Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-08 / 33. szám, csütörtök

1951 február 8 U J 51© Gyűlölöm a háborút! r 1944 szeptember 22-e volt, mikor megkaptam az ötödik behívót a magyar hadseregbe. Szegénysorsban sínylődő szüleim ötödik katona fia voltam. Már két bátyám elesett a világháborúban, kettő pedig szintén katona volt. En voltam a legfiatalabb, én tartottam szegény szüleimet. És hiába volt mindez; a magyar úri hatalomnak szüksége volt rám, s még hozzám hasonló ezer, tízezer kizsákmányolt, szegénysorsú emberre. Velünk akarták megvédetni úri hatalmukat, amely akkor már omladozófélben volt. Persze, azok, akik a negyvenes években megszédülve a hitleri fasiszta világuralmi szándékoktól, azok, akik amikor Hitler megkezdte rablóháborúját, teletorokkal éltették a háborút, ezek az ú. n. 'zsírosparasztok, még mindig kihúzták magukat a bevonulási kötelezettség alól. Ezeknél elég volt egypár ezer pengő, s el volt intézve katonakötelezettségük. Az én jogos kérvényemet, — amely azt igazolta, hogy családfenntartó vagyok, a család ötödik katona fia, hogy két bátyám már elestt, kettő ' pedig odavan, — félredobták. Gondolták, menj te is ágyútölteléknek, a nagybirtokosok érdekében. Egyszóval a szegény, kizsákmányolt néptömeget ágyútölteléknek szánták levitézlett uraink. Azonban mindez hiábavaló volt, mert az a nép, amelyet megtámadtak, kiállotta a katonai helyzet legnehezebb megpróbáltatásait s utána minden erejét összeszedve, visszavár gott a fasiszta támadóknak. 1944 október elején indult velünk a szerelvény a front irányába. A fasiszta német bandák már hanyatthomlok menekültek nyugat felé. Alkalmam volt látni fejvesztett menekülésüket Dunaföldvártól egészen Kecskemétig az útvonal egész hosszában, öt-hat sor, menekülő német alakulatot, s velük együtt menekültek az er. délyi és jugoszláv német telepesek, akik még nemrég azt hirdették, hogy a német faj az egyedüli, amely hivatva van a világot vezetni. Amerre csak elvonultak, raboltak, fosztogattak, sírást, szenvedést, nyomort hagyva maguk után. A szövetségesüknek tartott magyar katonai alakulatokba egyenesen belegázoltak. Az én századomban lévő emberek nagyrészének gondolkodása világos volt: Egy puskalövést sem teszünk a magyar úri hatalom érdekében. így is történt. 1944 október 22-én, vasárnap reggel önként átmentem másodmagammal a Felszabadító Vörös Hadsereg oldalára, ahol szeretettel, öle léssel, csókkal fogadták bennünket és enni adtak. Századunk megmaradt tagjait felszereléssel együtt átadtam a Felszabad tó Hadseregnek. így kerültünk hadifogságba, majd Románián és Ukrajnán át 1944 december 18-án Sztálingrádba. Ezek a napok és hetek voltak életem legnehezebb napjai, s talán a véletlen sorsnak köszönhetem, hogy átvészeltem a háború borzalmait. Amit véghezvittem, szerencsésen és jól csináltam. 1945-től 1949-ig résztvettem a fasiszták által legjobban lerombolt Sztálingrád városának felépítésében. Ebbe a munkába minden erőmet beleadtam és szintén részem van a Vörös Október Vasgyár és a Barrikádgyártelep újjáépítésében. Most 30 éves vagyok, de az életben még mindig csak építettem. Igazán építeni és alkotni pedig csak szabadságban és békében lehet! Éppen ezért utálom és gyűlölöm a háborút, melyet teljes egészében átszenvedtem és átéltem. Otthonom teljesen szétrombolva, az utolsó tűig mindenem elveszve, ez várt rám, amikor hazatértem a házamba. Láttam síró anyákat, nyomorgó gyermekeket, amint apjukért rimánkodtak, aki tőlük ezer és ezer kilométerre, minden pillanatban, fájdalmas szívvel gondolt az otthonhagyott feleségre, anyára vagy gyermekeire. Ezt csinálták a magyar úri hatalom hordozói! Ide vezetett féktelen gőgös rablópolitikájuk! És ezt akarják ma is az angol-amerikai iparmágnások s velük együtt a nyugatra menekült grófok, bankárok, földesurak és papi méltóságok. Csehszlovákiai Magyar Dolgozótársak! Sorakozzunk fel egytől-egyig a hatalmas béketáborba, amelynek vezető ereje a Marx-Engels, Lenin és Sztálin útján haladó hatalmas Szovjetúnió és ennek dicsőséges Vörös Hadserege! Ez a tábor ma már sokkai hatalmasabb, mint az imperialista kapitalista tábor. Bátran és keményen üzenjük a háborús gyújtogatóknak: Mi nem akarunk háborút! Mi békében és szabadságban akarunk élni, építeni és alkotni egy szebb, egy jobb világot. Üzenem minden becsületesen gondolkodó Csehszlovákiai Magyar Dolgozó Elvtársnak, hogy egy cél lebegjen előttünk: Harc a falu szocializálásáért, harc a burzsoá maradványok ellen, harc a szocialista társadalmi élet magasabbrendüségének megalapozásáért. E küzdelem alapja egy új világnak, egy új élet szebb holnapjának!... Példaként lebegjen előttünk a szovjet ember, aki úgy békében, mint háborúban egyaránt megmutatta, hogyan kell dolgozni, hogyan kell harcolni a szent ügyért, a világ dolgozóinak felszabadításáért! FARKAS KÁLMÄN. munkás, Nagylég. Újabb hazaárulók álltak a nép ítélőszéke előtt A mi kenyerünkről van szó A karlini úttörők kenyértakarékossági versenyre hívták ki az ifjúsági egyesületeket és intézeteket. Felhivasukhoz népi hadseregünk is csatla. kozott és versenyt indított a kenyérre! való takarékosságra. Bevallom, nagyon gyenge a szókincsem ahhoz, hogy ifjúságunknak ezt a szép törekvését kellőképpen méltányolni tudjam, így csak annyit, hogy a többi dolgozókkal együtt, akik hazánk felvirágoztatásán dolgozunk, örömmel üdvözlöm ezt a kenyértakarékos, sági mozgalmat. Minthogy, a kenyér olyan fontos cikk, amiért azelőtt, még nem is olyan régen harcolnunk és tüntetnünk kellett és abban az időben még így is csak szűken jutott belőle, érdemes és szükséges is, hogy bővebben és álandóan foglalkozzunk a kenyértakarékosság kérdésével, mert a mi kenyerünkről van szó. Amikor két évvel ezelőtt szabaddá tették a lisztet és a kenyeret, mi munkások örömmel üdvözöltük ezt. Hogyne, hiszen tudtuk, hogy ezzel a kétezerkoronás fekete búzának befellegzett. Valamiről azért megfeledkeztünk, mégpedig arról, hogy a kuláknak nemcsak búzája van, hanem pénze is. Tudjuk, hogy a kulák rossz szemmel nézi békés építő törekvésünket s ezért ott árt, ahol tud. Mit tesz? Vásárol barna kenyeret vagy lisztet és azt feleteti állataival vagy pedig vásáról fehér kenyeret a saját részére s akkor meg a búzát eteti meg az állatokkal. Akár ezt teszi, akár amazt, mindenképpen kárt csinál. Van még egy körülmény, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Falusi házat pár tyúk és liba nélkül el sem lehet képzelni. Sokan vannak olyanok, akiknek nincs földjük. No •már most csak önmagunkat ámítanók azzal, ha azt hinnők, hogy ezek az aprójószágok azon is megvannak, amit a ház körül kapirgálnak. Mit tesz hát a gazdasszony? Elmegy a kulákhoz, aki nagy könyörgésre előhoz neki valamit az elrejtett búzából és ad belőle, de hogyan? Először is olyan árat kér érte, hogy azzal a saját állatainak az eltartását is megfizetheti, azonkívül pedig egy pár napi kapálást is kicsikar még. Igaz, hogyha az EFSz-ek túlsúlyba kerülnek maid, akkor már nem lesznek ilyen problémák falun, de addig is mindent el kell követnünk a liszttel és kenyérrel való pazarlás megakadályozására. A pazarlásnak minden, az előbb említett formáit is ki kell küszöbölni. Elvégre a legfontosabbról, a kenyerünkről van szó. Mindnyájan tudjuk még a múltból, hogy mit jelent a kenyér és éppen ezért tanuljuk meg: azt meg is becsülni. A pazarlás kiküszöbölésére pedig fogadjuk meg Gottwald elvtárs szavait: »Ezzel a rossz gazdáikodással igen határozottan és gyorsan végeznünk kell falun és városon is.« KOVÁCS LAJOS, Szódó. Az EFSz-ek taggyűlései megvitatják és értékelik tapasztalataikat E napokban a szövetkezetekben a taggyűlések vannak folyamatban, amelyeken a szövetkezet további fejlődésével és megszilárdításával összefüggő kérdések kerülnek megtárgyalásra. A népi közigazgatás szerveinek feladata most mindenekelőtt az, hogy megnyerje a szövetkezeti tagokat a munka új megszervezésének és jutalmazásának és a tervszerű gazdálkodás, az állandó munkacsoportok, stb. elvének. A munkának ilyen módon való megszervezése a szövetkezeti életben rendet teremt. Eddigi tapasztalataink a kampányban azonban azt mutatják, hogy a népi közigazgatás nem gondoskodik eléggé a kampány előkészítéséről, főleg politikai téren Több járásban az előkészületekre ner

r fordítanak egyáltalán gondot, más szövetkezetekben pedig nem tárgyalják meg az egyes kérdéseket a taggyűléseken, csupán holmi formális felolvasásokra kerül sor. A harmadik típusú ivanovicei EFSzben már megtartották a taggyűlést. A vita nagyon élénk volt. Etilből az tűnik ki, hogy a szövetkezeti tagok megértették a munka normalizálásának és a munkaegységek jelentőségét. Itt is van azonban hiba Nincs elég szövetkezeti tag ahhoz, hogy állandó munkacsoportokat lehessen szervezni. Ezért égetően sürgős, hogy új tagokat toborozzanak a kis- és középföldművesek soraiból. A galgóci járásban a közgyűlési kampány tervszerűen folyik. Az eddigi taggyűléseken részletesen megtárgyalták a napirenden lévő kérdéseket. Vita is van mindenütt, úgyhogy megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy a közgyűlések tényleg valóra váltsák a hozzájuk fűzött reményeket. A somorjai járásban is kidolgozták már a tag- és közgyűlések megtartásának tervét. A közös munkák elszámolását is befejezték már, a magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetekben. Ebben a járásban a termelési tervet az állami birtokok és az állami gépállomások alkalmazottainak segítségéve! dolgozzák ki. Az új szövetkezeti tagok toborzásába az ifjúság is tevékenyen bekapcsolódott. A nagypakai EFSz taggyűlésén például részletesen megtárgyalták a munkanormákat. Most már mindenki számára világos, hogy milyen feladatok előtt áll. A szenei járásban eddig hat szövetkezetben tartották meg a taggyűléseket. Nagyfödémesen ez alkalommal 100 új tagot szereztek az EFSz számára. Hiba azonban, hogy ebben a járásban a termelési tervet még sehol sem dolgozták ki A nové osadini EFSz-ben az elmúlt őszön megállapított normák szerint dolgoztak. Ezeket a normákat azonban most módosítani kellett. A munkacsocsoportokkal kapcsolatban ugyanez a helyzet. Már tavaly is csoportokban dolgoztak, de ezek a csoportok nem voltak állandóak Ezt az okozta, hogy aránylag sok a föld és kevés a szövetkezeti tag. Ezen megint csak egy a segítség, hogy mindent meg kell tenni az új tagok toborzásának érdekében. Kössük meg sürgősen a n íiírágya- és vetőmag, ellátásról szóló szerződéseket Az elmúlt év őszén nagyon jól beváltak a földművesraktárszövetkezetek és az EFSz-ek között kötött szerződések a nemesített vetőmag- és műtrágyaellátásról. Az EFSz-ek szerződésileg biztosították maguknak a jó vetőmag- és mú'trágyaellátást, a földműves-raktárszövetkezetek pedig az EFSz-ek igényeit idejében és teljes mértékben ki tudták elégíteni. Idén a kis- és középföldművesekkel is kötnek ilyen szerződéseket a földműves-raktárszövetkezetek. A vetőmag- és a mütrágyaátvételt tömegesen fogják lebonyolítani számukra. Ez külön előnyt jelent a kis- és középparasztok számára, mivel így a szállítási költségek lenyegesen csökkennek. A műtrágya és a nemesített vetőmag ellátásáról szóló szerződések megkötésében január hónapban különösen jól halad a nagyszombati raktárszövetkezet, amely már 44 községben kötött szerződést. Ez a sikeres munka nem kis mértékben a szövetkezet két vetőmag-referensének köszönhető, akik tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy az illetékes községek még a tavaszi munkák megkezdése előtt elegendő mennyiségű műtrágyához és vetőmaghoz jussanak. Hasonlóképpen a lévai földmú'vesraktárszövetkezet is szépen halad a szerződések megkötésében. A szerződések megkötését meg kell gyorsítani, még pedig főleg a déli járásokban, ahol a tavaszi munkákat előbb mé"g kell kezdeni, mint az ország többi részén. Még el sem csillapodtak a három magasállású főpap bűnperét követő hullámok, s máris lelepleztünk olyan államfelforgató elemeket, a Vatikán által irányított kémeket és hazaárulókat, akik az imperialisták szolgálatába állva az új háború előkészítésére esküdtek össze. A leleplezett hazaárulók bűnpere Prágában folyt le és elnyerték megérdemelt büntetésüket. Bizonyos, hogy mint a perrel kapcsolatosan is napvilágra került, Vojtassákhoz és társaihoz hasonlóan nem akarták megérteni az idők szavát. A szocializmus eszméit teljes erővel gyűlölték, nem bírták nézni népünk sikeres építő munkáját és eredményeit. : A nép hűséges szolgálata helyett a Vatikán közetítésével a világimperializmussal fogtak össze. Hogy milyen mélyre süllyedtek ezek a főpapok erkölcstelenségükben és a krisztusi tanok meghamisításával, arról a per folyamán maguk a hívők is meggyőződhettek. Ahelyett, hogy a hívok vezetői a béke és a szeretet hirdetői lettek volna, lenézték a népet és csak hűbéres szolgának tekintették. Főcéljuk, anyagi javak harácsolása volt. Képesek voltak gyilkosokkal cimborálni csak ázért, hogy elvesztett hatalmukat, százezer holdjaikat visszaszerezhessék. Ahelyett, hogy a hívőket egymás és a haza iránti tiszteletre tanították volna, minden eszközt felhasználtak a népek közötti és Köztársaságunk elleni gyűlölet szítására. Tudjuk, hogy nagyszámban vannak már hazánkban haiadószellemű, néppel érző papok, akik résztvesznek szocialista építőmunkánkban és az EFSzben, a CSEMADOK-ban, Szokolban és fnás tömegszervezetekben kifejtett munkájukkal igazolják, hogy a krisztusi tanokhoz níven, első feladatuknak a béke, a szeretet és a fejlődés útját támogatni. Ezek a papok nem lépnek az árulás útjára, megértik, hogy _ ma a béke és a háború táborának döntő küzdelme folyik. A béke jelenti a boldog, a teremtő, a gondtalan életet, míg a háború zűrzavart, kétségbeesést és megsemmisülést. Mi, csehszlovákiai dolgozók, nem hagyjuk megzavarni békés építőmunkánkat semmiféle fas'szta szál'áscsinálóktól. Akik hazánk és népünk biztonságára törnek, bújjanak akármilyen köntösbe, leleplezzük őket, hogy lesújthasson rájuk a nép ökle. Brezina Lajos, a munkásszerkesztőtanfolyam hallgatója. A malinovoi öregek nevében Az Uj Szó útján szeretném kifejezni hálámat népi demokratikus kormányunknak és bölcs vezetőjének, Gottwald elvtársnak atyai gondoskodásáért a malinovoi öregek nevében, akik öregségi segélyben részesülnek. Hetvenkétéves öregember vagyok és az életemről nem sok jót tudok mondani Visszagondolok arra az időre, amikor éhesen kellett lefeküdni, mert nem volt meg a mindennapi kenyerünk. Tiznkét évig mint cseléd szolgáltam Apponyi grófnál, nyolc évig Pálffy Bélánál, de a nagyurak szolgálatában sokszor éheztem családommal együtt. Sokáig nem tartott az ispán úr szolgálatában, mert bizonyos szolgálati idő után végkielégítést kellett volna adniok. Inkább úgy csinálták, hogy 10—12 év után elbocsátották a cselédet és bizony senki sem kérdezte, mi lesz a további sorsa. Emlékszem, sokan fogták a koldusbotot és járták a falvakat, mert már kiöregedtek a munkából. Az első világháborúban negyvenket hónapig voltam a fronton. Azalatt senki sem törődött a családommal. A feleségemnek a kulákhoz kellett járnia könyöradományért dolgozni, hogy a gyerekek éhen ne haljanak. Kutyamód meg kellett alázkodnia előttük. A fiam is a kuláknál ment tönkre, rokkant lett, mert a kulák nyomorékká dolgoztatta. Emlékszem azokra az időkre, amikor a kulákoknak hízelkednünk kellett azért, hogy a gyerekeinket szolgálni adhassuk hozzájuk. Újévkor egész embervásár volt a szövetkezeti korcsmában, ahol a kulákok szolgákat válogattak. Csak a

z kapott részes földet és aratást, aki szolgát adott a kulákoknak. Hátam borsódzik, ha visszagondolok ezekre az időkre. Nem kívánom az ellenségemnek sem, hogy mégegyszer visszajöjjön az a rendszer, amelyben annyit kellett robotolni. A mostani fiatalok szinte el sem akarják hinni, hogy min mentünk mi, öregek, keresztül. Nem tudják, mert nem próbálták meg, hogy mi az, ha még a kenyérből sincs elég. Azt üzenem mindazoknak, akik talán a régi rendszert kívánnák vissza, hogy elszámították magukat. Ez a rendszer többé nem jön vissza, mert mi, a dolgozó nép, ezt minden eszközzel megakadályozzuk. id. Lelkes István, Malinovo, (Eberhard). Üdvözlet traktoros elvtársainknak Mi, a Levocsa-fürdői magyar nyelvű traktoros brigád tagjai, akik politikai szakkiképzésen vagyunk itt, üdvözöljük Szlovákia összes traktorosait. A mult évben vidám nótaszóval_ végeztük falvaink határában a szántóföldek megművelését, az aratási munkálatokat. Tiaktoraink dübörgése fellelkesítette az EFSz tagjait, a kis- es középföldműveseket, akiknek arcan meglátszott a boldogság, hogy mar nem kell félni a végrehajtóktól meg a kapitalista kizsákmányolástól. Itteni kiképzésünk arra serkent minket, hogy ezidén még vidámabban, még szorgalmasabban, még többett termeljünk es még sikeresebben teljesítsük feladatainkat az Egységes Földműves Szövetkezetekben. A jobb jövőért és a világbékéért folyó harcban ránkháruló kötelesség tudatában ígérjük, hogv az EFSz pillérei leszünk, a brigádokban és a kollektív gazdálkodásban pedig a falu él

J munkásai. így akarjuk biztosítani ötéves tervünk felépítését, a szocializmus megvalósítását faluhelyen ís< hogy ezáltal egész hazánkat gazdagabbá és erősebbé tegvük. KESZELI LAJOS. az első magvar osztálv vezetője. Levocsa-fürdő. Békekötelezettséget vállalok a kassai magyar középiskola növendékei Mi. a kassai magvar tanításnyelvű középiskola növendékei, teliesen tudatában vagyunk mindazoknak a nagy lehetőségeknek, amelveket a népi demokratikus Csehszlovág Köztársaság a dolgozó népnek és gyermekeinek nyújt. Tudjuk azonban azt is, hogy mint az összes békére törekvő államoknak, úgv a mi hazánknak is sok az ellensége. Ezek ú i háborúra készülnek, azt akarják, hogv iskoláink romokká változzanak és megszűnjön a fejlődés. Mi megbecsüljük iskoláinkat és ezért a béke védelmére a követkekező kötelezettségeket vállal iuk: 1. Példát veszünk a nagv Szovjetúnió tanulóifjúságától, a haza, iskolánk és tanítóink iránti kötelességeink teljesítésében. 2. Hogy a tanulásban iobb eredményt érjünk el, tanulóoárokat szervezünk, hogy a iobb tanuló segítse a gyengébbet. Ezt a munkánkat a tanító elvtársak és az iskola úttörői fogják ellenőrizni. 3. Az új iskolai törvénveket és rendszabályok... külön osztálygyűléseken tárgyaljuk meg, hogv minden egyes pontjukat jól ismeriük és ezáltal könnyen és gvorsan bekapcsolódhassunk az új szocialista élet építésébe. 4. Szeretettel és megbecsüléssel emlékezünk meg a dolgozó nép hőseiről és vértanúiról. Fucsik. Sverma, Nálepka elvtársakról, valamint a kassai származású Schönherz Zoltánról. E hősök és mártírok meghaltak azért, hogy hazánk minden dolgozója és nemzetisége teljes szabadságot élvezhessen. 5. Példaképünk lesz mindenkor Köztársaságunk szeretett elnöke, Gottwald elvtárs. Mi. az iskola tanulói sohasem feledkezünk meg fáradhatatlan munkájáról és küzdelmes életéről, amellyel hozzájárult ném' demokratikus állrmunk megteremtéséhez. Magasra emeljük és fennen lobogtatjuk a béke zászlaját és felhívjuk a többi magyar iskola tanuló ifjúságát is, csatlakozzanak békéakciónkhoz. Az iskola tanulóifjúsága nevében: GÖNNERTH BÉLANÉ. igazgató.