Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-15 / 39. szám, csütörtök

1951 február 15 A párkányi járásban még 6880 hektár ielszántatlan föld van A Párt párkányi járási bizottságának plenáris ülésén az elvtársak nagyon komolyan foglalkoztak a földműves raktárszövetkezet kérdéseivel, a helyi pártszervezetek munkájának hiányosságaival, a kenyérrel és liszttel való pazarlás kérdésével és végül az EFSz-ek problémáival és a mélyszántásban való lemaradásai. Hlavenka vezető titkár elvtárs részletes beszámolójában rámutatott a járás pártszervezeti évvégi gyűléseinek hiányosaágaira, valamint a pártiskolázási évben előfordult hibák, ra. Havlenka elvtárs részletesen foglalkozott továbbá a köbölkút i Állami gépállomásai, amely nagyon lemaradt a mélyszántással. Ez a hiba aninál is szembetűnőbb, mert az időjárás ez alkalommal ,tény. leg kedvező a szántásra. Hasonlóképpen Hubács elvtárs földműves titkár is rámutatott arra, hogy a járás 12 EFSz-ében még nem készítették el az elmúlt év mérlegét és hogy ez év január 31-ig még 6880 hektár felszántatlanul áll. A köbölkúti állami gépállomás a varsói békekongresszus után, >Mélyszántás -békeszántás« jelmondattal elfogadta a dunaszerdahelyi állami gépádlomás versenykihívását és alkalmazottai elvállalták ,hogy 1950 december 12ig mindenütt elvégzik a mélyszán. tást. Ezt a kötelezettségvállalást azonban nem teljesítették, mint ahogyan az kitűnt Nečas elvtárs, a bátorkeszi EFSz tagjának hozzászólásából, amely szerint a bá. torkeszi EFSz-ben 600 hektárt feU szántatlanul hagyott a köbölkúti gépállomás. Mánya elvtárs a Párt kerületi oktatója a nemzeti bizottságokat és a helyi szervezeteket bírálta és többek között a következőket mondotta: »A mezőgazdasági munkák idejében való elvégzéséért, valamint a falu szocializálásáért a Párt helyiszervezetének bizottsága és a nemzeti bizottságok a felelősek Amilyen a Párt helyiszervezete, olyan a nemzeti bizottság is. Mit tettek a Párt járási oktatói és mit tett a Párt járási bizottsága, hogy a hibát kiküszöbölje és hogy megjavítsa a köbölkúti gépállomás munkáját? Semmit! Ideje, hogy az illetékes szervezetek kezükbe vegyék végre az ügyet": A vitába bekapcsolódott Kovács elvárs is, a köbölkúti állami gépállomás üzemi .pártszervezetének elnöke, aki nem akarta elfogadni a gépállomásról szóló kritikát és a hiányosságokat mindenféleképpen leplezni akarta. Kovács elvtárs az elmúlt évben tagja volt a Szovjetúnióban járt küldöttségnek és ily alkalma volt, hogy a szovjet traktorállomásokon megismerkedjen a példás munkát végző traktorállomások munkájával — mondotta feleletként Mánya elvtárs, a Párt kerületi oktatója. Erre Kovács elvtárs a gépállomás nehézségeiről beszélt. Megemlítette, hogy a traktoros káderek toborzásánál az elmúlt évben több kulákifjú került be a gépállomásra, akik bizony egyáltalán nem éreztek pozitív viszonyt sem a gépekhez, sem a munkákhoz. Ez az oka annak, — mondotta — hogy több gép sérülés miatt munkaképtelenül állott a gépállomáson. Az elkövetkezendő időben a Párt helyi szervezeteinek bizottságai kérdőíveket kapnak, amelyek szerint átkáderezik a tarktorosokat és megállapítják, kik maradhatnak közülük a községben. A Párt járási bizottsága határo. zatot fogadott el, amelyben kötelezte magát, hogy a jövőben jobban fog gondoskodni az EFSz-ekről, az állami gépállomásokról és kiküszöböli hiányosságaikat. KOCSIS FERENC Izsán elhelyezik a nemrég elkészült szövetkezeti istállóba a közös állat• állományt. Ne feledkezzünk meg a gyümölcsfák ápolásáról A jóminőségű gyümölcsben mutatkozó hiányt nemcsak az okozza, hogy kevés gyümölcsfánk van, hanem főleg az, hogy nem gondozzuk helyesen és mindig a megfelelő időben a gyümölcsfákat. Emiatt évente 125.000 tonna értékes gyümölcsöt veszítünk el, ami két és fél milliárd Kés kárt jelent. Nem elég azonban, ha a gyümölcsfák rendszeres ápolásával csak az Egységes Földműves Szövetkezetek törődnek. Fontos, hogy a még egyénileg gazdálkodók is nagy gondot fordítsanak a gyümölcsfák állandó ápolására. Azt is meg kell jegyezni, hogy az EFSz-eknek, az állami birtokoknak és az egyénileg gazdálkodóknak szoros együttműködésben kell dolgozniok a gyümölcstermelés terén. A tömegszervezetek, az érdeklődési körök, a növényorvosok és gyümölcstermelési oktatók szintén segítségükre kell, hogy legyenek gyümölcstermelésünknek. A gyümölcsfák ápolását azonnal meg kell kezdeni. Most a vegetációs időszakban valósítsuk meg a fák és a bokrok metszését és ezáltal lehetővé tesszük, hogy a napfény a fák koronájának a közepéig is elér. A jól metszett fa egészségesebb, erősebb, sokkal ellenállóbb a betegségek és kártevőrovarok ellen. No és természetesen sokkal jobb minőségű gyümölcsöt is ad. A metszésnél azokat az ágakat kell eltávolítani, amelyeknek növési iránya a korona közepe és azután azokat, amelyek nagyon közel nőnek egymáshoz. Ha több ág lemetszése szükséges, akkor az ágak felét távolítsuk el most, a másik felét pedig ősszel. Fontos, hogy a metszésnél éles kést használjunk és a keletkezett sebet vonják be oltóviaszkkal vagy pedig karbolinnal. Távolítsuk el továbbá a száraz ágakat is. A gyümölcstermelők további fontos feladata a gyümölcsfák permetezése. Ajánlatos az 5%-os karbolin-oldat vagy más megfelelő keverék. A permetezést úgy végezzük, hogy az egész fára kerüljön belőle és hogy a permetező anyag ne verődjön össze cseppekben, mert így a fáról lecsurog. A tömeges permetezésre toborozzuk össze az összes permetezőket, főleg az állami gépállomásokon és az állami birtokokon és az EFSz-ekben. A permetezés után járó költségeket a gyümölcsfák mennyisége szerint állapíthatjuk meg. A permetezést még feltétlenül a rügyezés előtt kell elvégezni. Tavaly jobb gyümölcstermésünk volt, csakhogy sok volt benne a férges gyümölcs. Ez természetesen nem a f.'k rovására irható, hanem a magunkéra. Küszöböljük ki tehát ezt a hiányt, hogy a gyümölcstermelésben is tudjuk teljesíteni a tervet. UJSZ0 — ÚJÍTÁS —TITOKBAN Történet Lengyel mozdonyvezető kongresszusi felajánlásáról Az alábbi cikk, amelyet a Szabad Nép vasárnapi számából vettünk át eleven és megragadó bizonyságot ad arról, hogy az építő népi demokratikus Magyaroszágon a nagymértékben kifejlődő sztach'anovizmus és újító mozgilom a technikai munka minden ágazatát rohamosan magával ragadja. Ez a mozgalom olyan teljesítményekre készteti a szovjet példákat követő dolgozókat, amelyeknek a kapitalista termelés korlátai közt lehetetlenek voltak. A szocialista munka csodákat művel, szírnyakat ad, a termelésnek és bámulatos találékonyságra ösztönzi a felszabadult munka szellemétől áthatott dolgozót. 1. Hajnalodott, Pásztor János, a Ferencvárosi Fűtőház párttitkára holtfáradtan ült az íróasztalánál. Nézte a kongresszusi felajánlásokat, de a szeme minduntalan lecsukódott; fáradtságánál csak nyugtalansága volt nagyobb. Az a biztos tudat izgatta, hogy néhány perc múlva kitör a vész. Olyan vész, amilyet rég nem láttak a pártiroda falai. Ablaka, mely éppen a sínekre nyílt, elsötétült, újra megvilágosodott, amint jöttek kifelé a fűtőházból a mozdonyok, minden porcikájukban remegő, gyönyörűszép 424-esek ... Köztük az a híres-nevezetes, a Lengyel Jóska mozdonya. Az hozza rá a vészt: mert este 10-kor, mikor a fűtőház elcsendesedett, negyedmagával odalopakodott a mozdonyhoz, hogy kicserélje a lefúvatót. Hajnalig dolgoztak, halálos csendben, minden moccanástól összerezzenve, Lengyel Jóska, meg Házi elvtárs, egy kimosólakatos és ő. A párttitkár... Egy órája, hogy elkészültek vele; azóta ül és várja, hogy mi lesz. Odakinn kiabálni kezdett valaki. Rögtön megismerte a helyettes főnök hangját. „Hé! Lengyel! Megállni! Mi ez?" Pásztor gyorsan megcsavart egy cigarettát. Amikor az elsőt szippantotta, már kivágódott a pátriroda ajtaja. A főnökheíyetfes arca vörös volt a ' dühtől; hangja majd szétrobbantotta a szűk kis irodát. — Mondja meg, mi ez, Pásztor szaktárs? Ki követte el ezt a borzasztóságot? — Én követtem el. szaktárs. A fűtőház főnökhelyettese megkapaszkodott az íróasztalban. — Maga? — Tessék helyet foglalni, szaktárs. Pásztor fekete petzsakucsmát visel. Ez a kucsma egy pillanatra sem nyugszik meg a fején; hol a fülére vágja, hol a szemébe húzza, begyűri, rángatja, cibálja össze-vissza. Az ismerősei a kucsma állásából pontosan meg tudták állapítani Pásztor érzelmi állapotát. Most például a kucsma kezd a fejebúbja irányában farolni; ez a növekvő elégedettséginek biztos jele. Mert jól tudja: a főnökhelyettessel, Stieglmayerrel lehet együtt dolgozni. Már az, hogy hajnalban a sínek között mászkál, hogy csak ránéz arra a mozdonyra és észreveszi az új lefúvatót — már ez önmagában jó dolog. De a helyettes főnök itt volt akkof is, amikor Jóska az első 500 kilométeres szerelvénnyel elindult Nyíregyházára ... Itt volt, sőt segített is. Igaz, hogy hamar kijön a sodrából, ordít. De ez nem zavarja Pásztort, mert ő sosem jön ki a sodrából és nem ordít soha. Igy hát saépszóval kéri üljön le... — Őrület, amit maga csinált. Tudja, hogy még le is csukhatják azt, aki a felsőbbség engedélye nélkül hozzányúl a kazánhoz? Pásztor bólint, ö ne tudná, aki évekig lakatos volt a fűtőházban? — Nahát. És ki a felelős, mi? — En — mondja Pásztor. — Tessék már helyet foglalni, helyettes szaktárs. A kucsma megbillen, ráül a balfülre. — Nyolc hónapja, hogy Lengyel elvtárs vállalta a mosástól mosásig való norma megdöntését... Nyolc hónapja könyörgök az illetékeseknek a MAV-nál, hogy engedjék meg a lefúvató kicserélését és a vörösrézpakkolást... Irtunk, telefonáltunk, utánajártunk. Meg kell az embernek bolondulni, szaktárs. Szertári anyagbeszerzőcsoport, ilyen csoport, olyan csoport... Irtunk kérvényt, adtunk megrendelőievek!, szaladgáltunk. Vagy azf mondják, hogy továbbították az illetékes ügyosztálynak, vagy mutatják az írást, hogy ők is sürgetik, de hiába, nincs végzés, várjatok türelemmel, kedves elvtársaim... De mi nem várhatunk tovább. Ez Lengyel elvtárs kongresszusi felajánlása volt. A kongresszus se vár: összejöttünk és. .. A főnökhelyettes ránéz, elhallgat. — Megbízik Lengyel elvtársban? — kérdi a párttitkár. — Meg. — És a lefúvató megfelel a kazánbiztonság követelményeinek? — Megfelel. — Hát akkor mehet vagy nem mehet ez a mozdony? Stieglmayer szenved. — Hadd menjen — mondja kifulladva. Pásztor megemeli kucsmáját egy pillanatra, mintha örömében fel akarná dobni a levegőbe. Egy óra múlva Lengygel József sztahánovista teljes gőzzel robogott Miskolc felé. Lehet, hogy Lengyel József biztos volt a dolgában, de nyugodtnak egy cseppet sem volt nyugodt. Hatalmas gőznyomás feszíti a kazánját, s az a váltó mégiscsak egy másik mozdonyról való. Mi lesz, ha nem zár a váltó? Nemcsak az ő becsülete forog kockán, hanem az elvtársak becsülete is. Pásztoré. Házié, meg a kimosólakatosé... Nem is beszélve a kongresszusról, ahol nyilván szóba hozná valaki, hogy Lengyel József elvtárs tönkretette a mozdonyát. A kongreszszuson, ahol ő is küldött lesz. „Miért is nem férek én a bőrömbe?" — pörölt saját magával elégedetlenül. A régi világban az volt a vélemény Lengyel Józsefről, hogy izgága, nyughatatlan vérű fiatalember... Hanem más volt az izgágaság akkor és más dolog ma. Akkor izgágának mondták, mert szembe mert .szállni a hatalmasokkal, mert kinyitotta a száj-át akkor is, mikor mások behúztíák a nyakukat. Izgágaság, hogy az 52 filléres órabért keveselte, izgágaság, hogy faképnél hagyta a páncélvonatot, melyet Budapest ellen akartak vinni, akkor, amikor mór Csepelen harcolt a Vörös Hads'—eg. Rég volt, más világ volt. De őt még ma is nyughatatlan embernek tartják: nem értik, miért nem ül veszteg, mikor megvan mindene. Élmunkás, sztahanovista, országoshirű ember. Nemrég filmet forgattak róla, az 500 kilométeres mozgalom hős indítójáról. Szép lakása van, * két szép kisfia; minek fickándozik még mindig? Itt van például az ő első újítása. Azt javaolja, hogy használjanak a futókerekekhez lisipei „hidegolajat" a drága külföldi anyag helyett. Átszerelte a mozdonyiát és minden 100 kilométeren 50—70 deka drága hengerolajat takarított meg... Az Újítási Iroda azt válaszolta, hogy ez a javaslat már befutott a Debreceni Járműjavítóból. meg is fogják valósítani, tehrát az övét még jutalmazni sem fogják. Bánta is ő a jutalmat! Várta, hogy majd történik va'.ami, ámde ez idő mult. Debrecenben átszereltek 5—6 gépet, a többi fut tovább, mint azelőtt. Pedig százezreket lehetne megtakarítani, még hozziá drága vaIutlátoan; ha erre gondol, nem fér a bőrébe. Lépten-nyomon beleütközik néhány ember tehetetlenségébe, vagy ellenséges magatartásába, akik egy pár ócska rendelethez ragaszkodnak, az új rendeleteket pedig régi, idejétmulta gondolkozásmóddal fogadják. Elfektetik az aktát, megvárják, míg meg nem öregszenek az új gondolatok is... Akkor talián már nem félnek annyira tőlük. Csakhogy Lengyel József nem bír várni, mfe elhervadnak a merész kezdeményezések. Felelősnek érzi magát az egész vasútért. mnden vasutas jó gondolatáért, sziáz meg szaz egészséges ötletért, mely például a vasutas sztahanovista értekezleten előkerült. Nem fér a fejébe, hogy ha valamit jobban is lehet csinálni, akkor mi az ördögnek csinálják kevésbbé jól? Tanul, kutat, töpreng, próbálkozik; beszél a miskolciakkal, a győriekkel, meg a pécsiekkel. És mikor Panyin elvtlárs itt járt, vele is beszélgetett, s felcsillant a szeme, hallván, hogy a szovjet mozdonyok 35-000—10.000 kilométert futnak egyik mosástól a másikig... Mesebelinek látszott ez a szám. Minálunk akkoriban 3000-et futottak a mozdonyok, aztán beálltak a műhelybe s vártak, míg rájuk nem került a tisztogatás sora. Leengedték a vizet, kiöblítették az iszapot, eltávolították a kazánkövet. Ezt hívják mosásnak. De Panyin elvtárs elmondta, hogy náluk menetközben végzik el a mozdonyvezetők a mosást. Robog a vonat, nyílt pályán meghúzza a lefúvatót, a kisüvítő gőz kivágja az iszapot, meg a kazánkő lebegő részecskéit; 20—30.000 kilométert játszva is elfut az a mozdony és színét sem látja a fűtőháznak ... Nagy megtakarítás ez! Lengyel számolt és kísérletezett. Ha tiltja is a rendelet a menetközbeni lefuvatást — ezen lehet változtatni. Törte a fejét, milyen lefúvató kell az ő 424-esére. S nyolc hónappal ezelőtt azt kérte, hogy szereljenek az ő mozdonyára olyan lefúvatót, amilyen a 41 l-es sorozaton van és vállalta, hogy duplájára vagy talán háromszorosára is felemeli a mosástólmosásig való kilóméter-szájjiot, mely akkor már a norma szerint 6800-ra 1 emelkedett. Ámde nyolc hónap óta nem jött meg az engedély. A bürokraták hideglelősen borzongtak. Féltek ettől a javaslattól, mint a haLáltóL Hogyne, mikor külön rendelet szól arról, hogy esek 6 légköri nyomással szabad fúvatni, külön rendelet, hogy menetközben egyáltalán nem szabad fúvatni. „Remeg a kazán" — mondták, pedig ök remegtek; dehogy is vállalják a felelősséget egy ilyen vad elképzelésért... Lengyel József rájött, hogy a bürokraták sosem járulnak hozzá az ő javaslatához- Ha Pásztor János nincs, nem is robogna ő most Miskolc felé! Az volt a szerencséje. hogy melléálltak a munkatársai. Házi, a szerelő, a fűtök, az ÜB-titkár és melléállt a Párt... Pécel és Isaszeg között jártak nyilt pályán, szép egyenesben. Ránézett az órájára, aztán meghúzta a kart. Szive a torkában dobogott. Sisteregve, iszonyú nyomássá] tört ki a kazánból a gőz. magává] ragadva az iszapot ... A keze érthetetlen módon nehéznek tűnt. mikor újra a karhoz nyúlt. De a lefúvató tökéletesen zárt, bírta a ránehezedő óriási nyomást. A fűtő odalépett és csendesen kezetszorított vele. A mellvédre könyökölt, nézte a szemberohanó földeket. Ilyen boldogságot csak egyszer érzett életében — a mult év elején —, amikor elindult útjára egy szerelvény, amelyből .az 500 kilométeres mozgalom nőtt ki. Lengyel tudta, hogy rendkívüli dolgot művel, s az elinduló szerelvénnyel elindul még valami más is, aminek majd egyszer nyoma lesz a magyar vasút történelmében. Ezt a boldogságot érezte most megint. Mosás tói-mosásig 15770 kilométert futott Lengyel József mozdonya. Nem vitás, hogy bírta volna tovább is, biztatták is, hagyja futni a gépet még egy darabig Lengyel nem állt kötélnek; nem bravúrra vágyott. hanem arra. hogy veszély nélkül megdöntse a mosási normát. Azt akarta, hogy minden mozdonyveíető bármelyik mozdonyon megtehesse azt, amit ő csinált Az a jó példa — így szokta mondani — amelyet minden ember követni tud. És Lengve! Józsei példáját lehet követni. 1759/v. ö. I.