Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-09 / 7. szám, kedd

I 1951 január 9 UJSZ0­A TITO-FASISZTÁK HALALTÁBORAI Vešzelin Popovics volt UDB őrnagy cikke nyomán 1948 áprilisában az angol-amerikai kémszolgálat rendelkezésére tanács­kozást tartott az UDB legfelső veze­tősége a hóhér Rankovics elnöklésé­vel. Ezen a „stratégiai találkozáson" a kővetkező feladatokat adták ki az UDB számára: 1. Az internacionalista, a szocialis­ta egységfronthoz hü kommunisták megfigyelése és likvidálása. 2. A né­pi demokratikus országokban lévő titoista ügynökök számának növelé­se és a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló romboló te­vékenységük fokozása, egy Tito ál­tal vezetett szovjetellenes államokból álló blokk létrehozása érdekében. 3. Azok megfigyelésének megszüntető, se, akiket azzal gyanúsítanak, hogy imperialista hatalmak számára kém­kednek és az ilyen személyek sza­badonbocsátása. 4. Az UDB alsóbb szervei által az imperialista kémek ellen hozott „túlzottan szigorú itéle-' tek felülvizsgálása. 5. Azon szemé­lyek megfigyelésének megszüntetése, akik az USA és Nagy-Britannia kö­vétségeit vagy a követségek olvasó­termeit látogatják. Ugyanebben az időben egy másik titoista bandita, Szvetozár Vukma. novics-Tempo, a jugoszláv hadsereg politikai vezetőségének főnöke, meg­tiltotta a hadsereg összes tagjainak a Szovjetűnió és a népi demokráciák követségei könyvtárainak látogatá­sát. Jefto Sasics, trockista kém Pe­dig, a nemzetvédelmi minisztérium kémelhárító szolgálatának (KOS) vezetője megtiltotta a hadsereg tag­jainak a szocialista tábor országai­ban lakó rokonaikkal és barátaikkal való levelezést, kivéve, ha ezt a le­velezést a titoista kémrendszer saját céljaira fel tudja használni. A Tito.klikk, előre látva, hogy a titoista árulók leleplezése felháboro. dást és ellenállást vált majd ki a ju­goszláv népből, még a Tájékoztató Iroda határozata előtt titoista ügy­nököket — úgynevezett „tartalék­ügynökséget" — épített be az inter­nacionalista kommunisták sorába. Ezek azt a megbízatást kapták, hogy leplezzék le és nyomják el az esetle­ges titoellenes szervezkedési kísér­leteket. A Tájékoztató Iroda történelmi határozatának nyilvánosságrahoza. tala után a fasiszta Tito-banda ter­rorkülönítményeket szervezett az in­ternacionalista kommunisták letar­tóztatására és likvidálására. A tito­ista pogromok legvéresebbjeit a mun­kásosztály nagy ünnepein, november 7-én, május 1-én, október 20-án — Jugoszlávia felszabadulásának nap­ján — rendezték. így estek el Jugo­szlávia legderekabb fiai, a hitleri megszállók ellen vívott küzdelem hő­sei, a Szovjetúnió és a népi demokrá­ciák hü barátai: Arszo Jovanovics tábornok, Mirko Szcsepanovics ezre­des, Dimitrijevics Laza nemzeti hős, Paja Gerencsevics államtitkár, Acsin Grulovics, a szerb nemzetgyűlés al­elnöke, Vojo Popovics, Milorád Kir. kelics, Rados Adzsics és sok más elvtárs. A kommunisták ezreit tar­tóztatták le. 1949 elején a hóhér Tito széles börtönhálózat létesítését rendelte el. Ekkor létesült a Zabela-börtön, a pozsareváci régi börtön, a Bogdanov Kraji börtön Cetinjében 'és mások. Az UDB fasiszta tábornoka, Pavle Pekics, a trockista Baljevics segít­ségével (aki magának Gyilasznak neveltje), lakóházakban és középü­letekben is létesített börtönöket és a régi, törökök által épített börtönö­ket is újra használatba vette. így lé­tesítette a kövacsicai, az ada-tigan. liai, a zágrábi Zvonimir-utca 9 alatti, a kotori és podgoricai börtönöket. De ez a rengeteg börtön is elégtelen­nek bizonyult a titoisták által letar­tóztatott hazafiak tízezrei számára. Ezért új börtönök építéséhez kezdtek a belgrádi fasiszták. A KOS most építtet egy nagy börtönt Banyicában a'hadsereg letartóztatott tagjai ré­szére. Udvarán lőteret állítottak fel. ahol az UDB véreskezű tisztjei a cél­lövészetet élő céltáblákon gyakorol­ják a hadsereg letartóztatott kom. munistáin. Amikor a börtönök — a régiek és újak — sem tudták befogadni a le­tartóztatottak tömegeit, a Tito-banda koncentrációs táborok létesítését rendelte el. A letartóztatott kommu­nisták már ne mkerülnek bíróság elé, ahol a legtöbben bátran és hősiesen viselkednek, hanem három UDB­tisztböl álló bizottság Ítélete alapján küldik őket koncentrációs táborokba. A Tito-banditák vigyáznak arra, hogy a koncentrációs táborok léte és helye titokban maradjon és ezért Jugoszlávia lakatlan részein helyez­ték el őket, az Adriai-tenger elha. gyatott szigetein. Dalmácia sziklás hegyeiben, Goli-Otok-ban, a Mamula, Visz és Koblia szigeteken. Más tábo­rokat az ország belsejében helyeztek el, így a gradistei koncentrációs tá­bort, a boszniai „64-es postahivatal" névvel álcázott tábort, stb. A sza­bály: „Ha valaki érdeklődik a tábo. rok léte felöl, őt magát is azonnal a táborba 'kell küldeni". Az UDB kommunistaellenes osztá. lyának főnöke, Szafel Filipovics inté­zi a letartóztatott hazafiak „fizikai előkészítését". Ez abból áll, hogy az úgynevezett vallatási időszak előtt a hazafiakat az UDB pincéinek leve­gőtlen celláiban tartják, a z eszmé­letlenségig verik és a legborzalma­sabb kínzásoknak vetik alá őket. Minden este zárt teherautók hagy­ják el az UDB .vészterhes épületeit, bennük összezsúfolva állnak a jú. goszláv nép legjobb fiai, bilinccsel kezükön láncokkal egymáshoz köt­ve. Testükön még vérzik a friss seb. Talpaikon nyilt égések, kezükről és lábukról letépték a körmöket. Velem előfordult, hogy legjobb barátomat nem ismertem fel, miután átesett egy lyen „fizikai előkészítésen". Az ál­dozatok értéktárgyait, elrabolt óráit, ékszereit szétosztják a hóhérok egy­más között. Amikor az UDB elvete­mült hóhéra, Szafet Filipovics azt hiszi, hogy a „fizikai előkészítés meg­tette hatását, a letartóztatott haza­fiakat szigorú őrizet alatt útnak in­dítják a pokoli koncentrációs tábo­rok felé. Amikor napvilágra kezdtek kerül­ni a szörnyű hírek azokról a borzal­mas gyilkosságokról, amelyek a tá­borban lefolytak, a hóhér Biljano­vics parancsot adott a gyilkosság „diszkrétebb"' módszerének, a „nor­mális halálnak" alkalmazására. Ez abból áll, hogy nyáron a foglyokat kényszerítik: élelem és víz nélkül, tűző napsütésben dolgozzanak, télen pedig meleg ruha nélkül, éjjel-nappal robotoltatják őket a legnagyobb fa­gyok idején. A foglyok a lehető leg­feleslegesebb munkát végzik: a pusztaság egyik részéről a másikra söpörtetik velük a havat, négy mé­ter mély gödröket ásatnak velük, majd újból betömetik, egyik helyről a másikra cipeltetnek velük köve­ket, stb. Élelmezésük csak annyi, hogy ne haljanak éhen: 25 deka ku­koricakása és 15 deka káposzta na. ponta. Mindezt a legszörnyüségesebb kín­zásokkal egészítik ki. Ezek között van: a „spanyol viz" (a foglyot ki­feszitik egy asztalon és forró vizet öntenek az orrába), „zuhanyozás" (a foglyot télen meztelenül jéghideg vízzel öntözik), a fejük felett lőnek revolverrel, félábuknál fogva fel­akasztják őket, égetik a talpukat (ha a fogolynak égési seb van már a talpán, kényszeritik, hogy homokon szaladgáljon), „patkányharapás" (egy csőbe patkányt tesznek, a cső egyik vége a fogoly meztelen gyom­rához és a másik végébe petróleum­ba mártott égő csóvát nyomnak: a pakány menekülni akar és addig ha­rapja a foglyot, amíg belevájja ma­gát a gyomrába), stb. Amikor a halálradolgoztatott, éhe. ző, agyonkinzott fogoly már mozdúl­ni sem tud, elküldik az úgynevezett „kórházba", ahol „tapasztalt" orvo­sok segítenek neki — ahogy az UDB­gyilkosok mondják — „néhány nap alatt meghalni". Az UDB főorvosá­tól, a gyilkos Bjelicstől tudom, hogy csak az Adriai-tenger szigetein levő haláltáborokban 1949 év végén száz foglyot végeztek így ki. A fasiszta Tito-banda, az imperia­listák szolgálatába szegődött gyilko­sok és kémek gyülekezete meg akar­ja semmisíteni az internacionalista kommunistákat és az összes hazafia­kat. De a titoista hóhérok gyilkos számításába hiba csúszott. Az or­szágban nő a nép gyűlölete és széle­sedik a forradalmi harc Tito fasiszta rendszere ellen. Tito és Rankovics iszonyatos börtöneiben sínylődő kom­munisták, letartóztatott hazafiak megőrzik kapcsolataikat az illegális kommunista csoportokkal és egyre hatalmasabb, egyre szervezettebb el­lenállást tanúsítanak az UDB ter. rorjával szemben. A szinte tébolyult nyomás ellenére sem tudta az UDB kideríteni, hogyan szabadítottak ki a cetinje-cotori úton egy kommunista csoportot, amelyet zárt teherautók­ban szállítottak az egyik adriaten­geri szigeten lévő táborba. Nem tud­ják kideríteni, hogyan sikerült a za­belai börtönbe zárt kommunistáknak mukabeszüntetést szervezniök, ho­gyan ölték meg Nebojsa Vukolicsot, a véreskezű UDB-századost és vele együtt még egy banditát — amikor éppen egy illegális kommunista cso. port letartóztatására indultak a bel­grádi Csukarica-kerületbe. Titok maradt az UDB előtt, hogyan szaba­dítottak ki egy teljes vagon letar­tóztatottat a zágráb-goliotoki útvo­nalon. Nem tudta kideríteni az UDB, hogy a preporodi tábor kommunista asszonyai hogyan tudtak éhségsztráj­kot szervezni, hogy kikényszerítsék fekvőhelyeik visszaadását, amelye, ket a tábor vezetősége télvíz idején elvett tőlük. Titok marad előttük, ho­gyan értesül a közvélemény az UDB­nek a haláltáborokban elkövetett bűneiről és hogyan értesülnek a tá. bor foglyai a táboron kívül elköve­tett bűnökről. November 7 hajnalán Glavnyacsa falain feliratok jelentek meg: „Le a Tito-banda véres rendszerével!" „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom!" „Éljen a nagy Sztá­lin!" De nemcsak a börtön külső fa­lán, hanem minden cellában megje­lentek ezek a jelszavak. A dühtől tajtékzó börtönörök minden cellá­ban három hazafit büntetésnek ve­tettek alá: élelem nélkül, vízzel telt pincébe zárják őket két napra. Hiá­ba keresték a .hóhér Rankovics szi­gorú parancsára a titoista börtön­őrök, ki és hogyan létesített kapcso­latot a börtönbeli és a kinti elvtár­sak között. Hiába rendelték el, hogy a foglyok tüntessék el a feliratokat. „Mi nem tüntetjük el a feliratokat — kiáltották a harcosok —, ha za. var titeket, töröljétek le magatok!" November 7-én Glavnyacsa fekete pincéiben hol itt, hol ott hangzott fel az Internacionále ünnepélyes és hősi dallama. Az UDB-ista hóhérok za­varodottan szaladgáltak a börtön egyik részéből a másikba. A Glavnya­csába zárt kommunisták éhség­sztrájkba kezdtek elvtársaik meg­mentéséért, követelve a barbár bün­tetések és gyilkosságok beszünteté­sét. A titoista poroszlók kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni a sztrájkolókkal. A Tito-fasiszták vad terrorja meg akarja törni az UDB karmaiban lé­vő hazafiak bátorságát és hősi el­szántságát. A letartóztatott hazafiak élete, akik közül száz és ezer vált már áldozatává a terrornak, most is a legsúlyosabb veszedelemben van. Életük drága Jugoszlávia népe szá­mára. Drága a világ összes népei számára, mert olyan harcosok élete, akik a békéért, a népek közötti ba­rátságért és a szabadságért küzde­nek. A népek, a békeharcosok száz­milliói emeljék fel hatalmas hangju. kat, leplezzék le a fasiszta hóhér Tito szörnyűséges bűneit és követel­jék azok azonnali megszüntetését! Angol katonáik tiltakozása: Sohasem egyezünk bele a nácisfa gyilkosok felfegyverzésébe! Sohasem egyezünk bele a nácista gyilkosok felfegyverkezésébe, amit most amerikai parancsra akarnak végrehajtani. így kezdődik az a levél, amelyet négy testvér küldött a Dai­ly Wolkernek, akik mint az angol hadsereg tagjai, résztvettek a német fasizmus elleni háborúban. Angliá­ban a szerkesztőségekbe naponta ér­keznek levelek, amelyben a volt ka­tonák, akik a mult háborúban részt­vettek, felháborodott hangon tilta­koznak, hogy az angol kormány amerikai követelésre hozzájárult Nyugat-Németország felfegyverzésé­hez. A volt frontharcosok az angol kormány döntését hallatlan sértésnek mondják azok ellen, akik a mult há­borúban résztvettek, életüket vagy egészségüket áldozták a fasizmus és a hitleri Németország elleni harcok­ban.^ Figgins, a vasutasok szakszerveze­tének főtitkára a szakszervezeti lap­ban igy ír: Tudatosítanunk kell azt, hogy Nyu­gat-Németország felfegyverzése azon célok sárbatiprását jelenti, "amelyért a szövetségesek a második világhá­borúban harcoltak. Követeljük, hogy az angol kormány szüntesse meg ed­digi politikáját s térjen rá a békepo­litika útjára, hogy megvalósulhasson a nemzetek közötti gazdasági és po­litikai együttmunkálkodás pro­gramja és a tartós béke biztosítása, amely kormányprogrammal a mai „munkáskormány" a dolgozó nép elé lépett az 1945-ös szavazások idején. G. D. H. Cole, a labourista író és nemzetgazdász, az oxfordi egyetem tanára is szembefordult a munkás­párt jobboldali politikusainak maga­tartásával s elítélte azt a politikát, amely lehetővé tette, hogy Anglia az amerikai követeléseknek eleget téve Koreába csapatokat küldött. A koreai népi hadsereg hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének íőparancs. noksága január 7-én az alábbi hivata­los jelentést adta ki: A népi hadsereg egységei, legyűrve az ellenség ellenállását. íolvtatják elő­nyomulásukat a front valamennyi sza­kaszán. Január 3_án és 4-én a népi hadsereg egységei, amelvék Szöul tér­ségében harcolnak, súlvos csapásokat mértek az ellenségre. A 25. amerikai hadosztály, valamint a 27. angol brigád nagy veszteségeket szenvedett. A harcok során több mint 500 amerikai és brit katona vagv tiszt vesztette életét, több mint 100 brit. illetőleg amerikai katona és tiszt esett a népi demokratikus csapategységek fogsá­gába. Egységeink a következő hadi­anyagot zsákmányolták: 10 tank. 70 terepjáró gép. három 155 mm.es ágyú, 33 nehéz gépfegyver, nagymennyiségű puska, fegyver és lőszer. • A haladó Kína távirata Korea hazafias frontjához A kínai demokratikus pártok a kínai kommunista párttal egyetemben a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság hazafias frontjának táviratot küid­tek. amelyben szerencsekívártataikat fejezik ki az elért nagyjelentőségű győzelmek felett. Az üdvözlő távirat­ban többek között ez áll: „Gratulálunk a hatalmas győzelem­hez, Szöul felszabadításához és a legszeretetteljesebb üdvözleteinket küldjük a koreai nép nagy vezérének, Kimirszen tábornoknak, a hadsereg­nek és az egész koreai népnek, nibb ezer éven át a kínai és koreai nép mindig baráti kapcsolatot tartott fenn, mind politikai és gazdasági, mind kulturális vonatkozásban. Több ízben harcoltunk egymás oldalán a japán tá­madók ellen. A kínai nép mindig emlé­kezetében fogja tartani azt a baráti segítséget. ameJyet a koreai nép az elmúlt tíz esztendőben nyújtott neki, Japán ellen folytatott nemzeti harcá­ban, majd a kínai felszabadító háború­ban. Ma a kínai nép megteremtette a kínai önkéntes csapatokat, amelyek résztvesznek a koreai népnek az or­szág felszabadításáért vívott hősi harcaiban. A több mint két hónapos közös harcok során a koreai népi had­sereg és a kínai önkéntesek egységei az amerikti imperialistákra, valamint szolgáikra súlyosabbnál súlyosabb csa­pásokat mérnek. Szöul felszabadítása ismételten bizonyítja, hogy az ameri­kai imperialisták, valamint lakájaik — így a Csankajsek-banda is magsemmi­sítő vereséget fognak szenvedni. A "kí­nai és koreai nép hatalmas győzelmei a világbéke biztosításának egyik legnagyobb járuléka. A kínai nép ne­vében biztosítunk benneteket, hogy a kínai nép mindenkor megőrzi hagyo­mányos barátságát a koreai nép iránt, végig fogja küzdeni a harcot Korea felszabadításáig, egyben szilárdítani fogja a békét keleten és szétveri az imperialista támadókat, — fejeződik be a kínai kommunista párt és a többi kínai demokratikus pártok táv­irata, amelyet a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság nemzeti arcvo­nalának küldtek. Burmai harcok A burmai népfelszabadító hadsereg egységei megtámadtak egv páncélvo­natot, amely azt a rendeltetést kapta, hogy segítségére siessen a bajba ju­tott és a bábkormány szolgálatában álló zsoldoscsapatoknak. A népi egy­ségek csapatai megállásra kényszerí­tették a páncélvonatot és a harcok so­rán a segítséget szállító csanategysé­geket, valamint a náncélósvonatot megsemmisítették. További harcok so_ rán sikerült a Rangoon és Tunga kö­zötti vasútvonalat több helven elvágni és így Közép- és Dél-Burma közötti összekötővonalat megszakítani. Guszta Fucsikova, a nagy cseh mártír özvegye Magyarországon A magyar békevédők bizottsága szombaton sajtóértekezletet tartott, Guszta Fucsikova tiszteletére, aki ezidő szerint Magyarországon tartózkodik. A sajtókonferencián a mártírhalált halt Fucsik elvtárs feleségét Mihályi Ernő, a Kultúrkapcsolatok Intézetének igaz­gatója üdvözölte. Guszta Fucsikova válaszában hangsúlyozta, hogv a cseh­szlovák nép a Szovietúnó vezetése mellett ugyanabban a táborban küzd a béke megerősítésén, mint Magyaror­szág. A csehszlovák dolgozók a béké­ért a termelés front ián küzdenek, si­kerrel teljesítették az ötéves terv má­sodik tervesztendeiét. Csehszlovákia népei' hatalmas lelkesedéssel készülnek most a január 20-án és 21-én Prágába egybehívott csehszlovák békekongresz­szusra, amelyen 1.500 delegátus fog lésztvenni. a csehszlovák néni demo­'kratikus Köztársaság dolgozói széles rétegének képviselői. A Béke Világtanácsának alelnöke, A. Fagyejev Prágában Vasárnap délután érkezett a ruzi­ni repülőtérre Alexander Fagyejev, a Béke Világ-tanácsának alelnöke és a szovjet írók szövetségének elnöke, továbbá Pantelejnom Guljajev, a Béke Világtanácsának titkára és Emi Siao kínai költő. A becses vendégek hétfőn folytatták útjukat Genfbe, ahol január 10-én ülésezik a Béke Világtanácsának elnöksége. A ruzini rüpelötéren a vendégeket a csehszlovákiai Békehívek bizottsá­ga elnökségének tagjai, Drda Ján, a Csehszlovák írószövetség , elnöke, dr. Husa Václav,, dr. Navrátil Vác­lav és Kubin Miroslav fogadták. A fogadáson megjelent M. D. Frolov, a szovjet nagykövetség kultúrügyví­vője, Wen Nin, a kínai nagykövetség nagykövétségi tanácsosa, Csou San­Jen a kínai nagykövetség részéről és % tájékoztatási minisztérium képvise­lői. Végetért a francia köztársasági ifjúság kongresszusa Párizsban az elmúlt napokban vé­getért a francia köztársasági Ifjúság kongresszusa. A záróbeszédet Leo Figuerrés szövetségi titkár tartotta, akit, mint ismeretes, a francia ható­ságok a vietnami háborúval kapcsold tos magatartása miatt a közelmúltban letartóztattak. Az 1500 delegátus és a külföldi vendégeik mély megrendüléssel hall­gatták Leo Figuerrés hanglemezre fed­vett kiáltványát, amelyben követelte a vietnami háború azonnali beszünte­tését és felszólította az ifjúságot, hogy álljon sorompóba, ne hogy a nyugati tőkések végrehajthassák há­borús céljukat: Nyugat-Németország felfegyverzését. Guy Ducolonne beszédével ért vé­get a kongresszus, aki többek között ezeket mondotta: Rettegjenek azok, akik a világot új gyilkosságokba akarják keverni. Bebi­zonyítottuk már eddig is, hogy egy új háborút meg tudunk akadályozni. Ifjúságunk megmUtatta, hogy nem akar egy szörnyű háború áldozata len­ni. Franciaország fiataljai az öregek oldalán Nyugat-Németország felfegy­verzése eillen harcolnak. A kongresszus ezzel a kiáltvánnyal fordult a francia ifjúsághoz: A háború megsemmisítené a hívőkelt és a hitetleneket egyaránt. Fogjunk össze egy nagy harcos hazafias front­ba a béke megvédéséért. Azt akarjuk, hogy erős és művelt ifjú emberek le­gyünk. Azt akarjuk, hogy hivatásunk legyen, amely biztos megélhetést nyújt nekünk, örömteli életet akarunk, egyesüljünk és harcoljunk ezekért a célokért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom