Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

Klement Gottwald elvtárs jelentés® Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságénak 1951 febr. 22-i ülésén vezetése idegen imperialisták kezébe jutott. Ennek a következményei nyilvánvalóak. Más népi demokratikus államokban ehhez hasonló nem sikerült, de mégis előfordult néhány olyan jelenség, mint Rajk, Traicso-Kostov és mások esetében, amikor régi kémek és ügynökök jutottak magas állami funkcióba, miniszterekké váltak. így pld. Rajk esetében a Horthy-rendőrség régi ügynökéről volt szó, aki azután az amerikai kémszolgálat ügynökévé vált. Csodálatos lenne, ha Köztársaságunk ettől a fertőzéstől megkímélve maradna. Csoda volna, mert nem élünk légüres térben. A fejlődés ugyanolyan törvényei érvényesek ránk is, mint más országokra. A Párt könyörtelenül leszámol az ellenség ügynökeivel Ez volna rövid összefoglalásban az ügynökök problematikája, akik befurakodnak, betolakszanak és továbbra is be fognak furakodni sorainkba. Ez Sling* és mások esetének problématikája is. Néhány elvtárs arról beszél, hogy egyszerű emberek, pártunk tagjai azt kérdik: tehát kinek higyjünk végül? A Pártnak higyjetek, élvtársak! (Taps). Ha itt-ott áruló és kártevő, kém és ügynök, ellenség tűnik fel, ha hosszabb vagy rövidebb ideig garázdálkodik, ha nem sikerül azonnal leleplezni, az nem a Párt hibája, elvtársak, mert a Párt éppen azzal, hogy végezetül ezeket az elemeket leleplezi, ezekkel az elemekkel könyörtelenül leszámol, bebizonyítja, hogy megállja helyét és megérdemli a tagság, az egész munkásosztály és a dolgozó nyilvánosság bizalmát. De még az ügynökök, árulók egyikének, semelyikének fái nem nőtték és nem nőnék az égig. (Taps.) Végül is scrr kerül minden latorra. Mindenkire sor kerül és mindenkit elér a megérdemelt bi'mtetés. Csehszlovákia, nem lesz második Jugoszlávia. (Hoszszantartó taps.) Csehszlovákia Kommunista Pártjában hosszabb vagy rövidebb ideig garázdálkodhatnak különféle Slingek és társaik, hosszabb ideig játszhat jelentős szerepet egy Svermova-féle egyén, de végezetül mindez kipattan, mert a Párt vezetése gyökerében hű a munkásosztály ügyéhez. (Hosszantartó taps, mindannyian felállnak, felkiáltások: Éljen Gottwald elvtárs! Éljen a gottwaldi elnökség!). Hűek maradunk a munkásosztály ügyéhez A Párt mostani vezetőségének magja vezeti a Pártot 1928 óta. Ez alatt az idő alatt a Párt sok nehéz pillanatot élt át. Abban az időben, — még a kapitalisták uralma alatt, — nem egyszer kidobtuk a Pártból az ellenség ügynökeit. Emlékezzetek csak Jilekrek, Guttmanra, minden hozzájukhasonló elemre. Tiszta párt maradtunk abban az időben, amikor a burzsoázia egész erejét mozgósította ellenünk. Most, amikor uralkodó párt vagyunk, annál hamarabb tudunk leszámolni a Pártba befurakodott ellenséggel. Csak egy szükséges. Szükséges az, hogy a vezető káderek felülről lefelé, mi mindannyian, különbség nélkül, ne feledkezzünk meg eredetünkről, hogy ne feledkezzünk meg arról, miért jöttünk a Pártba, ne feledkezzünk meg arról, miért harcolt népünk, hogy mi magunk belsőleg Pártunktól el ne távolodjunk. És én hiszem, hogy ez • velünk nem történik meg, hogy nem távolodunk el a Párttól. Nem távolodunk el a Párt és a proletariátus küldetésétől. Olyanok maradunk, mint azelőtt, amikor padlásodúkban laktunk, még ha ma — mondjuk — a Várban lakunk is. Mit tegyünk az éberség fokozására? Néhány elvtárs azt kérdezi, miért nem lepleztük le ezeket az ellenségeket már hamarább, miért tudott Sling öt évig garázdálkodni és nem dobtuk ki már előbb, miért nem lett Svermová oly sokáig leleplezve, mért tudott ez, vagy amaz a Pártban oly sokáig terpeszkedni? Annyi igaz, hogy a Pártban és a Párt vezetésében nem volt elegendő éberség. Azonban maga ez a megállítás még semmit sem magyaráz meg. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nyilt kártevőt és főleg a kártevő ingadozó segítőtársát csupán akkor leplezed le, ha elegendő mértékben feltűnővé válik. Továbbá tisztában kell lenni azzal, hogy a kémszolgálat és — ez főleg az angol kémszolgálatot illeti, — messzetekintő perspektívával dolgozik. N6m veti be rögtön az embereket és nem követeli tőlük mindjárt másnap azt, hogy egy gyárat röpítsenek a levegőbe, vagy másutt merényletet készítsenek elő, vagy hogy ezt vagy azt megrongálják. Sőt ellenkezőleg, úgy irányítja őket, hogy bizalmat szerezzenek és úgy dolgozzanak, hogy sikereik legyenek és hogy akkor lépjenek fel, amikor szükség lesz rájuk, mondjuk a háborúban, stb. Ez annyit jelent, hogy az ilyen ügynök nem csupán kártevő dolgokat csinál. Akkor könynyű lenne őt leleplezni. Hamar kidobnánk az ajtón, mint szabotálót és kártevőt. Az ilyen ügynöknek feltétlenül valamilyen jó dolgot kell csinálnia, hogy ezzel igazolhassa magát, hogy bizalmat keltsen, hogy magasabbra jusson és aztán szükség esetén rendelőinek nagy sztratégiai terveit teljesíthesse. Mi elméletileg ugyan tudjuk, hogy az ellenség behatol a Pártba, arra törekszik, hogy egyre magasabbra jusson, megkísérli befolyásolni a Párt politikáját. Hiszen erről már beszéltünk a legutóbbi kongresszuson és a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Újból és újból ismételjük ezt, de ha konkrét személyről van szó, akit bár hosszú ideig ismerünk, gondolkodunk azon, elhigyjük-e első tekintetre,hogy ez ellenséges ügynök, magunk is ingadozunk, mérlegelünk, pro és contra, minden lehetséges okot felhozunk, stb. Egyszerűen a Párt belsejében előforduló kártevő osztályellenség problémájának elméleti megértésétől egészen annak leleplezéséig — ha konkrét személyről van szó —, nálunk még jelentős a távolság. Továbbá gyakran szemet hunyunk különféle nem bolsevik jelenségek előtt és azt hisszük, hogy azok a véletlen szülöttei. A tapasztalat arra tanít, hogy főleg a magas pártfunkcionáriusoknál ez rendszerint nem így van és hogy mindig az ilyen és ehhez hasonló „véletlen" mögött van a kutya eltemetve és itt húzódik meg a renegátság és árulás. Ez vonatkozik Svermová esetére is. Ebből következik minden részletkérdésben az elvszerűség szükségessége, amellett természetesen az elvszerűségnek nem szabad felcserélődnie merevséggel és dogmatizmussal. A káderek kiválogatásában is ezeknek a követelményeknek kell érvényesülniük. Szabályként szükséges— főleg a magasabb kádereknél — a kozmopoliták kiküszöbölése. A kádereknek a néppel kell tartaniok és a földdel kell összeforrniok, a népből és a földből kell származniok. Mindenekelőtt ezek a mi munkás és kisparaszti kádereink. És öregebb értelmiségünktől azt követeljük, hogy főleg ezen új káderek szakképzésének szentelje minden figyelmét és bennük lássa munkájának méltó követőit. Hivatalainknak és intézményeinknek gondosan törődniök kell azzal, hogy a munkásság és kisparasztság köréből jövő új emberek megkapják a megfelelő támogatást mindenütt, hol vezető helyekre állítják őket. Ez vonatkozik a nemzeti vállalatokban dolgozó munkásokra és alkalmazottakra is. Hogy milyen fontos az új vezető kiemelése a munkásság soraiból és hogy fáj ez az osztályellenségnek, azt látjuk az áruló Sling esetében, aki megtett mindent hogy a munkásigazgatókat diszkreditálja és lehetetlenné tegye. Ehhez hozzá szeretném tenni még azt, hogy az öszszes elvtársak értsék meg a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjában mutatkozó különféle ellenzékek történetét, amely ellenzékek nyomorultan végeztek és hogy ezt a történetet mondják el a tagoknak, főleg az új tagoknak. Meg kell mutatni, hogyan fejlődtek ki ezek az ellenzékek és végül hogyan végeztek, mint az osztályellenség ügynökségei. Látni kell, hogy szó sincs valami különlegesről, hanem törvényszerű jelenségről, az osztályharc kísérő jelenségéről. Általában mondhatjuk, hogy az összeesküvés le lett leplezve és szét lett zúzva. A Sling-ügy a felszámolás stádiumában van. Amellett nem habozom kimondani, hogy •nagy csatát nyertünk az osztályellenség fölött. (Taps.) Főleg nagy csatát a nyugati imperialisták ellen. (Taps.) Ha majd az egész esetnek minden körülményét lehetséges lesz nyilvánosságra hozni, ki fog derülni, mekkora csapást mértünk az ellenséges ügynökségre és hogyan sujtottunk néhány legérzékenyebb pontjára. És világos az is, hogy Pártunk olyan mértékben, ahogyan megtisztul az ellenség ügynökeitől, egyszersmind erősödik és szilárdul. Ezért nincs rá semmiféle okunk, hogy ebben az ügyben ingadozzunk vagy valamilyen pánikhangulatnak bedőljünk, maradi hangulatok úrrá legyenek felettünk. Ezt az egész ügyet úgy kell beállítani, mint amilyen a valóságban. Éppen ennek az esetnek felszámolásával bizonyítja be Pártunk erejét. Éppen ennek az esetnék felszámolál¥, I Párt legközelebbi feladatni sával megszilárdul és még jobban erősödik a Párt. Elvtársnők és elvtársak, rátérek a befejezésre. Végezetül szeretném néhány közelebbi főfeladatunkat szabatosan összefoglalni. Elsősorban itt van a harc a békéért. Harc a békéért abban a tudatban, hogy a szocializmus építéséhez olyan szükségünk van a békére, mint a sóra, ugyanúgy, mint a Szovjetúniónak, vagy mint a népi demokráciáknak. Ez az érdekünk megegyezik az emberek százmillióinak érdekével a kapitalista világban. Ezt a harcot a béke fenntartásáért nálunk az eddiginél konkrétebben kell vezetni: így pl. Németország újjáfelfegyverzése kérdéseiben, amelyeket megkíséreltem elemezni. Törekednünk kell arra, hogy megnyerjük minden polgárunkat a Nyugat háborús uszítása ellen. És meg kell adnunk minden támogatást a Béke Hívei csehszlovák mozgalmának. Másodszor: sikerrel kéü teljesíteni az ötéves terv harmadik évét. Az első hónap — nem akarok rossz jós lenni, de minden azt bizonyítja, hogy a második hónap — sem végződik a legjobban. Ezt be kell hozni, hogy az ötéves terv harmadik évének minden fokozot feladatát százszázalékra és ennél többre teljesítsük. Amellett az eddiginél gyorsabban kell építenünk a nehézipart. Ami a fogyasztási ipart illeti, javítanunk kell a lakosság javára végzett szolgálatát és munkáját. Csökkenteni kell a termelési költségeket, fokozni kell a munka termelékenységét, amely a reálbérek és fizetések tartós emelkedésének feltétele. A termelésbe és más gazdasági ágazatok részére új munkaerőket, főleg nőket kell megnyerni. Ami az ifjúságot illeti, egyszer hozzá kell kezdenünk ahhoz, hogy szovjet tapasztalatok szerint megkezdjük munkaerőtartalékaink valóban nagy megszervezését. Meg kell érteni, hogy tartósan nem lehet megvalósítani a tervgazdálkodást döntő tényezőjének, vagyis a munkaerőknek tervezése nélkül. Szigorú rendet kell bevezetnünk a közlekedésbe. És végezetül meg kell szerveznünk egész gazdaságunk szigorú és rugalmas állami ellenőrzését. Harmadszor, szükséges az, hogy gyorsan áthidaljuk a kenyérrel és liszttél váló ellátás nehézségeit, rendkívüli intézkedések útján is. Továbbá javítanunk kell és- amennyiben lehetséges, ki kell terjesztenünk a többi értékes élelmiszerek szabadpiacát. És amellett fokozatosan meg kell teremteni a szükséges állami tartalékkészleteket. Negyedszer: meg kéli szilárdítani a meglévő EFSzeket és ezeket magasabb típusba kéli átvezetni, a magasabb típusokban terjeszteni kell a közös szövetkezeti állattenyésztést, megnövelni a meglévő EFSzek tagságát. Fokozatosan új szövetkezeteket alapítani azokban a községekben, ahol még nincsenek, amellett szigorúan az önkéntesség és a szemléltető meggyőzés elveinek szemmeltartásával. Lényegesen kell javítanunk az állami és közbirtokok gazdálkodását, rendbe kell hoznunk az állami birtokok vezetőkádereit, behatóan meg kell javítani állami gépállomásaink munkáját, rendben kell tartani a gépleltárt és biztosítani tökéletes kihasználását. Az állami gépállomásokat új gépparkkal kell ellátni, törekednünk kell, hogy amennyiben lehetséges, minden nehéz mezőgazdasági munkát fokozatosan géppel végezzenek el. Fokoznunk kell mezőgazdaságunk általános termelékenységét és tovább kell javítani felvásárlási szervezetünket, törődnünk kell azzal, hogy egyre több mezőgazdasági termék jusson a piacra. ötödször: fokoznunk kell az éberséget és elővigyázatosságot szerveink mindennapi munkájában. Szakadatlanul tisztogatnunk kell, nemcsak egyszer, de állandóan, Pártunkat és gazdasági szerveinket, a Nemzeti Közbiztonsági Testületet, a hadsereget és az egész állami apparátust az idegen ellenséges elemektől és az ellenség ügynökeitől. Meg kell szilárdítanunk népi demokratikus rendszerünket és fokozni kell Köztársaságunk véderejét. Hatodszor: mint a szemünk fényét, úgy kéü védeni szövetségünket és barátságunkat a nagy Szovjetúnióval és hűségeseknek kell maradnunk örökké a nagy Sztálinhoz. (Viharos, hosszantartó taps, a jelenlévők felállnak és ezt kiáltják: „Éljen Sztálin elvtárs!") Elvtársnők és elvtársak, ez néhány fő állomás, útunkon a győzelmes Február negyedik évében. Ez néhány fő, legközelebbi szakasz meggyorsított útunkon a szocializmus felé. A Párt már sok feladattal megbirkózott. Egységesen és szilárdan, a leninizmushoz és a sztálinizmushoz hűen, a Párt ezeket a feladatokat is megoldja. (Viharos, hosszantartó taps, a jelenlévők felállnak és ezt kiáltják: „Éljen Gottwald elvtárs!")