Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-02 / 28. szám, péntek

1951 február 2 UJSZ0 A bonni bábkormány útja lolgárháborúhoz és újabb világháborúhoz ezet R német nép egységesen fsgiai áHást a béke meneti, a felfegyverzés ellen Gtolewufti miniszterelnök beszéde az NDK Népi Kamaráiénak ülésén Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának rendkívüli ülésén a napirend egyetlen pontja Grotewohl elvtárs, miniszterelnök ismertetése volt, amely a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát tartalmazta az össznémet alkotmányozó tanács létesítésére. Grotewohl elvtárs a többi között a következőket mondotta: — 1950 december 1-én eljuttattam Adenauer úrhoz Bonnba egy írást, amelyben össznémet alkotmányozó tanács létesítését javasoltam, amely Kelet- és Nyugat-Németország paritásos alapon kijelölt képviselőiből állana. — Adenauer úr kétségbevonta demokratikus jogosultságunkat, hogy a német nép nevében a német egységről beszélhessünk. Nem tudom, hogy Adenauer úr megfelelő jogcímnek tartja-e a néptől való teljes elkülönülését ahhoz, hogy NyugatNémetországot az újrafelf egy vérzés felé vezesse. A német nép semmiesetre sem hajlandó tovább elismerni Adenauer úrnak ezt az állítólagos jogosultságát. A német munkások, parasztok, tudósok, technikusok, művészek, lelkészek, kereskedők, iparosok, férfiak és nők, fiatalok és öregek egységesen állást foglalnak a béke mellett és az újrafelf egy vérzés ellen. Adenauer űr nyilatkozatában egyszerűen nemet mond: nemet a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és a német népnek. Adeauer úr nyilatkozatából teljesen nyilvánvalóvá válik; Adenauer nem csupán a Német Demokratikus Köztársasaggal akarja a megbeszélést elkerülni, hanem egyáltalában nem akarja, h°gy össznémet megbeszélés jöjjön létre. Ebbeli buzgalmában nem veszi észre, hogy az össznémet eszmecsere máris folyamatban van és ezen nyilatkozata nem változtathat. Adenauer úr nem óhajt össznémet alapon minden feltétel nélkül tárgyalni, ahogy én ezt javasoltam. Adenauer úr ehelyett úgynevezett „lealkudhatatlan" feltételeket állít fel. Ma már világos, miért választotta Adenauer úr ezt az utat. Ennek az útnak lehetetlenné kell tennie minden megegyezést németek és németek között. Ennek az útnak egyre távolabb kell vinnie a béke biztosításától és a potsdami egyezmény demokratikus kötelezettségeitől és meg kell nyitnia a kaput az újrafelfegyverzéshez. Nyugat-Németország besorozásához a nyugati háborús frontba. Ezt a német nép pontosan tudja, de kétségtelenül azt is, hogy Adenauer úr a német militarista és imperialista erők képviselőjeként cselekszik — mint olyan ember, aki többre becsüli az imperialista Amerika érdekeit Németország érdekeinél. Nyugat-Németország egyenes irányban halad a sovinizmus, a revizionizmus, a militarizmus politikája felé. Ennek az útnak a végén a polgárháború és egy újabb világháború áll. — Adenauer úr téved, ha azt hiszi, hogy a német nép megelégszik nyilatkozatával és az abban foglalt feltételekkel és vádaskodásokkal, a* össznémet tárgyalások helyett. AJ. ellenállás Nyugat-Németország újraíelfegyverzése ellen a német nép központi kérdése lett. Ma a németek milliói készek arra, hogy megakadályozzanak egy újabb háborút német földön, egy német testvérháborút. A németekben szörnyűködést és utálatot keltenek az amerikaiak cselekedetei Koreában.^ Nem csoda tehát, hogy Nyugat-Németországban egyre növekszik az ellenállás az újrafelfegyverzéssel szemben. — Németország kettéosztása kedvez az újrafelfegyverzésnek. Németország kettéosztása ezért a háborúhoz vezet. Németország egysége békét és építést jelent. — Bizonyos vagyok abban, hogy az egész német nép nevében beszélek, amikor mint német ember elsősorban nem azért szállok síkra, hogy a szövetségesekkel kezdjünk tárgyalásokat, hanem mindenekelőtt azért, hogy németek tanácskozzanak egymás között. Semilyen megszállási intézmény nem mentesítheti a német hazafiakat attól a felelősségtől, amellyel népünk sorsa iránt tartoznak. — Ebből a felelősségből kiindulva szeretnék most egyenkint állást foglalni azokhoz a legfontosabb érvekhez, amelyeket Adenauer úr sajtónyilatkozata l>a« mint „elengedhetetlen." feltételeket jelölt meg. — Adenauer úr arról panaszkodik, hogy az össznémet választások meg- | tartására irányuló javaslata válasz nélkül maradt. Adenauer úr a szövetséges főbiztosokat kérte össznémet válasz/ások megtartására. Felhívása tehát egyáltalában nem a mi címünkre irányult. — Míg Adenauer úr a válrsztásokat a megszálló hatalmak ügvének tekinti, addig nekünk az a véleménviínk, hogy a szabad, titkos össznémet választások előkészítése és végrehajtása a mi népünk ügve. Üljünk tehát össze, hogy tanácskozzunk a szabad általános, egyenlő, titkos és közvetlen választások előkészítéséről és végrehajtásáról. Grotewohl miniszterelnök Adenauer nyilatkozatával ama részével foglalkozott, amelvben az imperialisták nyugíitnémetországi szócsöve az Odera— Neisse vonaltól keletre fekvő lengyel területekről nyilatkozott Adenauer nyilatkozatában azt a véleményét fejezi ki, hogv azok. akik lemondtak az Odera—Neisse-vona'ltr'l keletre féltvő területről, nem jogosultak szerinte arra, hogv Németország újraegyesítéséről beszél ienek — Az amerikaiak ált°l kezdeményezett revíziós politika egyedül a németek felbujtására szolgál, hogv őket a határkérdésben is függővé tegyék a nyugati hatalmaktól. Nekik van szükségük az Odera—Neisse-kérdésben folytatott uszításokra, hogv Európának ezen a vidékén szítsák a háború tüzét. Mi eltapostuk a háborúnak ezl a tűzfészkét, mert békehatárra van szükségünk. Soha öbbé nem szabad a német és a lengyel népet egvmás ellen uszítani. Minden németnek tisztában kell lenni azzal, hogv minden kísérief ennek a határkérdésnek a revíziójára új háború felidézését jelenti. Grotewohl elvtárs nagyjelentőségű beszámolóját ezekután ígv folytatta: — Nézetünk szerint a jogállam rendjének egyértelműnek kellene lennie a béke hívei szabadságával Nyugat-Berlinben és Nvugat-Németországban „ azonban azt látiuk. hogy ott nincs meg ez a szabadság. NyugatBerlinben és Nvugat-Németországban a szabadság nyilvánvalóan iires szólammá válik, amikor haladószellemű emberekről van szó. akik kiállnak az úiabb háború megakadályozása, Németország egysége, a Szov ietúníóval való barátság és a megszálló csapaPleven, a marshallizált francia kormány elnöke, befejezte Washingtonban kétnapos tanácskozásait Truman elnökkel. Washingtonból Kanadán keresztül tér vissza Párizsba az amerikai imperialisták újabb parancsaival. Pleven amerikai útjának célja az volt, hogy a világnak bebizonyítsa: az Egyesült Államok és a nyugateurópai, az Atlanti-blokkba tömörült államok között, beleértve Franciaországot is, véleménykülönbségek nincsenek. Az imperialisták táborában az utóbbi időben mutatkozó ellentétek azonban oly világosak és oly éles formában jelentkeznek, hogy sem a Pleven és Truman találkozásáról kiadott hivatalos jelentés, sem Plevennek az amerikai újságírókkal folytatott beszélgetése ezt elpalástolni nem tudta. Ha Pleven ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy Franciaország és az Egysült államok között „megállapodás" jött létre, az csakis úgy történhetett, hogy az amerikaiak átlal irányított francia kormány rabszolga módjára, ellenkezés nélkül elfogadta az összes amerikai parancsokat. Plevennek ígéretet kellett tennie Washingtonban, hogy Távolkeleten a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság elleni alávaló katonai vállalkozását erősíteni fogja. Truman ígéretet tett, hogy Franciaország számára indokínai célokra hadianyagot és repülőegységeket fog küldeni. Truman ismételten kimutatta, hogy a Tával-Keleten háborús politikáját folytatni kívánja. A ĽHumanité Trumannak ezzel az ígéretével foglalkozva, megállapítja, hogy az indokínai harctereken megjelenő amerikai csapatok újabb felháborító provokációt jelentenek a Kínai Népi Köztársaság ellen. A ĽHumanité Pleven amerikai útját bírálva, megállapítja, hogy a francia bábkormány elnöke a legaljasabb módon sietett Truman minden követelését elfogadni, ami azonban nem jelenti azt, hogy ez Franciaorszg véleménye. A francia nép túlnyomó többsége az amerikai imperialisták terveiről már kifejtette véleményét, rámutatva arra, hogy nem hajlandó egy új imperialista háborúban az ágyútöltelék szerepét játszani és sohasem lesz hajlandó egy Szovjetúnió elleni háborúban résztvenni. Koreai hadijelentés A koreai népi demokratikus hadsereg főparancsnoksága január 31-én, szerdán kiadott jelentésében megállapítja, hogy a népi egységek a kínai önkéntesekkel karöltve a front egyes szakaszain harcokat folytattak. Mac Arthur tovább folytatja embertelen és felháborító gaztetteit. A koreai férfiakat, asszonyokat és gyermekeket rabszolgák módjára hajtják amerikai szállítóhajókra, hogy Japánba hajózzák át őket. E hírt a newyorki Daily Worker jelentette és megállapítja, hogy az asszonyokat, férfiakat és gyermekeket a hajó fenekére zsúfolták, minden kijáratot elzártak, úgyhogy a szerencsétlenek friss levegőhöz sem jutottak. Az amerikai katonai hivatalok semmi biztonsági intézkedést nem tettek e szerencsétlen koreaiak érdekében. E koreai asszonyok, férfiak és gyermekek hajóraszállítása, — életük legborzalmasabb látványa volt, mondották az amerikai tengerészek, akik a Távolkeletről Amerikába visszatértek. A matrózok állítása szerint az amerikai katonai hivatalok a koreaiakkal rosszabbul bánnak, mint a barmokkal. 5/ TAll N GR

ÄD tak kivonása mellett. Talán abban áll a sz: b 'dságszereíő kormányfotma, hogy olyan szervezetek híveit, amelyek a Szovjeíúnióval való barátság, a béke és a német néoi kongresszus, a Nemzeti Front határozatai melleit állnak k

;méletlenül eltávolítják a közszogálatbó! és megbélyegzik? Nyugat-M.me országban ez a helvzet Véleményem szerint sürgősen szükséges, hogv éppen ezekkel a kérdésekkel kopcsolatbm, amelyek összefüggnek a sz-badság fogalmával, tiszta vizet öntsünk a pohárba a tárgyalóasztal mellett. Változa'hnul kitartunk a németek közötti megbeszélések gondolata mel'ett. mégpedig a nélkül, hogy ezt előzetes fel

fételekhez kötnénk ,favasl tómnak éppen az a lénvege, hogy mindenféle napirend nélkül anélkül, hogy meghatároznánk bizonyos eljárási szabályokat és feltételeket, megbeszéljük egymással mindazokat a kérdéseket, amelyek mindkét részről felmerülnek. H-' mi is Adenauer példájára járnánk el. akkor könnyű lelt volna egész sor feltételt szabnunk. Levelemben szándékosan mel'őztem nv'nden ilyen igényt. Semilven feltételt sem szabtam Levelem éooen ezért keltett olvan hatalmos visszhangot Németország minden részében Mindenki megérezte, hogv őszintén óhajtjuk a békét Ugyanezért keltett Adenauer úr elutasító magatartása olv erős visszatetszést Németország minden részében. A lakosság körében tám-ndt visszhang arra kötelez bennünket, hogy ne hátráljunk meg a megértésre irányuló fáradozásainkban. — A Német Demokratikus Köztársaság kormánva változatlanul azon az állásponton van. hogv a béke megőrzése, a békeszerződés megkötése. Németország egységének helyreállítása és a megszálló csapatok kivonása mindenekelőtt a német nép belső megegyezésén múlik. A Német Demokratikus Köztársaság kormánva el van szánva, hogy Adenauer kijelentései ellenére is lankadatlanul folvtatia fáradozásait a megegyezés érdekében. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya változatlanul vallja, hogv a néme! nép életfontosságú érdekeinek megvalósulásához vezető út az össznémet alkotmányozó testület megalakítása. Keletés Nyugat-Németország képviselőinek paritása alapján. Pleven hasztalan engedelmeskedik Truman parancsaínak — a francia nép nem hajlandó az ágyútöltelék szerepét játszani Sztálingrád a Szovjetúnió egyik legnagyobb ipari városa, ahonnan a háború évei alatt szakadatlanul szállították a frontra a tankokat, teherautókat és ágyúkat. Sztálingrád sztratégiai jelentősége igen nagy. A legfontosabb vízi és vasúti útvonalak keresztelője, amelyek az ország középső részét Kaukázussal, a Kaukázuson túli országrészekkel, Asztraehánnal és Bakuval kötik össze. Hitler von Paulus vezérezredes parancsnoksága alatt álló 6-ik német hadsereget vetette harcba Sztálingrád ellen. Ez a hadsereg harcolt Belgiumban, Franciaországban, Jugoszláviában és Görögországban. A németek legyőzhetetlennek tartották. Sztálingrád alatt hajtott végre támadó hadműveleteket a 4. tankhadsereg is. A város alatt kezdetben 17. de ir *r az augusztus és szeptember < napokban 36 lyadosztálv volt összpontoi-:ítvív melyekből 21 német, a többi romín és olasz. A németek Sztálingrád ellen t^bb mint 2000 repülőt össznontoíftottak. Több mint 1500 ágyúval lőtték a várost. Sztálin elvtárs, a Vörös Hadsereg főparancsnoka, parancsot adott ki: Feltartóztatni az ellenség nyomását. „F,gy lépést sem hátrálni!" Ez lett az egész hadsereg jelszava. Hitler eleinte egyetlen rohammal akarta bevenni Sztálingrádot. A napok azonban egymásután multak és Sztálingrád ellenállt az ellenség nyomásának. Hitler megszabta Sztálingrád bevételének határidejét, de egyik határidőt a másik után tűzte ki — hiába. Augusztus végén különösen feszült volt a helyzet. Azok a németek, akik megkapták Hitler utolsó parancsát, hogy tekintet nélkül az áldozatokra, legkésőbb augusztus 25-ig be kell venni a vámost, fokozták a támadást és nyomást. Augusztus 2 3-.ín sikerült a/, előretolt ellenséges egységeknek, köztük több mint 100 tanknak áttörni Sztálingrádon északnyugaton és elérték a Volgát. Az ellenség azt hitte, hogy még egy utolsó csapás és Sztálingrád elesik. A hitleristák három napon át szüntelenül bombázták a várost. A német repülök naponta átlag 20.000 bombát dobtak Sztálingrádra. Az ellenség a zŕn ha n újra elszámította magát. A kegyetlen bombázás nem kelten pánikot Sztálingrád hó's védelmezői között, hanem fokozta harkészségüket a német megszállók ellen. A város védelmére a katonai csapategységekht-.-, csatlakozott a lakosság is. A népi honvédelem csoportjai mentek a frontra. A sztálingrádi traktorüzem munkásai tankokba ültek és ágyúk mellé állottak. Ezekben a borzalmas napokban a németek már igen megközelítették a sztálingrádi traktorüzemet, — körülbelül 500—800 méternyire. Az üzembe azonban nem jutottak be. Sztálingrád védelmezőinek példátlan hősiessége keresztülhúzta a fasiszták minden tervét. A Vörös Hadsereg 62. hadosztálya V. I. Csujkov tábornok vezetése alatt, aki ma a Szovjetúnió kétszeres hőse, elszántan és hősiesen védelmezett minden egyes házat. Sztlingrád hős védői áldozatkészen és becsületesen verték vissza az ellenség egyik támadását a másik után. A város felett a Szovjet Hadsereg légelhárító! az ellenséges repülőgépek százait lőtték le. A német tankok százai változtak ócskavashr ónokká. Az egész haladószellemű emberiség reménnyel és büszkeséggel figyelte a Szovjetúnió kiváló katonai sztratégiáját. A szovjet katonaság Sztálingrádnál az egész ország támogatásával sikeresen tiporta el a fasiszta hadosztályokét. Az ellenség ereje fogyott, míg a szovjetek országának erői növekedtek. Sztálingrád lió's védelme lehetővé tette a szovjet főparancsnokságnak, hogy összevonják • a szükséges tartalékokat. Sztálingrád védői kifárasztották az ellenséget, felmorzsolták erőit és így előkészítették a végleges vereségre. A szovjet katonaság, teljesítve Sztálin elvtárs parancsát, támadásba ment át es döntő csapást mérve a németekre, bekerítette sztálingrádi csapatait. Azok a kísérletek, hogy a hadsereget szállító repül ó'gépek segítségével élelmezzék, meghiúsultak a szovjet repülők és légelháritók sikeres harcával. A Sztálingrádnál körülzárt német katonaság helyzete reménytelen volt. A szovjet parancsnokság a németeket felszólította, hogy adják meg magukat. Paulus ezt elutasította. „Ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni!" Ez a Szovjet Hadsereg törvénye. 1943 január 10töl február 2-ig a szovjet katonák teljesítették feladatukat. Két válogatott német hadosztály, a 6. és 4. tankhadosztály, amelynek több mint 330.000 katonája volt, megszűnt léte/ni. A legénységnek csupán kisebbik része, kb. 90.000 főnyi, maradt életben és fogságba került. A sztálingrádi hadművelet, amelyet Sztálin generalisszimusz vezetésével hajtottak végre, a haditudomány- és művészet felülmúlhatatlan mintaképp. A hadtörténet nem ismer példát hasonló körülzárásra és ilyen katonaság tervszerű felmorzsolására, amely az akkori legkiválóbb hadfelszereléssel rendelkezett. A sztálingrádi csata a "Níigv Honvédé' Háború egész lefolyásának döntő fordulópontja volt és egyszersmind a német fasiszta hadsereg bukásának kezdete. ki EgyssOl! Nemzetek Szervezetének politikai bizottsága folytatta tárgyalását a koreai kérdésben Carapkin, a Szovjetunió képviselője, felszólalásában hangsúlyozta, hogy az amerikai határozati javaslat végérvényesen megmutatta, hogv az USA a koreai kérdés, valamint a Távolkelet tebbi problémái békés rendezésének esküdt ellensége. Az USA javaslata nem a béke megteremtését, hanem a háborús lángok további elterjedését célozza a Távolkeleten, amivel már a világ valamennyi békeszerető népe tisztában van. Carapkin szovjet megbízott idézte Egyiptom képviselőjének szavait, hogy a tizenkét ország határozati javaslata mögött 600 millió ember sorakozott fel. akikhez hozzá kell még számítani Kína 475 milliónyi lakosságát, a Szovietúnió és a népi demokratikus országok 300 milliónyi békeharcosát és az emberek százmillióit azon országokból, amelyeknek kormányai nem a nép akaratát tolmácsolják. Az egész világ a békés megoldás mellett száll >síkra. A Szovietúnió delegációja egyízben már hangsúlyozta, hogy az amerikai iavaslat és minden pótindítványa ellen fog szavazni. Mindenki. aki síkra száll az amerikai javaslat melleM. komelv felelősséget vállal magára tette következményeiért. A tizenkét ország határozati javaslatával foglalkozva. Carapkin. a Szovietúnió megbízottja hangsúlyozta, hogy a szovjet delegáció e javaslat elégtelenségeire már felhívta a figyelmet és arra is, hogv annak a pótjavaslatnak beiktatásával, hogv először a „tüzet szüntess" elv iusson érvényre, a javaslat még inkább veszített súlyából. A Szovjetúnió javaslatot terjesztett elő. mely a tizenkét ország határozati javaslatát a következő pontokkal bővíti ki: A cél elérése érdekében első lépésként a nevezett két ország képviselői első ülésükön a koreai ideiglenes fegyverszünetben állapodnak meg. E megbeszélés után a második lépés, amelvet a hét állam képviselőinek kell megtenniök. tárgvalás a szükséges intézkedésekről és módszerekről. miként kell Koreából az összes idegen csapatokat kivonni, további azon módszerekről is kell a hét ország képviselőinek tárgvalniok. amelyeket a koreai nép hozott javaslatba saját belügyeik rendezésére. A hét állam megb

!zottainak további feladata az amerikai fegyveres erők visszarendelése Tajvanból és a tajvani szorosból az egyiptomi és a potsdami deklarációk szellemében.