. Ijúságunk kultúrfejlődését figye­lemmel kísérve, békés életünk megvé­dése érdekében a kassai CSEMADOK helyicsoportja egyetértve a kerületi tit­kársággal, a következő javaslattal for­dul az illetékes hatóságokhoz: Szorítsa ki kormányzatunk hazánk területéről a zamba. rumba, swing és wougíwolugí amerikai giccstáncokat. Hazánknak a szocializmus építéséhez nem volt szük­sége Marshail-segélyre, mely orszá­gunk leigázását jelentette volna, nincs tehát szüksége a szabad ifjúságunk szocialista nevelését gátló amerikai giccstáncokra és a velük járó rikácsoló slágerekre sem. Nekünk van szolid, de igazán lelkesítő tánckultúránk és van­nak táncdalaink, amelyek pihenést, fél­vidulást és kellemes szórakozást nyúj­tanak. Ezen a területen példaképünk a világ békéjét szilárdan védő Szovjet­unió. Nincs tehát szükségünk az ameri­kai giccsekre, tiltsák be őket és szün­tessék be az ilyen grammofonlemezek. gyártását és elárusítását is. Felhívási Felhívjuk az ország összes dolgozóit, ifjakat, tanulókat, leányokat, asszonyo­kat és férfiakat, az állami nemzeti-vál­lalatoknál dolgozó zenészeket, a válla­latok vezetőit, a közigazgatási és tö­megszervezeteket, hogy a kassai CSE­MADOK e felhívását támogassák bé­kénk és ifjúságunk védelmére. Közös erővel takarítsuk ki ezt az amerikai szemetet is szabad és független nép­köztársaságunk területéről. Kovács István, titkár HMMM M< MM M< M W< MMMMMMHMMMMM A bratislavai magyar szülők figyelmébe! Értesítjük a helybeli magyar szülő­ket, hogy a magyar napközi otthon fo<­Iyó évi április hó elsején kezdi meg működését a volt Notre Dame-kolostor első emeletén. Palacký-utca 3. sz. alatt a magyar óvóda helyiségeiben. A napközi otthonba azon szülők he­lyezhetik el 3—6 éves gyermekeiket reggel 7 órától kezdve az esti órákig, akiknél az anya gyárban vagy irodában dolgozk, vagy ha az anva nincs alkal­mazásban, legalább 4 kiskorú gyermek van. Az anya alkalmaztatása a munka­adó bizonyítványával igazolandó. A gyermekek a napközi otthonban méltá­nyos árért ellátásban részesülnek. A gyermekek részére a naükőzi otthon helyiségeiben papucs vagy tornacipő használata kötelező. Az érdekelt szülők jelentkezzenek f. hó 28-án, szerdán délelőtt 8—1 óra között a magyar óvóda tanítónőjénél: Palacký-utca 3, első emelet. ! ö R r E EIN IRTA: MORA FERENC. A nag-y író a régi paraszti élet nyomorúságát írja meg az „urak" világa idején. Az a történet még az idei télen kez­dődött, a nagy havak idején, mikor té­li isten tovább és irgalmatlanabbul uralkodott, mint máskor. Ebben pedig senki se keresse az egy igaz istennek évszakok szerint való szétválasztását istentelen pogányok módjára, de ami igaz, igaz, másfajta kormányzata van a nyárnak is, meg a télnek is. Isten melegéről sohase beszélnek a népek, de isten hidegéről mindenek tudják, hogy az majd megveszi az embert. Szerencsére nem veszi meg. mert az embernek van magához való esze. Él is. hát hogyne élne, mégpedig több­féle módon. Van. aki szalmával fűti be a kemencét, van. aki az erdőről lopo­gat gallyat — ugyan lehet a szomszéd rőzséjéből is, mert az közelebb van. de hamarabb is kitudódik. Továbbá azt már a régi ősember is kitalálta, hogy a melegnek nagyon szökdöső természete van. ennélfogva télire szá­raz fűvel, falevéllel, mivel beduggatta a barlangja száját. Ennvit a mostani ember is tud: ő is bebörtönözi a mele­get a maga vályogbarlang iába, beta­pssztván az ablakot, mire télen semmi szükség nincs. (Ugyan nyáron is csak arrul jó, hogy a legvek legin­kább az üvegen szeretnek rezsgeni 9 ott legkönnyebb őket agvoncsapkodni a törülközővel.) Korosabb emberek azt is uzoválják, hogv Szent Mihály-nap­kor felhúzzák a csizmát és nem vetik le Szent György-napig, mert az öreg lábakban mindjárt megalszik a velő, h-h ideg éri őket. Ez azonban mosta­nában már inkább csak elmélet s az élet a tanyák közt is erősebb az elmé­letnél, sőt az egészségügyi tradíciók­nál is. Az olyan tanyán, ahol csizma csak egy pár van. de láb nyolc pár, muszáj jogaiban megrövidíteni az öreg lábak aluszékonyságra hajlandó velejét'. Vannak olyan esetek, amikor fiatalabb lábak is igényt formálnak a csizmához, amelynek közjóra kel! vi­lágítani, mint a petróleum-lámpának. Itt van például a gyerek, aki már iskolás, mégpedig harmadikos. Termet­re kicsi, de amúgy nagyfogalmú. öröm hallgatni, amikor elszavalja, hogy „tör­pét törppel" hogv osztunk, öregapó ugyan, mint afféle öregember, agga­tódzó természetű, nem tudia. hogy mi a nehézségnek kell a törpét elosztani, mikor ez nélküle is kicsike, de azért titokban ő is büszke rá. hogy ilyen nagy műveletben van része az unoká­jának. Ennélfogva maga jószántából megajánlja a gyereknek, hogy az ő csizmáját rántsa fel reggel, ha osko­lába mén. — Mert lösz röggelre olvan hó. maid möglát játok, hogv a kutvaól nem lát­szik belűle. Tán jobb is lönne a kutyát a konyhában hálatni. most még ki lő­het mönni érte. — Majd én! — ugrik föl a gyerek és hiába mondja az anyja, hogy mit mászkál ebbe a sötét éjszakába — dél­után hat óra, de január. Vízkereszt — nem lehet vele bírni. — Hagy mönjön no — szól ki az apja a dunna alul. — ü mán köny­nyebben ugrik, mint mink. A gyerek be isi játssza magával a kutyát, meg is vackol neki az ajtó mö­gött, aláteríti az apia rossz katona­köpönyegét. Mert a nyitott kéményen besodorta a szél a havat, máris csi­csog a konyha földje az ember lába alatt. — Jójcakát. Nyughass! A Nyughass nem is vakkantott egyet se egész éjszaka, hanem a gye­rek már öt órára felköhögte magát. Ugyanakkor már úgyis kelteni kellett volna, négy kilométer az iskola, ilyen kisgyereknek mégis csak távolást van az, különösen így télen, indulni kell idejében. ŕ- Ne soká szuszkolódj, oszt jól felöltözz — nyúlt ki az anva az ágyból, meggyújtani a sublóton, a gyertyavé­get. — Mondtam úgye az este, hogy mit esetlenködsz avval a kutyával? De neköd fratvj beszél az embör, most oszt kahogsz húsvétig. A gyerek álrnos volt feleselni, me­legít elt egy kis vizet a szá iában, azzal meglötykölte az arcát, a kutya alul ki­húzta a rossz köpönyeget, magára kapta nadrágnak, kabátnak, beleugrott az öregapó combtőig érő csizmáiba és ezzel jól volt öltözve. A csizma az ál­mot is kivette a szemibiil. Ügy örült neki, hogy királyfiak bizonyosan nem tudnak úgy örülni, mikor egv ezredet ajándékoz nekik az apjuk. — Mögállj mán no. hát a könyér? — lépett ki az anyja az ágyból. Két karajt vágott neki. Az egyiket ebéd­re, azt belecsusztatta a gyerek a kö­pönyegzsebbe, a másikba mindjárt be­leharapott. A küszöbről megint visszaszólította az anyja. — Nem hallod, miiven ítéletidő van odakint? Majd leszödi a szél a házrul a tetéjt. Gyere, hagy kötöm be a fe­jedöt. Leoldotta a m.aga vállárul a rossz kötöttkendőt. amiben hált és bebugyo­lálta a gyereket. Kilátott azért belüle, mert a kendő Ivukadozott volt. — No, Isten hírivei, gyerököm! A gyerek nem öriilt a kendőnek. El is határozta, higy mire beér az iskola­dűlőbe. leszedi feiéről. Ne csúfolja lánynak a többi gyerek. Hanem a csizma, az igen. Nagyon tetszett neki, ahogy' lötyög a vékony lábszárán és ahogy megbeszédesedik a konyha ragadós sarában. — Platty-platty, plattv-platty..; A esľlagok még igen molnár-sze­tnűek voltak, amint elindult a tudo­mány útján, de azért nem lehetett az utat látni, pedig sütött a hó min­denfelé. Éppen azért se út. se tarto­mány semerre. Még a fák is úgy meg­subásodtak az éjszaka, hogy azokra se lehetett ráismerni. A tanvák is egy­formák voltak a kertekkel, csak a kútágasokon tudott eligazodni, mikor a havat a szeme közé nem vágta a széLi Ha tudta volna, hogy minden kis­gyerek a tudomány vértanú ia, akinek azért kell hajnalban, a csillagok sze­mefénye mellett nekimenni a téli isten haragjának, hogy megtanuljon „törpét törppel" osztani, akkor talán elkesere­dett volna, de ő csak azt tudta, hogy mellig ér neki a hó és nagy passzió abban bukdácsolni. Jó melege is lett tőle, észre se vette, hogy a csizma nem lötyög már a lábán, mert kibélel te a hó s a kendőn is, a köpönyegen is befoltozta a lyukakat. Az út kisebb felét, az erdő széliben, két óra alatt tette meg. A nagyobban gyorsabban haladt, mert ott már utat nyomoztak neki a magaíormájú kis ernberbogarak, akik előtte haladtak azon tudományok megszerzésére, ame­lyek bizonyára élvezetesebbé teszik előttük a kanászi és béresi pályát. Az iskolába úgy gurult be, mint egy hóból gyúrt sündisznó. — Hát te, te? —• csapta össze a kézit a tanító úr. — Bújj ki hamar abbul a köpönyegből! A tanító úr nem tudta, hogy a kö­pönyeg alatt a dermedő kis testen nem tartózkodik egyébb néhány vá­szonfoszlánynál, amely régen tartha­tott igényt a fehérnemű névre. Amikor megtudta, akkor egy darabig keres­gélt a sifonérjában, de nem talált ben­ne alkalmasabbat a porköpönyegénél. Abba csavargatta a gyereket, odaül­tette egy kis székre a kályha mellé és teát itatott vele. Délután pedig, mikor hazabocsátotta a többivel, azt üzente tőle: — Anyádnak pedig mondd meg, hogyha ilyen időben mégegyszer így elereszt az iskolába, akkor agyonvá­gom. Ilyen idő pedig többször is volt még, ennélfogva az anya néhányszor elsikkasztotta a gyereket az iskolából s amikor lehetett, a tanító úr is el­sikkasztotta az iskolamulasztást. De nem lehetett mindig, mert parancs jött a felsőbbségtől, hogy a nemzeti ét nagy harcában a kultúra a legfőbb fegyverünk, stb., ennélfogva kemé­nyen kell fogni az iskolamulasztókat. Dehát hol vagyunk már ettől? Most a nyár isten uralkodik, aki megérlelte á termést es ú végrehajtók, akik be­takarítják a termést. Az egypár-csizmás tanyából huszon­kilenc libát takarítottak be a hivatalos helyre. A fehér falka idegenül tévely­gett ott a nyárfák alatt s engem is körülzsibongott, ahogy napáldoztakor odavetődtem. —• No bolondkák. no — hesseget­tem el őket, — mit akartok éntőlem? En utánam hiába jöttök, mert én nem tudlak hol hálatni benneteket. Egy rongyos fiúcska sírdogált a li­bák után. — Ki hajtotta be őket? — A végrehajtó urak. Megkérdezem a végrehajtódat, azt mondják, nyomon beszél a gyerek. — Muszáj behajtani az adót, uram — mentegetődztek. — mi lenne az országból adó nélkül? — Hát persze, hogy muszáj —• mondom, — engem is abból fizetnek, ameddig lehet. Mennyi az az adó? — Huszonkét pengő, kérem. — Nem sok arra huszonkilenc libát lefoglalni? — Nem sok — bizonyították az igazukat. — Mert az árverésig: kosz­tolni kell őket. A mai világban az ár­verés eredménye is bizonytalan. Az­tán a végrehajtási költségeket is fe­dezni kell. Erre nem szólhattam semmit. Az asszony se szól't, mikor is estetájt be­jött a libákat kiváltani. Leszámolt az asztalra tíz pengőt, tízfilléresekben, húsz filléresekben, ötvenfilléresekben, kitől mit tudott összekérin.gölni. — Tessék. A végrehajtó urak megcsóválták a fejüket. — Ez nem elég, asszony. Ez csak az adót futja, meg az árendát De van ám tizenkét pengő iskolabírság is. Hát ezzel mi lesz? Azt az átkot, ami erre következett, hallgatni is rossz volt. Le nem írha­tom, élőszóval se mondanám utána az asszonynak. A lényege az volt: — Az 'skolabírság? Hát azt majd ülje le a kölyöknek az apja, aki létre­hozta! En nem akartam, én akkor is mondtam, hogy akasztani köllene azt a szögény embört, aki gyerökkel vet­kőzik az isten ellen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom