Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-22 / 45. szám, csütörtök

1951 február 22 A moszkvai Pravda a szovjet-magyar szerződésről A moszkvai Pravda „Srősödik a szovjet-magyar barátság" címmel cikket közölt a szovjet-magyar szerződés megkötésének harmadik évfordulója al­kalmából. A moszkvai Pravda cikkében ezeket írja: A szovjet-magyar szerződés aláírása új és fényes bizonyítéka a bölcs sztá­lini külpolitikának, amely a népek közötti barátság megerősítésére és a _ világ békéjének megszilárdítására Irányul — írja a lap, majd rámutat: Az a tény, hogy a szovjet hadsereg szétzúzta a hitleri Németországot, fel­szabadította Magyarországot a fa­siszta reakció uraima alól, valamint a népi demokratikus rendszer létre­jötte az országban, megteremtette az összes előfeltételeket a szovjet-magyar J>arátsági együttműködés számára. A szovjet-magyar szerződés meg­kötése megerősítette a magyar nép­nek saját erejébe és képességébe ve­tett hitét, hogy fel tudja építeni füg­getlen, szocialista államát. A Szovje­únió vezette egész demokratikus béke­tábor hatalmas segítségére támasz­kodva, Magyarország dolgozói szét­zúzták országukban az amerikai, an­gol, titóista ügynökséget, ártalmat­lanná tették a nép cly esküdt ellensé­geit, mint Rajk László és bandája. A barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés alá­írásával a Szovjetúnió és a Magyar Népköztársaság kötelezte magát, hogy együttesen, minden rendelkezésükre álló eszközt igénybevesznek arra, hogy kiküszöböljék bárminő, agresszió megismétlődésének veszélyét, fenye­gessen az Németország, vagy bármely más, vele közvetlenül, vagy akármi­lyen más formában szövetkezett állam részéről. A szerződés megerősíti mind­két ország elhatározását, hogy a leg­őszintébben résztvesznek a népek bé­kéjének és biztonságának biztosítására irányuló minden nemzetközi akcióban. Jelenleg, amikor az amerikai-angol imperialsták a potsdami egyezmény ellenére nyiltan hozzáfogtak Nyugat­Németország újrafegvverzéséhez és a német nép árulóinak: Adenauernak és Schumachernak a segítségével Újjá­élesztik a német fasiszta hadsereget résztvett a nyolc állam prágai tanács­kozásán, amelyet 1950 októberében a szovjet kormány kezdeményezésére hívtak össze. Az európai béke és biz­tonság fenntartásának érdekéből ki­indulva, a Szovjetúnió és a Magyar Népköztársaság képviselői más álla­mokkal együtt konkrét utat jelöltek meg a Németoiszágra vonatkozó bé­kés rendezés mielőbbi teljesítéséhez. A szocializmust építő magyar nép­nek életbevágó érdekei fűződnek a bé­kének és szabadságszerető népek együttműködésének fenntartásához. A magyar nép tevékenyen fellép az amerikai-angol imperialisták minden­nemű kísérletei ellen, amelyek új, véres háború kirobbantására irányul­nak. A nép akaratát teljesítve, a ma­gyar országgyűlés békevédelmi tör­vényt fogadott el, arňelyet a II. Béke­védelmi Világkongresszus határoza­tainak megfelelően dolgoztak ki. A szovjet-magyar szerződés, amely megerősítette « két országnak azt az elhatározását, hogy a barátság és együttműködés szellemében fognak eljárni gazdasági és kultúrális kap­csolataik további fejlesztése és meg­szilárdítása érdekében, véget vetett Magyarország gazdasági függőségé­nek az imperialista országoktól és óriási szerepet játszik a szocializmus alapjai építésének meggyorsítása te­rén a fiatal Népköztársaságban. A Szovjetúnióval való barátság, a Szov­jetúnió állandó önzetlen segítsége, a Szovjetúnióval folytatott szocialista építés nagy tapasztalatai mind újabb és újabb sikerek elérésére lelkesítik a magyar népet az ipar és mezőgazda­ság fejlesztésében, a dolgozó töme­gek kultúrájának és jólétének növe­lése terén. Ez év elején a magyar dolgozók nagy lendülettel fogtak hozzá az ötéves népgazdasági terv második évi tervévének teljesítéséhez. A magyar dolgozókat hála tölti el a Szovjetúnió és népeinek nagy vezére, Sztálin elvtárs iránt azért a nagy segítségért, amelyet a szovjetállam Magyarországnak nyújtott és nyújt. A Szovjetúnió és a Magyar Népköz­társaság közti barátsági, együttműkö­a Szovjetúnió és a népi demokratikus f dési és kölcsönös segélynyújtási szer­országok illeni agresszív háború cél­jaira — a szovjet-magyar szerződés különösen nagy jelentőséget nyer. A magyar kormány teljesítve a szer­ződésben vállalt kötelezettségeit, ződés jelenleg és továbbra is a népi demokratikus Magyarország biztonsá­gának és virágzásának megbízható biztosítéka, a békéért és a népek biz­tonságáért folyó küzdelem fontos láncszeme. London dolgozói a Daily Workert ünneplik Megérkezett a szovjet küldöttség a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának varsói értekezletére Vasárnap Londonban nagygyűlésen ünnepelték a Daily Worker fennállá­sának huszonegyedik évfordulóját. A gyűlés mintegy tízezer résztvevője iel­kesen megtapsolta a szónokokat, ami­kor azok, idézve Sztálin elvtárs nyilat­kozatát a Pravda tudósítójának, rá­mutattak, hogy Sztálin válaszai re­ményt keltenek a világ népeiben. Nagy beszédet mondott a gyűlésen Harry Pollitt elvtárs, az Angol Kom­munista Párt főtitkára. Beszédét a békeharc kérdéseinek és a békeharc­ban az angol népre háruló feladatok­nak szentelte. „Az egész világ bé­kéért harcoló népeit — mondta —- bá­torítani fogják Sztálin elvtárs világos politikai kijelentései." A gyűlésen felszólalt Hewlett John­son canterbury-i érseki helynök, John Campbell, a Daily Worker szerkesz­tője és John Gollan, a Daily Worker helyettes szerkesztője. Vu Ven Dao elvtárs a Zsenminzsibaónak, a Kínai Kommunista Párt központi lapjának a Daily Workerhez intézett üdvözletét tolmácsolta. -UJSZÖ­Uj haisza az amerikai haladó elemek ellen Az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság határozatot ho­zott a haladó elemek üldözésének megújításáról az úgynevezett „védel­mi" iparágakban. Walter, a bizottság tagja kijelen­tette, hogy véleménye szerint a bi­zottság főerőfeszítéseM a nehézipari központok — Philadelphia, Pittsburgh, Detroit, stb. — helyzetének megvizs­gálására kell összpontosítani és meg kell állapítani „a. kommunistákkal való kapcsolatok miatt szakszerveze­tekből kizárt személyek tartózkodási helyét". A jövő hétre tűzték ki a viilany­és rádióipari független munkásszerve­zet hét vezetője ügyének tárgyalását, akiket azzal vádolnak, hogy „semmibe vették" az Amerikaellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottságot. Braziliában erősödik a békemozgalom és fokozódik a dolgozók imperialista ellenes harca Brazília Belo Horisonte városában ifjúsági békebizottság alakult. A bi­zottság felhívást intézett az ifjúság­hoz, amelyben kiemeli: „a hadsereget főieg a munkás- és parasztfiatalság soraiból egészítik ki. Az ifjúság a há­ború első áldozaia. Ezért a brazil ifjú­ságnak világosan meg kell értenie, hogy milyen felelősséggel tartozik a békéért." A felhívás a továbbiakban ezt mondja: „Amerikai agresszorok, vonuljatok ki Koreából! Brazília a brazíliaiaké!" Angra dos Reis városban majdnem az egész lakosság aláírta azt a kor­mányhoz intézett felhívást, amelyben követelik, hogy egyetlen brazilt se küldjenek Koreába. Adenauerék meg akarták akadályozni Joliot-Curie beróni úifát A bonni kormány megtagadta az át­utazási vízumot Joliot-Curie profesz­szortól, aki Berlinbe készült, hogy a Béke Világtanács ülésszakán elnököl­jön. Dr. Walter Friedrich egyetemi ta­nár, a német békebizottság elnöke va­sárnap a következő táviratot intézte Adenauerhez Bonnba: „Tiltakozunk az ellen, hogy kormánya megtagadta Joliot-Curie tanár, Nobel-díjas tudós­nak Nyugat-Németországon való át­utazását. Joliot-Curie az egész világon elismert tudós, aki önzetlenül áll ki a béke ügyéért. Kérjük az átutazási en­gedély azonnali megadását, hogy Jo­liot-Curie a Béké Világtanácsnak általa Berlinbe összehívott ülését vezet­hesse." Kuznyecov elvtárs, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke, a Szovjetúnió Szakszervezeti Szövetsége Központi Tanácsának elnöke, vasárnap Varsóba érkezett, hogy résztvegven a Szak­szervezti Világszövetség végrehajtó bizottságának értekezletén. Vele együtt szovjet szakszervezeti küldött­ség érkezett az értekezletre Ugyancsak Varsóba érkezett a Szak­szervezeti Világszövetség végre­hajtó bizottságának értekezletére Giuseppe di Vittorio elvtárs, a Világ­szövetség elnöke. Louis Saillant elv­A Pravda közli a kínai néphadsereg által felszabadított Szikang-tartomány Csampto kerületében megtartott ér­tekezletről, amelyen a lakosság leg­különbözőbb rétegeinek képviselői vettek részt. Az értekezleten megválasztották a Tibet békés felszabadításáért küzdő bizottságot és felhívást fogadtak el a tibeti kér­dés békés megoldására. A felhívás emlékeztet Mao Ce Tung és Csu Te elvtársak parancsára, amellyel elren­delték Tibet felszabadítását, majd el­mondja, hogy a tibeti lakosságú Csampto már felszabadult, összehív­ták a népi képviselők értekezletét és megalakították a kerületi népfelszaba­dító bizottságát. A felhívás hangoz­tatja, hogy az értekezlet munkájában társ, a Világszövetség főtitkára, Szer­gej Rosztovszkii elvtárs, a Világszö­vetség titkára és végrehajtó bizottsá­gának tagja, Alain le Léao elvtárs^ a CGT főtitkára, Henri Ravmand elv­társ, a CGT titkára. Gheorghe Apos­tol elvtárs, a Román Szakszervezeti Szövetség elnöke, Apró Antal elv­társ, a SZOT elnöke. Alexandr Mile­nov elvtárs, a bolgár szakszervezetek képviselőle és Gottlieb Fiala elvtárs, az Osztrák Szakszervezetek Központi Ta­nácsának volt elnöke. résztvevő képviselők remélik: a lasszái hatóságok elrendelik, hogy képviselőik béketárgyalásokat folytassanak. Ez az egész tibeti nép kívánsága. A felhíváá rámutat, hogy a központi népi kor* mány tibeti politikájának egyetlen fel-i tétele sem elfogadhatatlan • lasszat hatóságok számára. „Abban az eset«i ben, ha a lasszai hatóságok nem * fo-J gadják ezt el, nem hagyjuk abba á harcot mindaddig, amíg Tibet fel nem szabadul.* — fejeződik ba a fel* hívás. A felhívást élőször Csampto kerület főlámája, majd a népképviselők első értekezletének valamennyi kül-' dötte aláírta. A Tibet békés felszabad dításáért küzdő bizottság felhívtá Tibet lakosságát, hogy gyűjtsön alá­írásokat erre a felhívásra. A Hsiüfta Vörös Zászlórendlével tüntették ki a harmincéves Trudot Harmincéves a Trud. a Szovjetúnió Szakszervezeti Szövetsége Köz­ponti Tanácsának napilapja. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának elnöksége ez alkalomból a szocialista ém'tés feladatainak sikeres teljesítése érdekében végzett mozgósító munkáiával szerzett érdemei elismeréséül B Munka Vörös Zászlórendiével tüntette ki a Trudot. Ugyanekkor érdemrendekkel és érmekkel tüntették ki a lao számos dolgozóját. Franciaország igazi szerepe a nyugateurőüai zsoldoshadsereg megalakításában Trumanék Plevennel a mult hetek­ben Washingtonban az úgynevezett nyugateurópai hadsereg megalakításá­ról döntöttek. Az Izvesztija ezzel, vala­mint a nyugateurópai zsoldos hadsere­gek tárgyában tartott párizsi konfe­renciával foglalkozva, a következőket állapítja meg: Az a tény, hogy Franciaország és nem maga az Egyesült Államok volt a nyugateurópai hadsereg megvalósítá­sának kezdeményezője, tisztán álcázó mesterkedés. Az amerikai összeeskü­vők Franciaországot tolták előre aljas terveik kivitelezésére éspedig azért mert véleményük szerint egy francia kezdeményezés azt a benyomást kelt­hetné, hogy a német Wehrmacht új­jáélesztése „Nyugat-Európa védelmé­nek érdekeit szolgálja." Az Egyesült Államok iiymódon akarnak fokozottabb nyomást gyakorolni Nagy-Britanniára is. Anglia és Franciaország között a zsoldos hadsereg miatt komoly ellen­tétek támadtak. Az ellentétek alapja az, hogy Franciaország Európában a vazallus államok prímhegedűse akar lenni. Angliában nagy gondot okoí a francia konkurrensek törekvése és nem kevésbbé aggasztja őket a francia­olasz tárgyalás, amely nemrég Olasz­| országban zajlott le és amelynek téma­j köre a bonn-párizs-római tengely lét­rehozása volt. Nyugat-Németország remlitarizálásának kérdésében kész tények elé akarják állítani a Szovjet­úniót. Ezt bizonyítja a nyugati hatal-, mak halogató politikája a négy nagyha. talom külügyminisztereinek egybehívá* sát célzó szovjet javaslat ügyében. Az Izvesztija megállapítja, hogy a nem­zetközi agressziós erők imperialista háborús terveiket mint „a béke meg­őrzésére" irányuló terveket akarják beállítani. Ugyanakkor politikájuk ki­zárólag a béke és a nemzetek bizton­sága ellen irányul. Folytatjuk harcunkat a szabadság végső kivívásáig — a tibeti Szikang-tartomány szervezeteinek határozata • Anglia fegyverkezésének következményei „Egyes országok már növelték ka­tonai költségvetésüket, a többieknek pedig követni kell példájukat" — jelentette ki Charles Spofford, az Egyesült Államok képviselője az Északatlanti Tömb Tanácsában. Tru­man elnök még hozzátette, hogy a „nyugati szövetségeseknek" ugyan­olyan mértékben kell áldozatot hoz­niok, mint Amerikának. Eisenhower tábornok azt javasolta a nyugat­európai vezető köröknek, hogy azon­nal emeljék az adókat és ezzel há­rítsák a népre a fegyverkezés költ­ségeinek terhét. Ez alkalommal iga­zat mondtak ezek az „úriemberek". Bár az atlanti hádsereg egyelőre még- nem létezik, mégis — hozzáve­tőleges pontossággal — ki lehet szá­mítani felállításának költségeit. Ez a tehertétel azt jelenti, hogy ötszörös súlyt raknak a dolgozók vállára. Elsősorban általános áremel­kedést okoz, másodsorban: növelik az adókat, harmadszor: eltűnnek a piacról a főbb fogyasztási cikkek, negyedszer: jelentősen leszállítják a szociális célokra előirányzott össze­get és végül ötödször: meghosszab­bodik a munkanap. A fentiekhez te­gyük még hozzá a már régóta érez­mető áruhiányt is. így hát a Washington parancsára megkezdett fegyverkezési verseny kedvéért mindent elkövetnek, hogy az angol nép életét minél nehezeb­bé és nyomorúságosabbá tegyék. Az általánosításról térjünk most át a részletekre és soroljunk fel né­hány olyan esetet, amelyek a hábo­rús költségek növelésének következ-' ményei. Hugh Gaitskell pénzügyminiszter december 6-án kijelentette, hogy 1951-ben süllyedni fog az életszín­vonal. Gyászos jóslatát a labouris­ták szokatlanul gyors iramban vál­tották valóra. Egyes fogyasztási cikkek ára már a nyilatkozat napján emelkedett. Két nappal később a hatóságok bejelentették a nagykeresekedöi árak 0.3—2 százalékos növekedését. Nemrég közzétették a fűszeráruk, cukrász- és tejtermékek, szeszesita­lok, lekvár, gyógyszerek, szappan, új, felfelé kikerekített árjegyzékét. Ezután hirtelen ugrott a gyapot­készítmények ára. Hosszúra nyúlna felsorolni mind­azokat a cikkeket, amelyeknél ár­emelkedés következett be. Egy azon­ban világos: Angliában gyors iram­ban nő a fogyasztási cikkek és a nyersanyag ára. A második teher — az adóemelés — mind súlyosabban nehezedik a dolgozókra. Köztudomású, hogy az új költségvetés nagyarányú adóeme­lést irányoz elő. Ez kikerülhetetlen: Irta: DEREK KA RT U X, a „Daily Worker" külpolitikai szerkesztője * Anglia évenként 840 millió font sterlinget költött fegyverkezésre. Ez a szám tavaly 1 milliárd 200 millióra növekedett, az idén pedig 1 milliárd 600 millióra. Ám ezt tá­volról sem lehet véglegesnek tekin­teni. Csupán hozzávetőlegesen köze­líti meg a Washington által oly ki­tartóan követelt fegyverkezés költ­ségeinek végösszegét. Ezt a pénzt csakis újabb és még fokozottabb adóemelés útján lehet előteremteni. Ez vár most az angol népre. Truman háborús őrületének har­madik következménye a fogyasztási cikkek és nyersanyag egyre növek­vő hiánya. Nem kétséges, hogy az így létrejött helyzet a legközelebbi hónapokban károsan hat ki a széles tömegek életszínvonalára. A hadi­gazdálkodás követelményei a polgá­ri piac végleges gyengüléséhez ve­zethet. A fogyasztók — csakúgy, mint a háború alatt —, most sem juthatnak elsőrendű fogyasztási cik­kekhez, mint például fehérnemüvá­szon, fűtőanyag', stb. Az angol üze­meket és munkaerőket átállítják a kiviteli termelésről háborús terme­lésre. Ez lényegesen csökkenti az angol behozatalt. Könnyű elképzel­ni, mit jelent ez ä rendszabály olyan országban, ahol az élelmiszer és a nyersanyag legnagyobb részét kül­földről importálják. Trunban háborús terveinek negye­dik következménye a szociális szük­ségletekre fordított átadások jelen­tékeny csökkentése. A pénz fegy­verkezésre kell. A Szocialista Orvo­si Társaság — az egészségügyi sze­mélyzet haladószellemü szervezete — képviselői nemrég kijelentették, hogy a fegyverkezési verseny teljes rom­lásba dönti a közegészségügyi in­tézményeket. A kórházfenntartási alapokat máris csökkentették. Uj kórházakat nem építenek. Angliában. 4000 olyan járás van, amelyben nagy orvoshiány észlelhető. Még súlyosabb kihatása volt Tru­man fegyverkezési tervének a lakás­építésre. Tavaly ugyan tető alá hoz­tak bizonyos számú lakóházat, ez azonban csak elenyésző részét ké­pezi a lakosság legsürgősebb szük­ségleteit kielégítő lakterületnek. Mindez arra mutat, hogy a házépí­tésre fordítandó összeget még job­ban csökkentik a jövőben. Sokmillió embert kényszerítenek így arra, hogy rettenetes körülmények között éljen. Ötödször: a fegyverkezés a mun­kafeltételek módosítását vonja ma* ga után. A kormány már most is nyiltan követelte a munkanap meg­hosszabbítását. Ez meg is történt: természetesen nem az életszínvonal megjavításáért, hanem, hogy min­den eszközzel fokozzák a fegyver­gyártást. Nemrégen a magát minden áron baloldalinak beállítani igyekvő Aneu­rin Bevan, volt egészségügyi minisz­tert nevezték ki munkaügyi minisz­terré. Azzal bízták meg, hogy mun­kásokat toborozzon a hadiüzemek és katonákat a hadsereg részére. Be­van, ez a „baloldali"' ember minden bizonnyal nem riad vissza rendkí­vüli intézkedésektől sem azért, hogy Anglia dolgozó népét háborúba ker' gesse. íme, ezek a legutóbbi Angliai ese­mények. A fegyverkezési verseny felfelé ível, ami a dolgozók életszín­vonalának katasztrofális süllyedésé­hez vezet. Ez az ára Truman, Eisen­hower és az úgynevezett „Atlanti Szövetség" terveinek. Kétséges azonban, hogy az angol nép^ hajlandó lesz-e megfizetni, (Agerpres.J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom