Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-20 / 43. szám, kedd

Világ proletárja

i egyesüljetek l j Lapunk mai számának tartalmából: ssML. •vitóÄf . ' V.I.: A C S EH SZLOVÁKIAI MAGYAR Bratislava, 1951 február 20, kedd 2 Kčs IV. évfolyam, 43. szám c/t dolgozó U felelitek. Sztálin elei á

r,f Sjuivaiva Sztálin szavai fokozzák erőnket és kitartásunkat a békeharcban Ha Sztálin elvtárs meszólal, szavain keresztül a népek lelkiismerete szól. Ha Sztálin elvtárs megszólal, szavait az agész világon mélységes figyelemmel hallgatják a dolgozó százmilliók, mert Sztálin szava a béke szava, mert Sztálin elvtárs az emberiség jobb jövőjének ielképe. Még emlékezetünkben vannak azok a szavak, amelyeket 1943. november 23-án mondott a moszkvai rádióba, amikor a német fasiszta csaoatok mélyen benn jártak a Szovjetunió területén, amikor Európa népeinek millióit stijtotta rabszolgaságba a fasiszta önkény. Sztálin elvtárs ekkor ezt mondotta: „Lesz még ünnen a mi utcánkban." Nem mondhatott többet, de a világ minden haladó, becsületesen gondolkodó embere felfievelt e szavakra, hite és bizalma megerősödött és a fasiszták lába alatt égni kezdett a föld. És valóban beköszöntött az ünnep a mi utcánkban is. Jött a sztálingrádi csata, amelv megfordította a háború kerekét és a Vörös Hadsereg dicsőséges csapatai megindultak, hogy Európa néne'nek meghozzák a szabadságot. Most is szólt Srtálin elvtárs. Szavai intő figyelmeztetést jelentenek az imperialistáknak és bátorságot, erőt és kitartást öntenek a békére vágvó emberek szívébe. Sztálin szavával a gvőzelmes szovjet nép szól és e szavak viszatükrözik azt a végtelen nyugalmat, erőt és biztonságot, amelvet a kommunizmust építő szovjet állam sugároz magából. A mi dolgozóink is meghallották Sztálin szavát, elolvasták nyilatkozatát a lapok vasárnapi kiadásaiban és íme megszólalnak, csatlakoznak Sztálin elvtárs szavaihoz. A galántai Usvit-bútorgyár dolgozói hétfőn délelőtt összüzemi röpgyűlést tartottaka, amelyen foglalkoztak Joszif Visszarionovics Sztálin elvtársnak a moszkvai Pravda szerkesztőjének adott nyilatkozatával. Az üzemi nagytermet félegyre zsúfolásig megtöltötték az üzem dolgozói, hogy meghallgassák az üzemi pártszervezet részéről meghívott felszólalók beszámolóit. Székely János, az üzemi pártszervezet elnöke nyitotta meg a röpgyűlést, rámutatva arra, hogy Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyilatkozata mily hatással volt a haladó emberiség minden tagjára s mily nagy visszhangra talált az egész világon. Ezt követőleg pontról-pontra megtárgyalták Sztálin elvtárs nyilatkozatát, majd Horváth László, elvtárs emelkedett szólásra. Beszédében rámutatott arra, hogy míg a béketábor megfeszített erővel a dolgozó emberiség életének szebbé tételén fáradozik, míg a Szovjetúnióban és a népi demokráciákban százmilliók és százmilliók szorgos keze építi a békés, szabad életet jelentő szocializmust, azalatt nyugaton a milliárdosok és miliomosok maroknyi csapata az emberiséget újabb nyomorba döntő kísérleteivel, új háború kirobbantásával akarja meghiúsítani a nemzetek békéjét és biztonságát. — A Szovjetúnióban gigantikus békeépítkezések folynak, a népi demokratikus országokban a munkások és parasztok a dol;;ozó értelmiséggel karöltve építik a szocializmust. Itt Galántán, ti galántaiak fejlesztitek, növelitek üzemeteket, amely a dolgozó nép javát van hivatva szolgálni, Zólyomban, Korompán és Szlovákia más városaiban sorra épülnek a béke művét támogató üzemek, szaporodnak falvainkban az Egységes Földműves Szövetkezetek. Ezzel mindnyájan hitet teszünk nagy törekvésünk mellett, hogy biztosítani kívánjuk minden dolgozó ember szebb jelenjét és jövőjét. A beszámolók után a galántai üsvit bútorgyár dolgozói határozatot hoztak, amelyben a következőket szögezték le: Mi, a galántai Usvit bútorgyár dolgozói összüzemi ülésünkön 1951 február 19-én megtárgyaltuk Joszif Visszar'onovics Sztálin elvtársnak a moszkvai Pravda szerkesztőjének adott nyilatkozatát. E röpgyűlésiinkön az üzemi munkásság egyöntetű megnyilatkozásával a következő határozatot hoztuk: 1 Teljes mértékben azonosítjuk magunkat a haladó emberiaség és a Béke Hívei világtábora bölcs vezetőjének minden elhangzott szavával és kötelezzük magunkat, hogy üzemünket a békeharc erős oszlopává tesszük. 2. Tudatában vagyunk annak, hogy termelő munkánkkal a béketábor akaratát segítjük elő és megakadályozzuk az imperialista tábor háborús mesterkedéseit Ezért munkánkban arra törekszünk, hogy minden tekintetben megfeleljük a ránkháruló feladatok elvégzésében. Kötelezzük magunkat arra, hogy üzemünkben a munka termelékenységét fokozzuk és a mult évhez viszonyítva összévi átlagban 110%-os eredményt fogunk elérni. Munkatermelékenységünket a májusi békeünnepségekig 5%-kal emeljük. Kötelezzük magunkat, hogy az ötéves terv harmadik évét 1951 december 20-ra teljesítjük. Fokozni kívánjuk az újítási mozgalmat üzemünkben. E tekintetben kötelezzük magunkat, hogy az újításokat üzemünkben, mint számszerüség, mind értékszerűség szempontjából 25%-kal növeljük. A nyersanyagok és egyéb termelést biztosító anyagok használatában a legnagyobb takarékosságot vezetjük be. A munka minőségét 90%-ról 95%ra emeljük, a munkából való távolmaradást, amely 1950-ben 3.8 %-ot tett ki, ebben az esztendőben 3.5%ra csökkentjük. Fokozni kívánjuk a női munkaerő bevezetését üzemünkben és ennek érdekében 1951 április 1-ig felülvizsgáljuk a munkahelyeket és ahol a- férfi munkaerőt nőivel lehet helyettesíteni, ott azt végre fogjuk hajtani. Kötelezzük magunkat, hogy az üzemünk számára előírt akkumulációt az 1951. esztendőben 5%-kal emeljük. 3. Sztálin elvtárs nyilatkozatában megállapította, hogy az ENSz a népszövetség dicstelen útjára lépett, erkölcsi tekintélyét eltemeti és önmagának széthullását pecsételi meg. Összüzemi értekezletünkön a munkásság annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ENSz, amelynek legfőbb hivatása a béke megőrzése és a nemzetek biztonságának biztosítása lenne, az amerikai háborús törekvések kifejezője lett. Ma kizárólag a Béke Hívei világmozgalma törekszik arra, hogy a világon a tartós és oszthatatlan békét biztosítsa. Az összüzemi értekezleten a munkásság annak a véleményének ad kifejezést, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezeti hivatását egyáltalában nem tölti be, s hogy a békeerők, a nemzetek biztonságának egyedüli biztosítéka, a Béke Hívei mozgalmának még fokozottabb tömörülése és összefogása, amely megfogja akadályozni az új háború kírobbannását. 4. Sztálin elvtárs szavai még nagyobb erőkifejtésre .ösztökélnek bennünket, azon leszünk, hogy még gyorsabban felépítsük az erős szocialista Csehszlovák Köztársaságot Galánta, 1951 február 19-én. Kocsis János az üzemi tanács elnöke, s. k. Székely János, ü»emi pártszervez-et ehíöfce, s. k. I fiatal traäterss Sztálin sfvfárs nyílatkszaférél Farbula Béla, a szenei gépállomás fiatal 19 éves traktoristája. Ma reggel az országúton haladt traktorjával, amikor szerkesztőségünk kocsija a galántai Usvit-bútorgyár összüzemi röpgyűlésére tartott. A fiatal traktoristával beszélgetésbe elegyedtünk. Első kérdésünkre, amelyet hozzá intéztünk, természetesen az volt, hogy hallott-e már Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyilatkozatáról. A rádióból hallotta már, volt a válasza. — Boldog megnyugvással töltött el — mondta —, hogy a béketábor nagy vezére úgy nyilatkozott, hogy a háborús uszítók minden gyűlöletes és pusztító tervei ellenére is megóvható a béke. Tizenkilencéves árva ember vagyok, elvesztettem apámat, anyámat. A háború vitte el őket, illetőleg annak súlyos következményei. Gyűlölet és felháborodás vesz rajtam erőt, amikor az újságokban vagy rádióban arról hallok, hogy a nyugati imperialisták a náci gyilkosoknak újból fegyvert adtuk a kezükbe. Én ismerem öket és tudom, hogy mit jelentettek nekünk a hitleri hordák. Gondot, nyomort, pusztulást. Munkára hajtottak bennünket s a munkáért nem fizettek. A háború a milliomosok, a semmittevők célját szolgálja csak, én dolgozó ember vagyok, építem a hazámat és a nép vezette kormányzat munkámért becsületes fizetséget ad. Tizenkilencéves vagyok s havonta 7000 koronát, sőt annál többet is keresek. Ezt a mai élefet, amelyben a munkásembert megbecsülés veszi körül Sztálin elvtársnak és a nagy szovjet népnek köszönhetjük. S mi dolgozók azt mondjuk, hogy amit Sztálin mond, az mindig a dolgozó javát szogáija s amire ő int bennünket, a szerint kell cselekednünk, mert ez az az út, amely a dolgozó nép jobb jövőjét biztosítja. Mmmü töltöttet! el Sztálin elvtárs szavai Sztálin elvtárs, mint mindig, most is a moszkvai Pravda szerkesztőjével folytatott beszélgetésében világosan kifejtette a nemzetközi helyzet mai állását. Egyenesen ujjal mutatott rá a kapitalista uszítókra, akik új borzalmas világháborúba akarják sodorni az emberiséget, öröm és megelégedettség tölt el, hogy Sztálin elvtárs bízik abban, hogy a béke fenntartható. Nyilatkozatában megállapította, hogyha a dolgozó emberiség összefog és harcol a béke ügyéért, akkor kudarcot vall az imeperialista háborús uszítók minden aknamunkája. A dolgozó nép milliói a béke után áhítoznak nemcsak nálunk, hanem a nyugati imperialista világban is. Sztálin elvtárs szavai még fokozottab békemunkára fogják serkenteni nálunk a szocializmus építésén fáradozó dolgozókat és a nyugati imperialista táborban elnyomatásban és rabságban élő milliós dolgozó tömegeket további harcra fogják ösztökélni, hogy síkra szálljanak mindaz ellen, amit a háborús uszítók maroknyi csapata akar megvalósítani, hogy a béketábor mellett való nyílt színvallással, a háborús uszítók leleplezésével megakadályozzák az emberiség megrontóinak gyilkos terveit. KVAPIL FERENC Galánta, az Wsvit-gjyár i«efflií pártszervezet titkára. Korompa a szocialista építés ós a boldog fövő jelképe A véres események teraäiwsiš ^ é¥?®rdaf©i&i HÍ, mtem gyárat nyitott mm e&iéfs Február 21-én, szerdán lesz harminc éve annak, hogy a korompai munfcftsofc, miután már nem tuiiták tovább elviselni a kapitalisták elnyomását, fellázadtak az élibérek elten, a munka leállítása ellen és a közellátásban mutatkozó rendeHenességek eHen, amelyet a korompai vaskohászati-üzem akkori vezetőségének kíméletlensége idézett elő. És mert az embertelen életfeltételek fölötti kétségbeesésükben igazságos rendezést követeltek, a csendőrök sortüze után február 21-én két munkás holtan maradt a téren, rnás.k kettő másnap hatt meg súlyos sebesülése következtében, ezerrkmü tizenhatan súlyosan és sokan könnyebben sebesültek meg. Február 18-án Korompán ismét összejöttek a dolgozók ezrei, hogy a korompai lázadásban harminc évvel ezelőtt elesett elvtársak emléke előtt meghajtsák a kegyelet zászlaját és hogy megünnpeljék azt a történelmi pillanatot, amikor a korompai vasüzem kapui ismét megnyíltak, Hogy a kizsákmányolástól mentes emberi munka boldog és örömteli otthonává legyenek. — Az ünnepségen Široký elvtárs miniszterelnökhelyettes-külügvminiszter mondott beszédet, amelyet teljes egészében az alábbiakban köztünk: ŠiroÉý elvtárs űmm beszéde Drága elvtársnők és tisztelt elvtársak! Ma munkásmozgalmunk és Csehszl. Köztársaságunk történelmének rendkívül fontos és jelentős eseményéről emlékezünk meg. Ez az esemény 30 évvel ezelőtt, mint a tőkés elnyomás,, terror és erőszak kiáltó jele, bekerült a szlovák és csehszlovák munkásosztály történelmébe. Korompa a Münchenelőtti tőkés köztársaság nyomorba döntött Szlovákiájának egyik jelképévé vált. Mi tőrtént 30 évvel ezelőtt Korompán? Harminc évvel ezlőtt, 1921 február 21-én eldördültek a csendőrpuskák és a borzalmas lövések négy halottat és számos sebesültet jelentettek. A csendőrök a Rimamurányi-Társaság urainak parancsára a népre lőttek, amely kenyeret és ellátásának biztosítását követelte. Elviselhetetlen volt itt a nyomor, a munkanélküliség és alacsony a bér. És egy évvel később, 1922 őszén Köztársaságunkban a hírhedt kapitalista Zsivnobank, amely győzött a Rimatnurányi társaság magyar urai felett, teljesen leállította a termelést a vasművekben. A gépeket leszerelték és a nyersanyagtartalékokkal együtt elszállították. Korompán elnémították a munka hangját. Harminc évvel ezelőtt került sor Korompán a munkások forradalmi megmozdulására. Arra a lázadásra, amely a csehszlovákiai proletáriátus nagy forradalmi megmozdulásának része volt, amelyből megszületett Csehszlovákia munkásosztályának harcos élosztaga, Csehszlovákia Kommunista Pártja. Erről az eseményről a felszabadított Csehszlovák Köztársaságban emlékezünk meg, ahol a dolgozó nép uralkodik a munkásosztály vezetésével és ünnepségünk egybekapcsolódik a nehéz gépipar új üzeme és a villanymű további részének ünnepélyes megnyitásával. Jobban és élessebben nem lehetett kifejezni a harminc évvel ezelőtti esmények értelmét és jelentőségét. Szükséges, hogy minden dolgozó teljes mértékben tudatosítsa és megértse a korompai munkáslázadás harminc évvel ezelőtti eseményeit és az új üzem és új villanymű mai ünnepélyes megnyitása'közti közvetlen összefüggést. Megindultan emlékezünk meg a korompai munkáslázadásról, a forradalmi munkásmozgalom tántoríthatatlan úttörőiről Szlovákiában és a Csehszlovák Köztársaságban. Korompán vasművek voltak, régi vasművek. Hosszú évekig üzemben voltak. Tulajdonosa, a Rimomurányi Táisaság, belőle gazdagodott. A munkások ezreinek kérges tenyeréből és verejtékéből gazdagodott, azoknak , a munkásoknak a verejtékéből, akiket a gyár kizsákmányolt és kiszipolyozott, akik munkájukért itt keménv. nyomorúságos megélhetést, de mégis megélhetést találtak. De egyszer az urak rájöttek arra, hogv az üzem nem rentábilis. A konkurrencia erősebb volt. Elhatározták, hogy a gyárat leállítják. Es mi lesz a munkásokkal? Családjainkkal, gyerekeinkkel? — kérdezték a munkások De a kapitalistákat nem érdekelte a munkások sorsa, öket csak a zsíros haszon érdekelte és ahol nem volt elég haszon, ott elvesztették érdeklődésüket a termelés iránt. Korompa ipari temetővé változott. Sorjában álltak le Szlovákia-szerte a gyárak. Ev mult év után és a szlovákiai dolgozók, a munkások, földművesek és az értelmiségiek keserű tapasztalaikon keresztül győződtek meg arról, hogy nincs kiút számukra a nyomorból, a tengődésből és reménynélküli valóságból, amíg a tőkés rendszer tart. Szlovákiában nem volt munka a nemkvalifikált segédmunkások számára, nem volt munka a szakmunkások számára, nem volt, munka a mérnökök számára. Ezzel szemben sok munkáink volt a végrehajtóknak, a spekulánsoknak, az aasorá soknak. Semmi. Egyáltalában semmi sem javult Szlovákia dolgozóinak helyzetén a burzsoá köztársaság évtizedei folyamán. Ellenkezőleg. Eljött a gazdasági világválság és a munkanélküliség óriási méreteket öltött. Szlovákia dolgozóinak legalább egyharmada nem rendelkezett rendes munkával, sem rendes életlehetőségekkel. Szlovákia gaadaságilag és kulturálisan reménv nélkül elmaradott. Korompa csendes, elfelejtett városkává süllyedt. Sok munkása szerteszéledt a széles világon egy darab kenyérért. A korompai vasművek kialudt kéményei a kapitalista rendszer erős vádlóivá lettek, amely kizsákmányolt munkarabszolgáinak nem tudta biztosítani még a legnyomorultabb puszta létet sem. A dicső korompai munkásfelkelést vérében fojtották el. Felújították az elnyomás, a nyomor és tengődés burzsoá „rendjét". A burzsoázia megmeneakült a csehszlovákiai munkásság forradalmi harca elől. De a burzsoáziának ez a győzelme csak ideiglenes volt. A burzsoá csendőri szerveknek sikerült elnyomni a korompai proletárok felkelését, de nem sikerült kioltani azt a forradalmi lángot, amely a leállított gyárak kialudt kéményei között csapott fel és amely a szlovákiai proletárok ezreinek és tízezreinek szívében gyulladt fel. Itt, a korompai demonstráción, valamint a további demonstrációk ezrein, a sztrájkokban és harci akciókban született meg, szilárdult és acélosodott a csehszlovákiai munkásosztály forradalmi határozottsága és vezetésével a dolgozók mindnagyobb tömegeinek, különösen a falusi szegényeknek elhatározása, kérlelhetetlen harcot folytatni az átkozott tőkésrendszer ellen, amely a dolgozóknak semmi mást nem nyújtott, mint éhséget, nyomort, elnyomást, kizsákmányolást, megalázást és golyót, elhatározása, levetni ezt a rendet, egyszer és mindenkorra lerázni a kapitalista piócákat, új proletár rendet juttatni hatalomra, megalkotni a dolgozók köztársaságát, ahol a dolgozó ember lesz az úr és a gazda, ahol szabad, alkotó munkájával jólétének alkotója lesz Ebből a forradalmi elhatározásból született Csehszlovákia Kommunista Pártja, mint a csehszlovákiai munkásosztály forradalmi élcsapata. Olyan párt születet, amely elvetette a szociáldemokrácia opportunizmusát és reformizmusát, amely szociáldemokrácia lefegyverezte a munkásosztályt és a burzsoázia kényekedvének szolgáltatta ki, s így a munkásmozgalmat a burzsoá politika uszályliordozójává tette. Olyan párt született, amely azt a célt tűzte ki, hogy az orosz bolsevikok dicsőséges nyomán vezeti Csehszlovákia proletariátusát • forradalmi harcba a burzsoá kormány megdöntéséért, Lenin és Sztálin halhatatlan tanításai szerint. Kemény harcokban edződtek meg a Kommunista Párt sorai. Vezetése alatt a munkásosztály Csehszlovákiában nagy forradalmi iskolán ment keresztül. 1929 óta a harcokban kipróbált dicsőséges Párt élén Klement Gottwald elvtárs állt. Gottwald elvtárs Lenin és Sztálin nagy tanitvár nya, vezette népünket harcba a csehszlovák burzsoázia uralma ellen, szervezte a nemzeti felszabadító küzdelmet a német fasiszta megszállók ellen és győzelemre vezette a munkásosztály igazságos ügyét. A csehszlovák dolgozó nép győzött, mert nem volt egyedül, mert országunkat a fasiszta bitorlók és megszállók uralma alól a dicsőséges és legyőzhetetlen Vörös Hadsereg szabadította fel, mert a szovjet néppel való barátságra és szövetségre támaszkodtunk és a nemzetközi munkásosztály szolidaritásra. A munkásosztály Kommunista Pártjának vezetése alatt győzött, megdöntötte a burzsoázia hatalmát, államosította a gyárakat, bányákat éa minden gazdagságot, amelyet a dolgozó nép teremtett. Igen, azoik az áldozatok, amelyeket a korompai proletariátus hozott, azok a szent áldozatok, amelyeket hosszú és kemény küzdelemben hozott Csehszlovákia forradalmi proletariátusa, nem voltak hiábavalóak. Igazságos ügyünk győzött, a dolgozó nép úrrá és gazdává lett Csehszlovák Köztársaságiunkban. Űj, jobb társadalmi rendet juttattunk uralomra, a szocializmust építjük. Az összes dolgozók boldogságáért és jólétéért dolgozunk, ifjúságunk, gyermekeink örömteli jövőjének biztosításáért. Ezért és csak ezért nincs nálunk ma mtmáah