Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-22 / 45. szám, csütörtök

Cf-ovni&Láilik « lévaiak ÚQ &.szinpút&má. esopovíja A suiu

.lt esztendő magyar színházi idényének legnagyobb sikere Mándy Éva „Hétköznapok hősei" cimü színjátéka mellett Földes Mihály falusi kérdéseket taglaló, minden szavával ízig-vérig mai darabja, a „Mélyszántás" volt. Szerte a magyar népi köztársaságban valamennyi színház játszotta és játssza s szamtalan kultúresoport viszi nagy sikerrel a vidék dolgozói elé Földes Mihály teljesen korszerű játékát. A lévai CSEMADOK-csoport színjátszó gárdájáé az érdem, hogy Bak Jóska szívbemarkoló, megindítóan szép emberréválásának forradalmi történetét nálunk az elsők között levenítik meg műkedvelőink színpadj'án ők is és ezzel a „Mélyszántás" megkezdi megérdemelt sikeres körútját. Földes Mihály ama írók közé tartozik, akik napjaink nagy kérdéseire próbálnak feleletet adni. A „Mélyszántásában ez a felelet világos, egyszerű és útmutató. Megmutatja a kulákság ellen folyó harc útját és helyeg választ ad a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseire. A „Mélyszántás" meséje ez: Fazekas Ferenc újgazda válságos napokat él át. Töröttlábú lova megdöglött és nem tud szántani, vetni. Ott áll a válaszúton: vegye-e igénybe a kulák Nyakas Kún segítségét és dolgozza le aztán gyalognapszámban, kapálásban ezt a segítséget vagy fordítson-e Végleg hátat a régi életnek és lépjen be a szövetkezetbe? A kulák, a volt jegyző és az állásából kicseppent intéző természetesen lebeszélik szándékáról. De lebeszéli Bittó szomszéd is, a húszholdas középparaszt, akinek Gábor fiával Fazekas leánya, Marika jegyben jár. Fazekas elhatározásától függ a kisgazdák egész sorának elhatározása és Fazekas hosszú lelki vívódás után a szövetkezeti élet mellett dönt. Kiss Gáspár, a traktoitállomáa vezetője, kuljtúrelőadásra hívta meg a falu népét köztük a kulákokat, de még a falu ellenségeit, a volt jegyzőt és az intézőt is. Nyakas Kún cselédjét, Bak Jósikát is meghívta és Jóska, ez az ágrólszakadt mezítlábas cseléd, akit gazdiája mulatságból egy húszasért megugattat, harminc esztendő keserves stzolgasága után először hall emberi szót. Annyira megrendíti ez az emberséges hang. Kiss Gáspár kéznyújtása, hogy keresüségében el sem tudja hinni. Kéreggel kellett felvértezni a szívét, hogy elviselhesse környezete, kapzsi és kegyetlen, pénzsóvár gazdája bánásmódját és ez a kéreg most felszakadt s leolvad: ott előttünk válik á megnyomorított és elnyomott cseléd emberré, mert a Párt akarja. Kiss Gáspár emberségén át a Párt emeli fel az életnek ezt az üldözöttjét és a csaknem gyügének hitt Jóskában felébrednek s kibontakoznak emberi értékei. Nem lesz többé Nyakas Kún mezítlábas szolgája, nem fog többé egy húszasért emberi méltóságában megalázkodni és négykézláb ugatni és nem fog többé egy liter borért s puszta ígéretekért segíteni a kuláknak, hogy az búzát, zsírt rejtegessen és kártevő életét dologtalanul folytathassa. Kiss Giíspár, a traktorállomás vezetője a falu előtt nevetségessé teszi a kuliákot és Bittó gazda, aki mindezt végignézi, kezdi belátni, hogy nem cselekedett helyesen, amikor hagyta magát befolyásolni a ku» Iáktól. Ám azzal, hogy Nyakas Kún nevetségessé vált a nép előtt, a veszély még nem mult el. Az osztályellenség megmaradt, ostoba rémmeséket terjeszt a fekete kaszásról és a lelkeknek ezt a mérgezését baromfi- és sertésvész terjesztésével tetézi. Nyakas Kún egy sajtgyár ostoba tervezésével akarja a középgazdákat eltéríteni attól, hogy szántsanak és vessenek, de Kiss Gáspárék ébersége leleplezi őt és társait, A kulák cinkosaival lakat alá kerül s a faluban megindulhat a zavartalan szövetkezeti gazdálkodás és békés élet, Bittó középgazda a leleplezés után már szívesen belépne a szövetkezetbe, de konok büszkesége nem engedi. Egyik fia és a néphadsereg tagja és tisztiiskoba kerül. A másikat pedig. Gábort, a szövetkezet küldi gazdasági iskolába. Kon-tkságában magára maradna, ám ez«r- is segít Kiss Gáspár, elhozza házába Fazekaséknt és a fiát és Bittó beleegyezik Tvlarika és fia házasságába. UJS

20 1951 február 22 Vonzó, fordulatos és mindvégig lebilincselő ez a mese, tele van ízes fordulatokkal és jó megfigyeléssel. Földes Mihály ismeri a falut, hiteles képet tud adni jellegzetes típusairól, a kulákokról és a

z ingadozó középgazdákról, épúgy, mint a traktorállomás vezetőjéről. Kiss Gáspárról. De legjobban sikerült Bak Jóska alakje, emberréválása pária mivoltából. A lévai CSEMADOK-csopoxt nagy érdeme, hogy pontot tudott tenni a múltja mögé éss leszámolva tévedéseivel, teljesen újjászervezte szánjátszó csoportját. Fiatalok, újarcú ipari dolgozók kerültek a gárdába és velük együtt az a friss és új szocialista szellem, amelynek hiánya eddig nemcsak gátolta a csoport fejlődését, hanem nem egyszer helytelen útra vezette. Ennek a megújhodott színjátszó csoportnak első helyes tette a jó darabválasztás volt. Végre túlsúlyba került az a meggyőződés, hogy sem a lévaiaknak, sem a környék dolgozóinak nem kell a maradi kisoolgári szellemtől diktált érzelgős operettromantika, a Színházi Élet olcsó és hamis hangja, hanem olyan darabok kellenek, mint a most bemutatott „Mélyszántás". Nyolc nap alatt ötször játszhatták negy érdeklődés mellett és ha a siker még nem volt forró és átütő, ez is érzékenyen csak azt jelzi, hogy az eddig rossz szellemi koszton tartott közönség közt is mélyszántást kell végezni. A jég megtört, bíztató tanújelét kaptuk, hogy az igazi szocialista kultúrának van Léván talaja, csak jól meg kell dolgozni ezt a talajt, alapos ernyedetlen munkával meg kell művelni, hogy jó termést érleljen. A bemutatkozó színiágrdában sok az ígéretes tehetség és ez a tény örvendetesen a csoport fejlődőképességére vall. Köztük a .Kiss Gáspár szerepét alakító Kollár Ferenc először áll a lévaiak színpadán. Jó megjelenésű és természetesen beszélő igazi színjátszó tehetséget ismertünk meg benne, aki lói megértette Káss Gáspár alakját s ezért meggyőző és hiteles volt. Nagyjelenete Bak Jóskával különösen szépen sikerült és itt a Jóskát játszó Mészáros Imre is teljesen méltó partnere volt. Hálás szerep ez. mely azonban könnyen érzelgős hangra ragadtatja el alakítóját. Mésziáros jól fogta^fel szerepét, pária mivoltában éreztetni tudta, hogy nem félkegyelmű, hanem csak elnyomott ember, aki kivirágzik, amint a Párt segítsége áldott napfényként éri. Ugyanígy igen dicséretes, a szokott műkedvelői átlagon felül álló alakítást nyújtott Mészáros Arpád, Nyakas Kúp és Uhrik Kató, a kuláklány szerepében. Mészáros éreztetni tudta, hogy nem nevetséges figura, hanem gyűlöletes és megvetést érdemlő osztályellenség. Uhrik Kató pedig jól fogta fel szerepét, ellenszenves és hígvelejű volt és nem csapott át karikatúrába. A Fazekas házaspárt játszó Raschmannék is jól illeszkedtek be az együttesbe, különösen Raschmannénak voltak igazi emberi hangjai. A lányukat alakító Szabó Erzsébet is értékes műkedvelői anyag, akivel érdemes lesz foglalkozni. Havetta László már a megjelenésével megnyerő volt és a Bittót játszó Szolgai Károlynak is voltak jó pillanatai. Varannay Istvánnak a szerző Qáibor alakjában nem adott sok lehetőséget és így tehetségét még nem tudta teljében igazolni. pákozdyné is jó anyagnak ígérkezik. A negatív figurák már kevésbbé sikerültek. Ugyanígy a kisgazdákat alakító műkedvelők csupán szerepük elmondására szorítkoztak. Szegecs rendező derekas munkát végzett, általában erősen kézben tartotta az együttest és a nagy jeleneteket hatásosan dolgozta ki. De tudnia kell, hogy a teljes siker megköveteli a mellékszerepek gondos kidolgozását is. Legközelebb ne riadjon vissza attól. hogy kipróbált színészekre kis szerepeket bízzon, mert az együttest csak így formálhatja olyan egésszé, amelyen nem mutatkoznak nagyobb hézagok, a játékban nem akadnak üres pillanatok s a tömegjelenetek nem hatnak mesterkéltnek. Valamennyi szereplőnek éreznie kell, hogy életet visz a színpadra és embert kell formálni, akinek múltja, jelene és jövője van. Hitelesen alakítani egy szerepet annyit jelent, mint átélni', megérteni az embert, ismerni jellemét, teljesen tisztában lenni egyéniségével. Heffner S. két szép hátteret festett és színpada a gémeskúttal derűs és hangulatos volt. * A lévai új együttes sikeres bemutatkozása kötelezettséget is jelent. Azt a kötelezettséget rójja a fiatalokra. hogy bátrabban haladjanak a megkezdett úton. A sikeres kezdetet, a jó darabválasztást nem szabad visszaeséssel, — mint hallottuk, a „Szabin nők elrablása" szerencsésen elvetett tervével — teljesen semmivé tenni. Céljuk és küldetésük: önmaguk nevelése a jó szocialista kultúra terén. A félút vagy a visszaesés megbocsáthatatlan bűnt jelentene. EGRI VIKTOR JURU USZICSENKO: M VAROS U r C Ä J J\ Reggel óta ragyogó, napos, csendes idő volt. Az öböl üvegszerű simaságát csak nagyritkán zavarta meg egy kis szellő. Ott, ahol a szellő végigsepert, a tenger elsötétedett, világos kékből bársonyszerű sötétkék lett, a mólónál levő hajók lobogói elkezdtek lassan, lustán lengeni. Az apró hullámok visszatükrözték a napsugarakat. A fény ragyogó villanásai behatoltak a fedélköz ablakaiba, Borisz Kretovnak elkápráztatták a szemét és zavarták abban, hogy a tükör előtt gondosan megkösse nyakkendőjét. — A partra készülsz? — kérdezte Platonics Kretovtól. — Igen — válaszolt Borisz. — Te már voltál ebben a kikötőben? — Voltán; — mondta Platonics és összeráncolta homlokát. — Hej, milyen emberek ezek! Séta közben láttam egy régi várkastélyt a hegy tetején. Gondoltam, megnézem. Mégiscsak érdekes, talán múzeum van ott. De még csak be sem engedtek. Kiderült, hogy a várkastély magántulajdon. Valamilyen őrgrófé, vagy grófé. — Egyszóval, sok itt a feudális* és kapitalista csökevény — mosolyodott el Borisz. — Csökevények — erősítette meg Platonics. — Egyszerűen szólva: csupa szürkeség. Ugyan mit csinálhat egy ember ebben a kastélyban? Az egereket hajszolja? Borisz még egyet igazított a nyakkendőjén, aztán felvette a kabátját, amelynek hajtókáján ott fénylett a komszomolista jelvény. Elbúcsúztak egymástól. Borisz gondolatokba merülve, kényelmesen sétált végig az ismeretlen, széles utcákon. Kíváncsian nézegette a hegyestetejű házakat, amelyek olyan feketék voltak, mintha felfüstölték volna őket. Megnézte az üzletek fényes kirakatait és megfigyelte a járókelők arcát. ... Idegen városok utcái! Éppen úgy aszfalttal burkolták az úttesteket és ugyanolyan kővel borították a járdákat, ugyanolyan magas házak vannak köröskörül, de a,z ember szíve mégsem húz hozzájuk. Lassan lépdel a tengerész egyik háztömbtől a másikig, gondolata azonban messze száll, szülőföldje felé ... A járdán a népes útkeresztezés mellett rendőr állt. „Éppen olyan, mint a -moziban" — gondolta Borisz. A rendőr valóban olyan volt,

1 mint amilyennek a filmen és karrikatúrákon ábrázolják: jó kétméteres termet, hatalmas állkapocs, átható és mogorva tekintet. Borisz a szeme szögletéből megfigyelte a rendőrt és igyekezett megjegyezni külsejének minden aprólékos részletét (lesz mit mesélnie otthon a fiúknak), s egyszerre csak erős lökést érzett a hátában. — Bocsánat — mondotta Kretov gépiesen, majd ugyanazt Megismételte angolul, s csak akkor jutott eszébe, hogy tulajdonképpen nem neki, hanem annak kellett volna bocsánatot kérnie, aki meglökte. Kretov előtt egy férfi állt, az amerikai tengerészgyalogság káplári egyenruhájában. Egészen közel ment Boriszhoz, úgy, hogy Kretov érezte a lehetletét — erős pálinkaszagot és a cigaretta édeskés szagát. A cigaretta a káplár széles, lelógó alsó ajkának szögletébe tapadt, A káplár apró disznó-szeme —, amelynek fehérjét a vörös erek sűrű hálózata fonta be, s amely tompa szemtelenséggel bámult a világba — fejétől a talpáig végigmérte Boriszt és megakadt a komszomolista jelvényen. A két ember néhány másodpercig hallgatagon méregette egymást — Borisz nyugodtan és óvatosan, a káplár pedig — erősen szuszogva, valamin feszülten gondolkozott. — Kommunista! Orosz kommunista! — mondotta végre a káplár, s újból elárasztotta Boriszt a viszki és a cigarettafüst szagával. Kretov hallgatott. Orosz kommunista — a káplár még szeretett volna valamit mondani, de nyilván nem tűnt ki valami nagy képzelőerővel és sehogyan sem jutott eszébe az alkalomnak jobban megfelelő mondat. Ekkor egy lépésre hátrált és színpadi mozdulattal kinyújtva karját ujjával a komszomolista jelvényre mutatott. A rendőr közeledett feléjük. Borisz eleinte örült ennek, mert azt hitte, hogy a rendőr elkergeti ezt a csirkefogót. Mikor azonban a tengerész ránézett a széles, nagy állkapcsú arcfri a sötét £isak alatt, a szíve elkezdett gyorsan és hangosan verni. Olyan tisztán megértette, mi történik majd egy perc múlva, mintha már meg is történt volna. Ha a szovjet tengerész csak egy szót is intéz a rendőrhöz, a káplár azonnal verekedésbe kezd. Hogy aztán Kretov fog-e védekezni, vagy nem, az teljesen mindegy, feltétlenül letartóztatják. Néhány óra múlva pedig az újságokban nagybetűs címek jelennek meg, azt harsogva: „Rendzavarást okozott egy szovjet tengerész." Borisz hirtelen megfordult és elment. Azt remélte, hogy a káplár ott marad. Tévedett. Alig tett néhány lépést, erős szuszogást hallott a háta mögött. — Nem vagy gentleman, — mondotta rekedten és hangosan a káplár. — Gyáva vagy és félsz tőlem. Borisz a veszett dühtől összerándult. A házak, a kirakatok, a járókelők — minden eltűnt a szeme elől. ökölbe -szorította a kezét. Ezt a pimasz frátert csak egy ökölcsapással lehet arra kényszeríteni, hogy legalább egy félóráig az úttesten heverve eszmélkedjék. Kretov nem volt rossz ökölvívó. De azonnal úrrá lett önmagán. Nem szabad engednie a provokációnak. El kell mennie. Bármiként legyen is, el kell mennie. Kretov egy keskeny, a központtól távolodó utcán haladt végig, majd pedig befordult egy sötét, nyírkos közbe. Itt kezdődött a munkásnegyed, a házakon rózsaszínű-szürkés foltok voltak a leomlott vakolat helyén, a járda töredezett volt. Borisz csak ment és ment. A számtalan forduló után már elvesztette az irányt és azt sem tudta, merre van a kikötő. A háta mögött pedig ott csoszogtak és kopogtak a nehéz léptek. S ezek a lépések még meg is szaporodtak. Mikor visszanézett, látta, hogy a káplárhoz csatlakozott két amerikai tengerész is fehér egyenruhában. A káplár időről-időre megeresztett egy káromkodást. Még egy forduló és Borisz megértette, hogy nem kerülheti ki az üldözőivel való találkozást. Az utcaköznek vége lett. Egy hatalmas U-alakban épült háromemeletes ház, kis tért fogott körül. A tér közepén egy medence tespedt, állott, zöld vízzel. A medence kőkerítéséhez támaszkodva két ember beszélgetett. Borisz megállt, hátával a fal felé fordult. Megállt az őt követő három ember is. Középen a káplár állt Arca nekivörösödött a sietéstől, mélyen, egyenlőtlenül lélegzett. Az alsó ajkához tapasztott cigaretta már régen kialudt, a káplár ezt nem vette észre és továbbra is elkeseredetten szívta a nyálas csukát. A káplár jobboldalán egy alacsanynövésű, hosszúkarú matróz állt. Nagy szőrös ökle majdnem a térdéig lógott, akaratlanul is kinyílt és újra ökölbe szorult. Tekintete elnézett Borisz mellett. A legveszélyesebb közülük — Kretov azonnal megérezte ezt — a harmadik volt, egy magas, barna férfi. Merészen oldalracsapott fehér sapkája és keskeny fekete bajuszkája volt Arcvonásai szabályosak De valami lakkozott. édeskés jelleg volt arcán, ami emlékeztetett a borbély-kirakatokban látható bábukra. Éles szeme, feszülten követte Borisz minden mozdulatát. — No. — mondotta a káplár — most nem lóg meg előlünk, úgy-e, Bili? ' A barna határozatlan mozdulatot tett a bal kezével. Jobb kezét feltűnő mélyen süllyesztette a zsebébe. Mi lehet ott, boxer, kés, vagy revolver? Kretov gyorsan átgondolta legapróbb cselekedeteit is. Nem félt, meg volt győződve arról, hogy szükség esetén elintézi mind a hármat. Erre azonban nem kerülhet sor. Valami kivezető utat kell keresnie ebből a helyzetből. — Majd elbeszélgetünk vele a magunk módján, Jack — mondotta újból a káplár, ez alkalommal a hoszszúkarúhoz fordult. — Az a kérdés, miről lesz szó? Borisz körülnézett. Az a két ember, áki a medencénél ült, abbahagyta a beszélgetést és már mindketten ott álltak mellette. — Mit akartok mondani ennek a legénynek? — ismételte meg a kérdést az egyik fiatalember, aki Boriszszal körülbelül egyidős lehetett. Kék munkászubbony volt rajta, a fején egy régi tengerészsapka, alacsony, lakkozott napellenzővel. A káplár — éppen úgv, mint a rendőr előtt — most is hátrált egy lépést s maga elé nyújtva kar jóit, dagályosan így szólt: — Kommunista! Orosz kommu' nista! — Oh — húzta meg a szót a fiatalember, igaza brit flegmával. — És vájjon mit keresnek itt a vitéz amerikai flotta képviselői? Hiszen a közelben nincsen egyetlen egy megfelelő kocsma sem. ahol gratulálhatnátok egymásnak ahhoz, hogy sikerül a lábatokat kihúzni Koreából A fiatalember' erős skót tájszólással beszélt, úgy, hogy még Borisz is nehezen értette meg, pedig jól tudott angolul. — Jack, — kérdezte a káplár —, mit akar ez a koraszülött? Nem értem a locsogását. — Azt akarja, hogy menjünk az ördögbe — válaszolta mogorván Jack. — Még azt is mondta, hogy az amerikaiak mocskos históriába keveredtek Koreában. A káplár kis disznó szemei tágranyíltak. — Elmenni? — mondotta rekedten. — Majd te takarodsz el innen! Itt mi vagyunk a gazdák! A fiatalember arca egészen fehér lett. Érthetően, tagoltan, a másikba szinte beleverve a szavakat, mint a szöget, így szólt: —- Káplár, ti még otthon sem vagytok gazdák, a saját országotokban. Még ott is megvet benneteket minden becsületes ember. Itt pedig — még inkább. Vékony acélcsík csillant meg. Az az ember, akinek olyan ábrázata volt, mint a kirakati viaszbábuknak, kirántotta a kését Mielőtt azonban még Bili szúrhatott volna, az angol fiatalember oldalt hajolt, társa pedig leütötte az amerikait a lábáról. Arra senki sem tudott visszaemlékezni, hogy a káplár, társaivá] együtt, hogyan tudott eltűnni a sarkon túl. Mindössze Bili fehér sapkája maradt ott az úttesten. Ez a sapka, amely olyan hetykén festett gazdájának lenyalt frizuráján, egyszerre szürke, gyűrött és fakó lett. Az angol fiatalember undorral emelte fel két ujjával és dendülettel beledobta a medence zöld vizébe. — No, ezzel vége — mondotta nevetve. — A kis összecsapásnak vége van. Halkan, jóindulatúan, megnyerően nevetett. — Elkísérem önt a kikötőbe. Hiszen ön a „Szever"-ről való, úgy-e? Ismerjük ezt a hajót és örülünk, ha szolgálatot tehetünk legénysége egyik tagjának, — önök kihúztak engem a csávából — mondta Borisz. — Szóra sem érdemes — válaszolta a fiatalember. — Mi megértjük önt. Azok a rendőrséget hívták volna és azzal vádolták volna önt, hogy megtámadta őket. Bemocskolni egy orosz tengerészt — jó üzlet. Érdemeket lehet szerezni vele a parancsnokság előtt, még kitüntetést is lehet érte kapni. — Igen. Nem is tudom, hogyan köszönjem meg. — Nincs mit megköszönnie. Ámbár ... — a fiatalember rövid időre elhallgatott. — Röstellem ezt kérni, de... — társára nézett, mintha tanácsot akarna kérni. — Miről van szó? — mondotta Borisz. — örömmel megteszem— Én Tom Mac Kenty vagyok, a barátom pedi Róbert Joyce. Dokkmunkások vagyunk . — Tom mélyet lélegzett. — Ajándékozza nekünk ezt — s a komszomolista jelvényre mutatott Borisz zubbonyán. Kretov lassan és olyan ünnepélyességgel vette le a jelvényt, hogy azon szinte maga is elcsodálkozott, majd atadta Tómnak. — Köszönöm! — Tom, majd utána Róbert — alacsonynövésű, barnaaroú, körülbelül húszéves, erős fickó — erősen megszorította Borisz kezét. — Köszönöm, Róberttel együtt lakunk. Az ön ajándéka ott függ majd az ő apja és az én apám fényképe felett. Mindketten Dünkirchennél estek el... ... Kretov pontosan 12 órakor, a hajó orrának utolsó ütésére őrségre ment. A tenger felől sűrű. szürke köd húzódott a hajó felé. Megeredt az eső. Kretov a város távoli fényeire nézett és a mai találkozásra gondolt, Tom rövid, metsző szavaira, amelyeket a káplár arcába vágott. Arra gondolt, hogy a szovjet ember a földgolyó bármely sarkában faliál barátokat, biztos barátokat! itt kevesebbet, ott többet, de barátok mindenütt vannak!