Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-18 / 42. szám, vasárnap

UJS70 1«91 február 18 A tudomány pa!o?ájanak építője Moaakvában van egy olyan hely, •honnan mint valami repülőgépről, >3 tni lehet az egész szovjet fővárost. Fel keli menni a Moszkva íolyó mentén húr.xió Lenin-hegyre én ott egy gyors íelvonó segítségével 170 méter magasra, a moszkvai állami egyetem új épületén, amelynek építése íolyik. Itt. ahol éjjel-nappal a szerelőmunkások brigádjai dolgoznak, ahol minden pillanatban fel sziporkáznak a vlilaffiyforrasstók tüzei, igen gyakran látunk megfordulni már egy nem egészen fiatal emb*rt, akir erélyes tekintete mély és átható. ö Alexej Voronkov, az építkezés vezetője és habár rengeteg gondja és munk. ja van, egy pillanatra mindig megáll az épület legfelső fokán, hogy elnézze Moszkva látképét, nagyságát és szépségét. Elnézi a folyó kanyargó, fehér szalagját, amelyen a hidak körvonala: sötétlenek fel, elnézi a Kreml tornyát. a kremli csillagok ragyogását. Szeme megpihen azoknak a magasépítkezéseknek sziluettjein, amelyek fölé, mint szétnyitott szárnyú madarak emelekednek az emelődaruk. Alexej Voronkov, amikor így elnézi Moszkvát, saját életére gondol. 40 évvel ezelőtt kezdte meg az Amur partján a fizikai munk; s életét- Már mint kisgyermek kezébe vette a lapátot és apjával együtt dolgozott a vasútépítésnél. Alexei Voronkov apja egész életén át mint építőmunk'ás dolgozott az orsa.'g különböző részein és a forradalom előtt nem tudott a paliéri alkalmas? snál magasabbra vergődni. Más sors várt azonban három gyermekére. A szovjet kormány lehetővé tette számukra, hogy tanuljanak, fejlesszék ismereteiket és széles távlatokat nyitott meg előttük. Voronkov egyik bátyja ugyancsak vezető a moszkvai nagy építkezéseknél és a m-sik is a kórház, a poliklinika. az ambulatórium és eg.véb kultúrépületek építkezését vezeti. Alexej Voronkov a Nagv Októberi Forradalomig vasutak, házak, üzemek építéséné; dolgozott lapáttal és kézzel, hátán cipelve a téglákat és a meszet. A szovjet kormány idején megnyílt előtte az iskola és kitanult mérnöknek. Az ország különböző részeiben dolgozott, üzemeket épített az Ural vidékén és az állam elküldte Ukrajnába, hogy textilvárosi építsen fel. A Lenin-könyvtár hatalmas palotát emelt a fővárosban, Moszkvában, tovább;, ő építette a moszkvai Sztálin-üzem termeit, az első összszövetségi mezőgazdasági kiállítás pavilonjait és számos mus épületet. Az orsz.g most a volt épitőmun kást megbízta, hogy vez,esse a főváros egyetemének felépítését. A szovjet nép ezt az épületet a tudomány palotájának nevet-e el, építése a nagy Sztálin kezdeményezésére indult meg. Alexej Voronkov annak a kollektívnek élén áll, amely itt dolgozik és többezer embert számlál. A géipek óriási seregének ő az ura, ötven hatalmas emelődaru, 200 villany forrasztógép és száz meg száz egyéb gép áll rendelkezésére. mindezek megkönnyítik az építők munkáját. Alexej Voronkov á munkásokkal együtt nap-nap után megjelenik e hatalmas építkezéseknél. Munkaidejének nagy részét itt tölti. A munkások mint tehetséges vezetőmérnököt ismerik Voronkovot De ismerik öt, mint aktív közéleti tényezőt is. Voronkov őszintén támogat minden kiváló munkást. A

z építkezés vezetőjét ott láthatjuk a munkásotthonokban, a klubokban, az építőmunkások gyűlésein az emelvényeken, ahol előadást tart vagy beszédet mond nekik. Voronkov hatalmas munkáját, amely rá mint a moszkvai egyetem építkezésének vezetőjére hárul, nagyszerűen egybekapcsolja aztal a munkájával, amelyet mint közéleti tényező végez. A következő tanévben a moszkvai Állami Egyetemnek meg kell kezdenie működését és a Lenin-hegven e hatalmas épület termeiben, az új leboratóriumokban és az előadótermekben megkezdődik a nagy munka, a komoly tanulás. Az építőmunkások kollektívája lelkesedéssel és szívós kitartással dolgozik azon, hogy az építkezési munkálatokat idejében befejezze. Moszkva dolgozói nagyra értékelik az egyetem építőinek sikeres munkáját. A helyi tanácsokban nemrég lezajlott választások alkalmával Alexej Voronkovot Moszkva város tanácsának képviselőjéül választották meg. Most Moszkva dolgozói Alexej Voronkovot az OSzFSzK Legfelsőbb Tanácsa tagjául jelölték. 7. Amkrnovc/t rí)(íigu 7Jť)íiéZfifí A „Nagy Hotűfi" főhősét, Sahov alakját Sztálin egyik legbensőbb munkatársának, Szergej Míronics Kirovnak alakjáról mintázták Hejman, Bolsincov és Ermier, a film forgatókönyvének írói és rendezője Kirovot, a Bolsevik Párt egyik legkiválóbb vezetőjét, leningrádi pártbizottság titkárát, trockista-zinovjevista gyilkosok ölték meg harcos alkotó élete derekán. A szovjet nép számtalan győzelme fűződik a proletáriátus nagy mártírjának halhatatlan alakiához. Lángoló saavú néptribun volt, korunk egyik legnagyobb hőse. példakép, az igazi hazafiság eszményi példaképe. Mi teszi eszményi példaképpé Kirovót — a filmen Sahovot? Kaiinin szavaival felelünk, amelyekkel áltelánoslálják M öltöztetik az egéaz világot — ők az új élet igazi hőse'." Sahov is ilyen ember és ugyanakkor több, ahogy Kac jellemzi: a szovjet haza fia, aki élesebben lát, mélyebben gondolkodik és nagyobbat cselekszik. Es aki emherebb. Az osztályharc lázában ráér a csatornát építő kőművesek egyikének, a féltékeny Ibrahimnak magánügyét elintézni, egy megtévedt és az ellenség befolyása alá kerülő öreg bolseviknek helyes utat mutatni és a meggyilkolására 'elbérelt erdésznek a film egyik legszebb jelenetében megbocsátani és segítségére sietni. Sahov az élet szenvedélyes igenlője, aki boldogságot és örömet akar látni maga körül. Ezért segít mindenütt, úgyszólván szétosztja önmagát és ezságban a szovjet film hőseit jellemezte: Az a tulajdonság, hogy üneppé tudja zel gazdagítja, teszi teljessé saját életét is. Egyszerű és nagyon emberi minden tette és harcosan lelkes szavai tenni mindennapi munkáját és a hét- ; is ilyen egyszerűek és emberiek. Ezért köznapok egymást követő akadályait | érti meg mindenki és tartja példaképéle tudja győzni: hogy a gyakorlati élet napról napra, óráról-órára felmerülő akadályai nem fosztják meg lendületétől; hogy a hétköznapok hínárjában megnő, megerősödik akaratereje: hogy a napi munkában meglátja és sohasem téveszti szem elől a végső célt, amelyért a kommunizmus harcol." Es milyen volt Kirov-Sahov elvtárs? Erre a kérdésre, Sahov harcostársának, az öreg bolsevik Kacnak szavait idézzük. aki a kétrészes hatalmas filméposz zárójelenetében a meggyilkolt Sahov koporsója előtt megindultan ezeket mondja: „Olyan volt, mint mi. Csak valamivel nagyobb. Szeme ugyanolyan volt, m'nt a miénk, csak valamivel élesebb. Arról gondolkodott, amiről mi, csak sokkal mélyebben. Az egyik emberről azt mondják: meghalt a nagygondolkodó. Másikról, hogy meghalt a nagy művész. De ô... Ö a hazafi. Olyan, mint mi, csak sokkal nagyobb, ö volt a „Nagy Hazafi!" A rendezés nagy érdeme, hogy Sahov valóban úgy jelenik meg a néző előtt, ahogy öreg harcostársa jellemzi. Olyan, mint a többi szovjet ember, csak fokozottabb mértékben látjuk benne összpontosítva minden nemes tulajdonságát: odaadó ragaszkodását a néphez, az ellenség engesztelhetetlen gyűlöletét, harci bátorságát, hazája és Pártja iránti határtalan szeretetét. Sahov, a „Nagy Hazafi", megfélem, líthetetlen a harcban, kemény és elszánt, amikor szembekerül ellenségeivel és megindítóan jóságos a barátságban. Es mindenkor, legnagyobb elfoglaltsága közepette is. végtelenül emberi. A film alkotóinak különösen ez sikerült: korunk eszményi alakját egészen közel hozni hozzánk. A hősről alkotott régi fogaimak haiomra dőlnek, amikor ezt a filmet, vagy a szovjet filmművészetnek más remekét nézzük. A szovjet film hőse — akár a „Nagy Hazafi" Sahovja — nerr földfeletti csodalény, akit rendkívül' adottságok mérföldekre választanak el tőlünk. Hadd Idézzük itt Sztálin elvtárs halhatatlan szavait: ,A munkások és parasztok, akik zaj és hűhó nélkül építik a gyárakat és üzemeket, a bányákat és vasútakat. a kolhozokat és szovhozokat, akik létrehozzák az élet minden javát, akik tápkinek életcélja a becsületes helyt a békés építő munka szeretete, a nép é® a Párt ügyének szolgálata. ! nek, állás A film meséje a leningrádi bolsevikok küzdelmét mutatja 1925—1934-ig. Átfogja tehát azt az időt, amelyet a N ÉP-kor szak nélkülözései, az újjáépítés nehézségei és a szocialista iparosítás kezdetei jellemezrek. E korsíak kezdetén heves harc dúl a Pártban megbújó, jól álcázott trocklstákkal. Az ' összetűzések központi kérdése: vájjon felépíthető-e egy országban a szocializmus? 1927 májusának elsején a trocki&ták felkelési kísérlete teljesen csődött mond, a Párton belüli ellenség visszavonul, de nem adja fel a harcot, sötét erőkkel küzd tovább és a terror aljas eszközéhei fordulva meggyilkolja Kirov elvtársat Ezzei a gyilkossággal próbálta megkezdeni támadását a Párt ellen és ez leplezte és megbuktatta végkép. Kirov mártírhalálával megkezdődött a Párt tisztulási folyamata, amely még erősebbé és dicsőbbé tette. A filmnek egyik főereje, hogy az ellenség tökéletes ábrázolásával éberségre tanit és nevel. Nem egyszerű és nem is könnyű feladat sz ellenséget hitelesen megjeleníteni. Nyugati filmekben vagy színdarabokban nem egyszer láthatunk olyan alakokat, akikről az első pillanatban felismerjük, hogy az „ellenség" megtestesítői. A „Nagy Hazafiban" trockistákról van szó, akik kfcíinően értettek az álcázáshoz, az alakoskodáshoz, hiszen évek kellettek a leleplezésükhöz és ezt a filmben művészi játékkal jól meg kellett oldani. Meg kellett mutatni, hogy az ellenség nem holmi báb, hanem ember, de aljas, cinikus és kétszínű. Amikor leleplezik őket, visszaküldik egyik emberüket a Pártba és kioktatják, hogy adja a bűnbánót, fogadjon hűséget és aztán folytassa a rombolást. „Nekünk most minden eszköz jé — mondja Borovszki, az egyik trockista. — Nem szabad finyásaknak lennünk. Ki kell használni minden hangulatot, elégedetlenséget, sértődöttséget, elfojtott vágyat.. Ha pedig ilyen hangulat nincs, magunk fogjik megteremteni." mm* Ipí p$ ig m mé i -» * t »'* 'i äS

1 «r* xl *Ö®SBSÍ A mMm n mitmmm EMK AiífeÄÄt • • • .v .i •..•.. . Fjs mikor ez ac aljas módszer nem használ, amikor a Pártba befurakodott Zemkovot. ezt az egykori provokátort és imperialista kémet leleplezik, nem riadnak vissza a gyilkosságtól sem ... A gyilkosnak megmutatják a leningrádi Szmolnij tervrajzát és kioktatják, honnan Iőjjön Sahovra. Felejthetetlenül drámai jelenetek következnek aztán, amelyek a háborúelőtti szovjet filmművészet csúcsát jelzik. Látjuk az üres épületet, amint a gyilkos a kora délutáni órákban végigmegy a lépcsőkön, a termeken és elbújik. A következő képekben zsibongó élettel telik meg a palota, Sahovot megállítják, itallal kínálják elvtársai. Találkozik azzal a fiatal párral, amelynek boldogságát ő alapozta meg, majd egy gyufagyár igazgatóját tréfája meg azzal, hogy az öt napja zsebében őrzött gyufásskatulyát odaadja neki a rossz gyújtókkal. Vidáman felkacag a sikerült tréfán, amikor belép a szobába, melynek ajtaja mögött megbújt a merénylő. Nem látjuk a gyilkost és a lövés hangját sem halljuk, csak Nágya Kolesznyikovának. az élmunkásnőből gyári vezérigazgatójává lett rémült arcát látjuk és a feldübörgő zene érezteti, hogy bekövetkezett a katasztrófa. .. Ezt a roppant drámai feszültséget minden külső eszköz nélkül teremti meg a film. Sahov édesanyja nem könnyezik meggyilkolt fia holtteste előtt, kimondhatatlan fájdalmában is végtelenül büszke rá ez az őszhajú és melegszemíi öreg munkásasszony, aki férjét és két fiát elvesztette már a munkásosztály felszabadításáért vívott harcok sorím. Gorkij nagyszerű Anyá-jára emlékeztet ez a törhetetlen hitű és a nagy ügy győzelmében bízó bolsevik munkásasszony. A holttest előtt nincsen könnye, de mikor a film első részében gyávának mondják távollévő fiát, hogy nem mer felelni a Pártnak tetteiért, felmegy az emelvényre és odakiáltja a jól álcázott ellenségnek: „AAiféle bolsevik vagy te, ha nem hissel? Az egész nép hisz... Hisz a szocializmusban. De ha te nem háborodtál fel, aimikoi ez itt hazudott, rágalmazott, akkor te is részese vagy az ő hazugságainak." A gyászbeszédben az ftreg K*c így idézi Sahov szavait: „Be lehet csapni egy embert, meg lehet tévesztem, meg lehet félemlíteni. De nem lehet becsapni, nem lehet megfélemlíteni ezernyi bolsevikot, ezernyi kommunistát. Nem lehet. Soha .. . Pártunk új életet épít, megvalósítja az emberiség ezeréves álmát és mindenkit, aki énnek a haladásnak útjába áll, elsöpör a nép." Nagy tanulság számunkra a „Nagy Hazafinak'" minden képe és szava. Megtanít bennünket jobbá, harcosabbá és emberebbé lenni. Tudjuk, hogy a szovjet néző nem elégszik meg egy ilyen nagy filmnek egyszeri megnézésével, hanem hallgat Sztálin elvtárs tanácsára: „Általában úgy gondolom, hogy jó filmeket többször is meg kell nézni. Hiszen egy alkalommal nehéz megérteni mindazt, amit a rendező elgondolt és ki akart fejezni a vásznon." Olyan tanács ez, amelyet valóban nekünk is meg kell fogadnunk. Csak magunkat gazdagítjuk vele, megtanuljuk céljainkat tisztábban látni, elért eredményeinket jobban megbecsülni, békeharcunkat bátrabban és nagyobb lendülettel folytatni és a szovjet népet — felszabadítónkat — még m-!yebben megszeretni. A „Nagy Hazafi" megacélozza erőnket és megtanít hálára és hűségre a Pán iránt, amely ma összeköt minket Korea és Vietnam szabadságharcos népeivel, a sivatagokat paradicsommá varázsló szovjet rohammunkásokkal, a „Nagy Hazaíi" szellemében nevelt milliónyi dolgozó testvéri közösségével. Rgri Vtfctw. A dolgozók bizafméra érdemes író Moszkva városának Scserb&kov választó kerületében Konsztantin Alexandrovics Fegyin írót jelölték az orosz Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsába. Konsztantin Fegyin írói pályáját azokban az .években kezdte, amikor az írók fiatal nemzedéke a polgárháború tapasztalatai alapján megértette az Októberi Forradalom nagy igazságát és megindult azon az úton, amely a nép szolgálatához vezetett. Már ebben az időben igen nagy jelentőséggel bírt Fegyin nagyszerű orosz irodalmi nyelve. Akkor Maxim Gorkij így írt Fegyinről: „ ... Látni lehet azt, hogy a jövőben igazi íróvá válik", Gorkij éleslátása, mellyel felismerte a fiatal tehetséges írókat, ez alkalommal sem tévedett. Fegyin azok közé az írók közé tartozik, akik nemcsak szeretik irodalmi munkásságukat, hanem képtelenek még csak gondolni is olyasmire, ami nem függ össze az irodalommal. Könyvei szervesen kiegészítik egymást és bizonyságot tesznek tehetségéről és írói érlelődéséről. Lehetséges az, hogy nem minden könyve talál olyan visszhangra az olvasóknál, mint amilyet megérdemelne, de mesteri kézzel és az élet mély ismeretével vannak megírva. Ha Fegyin jellemzésével kapcsolatban a képzőművészetből kölcsönzünk kifejezést, akkor azt mondhatjuk, művei hatalmas színes olajfestmények. Tartósak, kiállják az idő próbáját, nem vesztik el fényüket. Fegyin a szerkezeti felépítésnek is nagy mestere. Regényeinek minden belső vonala mélyen megfontolt. Nem sietteti a dolgokat, hanem hagyja őket érlelődni, azokat és ebben a klasszikus orosz irodalom nagy hagyományainak folytatója. Fegyin, mint művész, igen jól ismeri az írói technika törvényeit, de tudja azt is, hogy bármilyen tökéletes is az írói technika, ha nélkülözi a magas színvonalú eszmeiséget és lia az író nem érti meg, hogy munkája a nép számára szükséges, akkor ez a teclmika holt ügyesség. Ezért amikor Fegyin a fiatal írókat az írói technikára, az írásművek felépítésének szerkezetére és törvényeire tanítja, elsősorban mély eszmeiséget és a valóság mély átérzését kivámja. Fegyin pedagógiai tevékenysége elválaszthatatlan írói munkájától, éppen úgy, mint közéleti tevékenysége. Fegyin egyéniségének alapja a* elviség és a feltétlen pontosság, melylyel kitűzött feldatait teljesíti. Fegyin egyik könyvének mottójául Diderot-ot idézi: „A művész számára két tulajdonság szükséges — az erkölcs és a távlatok." A mély erkölcsi érzék a távlatok helyes meglátása. Fegyin jellemének fó'sajátságai Erkölcsi felfogásában kifejezésre jut azért a közös műért való felelősség, amelyet irodalomnak nevezünk. A távlatok helyes meglátása lehetővé teszi számára, hogy azok felé a célok felé nézzen, amelyek felé a szovjet ember halad mindennapi hős munkájával. Fegyin soha sem éri be azzal amit megtett, hanem mindig a jövőbe néz, arra gordol, mit kell még tennie s rendíthetetlenül és fáradhatatlanul halad előre. Fegyin elvtárs művész és polgár e szavak legmagasabb és legnemesebb értelmében. Teljes mértékben megérdemli azt a nagy bizalmat, amelyet Moszkva Scserba.kov választó kerületének dolgozói iránta tanúsítottak. V. Ligym, A ialujáró színház magyar a ővészegvfiíi esések műsora: Komarom: 1951 n. 18-án: Htkbele Balázs mint király. Kecsketej. Csallóközaranyos: 1951 11. \9-étt: Ha asflsKMtyé a gyeplő. 1951 EL 90án: Hübele Balázs mint Idr&ly. Kecsketej. Keszegfalta: IMI H. 11-én: Ha asszonyé a gyeplő. 1951 n. 22-én: Hübele Balázs mint király. Kecsketej. Megyercs: 1951 H. 98-én: Ha *MCsaonjé a gyeplő. 1951 II. 24-én: Hübele Balázs mi»« ktrtöv. 1951 H. W£n: HflfMtetoj.