Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-10 / 35. szám, szombat

6 U J S20 1951 február 10 Igazi arcuk A Dunán azóta nem folvott le sok Víz és a szövetkezeti tagok elhatározták, hogy áttérnek a harmadik típusra A kulák „szövetkezeti tagok"mindenféle hírecskéket terjesztettek. Az bizony úgy van. ha a kisebbek dirigálnak, a falut nvomorba döntik. Alost áttérünk a harmadik tínusú szövetkezetre. aztán mindannyian ihatunk egy pohárból De a kulákok és az okoskodók szavai dugába dőltek. A szövetkezeti tagok nagyobb része megszavazta a harmadik típusra való áttérést 1950 október elseién történt ez Csupán 80 tag nem írta alá. Természetesen a zsíros parasztok, köztük Geleta Péterrel és még egvnéhánvan. mint például Apkó János. Kollárovízkv János és még más okoskodók. De nem történt semmi bai, csupán a szövetkezet birtoka csökkent 600 hektárral. Es a kulákok megmutatták igazi arcukat Elhatározták, hogy most aztán szétverik az EFSz-t Ezzel szemben a másik oldalon a szövetkezeti tagok elhatározták hogy minden egyes kisés középföldművest megnyernek a szövetkezetbe. A harc eevre élesedett. — A szövetkezetben nem lesz semmitek. Ennetek nem lesz. csak az, amit a csajkátokba öntenek. — keringtek a kulákok rémhírei. — No és nem láttok messzebb az orrotoknál, hisz ez az egész már nem fog sokáig tartani. Akadtak olyanok, akik megijedtek. Igen. ők nem látják mi történik és nem tudják, hogy az ilven ellenségeknek, mint a kulákok, az utolsót harangozzák. Vannak olyanok is. akik mindenkit meghallgatnak, mirrdenre bólongatnak. Azt gondolják, hogy majd csak lesz valahogy. De vannak olyanok is, akik kemények, mint a sziklák Érj csak hozzá, tűz iit ki belőlük, amely a kuláknak megégeti száját A községben már sok minden történt. Az okoskodók is már megérték eztazt. — Nem és ez sokat. — En is azt mondom, nehéz a helyzet. — Nehéz, nagyon nehéz. — Nem akarnak az embernek békét hagyni. Az ördög sem ismeri ki magát bennük. A háború körül is büdösödik. — Ügy, úgy. — Jaj, jaj. Tűn i már el a szemem elől! — mondotta idegesen a gazdaasszony. — Adok én neked úgy-úgy-t. Megnehezítem én még a helyzetet. érdekes történetek JDerbetéľi Kuty.iból nem lesz szalonna — kulákból nem lesz jó szövetkezeti tag Harcban a többség megnyeréséért — No látod, hol az igazság! Az újságok is arról írnak, meg azok ott az alvégen is arról beszélnek, hogy mi nagyobb gazdák nem vagyunk a szövetkezet híve!. Nevetséges! Hát csak tegnap léptem be én a szövetkezetbe? Dehogyis, régi szövetkezeti tag vagyok már és csak jót akarok, de ők ígv rám iönnek. — Isten hozott szomszéd! Nos megválasztunk? — Csak ne tréfálkozzatok velem, hisz ez komoly dolog. — Pszt, csendesen. Csend lett a teremben, az elnök megnyitotta a gyűlést. Csak, amikor megkezdődött a szövetkezet új vezetőségének választása, lett megint hangos a terem. Többen nyugt'hniil fészkelődtek. Geleta Péter ezt már nem bírta. Felállt, végignézett az embereken és hangosan megszólalt: — Nem tesszük helyesen! — Kutató szemekkel nézett körül, hogy megállapítsa, milyen hatást keltenek szavai, maid tovább folytatta: — Mondom, helytelenül tess ük, ha a vezetőségbe olvan földműveseket választunk, akiknek 1—2 hold földjük van, vagy pedig éppen munkások. A teremben susogás, oadnyikorgás keletkezett. Geleta idegesen tördelte kezét, de azért még emeltebb hangon folytatta tovább: — Isten a tanúm, iót akarok szövetkezetünknek! Csakis iót! De nagy vezethetik szövetkezetünket olyan kis fcldmüvesek vaev munkások, akik maguk sem tudnak gazdálkodni! H-sz ők csak nagvobb gazdáknál dolgoztak a múltban. Ismerjétek be emberek, ezek nem tudnak gazdálkodni és szövetkezetet vezetni. Mi... hm ... nagyobb gazdák, tudunk gazdálkodni és tudunk dirigálni is. Az utolsó mondatok már hangos zajba fulladtak. Három szövetkezeti tag a padra ugrott és felemelte öklét. A többiek bátorítóan helyeselték tettüket. — Mit keresel köztünk? — Ki vele! — Ingyenélő! „Elszámoltam magamat" — gondolta Geleta és behúzta fejét vállai közé. Akart még ugvan valamit mondani. Azt, hogv amit mondott, nem úgy gondolta, mint ahogyan értették, de aztán iobbnak látta hallgatni. „Ismerjük mi az ilven madarakat! Ismerjük a kulákok jóságát! Köszönjük a maguk dirigálását!" — röpködtek a szavak Geleta feje körül. A kulákok tehát elszámították magukat. A vezetőségbe se Geleta, se más kulák nem került be. A szövetkezeti tagok kis- és középfcldmüveseket választottak vezetőjükké. A perbetei EFSz akkor második típusú volt, 600 taggal, meg 2.250 hektár földdel rendelkezett. A hívatlan vendég eltűnt és még má

:g is mondogatja: Boszorkány! Az ember jót akar és ő már mint a boszorkány visszavág. — Hiábavaló amit te csinálsz — mondogatta a gazdaaszonv a férjének. — Susogsz, de susogásoddal semmit sem érsz el. En már többé nem segítek neked. Eredj és írd alá a harmadik típust, ne legyél a tagok szégyene. Eleget robotoltunk már, ideie. hogy rendesen éliünk! A gazda még egy kicsit gondolkodott, összeszedte magát és elment, hogy aláírja a harmadik típusra való áttérést. Ahol olyan példás szövetkezeti asszonyok vannak, mint Orvos Ilona, Dudás Mária és Medovánszky Judit, stb. (hisz 145-en vannak) ott a falu asszonyai között gyorsan terjed a magasabb típusú szövetkezetek híre. Bizony Perbetén többször előfordult, hogy az asszony győzte meg a férfit. Embertől emberig A szövetkezeti tagok kidolgozták az őszi munkák tervét és a földek tagosítása után megkezdték a közös munkát. Mennél jobban ment a közös munka, annál jobban pukkadoztak a kulákok. Arról nem is beszélve, hogy életüket mennyire megkeserítették a kommunisták. A Párt helyiszervezetében megkezd, ték az átigazolást. A perbetei kommunisták többek között kötelezték magukat, hogy a szövetkezeti mozgalom számára megnyernek 5—10—15, sőt ínég több földművest. Kacsán János tízesbízalmi időnként beszaladt a szövetkezetbe és jelentette: — Ma már két tagot sikerült szereznem. — Hogy csinálod ezt János? — Hát hogyan csinálnám? Megmagyarázom miről van szó, megmagyarázom azt, hogy kormányunk csakis nem tudsz — Jó, jó, de így még valakit meggyőzni — Természetes, ez még nem minden. Tudjátok, én a néppel jobban tudok beszélni, mint veletek. Rámutatok nekik nehézségeikre és arra, hogy mindettől a szövetkezetben megszabadulhatnak. Megmondom, hogy a régi módon élni nem lehet, új életet kell kezdenünk. Kacsán János az őszi munkákra 30 új tagot szerzett a szövetkezetnek. A kommunisták házról házra jártak, embertől emberhez, beszéltek, meggyőztek. Ocseánás Mihály, a Párt helyiszervezetének elnöke 15 új tagot, Cservenák András tízesbizalmi pedig 10 új tagot szerzett. A funkcionáriusok tehát példát mutattak a többi kommunistáknak. Es bizony az átigazolás is meghozta a gyümölcsét. 70 új taggal jót akar, hogy minden a dolgozó pa- i növekedett a szövetkezeti tagok létrasztság érdekében történik. | száma. Aki utoljára nevet Decemberben a szövetkezeti tagok 10 istálló javításán dolgoztak, mégpedig 6 darabol szövetkezeti tagok épületeiből, hatol pedig a kulákokéból. Jakab István 24 holdas gazdának két istállója volt, amelyben nyugodtan elfért volna 30 darab szarvasmarha, de ő csak nyolcat tartott. Amikor meglepte őt a bizottság, nagyot köpött a földre és teli tüdó'veí ordította: — Nem adom, nem adom! Mégha minden ördög ellenem esküszik, akkor sem adom! Szükségem van az istállóra! — mellére vágott és futkosni kezdett. Akinek 8 darab szarvasmarhája van, nincs szüksége 30 darab befogadására alkalmas istállóra. Ez mindenki számára világos. Csupán Jakabnak nem. De a szövetkezeti tagok a kulák haragjától nem ijedtek meg. Az egyik szép napon megjelentek a kuláknál és megkezdték a munkát. Szegény Jakab meg sem moccanhatott. Hiába, — kiabálással semm*' sem lehet elérni. A bizottság Apkó Jánoshoz is ellátogatott. Egy istállója van. igaz, hogy az gyönyöiű, ki is van bútorozva. Húsz szarvasmarhát is el lehetne benne helyezni, de a kulák istállójában csak 9 marha díszeleg. — Nem, nem adom az istállómat. — védekezett o ís. — Nem vagyok ellenetek, nem vagyok a szövetkezet ellen, csak attól félek, hogy így közösen nem lesz az jó. Az én véleményem az, hogv nem volt a régi életmódban semmi hiba. No, de majd meglátom, mi fog kisülni a harmadik típusból és aztán . . Apkó János rendes ember, középparaszt, nem kell öt kényszeríteni, hogy átadja az istállóját. Csak meg kell őt győzni. Nem fordít a szövetkezetnek hátat, jár a gyűlésekre, figyel és vitázik. December közepén a szövetkezeti tagok összpontosították állatállományukat. — Hahahaha, — röhögtek a kulákok, amikor a tagok vezették a teheneiket a szövetkezetbe. — Meglátjátok egy hónap se telik bele és megdögölnek a teheneitek! És tényleg a tehenek rosszul néztek ki. De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Egy hónap múlva elhalkultak a kulákok mendemondái, mert a tehenek javulni kezdtek. A szövetkekezeti tagok gyakran járnak az istállókba, alig tudnak ráismerni állataikra. — Ez volt az enyém, vagy ez? — ilyen szavak hangzanak el a látogatások alkalmával. Az etetők csupán mosolyognak, büszkék munkájuk eredményére. Az összpontosításkor december felében a tehenek tejhozama 2.60 liter volt, két hét múlva már 3 liter és ma már 5.5 liter tejet adnak naponta. És még nyolcat kilencet is fognak adni az idén! — mondják az etetők. A közös istállóban a perbetei szövetkezeti tagok 90 szarvasmarhát és 50 lovat helyeztek el. Apkó elhatározta magát Január első felében elhatározta magát Apkó János is. Elég sokiáig tartott. Elj/irogatott a gyűlésekre, figyelt, hasonlítgatott. Bizony régóta harcolt már benne az új világ a régivel. De Apkó János leszögezte: „Elég öreg vagyok már, 50 éves ember, de tény az, hogy életemben először látom, hogy a földművesek sJjá-t maguk határoznak sorsuk felől" — mondogatta. „Az üléseken megtárgyalják a te ügyedet is, mintha az a többiek ügye is lenne. Es tényleg. Ezek az új emberek az én ügyemet is magukénak tekintik. L>ám csak, azok a tehenek, vagy pedig a baromfifarm, az egész évi tojáskontingenst teljesítette a szövetkezeti tagok helyett. A csirkéket 50 koronáért veszik. Trágyából sincs hiány, jó a termés ..." Sokat gondolkodott Apkó, de a végén rájött, hogy be kell lépni a szövetkezetbe. — Érzem, hogy jó szövetkezeti tag lesz belőlem! — mondotta röviden a szövetkezet funkcionáriusainak, amikor aláírta a harmadik típust. Még azt is hozzátette, „hogy istállómat átadom állataimmal együtt". Apkó János döntött. A dohánytermelők csoportjában iog dolgozni. És azóta nyugodt az élete és az emberek úgy isinerik őt, mint jó szövetkezeti tagot- Leányának már nem kell küzdenie az állatokkal. A postán van állásban, mint levélkéz-besítő és ez újabb jövedelmet jelent a család számára. Az emberek szeme lassan kinyílik. Olyan földművesek is, ' mint Nagy vagy Seszták, otthagyták mér régi gondolkodásmódjukat. Igen, ők is gondolkodtak, fontolgattak, de a végén rájöttek a dolog gyökerére: — Ha mindjárt húsz hektár földünk lenne is, akkor sem tudnánk azt elérni, amit a szövetkezeti tagok a harmadik típusú EFSz-ben. Nagy Ernőnek 8.5 hektár földje van. Már el is határozta, hogy belép a szövetkezetbe, de egyelőre még vár. Fülébe jutottak ugyanis a kulákoktól eredő ostoba hírek, hogy ha belép a szövetkezetbe, egyszer megfogják és jól elverik. Tervszétirás Perbete nagy község. Csaknem 5000 lakosa van- A tervfelbontás körül azért elég munka volt. Amikor azonban kész lettek vele, a faluban nyugtalanság keletkezett. Senki sem akarta aláírni az össztervet. Miért? A tervfelbontó bizottságba olyan emberek is bekerültek, akik a földműveseket mind egy zsákba hányták, anélkül, hogy figyelembe vették volna, mennyi földön gazdálkodik. hogy kisparaszt-e vagy zsírosparaszt. Sőt, mi több, a tervszétíró bizottságban olyan emberek is dolgoztak, akiknek bizony érdekük volt, hogy a zsírosparasztok ne szenvedjenek „kárt" így történt aztán, hogy a 3—4 hektáros parasztoknak 2300 liter tejet js kiírtak és az olyan nagyobbacskáknak, akiknek háromszor annyi földjük is van, csupán 1300 liter kontingenst vetettek ki. így is nézett ki aztán a tervszétírás. A falu jogosan lázadt és ekkor a kis- és középföldművesek segítségére megint csak a szövetkezeti tagok jöttek. Az EFSz vezetősége kényszerítette a bizottságot, hogy új szétírást csináljon. Ezzel aztán a kis- és középföldművesek már meg voltalt elégedve. A szerződéseket mindannyian aláírták, természetesen a kulákokat kivéve. Az EFSz megnyerte a kis- és középparasztok bizalmát — Mégis csak ezek a szövetkezeti tagok a mi embereink. Ha kell, kiállnak értünk! — hangzott a faluban. És bizony jó egynéhány kisés középparaszt belépett az EFSzbe. így például február 1-én Kollárevszky János lépett a szövetkezeti tagok sorai közé. — A kezdettől fogva azt állítottam, engem nem kell rábeszélni. Én majd figyelek és ha meggyőződök hogy jó, akkor belépek az EFSz-be. Mert én olyan ember vagyok, ha az emberek rábeszélnek valamire, akkor azt hiszem, hogy ördög van a dologban, — mondotta Kollárevszky a szövetkezetben. — Azt is megmondom nektek, hogy miért lépek be tulajdonképpen. Tetszik nekem az, hogy már nem lesznek olyan gondjaim, hogy mit hol és mikor vessek. Együtt a többiekkel becsületesen elvégzen! a munkámat. Amennyire fogunk iparkodni, olyan lesz a termésünk és aszerint fogunk keresni. Munka nélkül nem ehetünk kalácsot és én ezt helyesnek tartom. Javul a munka A szövetkezet megnyerte a kis- és középparasztság bizalmát és rokonszenvét. A párttagok a taggyűléseken kicserélték az eddigi tagtoborzás tapasztalatait. . A bizalmiak megtárgyalták a kötelezettségvállalásokat, ezek szerint felosztják a falut és mindenki a reá eső részben állandó házi agitációval 'győzi meg a még egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseket. A helyi pártszervezet az elkövetkezendő napokban arra készülődik, hogy minden egyes párttag legalább egy új tagot szerez az EFSz számára. A CsISz-tagok a február 2-án tartott évvégi gyűlésükön kötelezték magukat arra, hogy minden társukat meggyőzik arról, hogy aláírják a harmadik típusú munkamódszert és elvállalták, hogy tagjaik sorából új tagokat szereznek. Az EFSz segítségére munkabrigádokat toboroznak. A kommunisták és CsISz-tagok jó példával járnak elől a szövetkezeti tagok között. Az EFSz szorgalmasan készülődik a közgyűlésre, amelyet február 18-án tartanak meg. Folyamatban vain az állandó munkacsoportok megszervezése. Négy növénytermelési, egy zöldségtermelési, egy dohánytermelési, négy állattenyésztési, egy építészeti és egy ipari állandó munkacsoport megszervezését tervezik. A szövetkezeti tagok egyidejűleg kidolgozzák a munkanormákat is, amelyekkel részletesen megismertetik a szövetkezeti tagokat, az EFSz vezetősége és a munkacsoport vezetők, valamint a Párt bizalmijainak útján. A normák körül élénk vita folyik és a bajcsi állami birtok szakembereinek segítségével folyamatban van a termelési terv kidolgozása is. El kell szigetelni a kulákot A perbetei határ felett süvít a szél. Kilenc eke éle forgatja a sűrű, fekete földet. A síkság messziről szürkit, csak itt-ott látni tavalyi füvet. A szántást végző emberek fülükre húzzák sapkájukat. A szétágazó utak közötti darabokat, amelyeket a traktorok nem tudtak felszántani, most a perbetei szövetkezeti tagok szántogatják. Pár nap múlva készen lesznek. Minden egyes darab föld jól elő lesz készítve. És az ilyen föld nem csalia meg gazdáit. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezeti tagok elvárhatták azt. hogy a hektáronkénti földhozamot az idén a gabonaféléknél 4 a-val. a kukoricánál 7 q-val, a répánál pedig 30 a-val emelik. A tejbeszolgáltatási kötelezettségüket 5.125 literrel — a ielenlegi tehénállomány szerint — a toiásbeszolgáltatási kötelezettséget 8.000 darabbal, a marhahús kontingenst pedig 4.250 kg-al emelték. — Ha a világ két táborra van felosztva, a béke és a háború táborára, akkor a mi falunkban is ez a helyzet — mondotta valamelyik szövetkezeti tag. — Mert ezek a kulákok olyan tipikus háborús tábort képeznek. Azt gondolják, hogy majd a háború rendet teremt, hogy visszajön majd a régi élet. Igen, ők háborúra várnak, hogy megint hízhassanak a mi verejtékünkből. No, de a háborús pártiak tábora nem nagy. A mi béketáborunk — a kis- és középföldművesek tábora a szövetkezettel az élén, napról napra erősödik. A szövetkezeti tag a bjke legjobb harcosa. — Meg kell mutatni népünknek a kulákok piszkos és aljas tevékenységét. A kulák minden hájjal meg van kenve, tudja, hogy menjen az emberekre. El kell szigetelnünk a zsírosparasztokat. Nem szabad megengedni, hogy munkánkat veszélyeztessék. Ez az első feladatunk! JL759/V. Labáth Vladimír.