Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-22 / 45. szám, csütörtök

1951 február 22 JHit tehetek, a béUéévt Irta: BATKY LÁSZLÓ. Jószándékú és becsületes, de öntudatlan emberek felteszik a kérdést: „Mit tehetek én a békéért? Hogyan védhetném meg én a békét, hogyan akadályozhatom meg a háborút?" Ha egyszerű falusi embernek a békeharcról beszélünk, akkor az szinte megnyugodva mondja: „Igen kicsiny emberek vagyunk mi ahhoz, hogy beleszóljunk a világ dolgaiba. Nem kérdeztek meg minket sohasem a nagyok, hogy akarunk-e háborút vagy nem. Jött a behívó és menni kellett katonának s azt kellett tenni, amit az urak parancsoltak." Az ember, aki így beszélt, talán nincs is ebbe belenyugodva, de úgy gondolja, hogy ez megváltozhatatlan. Igy volt eddig is és ezentúl sem lehet másképpen. Az urak intézik, hogy háború lesz-e vagy béke s tényleg Farkas Kálmán nagylégi munkástól nem kérdezte meg a Horty-rendszer, hogy mit akar: háborút-e vagý békét és van-e kedve harcolni a magyar földesurak érdekeiért. Ellenkezőleg! ötödik katonafiú volt már a családból, ketten már elestek a fronton, családfenntartó is volt, de nem volt mentség. Farkas Kálmán munkásnak menni kellett a frontra, hogy megvédje többek közt herceg Eszterházy 250.000 hold földjét. Amikor nyáron a stockholmi békehatározatra folyt a békeívek aláírása, találkoztam olyan emberrel is, aki — pedig mindent kívánt, csak éppen a háborút nem, mert az elmúlt háború borzalmaiból ugyancsak kijutott neki is, — azt mondotta: — Megakadályozhatjuk-e mi aláírással és papírossal a háborút? Kérdésnek szánta a mondatot felém, de a hang, ahogyan mondotta,- eltompult belenyugvás is volt a megváltozhatatlannak hitt dologba. Ennek az embernek — akinek a nevét csak azért nem említem, mert falumbeli, jó ismerősöm és tudom, hogy most szégyelné ezt a kijelentését és neve kiírását kipellengérezésnek venné, — akkor igaza volt. Igaza volt és igaza is lesz abban az esetben, ha továbbra is azon az állásponton marad és azt a magatartást tanúsítja, hogy saját akarata ellenére is megnyugszik a megváltozhatatlannak hitt helyzetbe, hogy „megakadályozhatjuk-e mi papírossal és aláírással a háborút." Igaza lesz akkor, ha a papírost csak papírosnak, az aláírást csak aláírásnak hagyjuk. A papírost, ezeket a békeiveket még akkor is, ha akárhány tonna is volt a súlyuk, nemhogy a háború, de egy szél is elfújja az útból. De nem lesz igaza sem neki, sem másnak, akik lebecsülik saját jelentőségüket és mázsányi súlya lesz minden egyes aláírásnak akkor, ha a békeívekre leírt név mögött ennek az embernek a határozott akarata és ereje is áll: Nem akarok háborút! Ha az az 500 millió ember, akik aláírták a stockholmi békehatározatot, ha ez a 500 millió ember és még a többi száz- és százmillió, akik nem írhatták alá, mert országaikban a háborús uszítókhoz tartozó uralkodó rendszer erőszakos módon megakadályozta, ha ezek az akaratuk kinyilvánításában megakadályozott milliók is azt akarják, hogy ne legyen háború és ezt az akaratot határozott formában meg is valósítják —, akkor kivel fognak háborúzni a háborút akarók? Ahhoz, hogy háború legyen, hogy háborúzni lehessen, legelőször is ember kell. A háborúhoz több millió főből álló hadseregek kellenek, amelyeket egymásnak lehet ugrasztani, hogy öljétek meg egymást és ami az útatokba keriil, azt pusztítsátok el. De hogyan lehet háborút viselni, ha nincs kivel háborúzni? Hogvan lehet háborúzni, ha az „ágyútölteléknek" használt nép öntudatra ébred és azt mondja, hogy háborúzzon az, aki akar, mert nekem semmi kedvem a fronton nyomorogni és a tetvekkel rágatni magamat és a nélkül, hogy tudnám, kiért és miért, a fűbe harapni. Kivel fognak háborúzni a háborúzni akaró urak, ha a nép ezt mondja és ezt teszi is? Ha egy ember mondja és teszi, akkor úgy becsukják, hogy belekékül. Még ezer emberrel is megtehetik, de m't tesznek, ha mí'ľók ezt mondják és ezt teszik? Azt cs-k elhiszi mindenki, hogy m'll'ó és mi'l'ó embert nem lehet csak úgy egyszerűen lakat alá tenni. Farkas Kálmánnak akárhogy is kapálódzott e'lene, be kellett vonulnia és a frontra kellett menn'e. De mi történt volna, ha az akkori Magvarország két millió katonaköteles férfia azt mondja. Hogy mi nem akarunk háborút és nem megyünk a frontra és ha Hortynak, meg fullajtárjaiknak annyira hábonízhatnékjuk van. ám senki sem akadályozza meg őket abban, hogy e passziójuknak hódol ianak és hogy öldössék egvmást. Lehetett volna-e háború, ha akkor a magyar nép is_ és a világ többi országainak a népe is, — nem az urai, hanem a népe — így gondolkodik és így tesz? Vagy gondolja-e valaki, hogy most az új világháborút előkészítő urak közül valamelyik is tevékenyen, frontkatona módjára részt akar venni a háborúban? Hogy Truman, Attlee, Churchill és a többi urak a lövészárokban fognak hasalni? Nem mondom, nagyon hatásos látvány lenne és sokért nem adnám, ha mondjuk Churchillt nagy pocakjával kúszni látnám a lövészárokban. Vagy az is szép látvány lenne, ha Truman a fronton repülőgépről kapna nem mást, csak jó gépfegyvertüzet és minden áron a vakondtúrásba akarna elbújni, hogy nyomorult életét megmentse. Azt hiszem, ha egy-két ilyen „leckét" kapna, akkor utána meggondolná, hogy küldiön-e még amerikai repülőket Koreába bombázni. Azt hiszem, senki előtt sem kétséges, hogy sem Truman, sem Churchill, sem az egész tiszteletreméltó háborút akaró társaság nem akar és nem Is fog a lövészárok sarában tapicskolni és egész nap korgó gyomorral várni, hogy éjjel behozzák az egész napi menázsit a vonalba. Nem, Truman és társai, nem háborúzni akarnak, hanem háborúztatni a néppel. ĽJgy gondolják és úgy tervezik és azt akarják, hogy arra való a nép, hogy háborúzzon, ölje egymást, és ők csak majd a hasznát szedik le a dolognak. Most a világ két táborra szakadt. A békét és a háborút akarók táborára. Vannak még országok és vannak még tömegek, amelyek nem ébredtek tudatára annak, hogy ők csak ágyútöltelék a háborút akaró urak kezében és hagyják magukat szédíteni. Tehát Trumanéknak és Churchi'éknak egyelőre még volna kivel háborúztatniok. És éppen ezért, mert az egész világ népe, az „ágyútöltelék" még nem ébredt öntudatra, még nem látja azt s nem tudja, hogy én, az egyszerű ember döntöm el, lesz-e háború vagy nem — éppen ezért nem elég a mi részünkről sem csak az, hogy nem akarunk háborút. Éppen azért, mert a háborús uszítók erejével állunk szemben, olyan erősnek kell lennünk, hogy ezeknek a háborús uszítóknak a kezét lefogjuk és a háborút megakadályozzuk. Ha valamelyik haragosom, vagy ellenségem meg akarna verni engem, akkor egészen biztos, hogy nem ront nekem látatlanba anélkül, hogy ne ismerne, hanem először is látni akar és felbecsüli erőinket, hogy ugyan bír-e velem. Ezt tudni kell neki, mert különben az történhetik, hogy ha képenvág, akkor én úgy megdögönyözöm, hogy utána hetekig lepedőben forgatják. Ha előzőleg körülnéz és úgy látja, hogy eresebb vagyok nála és ha verekedésre kerül a sor, akkoi ő húzza a rövidebbet. akkor egészen bizonyos, hogy morogva bár, de félrehúzódik és békében hágy. Igy aztán csak az történhetik meg, hogy tehetetlen dühében nem bír velem, megsárgul, vagy gutaütést kap, de ki törődik ezzel?! Legfeljebb áldás hamvaira. Igy van ez most a béke és a háborús uszítók tábora között is. A háborúzni akarók becsülgetik erőinket, vájjon nem gyűrjük-e le őket, ha tényleg háborúra kerül a sor. Ügy látszik, kétségeik lehetnek abban, hogy ki az erősebb ők-e vagy mi, mert ha biztosak volnának dolgukban, akkor már régen megrohantak volna bennünket. S hogy féken tartsuk őket, hogy megakadályozzuk egy új háború kirobbantását — ezért kell erőinket, a béketábor erőit gyarapítani. S itt van a válasz a kérdésre: „Mit tehetek a békért?" Minél többet termelek, annál gazdagabbá és erősebbé teszem országunkat és igy a béketábor erőit gyarapítóm. M'nden kiló gabona, minden méter szövet, minden pár cipő és minden mázsa szén, amelylyel többet termelünk, gazdagabbá és erősebbé tesz bennünket. Sokaknak furcsának tűnik fel, s nem értik meg a napról napra történő újabb békefelajánlásokat. Hogyan erősítjük a béketábort azzal — kérdezik ezek —, ha valamelyik EFSz a 20 mázsás hektáronkénti termést 25 mázsár? emeli fel? Hogyan fékezhetjük meg a háborús uszítókat azzal, ha szénbányáinkban néhány száz vagy néhány ezer vagonnal több szenet termelnek ki? Hogyan erősödik a béketábor azzal, ha ennyi meg ennyi méterrel több szövetet gyártunk? Azzal erősítjük igy a béketábort és fékezzük a háborús uszítókat, hogy a jóllakott ember elégedett és erős, míg az éhező kedvetlen, elkeseredett és gyenge. A rongyos ember, aki ráadásul még fázik is és a cipője is rossz, az elégedetlen és elkeseredett — és gvenge az olyan ország, amelyben a dolgozó nép nem ehetik eleget és rongyos ruhában és cipőben kell járnia. Ezért erősítik a béketábor erőit a többtermelést előmozdító békefehjánlások. S mennél gazdagabbak és mennél erősebbek leszünk mi, annál inkább vissza tudjuk szorítani a háborús uszítókat és anná' több az esélyünk arra, hogy egy újabb pusztító és öldöklő háború kirobbantását megakadályozzuk. UJSZÖ — A nagylégi EFSz-ben is megkezdték a tavaszí munkákat Azelőtt az úri világban a három község, Nagylég, Kislég és Szász lakosságiának többsége, munkások, kisparasztok, zsellérek és cselédek mindannyian nyomorban és nélkülözésben tengették életüket. A kenyeret termő föld két-három ember kezén volt. A nagy légi Benyovszky gróf földbirtoka majdnem Dunától Dunáig terült el. A szászi határ legnagyobb része vitéz Benefay Bocsók Pál őméltósága vagyonát képezte. A viitéz méltóságos úr is, meg a gróf méltóságos úr is aztán földjeiket bérbe adták, de nem a kisembereknek, a földre éhes földnélküli Jánosoknak, hanem a nagybérlőknek. Volt aztán még a földbirtokos Széher, no meg a Lelkes, akik ugyancsak értettek ahhoz, hogyan kell a nincstelent még nincstelenebbé tenni. Igy aztán az egész falu, egy-két kulák kivételével, esek tengődött a földesurak mennyországi jóléte mellett. Más lett az élet azéta A föld azé lett, aki rajta dolgozik. A kisparaszt már nemcsak munkása a földnek, hanem élvezője minden jövedelmének is. A szövetkezeti gazdálkodás megmutatta az utat és megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a dolgozó paraszt ia hozzájusson a munkája után kijáró jövedelemhez és emberhez méltó életet éljen. — Igaz, hogy sok nehézséget kellett leküzdenünk addig — mondja Ha úgy lenne, mint azelőtt volt A mult héten Nagymegyeren a I nek nincs igája és szántani akar. akSzlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének háromnapos tanfolyamán vettem részt, ahol többek között egy nagyon érdekes és tanulságos előadást hallottam Teleky elvtárstól, az apácaszakái 1 asi tanítótól. Teleky elvtárs járásunk egyik községében megtörtént lolgot mondott el Az egyik községiben, ahol az EFSz alakuVó gyűlését tartották. nagy tömeg ember gyűlt össze. A gyűlés jól indult, a falu földművesei érdeklődve hallgatták az előadásokat, de amikor az előadó a földművelés gépesítéséről kezdett beszélni, a hallgatóságból többen közbekiabáltak, hogy nem keli nekünk traktor, meg aratógép, jó lesz nekünk ezután is úgy. mint ahogy eddig volt. Jól van, mondotta az előadó, hiszen nem muszáj, mert nem erőszak a disznótor. A teremből jó egynéhány ember tüntetően kivonult, de ez az előadót egyáltalában nem zavartaEzután az előadó a fa'ju kulturális életéről kezdett beszélni Javasolta, hogy a falu kérje még egy iskola és mozihelyiség létesítését. Megint csak olyanféle hangok hallatszottak, hogy meg valtunk mink eddig is magasabb kultúra nélkül és meg leszünk ezentúl is. Az előadó látta a szervezett és csökönyös ellenséges magatartást, tehát röviden befejezte a gyűlést és álment a faluból. Másnap aztán eljárt az illetékes járási szerveknél', hogy abból a faluból hívják vissza az összes traktorokait és különben is, ha bármiféle kéréssel jönnek, utasítsák el őket, mert nekik úgy jó. ahogyan azelőtt volt és nem kell nekik az új. Igy is történt A faluból visszahívták az összes traktorokat, a gépeket és ha valaki olyasmit kért, ami ma ugyan természetes, de azelőtt nem volt. azt elutasították. Gépállomás nincs — azelőtt sem volt. Ha valakikor ott a kulák, menjen hozzá segítségért. Hogy drágábban dolgozik, mint a gépállomás? Azelőtt is így volt és jó volt, tehát akkor legyen jó most is. öregségi segély — hát még mit nem? Ki hallott azelőtt öregségi segélyről? Nagyszerűen helyettesíti azt a koldus tarisznya. Családi pótlék? Azelőtt nem hogy családi pótlék lett volna — utasították el az ilyen kérelmet, hanem munkanélküli segély is csak ritkán volt. Igy ment ez aztán néhány hétig, míg a falu népe rá nem jött. hogy mennyire is félre hagyták magukat vezetni az ellenségtől és egy népes küldöttség ment a járásra és kérte, hogy szüntessék meg ezt a helyzetet, mert egyikük sem akar abban a világban élni, ami azelőtt volt. Sok embernek érdeme* lesz ezen a rövid történeten elgondolkodni és akkor aztán rájön arra, hogy sok esetben, ha beszélt, akkor nem ő beszélt. hanem az ellenség hangja beszélt belőle. BULLA LAJOS, Alistál. Csölle István, az EFSz elnöke — amíg odáig eljutottunk, ahol ma van szövetkezetünk. A nagylégi EFSz a negyedik típusban dolgozik. 280 tagja van és 1500 hektár földön gazdálkodik. Az őszön 383 hektárt vetettek be kenyérgabonával, a többi földet pedig tavasziak alá hagyták meg. A szövetkezetben minden előkészület megtörtént már a tavaszí munkák sikeres és gyors elvégzésére A műtrágyaszórást mir meg is kezdték és megkezdődött már a hereföldek fogasolása is. Hogy a munkát idejében és jól el tudják végezni és hogy a jövedelem szétosztása igazságosan, az elvégzett munka arányaban történjék, áz egyes munkákra munkacsoportokat alakítottak a szövetkezet tagjai. Most aztán van bírom fogatos csoport. egy kertészeti, egy dohánytermelő és egy állattenyésztő munkacsoport. A munkákról pontos tervet készítettek. amit aztán szétosztottak az egyes munkacsoportok közöttNemcsak a növényi termelésben, hanem az állattenyésztésben is szépen halad a nagylégi szövetkezet. Megjavítottak már 11 istállót, és tervbe van véve egy ú.j istálló építése is. Van egy tyúkfarm és egy sertéshizlalda is. A sertésállomány ma már 204 sertésből áll. köztük több törzskönyvezett anyakocává;-. A megjavított szövetkezeti istállókba pedig 115 szarvasmarhát helyeztek már el. A nagylégi szövetkezet tagjai még nem felejtették el a multat. Elevenen él bennük még az emléke annak az időnek, amikor a falu határának a javarészén egy-két ember dúskálódott. Odaadó munkájukkal őrködnek, hogy ez a világ többé vissza ne térjen. FARKAS KÁLMÁN, Nagylég. •y Hogyan teljesítik a párkányi járásban a kulákok beszolgáltatást kötelezettségeiket Búcs község Ha beletekintünk az egyes községek nyilvántartási lapjaiba, akkor a következőket észlelhetjük: Mocsa község Bábi Eszter 21 hektáros földművesasszony az 195l-es évben sem egy kiló sertéshúst, sem egy darab tojást, sem pedig egy liter tejet nem szolgáltatott be. Ugyanebben a községben Bábi János kisföldműves az 1951-es évre előírt beszolgáltatási kötelezettségeinek a sertéshúsban július l-ig eleget tett. Hasonlóképpen a tojás és a többi mezőgazdasági termékek beszolgáltatásában is magasan túlhaladta az előírt tervet. " l A vágújhelyí III. típusú EFSz közgyűlése Hlavatí János szövetkezeti tag több mint 20.000 koronát kapott az évvégi elszámolásnál A vágújhelyi szövetkezeti tagok február 18-án a Párt kerületi bizottsága, a kerületi Nemzeti Bizottság, a Párt járási bizottsága, a járási Nemzeti Bizottság, valamint a védnökséget vállalt Posztrek-üzem kiküldötteinek jelenlétében megtartották a szövekezeti közgyűlést. A íőbeszámolót Martanovics a kerületi Nemzeti Bizottság elnöke tartotta, aki rámutatott arra, hogy EFSz-eink napról-napra erősödnek és a szocializmus úttörőivé válnak falvainkban. Az egyes beszédek és kultúrszámok után a szövetkezet működéséről szóló jelentést olvasták fel. Ebben a jelentésben többek között ezek vannak: „A mezsgyék felszántásával a szövetkezeti tagok 11 hektár földet nyertek. Előlegként 650.623 Kés-t osztottak szét a szövetkezetben és a végelszámolásnál a ledolgozott napok szerint a szövetkezeti tagok között 395.460 Kčs került felosztásra. Igy pl. Bednárik traktoros, — szövetkezeti tag, a természetbeni és pénzbeli előlegeken kívül a végelszámolásnál 27.755 Kčs-t, Hlavati János 20.110 Kčs-t és Vituz Nándor 3.579 Kčs-t kapott. Az idén néyy állandó munkacsoport fog dolgozni A harmadik és a negyedik munkacsopott a növénytermelésről gondoskodik és ha e csoportok tagjainak sikerül a gabonaféléknél hektáronkénti 5 mázsás, a cukorrépánál pedig 15 mázsás túltermelést elérni, akkor a végelszámolásnál 5 százalékkal több jutalomban fognak részesülni, mint amennyiben különben részesülnének. A vágújhelyi EFSz-ben az idén 17.210 munkaegység ledolgozására lesz szükség. A közgyűlés előkészítése és megtartása alatt 62 új taggal növekedett a vágújhelyi EFSz taglétszáma. A vágújhelyi EFSz közgyűlésén új vezetőséget választottak. Ezenkívül versenyre hívták ki a járás összes EFSz-e"t a tavaszi munkák gvors és példás elvégzésében A vágújhelviek a földmunkáknak már 68 százalékát el is végezték. A közgyűlés végén Krasz képviselő, a kerületi Nemzeti Bizottság kiküldötte mondott beszédet, aki megígérte a szövetkezeti tagoknak, hogy további munkájukban is biztos segítséget találnak a kerületi Nemzeti Bizottságban. Pál János 14 hektáros földműves az 1951-es évre még sem sertéshúst, sem tojást, sem tejet nem szolgáltatott be. Ugyanebben a községben Kéti István 5 hektáros kisparaszt minden téren eleget tesz a beszolgáltatási kötelezettsége időrendi tervének. Kéménd község Ez a község sem kivétel. Itt is van egy több mint 11 hektáros földműves, névszerint Kara István, aki az 1951-es évre még semmit sem szolgáltatott be. Szalka község Id. Haló Mihály és ifj. Haló Mihály közösen 13 hektár földet művelnek meg. Az elmúlt évben messziről sem tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek. Ügy 'átszik, hogy a mulasztást az idén sem akarják behozni, mivel eddig még semmit sem szolgáltattak be Másfelől Katár Jozefa, ugyancsak szálkái földművesasszony, aki csak 1 hektáron gazdálkodik, már eddig beszolgáltatott 70 kg sertéshúst, 93 kg marhahúst és 222 dib. tojást. A fentemlített példákból világosan kitűnik, hogy a kulákok még mindig nem értetlék meg, hogy az állam iránti és dolgozó népünk iránti kötelezettségüket teljesíteni kell. A kulákok nem teljesítik beszolgáltatás' kötelezettségüket, tehát nehézségeket akarnak előidézni a dolgozók élelmiszerellátásában. A másik oldalon arról győződünk meg, hogy kis- és középföldműveseink helyesen értelmezik beszolgáltatási kötelezettségük teljesítésének jelentőségét. Tudják, hogy nekik kell ellátniok ipari és bányász dolgozóinkat hússal, tejjel és tojással, mert ők viszont fontos ipari cikkekkel, ruhával és cipővel látják el parasztságunkat. Ilyen körülmények között megvannak az előfeltételek a szocializmus építésére és becsületes dolgozó népünk életszínvonalának emelésére. v SLOVÁK VILMOS,. Párkány. a