Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

6 m%m 1951 február 24 Klement Gottwald elvtárs jelentése Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1951 febr. 22-i ülésén az egetverő különbséget a Német Demokratikus Köztársaság és azok közt, akik ma Nyugat-Németországban a nyugati imperializmus kegyelméből és zsoldjában uralkodnak. Végül látható ez a különbség más dolgokból is, amelyek közvetlenül érintik Köztársaságunkat. A potsdami konferenciának arra a döntésére gondolok itt, amely a német kisebbségnek Csehszlovákiából való kitelepítéséről intézkedett. A potsdami tanácskozás résztvevői kötelezettséget vállaltak, hogy a német hivatalokat arra késztetik, hogy a kitelepítetteknek új, tartós otthonról gondoskodjanak. A potsdami szignatáriusok valamennyien kötelezték magukat, hogy Németország területén nem tűrnek meg revizionista és revansszellemű propagandát és olyan szervezkedést, amely a német kitelepítetteket a kitelepítési területekre való visszatérésre ösztönözné vagy uszítaná. Ezt a kötelezettséget ismét csak az egy Szovjetúnió teljesítette és a Német Demokratikus Köztársaság gyakorlatilag is megvalósítja. Ismeretes, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jelentős tényezőinek egész sora ismételten kifejezésre juttatta, hogy a németeknek Csehszlovákiából való kitelepítését a Német Demokratikus Köztársaság igazságosnak és véglegesnek tartja. És ezek a nyilatkozatok nem voltak és ma sem platonikusak. Mindenki tudja nálunk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a tőlünk kitelepített németeknek új otthont adott, úgy hogy azoknak eszük ágában sincs a revans vagy revízióra. Milyen másképpen áll ez a dolog Nyugat-Németországban! Ott csak úgy nyüzsög a „Heimatsvertriebener"-ek mindenfajta szövetsége és egyesülete. Ott a bonni „kormány" és a nyugati megszálló hatalmak nemcsak, hogy nem gondoskodtak a kitelepítettek új otthonának biztosításáról, hanem céltudatosan tenyésztik belőlük a revans és revizió élgárdáit. A Wall Street és City elhízott urai különféle jakschokat és lodgmannokat tartanak, hogy ezek az emberi nyomorból élősködjenek, hogy rakosgassák a tüzelőt az új világégés tüzére, amely elől természetesen maguk szaladnának el elsőnek. Egyszóval míg a Német Demokratikus Köztársaságban a kitelepített németek otthon vannak és helyzetük nem képez nemzetközi problémát, addig Nyugat-Németországban a nemzetközi nyugtalanság tűzfészkei, akik veszélyeztetik Németország szomszédjait, közöttük Köztársaságunk nem áll éppen az utolsó helyen. Mindezt és a további körülmények egész sorát egész lakosságunknak tudatosítania kell. Németország nyugati politikájának következményeit elsősorban világosan és félreérthetetlenül tudatosítania kell lakosságunk azon töredékének, amely még mindig nyugat felé sandít és megmentőjét az amerikai imperializmusban látja. Szomorú, hogy még akadnak cseh anyáktól származó olyan ifjak és lányok, akik amerikai kártyára tesznek, bár világos, hogyha ez a kártya egyáltalában nyerhetne, úgy ez ezeken a vidékeken csak az SS bajonettok segítségével történhetne. Ehhez képest München és a hitleri Protektorátus semmiség volna. Ez az állítás talán puszta agitációnak látszhat. De nem így áll a dolog. Igaz, természetes, hogy az étvágytól és a szándéktól az étvágy kielégítéséig, a szándék végrehajtásáig hosszú az út és gyakran, ahogy mondani szokás, rövid a kéz. Ez áll a mi esetünkben is, Csehszlovákia esetében, ahol sokaknak tervei nagyon messziremenőek, de e tervek végrehajtásához a kezük nagyon is rövid. Azonban annál inkább kötelességünk, hogy óva intsünk mindenkit, akik inkább hallgatják Amerika hangját, mint szívük hangját. Bizonyára vannak közöttük Zadina típusú emberek, akik hasonlóképpen mint az agrár korifeus Zadina München előtt és a Protektorátus alatt hozzájuk hasonló embereknek azt tanácsolták, hogy nemzeti szabadságukat, amelyet Hitler elvesz, cseréljék fel teli tállal, amelyet állítólag Hitler meghagy nekik. Hasonló típusú emberekkel Államvédelmi Testületünk majd elbánik és ebben teljes mértékben számíthat a közvélemény megértésére és támogatására. És azok, akiknek nincs és nem is volt ez a zadina-féle teli tálcájuk, tudatosítsanak egy-két alapvető jelentőségű tényt. Ott a határokon túl ki lép fel most „a nemzet nevében"? Azok, akiknek lelkiismeretét terheli München és a hitleri megszállás. Ki az, aki a külföld minden lehetséges rádió-leadóin át kígyót, békát kiált Köztársaságunkra és mialatt magabiztos fedezékben megbújik, az itteni népeket különféle államellenes tettekre bujtogatja? Ugyanazok a kreatúrák, vagy hozzájuk hasonlók, akik a protektorátus idején Hitlert szolgálták inuk szakadtáig, Kik azok, akik a nyugati kémszolgálatok segítségével áruló bandákat, diverzánsokat, kártevőket és gyilkosokat küldenek hozzánk? Ugyanazok a kreatúrák, akiknek túlnyomó többsége a gestapot szolgálta saját nemzetével szemben és akik ma mindanynyian a nyugati kémközpontok szolgálatában állanak. ők megbújnak és a piszkos munkát ügynökeiknek és azoknak az áldozatoknak kell elvégezniök helyettük, akiket ezek az ügynökök nálunk kikeresnek. Igen, mindennek hátterében az imperialisták fizetett ügynökei állnak, akik ugyan cseh vagy szlovák névre hallgatnak, de mindenkor készek a cseh és szlovák népet szőröstül-bőröstül eladni. Csak a vevő változik. 1938—39-ben Hitler volt és ma az amerikai imperializmus. Egyébként nem fog ártani, ha ismét egy kicsit a körmére nézünk ezeknek a nyugati „barátoknak", hogy milyen szerepet töltöttek be München idején és a hitleri Protektorátus alatt. Ez annál is elkerülhetetlenebb, mert ezek az urak mindig feltűnő lázas gondoskodást fejtenek ki a Csehszlovák Köztársaság önállósága és függetlensége érdekében. Ez a gondoskodás és buzgalom talán meghatott volna bennünket, amikor ezt München idejében, majd 1939 március 15-én kértük. Hanem akkor ezek az urak, ahogy azt mondani szokás, ajtóstól dobtak ki bennünket, hogy maguk zavartalanul ölelkezhessenek Hitlerrel. Éppen ezért hát ma ne akarják ránk kényszeríteni „gondoskodásukat", amelyre ma egyáltalában nincs szükségünk. Másképpen gondoskodtunk magunkról — biztonságosan. Már megállapítottam és újólag ismétlem, hogy népünknek éberen kell figyelnie és értékelni az eseményeket, amelyek a szomszédos Németországban folynak. Mindaz után ami megelőzte a Német Demokratikus Köztársaság megalakulását és ami vele járt, — teljes joggal baráti országnak minősíthetjük. A Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia között nincs vitás kérdés, sem területi, sem nemzetiségi vonatkozásban. Az együttmunkálkodás és a Német Demokratikus Köztársaság megerősítését szolgáló segítség éppen ezért Csehszlovákia sajátos érdeke, ugyanúgy, ahogy segítjük azt a szomszédunkat és együttmunkálkodunk vele, aki saját házunktáját védi. A béke és a békeszerető nemzetekkel való együttmunkálkodás ügyének meg vannak a komoly hívei Nyugat-Németországban is. Nyugat-Németország kapitalista megszállóinak jóvoltából a nép nem tudta saját kizsákmányolóinak uralmát gyökerestől kitépni és tulajdonképpen ugyanott kezdte, ahol 1919-ben abbahagyta. És ismét Noske, Severing utódjai ezek, a pápapárti Brüning. és Preissing utódjaival, akik Nyugat-Németország népét visszatartották attól, hogy leszámolhassanak volt uraikkal — ha ugyan ebben a „fékezésben" bizonyos pillanatokban nem volt főrésze az imperialista megszálló hatalmak fegyveres erejének. Nyugat-Németország népe kétszeres elnyomatásban él. A megszállók csizmája és „saját" német uraik csizmája alatt. Ennek ellenére azonban Nyugat-Németország népe váratlan dolgokkal lepte meg az urakat, az új náci hadsereg zsoldosainak önkéntes toborzásának tömegesen ellenáll, megtagadja, hogy a hazai és az idegen imperialistáknak „kanonenfutter" — szolgáljon. Mindazok, akik úgy vélték, hogy a németek nyugaton kivétel nélkül nagy tömegekben fognak a kaszárnyákba tódulni, hogy felvegyék az új katonai gúnyát, nagyon csalódtak. Ezzel szemben e tény midazokat buzdítja, akik hittek abban, hogy a második világháború véres iskolája nem múlt el következmények nélkül a nyugati németek között sem és hogy soraikban a békéért folytatott harcban, közülük sokakra mint aktív résztvevőkre lehet számítani. Éppen ezért sajátos érdekünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nagy harcát, amelyet az egységes, demokratikus és békeszerető Németországért folytat, megértéssel kísérjük és támogassuk, hogy ne tegyünk semmi olyant, ami ezt a küzdelmet megnehezítené. Ha nálunk már ezelőtt is érvényesült a jelszó „nem minden német egyforma" úgy ez ma kétszeresen érvényes. És ez nemcsak a Német Demokratikus Köztársaságra vonatkozik, hanem Nyugat-Németországra is, ahol a nép között sok békeharcos van és így sokan barátaink. Tito Jugoszláviája - a nyugati imperialisták zsoldjában álló háborús uszító Az utóbbi időben Európában új háborús tűzfészek van kialakulóban éspedig titoista Jugoszláviában. Tito Jugoszláviája gyors ütemben tért át a nyugati imperializmus és mindenekelőtt az amerikai imperializmus szolgálatába és szolgaian követi annak külpolitikai irányvonalát. Mint az amerikai imperializmus lakája, Tito a hősiesen küzdő Koreát rágalmazza és nem átalja azt minden igazsággal szemben támadónak nevezni. Tito Jugoszláviája ezen a vonalon még tovább ment és a nyugati imperialistákkal együtt a népi Kínát is támadónak rágalmazza. A belgrádi dollár-lakájoknak ugyancsak természetes, hogy Vietnamot is támadónak minősítik. E szörnyeknek a Szovjetúnió elleni uszítókampánya mindennapos jelenség és a belgrádi rádiónak a népi demokratikus országok elleni uszítókampánya túltesz Amerika Hangjának támadásain is. A tito-féle Jugoszlávia képviselői az ENSz-ben mindent elkövettek, hogy visszaéljenek és diszkreditálják az amerikai agresszorokkal együtt ezt a szervezetet. Az utóbbi napokban a véreskezű Tito egy mesét kürtölt világgá, éspedig, hogy ebben az évben állítólag a népi demokratikus országok katonai támadásától van veszélyeztetve és az amerikai imperializmusnak így Magyarország, Románia és Bulgária bepiszkolására és megrágalmazására szolgáltat anyagot, ugyanakkor a másik oldalon pedig a görög monarchofasisztákkal fraternizál. A Szovjetúnió vezette, a békéért folytatott hatalmas világküzdelemben a Tito-Rankovics klikk teljesen átállt az amerikai imperializmus vezette háborús uszítók oldalára. Azt mondja a közmondás, hogy rosszabb a janicsár, mint az igazi török. Ez teljes mértékben érvényes Titora és a hozzá hasonló dollár-lakájokra. Az imperializmus szolgálatában álló külpolitikai kurzusnak teljes mértékben megfelel a Tito-klikk belpolitikai kurzusa. Az ő vezetésük alatt Jugoszlávia minden lehető imperialista vezérkari főnökségek gócpontjává lett. A Tiío-banda vezetése alatt a jugoszláv gazdaság teljes csődbe jutott és az országban, a szó legszorosabb értelmében, éhség dühöng. New York és London tőkései Titonak több millió dollárt ajándékoztak — éppen eleget arra, hogy biztosítva legyen e rablógyilkos falkának gondtalan élete, — mindennek ellenére Tito hozzálát az országnak kicsiben és nagyban való kiárusításához. Megszüntette az ipar és a közlekedés államosítását, hogy könnyebbe tegye a külföldi tőkének beáramlását. Az úgynevezett mezőgazdasági szövetkezetek közbenjárásával még inkább a kulákok hatalmába kerültek, akik a meggazdagodott bürokráciával együtt a hazai kapitalisták csemetéiül vannak kiválasztva. A jugoszláv néppel szemben — amely egyre nyugtalanabb a Titoféle háborús politika, az országnak külföldi és hazai tőkéseknek való áruba-bocsátása miatt, — Titoék az egyre élesbedő fehér terrort alkalmazzák, úgyhogy a fasiszta klikk elnevezés valósággal rá van szabva a mai belgrádi uralkodókra. Hogy is lehetne ez másképpen egy ilyen klikknél, amely az eredetileg reábízott országot nemcsak háborús kalandba hajszolja, hanem azon is dolgozik, hogy az ország belsejében a kapitalizmust felújítsa. A Tito-klikk e jellemével teljesen tisztában kell lennie minden csehszlovák állampolgárnak. Nemcsak azért, hogy szembe tudjanak helyezkedni az országunk ellen szórt rágalmakkal és piszkolódásokkal. Nemmsak azért, hogy a jugoszláv eset alapján propagandisztikus és agitációs szempontból bizonyítani tudják, hogy hová és mily gyorsan süllyed az áruló. Hanem azért is, hogy hathatósan tudjanak védekezni a Köztársaság elleni aknamunkák ellen. Nem véletlen ugyanis, hogy mindenütt, ahol a nyugati imperialisták kéme és diverzánsa megjelenik, mellette vagy vele együtt rendszerint leleplezzük a titoféle Jugoszlávia kémét és diverzánsát is. Ez nem véletlenség, hanem minden kémnek sorsa. Ahogy az Alexandrov féle Ochranka kémei, vagy a Gestapo kémei kezdték és ahogy az amerikai kémek végzik. Sztálin szava E néhány külpolitikai kérdés rövid áttekintését Sztálin elvtárs fontos szavaival végzem. Sztálin elvtárs nyilatkozatának végén megállapította: „Miként végződik a támadó és békeszerető erők közötti küzdelem? A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket. Ezért a széleskörű békekampánynak — amely eszköz a háborús uszítók bűnös mesterkedéseinek leleplezésére — ma elsőrendű jelentősége van. Ami a Szovjetúniót illeti, a Szovjetúnió továbbra is tántoríthatatlanul folytatja a háború elhárítására és a béke megőrzésére irányuló politikáját." Igen, ez ránk is érvényes, a békéért nekünk is harcolnunk kell és fogunk is harcolni mindenekelőtt, amikor még legközvetlenebb szomszédságunk van veszélyeztetve. Nekünk arra kell és arra fogunk is törekedni, hogy minden egyes polgárt meggyőzzünk arról, hogy mindenki, aki a háború előkészítésében résztvesz, egyszersmind összeesküvést sző a Csehszlovák Köztársaság léte ellen. Mi minden egyes polgárunkat arra kell, hogy ösztönözzük és arra is fogjuk ösztönözni, hogy becsületes munkával erősítse hazáját és azzal a békét is. II. Néhány belpolitikai kérdés Áttérek most országunk néhány belső kérdésére, amint azok az elmúlt időszak folyamán felmerültek. Az ötéves terv megvalósítása az 1950. évben Az első kérdés az ötéves terv megvalósítását érinti az 1950. évben, amely — mint ismeretes — ötéves tervünk második éve volt. Az ötéves terv második évének eredményeire vonatkozó legfontosabb adatokat az Állami Tervhivatal hivatalos jelentésében már nyilvánosságra hozta. Ezért ezeknek a fő adatoknak részletesebb elemzésére összpontosíthatom fejtegetésemet. Mint ismeretes, a Központi Bizottság multévi februári ülése után az ötéves terv második évének feladatait fokoztuk. Mégis sikerült ezt a felemelt tervet 101.8 százalékra teljesíteni, beszámítva a bányaipar fokozott tervét is, amellett a központilag tervezett termelés a tervet egészben véve 102.1 százalékra teljesítette. A csehszlovák ipar fejlődése állandóan folyamatos volt. Az ipari termelés az 1950. évbsn az 1949. évhez képest 15.3 százalékkal és az 1948-as évvel szemben kb. egyharmadával nőtt.