Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-02 / 28. szám, péntek

1951 február 2. * III. évfolyam, 6. szám A kulturált, Üj életet építünk. Jobbat, boldogabbat, vidámabbat a réginél. Az új élet új emberei mi leszünk, mi fiatalok. Nekünk kell müveit, kulturált emberekké válnunk. Ifjúságunk nagy tömegei már megértették ezt. Olyan kultúrát akarnak, amely segíti őket munkájukban, harcaikban, öntudatuk fejlődésében. Azt akarják, hogy az új tartalmú kultúra szocialista kultúra legyen, amely fegyver a kezükben a szocializmus építésében. Hogy mily nagyok ifjúságunk kultúrigényei, az most mutatkozik meg leginkább a losonci konferencia előtt. A pozsonypüspöki fiatalok versenykihívása és nagyszerű kultúrmunkájuk, az ezt követő visszhang, Kerekes elvtársnak, a füleki Kovosmalt ifjúmunkásának szavai: „minden percemet kihasználom, hogy olvassak, művelődjek", mind azt bizonyítják, hogy ifjúságunk megértette feladatait és rohamra indult a kultúra várának bevételére. „Mi sem akarunk lemaradni!

1' — mondják a vereknyei fiatalok ,,Még sohasem maradtunk le, most sem fogunk!" — mondogatják Vereknyén. Igy bontakozik, terebélyesedik ifjúságiink kultúrélete, Így válik szükségletünkké, mindennapi kenyerünkké a kultúra. Kezd mögöttünk maradni a műveletlenség, a sötétség, a butaság, amely évszázadokon keresztül átkos pusztítója volt a népi tehetségeknek, amely elsorvasztott minden tehetséget, alkotóerőt, mely fel akart törni a népből. A mult elnyomó, népellenes politikájának az volt a célja, hogy a népet sötétségben, butaságban tartsa. Arra törekedtek, hogy az ifjúság ne gondolkozzék, hogy eszközzé váljon céljaik elérésében. Ma ifjúságunkat gondolkodó, öntudatos emberekké akarjuk nevelni. Ifjúságunk tanul, készül a jövő nagy feladataira. Pártunk, Szövetségünk, egész népi demokratikus államunk erre épít. Nekünk már nem kell sötétben tapogatódzni. Rendelkezésünkre állanak a Szovjetúnió, a Komszomol gazdag tapasztalatai, amelyeket a szocialista kultúra megteremtéséért vívott harc közben szereztek. öntudatos fiatal A hatalmas eredmények, amelyeket a Szovjetúnióban elértek, elsősorban annak köszönhetők, hogy a dolgozó tömegeket bekapcsolták a tudományos és kulturális életbe és ezáltal sikerült felszínre hozni az új tehetségek százait. A tudósokat a termelés ezer és ezer élmunkása és újítója támogatja. Az élenjáró munkások, kolhozparasztok és Komszomol fiatalok a gyakorlati munkában alkalmazzák a tudomány vívmányait, ugyanakkor közreműködnek a tudományos és kulturális élet fejlesztésében és nem ritkán új utakat raknak le a tudománynak és kultúrának. Nina Gavrilová Ezen az úton kell nekünk is haladnunk, hogy kulturális eredményeinkkel ki tudjuk elégíteni ifjúságunk, dolgozó népünk kulturális igényeit. Üj kultúránkat szilárd alapokra kell építenünk, a dolgozó nép, az ifjúság alkotó erejére. Példánk: a „Nyírfácska" népi táncegyüttes, amely a szovjet népi kultúrának egyik eredi ménye. Ennek az együttesnek tagjai munkás és kolhozparaszt fiatalok közül kerültek ki. Nagyszerű eredményeit az egész vüág elismeri. Nina Gavrilova komszomolka, sztahanovista esztergályos, de a kultúrmunkában is élen jár az egész szovjet Ifjúság előtt. Dubjága szövőnő szövőszéken dolgozik, mint sztahanovista. E mellett fiatalos lendülettel, j©!it) munbás, fáradhatatlanul neveli az ifjúságot. Ezek a fiatalok a jő kultúrmunka hatására lettek sztahanovisták és mint sztahanovisták még lelkesebb harcosai a szovjet kultúrának. A jobb munka nagyobb kulturális lehetőséget biztosít és a vidámabb, kulturáltabb élet eredménye a jobb termelőmunka. A szovjet kultúra kimagasló egyéniségei a Komszomolban végezték el a kommunizmushoz az előtanulmányokat. A mi Szövetségünket is a kommunista nevelés iskolájává kell tenni. Biztosítanunk kell és állandóan elősegítenünk a jövő tudósainak, íróinak, művészeinek és kulturális életünk vezetőinek nevelését. Ezt a feladatot csak úgy tudjuk elvégezni, ha szervezeteinkben pezsgő kultúráiét lesz, amely felszínre hozza az új tehetségek százait. Napról napra nagyobb és nagyobb eredményeket kell elérnünk, hogy országunk kulturális fejlődése állandóan felfelé ivelő legyen. A szovjet fiatalok, írók és művészek, a szovjet sztahanovisták megtanultak mindennap győzni. Az ö példájuk arra mutat, hogy a szocializmus megsokszorozza az ifjúság, a dolgozó emberek erejét és olyan nagyszerű feladatok elérésére teszi őket képessé, amilyenekre eddig gondolni sem mertek. Kultúrmunkásaink egyik főfeladata a szovjet kultúra megismertetése és népszerűsítése. A szovjetnek és az új haladó kultúrának megismertetésével és megszerettetésével elősegítjük kulturális színvonalunk emelkedését. Ezen keresztül pedig a munka termelékenységének fokozását az üzemben, a városban és falun egyaránt. Ezért kultúrmunkánk nemcsak az ifjúság, hanem egész dolgozó népünk ügye! Amíg mi napról napra mind nagyobb eredményeket érünk el, az imperialisták újabb háború kirobbantásán dolgoznak. Mi az építés tervein dolgozunk, ők a rombolás tökéletessé tételén fáradoznak. Itt egy boldogabb, szebb vüágot építünk, eltörölve a nyomort és a szennyet. Ott az emberiség újabb vágóhíd j ait készítik elő, mert félnek a gyermekek boldog mosolyától, az új élet jobb harcos! kibontakozásától. Mig nálunk a becsületesen elvégzett munka után a művelődés, a kulturális élet várja az embereket, amely kibontakoztatja éa felvirágoztatja az egyéniséget, náluk, amikor az emberek befejezték napi munkájukat, mit sem törődve azzal, hogy miért is végezték azt és hogy szükségük van-e rá vagy se —• gyorsan szaladnak aludni. „A munkának vége, ninca többé mire gondolni. Gondolataikat csak a gazdának tartogatják, magukkal nincs mit törődni. Ha van robot — lesz kenyér, meg lesznek az élet olcsó örömei is — és ezenkívül semmi sem kell az embernek." — Ilyen a tőkés országokban a dolgozók élete, ahol az ember egyéniségét teljesen megölik, ahol az emberek egyszerű gépekké alacsonyodnak. Nekünk müveit, öntudatos fiatalokat kell kinevelnünk, akiknek van egyénipégük. Csakis ilyen emberek képesek önfeláldozó, lelkes munkával a szocializmust felépíteni. Alkotó fiatalokra van szükségünk és nem gépemberekre. Olyan fiatalokra, akik érzik fontos szerepüket az új életért vívott építő feladatokban, A múltnak még sok átkos öröksége akadályozza az ilyen fiatalok gyors nevelését. Az elmaradottság, a műveletlenség, ezek a legfőbb akadályok az új társadalom sikeres építésében. Jobb népneveléssel, kul túrmunkával, a nevelés új módszereinek feltalálásával tudunk végleges csapást mérni az ifjúság, a nép elmaradottságára, a müveletlenségre. Ezzel tudjuk felszabadítani a nép, az ifjúság alkotó erejét, amely az építőmunkában, a békéért folyó szakadatlan harcban fog megtestesülni. Tudnunk kell, hogy az öntudatos fiatal munkás, jobb harcos! Ifjúságunk egész nevelése elsősorban reánk vár és nekünk olyan fiatalokat kell kinevelnünk, akik lelkes építői a szocializmusnak, kemény har cosai a békének és kérlelhetetlen ellenségei az elmaradottságnak. Ebben a munkában és harcban kell, hogy előrevigyen a losonci konferencia! SZŐKE JÓZSEF