Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-20 / 67. szám, kedd

Békeharcosok a Keletszlovákiai Téglagyárban A Keletszlovákiai Téglagyár kassai üzemében verejtékes arcú munkások negyvenfokos hőségben rakják kocsikra a száritókban a csontkemény téglákat. Néha egyik-másik kimegy egy kis időre a levegőre, de a munka ezalatt sem szünetel. A többiek egyre rakják a téglákat Száz- és százszámra kerülnek a vagonokba és aztán építkezéseinkre. Nem könnyű a téglagyári munkás élete, de hogy mennyire más a felszabadulás óta, azt csak itt, a munkások elbeszéléséből tudjuk meg. Erről a megváltozott életről beszélt Orehovszký elvtárs, a téglagyár mestere. Ezt ismétli Sala Katalin élmunkásnő, aki özvegyen két gyermekkel jól megél keresetéből. Es ezt beszélte el Bátori Imre téglakihordó, aki csoportjával egy rnűszakalatt IS—19.000 darab téglát is kihord. De a jelen és a mult közötti roppant különbségekről beszéltek valamennyien. Orehovszký, aki 22 év óta dolgozik a Keletszlovákiai Téglagyár kassai üzemében, jól ismeri a nélkülözést. — Amikor idekerültem — mondja — még egészen kis gyermek voltam. De azért fillérekért fel tudtak használni. Téglát válogattam, szemetet hordtam, stb. Es még ennek a munkának is örülni kellett A kapuk előtt minden nap tömegek álltak, olcsó volt a munkás. A munka nehezebb volt, mint most, akkor még kézzel vágták a téglát, zsákban hordták a gépbe a homokot. Azonban hiába volt minden erőfeszítés, mert egy évben csak 5—6 hónapot dolgoztunk A téglagyári munkás sohasem élt hát gondtalanul. A téli hónapok alatt eladósodott, mert hisz mindegyiknek sok gyereke volt. Ezt az adósságot nyáron, mikor megint munka akadt, lassan letörleszték. El lehet képzelni, mi maradt megélhetésre, ha férfinek 1.80 koronát, nőnek pedig 65 fillért fizettek egy órára. Szabadság nem létezett. Vagy dolgozott a munkás állandóan, megszakítás nélkül, vagy el kellett hagynia munkahelyét. A gyerekek után az állam nem fizetett semmit. Amit esetleg fel lehetne hozni, hogy már akkor is voltak üzemi lakások a munkások számára, hát ezzel is csak a munkásokat használták ki jobban. Nem hagyhatta ott az üzemet a munkás, aki itt lakott és felesége, gyermekei is szinte rabszolgái voltak a társaságnak. A társaság pedig hatalmas hasznokat vágott zsebre. Előrejutásra, tanulásra, nagyobb bérre semmi kilátás nem volt. A mesterek nem a munkások közül kerültek ki, azok is csak egyre hajszolták a dolgozókat. Szegény volt itt a nép és tudatlan. Télen, amikor otthon maradtak és nem volt pénz a háznál, fáért jártak az erdőre. — Nézze meg ugyanakkor ma ezeket a munkásokat, — folytatja Orehovszký. — Mindegyiknek biztos az állása, mert ma már télen is dolgoznak Keli a tégla, mert az építkezéseken télen át is dolgoznak. Ma mindenki gyarapodik, vásárol. Ritka az olyan ház nálunk, ahol ne lenne rádió A gyerekek után az állam segélyt utal ki és a munkásnak minden évben megérdemelt szabadság jár. — Hogy a hajcsár-mesterek helyére állhassanak, most az esti munkásiskolákon a mi embereink, a munkások tanulnak. De a megváltozott helyzet másutt is meglátszik. Ma egyremásra nyújtják be munkásaink az újítójavaslatokat. Ezeknek azelőtt nem volt sok értelme A munkás tudta, hogy egy újítással mások szájából veszi ki a falatot, viszont magának nem szerez semmit, csak a tőkés hasznát növeli. .Széles mozdulattal végigmutat Orehovszký elvtárs az újonnan épülő munkásházakon. — Ezekben a házakban már boldog és megváltozott életet élő dolgozók élnek. Scholz elvtárs, az üzíjmi pártszervezet elnöke, már idősebb munkás, ha iába egy-két ősz szál is vegyül, ö előtte úgy lebeg a mult, mint lidérces álom. — Valamikor ezt a gyárat egy Jakab nevű ember alapította. Nőtt, terjeszkedett a gyár, a tulajdonos haszna emelkedett, de vele egyenes arányban a munkások nyomora is. Egy kis száraz kenyéren éltem én is egész nap, hogy több jusson a családomnak. Ezzel a kevés élelemmel végeztem egésznapi nehéz munkámat. Hol voltunk akkor még a mai üzemi konyháktol és egyéb szociális juttatásoktól. Ezeket ki kellett harcolni. Ha voltak is közöttünk kommunisták, azok sem tudták a nyomorúságtól demoralizált tömeget megszervezni. De érezték, hogy ez így nem maradhat. Jonec elvtárs^ aki egyike a régi harcosoknak, egyszer, még az első köztársaság idejében világosan megmondotta, hogy ezek az urak, akik kihasználják a munkásokat, el fognak tűnni, mert a nép ereje elsöpri őket. Es így is lett, elsöpörtük az urakat a Vörös Hadsereg segítségével. A mult és a jelen körülmények közötti rettenetes különbségről beszél Salta Katalin is, aiki 122%-os teljesítményével lett élmunkás. Még tavaly kapta meg ezt a címet a présnél végzet kiváló teljesítménye jutalmául. Fényképét a tájékoztatásügyi megbízotti hivatal elkérte, hogy Bratislavában hirdesse a jó munka diadalát. Salla Katalin jelenlegi munkája abból áll, hogy a téglaszárítót takarítja. Amelyik szárítóból kihordták a kész téglát, azt gyorsan ki kell takarítani, hogy megint telerakhassák az új, még nedves téglákkal. Salla Katalin és a hozzá hasonlók szorgalma előre viszi, segíti a gyors munkát. Már öt éve dolgozik a kassai téglagyárban. — A mostani viszonyok között könnyebb az életem — mondja —-, mint régen, amikor pedig férjemmel együtt dolgoztunk. Most két gyerme-' ket kell eltartanom. Akkor férjemmel együtt dolgoztunk és kézi erővel kellett a téglát kivernünk a sárból. Nehezen éltünk és mondhatom' még nehezebben a magyarok alatt. — Amikor értesültem arról, hogy munkám jutalmául élmunkásnő leszek, akkor jutott eszembe először, hogy milyen megváltozott viszonyok között élünk ma. Sohasem fordult elő a múltban, hogy valaki jó munkájáért jutalomban részesült volna, nemhogy még fényképét nyilvános helyen kitették volna közszemlére. Bátori ímre fiatal ember, most 22 éves. A mult évben a legmagasabb teljesítménye 150% volt.' Feladata csoportjával együtt abból áll, hogy kihordja a még meleg téglát a kemencéből a raktárba. A csoportjában négyen dolgoznak együtt és rendes körülmények között négyen egy műszakban 3300 kész téglát hordanak ki. ök azonban ugyanezen idő alatt 18— 19.000 téglát hordtak ki. A csoDort tagjai Kalinács Imre, Szemák András, Tirdil József és maga Bátori. A maguk fiatalos lendületével és lelkesedésével derekasan nekifogtak a munkának, mint ahogyan ő mondja: — A munkások sejtik a gyárat minden módon. — Kevés az ember, kevés a munkaerő és ezért sokszor előfordul, hogy munkaidőnket meghosszabbítjuk. Másfél órát, két órát rádolgoznak, hogy ezzel is segítsék a tervek teljesítését. És ez nem csekélység, mert munkájuk talán a legnehezebbek közé tartozik. A kemencében 40—50 fok meleg van és munkájukat már reggel félnégvkor kezdik. Ugyanis az üzemben há-om műszakban dolgoznak. De, s itt megint az szavát idézzük: — A munkának meg is van az eredménye, mert 1948 óta, amióta itt dolgozom, mindent vettem, amire a háztartásomban szükségem volt, rádió van a lakásban, bőségben, nyugalomban. megelégedéssel élünk És amikor így élűnk, sokszor eszembe jut, hogy már 12 éves korom óta dolgozom és akkor senkinek sem volt semmi kifogása az ellen, hogy mint gyerek beálljak a munkába és kínlódjam. Mi {ól emlékszünk... Mint rossz emlék él bennünk az úgynevezett „régi jó világ", amikoi napról napra több munkanélküli csatangolt céltalanul. Emlékezünk a munkanélküliek tízkoronás koldús-segélyeire, melyekért hetenként kellett megalázkodva, sorba állva tolakodni és tűrnünk kellett a szelvényeket osztótisztviselők pöffeszkedő viselkedését. Volt rá ese*, mikor a városházi urak úgy döntöttek, hogy ez is kár a prolinak és le akarták dolgoztatni. Lett is rá felelet. A munkásság az akkori Klapka-téren tömörült és manifesz'ált Szlán Ede vezetésével. A rendőrség gumibotokkal támadta meg a munkásokat, a városi urak az ablakból gyönyörködtek művük sikerében. A dolgozó értelmiségnek is van mire visszaemlékezni, mert ők is gyakran nem találtak állást. Szép számban lézengtek ők is, a protekció nélküliek. Emlékszjink arra, hogy a dolgozó értelmiségünk egy részének télen hólapátolással kellett megkeresnie kenyerét. Emlékszem a ruhaáruházak kirakataira is, melyek tömve voltak szebbnél szebb ruhákkal. Barátaimmal gyakran jártunk arra, de a ruhákból egyet sem vehettünk meg, mert munkanélküliek voltunk. Emlékszem továbbá az egyik Szilveszterestére, mikor barátaimmal a Dózsa-vígadó előtt álltunk s 20 éves létünkre csak kívülről hallgathattuk a zenét, mert nem volt egy fillérünk sem. Képzeljétek el, mit éreztünk akkor. Káromkodva és szomorúan a szigetre mentünk. De nem voltunk egyedül. Ilymódon sínylődött sok-sok sorstársunk is. Erre gondolunk, amikor követeljük az áruló Slingék, Svermáék, Clementisék és társaik méltó megbüntését. Holczer László, munkáslevelező, Komárom — körzeti mőhgly. Tföol a hiba f A kérdést, hogy hol a hiba, as alábbi esetben való iában fölösleges is feltenni. Napnál világosabb, hogy ott, ahol a bürokrácia, a „papírháború" réme dúl, csakis a bürokrata hivatalnokban, a szándék nélkül vagy tudatosan kerékkötő hivatalos személyben lehet a hiba. Ugyan mit gondolhat a gútai községháza élelmezési jegyeket kiosztó tisztviselőnője, hogyan minősítik majd az ő eliárását: öntudatlannak vagy szándékosnak? Szerkesztőségünk egyenesen és kereken válaszol erre: eljárását csakis szándékosnak minősíthetjük és mindenképpen gondoskodunk róla, hogy megfelelő következményeit viselie is. Megdöbbenve vettük Molnár Géza gútai elvtársnak levelét, amelyben a következőket panaszol ia: „Tíz napja jöttem haza pártiskoláról. Azóta betegeskedem. Községünkben közben kiosztották a kenyérjegyet. Felkeltem hát betegágyamból és elmentem a községházára. hogy elhozzam én is a jegyet. Egy nyolcéves kislánnyal vagyok és nincs más. aki elhozná. Mielőtt bementem volna a jegyekért, beszóltam a Nemzeti Bizottság irodájába, hogy megnézzem, mi újság. Ott volt az akcióbizottság elnöke is, aki megkérdezte, beteg vagyok-e, hogy ilven rosszul nézek ki. Mondtam, hogv beteg vagyok és kérdésére, hogy miért nem fekszem, azt válaszoltam, hogy az élelmiszer jegyekért kellett kijön; nöm. mert nem tudtam, adják-e még? 0 azt mondta: hát persze, hogy adják. Erre bementem a jegyosztó helyiségbe és az ezzel foglalkozó hivatalnoknőt megkértem, hogy legyen szíves kiadni a jegyeket. Azt válaszolta, hogy jőj- 1 jek reggel, most nem adhatja ki, ! mert sok dolga van. Közben pedig ' semmit sem csinált. Óira megkér- • fem hát, hogy beteg vagyok, adja ki mégis a jegyeket, hogy ne kelljen újra bejönnöm. A hivatalnoknő azonban egyre erősködött, hogy a jegyeket csak reggel adja ki. Ezen már eléggé felháborodtam, de hát gondoltam mit lehet tenni, majd eljövök reggel. Még egyszer beszóltam azonban a Nemzeti Bizottság irodájába, ahol megkérdezték, hogy megvan-e már a jegyem? Mondtam: Dehogy van. reggel kell eljönnöm érte. A Nemzeti Bizottság egyik tagja erre megsajnált és azt mondta, hogy ad egy cédulát, arra majd kiadják rögtön a jegyet. Meg is írta, én bevittem a hivatalnoknőhez, aki azonban kijelentette, hogy a jegyeket nem adja ki, mert ö nem fog azért éjjel dol- , g ózni, hogy nekem jegyeket adjon. A cédulával hát úira visszamentem az előadóhoz és kérdésére átnyújtottam neki a cédulát. „Tedd el — mondtam, emlékbe, mert a hivatalnoknő erre sem adja ki a legyeket." Az előadó erre elvörösödött és velem együtt bejött a hivatalnoknőhöz. Már nem tudom, hogy mit kiabált a tisztviselőnőnek, de nagyon verte az asztalt. A nő még az előadónak is visszafeleselt, de aztán | nagymérgesen mégis kiadta a je~ | gyet. | Elvtársak, mi ez. ha nem a legI csúfabb bürokratizmus? Minden | faluban van Nemzeti Bizottság, | amelyet a nép választ, amely a i népnek felelős és amelynek Gútán f én is tagja vagyok. A hivatalnoki | kar ennek a Nemzeti Bizottságnak • a végrehajtószerve, rajta keresz| tül tartunk fenn kapcsolatot a népI pel és ezért figyelni kell viselkedéI süket és a nép kritikáját. Hiába tei szünk azonban barmit is. ha az | ilyen basáskodó személvek vissza| élnek funkcióikkal úgyhogy a nép • már fél hivatalos ügyben a község1 házára menni. Jegyezzék meg I ezek a mákvirágok, hogy megtalál| juk a bürokrácia kiküszöbölésének i mód iát. | Molnár Géza elvtársunknak tel| |esen igaza van. Az ilven kényes| kedő, úrhatnámkodó hivatalnokok t vagy hivatalnoknők nem valók né| pi demokratikus közigazgatási rendt szerünkbe. Ezek főokai annak, f hogy arra hajlamos ember az ilyen • eljárásban ne az illető bürokrata, ! hanem rendszerünk hibáiát lássa. | Melegágyai tehát a reakció rákfeT né jenek, már pedig ezeket a me| legágyakat szétverjük, a rákfenét j kiirtjuk és helyébe egészséges, J í friss vérkeringést hozunk. M. L. f Békegyűlés voSft a tornéc! Krma-gyárban A tornóci Krma-üzem dolgozói azzal válaszolnak a háborús uszítóknak és áruló támogatóiknak, hogv egységesen felemelik szavukat alias tevékenységük ellen. Március 10-én az üzem kapuja felett hatalmas zászlók lengtek, azt hirdetve. hogy ünnepélv készül. A nagy napon szépen feldíszített munkaterem várta a dolgozókat és a vendégeket. Mindenki örömmel szemlélte a valóságos kultúrteremmé átalakított munkahelyiséget, amelvben megjelentek a megbízotti hivatal képviselőjén kívül a Párt. a ROH. a kerületi és járási kiküldöttek és funkcionáriusok, a középiskola tanítói, tanulói és pionírjai, akik fölött az üzem védnökséget vállalt. Az ünnepséget Troskovics elvtárs, az üzemi tanács elnöke nyitotta meg. Az ünnepi beszédet a kerületi szaktanács kiküldötte tartotta és az élüzem diplomáját azon szavak kíséretében nyújtotta át. hogy dolgozóink soraikat még szorosabbra zárva folytassák harcukat a béke védelmében a háborús uszítók és a hazaárulók ellen. A járási pártvezetőség és a járási szaktanács nevében Lacena és Szkan elvtársak mondtak beszédet a helyiszervezetek nevében pedig Zelenkáné és Kovácsné elvtársnők üdvözölték az élüzem dolgozóit. A középiskola tanítói, tanulói és pionírjai védnöki üzemükre büszkén maguk is megfogadták, hogv kötelességüket még jobban végzik el és lelkesedéssel fogja őket eltölteni az a tudat, hogy az élüzem dolgozói éberen őrködnek a béke felett, hogy egész hazánk népe nyugodtan élhessen és egész ifjúságunk nyugodtan tanulhasson. Az üzem dolgozói úiabb fogadalmat tettek, hogy nem állnak meg a 142 százalékos teljesítménynél, hanem a termelést tovább fogják fokozni, valóra vált iák a jelszót, hogy minden munkás gazda a maga munkahelyén és szocialista hazánk építésében, a béke védelmében mindig az élen fognak harcolni. Poszpis József, munkáslevelező, Tornóc. Krma-üzem. Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért!" legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokráciáért!" legújabb számának „A Szovjetunió a népek békéjének és biztonságának őrségén" című vezércikke összefoglalja a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemrég véget ért ülésszakának eredményeit „A népek békeakarata törhetetlen!" közös cím alatt közli a lap a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által elfogadott békevédelmi törvény szövegét, Pavlenko „A munka és a béke ülésszaka" című tudósítását, valamint híreket az Olaszországban, Bulgáriában, Franciaországban. Indiában, Svédországban, Csehszlovákiában, Romániában, Németországban folyó békemozgalomról. Raoul Calas. a Francia KomtTiunisita Párt Központi Bizottságának tagja a franciaországi fasiszta terrorról és rendőri megtorlásokról ír. Marian Jaworski, a Lengyel Parasztok Kölcsönös Segélynyújtási Szövetségének főtitkára a lengyel faluban folyó kulturális és felvilágosító munkáról írt cikket. Hilding Hagberg, a Svéd Kommunista Párt elnökhelyettese a svéd nép békeharcáról és a béke erőinek megszilárdulásáról fr Svédországban. A lap kivonatosan ismerteti Dionisio Encinának, a Mexik-ji Kommunista Párt főtitkárának a Párt XI. Országos Kongresszusán elmondott beszédéi. A lap a továbbiakban közli Mohammed Dzsafar beirutl levelét Szíria és Libanon népeinek békeharcáról, valamint a jugoszláv politikai emigráns lapok szemléjét a jugoszláv népnek a Tito— Rankovics-rendsTerrel szemben növekvő ellenállásáról Egy további cikk az Indonéz Kommunista Párt „Binta-ng Merah" című folyóiratát ismerteti. Más hirek beszámolnak a Német Kommunista Párt kongresszusának munkájáról, a Brazíliai Kommunista Pártban folyó politikai oktatómunkáról, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága által a kerületi és városi bizottságok titkárai részébe indított szemináriumokról. Jan Marek „Az árulók új trükkje" című Politikai jegyzete a COMISCO legutóbbi értekezletével foglalkozik. A lap végíil tájékoztató i anyagot kőzöl a nemzetközi demokraI tikus mozgalomról. Megindult a Csehszlovákiai Rádió magyarnyelvű adása a traktorosok részére A csehszlovákiai rádió a mult szombaton megindította magyarnyelvű adását a szlovákiai magyar traktorosok kérésére. Az első előadáson Pongráczt Ferenc dunaszerdahelyi traktoros, köztársaságunk harmadik legjobb traktorosa szólt Szlovákia magyarajkú traktorosai és a traktorállomások alkalmazottaihoz. Pongrácz elvtárs beszédének nagy visszhangja volt a gépállomásokon, azért lapunk Pnográcz Ferenc beszédéi teljes egészében leközli. Kedves elvtársnők és elvtársak, traktorosok! Köztársaságunk szocialista építő munkájában, ránk traktorosokra nagy feladatok várnak. Nekünk traktorosok nak meg kell győznünk kis- és közép földműveseinket, hogv mennyivel köny nyebb a munka, ha a földek a szövet kezetekben tagosítva vannak, ha eltűn tétjük a sok barázdát, melyek eddig semmi termést sem hoztak. Gondoljunk csak arra, hogy hány barázda tűnt el egy 50—60 hektáros földön, amelyet most tagositottak. Ez a traktorosok számítása szerint kitesz majdnem több mint két hektárt. A*\ár pedig két hektáron a legegyszerűbb számítás szerint is legalább 24—25 mázsa gabona terem Igv az a föld, ami eddig kihasználatlan volt, most teremni fog és erről nekünk traktorosoknak a falvak dolgozó földműveseit meg kell győznünk. Most, hogy a csehszlovákiai rádió megkezdi magyarnyelvű traktoros műsorát, megragadom az alkalmat, hogy Idézzem szeretett köztársasági elnökünk, Klement Gottwald elvtárs szavait A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén tartott beszédében Klement Gottwald elvtárs foglalkozott falvaink életének kérdéseivej és az állami gépállomások munkájával Gottwald elvtárs rámutatott arra, hogv a mult évben Egységes Földműves Szövetkezeteink és előkészítő bizottságaink számn megkétszereződött. Ugyancsak meggyarapodott a gépállomások berendezése is. Most három szor több traktorunk és ötször több önkötöző gépünk van a gépállomásokon, mint egv évvel ezelőtt. Ezekből tehát az következik, hogy ebben az évben ránk, traktorosokra is nagyobb feladatok várnak. Éppen azért azt szeretném, hogy megnagyobbodott feladataink teljesítőben a rádió is segítsen bennünket. Azt szeretném, hogy a magyar traktoros műsorban foglalkozzanak a mi ifjú traktorosainkkal, hogy a rádió segítsen mind a mííhelvekben, mind a földeken dqígozó brigádoknak Fiatal traktorosaink mé£ nincsenek mindenütt kellően beltyakor'olva a traktorok kezelésébe és az ekék beállításába és jó I lenne, ha a rádió is figyelmeztetné őket, 1 hogy ne szégveljék megkérdezni az öregebb, tapasztaltabb traktorosokatl Kell, hogy mindegyikünk ismerje feladatait, hogy egy traktoros se valljon szégyent, mert, csak a gép ápolásával, a traktor helyes karbantartásával tudjuk elérni célunkat. Ezért kell nekünk gépeinket szakszerűen gondozni, mert jó géppel jó munkát tudunk végezni és így több termést biztosítunk köztársaságunknak A jobb termésből több iut nekünk is és köztársaságunk egész dolgozó népének . is. Ezért hallgassa minden traktoros figyelemmel a rádió magyar traktoros műsorát, hogy igv is gyarapítsa ismereteit, hogv tanuljon a legjobb traktorosok eredményeiből és újításaiból Azt hiszem, az összes traktorosok nevében beszélek, ha arra kérem a rádiót, hogv ebben a közvetítésben foglalkozzzon az állami gépállomások időszerű kérdéseivel, hogv közölie velünk, hogvan dolgoznak legjobb traktorosaink és mintaképeink, a szovjet sztahanovista traktorosok. Rá kell azonban mutatni azokra is, akik még nem tudják, mi a traktoros becsület és figyelmeztetni kell őket, hogy ne csak azért legyenek traktorosok, hogy ezzel takaródzanak, hanem végezzék becsületesen munkájukat. Ahhoz azonban, hogy a rádió feladatát teljesíteni tudja, az is szükséges, hogy mi traktorosok, írjuk meg a rádiónak. hogvan dolgozunk, mik a terveink, hogv így az egyes gépállomások a rádión keresztül közelebb kerüljenek egymáshoz. Azt szeretném, ha a gépállomásokról minden héten küldenének egy beszámolót, amit aztán, azt hiszem, a rádió közvetíteni is fog. Kedves elvtársnők és elvtársak, traktorosok! Még egyszer felhívlak benneteket, hogy a rábízott gépre mindenki úgy vigyázzon, mint a sajátjára, mert a gép népi demokratikus államunké és ezt az államot mi alkotjuk. Ha kíméljük gépünket, nagy pénzt takarítunk meg köztársaságunknak, erősítjük a béketábort és eljutunk arra az útra, mely a virágzó szocializmushoz vezet.