Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)
1951-02-17 / 41. szám, szombat
1951 február 17 -U JSZ ÖMint gyilkosok, akiket tetten érnek... Nem lesz teljesen érdektelen megemlékeznünk az Egyesült Államok népeinek szabadságharcéról, hogy megérthessük az amerikai imperialisták aljas agresszióját, amely nemcsak Kína és Korea népeinek szabadsága ellen tör, hanem általában a világ dolgozó népeinek, tehát az Egyesült Államok népeinek érdekeit is llá-bbal tiporja. Közel két évszázada annak, hogy Amerika földjén 13 kisállam összefogott az Angol Impérium ellen és 1776 nyarán kihirdette Függetlenségi nyilatkozatát, amely ma is alapvető alkotmánylevele az Egyesült Államoknak. Ezután még nyojcévi keserves harc következett, míg végre Nagy-Britannia nagynehezen elismerte Amerika függetlenségét. A Függetlenségi Nyilatkozat Jefferson Tamás műve volt és az eredeti szövegben volt egy rész, amelyet a Kongresszus törölt. Az eredeti szöveg így hangzott: „igyekeznünk kell kiirtani lelkünkből egykori szeretetünket ... az angolok iránt". Ugyanebben az évben, amikor a Függetlenségi Nyilatkozat megszületett, Paine Tamás egyik röpiratában így kiált fel: „A lemészároltak vére, a Természet zokogó hangja kiáltja... Itt a döntés perce." Tehát így, ilyen becsületes hangon harcolt Amerika dolgozó népe szabadságáért, függetlenségéért. Ám tovább megyünk, hadd lássa mindenki, hová, merre vitték az imperialisták dolgozó népüket. Virgina államának alapítótörvénye így kezdődik: „Minden ember természettől fogva egyenlő és független." Ma pedig ugyanebben az államban „törvényes" keretek között végeztek ki hét ártatlan négerifjat csak azért, mert feketék, meri a bőrük másszínű, mint Achesoné, mint Trumané .,, A Függetlenségi Nyilatkozat ugyancsak kijelenti, hogy „minden ember egyenlőnek született". Ehhez a világos és mindenki számára érthető szöveghez Wells hozzáfűzi: „Azért tették meg ezeket a kijelentéseket, hogy bizonyos homályos, de mélységes fontosságú eszméket kifejezésre juttassanak, amely eszméket ma, másfél évszázadnyi gondolkodás után a világ tökéletesebben tud már kifejezni." Ha Wells ma élne, akkor bizonyiára nagyon elszomorodna, ha látná azt. mily tökéletesen fejezik ki magukat Amerika vezető körei Koreában és az ENSz-ben. Wells bizonyára megelégedne a közel két évszázados szöveggel s egyáltalán nem találná benne semmi homályt. Sőt az a gyanúnk, hogy ma, amikor a „tökéletes kifejezés" korát éljük és a Szovjetúnió épúgy, mint a Béketanács pontos és világos mondatokban megfogalmazta a világ dolgozó népeinek békeóhaját és békeakaratát, Trumanék imperialista bandája egyebet sem tesz. mint szépen megfogalmazott mondatkban gúnyt űz az emberi jogokból. Truman úr, az imperialisták tüzet okádó fővezére 1948 januárjában a következő üzenetet intézte a kon gresszushoz: „Mélységesen tiszteljük az egyén jólétét és jogait. Legfőbb célunk polgáraink alapvető emberi jogainak maradéktalan biztositása. Az emberi jogok bármilyen megtagadásiával megtagadnánk a demokráciáról vallott hitünket és az egyén értékének tiszteletbentartását." Ma már nyilvánvaló. hogy amikor Truman úr egyént vagv polgárt mondott, szűkkörű imperialista cinkosaira gondolt és az emberi jogok alatt csak az imperialisták gyilkos jogait értette, mert hiszen a munkához való jogról egyetlen szóval említést sem tesz és a munkanélküliek milliókra rúgó tömegéről nemcsak hogy megfeledkezett. hanem nem is gondolt rájuk. Ellenben igenis gondolt Csankajsekre, e finom és művelt lélekre, aki hazáját a legszemérmetlenebbül elárulta, továbbá „atya; jóindulattal" gondolt Kína százmillióira, akik valaha oly engedelmes kulik voltak, hogy csak ópiummal kellett őket ellátni és hozták az aranyat, a profitot és tojtak a dollárt, mint tyúkok a toj-c'st a szemétdombon. Sajnos, ez az jdő elmúlott, a kínai kulik nemcsak hogv felébredek az évszázdos ópiumos kábulatból. hanem harcolni is megtanultak. És Truman úr azt is tudta, hogv a kínai kulik a Sz ún:ó dolgozóitól tanulták meg, mit í-'ent a szabadságért harcolni és a kín-' Kommunista Párt volt az, amelv M^rta népét évszázados mély ÓDÍ'"~"' á'mából. A Párt volt az. anie'v megteremte'te a kínai Vörös Had " "eget és a legelső rendeletei közé t-rtorott. hogv halálbüntetéssel suitotta azt. aki szoviet terüle'en ópiummal kereskedett. Érthető ilven lörül' mények között, hogy Trumant és társait a hideg rázta, ha a Szovjeiúnióra gondoltak és fogaikat csikorgatták, ha eszükbe jutott a kínai Vörös Hadsereg. Kína kulijai többé nem voltak hajlandók ópiumért dollárt fiadzani. sőt odáig merészkedtek, hogy tökéletesítették az amerikai alkotmányt és ahhoz a szöveghez, hogy „minden ember egyenlőnek született" hozzátették még, hogy „minden embernek joga van a munkához, joga van tisztességesen élni." A munkához való jognak az emberiség történetében először a Szovjetúnió szerzett érvényt Ez a törvény a Nagy Októberi Forradalom ragyogó vívmányainak legtökéletesebb foglalata, kizárja a prof :tot, lehetetlenné teszi az embernek ember által való kizsákmányolását és az imperialistákra körülbelül úgy hatott és hat ma is. mint az anyagra az atombomba. És valóban ez a törvény rombolja, bomlasztja és gyökereiben támadja meg az imperialisták társadalmi lendiét és ma már a világ valamennyi dolgozójának egyetv'lág valamennyi dolgozójának egyetmindeniitt életbe lépjen. Az imperialisták e törvénv ellen a bombától kezdve a golyószóróig felvonultatták eddig összes fegyvereiket, de amint kiderült, ez a törvénv erősebb és szilárdabb a legerősebb acélnál is. Bizonvítja ezt a Szovjetúnió diadala az intervenciós hadseregek ragadozó hordái felett és bizonyítja ezt az elnvomot Kína feltámadása. A kínai nép felszabadító harcára a világ imperialistái vérfürdőkkel feleltek, nem kímélve gyermekek, aszszonyok százezreit. Semmiféle anyagi áldozattól nem riadtak vissza, nem milliókat, hanem milľárdokat költöttek Csankajsek zsoldosainak felfegyverkezésére csak azért, hogv a kínai Vörös Hadsereget leverjék és az embernek a munkához való jogát eltiporják. Ebben az irtóhadiáratban. amikor falvakat és városokat felgvu itottak és leromboltak, Csankajsek. a hazaáruló, az imperialisták hű szolgája, komoly és alapos buzgalommal gyilkolt és kegyetlenkedett saját népével csak azért, hogy elnyerje imperialista urainak kegyeit, hogy elnyerje megelégedésüket, dicséretüket és dollárjaikat. És az imperial :sták valóban nagvlelkűeknek mutatkoztak. Ha azokat a milliárdokat, amelyeket Csankajsek árulásáért kapott, aranydollárokra váltották volna fel, akkor bizonvára több teherkocsi kellett volna elszállításukra. De így, hogy fegyverekre váltották fel, tehervonatok és megrakott hajók ezreire volt szükség, amíg az imperialisták nagylelkűsége a megfelelő helyre jutott. Hangsúlyozzuk, hogv „megfelelő helyre", mert igaz ugyan, hogy az imperialisták fegyverei sok százezer kínai hősnek életét oltották ki, de a zsákmány mégis csak a kínai Vörös Hadsereg kezébe került. Az, aki látta azt a dokumentációs filmet, amelyben lepergetik Kína dolgozó népének az imperialisták elleni elszánt harcát, tanúja lehetett a kínai dolgozók páratlan, haláltmegvető hősiességének és tanúja lehetett annak a csodának, hogy ott, ahol ezren haltak meg, tíz- és százezren támadtak fel újra, hogy felvegyék a küzdelmet gyilkos kizsákmányolóik ellen és a szovjet dolgozók példáját követve, a Kínai Kommunista Párttól irányítva kiharcolják a munkához, a szebb és jobb élethez való jogot. Az ország minden irányából tömegesen érkeztek munkások és parasztok, fiatalok és öregek a Vörös Hadsereg segítségére. Kínai fiúk és lányok csoportokban, dalolva jöttek a környező dombokról és j hegyekről, mint csobogó, zajló, eleven patakok és végeláthatatlan széles sorokban érkeztek a Vörös Hadserei? kötelékébe Csankajsek felfegyverzett katonái tankokkal és ágyúkkal, mi#t áradó folyamok a tengert táplálva. Igy zsákmányolt a Vörös Hadsereg fegyvert és katonát az imperialistáktól és így vált az imperialisták üzlete és befektetése a kinai nép felszabadulásának megsegitőjévé. A rossz üzletnek következménye Korea lett. Koreában Mac Arthur legnagyobb meglepetésére régi ellenfeleivel találta szemben magát, a harcos, a bátor kínai nép önkénteseivel. Edzett harcosok ezek, akiket nem lehet többé félrevezetni és akik értenek hozzá, mikép kell elbánni Mac Arthur zsoldosaival. A kínai önkéntesek a népi demokratikus koreai köztársaság katonáival együtt harcolva a legsúlyosabb csapásokat mérik rájuk. Am ezek a sorozatos győzelmek nemcsak a koreai földterületek felszabadulását vonják maguk után, hanem teljes méreteiben felfedik az imperialista háborús uszítók szándékait is Ma már az Egyesült Alilamok dolgozói is tudják, hogy imperialista vezetőik letértek annak az alkotmánynak az útjáról, amellyel kiharcolták önállóságukat, függetlenségüket. Az imperialisták ádáz dühükben már nem is titkolják szándékaikat, ü münkásosztály egysége a győzelem alapfellétele Jasques Duclos elvtárs nagy beszéde a béke védelméről Jacques Duclos elvtárs a Francia Kommunista Párt Központi Bizott< ságának ülésén a nyugatnémet felfegyverzés elleni harcról és a béke | védelméről szóló jelentését mondotta I eI > I — A következő hetek során még s nagyobb erőfeszítéseket kell tenni — . mondotta Duclos elvtárs —, hogy a | francia nép óriási többségét szeinbe? állítsuk a nyugatnémet felfegyverzésért felelősökkel, a kormány tagjaival, akik között első sorban szerepelnek a jobboldali szocialista vezetők. A kommunistáknak fárad hatatlanul ajtóról ajtóra kell járniok, hogy a hatóságok által terjesztett í mérget hatástalanítsák, kifejtsék a . Párt érvelését Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és feleljenek a háborús uszítók „érveire". Nélkülözhetetlen tehát, hogy miliószámra gyűjtsük a felfegyverzés elleni tiltakozó aláírásokat. A munkásosztály egysége a győzelem alapfeltétele. Bizonyos, hogy egy európai háború a nyugatnémet hadsereg nélkül lehetetlenség. Megakadályozni Nyugat-Németország felfegyverzését és az atlanti hadsereg felállítását, amelyre Eisenhower tábornok számit, annyit jelent, mint megakadályozni a háborút Európában, mint biztosítani annak a békének diadalát, amelyet a népek követelnek és amelytől az imperialisták annyira félnek. A győztes lelkületével kell harcolnunk minden erőnkkel, a győzelembe vetett bizonyossággal, világosan látva a most folyó harc döntő jelentőségét. A legfontosabb, hogy rendületlenül bízzunk e harcok sikerében. Sztálin elvtárs azt tanítja nekünk, legyen hitünk saját erőnkben, győzelmünk bizonyosságában. Lelkünk mélyén ezzel a rendíthetetlen hittel és azzal az akarattal, hogy ezt a hitet átvigyiik a Párt minden harcosára, az egész munkásosztályra, minden demokratára, minden hazafira, kell folytatnunk békeharcunkat, a kenyér és szabadság harcát a szocializmus, a kommunizmus nagy ügyének győzelmébe vetett bizonyossággal. Az egész német politika kuicsprohiémáfa továbbra is a remilitarizálás elleni harc Negyedmillió német dolgozó béketüntetése Drezdában E héten volt hat éve, hogy az angol-amerikai bombázók elpusztították Drezdát. A Kari Marx-téren tartott nagygyűlésen Ottó Grotewohl elvtárs, miniszterelnök emlékezett meg a város elpusztításáról és hangoztatta: Drezda és a világ ezer más városának sor sa intő példa arra, hogy az emberiség legdrágább kincse a béke. A bombáz ás okozta pusztításra a világtörténelem mindig mint szörnyű gaztettre fo g emlékezni, amely hadászati szempontból indokolatlan volt. A miniszterelnök kijelentette, hogy a német népnek tanulnia kell Drezda, Varsó, Sztálingrád, Hirosima és Korea példájából. Nem szabad eltűrnie, hogy az amerikai imperialisták újra felfegyverezzék Nyugat-Németországot. Grotewohl elvtárs ezután foglalkozott azzal a levéllel, melyben tárgyalásra hívta fel Adenaucrt. Rámutatott: Adenauer elutasító magatartása bebizonyítja, hogy a revanš és a militarizmus politikáját folytatja, amely a német népet óhatatlanul újabb ka8 tasztrófába sodorná, hogy képtelen a " német nép nemzeti érdekeit megvédeni, mert túlszoros kapcsolatban van a kŕ.földi háborús uszítókkal. De Adenauer téved, ha azt hiszi, hogy a német nép megelégszik az ő nyilatkozatával — folytatta a miniszterelnök a gyűlés kétszázötvenezer részvevőjének lelkes helyeslése közben. Ellenkezőleg, az egész német politika kulcs-problémája továbbra is a remilitarizálás elleni harc lesz. Grotewohl elvtárs ezután kijelentette: Az egész német nép nevében beszélek, ha mint német azt mondom: elsősorban nem a szövetségesekkel, hanem egymással kell tárgyalniok a németeknek. Semmiféle megszálló hatalom sem menthet fel valamely német hazafit az egész német nép sorsáért viselt felelősségtől. A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke rámutatott: Adenauerék elutasító válasza nem döntő jelentőségű, mert a németek megbeszélése már folyik. A keleti és nyugati üzemek munkásai, tudósok, papok, a különböző pártok és szervezetek tagjai ma már az övezeti határokon túl kezet nyújtanak egymásnak és úgy beszélnek egymással, mint német a némettel. Grotewohl elvtárs hangoztatta, hogy a nyugatnémet szakadár államot a nyugati hatalmak parancsára alapították, a német népet egyetlen szóval sem kérdezték meg és a nyugatnémetországi politikában és gazdaságban az utolsó szót ma is a petersbergi „három királyok" (a három nyugati főbiztos) mondják ki. Beszédét a negyedmilliós hallgatóság szűnni nem akaró tapsa közepette a következőképpen fejezte be: — Harcolunk a Szovjetúnióval való barátságért, valljuk barátságunkat a Szovjetúnióval, a népi demokratikus országokkal. Baráti békeüdvözletünket küldjük mindazoknak, akik a békéért harcolnak A Szovjetúnió vezette 800 milliós béketáborban állunk, mert nem akarjuk, hogy Németország újból halálos tűzfészek legyen. Nem a haláldiviziókat, hanem a békés építés brigádjait akarjuk. A nagygyűlés részvevői ezután felhívást intéztek Nyugat-Németország lakosságához, amelyben síkraszállnak Németország egységének visszaállítása mellett és harcra hívnak fel az ellen, hogy az ifjúságot újabb háborúba sodorják a dollárimperializmus érdekeiért. A nagygyűlés üdvözlő táviratot intézett a Hitler-fasiszták által súlyosan szétrombolt Sztálingrád lakosságához, valamint a szabadságáért küzdő hős koreai néphez. VessSnk véget a koreai háborúsnak! Elérkezett a fpkozott harc idele. amely egysorba áHítja Anglia dö gozóíí a béke biztosítása érdekében Harry Pollitt, az Angol Kommunista Párt főtitkára „Megmozdult a nép" címmel cikket írt a Daily Workerben. Angl-ában — írja — egyre növekszik a felháborodás a kormány politikája ellen, az iskolák, kórházak, lakóházak építésének csökkentése ellen, az ellen, hogy a koreai háborút egy Kína és a Szovjetúnió elleni amerikai háborúvá változtassák, a 18 éves fiúk katonai behívása és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A néptömegek felismerték, hogy csakis a tömegek nyomása hiúsíthatja meg a „munkáspárt" és a konzervatívok politikáját. Ezt a felismerést bizonyítja a legjobb szakmunkások tízezreinek szervezett bérkövetelése, a dokkmurffiások, vasutasok és építőmunkások sztrájkjai, a Párt programmjának, az „Anglia Valamennyi frontsiakasion ellentámadást indított a kcireá nép!^dse?eg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli: A néphadsereg egységei a kínai önkéntes osztagokkal szorosan együttműködve, az egész fronton visszaverték az ellenség támadását és valamennyi frontszakaszon ellentámadásba mentek át. Henszon (Odzio) körzetében az ellenség csapatait bekerítették. A mai adatok szerint az ellenség február 11-én és 12-én emberanyagban nagy veszteséget szenvedett. Ezerháromszáz katonája és tisztje elpusztult vagy harcképtelenné vált, több mint négyezer foglyul esett. A néphadsereg egységei két nap harcaiban negyvenhét különféle löveget, nyolc páncélost, kétszázhetvennégy gépkocsit, gépfegyvereket és sok más harci eszközt és lőszert zsákmányoltak. Az ellenség 4 repülőgépét lelőtték. A szöuli fronton a Han-folyó déli partjának körzetében a néphadsereg egységei nagy emberveszteségeket okoztak az ellenségnek és a február 13-i adatok szerint az ellenség kilenc páncélosát semmisítették meg, négy repülőgépet lelőttek. Sajtójelentések szerint az USA követelésére Koreába küldött hollend csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Elesett Ouden ezredes., a koreai holland alakulat parancsnoka. Az utóbbi napokban a holland alakulatot az amerikai csapatok visszavonulásának fedezésére használták fel. útja a szocializmus felé" nagy keresettsége és a „Békét Kínának Tanács" sikeres gyűlései. A nép hangulata megváltozott — írja — és a következő hónapok még nagyobb változásokat is hoznak majd. Megmozdult a nép és tz még csak a kezdet, mert ha az egység maradéktalanul megvalósul, akkor a tömegek elsöprik Attleet és Churchillt. A „mukáspárton" belül krízis van és ezt a miniszterek sem tudják elhárítani. Elérkezett tehát a fokozott harc, a szakszervezeti és szövetkezeti mozgalmak, az elégedetlen munkáspártiak egy sorba tömörítésének ideje. A tömegek követeléseit meg kell fogalmaznunk — írja — és ezeknek kivivására mozgalmat kell szervezni. Ezt követeljük: Jó béri mindenkinek! Több lakóházat és jobb szociális gondoskodást! Ne fegyverkezzünk! Uj gazdasági és politikai kapcsolatokat a Szovjetúnióval! Vessünk véget a koreai háborúnak! Ne viseljünk háborút Kína ellen! Ne fegyverezzük fel'Nyugat-Németországot! hogy egy újabb háborúba akarják taszítani a világ békeszerető népeit. A koreai győzelmek teljesen lerántották gyilkos ábrázatukról a leplet. Mint gyilkosok, akiket tetten érnek, úgy viselkednek. Már az amerikai népnek is fittyet hánynak. Ugyanakkor, amikor ártatlan négereket a villamosszékbe ültetnek, a legszemérmetlenebb módon tömeggyilkosokat, Kruppokat és nácitábornokokat, akiknek lelkén millió és millió ártatlan emberek vére szárad, udvariasan szabadlábra helyeznek. A szakavatott gyilkosokat Eisenhower még nagyobb ranggal tüntette ki, mint elődje, az eszeveszett Hitler. Mindezt az amerikai háborús uszítók nyíltan, a világ dolgozóinak a szeme láttára cselekszik.. Nem tehetik máskép! A világ dolgozóinak többmilliós béketábora, amelynek az élén a Szovjetúnió halad, elszánt békeharcával nyílt vallomásra kényszerítette a gyilkosokat. És ebben a válságos helyzetben, a Szovjetúnió, a népi demokráciák építőmunkája és a világ valamennyi dolgozójának bekeakarata ragyogó fáklyaként világít és nem kétséges, hogy ebben a mérkőzésben/ mely dönt. tartós békéről, vagy borzalmas háborúról, a világ dolgozói magukhoz ragadják a döntést Meg' vagyunk arról győződve hogy egyetlen dolgozó vére sern hull többé a háborús uszítók érdekeiért. Bizonyos, hogy ebben a döntő mérkőzésben a tartós béke diadalmaskodik és a munkához való jog győzedelmesen tért hódít a kapitalista válságok és a krónikus munkanélküliség országában is. Szabó Béla.
