Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

6 m%m 1951 február 24 Klement Gottwald elvtárs jelentése Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1951 febr. 22-i ülésén az egetverő különbséget a Német Demokratikus Köz­társaság és azok közt, akik ma Nyugat-Németor­szágban a nyugati imperializmus kegyelméből és zsoldjában uralkodnak. Végül látható ez a különbség más dolgokból is, amelyek közvetlenül érintik Köztársaságunkat. A potsdami konferenciának arra a döntésére gondolok itt, amely a német kisebbségnek Csehszlovákiából való kitelepítéséről intézkedett. A potsdami tanács­kozás résztvevői kötelezettséget vállaltak, hogy a né­met hivatalokat arra késztetik, hogy a kitelepítettek­nek új, tartós otthonról gondoskodjanak. A potsdami szignatáriusok valamennyien kötelezték magukat, hogy Németország területén nem tűrnek meg revi­zionista és revansszellemű propagandát és olyan szervezkedést, amely a német kitelepítetteket a kite­lepítési területekre való visszatérésre ösztönözné vagy uszítaná. Ezt a kötelezettséget ismét csak az egy Szovjetúnió teljesítette és a Német Demokratikus Köztársaság gyakorlatilag is megvalósítja. Ismeretes, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jelentős tényezőinek egész sora ismételten kifejezésre juttat­ta, hogy a németeknek Csehszlovákiából való kite­lepítését a Német Demokratikus Köztársaság igazsá­gosnak és véglegesnek tartja. És ezek a nyilatkoza­tok nem voltak és ma sem platonikusak. Mindenki tudja nálunk, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság a tőlünk kitelepített németeknek új otthont adott, úgy hogy azoknak eszük ágában sincs a revans vagy revízióra. Milyen másképpen áll ez a dolog Nyugat-Német­országban! Ott csak úgy nyüzsög a „Heimatsvertrie­bener"-ek mindenfajta szövetsége és egyesülete. Ott a bonni „kormány" és a nyugati megszálló hatalmak nemcsak, hogy nem gondoskodtak a kitelepítettek új otthonának biztosításáról, hanem céltudatosan te­nyésztik belőlük a revans és revizió élgárdáit. A Wall Street és City elhízott urai különféle jakscho­kat és lodgmannokat tartanak, hogy ezek az embe­ri nyomorból élősködjenek, hogy rakosgassák a tü­zelőt az új világégés tüzére, amely elől természete­sen maguk szaladnának el elsőnek. Egyszóval míg a Német Demokratikus Köztársaságban a kitelepí­tett németek otthon vannak és helyzetük nem képez nemzetközi problémát, addig Nyugat-Németország­ban a nemzetközi nyugtalanság tűzfészkei, akik ve­szélyeztetik Németország szomszédjait, közöttük Köztársaságunk nem áll éppen az utolsó helyen. Mindezt és a további körülmények egész sorát egész lakosságunknak tudatosítania kell. Németor­szág nyugati politikájának következményeit elsősor­ban világosan és félreérthetetlenül tudatosítania kell lakosságunk azon töredékének, amely még mindig nyugat felé sandít és megmentőjét az amerikai im­perializmusban látja. Szomorú, hogy még akadnak cseh anyáktól származó olyan ifjak és lányok, akik amerikai kártyára tesznek, bár világos, hogyha ez a kártya egyáltalában nyerhetne, úgy ez ezeken a vi­dékeken csak az SS bajonettok segítségével történ­hetne. Ehhez képest München és a hitleri Protekto­rátus semmiség volna. Ez az állítás talán puszta agitációnak látszhat. De nem így áll a dolog. Igaz, természetes, hogy az ét­vágytól és a szándéktól az étvágy kielégítéséig, a szándék végrehajtásáig hosszú az út és gyakran, ahogy mondani szokás, rövid a kéz. Ez áll a mi ese­tünkben is, Csehszlovákia esetében, ahol sokaknak tervei nagyon messziremenőek, de e tervek végre­hajtásához a kezük nagyon is rövid. Azonban annál inkább kötelességünk, hogy óva intsünk mindenkit, akik inkább hallgatják Amerika hangját, mint szí­vük hangját. Bizonyára vannak közöttük Zadina tí­pusú emberek, akik hasonlóképpen mint az agrár ko­rifeus Zadina München előtt és a Protektorátus alatt hozzájuk hasonló embereknek azt tanácsolták, hogy nemzeti szabadságukat, amelyet Hitler elvesz, cserél­jék fel teli tállal, amelyet állítólag Hitler meghagy nekik. Hasonló típusú emberekkel Államvédelmi Testületünk majd elbánik és ebben teljes mértékben számíthat a közvélemény megértésére és támogatá­sára. És azok, akiknek nincs és nem is volt ez a zadina-féle teli tálcájuk, tudatosítsanak egy-két alap­vető jelentőségű tényt. Ott a határokon túl ki lép fel most „a nemzet ne­vében"? Azok, akiknek lelkiismeretét terheli Mün­chen és a hitleri megszállás. Ki az, aki a külföld min­den lehetséges rádió-leadóin át kígyót, békát kiált Köztársaságunkra és mialatt magabiztos fedezékben megbújik, az itteni népeket különféle államellenes tettekre bujtogatja? Ugyanazok a kreatúrák, vagy hozzájuk hasonlók, akik a protektorátus idején Hit­lert szolgálták inuk szakadtáig, Kik azok, akik a nyugati kémszolgálatok segítsé­gével áruló bandákat, diverzánsokat, kártevőket és gyilkosokat küldenek hozzánk? Ugyanazok a kreatú­rák, akiknek túlnyomó többsége a gestapot szolgál­ta saját nemzetével szemben és akik ma mindany­nyian a nyugati kémközpontok szolgálatában álla­nak. ők megbújnak és a piszkos munkát ügynökeik­nek és azoknak az áldozatoknak kell elvégezniök he­lyettük, akiket ezek az ügynökök nálunk kikeres­nek. Igen, mindennek hátterében az imperialisták fi­zetett ügynökei állnak, akik ugyan cseh vagy szlo­vák névre hallgatnak, de mindenkor készek a cseh és szlovák népet szőröstül-bőröstül eladni. Csak a vevő változik. 1938—39-ben Hitler volt és ma az amerikai imperializmus. Egyébként nem fog ártani, ha ismét egy kicsit a körmére nézünk ezeknek a nyugati „barátoknak", hogy milyen szerepet töltöttek be München idején és a hitleri Protektorátus alatt. Ez annál is elkerül­hetetlenebb, mert ezek az urak mindig feltűnő lázas gondoskodást fejtenek ki a Csehszlovák Köztársaság önállósága és függetlensége érdekében. Ez a gondos­kodás és buzgalom talán meghatott volna bennün­ket, amikor ezt München idejében, majd 1939 már­cius 15-én kértük. Hanem akkor ezek az urak, ahogy azt mondani szokás, ajtóstól dobtak ki bennünket, hogy maguk zavartalanul ölelkezhessenek Hitlerrel. Éppen ezért hát ma ne akarják ránk kényszeríteni „gondoskodásukat", amelyre ma egyáltalában nincs szükségünk. Másképpen gondoskodtunk magunkról — biztonságosan. Már megállapítottam és újólag ismétlem, hogy né­pünknek éberen kell figyelnie és értékelni az esemé­nyeket, amelyek a szomszédos Németországban foly­nak. Mindaz után ami megelőzte a Német Demokra­tikus Köztársaság megalakulását és ami vele járt, — teljes joggal baráti országnak minősíthetjük. A Né­met Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia kö­zött nincs vitás kérdés, sem területi, sem nemzetisé­gi vonatkozásban. Az együttmunkálkodás és a Német Demokratikus Köztársaság megerősítését szolgáló segítség éppen ezért Csehszlovákia sajátos érdeke, ugyanúgy, ahogy segítjük azt a szomszédunkat és együttmunkálkodunk vele, aki saját házunktáját vé­di. A béke és a békeszerető nemzetekkel való együtt­munkálkodás ügyének meg vannak a komoly hívei Nyugat-Németországban is. Nyugat-Németország ka­pitalista megszállóinak jóvoltából a nép nem tudta saját kizsákmányolóinak uralmát gyökerestől kitép­ni és tulajdonképpen ugyanott kezdte, ahol 1919-ben abbahagyta. És ismét Noske, Severing utódjai ezek, a pápapárti Brüning. és Preissing utódjaival, akik Nyugat-Németország népét visszatartották attól, hogy leszámolhassanak volt uraikkal — ha ugyan ebben a „fékezésben" bizonyos pillanatokban nem volt főrésze az imperialista megszálló hatalmak fegy­veres erejének. Nyugat-Németország népe kétszeres elnyomatásban él. A megszállók csizmája és „saját" német uraik csizmája alatt. Ennek ellenére azonban Nyugat-Németország népe váratlan dolgokkal lepte meg az urakat, az új náci hadsereg zsoldosainak ön­kéntes toborzásának tömegesen ellenáll, megtagadja, hogy a hazai és az idegen imperialistáknak „kano­nenfutter" — szolgáljon. Mindazok, akik úgy vélték, hogy a németek nyugaton kivétel nélkül nagy töme­gekben fognak a kaszárnyákba tódulni, hogy felve­gyék az új katonai gúnyát, nagyon csalódtak. Ezzel szemben e tény midazokat buzdítja, akik hittek abban, hogy a második világháború véres iskolája nem múlt el következmények nélkül a nyugati néme­tek között sem és hogy soraikban a békéért folyta­tott harcban, közülük sokakra mint aktív résztve­vőkre lehet számítani. Éppen ezért sajátos érdekünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nagy har­cát, amelyet az egységes, demokratikus és békeszere­tő Németországért folytat, megértéssel kísérjük és támogassuk, hogy ne tegyünk semmi olyant, ami ezt a küzdelmet megnehezítené. Ha nálunk már ezelőtt is érvényesült a jelszó „nem minden német egyfor­ma" úgy ez ma kétszeresen érvényes. És ez nemcsak a Német Demokratikus Köztársaságra vonatkozik, hanem Nyugat-Németországra is, ahol a nép között sok békeharcos van és így sokan barátaink. Tito Jugoszláviája - a nyugati imperialisták zsoldjában álló háborús uszító Az utóbbi időben Európában új háborús tűzfészek van kialakulóban éspedig titoista Jugoszláviában. Ti­to Jugoszláviája gyors ütemben tért át a nyugati im­perializmus és mindenekelőtt az amerikai imperializ­mus szolgálatába és szolgaian követi annak külpoli­tikai irányvonalát. Mint az amerikai imperializmus lakája, Tito a hősiesen küzdő Koreát rágalmazza és nem átalja azt minden igazsággal szemben támadó­nak nevezni. Tito Jugoszláviája ezen a vonalon még tovább ment és a nyugati imperialistákkal együtt a népi Kínát is támadónak rágalmazza. A belgrádi dollár-lakájoknak ugyancsak természetes, hogy Viet­namot is támadónak minősítik. E szörnyeknek a Szovjetúnió elleni uszítókampánya mindennapos jelenség és a belgrádi rádiónak a népi demokratikus országok elleni uszítókampánya túltesz Amerika Hangjának támadásain is. A tito-féle Jugoszlávia képviselői az ENSz-ben mindent elkövettek, hogy visszaéljenek és diszkreditálják az amerikai agresszo­rokkal együtt ezt a szervezetet. Az utóbbi napokban a véreskezű Tito egy mesét kürtölt világgá, éspedig, hogy ebben az évben állítólag a népi demokratikus országok katonai támadásától van veszélyeztetve és az amerikai imperializmusnak így Magyarország, Ro­mánia és Bulgária bepiszkolására és megrágalmazá­sára szolgáltat anyagot, ugyanakkor a másik oldalon pedig a görög monarchofasisztákkal fraternizál. A Szovjetúnió vezette, a békéért folytatott hatalmas világküzdelemben a Tito-Rankovics klikk teljesen átállt az amerikai imperializmus vezette háborús uszítók oldalára. Azt mondja a közmondás, hogy rosszabb a janicsár, mint az igazi török. Ez teljes mértékben érvényes Titora és a hozzá hasonló dol­lár-lakájokra. Az imperializmus szolgálatában álló külpolitikai kurzusnak teljes mértékben megfelel a Tito-klikk bel­politikai kurzusa. Az ő vezetésük alatt Jugoszlávia minden lehető imperialista vezérkari főnökségek góc­pontjává lett. A Tiío-banda vezetése alatt a jugoszláv gazdaság teljes csődbe jutott és az országban, a szó legszorosabb értelmében, éhség dühöng. New York és London tőkései Titonak több millió dollárt aján­dékoztak — éppen eleget arra, hogy biztosítva le­gyen e rablógyilkos falkának gondtalan élete, — mindennek ellenére Tito hozzálát az országnak kicsi­ben és nagyban való kiárusításához. Megszüntette az ipar és a közlekedés államosítását, hogy könnyebbe tegye a külföldi tőkének beáramlását. Az úgyneve­zett mezőgazdasági szövetkezetek közbenjárásával még inkább a kulákok hatalmába kerültek, akik a meggazdagodott bürokráciával együtt a hazai kapi­talisták csemetéiül vannak kiválasztva. A jugoszláv néppel szemben — amely egyre nyugtalanabb a Tito­féle háborús politika, az országnak külföldi és hazai tőkéseknek való áruba-bocsátása miatt, — Titoék az egyre élesbedő fehér terrort alkalmazzák, úgyhogy a fasiszta klikk elnevezés valósággal rá van szabva a mai belgrádi uralkodókra. Hogy is lehetne ez más­képpen egy ilyen klikknél, amely az eredetileg reábí­zott országot nemcsak háborús kalandba hajszolja, hanem azon is dolgozik, hogy az ország belsejében a kapitalizmust felújítsa. A Tito-klikk e jellemével teljesen tisztában kell lennie minden csehszlovák állampolgárnak. Nemcsak azért, hogy szembe tudjanak helyezkedni az orszá­gunk ellen szórt rágalmakkal és piszkolódásokkal. Nemmsak azért, hogy a jugoszláv eset alapján propa­gandisztikus és agitációs szempontból bizonyítani tud­ják, hogy hová és mily gyorsan süllyed az áruló. Ha­nem azért is, hogy hathatósan tudjanak védekezni a Köztársaság elleni aknamunkák ellen. Nem véletlen ugyanis, hogy mindenütt, ahol a nyugati imperialis­ták kéme és diverzánsa megjelenik, mellette vagy vele együtt rendszerint leleplezzük a titoféle Jugo­szlávia kémét és diverzánsát is. Ez nem véletlenség, hanem minden kémnek sorsa. Ahogy az Alexandrov féle Ochranka kémei, vagy a Gestapo kémei kezdték és ahogy az amerikai kémek végzik. Sztálin szava E néhány külpolitikai kérdés rövid áttekintését Sztálin elvtárs fontos szavaival végzem. Sztálin elv­társ nyilatkozatának végén megállapította: „Miként végződik a támadó és békeszerető erők közötti küzdelem? A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elke­rülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptömegeket, megté­veszteni és új világháborúba sodorni őket. Ezért a széleskörű békekampánynak — amely eszköz a háborús uszítók bűnös mesterkedéseinek le­leplezésére — ma elsőrendű jelentősége van. Ami a Szovjetúniót illeti, a Szovjetúnió továbbra is tántoríthatatlanul folytatja a háború elhárítására és a béke megőrzésére irányuló politikáját." Igen, ez ránk is érvényes, a békéért nekünk is har­colnunk kell és fogunk is harcolni mindenekelőtt, amikor még legközvetlenebb szomszédságunk van veszélyeztetve. Nekünk arra kell és arra fogunk is törekedni, hogy minden egyes polgárt meggyőzzünk arról, hogy mindenki, aki a háború előkészítésében résztvesz, egyszersmind összeesküvést sző a Cseh­szlovák Köztársaság léte ellen. Mi minden egyes pol­gárunkat arra kell, hogy ösztönözzük és arra is fog­juk ösztönözni, hogy becsületes munkával erősítse hazáját és azzal a békét is. II. Néhány belpolitikai kérdés Áttérek most országunk néhány belső kérdésére, amint azok az elmúlt időszak folyamán felmerültek. Az ötéves terv megvalósítása az 1950. évben Az első kérdés az ötéves terv megvalósítását érinti az 1950. évben, amely — mint ismeretes — ötéves tervünk második éve volt. Az ötéves terv má­sodik évének eredményeire vonatkozó legfontosabb adatokat az Állami Tervhivatal hivatalos jelentésé­ben már nyilvánosságra hozta. Ezért ezeknek a fő adatoknak részletesebb elemzésére összpontosítha­tom fejtegetésemet. Mint ismeretes, a Központi Bizottság multévi feb­ruári ülése után az ötéves terv második évének fel­adatait fokoztuk. Mégis sikerült ezt a felemelt ter­vet 101.8 százalékra teljesíteni, beszámítva a bánya­ipar fokozott tervét is, amellett a központilag ter­vezett termelés a tervet egészben véve 102.1 száza­lékra teljesítette. A csehszlovák ipar fejlődése állan­dóan folyamatos volt. Az ipari termelés az 1950. évbsn az 1949. évhez képest 15.3 százalékkal és az 1948-as évvel szemben kb. egyharmadával nőtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom