Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-04 / 30. szám, vasárnap

1951 február 4 OiSIi Vorosilov — a munkásmarsaH A megvert amerikai egységek öldökölve vonulnak vissza kudarcaik színteréről Kiiment Jefremovics Vorosilov, a Szovjetúnió marsallja és a Szovjetúnió minisztertanácsának helyettes elnöke, ak. hét éves kora óta munkásként dolgozott, hivatásos forradalmár kora ifjúságától számtalanszor sínylődött börtönben, mint politikai fogoly és száműzött, szívvel-lélekkel katona és politikus, a népnek, amelyből származott és amelyért sohasem habozott vérét ontan", nagy harcosa és vezetője, egy ukrajnai kis falucska vasúti pályaőrének és egy segédmunkásnönek a gyermeke, ma ünnepli 70-ik születésnapját. Minszkben Hosszú évtizedek multak el azóta, hogy a Donyec-medence egyik tárnájában egy kis fiúcska, akinek éppen első osztályba kellett voha lépnie, az iskola helyett napi 10 kopejkáért hozzáfogott ahhoz, hogy a szénből kiválogassa a köveket. Amikor múlt év márciusában a választások előtti gyűlésen a Fehérorosz köztársaság újjá épített fővárosában, Minszkben, Vorosilov elvtárs, mint a Legfelső Szovjet jelöltje gyönyörű, melegséggel áthatott beszédét mondotta, nem említette fel mindazokat a régi küzdelmeket, amelyeket végigharcolt, hanem • a jövőről beszélt, az új küzdelmekről, a szovjet holnapról, önmagáról, aki az 1915-ös viharos év egyik első sorban haladó szervezője volt, aki 1917ben pétervári városi komisszárius volt és 1919-ben Ca-ricin védelmezője, a Nagy Honvédő Háború alatt a Szovjetúnió egyik legelső marsallja é$ az államvédelmi bizottság tagja, sajátmagáról, érdemeiről egy szóval sem emlékezett meg. „Egész lelkemből, egész szívem mélyéből köszönöm nektek, elvtársak, azt a bizalmat, amelyet irántam tanúsítottatok, amikor a Legfelső Tanácsba újra jelöltetek. Ezt a magas kitüntetést, megtisztelést és bizalmat, mindenekelőtt nagy és szeretett Pártunkra, Lenin és Sztálin pártjára és Josif Visszarionovics Sztálinra, zseniális vezérünkre viszem át — mondotta akkor a munkás-marsall választóinak. — Lenin és Sztálin pártja, a mi nagy vezérünk és tanítónk Sztá lin azok, akik biztosították és biztosítják népünknek minden győzelmét, a békét és a sikert állagunk számára a kommunizmus építésében." A bolsevik pártért és a nemzetért A bolsevik pártért és a nemzetért élt és dolgozott Vorosilov ifjú korától kezdve, értük küzdött alig 18 éves korában már. amikor először és nem utoljára került a cári börtönbe, mert megszervezte egy ércfeldolgozó üzem munkásainak sztrájkját, ahol ő maga is, mint munkás dolgozott. Már akkor tudta, hogy a forradalmi munkásságnak szilárd harci szervezetre van szüksége. 1903-ban belépett az oroszországi szociáldemokrata munkáspárt helyiszervezetébe, egy évvel később a bolsevikok oldalára vitte át ezt a szervezetet és egy további év múlva a luganszki Hartman-üzemben győzedelmes, nagy sztiájkra vezette a munkásságot. A sztrájk, amelynek eredménye az volt, hogy a Vorosilov által vezetett „munkásbizottságnak" teljes jogát elismeiték, az üzem tulajdonosaiban és a cári rendőrségben vak őrjöngést váltott ki Ezért egy második sztrájkot provokáltak ki. Megszállták „saját érdekeik védelmére" a gyárat, sortüzet adtak le a munkásokra és letartóztatták a 22 éves Vorosilovot, „a lázítót", akitől, mint a munkásság vezetőjétől, nagyon féltek. A hivatásos forradalmár tevékenysége Luganszk, azonban csak az első tűzkeresztséget jelentette ahhoz, hogy Vorosilov hivatásos forradalmárrá váljék. .Igazi munkája csak ezután következett. 1906-ban nagy esemény játszódott le életében: Stockholmban, ahová a luganszki szervezet kiküldöttként küldte a part kongresszusára, először találkozott Leninnel — és ezután soha se jó, se rossz sorsában nem vált el tőle. A stockholmi kongreszszus után Lenin akkori tevékenységének hatása alatt, Vorosilov még inkább fokozta aktivitását. A Donyec-medencében egyetlen egy olyan munkásakció sem zajlott le, amelyben ő ne vett volna részt. E mellett nem hanyagolta el az alapvető szervezeti feladatok egyikét sem és úgy megszilárdította Luganszkban a bolsevik szervezetet, hogy a cári rendőrség hiába lopta he a Donyec-medencébe legbeváltabb besúgóit, azok nem tudtak a forradalmárok nyomára vezetni a rendőrséget. Közvetlen az orruk előtt működött Luganszkban Vorosilov titkos laboratóriuma, ahol robbanó anyagokat gyártottak a készülő forradalom számára és csak egynéhány utca választotta el a rendőrfőparancsnokságtól azt a fegyverraktárt, amelynek készletét Vorosilovnak sikerült Finnországból ide szállíttatnia. A száműzetés évei 1907-ben a Párt londoni kongreszszusa után, amelyen ugyancsak mint kiküldött vett részt, a hazatérő Vorosilovot letartóztatták és számkivetésbe küldték. A száműzetésből Bakuba menekült, abban az időben a forradalmi tevékenység egyik legjelentősebb központjába, abba a Bakuba, ahol a Pártért J. V. Sztálin dolgozott. Vorosilov csakhamar találkozott Sztálinnal és épúgy, mint Leninnel, a fiatal grúz forradalmárral is szívélyes barátságot kötött, amely mindmáig tart és amely az évek hosszú során egyre inkább elmélyült, sem minthogy gyöngült volna. Am, Vorosilov. a forradalmár, nem maradt soká Bakuban. 1908-ban Pétervárra, a fővárosba megy. Röviddel megérkezése után újra bebörtönzik és Archangelszkbe száműzik. De ő a száműzetés nehéz életkörülményei között sem csügged, , hanem tovább folytatja a cárimus elleni harcot. 1911ben száműzetés! helyén tizenegy hónapi nehéz börtönbüntetést tölt ki, mert „a száműzötteket megszervezte és aknamunkát fejtett ki köztük", mint ahogy azt a rendőrségi jelentésben megírták Mikor végül egy évvel később visszatért szülőföldjére a Donyec-medencébe, azzal a szándékkal, hogy újra belép a gyárba, mint munkás, (hogy ne veszélyeztesse a helyi pártszervezet tevékenységét, mert a rendőrség folyton a sarkában volt) a cári védelmi csendőrség kihasznált egy apró félreértést arra, hogy megszabaduljon veszedelmes ellenfelétől és ez alkalommal ítélkezés nélkül száműzte Vorosilovot az ország még távolesőbb sarkába, Cserdinszkbe. Két évvel később, amikor visszatért számfizetéséből, éjjel-nappal az egész Do-, nyec-medencei rendőrgépezet kutatott utána, sarkába akaszkodott. Világos volt, hogy hosszú időre lehetetlenné vált itt számára minden munka — és a háború a küszöbön állt, a Pártra rendkívüli feladatok vártak. Vorosilov, mint tapasztalt illegális munkás Caricinba megy és ott a fegyvergyárban kezd dolgozni. így a rendőrséget egy időre félrevezette. Mikor röviddel ezután Oroszország háborúba lépett, Vorosilov kihúzta szótárából a ,,veszedelem" fogalmát és újra a politikai munkába vetette magát. Agitált a munkások között, meggyőző munkát fejtett ki a frontra utazó katonák között. Hirdette: „A munkásoknak és parasztoknak nincs okuk arra, hogy vérüket ontsák nem is Oroszország érdekeiért, hanem a hazai és külföldi kapitalisták teli pénzes zsákjaiért." Amikor újra sarkába szegődött a fáradhatatlanul nyomozó rendőrség, a Párt parancsára elhagyta Caricint, Pétervárra ment, hogy ott folytassa agitációs, öntudatositó és szervező tevékenységét. Az események ezután már egymást követték ... A legveszélyesebb irontszakaszokon ... A forradalom első napjaitól kezdve Vorosilov, a luganszki vasmunkás, tagja volt a pétervári munkás képviselők szovjetjének és a bolsevik frakció btirojának. 1917 márciusában néhány hónapra Luganszkba ment, ahol a bolsevikeknek ádáz harcot kellett folytatniok a helyi szovjetben a mensevikekkel. Hihetetlenül rövid idő, néhány hét leforgása alatt. Luganszkot a Párt egyik erődjévé változtatta, ahol a hatalom a bolsevikok kezébe ment át, hosszú idővel Október előtt. 1917 novemberében a Párt újra viszszahívta Pétervárra és ott a város biztosává nevezte ki. 1918 márciusában újra visszatér Luganszkba. Eljött az idő, amikor a világ első szocialista államát fegyverrel a kézben kellett védelmezni és Vorosilov, a munkásosztály hü fia, a politikai dolgozóból igen gyorsan katonai parancsnokká és szervezővé Válik, a forradalmi Oroszország egj'ik legjobb katonai parancsnoka és szervezője lesz. Luganszkban vezetése alatt alakul ki az I. szocialista partizán osztag, röviddel azután kinevezték Vorosilovot az V. ukrajnai hadsereg parancsnokává, amely ádáz harcokat vívott a német túlerő ellen. „A demoralizált rongyos emberek tízezreit és a munkások vagyonával megrakott vagonok ezreit, a munkáscsaládok ezreit kellett átmenteni a fellázadt doni kozák vidéken'' — beszéli Vorosilov. amikor ezeket a harcokat jellemzi, amelyek Caricin dicsőséges védelmével fejeződtek be. A X. ukrajnai hadsereg, amely e hős városban alakult, amely városnak védelmét Sztálin irányította, Vorosilov parancsnoksága alatt meglepő sikereket ér el. Ezután Vorosilovot, a kiváló szervezőt és parancsnokot rendesen a legveszélyesebb frontszakaszokra küldik ki: Carinnál, Denikin ellen harcolt, ezután mint a XI. hadsereg és az I. lovashadsereg parancsnoka a lengyel fronton arat győzelmet és Wrangel ellen küzd. 1921-ben mint az északkaukázusi katonai körzet parancsnoka sikerrel tisztítja meg a vidéket az ellenforradalmároktól. Kiváló katona — kiváló államítríiu A nép iránti hűség, a széles politikai látókör, a marx-leninizmusra való támaszkodás, rettenthetetlenség és kemény határozottság az ellenséggel szemben — azok a tulajdonságok, amelyek alapján Vorosilov győzedelmeskedett. Ami':or M. V. Frundze halála utá

n a katonai és tengeri erők népbiztosává nevezték ki és az elsők között tüntették ki a Forradalomban szerzett érdesilov megkezdte az ú i szoviet véderő - iHv megkezdte az új szoviet véderő kiépítését, a szocialista nagyhatalom fegyveres erőinek kiépítését, amelynek 15 év múlva a legnehezebb sorsdöntő fehdat jutott osztályrészül. — megmenteni a világot a náci imperializmustól, megmenteni a világot a szocialista jövő számára. Vorosilov, fiki az első, a Szovjetunió marsalljává kinevezett szovjet főparancsnokok között volt, ezt a feladatot is éopen úgy teljesítette, mint az - előzőket, ámeneket neki a munkásság és parasztság első állama kitűzött. K. J. Vorosilov a Szovietúniónak nemcsak egyik legkiválóbb hadvezére, hanem egyik legkiválóbb államférfia is A Szovjetúnió megszületésének pillanata óta Vorosilov éppen olyan kitartással dolgozik a szocialista állam felépítésén, mint tanítói és munkatársai Lenin és Sztálin. Már mint Pétervár biztosa Dzserzsinszkiiiel egvütt megveti a Cseka alapjait és a bolsevik keménységgel morzsolja szét Sztálin mellett állva a trockiiista kártevőket és a szovjet haza árulóit. Minden munkáját az emberiség békéjének szentelte A Nagy Honvédő Háború után K. J. Vorosilovot a magvarországi Szövetséges ellenőrző bizottság elnökévé nevezik ki és a népi demokratikus magyar állam építésében nvuüott segítségével megnyeri a magyar nép tiszteletét és szeretetét. Ma tölti be Vorosilov hetvenedik életévét. Több mint fél évszázadon át áldozta egész élete minden munkáját az emberiség jobb életéért. Mint katona, aki minden fronton győzelmet aratott, azért küzdött, hogv a béke örökre győzedelmeskediék. Ebben rejlik életművének értelme, ebben mutat példát a mának. Mélv értelmű szavakkal fejezi ezt ki. amikor arról beszél, hogy „ha az imperialista urak mindazon meggyőző leckék ellenére,, amelyeket a történelem nekik adott, mégis belekényszerítik az emberiséget a harmadik világháborúba, nem kétségtelen, hogy ez a háború véget vet a régi rothadó világ létezésének." E szavakban a világbéke minden ellenségét óvja attól, hogy háborúba sodorják a világot és ez az óvainlés ama szovjet munkás-marsall szavaiból cseng, aki sohasem iászott a szavakkal háborúról beszélve, aki az^nbsn sohasem volt legyőzött sem. V. T. Az Üj-Kína Hírügynökség jelenti: Egy urvostiszt, aki most tért vissza Észak-Koreából, elmondta. hogy az amerikai I tengerészgyalogsági hadosz ál v hajmeresztő kegyetlenkedéseket követett el. amikor kiverték Észak-Koreából. A hadosztály csapatai Hakalvuri környékén felgyújtották a falvakat, elraboltak minden élelmet, leölték a háziállatokat és a falusiak ezreit Hakalvuriba hajtották Ott az emberekel kikergették lakásaikból és maguk telepedtek be a házakba. Később a kínai önkéntesek és a koreai néphadsereg csapásai következtében tovább kellett menekülniök dél felé. Amikor Hakalvuriból elvonultak, benzinnel öntötték le a házakot és az egész helységet felgyújtották. A metsző szélben és erős havazásban mintegy nyolcezer koreai falusit hurcoltak magukkal. Hakalvuritól délre tizenöt kilométernyire fekvő Kotoriba érve. az amerikaiak megparancsolták a szerencsétleneknek, hogv az országút közelében egv mezőn álljanak fel. Keléssel utóbb alacsonyan szálló amerikai repülőgépek érkeztek a mező fölé és összpontosított tüzet zúdítottak a falusiakra Ugyanakkor a tengerészgyalogosok is tűzetni kezdtek rájuk. A repülőgépek ú jnbb és úsibh köröket írtak le a mező fölött, miközben géppuskáik állandóan működtek. A lömeggyilkoiást háromezer ember élte túl. Ezeket a közeli völgybe terelték és' itt géppuskákkal valamenynv'öket lekaszálták. Amikor az amer kai katonák meggyőződtek arról, hop v már m-ndenki kiszenvedett, vagy súlyosan megsebesült, tovább folytatták menekülésüket déli iránvban. fiz USA ffemerszállítmánya! sem fognak segíteni a francia gvarmaíi imneKalizmus sorsán Vietnamban A Windham Bav nevű amerikai fegyverszállító ' és repiilőgépanyahajó Saigon kikötőiébe érkezett — jelenti a Ce Soir. — A hadianyag kirakását hatalmas rendőri és katonai megerősítés védeme alatt hajtották végre A hajó érkezését az amerikai UP hírügynökség jelentése szerint titokban tartották, hogy a lakosságnak ne legyen lehetősége a tiltakozásra. Ennek ellenére — mint az liP hírügynökség jelenti — a hadihajó megérkezését a vietnami szabadságharcosok aknavetőtűzzel fogadták. Öt lövedék érte a hajót. Egv felrobbant kézigránát öt amerikai tengerészt megsebesített. Peking lakossága kipellengérezi Amerika sötét tervét a ispán militarizmus talpraálíítására Peking lakossága népgyűléseken tiltakozol! az ellen, hogy Amerika újra fel akarja fegyverezni és különbékét akar kötni Japánnal A népgyűléseken utaltak arra, hogy a japán hadsereg a. legutóbbi háborúban milyen szenvedéseket okozott a kínai népnek. A gyűlések résztvevői megfogadták, hogy a legerclyesebber küzdenek a fasiszta és militarista Japán újrafeltámasztása ellen. A különböző népi szervezetek és intézmények, valamint a politikai pártok nyilatkozatokban bélyegezték meg Amerika mesterkedését. Tiltakoztak többi között a szakszervezetek, a pekingi Ipari és Kereskedelmi Társaság, az Összkíriai Irodalmi és Művészeti Szövetség, a Demokratikus Nemzeti Építés Társasága és a nemzeti kisebbségek. Volt níci pilótákat és hadifoglyokat fogad a Tito-klikk zsoldba Az International News Service amerikai hírügynökség nemrégiben közölte, hogy a jugoszláv légierő pilótái azoknak a német pilótáknak a vezetésével tartanak gyakorlatokat, akiket a jugoszláv katonai misszió toborzott Nyugat-Németországban. Zágráb környékén például mintegy ötven német pilóta működik, akiknek munkáját Titóék búsásan megfizetik. Újvidék mellett kiképző-tábort létesítettek, ahol mintegy harmincezer német — volt hadifogoly — különleges katoni kiképzésben részesül. Titóék egyáltalában nem titkolják, hogy ezeket a németeket a jugoszláv hadsereg egységeinek „megerősítésére" akarják felhasználni Amerikai katonák céltalan és őrült válSalkozásnsk bélyegzik a koreai háborút Hadifoglyok megírják haza az igazságot Az Üj-Kína Hírügynökség Koreába küldött munkatársa kivonatokat közöl azokból a levelekből, amelyeket amerikai hadifoglyok írtak családtagjaiknak. Ezek a levelek megmutatják, hogyan gondolkoznak az amerikai katonák a koreai háborúról. Clifford Allén százados így ír Los Angelesben lakó feleségének: „Nagy szolgálatot tenne a világ békéjének mindenki odahaza, aki érintkezésbe lépne a sajtóval, a közélet embereivel és megkérné őket, sürgessék, hogy az ENSz biztosítsa hamarosan a koreai viszály békés rendezését. Az új Kínának — írja — helyet kell adni az ENSz-ben. Sürgetni kell azt is, hogy távolítsák el az amerikai 7. hajóhadat Taivan környékéről és szüntesség meg a Taivani intervenciót." Stanley F. Bartholomew őrmester a következőket írja Tacomában lakó feleségének: „Igen jól bánnak velem és egészségem kitűnő. Nézz utána, mit tehetnétek, hogy véget vessetek ennek az ügynek. Ez a háború teljesen céltalan. Igen sok ártatlan embert ölnek meg . . ." Joseph Ganz ezeket írja Los Angelesben lakó feleségének. Szeretném, ha érintkezésbe lépnél barátainkkai és megkérnéd őket, sürgessék, hogy a kongresszus minél hamarább vessen véget ennek a háborúnak. Nekünk semmi keresnivalónk sincs itt. Az itteni lakosság maga is rendbe tudja hozni a saját ügyeit. Mindent meg kell tenni, hogy minél hamarabb hazakerüljünk." George Hancock így ír Pennsylvániában lakó feleségéhez: „Jól érzem magam. Azt hiszem, hamarosan hazakerülhetek, ha az emberek odahaza sarkukra állanak és megmondják a kongresszusnak, hogy mit gondolnak erről az örült koreai háborúról." Egy Vernet nevű katona írja Glenwoodba; „Nem lett volna szabad beleütnünk az orrunkat ebbe a dologba." William R. Shadish százados Newyorkban lakó feleségével közli levelében, hogy őrei igen barátságosak hozzá. ,,Mondd meg mindenkinek — irja levelében —, tegyenek meg mindent, hogy siettessék a koreai viszály békés rendezését. Ki kell vonni azonnal minden idegen csapatot Koreából." A francia jobboldali szocialisták újabb árulásai A francia nemzetgyűlésben a francia jobboldali szocialisták a gaullista képviselőkkel együtt külpolitikai bizottságban a reakciós fasiszta képviselőkkel együtt szembehelyezkedtek a francia Kommunista Párt képviselőinek azon javaslatával, amelyben Madelaine Braun elvtársnő, a Plevenkormány elítélését követelte azért, hogy önkényesen, alkotmányellenesen új francia nagykövetet nevezett ki Franco spanyol diktátor kormánya mellé. A francia jobboldali szocialisták árulása következtében a képviselőnő javaslatát 33:14 arányban elvetették. A Pleven-kormány Madridba diplomáciai megbízottat küldött a nélkül, hogy e. szándékát, ahogy ezt az alkotmány előírja, a nemzetgyűlésnek bejelentette volna és attól erre felhatalmazást nyert volna. A nemzetgyűlés külpolitikai bizottsága nemrégiben határozottan ellenezte a diplomáciai kapcsolatok felvételét Franco fasiszta kormányával. Pleven, aki mindenben az amerikai kormány utasításait követi. nem vette figyelembe a nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának utasítását s egyszerűen annak megkérdezése és jóváhagyása nélkül küldött diplomáciai megbízottat Spanyolországba.